Az önbizalom bizony nagyon könnyen át tud lendülni önteltségbe. Míg az egyik kifejezetten vonzó lehet, addig a másik szinte taszító. Mi, nők persze sosem vagyunk elégedettek önmagunkkal. Ezzel talán nincs is baj, hiszen fejlődni csak akkor vagyunk képesek, ha felfedezzük a hiányosságainkat. De túlzásba nem kell esni!

Ha egy férfi kedves szavakkal illet bennünket, egészen egyszerűen örüljünk neki és köszönjük meg! Nem kell tiltakozásba kezdeni, hogy ugyan, téved… Nem is vagyunk olyan szépek és okosak, ahogy ő látja. Ez cseppet sem vonzó.

Egészséges önbizalommal maradhatunk szerények.

Viszont nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ez ne menjen át önteltségbe. Egy egészséges önbizalommal teli nő tisztában van a hibáival, de kedvesen elfogadja a bókokat. Örül nekik, értékeli azokat. Ne ellenkezzünk kézzel-lábbal! Főként ne legyünk álszentek! Gondolok itt arra, amikor legbelül teljesen meg vagyunk elégedve magunkkal, de a külvilágnak nem ezt mondjuk. Tettetjük az elégedetlenséget, miközben konkrétan a világ legszebb nőjének tartjuk magunkat. Tévhit, hogy ezt nem veszi észre a férfi. Megérzik, hogy mikor vagyunk őszintén szerények, s mikor játsszuk el azt.

Egy önbizalmát, önértékelését a helyén kezelő nő vonzó és szexi.

Egészen különös kisugárzást kapunk tőle. Nem kell, hogy méregdrága, a legújabb divatnak megfelelő ruha legyen rajtunk, elég egy egyszerű, visszafogott darabban megjelennünk, a pozitív kisugárzással tarolni fogunk. 😉

The post A kellő önbizalom vonzó, az önteltség viszont cseppet sem az appeared first on Reflex24.

Egyszerű dolgokkal is elkerülhetjük a bajt, csak nem szabad könnyelműen állnunk a dolgokhoz.

A szívünk nem csupán egy belső szerv, sokkal több annál. Onnan ered minden szeretet, a lélek szépsége.

Egy tiszta, érzelmekkel teli szívnél nincs is értékesebb. Azt gondolnánk, mindenki tud szeretni, azonban ez tévhit, hiszen nem mindegy hogyan tesszük azt. Az elvárásokkal teli szeretet, nem is szeretet, inkább csak követelőzés.

Ha másoktól várjuk a boldogságot, sosem leszünk azok. Az igazi boldogság titka, az őszinte, odaadó, elvárások nélküli szeretet. Amikor nem azért teszünk valamit, hogy cserébe mi is kapjunk. Épp ellenkezőleg!

Azért tesszük, hogy mosolyt csaljunk a másik, számunkra fontos ember arcára. S ha őt vidámnak látjuk, mi is boldogok és elégedettek leszünk.

Szívünk nemcsak orvosi, hanem érzelmi szempontból is roppant törékeny.

Egy őszinte szív könnyen sérülhet, könnyen törhet darabokra. Ilyen esetben a gyógyulása egy nagyon hosszú folyamat.

Nincs is rosszabb annál, ha becsap, átver minket az, aki iránt tiszta szeretetet táplálunk, s mindent megteszünk a boldogságáért. A felépülés azonban nem lehetetlen, csak fontos, hogy ne veszítsük el bizalmunkat. Ne adjuk könnyen, de aki kiérdemli, annak bátran ajándékozzuk oda.

Ha ugyanolyan szerető és önzetlen szívre találunk, mint a miénk, biztosak lehetünk benne, hogy vigyázni fog rá. Persze minden két emberen múlik, tehát ekkor sem szabad hátradőlni, továbbra is tennünk kell saját boldogságunkért és szívünk egészségéért a szó minden értelmében!

The post Szív – nem csupán egy belső szerv, sokkal több annál appeared first on Reflex24.

Férfias hangja gyengéd gagyogássá válik, amint a kicsihez szól. Türelmetlenül várja a hazaérkezés pillanatát, hogy újra gyermekével lehessen. Első lépései során fogja puha, pici kezét. Ahogy eljön az ideje, megtanítja bekötni a cipőjét a jól bevált nyuszifül módszerrel. Fut a bicikli után, hogy ha kell, megvédje az eséstől.

Esténként századszor is ugyanolyan beleéléssel meséli el a Kiskakas arany félkrajcárja című mesét, mint a legelső alkalommal. A móka kedvéért rávehető minden bolondozásra.

