Az ünnepség szentmisével kezdődött a római katolikus templomban, ami az elmúlt évekért tökéletes hálaadási helyszínnek bizonyul. Megható a hangulat, cserkészek ministrálnak, a prédikáció témája is az adott alkalomra épül. A mise hangulatát emeli az énekeket kísérő gitárszó is. Minden korosztály képviselteti magát, a legkisebbektől a hosszabb cserkészmúlttal rendelkezőkig. Tekintetem egy pad szélére helyezett cserkészkalapra szegeződik, igazi cserkész jelkép a beletűzött árvalányhajjal.

A szentmise után a program faültetéssel folytatódik a Pongrácz Magyar Közösségi Ház udvarán, ami rendszeresen otthont ad a cserkészeknek. Mint kiderült, már második alkalommal ültet fát a csapat Ipolyságon. A cserkészcsapat parancsnoka Katona Attila és a vezetők keze által elültetett tölgy a csapat jövőbe vetett hitét is jelképezi. Eszembe jut a gondolat, hogy múlt nélkül nincsen jelen és tervezett jövő, majd nyugtázom magamban, hogy a múlt felidézése most az én ajándékom lesz a cserkészcsapat számára.

A rendezvény az ipolysági városháza dísztermében folytatódik. A sok vendéget és helyi résztvevő cserkészeket  kedves fogadtatás, terített asztal várja. A terem karzatán kifüggesztve a cserkészcsapat zászlaja, és a különböző táborokban alkotott zászlók, emlékek. A résztevevőket az újra alakult csapat történetéből, nyári táborokról emléket állító kiállított fotók várják, amik előtt szívesen „nosztalgiáznak” a cserkészek.

Az ünnepségen az egyik szervező, Baláž Henrietta idézte fel az újra alakult csapat történetét, felsorolva a csapat vezetőit, akiknek egyesével köszönetet mondtak, és emlékül meg is ajándékozták őket. A parancsnokok között voltak többek között: Králik Ferencz alapító, Klukon Tibor, Jusztin Czaudt Éva,  Szabó (Holló) Katalin, Zachar Pál és Katona Attila, aki jelenleg is a cserkészcsapat vezetője.

Az esemény neves vendége, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke, Csémi Szilárd nemcsak a 30 éves újra alakulás jubileumáról, hanem az ipolysági cserkészcsapat megalakulásáról is említést tett, ami 1927-ben történt, és amelynek 95. évfordulója is van 2022-ben. Akkor még a csapat Mikszáth Kálmán néven alakult meg. Majd az első bécsi döntés után vette fel a Szent Imre nevet.  Akkor még mint 122. számú Szent Imre Cserkészcsapat létezett. Legfontosabb mondata mindent összefoglalt: „a cserkészek összekötik a múltat, a jelent és a jövőt.”

Katona Attila, a jelenlegi parancsnok, megköszönte a gyerekeket bizalommal átadó szülőknek, hogy gyermekeiket a cserkészet útjára léptetik. Valamint nyugtázta, hogy az igazi öröm az, amit megoszthatunk másokkal. És a cserkészek mindig ott vannak egymásnak.

Attila beszéde után az egykori parancsnok, Jusztin Czaudt Éva kért szót, aki kiemelte, hogy a sikeres jövőhöz arra is szükség van, hogy ismerjük és megbecsüljük a múltat is. Majd felvezette, hogy kicsit ismerjük meg a cserkészcsapat múltját is.

Ekkor következett a csapat ajándéka, mert hiszem, az „ünnepeltnek” ajándék is jár. Mégpedig egy könyv, ami valamikor 1945 előtt még a 122. számú Szent Imre Cserkészcsapat tulajdona volt. A könyvet a nagyapámnak, Kuzma Józsefnek adta egykori kollégája, Kulcsár úr, ami az édesapjától került hozzá, aki a könyvbe a következőket írta bele saját kezével:

“122. sz. Szt. Imre Cserkészcsapat Könyvtárából az orosz megszállás előtt elhoztam. A könyv a cserkészcsapat tulajdonát képezi és azt a csapat újraalakulása után szintén visszaszolgálom a rendeltetési helyére.

Kelt Ipolyság, 1945. nov. 24.                  aláírás: Kulcsár”

Ezt a könyvet két éve találta meg édesanyám a nagyapám régi dolgai között, majd felhívott, hogy a könyvet vissza kellene adni a cserkészcsapatnak. Erre ez a jubileum most kitűnő alkalomnak bizonyult. Majd a könyvet átadtam Katona Attilának, a csapat vezetőjének, hatalmas megnyugvást érezve, hogy most már a könyv a helyére került. A könyvben megtalálható több helyen 1927-es évszámmal a cserkészcsapat akkori bélyegzője, valamint még egy értékes pecsét a következő szöveggel: FELVIDÉKÉRT „MAGYAR A MAGYARÉRT”. A könyv az 1848/49-es szabadságharcról szól a serdültebb ifjúságnak, elbeszéli Gracza György, címe: Talpra magyar!…

Itt az én küldetésem véget is ért. Az ünnepi programot követően különböző szórakoztató közösségi programokon vehettek részt a jelenlévők. Volt közös tánc, kézműveskedés, emlékérmét lehetett „gyártani”, idővonalat rajzolni.

