Sokan azt hiszik, hogy Dubajban flangálva, esetleg Jordánia turistadömpingje közepette már megismerték Arábia bájait. Nem így van, a titkokat az arab világ koronájának tekinthető Szaúd-Arábia őrzi, ami az iszlám vallás központjának is számít Mohamed próféta két ikonikus városával: Mekkával és Medinával. Bár az iszlám ma a Föld második legnépesebb vallása, ráadásul minden muzulmánnak életében legalább egyszer el kell zarándokolnia e szent helyekre, mégis Szaúd-Arábia 2019-ig a világ egyik legjobban elzárt térsége volt, s a nagy „nyitás” ellenére is némileg még mindig így van. Kétségtelen, hogy az ország meggazdagodott az olajbizniszen, ám esze ágában sem volt társadalmilag is globalizálódni, és a pénzen kívül mást is beengedni a szigorú vallási alapú szabályrendszer keretei közé szorított életébe. 

Szaúd-Arábiába 2019-ig csak speciális üzleti vízummal lehetett beutazni, amit az új koronaherceg, Mohamed bin Szalmán asz-Szaúd kezdett megváltoztatni, de akkor jött a Covid… 

A pandémia után viszont újra nekifutottak a szaúdiak a nyitás politikájának, és ma már könnyen intézhető elektronikus turistavízummal, kedvező áron beszerezhető (valószínűleg agyontámogatott) repülőjeggyel lehet meglátogatni közvetlenül Budapestről is a titokzatos sivatagi királyságot, amelyet annyi misztérium hat át. 

E titkok utáni kíváncsiság által vezérelve döntöttünk úgy, hogy expedíciót szervezünk a rejtelmek megismerésére. Akár egy vicc is kezdődhetne úgy, hogy autózik a székely, a felvidéki palóc, a szigetközi és az alföldi koma a sivatagban… de mi ezt teljesen komolyan vettük. És, hogy minden előítéletet leteszteljünk, hölgytársaságot is vittünk ebbe a vad világba.Jó közbiztonság, szigorú büntetések

Alapműnek Germanus Gyula 1936-ban írt Allah Akbar! című munkáját tekintettük, ám aztán jött a felismerés, hogy van ugyan, ami egy évszázad távlatából sem változott ebben a több ezer éves kultúrában, és vannak dolgok, amik akár egy év alatt aktualitásukat vesztették. Például, a legkülönlegesebb – és amitől mi is a legjobban tartottunk –, hogy miként viszonyulnak majd a hölgy útitársunkhoz. 

A nőknek ott nincsenek jogaik, nem szólalhatnak meg, nem mutatkozhatnak európai ruhában, csak házastárssal jöhetnek be az országba… Ilyen és hasonló megállapításokat olvastunk, amiket természetesen nem vonunk kétségbe, hogy lejegyzésükkor érvényesek lehettek, de hatnapos kalandunk során – 1600 kilométert megtéve az országban, elidőzve Rijádban, Medinában és Dzsiddában is – ilyen megkülönböztetéssel nem nagyon találkoztunk. Érezhető, hogy az ország egyébként igyekszik, és napról napra változik. Egyedül Medinában, Mohamed próféta sírjától nem messze figyelmeztetett kedvesen egy hölgy, hogy útitársunk öltözéke nem lesz jó, mert kilátszik az alsó lábszára, így sebtében vettünk egy „abayát”, hogy ne haragítsuk magunkra a helyieket. Korábban egyébként ide nem muszlimként be sem léphettünk volna, most azonban igen, akár a szent sírhelyként szolgáló mecsetbe is, természetesen csak mi, férfiak. 

Ezenkívül semmi olyannal nem találkoztunk, ami elbizonytalanította volna kis csapatunkat. A közbiztonság például kifejezetten jó. Olyannyira, hogy szinte nincs bűnözés. Hozzá kell tenni, hogy állítólag mai napig érvényben van a halálbüntetés (lefejezés) „intézménye”, a lopást pedig kézlevágással szankcionálják. Nem csoda, hogy kétszer meggondolják, elkövetnek-e valamit. 