Betegség esetén kétségbeesve rohan vele az orvoshoz, s addig meg sem áll, míg segítséget nem kap.

Kiáll érte bárkivel szemben. Egy igazi apa támogat az álmok elérésében. Elviszi akár a világ végére is, csak boldognak lássa. Minden héten kitartóan autóba ül, hogy hozza-vigye gyermekét a vonatállomásra. Az utat végigcsacsogják, nagyokat nevetnek, ugyanakkor a komoly témáknak egyaránt helyet teremtenek.

Ha csalódás éri gyermekét, mellette áll, fogja a kezét. Érezteti, nincs egyedül, történjék bármi, számíthat rá. Büszkeséggel töltik el az apró sikerei is. Bár olykor morcos, utólag jót nevetnek az egészen.

S hiába lesz felnőtt a gyermekből, akkor is, mindig, kérés nélkül nyújt segítő kezet. Viszonzást sosem vár, önzetlenül, tiszta szívből ad.

The post Apukák appeared first on Reflex24.

Ma már rengetegen használják ki az online vásárlás adta lehetőségeket. Én magam is szívesen megoldanám a ruhavásárlást az interneten keresztül, de ez még eddig sosem sült el jól, sajnos… Hiába a leírás, sosem passzol a méret. Így inkább biztosra megyek, és elengedtem a vásárlás eme kényelmes módját.

Szóval, a minap összeszedtem minden erőmet és elindultam, hogy vegyek pár új cuccot.

Magamhoz képest egészen sok boltba bementem, de mindenhonnan üres kézzel jöttem ki. Eskü, nem vagyok egy nagy válogatós. Csak álljon rajtam valahogy az a ruha, nincs nekem semmi más kívánságom.

De ebből a mostani választékból egyszerűen képtelen voltam akár csak egyet is megvásárolni. Hogy miért? Máris mondom!

Ahova csak néztem, mindenütt falatnyi kis ruhácskákat találtam. Szinte az összesből kivillan a has. Ha nem, akkor pedig tuti, hogy lehetetlen hozzá melltartót venni, mert kábé az egész kilátszana belőle. Továbbmegyek, a szoknyák olyan minik, hogy lehajolni tuti nem mernék bennük. A nadrágok a köldökig érnek, de a lábamból meg alig takarnak valamit. És ha már a köldöknél tartunk, a toppok nagy része természetesen köldökig dekoltált. Na meg persze ott vannak az áttetsző anyagú blúzok.

Dögösek, persze, de hova vegyek fel ilyesmiket? Kíváncsi lennék, mit szólna egy-egy interjúalany, ha úgy jelennék meg előtte, hogy szinte alig takarja textil a testemet.

Vagy hogy néznének rám, ha egy hivatalos eseményen jelennék meg szinte pucéran… De igazából én még egy egyszerű bevásárlást sem tudnék mondjuk melltartó nélkül elintézni.

Oké, a tengerparton természetesen szívesen viselném ezeket a lenge kis ruhácskákat, de egyébként, kössz, inkább nem kérem.

Nem tudom, tényleg én lennék már ennyire fásult, prűd, vagy ódivatú? Vagy simán csak öregszem? 😀

The post Falatnyi ruhácskák mindenütt appeared first on Reflex24.

Az ilyen helyzetek előtt – bevallom – értetlenül állok. Hiszen egy testvér tegyen bármit, legyen bármilyen, akkor is hozzánk tartozik!

Jómagam e tekintetben nagyon szerencsés vagyok: két csodálatos testvérrel ajándékozott meg az élet.

A bátyám kétség kívül az én őrangyalom.

Mindig, minden körülmények közt számíthatok rá. Amikor azt mondja: „Bármi baj van, hívj, s én már jövök is!”, tudom, nem viccel. Teljesen komolyan gondolja. Legyen bárhol, ha szükségem lenne rá, azonnal autóba ülne, s már indulna is hozzám.

Ha bánatosnak lát, minden erejével azon munkálkodik, hogy felvidítson. Megnyugtat és erőt ad, ha épp arra van szükségem. Meghallgat, s ha az kell, jól helyre rakja a gondolataimat. Észhez térít, támogat és biztat.

Bár már mindketten felnőttünk, még ma is úgy óv, mintha kislány lennék. Sosem feledkezik meg rólam. Lehet, hogy tennivalói szinte már ellepik őt, húgára mégis talál időt.

Na és ott van az én szemem fénye: a kicsi hugicám. Csillogó szemeibe nézve azonnal elfeledem minden bánatomat. Mosolyától máris szebbnek látom a világot.