Jusztin Czaudt Éva, a csapat parancsnoka volt közel 10 évig. Mint elmondta, mindig örömmel gondol vissza ezekre az évekre, a csapat vezetését küldetésnek tekintette. Viszont örömmel adta át a parancsnokságot Zachar Palinak, mivel már előre látta benne a tökéletes vezetőt. 

Zachar Pál, a csapat egykori parancsnoka, jelenleg Ipolyság város polgármestere elmondta, hogy nagyon örül a jubileum kapcsán megrendezett ünnepségnek, ahol találkozhat a régi csapattársakkal, és örül, hogy ennyien eljöttek a rendezvényre. 

The post Újraalakulásának 30. évfordulóját ünnepelte a 27. számú Szent Imre Cserkészcsapat Ipolyságon (+galéria) appeared first on Reflex24.

Az igazán finom mézeskalács elkészítésének több fortélya is van. Erről ki tudna hitelesebben beszélni, mint aki saját maga is rengeteg darabot süt meg nemcsak családjának, ismerőseinek, hanem évek óta visszajáró vásárlóinak is. A finom, puha mézeskalács titkáról a pereszlényi Mokso Szilviát kérdeztük:

“Én nem örököltem senkitől mézeskalács receptet. Az én receptem a fiam zongoratanárnőjétől származik, aki a fiamat egy zongoraóra alkalmával megkínálta mézeskaláccsal, és bizony olyan finomat még sehol nem evett. Sok év sütési gyakorlata alatt kitapasztaltam, hogyan tudom a legfinomabbra elkészíteni. Azt tanácsolom az olvasóknak is, hogy keressék meg a nekik legszimpatikusabb receptet, legyen akár egy alaprecept, s addig kísérletezzenek vele, alakítsák át az arányokat, amíg úgy nem ítélik, hogy a világ legfinomabb mézeskalácsát készítették el. Mivel mindenkinek más az ízlése, ez a legbiztosabb útja a sikernek. Fontos dolog a munkamenet, hogy egy éjszakán keresztül pihenjen az összegyúrt tészta. Oda kell figyelni, hogy ne nyújtsuk túl vékonyra a tésztát, és egyenletes, 3-4 mm maradjon mindenhol a vastagsága. Ezeket megtanítottam a lányaimnak is, akikkel sokszor sütünk együtt. Nagyon jó családi program ez, főleg a jelenlegi helyzetben, mikor minden karácsony előtti kézműves program elmarad.”

Szilvia elmondása szerint a legfontosabb, hogy jó minőségű alapanyagokat használjunk a mézeskalácshoz, legyen szó magáról a kalács tésztájáról vagy a díszítésre használt cukormázról: 

„Csakis jó minőségű lisztből készítsük, és mindig szitáljuk át, ahogyan a cukormázhoz a porcukrot is, mielőtt elkezdünk vele dolgozni. Nagyon fontos, hogy valódi házi mézet használjunk, nálunk ez adja magát, hiszen a férjem méhészkedik.”

ALAPRECEPT

Hozzávalók: 400g simaliszt, 2 db tojás, 2 evőkanál méz, 60 dkg vaj vagy margarin, 140 g porcukor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék.

Elkészítés: A mézet és a vajat felolvasztjuk, és a már összekevert “száraz” hozzávalókhoz öntjük, majd összegyúrjuk. Egy éjszakát a hűtőben pihentetjük a tésztát, másnap kiszaggatjuk és sütjük.

A jó minőségű alapanyagok mellett legalább olyan fontos, hogy pontosan ügyeljünk a részletekre.

„A mézeskalács igen gyorsan megsül, oda kell figyelni, hogy időben kivegyük a sütőből. Rögtön, még forrón, meg kell kenni a kalácskákat tojással, ettől lesznek szép fényesek. A fehér cukormázas díszítést már másnap elkészíthetjük. Fontos, hogy a cukormázat csak fakanállal keverjük jó sűrűre. Nem kell sokat készíteni, elég egy fél tojásfehérje egy adag díszítéséhez”

– javasolta Szilvia.

A kalácsok puhaságát illetően kiemelkedően fontos a tárolás. Szilvia az elkészült mézeskalácsokat papírdobozokban tárolja, ami lehetőséget ad arra, hogy a süti érintkezzen a levegővel, s abból magába szívja a nedvességet, ezzel biztosítva a tartós puhaságot. Elárulta azt is, hogy a dobozokat a spájzban tartja, ahol nagyon kedvezőek a tárolás feltételei, de 2- 3 nap után a dobozokból mindig “eltűntek” a mézeskalácsok, amiben igen hatékonyan közreműködnek a falánk családtagok.