A sztereotípiákkal ellentétben a keresztényekre egyáltalán nem tekintenek ellenségként. Jézust ugyanúgy tisztelik és szeretik, sőt Medinában, Mohamed próféta mellett a sírban neki is fenntartanak egy helyet. 

Amit viszont elvétve olvastunk és ott ért a felismerés, hogy a mesebeli országban kőkeményen ott vannak egymás mellett a párhuzamos társadalmak. Az ország lakossága közel 40 milliós, de majdnem ugyanennyi pakisztáni, afgán, indiai és egyéb muzulmán vendégmunkás él Szaúd-Arábiában, a világ 12. legnagyobb területű országában, elvégezve gyakorlatilag minden kétkezi és alacsonyabb „rangú” munkát. A társadalom csúcsát a királyi család és a hozzájuk kötődő több tízezer rokon alkotja, a középosztályt pedig az olajból nyert vagyonból különböző juttatásokat, előnyöket élvező állampolgárok. A szaúdi állampolgárok szinte kivétel nélkül magasabb presztízsű munkakörökben dolgoznak, a nők pedig csak elvétve. A „felsőbbrendűség” érzését nem is titkolják, és alsóbbrendűnek tartanak mindenkit, aki nem szaúdi, a szintén arab, muzulmán vendégmunkásokat is.  

Ami ugyancsak szembetűnő, hogy most még nagyon-nagyon kevés a turista. Utazásunk során alig egy-két tucat turistával (európaival, fehér emberrel) találkoztunk. Ugyanakkor valószínűleg nemcsak a sztereotípiákból fakadó félelmek és az eddigi bezártság miatt, hanem mert az ország idegenforgalmi infrastruktúrája egyelőre nemhogy gyerekcipőben, de talán inkább csecsemőharisnyában jár. Kevés az attrakció, és az sincs megfelelően kiépítve. 

Kevesen beszélnek jól angolul, de nincs is rá szükség, ha kérdeztünk valamit, válaszoltak, de beszélgetésbe nemigen elegyedtek velünk (persze azért volt kivétel, de nem az volt a jellemző), s a vendégszeretet se éppen olyan, mint amihez hozzászoktunk. Rijád és a többi város

Expedíciónk a fővárosba, Rjádba érkezett meg, ahol a Dubajhoz hasonló felhőkarcoló-negyed mellett a legérdekesebb látványosság a lefejező tér (Al Masmak erőd és a Deerah tér), a sárfalakból épült vár és a királyi család korábbi rezidenciájaként szolgáló hangulatos oázis (Diriyah). Medina vallási jellege miatt ugyancsak nem bővelkedik különlegességekben, ahogy a Vörös-tenger partján lévő nagyváros, Dzsidda sem. Utóbbinak azért van egy ókori hangulatú belváros része (Al Balad), ami UNESCO világörökségi helyszín, de például a 35 fokos hőséget csillapítandó, tilos a páratlan szépségű tengerparton megmártózni. Bár a Google-térkép több helyen is jelez „public beach”-et, csalódottan kellett rájönnünk, hogy az ottani értelmezés szerint ez azt jelenti, hogy a homokos tengerpartra klimatizált autóval odagurulhatunk a vízig és bámulhatjuk a hullámokat. Aki pedig bemegy legalább térdig a vízbe (mint mi, utcai ruhában), azt a vallásrendőrség azonnal kitessékeli. Egy fürdőzős hely van a városban, a központtól 37 kilométerre, egy reptér mellett, így az unayzahi szálláshelyünk medencéjében hűsöltünk. Hölgy útitársunk irigykedve nézett bennünket a napernyő alól, tetőtől talpig felöltözve…

Tapasztalatai alapján ott, ahol csak hölgyek vannak, egyfajta cinkos szolidaritás, nyitottság, barátságos hangulat uralkodik. Szívesen mesélnek életükről, leveszik az abayát, és önfeledt, pajkos csevegésbe elegyednek a számukra egzotikumnak számító nyugati hölgy-társukkal.