Amikor kilátástalannak érzem a dolgokat, elég egyetlen ölelése, s már vissza is tér a hitem.

Lehetek bármilyen fáradt, kérlelésének képtelen vagyok ellentmondani. Nincs is jobb érzés annál, mint amikor mosolyogva azt mondja: „Szeretlek!”

Természetesen mindkettejüknek megvannak a maguk hibái, amikkel tisztában is vagyok. Mégis úgy szeretem őket, ahogy vannak! Mert az én testvéreim. Boldogsággal tölt el, hogy itt vannak nekem. Nélkülük szinte üres lenne számomra a világ.

Ha bárki, csak egy rossz szót szól rájuk, feltámad bennem a „hétfejű sárkány”, s bármire képes vagyok, hogy megvédjem őket. Egyszer az interneten olvastam, hogy

„a testvér az a személy, akit én szidhatok, de ha bárki más egy rossz szót mer szólni rá, velem gyűlik meg a baja.”

Nem tudom, ki lehetett, aki ezt először így megfogalmazta, de teljesen egyetértek vele. Sőt! Elég egy rosszalló pillantás, s már támadópozícióba is helyezem magam…

Egyszerűen nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok értük az életnek. Nekik pedig csak annyit mondanék – de ezt teljes szívemből –, hogy köszönöm!

The post Testvérekkel igazán szép az élet! appeared first on Reflex24.

Hogy mit is értek ez alatt a jelenség alatt? Már mondom (vagyis írom 😊) is: igencsak érdekesnek találom, hogy a tolerancia és tapintat csak és kizárólag azokkal szemben érvényes, akik súlyfelesleggel rendelkeznek. Egyszerűbben mondva, azt, aki túlsúlyos azt ugyan senki nem szólja meg. A szemébe legalábbis senki nem meri kimondani, amit gondol. Az, hogy a háta mögött összesúgnak, már egy másik kérdés… Összességében viszont senki nem tesz neki szemrehányást, mondván:

„Hú, de el vagy hízva!”

Azért nem, mert egyenesen bunkóság lenne ilyet mondani. Érdekes módon ezt szinte mindenki tudja. Viszont, ha valaki karcsú, hirtelen mindenki úgy érzi, jogában áll kritizálni az illetőt. Egyszeriben csak úgy jönnek a jobbnál jobb beszólások, mint:

„Jézusom, de vékony vagy! Eszel te egyáltalán? Hát elfúj a szél! Uram Atyám, mindjárt átszakadsz!”, s még sorolhatnám…

Jómagam is számtalanszor hallottam már effajta „kedves” szavakat. Csak azt tudnám, miért gondolják az emberek, hogy ezek a mondatok nem ugyanolyan sértőek és bántóak, mint ha valakinek azt mondanánk, hogy kövér… Ez máig rejtély számomra.

Hosszú ideig a szívemre vettem az ilyen dolgokat, mára azonban már megtanultam, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni azokkal az emberekkel, akikbe annyi tisztelet sem szorult, hogy tudják, ezzel megbánthatják embertársukat.

S ha kicsit továbbgondoljuk a történetet, az is felettébb érdekes, hogy a súlyfelesleggel rendelkezőktől hangzanak el ezek a mondatok, akik szinte állandó jelleggel diétáznak, és fogyni szeretnének.

Úgy vélem, ez elég ellentmondásos. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy az ilyen emberekből talán csak az irigység beszél, hiszen ők is azért „küzdenek”, hogy leadjanak néhány kilót. Azonban ez nem mentség.

Ideje lenne mindenkinek tudomásul vennie, hogy ugyanúgy, ahogy a túlsúlyos, úgy a karcsú embertársainkat sem kedves dolog sértő megjegyzésekkel illetni…

The post „Eszel te egyáltalán? Hát elfúj a szél!” appeared first on Reflex24.

Tanácsért fordult hozzám, csakhogy a problémájára nem tudtam megnyugtató választ adni. Kati szívét összetörték. Nemcsak megbántották, hanem szinte szó szerint összetörték őt. A szívét és a lelkét egyaránt.

Nem húztam sokáig az időt, siettem a barátnőmhöz, hogy mihamarabb kibeszélhesse magából, ami történt. Ahogy belenéztem a szemébe, láttam, mennyire mély sebet ejtettek rajta. Kati őszintén, minden odaadásával szeretett egy férfit. Ő jelentette számára a mindenséget. Elvárások nélkül szerette őt. Sosem követelőzött, sosem veszekedett. Minden helyzetben megértő és türelmes volt. Minden energiáját beletette a kapcsolatba, hogy a másik félnek a támasza, a megnyugvást jelentő biztos pontja legyen.