Megfigyelhető tendencia, hogy az emberek egyre inkább visszatérnek a házi készítésű termékekhez, legyen az méz, lekvár vagy akár sütemény.  Rájöttek, hogy érdemes visszatérni a hagyományoshoz, a megszokott régi ízekhez, hiszen azon termékek elkészítése hosszú évek tapasztalt munkáját tükrözik a tömeggyártással szemben. Egyetértettünk Szilviával abban is, hogy egy-egy saját kézzel készített süteménybe, mézeskalácsba nem csak a jó minőségű hozzávalók képviselnek értéket, hanem a belefektetett munka és odafigyelés is. Hiszen aki elkészíti, annak szíve-lelke benne van, mint ahogy az örömszerzés célja is, és végül, de nem utolsó sorban a ráfordított idő, ami rohanó világunkban a legnagyobb értékek közé tartozik.

Amikor majd karácsonykor megkóstolunk egy mézeskalácsot vagy süteményt, gondoljunk arra, hogy ezt valaki szívből készítette, hogy a finom ízeken keresztül örömet okozzon a fogyasztójának.

Én is köszönöm szépen Mokso Szilviának, hogy megosztotta velünk különleges mézeskalácsának a titkát, mert valóban ilyen finomat még soha nem ettem!

The post Mézeskalács, a karácsony elmaradhatatlan édessége appeared first on Reflex24.

Csáky Csongor (a Rákóczi Szövetség elnöke), Budapest/ Kelenye

Karácsony – a család, az otthon, a gyermekeim, a gyermekkorom, a hitem – ezeknek a gondolatoknak az összessége jelenti számomra az ünnepet. Nem egyedi, nem rendkívüli mindaz, amit nekem jelent. Karácsonyt jelentő emlékeim egy palóc katolikus falu hagyományaihoz és annak közösségéhez kötődnek. Az ünnepet ma is otthon, ugyanabban a környezetben éljük meg. A megváltoztathatatlan szabályok szerinti vacsora, az ugyanolyan ízű ételek, a karácsonyfa alatti gyermekkori betlehem, az éjféli mise, ahol gyerekkori ismerősökkel együtt énekelve a Mennyből az angyalt örülünk Jézus születésének. A karácsony öröme számomra az is, hogy a gyermekeim kötődése az ünnephez ugyanabban a miliőben, ugyanabban az értékközösségben alakulhat ki. A karácsony emberségünk, hovatartozásunk, értékeink, emlékeink meghatározó része, olyan ünnep, ami nyomot hagy a lélekben.

Kutak Adrienn (keramikusművész), Ipolyság

Nálunk már december első hetében kezdődnek a előkészületek az elkövetkező békés, kellemes karácsonyi ünnepekhez. Ilyenkor szoktam végiggondolni, kinek mivel tudok egy kis boldogságot okozni vagy segítséggel könnyíteni a sorsán. A segítség nálam egész évben működik, de ebben az időszakban, mégis csak jobban személyre szabott. Segíteni mindig kell, mert sohasem tudhatjuk, mikor lesz rá nekünk szükségünk. Nálunk sohasem volt fontos a nagy értékű ajándékozás. Egy kis 1,3 méteres fán lógnak a kézzel készített kerámia díszek. Ha véletlenül elügyetlenkedjük a díszítést és valami eltörik, Ádám, a fiam nevetve hangoztatja: ,,ugyan, anyuci, majd csinálsz másikat és még szebb lesz, mint amilyen ez volt!“ A családi hagyományokat őrizzük, hisz az az egyik legszebb dolog az ünnepek alatt. Előkerül a féltve őrzött „papírvékony“ angol porcelánkészlet egyszer egy évben: csak karácsonykor! A levesestálba ízes csípős halászlé kerül. A legszebbek, a nyugodt, meghitt pillanatok Ádám fiammal, amikor csak egymásnak vagyunk, nincs hajtás, rohanás, problémamegoldás.  Egymás mellé kuporodva mesélünk a múltról, gyerekkorom kedves karácsonyairól, édesanyámról, aki imádott jobbnál jobb anekdotákkal szórakoztatni.

Pálffy Zsuzsa (pedagógus, FFKIKI), Ipolyság

Az adventi készülődés mindig nagy izgalommal tölt el minket, főleg a lányokat. A sok küzdelmes év és karácsony után boldogságom határtalan volt, amikor két emberrel gyarapodott a családunk: egy vővel és egy unokával.  A családi vacsora Szenteste a hagyományoknak megfelelően zajlik, ahogy láttam és tapasztaltam gyerekkorom óta: ezt viszem tovább én is. Elmaradhatatlan az ostya mézzel, a családfő diót tör és almát vág föl. Soha nem volt műfenyőnk, nagyon szeretjük a fenyő illatát. Öt éve (amióta édesanyámat elveszítettem) a karácsonyfánkat az anyukám által horgolt angyalok és díszek ékesítik. Az ajándékozáskor boldogan nézem a többiek örömét. Mindig jótékonykodok karácsonykor. Az iskolában én kezdeményeztem a „cipősdoboz” gyűjtést, amit karácsony előtt gyermekotthonokba juttattunk el. Arra mindig találok időt, hogy magamba zárkózva egyedül gyertyát gyújtsak elvesztett szeretteimre emlékezve. Az éjféli mise is kihagyhatatlan minden évben. Nálunk idén még nagy kérdés a karácsony, mivel Ágnes lányom hármas ikreket vár decemberre. Reméljük, hogy a Kisjézus születésével egyetemben a mi kis angyalkáink is megszületnek, és jó egészségnek örvendenek majd mamájukkal együtt. Üzenem mindenkinek karácsonyhoz: “Gyere el a jászolhoz még ma éjjel! Találkoznod kell Isten szeme fényével. Ne keress itt pompát, gazdagságot, keresd azt, ki megváltja világot.”(Pintér Béla)