Az arab nők büszkék kultúrájukra és látszólag nagyon elégedettek az életükkel. Dolgozhatnak, vezethetnek autót, ami évekkel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen volt. Ruházatukról azt tartják, hogy saját javukat és védelmüket szolgálja. 

Autó nélkül elképzelhetetlen az élet, hatalmasak a távolságok, tömegközlekedés szinte nincs (legalábbis nem olyan, mint amit mi itt, Európában értünk alatta), ugyanakkor nagyon olcsó az üzemanyag. A 91-es benzint átszámítva alig 50, a dízelt 20-30 eurocentért tankoltuk. Rengeteg az autó, 2×6 sávosak az autóutak és kaotikus a közlekedés. A sávok és egyéb útjelzések meglehetősen hiányosak, alig használnak indexet és mindenki dudál. Csak tapasztalt sofőröknek ajánljuk. Viszont a másfél ezer kilométerünk alatt egyetlen koccanást, balesetet se láttunk, sem mentő- vagy rendőrautót.

Ami nagyon negatívan hatott ránk, az a tömérdek műanyag. Mindent külön csomagolnak, így sok szemét keletkezik, feleslegesen. Ellenben szelektív hulladékgyűjtéssel nem nagyon találkoztunk… 

További rejtély, amit mi is csak egy leírásban találtunk meg véletlenül, hogy a muszlim-arab legendárium szerint itt van az első nő, Éva sírhelye. A város neve is erre utal: Ősanya/Nagymama, vagyis Havva – Jiddah. A helyet bár megtaláltuk, megnézni sajnos nem tudtuk… Egy jellegtelen városrészben található egy betonkerítéssel körbezárt területen, amit egyenruhások őriznek, hogy senki meg ne közelíthesse. A szakirodalom szerint itt volt valaha egy emlékmű, amit a 20. század elején leromboltak a vahabiták, hogy ne legyen „bálványimádat” helyszíne. 

Magyar szempontból két ikonikus dologgal lehet találkozni: történelmi kapcsolataink jelei a múzeumokban felfedezhető 18. és 19. századi osztrák–magyar kereskedelmi valuta szerepét betöltő ún. Mária Terézia tallér példányai, a modern idők kapcsolata pedig a bazárokban megtalálható, arab számokkal ellátott Rubik-kockák, mindenféle méretben.

Teljesen véletlenül találtunk rá Unayzah és Buraydah oázisvárosaira, amelyek a leginkább elnyerték a tetszésünket az arab világban. Utóbbiban van az ország (és talán a világ) egyik legnagyobb tevepiaca, az Al Qassim. Érdekes szemlélni, ahogy naponta 5-6 ezer „sivatagi hajó” cserél gazdát. 

Eléggé idegenként hathattunk ott, de semmilyen ajánlatot nem kaptunk. Mindazonáltal, ha azt mondtuk, Szaúd-Arábiát még nem itatta át a világiság, akkor az Unayzahra hatványozottan igaz. Sokkal kevesebb a vendégmunkás, a férfiak fehérben, a nők a teljes testet és arcot elfedő fekete ruházatban vannak, példás rend és tisztaság jellemzi a várost, és abból amit mi láttunk, itt találkoztunk a legletisztultabb formájában az arab kultúrával és annak spirituális hangulatával. 

Megéri-e felfedezni Arábia gyöngyszemét? Aki kulturális kalandra vágyik, annak mindenképpen. Aki viszont a káprázatos Vörös-tenger partján szeretne napozni és fürdőzni, annak csalódást fog okozni. Alkoholt inni még a légtérben is tilos, ahogy belépett a repülő az ország légterébe, befejezték az alkoholos italok árusítását, ellenben van minden mennyiségben fehér kávé (pörköletlen) és mindenféle fenséges datolya. Bátor, felfedezni vágyó „kalandoroknak” mindenképpen ajánlott desztináció! Insallah!