Bízott és hitt a férfiban: hitte, hogy a szavai igazak és bízott az ígéreteiben.

Látszólag minden rendben volt, már a közös jövőjüket is tervezgették. Majd egyik nap, mint derült égből a villámcsapás, jött a hír, ami mindent lerombolt. A férfi elhagyta Katit, aki emiatt teljesen összetört. Az ígéretek nem éppen erről szóltak, ahogyan a közös terveik sem erre engedtek következtetni. Nem csoda, hogy Katit teljesen lesújtotta a hír.

Kati barátnőm több szakításon túl van már, de láttam, hogy ez most más. Ez most valami olyan, ami minden porcikájára, minden sejtjére hatással van.

Ilyen fájdalmat még sosem láttam a szemében, ahogyan az arcát sem láttam még ennyire meggyötörtnek. Mintha Kati teljes lénye apró darabokra hullott volna.

A barátnőm vigaszért fordult hozzám, azt várta tőlem, hogy mondok neki valamit, amitől majd jobban érzi magát, hogy elárulom a titkot, aminek segítségével megszabadulhat a benne tomboló fájdalomtól. Ilyen gyógyírt viszont nem ismerek. Nem tudom, hogyan lehet elkerülni ezt a fájdalmat. Igazából úgy hiszem, nem is igazán lehet ezt elkerülni.

Katinak most meg kell járnia a poklot, ezt sajnos nem úszhatja meg. Nincs olyan út, amire, ha rálép, fájdalommentesen eléri a célt.

Megpróbálhatja gyűlölni a férfit, aki ezt tette vele, azonban a harag és a gyűlölet nem megoldás semmire. Ahhoz, hogy túlléphessen a történteken, el kell engednie a férfit, a közös múltjukat, a közös terveiket.

Csak akkor lesz képes újra szeretni, ha sikerül elengednie. Ez persze nem egyszerű feladat, sőt, ebben a helyzetben kifejezetten nehéz.

Éppen emiatt, nem pont ezt akarja hallani az ember, amikor vigasztalást keres. Ennek ellenére nem hazudhattam a barátnőmnek, nem kecsegtethettem őt szép szavakkal, hiszen annak nem lett volna semmi értelme. Ha így teszek, akkor én is csak becsaptam volna, erre pedig biztosan nincs szüksége. Bár nem tetszett neki a válaszom, megértette és elfogadta, hogy nem tud kibújni a fájdalom alól. Azt hiszem, a legtöbb, amit tehetek, hogy végig mellette leszek. Ha sírnia kell, hagyom, hogy sírjon, ha beszélne róla, minden ítélkezés nélkül meghallgatom, de ha épp hallani sem akar a témáról, még véletlenül sem említem meg.

A fájdalom senkinek sem a barátja, olykor mégis muszáj megbarátkoznunk vele.

Néha kénytelenek vagyunk befogadni az otthonunkba, némi vendégeskedés után viszont tegyünk félre minden jómodort és illemet! Magabiztosan tessékeljük ki az életünkből, s a helyére várjuk a szeretetet és a boldogságot!

The post Olykor muszáj befogadnunk otthonunkba a fájdalmat appeared first on Reflex24.

A másiknak ugyanúgy kell éreznie, mert ha ez nem így van, akkor az egésznek semmi értelme. Szétnézve a világban azt látom, hogy kétségbeesésükben egyre többen esnek ugyanabba a hibába: önkényesen eldöntik, hogy babát vállalnak. A férfit sokszor be sem avatják a tervükbe, titokban „munkálkodnak” a teherbeesésen.

Több variációról is hallottam már. Az egyik, amikor a nő a párja tudta nélkül elhagyja a fogamzásgátló tabletta szedését. Sőt, egyesek még akár arra is képesek, hogy valaki mástól essenek teherbe, majd szerelmüknek azt hazudják, a kicsi az övé. Mindezt valószínűleg a már említett kétségbeesés és végső elkeseredés szüli. Olykor szinte önkívületi állapotba kerül egy nő, ha elveszíti kedvesét. Ugyanakkor ki merem jelenteni, erre a cselekedetre nincs mentség!

Egy élettel senkinek, semmilyen körülmények közt nem áll jogában játszani!

Hiszen egy gyermekkel nem láncolhatunk magunkhoz senkit. Persze, lehet, hogy ideig-óráig működik e stratégia, de az, hogy a kicsi miatt kedvesünk mellettünk marad, nem azt jelenti, hogy szeret minket és boldogságban fogjuk leélni az életünket. Mindent csak a születendő gyermeke jólétéért tesz.