The post Kis karácsony, nagy karácsony… appeared first on Reflex24.

Mindig azt mondjuk, de jó volt régen, egy mély sóhaj kíséretében. Felidézzük a gyerekkorok emlékeit, az adventi várakozást, szeretnénk még egyszer érezni azt az érzést.

Pedig ma csillogó az ünnep. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok végtelen számú adventi koszorút kínálnak. Csak már belül nem az van az emberekben, mint régen, amire annyira áhítozik a lelkünk. Valójában az adventi várakozás idején, le kellene lassulnunk, befelé fordulnunk: a lelkünk, a családunk felé, az helyett, ami valójában jelen van az életünkben: a külső csillogás, díszítés, dizájn elrejti a valódi jelentést, értéket. Mindig nagyon várom, hogy elkezdődjön az adventi időszak.

De mit is jelent ez a négy hét?

A régi – félig-meddig még a pogány hagyományokat is őrző – időkben, kisböjtnek is nevezett adventi időszak legismertebb jelképe a koszorú, melynek hagyományos kör formája a régi rend szerint az év – mélyebb síkon az egész élet – rendjét is magában hordozza. A koszorút fűzfavesszőkből fonták, melyeket örökzöld növények ágaival díszítenek. A koszorú kör formáját négy vagy nyolc erősebb vessző osztotta kereszt alakba, a négy gyertyát a kör és a benne így kialakított kereszt találkozási pontjain helyezték el.

A körkereszt egyike a legősibb szimbólumoknak. Az ősi jelképek nagyon egyszerűek és letisztultak. A négy gyertyával ékesített koszorút régen a tisztaszobában lévő asztalra, vagy a mestergerendára gondosan fellógatva helyezték el úgy, hogy a gyertyák a négy égtáj irányát jelöljék. A gyertyákat advent szombatjainak estéjén a Nap járását követő sorrendben gyújtotta meg a családfő.

A vallási jelképeket szimbolizáló koszorú a 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél; a 20. században elterjedt más keresztény irányzatban is. Közel egy évszázadig az adventi koszorút csak evangélikusok ismerték és használták; a katolikusoknál valószínűleg csak az első világháború után jelent meg. A keresztény szimbólumok szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, a kis Jézuska megszületését. A négy gyertya advent négy hetét és négy fogalmát jelképezi: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján gyújtják meg, ez az öröm vasárnapja.

Őseink a gyertyáktól megfosztott koszorút sok helyen karácsony után is megtartották, és a ház egyik fontosabb pontján egészen a következő advent kezdetéig őrizték. Az új koszorú elkészültekor a régit tűzre vetették, hamuját pedig a földekre szórták, így indítva újra az életet.

Az adventi koszorú elkészítése nagyon jó családi program lehet. Szánjunk időt rá, az alapanyagok összegyűjtése egy jó hangulatú séta alkalmával, de akár a karácsonyra való lelki felkészülés kezdetét is jelentheti.

Szóljon ez az idei advent erről, hogy teremtsük meg mi magunk azt a hangulatot és érzéseket a családunkban, a lelkünkben, amire annyira vágyunk, amire oly szívesen emlékezünk vissza.

The post Adventi várakozás appeared first on Reflex24.

Friderika, első osztályos kislányként találkoztam veled, a napközis tanító nénid voltam, azóta sok idő eltelt. Kérlek, mondj magadról  néhány szót.

Ipolyszakállosról. Itt élek a szüleimmel. Az ipolyszakállosi alapiskolába jártam negyedik osztályos koromig. Ezután az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola nyolcéves gimnáziumának első évfolyamába iratkoztam be, ahol később le is érettségiztem.

Mikor és kik figyeltek fel a rajztehetségedre?

Édesanyám említette: óvodás koromban én rajzoltam le a legszebb apukát, és már akkor felfigyeltek rá – valami tehetség rejtőzik bennem (nevet). Először Zselízre jártam magánórákra, aztán amikor Ipolyságra kerültem, szüleim beírattak a helyi Művészeti Alapiskolába, rajz szakra. Elvégeztem az alapképzést, és aztán a második fokú képzést is.

A tanárnőm, Czibulya Lívia is látta bennem a tehetséget, mindig fejlesztett, támogatott, különböző versenyekre nevezett be, amelyek közül sokat sikerült megnyernem.

Az gimnáziumból is nagyon sok versenyen vettem részt, melyeken szintén sikereket értem el.

A pályaválasztáskor egyértelmű volt számodra, hogy ezen tehetséged fejlesztésére építed a jövőd?

Czibulya Lívia mellett egy ideig Antal Gábor is tanított, ő is a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett grafikusként. Mesélt nekem a restaurátor szakról. Elmentem az egyetem nyílt napjára, s már ekkor eldöntöttem,  ezt szeretném tanulni.

Milyen kihívásokkal kellett megküzdened tanulmányaid során?

Sokat kellett tenni azért, hogy felvegyenek.  Eleve hátrányból indultam,  jártam az egyetem felvételi előkészítő kurzusára. Elsőre sajnos nem vettek fel, végül egy év konzultáció után sikerült bejutni.

Teljesült a kitűzött cél,  de mivel is foglalkozol pontosan?

A restaurátor feladata a tárgy helyreállítása olyan módon, hogy az eredeti állapothoz leginkább közel álljon. Ezt úgy lehetne elmagyarázni, hogy a tárgy számára olyan körülményeket teremtünk, hogy a már megindult károsodási folyamatokat lelassítsuk vagy megállítsuk.

Szükséged van a reál tantárgyak  ismereteire is?

Az egyetemen tanultunk a kémia és fizika mellett anyagismeretet is. Ezek során megismertük, milyen anyagoknak milyen fizikai, anyagi körülmények a kedvezőek, illetve milyen hatásokat szükséges elkerülni.  Ezeknek ismeretében tudjuk helyreállítani az adott festményt.

Ebben az évben diplomáztál ötödévesként. Ez is elég összetett folyamat volt.

Három különálló dolgozatot készítettem. Egy kis ikont kaptam Keresztelő Szt. Jánosról és egy leválasztott falképet választottam mellé, amely  a régi Műcsarnok (mai Magyar Képzőművészeti Egyetem) lépcsőházából származik,. A 2000-es években a megmentése érdekében leválasztották, sokáig az egyetem egyik műtermében pihent.

A koronavírus terjedése miatt a falkép befejezése nem volt megoldható az adott tanévben. A műtárgyaimról digitális rekonstrukciót készítettem, a vizsgáim online zajlottak.

Az ikon restaurálásának befejezését nyáron végeztem, amikor egy időre alábbhagyott a vírus terjedése.

Az egyetemen a diplomavédések úgy zajlanak, hogy a hallgatók egy nyilvános előadáson mutatják be munkájukat. Ezután következik a Magyar Nemzeti Múzeumban a Megmentett Műkincsek című kiállítás, ezek a munkák megtekinthetők. Sajnos az idei évben ez elmaradt.

A régió számára is hatalmas szolgálatot tettél, a százdi templom falképeiről írtad a szakdolgozatodat.

Valószínűleg egy itáliai mester festhette ezeket a 14. században.  Én a falképek technikájával, felépítésével szerettem volna foglalkozni. Fel akartam használni mindazt, amit az egyetemen tanultam.

Hogyan élsz most, mi történt a diplomád átvétele óta?

Egyetem után hazaköltöztem. A több hónapos sikertelen álláskeresés után szlovákiai restaurátor kollégáknál érdeklődtem, akik beajánlottak egy szlovákiai restaurátor céghez. A közös munkát Liptovský Jánban (Szentivánban) kezdtem, ahol a katolikus templom falképeinek konzerválásával foglalkozom. A mennyezeten található címeren a Szent- Iványi magyar nemesi család címere található, és a magyar nyelvtudásomnak köszönhetően találtam meg az analógiákat, ami során a hiányzó részeket rekonstruáltam.

Azóta számos neves magyarországi múzeumtól kaptam állásajánlatot, de mivel édesanyám egyedül maradna, a vírus terjedése és a határok lezárása miatt  inkább Szlovákiában maradtam.

Szinte az egész éved  a Covid-19 miatti kellemetlenségek leküzdéséről szól.

A jelenlegi korlátozások a hazautazásban akadályoznak, ugyanis a hétvégi otthonlét után 6 órát vonatozom vissza. Az új rendelkezéseknek köszönhetően nem tudom, mikor jöhetek legközelebb, a tesztelésre is Liptovský Jánban jelentkezem. Minden héten el kell gondolkodnom, hogy édesanyám, a kollégáim és ismerőseim egészsége érdekében vállalom-e az utazást.

Mit üzensz a fiataloknak, hogyan használhatják ki tehetségüket, ha már megadatott nekik, úgy, ahogyan neked is?

Nagyon örülök, hogy a restaurátor szakmát választottam, és nem egy olyat, amit kényszerből csinálnék. 

A fiataloknak azt üzenem, úgy válasszanak szakmát, hogy örömük leljék benne, mert csak úgy lesznek  eredményesek az életben.

Friderika, sok sikert kívánok neked a továbbiakban! Köszönöm az interjút!

A képek Skladan Friderika felvételei

The post A múlt kincseit keresve Ipolyszakállostól Itália mestereihez érve – interjú Skladan Friderikával appeared first on Reflex24.