De vajon boldog élete lesz egy ilyen körülmények közé csöppenő apróságnak?

Egy új életnek melegséggel teli otthonra, nemcsak őt, de egymást is őszintén szerető szülőkre, harmóniára és megértésre van szüksége. Márpedig, ha valaki muszájból marad mellettünk, kötve hiszem, hogy pozitív légkört teremt otthonunkban. Köztudott, a gyermekek megérzik, ha baj van. Ha mi feszültek vagyunk, a pici baba sem lesz nyugodt. S gondoljuk csak kicsit tovább a történetet…

Vajon meddig képes a férfi feláldozni boldogságát a gyermeke érdekében?

Bizonyára eljön majd az a pont, amikor búcsút int a párkapcsolattól. Ami teljesen érthető. Így az őrült tervünkkel nem értünk el semmit, csak egy kis időt nyertünk magunknak, biztosítva ezzel azt, hogy gyermekünknek végig kelljen néznie, ahogyan a szülei elválnak egymástól…

The post Amikor a babától várjuk a megoldást… appeared first on Reflex24.

Kisbabaként sokat sírtam, pihenni nem hagytalak. Te mégis csendben, kedves tekintettel ringattál álomba. Őriztél, figyelted minden rezdülésem. Nem volt ez másképp később sem. Óvtál minden bajtól. Elvittél az óvodába, de szomorúságomat látva, könnyes szemmel hagytál ott. Éjszakákon át virrasztottál mellettem, fogtad a kezemet, ha arra volt szükségem.

Iskolába menet, egy-egy nehéz dolgozat, vizsga előtt megöleltél, s azt mondtad:

bármi is legyen, én akkor is szeretlek!

Ha szomorú voltam, nálad mindig vigaszra leltem. Lehetett szó tini bolondságról, vagy akár szerelmi bánatról. Minden percben érdeklődéssel figyelted a mondandómat. Így van ez még ma is. Bár a kislányból felnőtt nő lett, a karjaidban még mindig annak a két copfos kislánynak érzem magam, akit féltettél, nehogy leessen a fáról.

Annyi mindent köszönhetek neked, felsorolni nem is lehet. Megtanítottad, mi az élet. De ami a legfontosabb, megmutattad milyen az igaz, önzetlen, elvárások nélküli szeretet. A sok jót, mit tőled kaptam, meghálálni sosem tudom. Csak abban bízhatok, mindezt egyszer majd én is továbbadhatom.

The post Anyukámnak appeared first on Reflex24.

Ha elég kitartóan ostromolnak bennünket a saját elképzelésükkel, a végén még el is hisszük, hogy igazuk van. Pedig nincs! Hiszen honnan is tudhatná valaki más, hogy mi a jó nekünk?

Olykor még mi magunk is elgondolkodunk, mi lenne a helyes lépés, erre jönnek a történetből teljesen kívülállók, akik már pedig biztosak az igazukban.

Vagy azért, mert idősebbek, vagy azért, mert azt szeretnék, ha úgy cselekednénk, ahogyan azt ők is tették. Az szinte lényegtelen, hogy nekik bevált-e a recept, a cél, hogy elérjék, hogy mi is ugyanarra az útra lépjünk. Ezzel talán megnyugtatják a saját lelküket, hogy mégis jól cselekedtek, hiszen ez a normális, ezt kell tenni, mindenki ezt teszi…

Sokaknak nehéz elfogadniuk, hogy másképp is lehet élni az életet, nem csupán úgy, ahogyan azt ők teszik. Pedig az életet sokféleképpen lehet élni, mert ami az egyiknek jó, az a másiknak nem.

Ezért fontos, hogy mindannyian megtaláljuk a saját utunkat. Kitérők lehetnek, azokból még tanulunk is, a lényeg, hogy mindig visszataláljunk a számunkra megfelelő útra.

Az út szélén mindig állnak majd stoppolók, akiket, ha felveszünk, megpróbálnak majd meggyőzni minket, hogy inkább arra menjünk, amerre ők akarják. A legjobb, ha az ilyeneknek meg sem állunk, vagy ha mégis, csak hagyjuk, hogy elmondják a véleményüket – amit bár nem kértünk ki, ők mégis fontosnak tartják megosztani velünk –, majd nyugodtan folytassuk a saját utunkat. Az illető, ha akar velünk tart, ha akar, kiszáll a kocsinkból… A döntés az övé.

The post Mi a fontos, hogy te elégedett légy az életeddel, vagy, hogy a környezetednek tessék, amit lát? appeared first on Reflex24.