A Wikipédia igencsak hidegen fogalmaz, amikor a húsleves címszót keresem: „A húsleves állati eredetű húsból és csontból készített leves.” „ … a magyar gasztronómia általánosan ismert vasárnapi és ünnepnapi étele, a lakodalmi vacsora első fogása. Készülhet marha-, sertés-, kacsa-, kakas- vagy tyúkhúsból.”

Mindenki tudja, hogy egy gőzölgő húsleves mögött azonban ettől sokkal több áll, mint hogy egy egyszerű ételről beszélünk. A húsleves testnek-léleknek gyógyszere. Régi idők nagy családi ünnepeinek emlékeit őrzi. Egy forró húsleves olyan bajokat gyógyít, amit tudományos módon soha nem fognak bebizonyítani, viszont minden embernek megvan a saját története vagy emléke, ami valahol biztos kapcsolódik ehhez az ételhez.  Édesanyánk, nagyanyánk húslevese végigkísérte gyerekkorunkat. Kamaszkorunkban vigasztalt a családi asztalnál, és most felnőtt korunkban is nagyon szeretjük.  Kisgyermekeink első étele volt, benne a sok zöldséggel. 

A mai napig nagy családi ebédek első fogása. Sok zöldséggel készítem, karaj (vagy ahogy nálunk mondják karmenádli) csontból, vagy csirkéből, ritkábban marhacsontból vagy húsból. Nagyon szeretem a csontban megfőtt velőt a ropogós pirítós kenyéren. Régebben nagy hagyománya volt, hogy a levesben főtt húst, külön, második fogásként ették, kenyérrel, tormával, paradicsomszósszal. Levesbetétként sok minden szóba jöhet, ahány ház, annyi szokás. Van, aki a cérnametéltre esküszik, de az apró csigatészta, reszeltke vagy grízgaluska is kitűnően harmonizál benne. Zöldségek nagyon sok fajtája kerülhet bele, kinek-kinek saját ízlése szerint: vöröshagyma, sárgarépa, fehérrépa a petrezselyemzöldjével együtt, zeller, karalábé, kelkáposzta, kelbimbó, zöldborsó, karfiol, burgonya. A fűszerezése igen egyszerű, hiszen napjainkban már az elkészített ételízesítők tucatja áll mindenki rendelkezésére. Sokan használnak különböző leveskockákat is. Megoszlanak a vélemények, hogy a lassú tűzön sokáig rotyogó levest le kell-e habozni, vagy sem. Én le szoktam szedni a habot, hiszen akkor lesz szép tiszta a leves, nem lesz zavaros. A hab valójában a húsból kicsapódott fehérje, így nem vesznek ezzel oda nagyon fontos alkotóelemek vagy ízek. A gyönyörű aranysárga leves akkor a legszebb, ha szép régi levesestálba tesszük az asztalra. Egészen különleges hangulata van, ha egy családtagtól örökölt levesestálból szedjük a vasárnapi húslevest a tányérunkba, aki évekkel ezelőtt még velünk ült egy asztalnál a nagy családi ebédek alkalmával. Így mindig velünk marad az emléke, és valljuk be, úgy gondoljuk, hogy azt a húslevest, amit ő főzött, mi sose fogjuk tudni felülmúlni.

Biztos sokaknak eszében jut egy tányér finom húsleves, ami segített a másnaposságuk átvészelésében, meggyógyított egy csúnya megfázást, beforrasztott, egy jó beszélgetés mellett, egy megsebzett lelket. 
Kellemes nosztalgiázást kívánok!

A képek a szerző felvételei.

The post Húsleves, az otthon nosztalgikus íze appeared first on Reflex24.

Az almához jól illik a fahéj, ezért ez is kihagyhatatlan az almás pitéből. Az almás töltelék készülhet bármilyen fajta almából, fahéjjal vagy fahéj nélkül, sőt, van ahol még darált dió is kerül az töltelékbe. A tengerentúli piték általában kör alakú formában készülnek, de vidékünkön a hagyományos nagy tepsibe sütött változat az elterjedtebb, ahogy még nagyanyáink is készítették. Tetejét hol rácsozottan, hol csak egyszerűen teljes tésztából készítik, és megszórják porcukorral. Én is egy nagy tepsivel készítettem, Gréta lányom egyik kedvence, ezért mindig gyorsan elfogy.

A tészta hozzávalói: ½ kg simaliszt, 1 csomag sütőpor, 1 kiskanál só, 15 dkg porcukor, 1 egész tojás és 2 tojássárgája, 125 dkg vaj és kb. 1 deci tej vagy tejszín.

A töltelékhez 1,5 kg almát lereszelünk, tetszés szerint fahéjjal, cukorral ízesítjük.

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, és egy fél órára fóliába csomagolva a hűtőszekrénybe tesszük. Az almát meghámozzuk, lereszeljük, és a levét kicsavarjuk. Ezt nagyon szeretik meginni a gyerekek, ez valóban 100 %-os almalé. A reszelt almát tetszés szerinti mennyiségű cukorral és fahéjjal összekeverjük. A tésztát kivéve a hűtőből két részre osztjuk. Lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk a tepsi méretére a tésztát. A nyújtófára feltekerve ügyesen beletesszük a tepsi aljába. Erre jöhet az almatöltelék, amit arányosan eloszlatunk a tésztán. Kinyújtjuk a tészta másik felét, amivel betakarjuk az almát, vagyis a tetejére tesszük. A széleit kicsit az ujjunkkal összenyomkodjuk, a tetejét jó alaposan megszurkáljuk villával, hogy kijöhessen a felesleges gőz és ne púposodjon fel a pite teteje. 180 fokon megsütjük. Akkor jó, ha már szép aranybarna a teteje.

Ha kihűlt, felszeleteljük és megszórjuk a tetejét porcukorral.
Jó étvágyat kívánok!

A képek a szerző felvételei.

The post Almás pite, (nem csak) az őszi kedvenc appeared first on Reflex24.

A sült kacsát régi hagyományos módon egy nagy fazékban sütöm meg sok zsírban. A húst megtisztítom az esetlegesen rajta maradt tokoktól, a bőrét kockásra bevagdosom. A zsírt 1 kg felkockázott kacsahájból és 0,5 kg felkockázott húsos hájból (ebből lesz a kacsatöpörtyű) nyerem ki. Először a hájat teszem oda sütni, és mikor már elegendő zsírt engedett ki, akkor teszem bele a kacsacombokat és a mellet. 1 dl vizet is öntök hozzá. Nagyon puhára sül meg így a kacsa, de lassú tűzön, türelmesen kell sütni. Mivel a tetején a bőr csak úgy finom, ha ropogós, előmelegített sütőben, tepsire rakva megpirítom a tetején a kockára bevagdosott bőrt is. Ez már tényleg csak 5 perc. A zsírból kiszűröm a töpörtyűt, ami az egyik legfinomabb ínyencség. Közeben elkészülhet a köretnek szánt ludaskása is.

A ludaskása hozzávalói: 0,5 kg rizs, 2 db sárgarépa, 1 db fehérrépa, 1 marék zöldborsó, só, vegeta, 2 libanyak (lehet kacsa is) és liba- vagy kacsaaprólék tetszés szerint.

A ludaskását én kuktában készítem, mert így sokkal hamarább elkészül. A 0,5 kg rizst egy tálba teszem, és folyó víz alatt kimosom, amíg már nem fehér színű víz folyik le róla. A libanyakakat és az aprólékot az edénybe teszem, hozzáadok egy fél kiskanál sót és egy kiskanál ételízesítőt (vegeta). Beleteszem az apróra vágott sárgarépát, fehérrépát és a borsót. Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje a belevalókat. Kuktában forrás után már csak 5-8 percig főzöm, hagyományos edénybe 30 perc alatt minden puhára fő. Ekkor beleteszem a rizst, és egy leveseskanál kacsa – vagy libazsírt. Ettől jó pergős lesz a rizs, nem fog összetapadni. Ha túl kevés lenne a víz, picit önthetünk hozzá, de csak annyit, hogy éppen ellepje a rizsünket. Amire a vizet lassú tűzön magába szívja a rizs, meg is puhul, és el is készül a ludaskása. Én leszedem a nyakakról a bőrt, így rakom vissza a rizsbe, kényelmesebben fogyasztható.

Nem hiányozhat a kacsasült mellől a ludaskása mellett a knédli, a laksa és a dínsztelt káposzta sem.

Kellemes sütést-főzést és jó étvágyat kívánok! Utána ne mérjék meg a koleszterinszintjüket!

A képek a szerző felvételei.

The post Márton-napi kacsasült ludaskásával appeared first on Reflex24.

Hulková Beáta, Felsőszemeréd

Vallásos neveltetésben részesültem és én is ezt viszem tovább a családomban is férjemmel együtt. Minden évben megemlékezünk Mindenszentek és Halottak napján is az elhunyt hozzátartozóinkról. A gyertyagyújtás, temetőlátogatás hagyományát őrizzük és adjuk tovább a legfiatalabb generációnak. Nem maradhat el az ünnepi szentmisén való részvételünk sem. Sajnos, ez a szigorított rendelkezések miatt, az idén elmarad. Tiszteletben tartjuk a vallásos hagyományos ünnepeinket, számunkra ez így természetes. Elkerülhetetlen, hogy találkozunk a világ más tájairól származó ünnepekkel, szokásokkal is. Főleg a gyerekek körében hódítanak teret az újdonságok. A lányaim iskolájában minden éveben rendeznek töklámpás felvonulást, amin mi is részt veszünk, és előtte nagy lelkesedéssel faragjuk együtt a töklámpásokat. Ez is egy közös élmény, viszont az ijesztő jelmezes bulik már nem nyerték el az érdeklődésünket és tetszésünket, ilyeneken nem szoktunk részt venni.

Buzás Bodonyi Betty, Ipolyság/Lapásgyarmat

Nem szeretem a szélsőséges véleményeket. Az emberek szemében -legyen az bármi- mindig csak jó és rossz létezik. Keresztények vagyunk, ezért a Mindenszentek és a Halottak napja fontos ünnepünk, és kell, hogy a gyerekeinket is ebben a szellemben neveljük. De ugyan mi rossz van abban, ha a játékot és a szórakozást is beengedjük ebben az időszakban is az életükbe? Attól, hogy készítünk egy töklámpást, vagy elengedjük a gyerekünket egy Halloween buliba, még nem leszünk mások. Kiskoromtól szeretek a temetőbe járni. Ilyenkor a legszebb. Az ipolysági a leggyönyörűbb. Azokhoz a sírokhoz is ellátogatok, ahová egykor még a Nagyapámmal jártam. Nem tudom, kik voltak ők, talán már más sem, mert néha csak az én gyertyám pislákol a sírjukon. De azért töklámpást is csináltunk otthon, régen, gyerekkoromban is, pedig akkor az még nem amerikai divat volt. Nagymama pedig nagyon jó szellemtörténeteket mesélt, nem csak ilyenkor. Ne felejtsük el, bár ugyan abban az időszakban zajlik mindkét ünnep, nem kell választanunk és ítélkeznünk sem.

Setény Jakus Annamária, Ipolyvisk

Keresztény katolikusként vallásunkból és neveltetésünkből kifolyólag én Mindenszentek ünnepét tartom, ápolom és adom tovább gyermekeimnek. A hagyományos szentmise után ellátogatunk a temetőinkbe, hogy gyertyagyújtással és imával emlékezzünk meg halottainkról. Bár egész évben gondolunk rájuk és látogatjuk őket a temetőben, de ez a nap csak az övék. Leszögezném, hogy nem vagyok Halloween ellenes, konzervatív látásmódú ember, de olyan sok szép ünnepünk van, miért kell a külföldi ünnepeket lemajmolnunk? Sajnos ez a megállapítás nem csak a Mindenszentek – Halloween párosításra vetíthető rá. Véleményem szerint a hagyományaink őrzése egyik alappillére a kultúránknak, amit fontos tovább adni a fiatalabb nemzedéknek, így nem vész feledésbe. Ha eltűnnek a hagyományaink és már csak átvett szokásaink maradnak, amiket nem őseink hagytak ránk, lassan eltűnik az identitásunk iránti ragaszkodás is. Biztatok mindenkit, hogy lehetőségeinket kiaknázva: ( Ipolyvisken lehetőség van virtuális temetőben gyertyagyújtásra) otthoni ima, online szentmise, ne feledkezzünk meg szeretteinkről.

The post Mindenszentek vagy Halloween? appeared first on Reflex24.

Először mindenképpen készítsük el az ragunkat.

Hozzávalók: ½ kg csirkemell, 1 nagy fej vöröshagyma, olaj vagy zsír, (fagyasztott, konzerv vagy szezonban akár friss) zöldborsó, kukorica, sárgarépa, paradicsomsűrítmény vagy ketchup, só bors, pirospaprika.

Elkészítés: Felkockázzuk a hagymát, a csirkemellet vékony csíkokra vágjuk. A zsiradékon a hagymát üvegesre pirítjuk majd ezen a csirkemellcsíkokat fehéredésig forgatjuk. Sózzuk, borsozzuk, jöhet rá a pirospaprika is. Erre kerülnek rá a zöldségek. Ha a zöldségünk fagyasztott, érdemes előtte kicsit előfőzni. Jól összeforgatjuk a hússal, majd hozzáadjuk a kb. 2-3 evőkanál ketchup-ot, vagy paradicsomsűrítményt. Jól összekeverjük majd kevés vízzel felöntjük. Mindössze fél óra alatt puhára főzzük. Ha közben túlságosan sűrűsödne, felöntjük még kevés vízzel, ha túl híg ketchup-pal sűrítjük.

Amíg fő a ragu, elkészítjük a burgonyalepényeket. A hozzávalókat egy tálban összekeverjük, amik a következők:

4-5 db nyersen megreszelt burgonya, só, bors, őrölt szerecsendió, 1 db. reszelt vöröshagyma, egy késhegynyi fokhagymapor, 2-3 tojás (függ a burgonya méretétől), liszt és tej.

A liszt és tej mennyiségét úgy kell felváltva adagolni a többi hozzávalóhoz, hogy palacsintatészta állagú legyen a nyers keverékünk. Serpenyőben, egy kicsi zsíron vagy olajon, hasonlóan a palacsintához, lepényeket sütünk, csak azért valamivel vastagabb legyen, mint a hagyományos palacsinta.

A burgonyalepényt tegyük egy tányérra, a felébe töltsük az elkészült csirkés-zöldséges raguból, és a lepény másik oldalát hajtsuk rá. Reszelt sajttal megszórva, igazán különleges ebéd kerülhet az asztalunkra.

Kellemes főzést kívánok!

The post Zöldséges csirkemell burgonyalepényben appeared first on Reflex24.