Csonka Ákos

Megjelent a Magyar7 2024/21.számában.

The post Arábia titkai appeared first on Reflex24.

Azon kívül, hogy a szekrényből előkerültek a szélkabátok, a pulcsik és a félcipők, nem árt bőrünkre és hajunkra is szánni egy kis időt.

A szeles, hűvös időjárás és a fűtés éppúgy igénybe veszi szervezetünket, mint a hőség. Annak érdekében, hogy a borús őszi napokon is ragyogjunk, bevethetünk néhány praktikát, amely nem igényel sem sok időt, sem tömött péntárcát,  az eredmény pedig bombabiztos siker.

A legfontosabb alapelv az, hogy biztosítsuk a bőr hidratáltságát. Ennek alapja természetesen az, hogy eleget iszunk, lehetőleg tiszta vizet, de ha ennél többet szeretnénk tenni magunkért, egy alapos radírozás után feltehetünk egy házi arcmaszkot is. Tejföl valamennyiünk hűtőjében megtalálható. Csenjünk el néhány kanállal belőle, keverjünk bele egy kis mézet is, majd vigyük fel az arcunk és a dekoltázsunk bőrére. Tizenöt perc múlva sokkal üdébb arc tekint majd vissza ránk a tükörből. Reggel, mielőtt elkezdenénk sminkelni, mindenképpen használjunk hidratáló krémet.

Ősszel érdemesebb tartalmasabb terméket választani.

A hideg idő a kéz bőrét is próbára teszi. A száraz bőrű, kipirosodott kezek nem túl vonzó látvány. Az utolsó őszi kerti munkák alkalmával viseljünk kesztyűt, majd az alapos tisztítás után ismét nézzünk szét a fridzsiderben. Egy kis tálkába öntsünk ki egy decinyi tejet, keverjük el egy fél citrom levével, majd mosogassuk át vele a kezünket. Az eredmény bársonyos, puha bőr. Egy decens körömlakk, megfelelő formázás, és a kertészlányból máris vonzó kacsójú dáma válik.

Hajkoronánkat is megviselte a forró nyár, de a szeles időjárás sem kedvez neki. Nemsokára előkerülnek a sapkák és a kalapok is, így ideje hajunkat is megfelelő ápolásban részesíteni. Nagyon fontos, hogy a hűvös idő beköszöntével mindig alaposan szárítsuk meg tincseinket, így elkerülhető, hogy a fejbőr megfázzon és bekorpásodjon. Ősszel gyakori az évszakváltáshoz köthető hajhullás is. A gyakori fazonigazítással és a megfelelő táplálkozással megállítható. Néha nem árt pótolni a cinket, esetleg segíthet a rozmaring olaj alkalmazása is.

Természetesen rengeteg termék áll a rendelkezésünkre, csak meg kell találnunk a megfelelőt. Nem árt hetente egyszer egy hajpakolás felvitele sem. Ismét nem szükséges a drogériába futni. Egy negyed bögre natúr fehér joghurtba keverjünk egy kiskanál olívaolajat és egy evőkanál mézet. Vigyük fel a nedves hajra, majd 15-20 perc után mossuk le, majd folytassuk a hajmosást a megfelelő módon. A haj sokkal fényesebbnek, egészségesebbnek fog tűnni.

A lábápolás általában mosohagyereknek számít, pedig a nyáron szerzett bőrkeményedéseket is illik eltávolítani, és a szandálviselésben kiszáradt lábat is kell egy kis kényeztetésben részesíteni. Az alap az, ha fürdés közben leradírozzuk a lábunkat, pl. egy kis durva tengeri sóval. Ha nagyon kemény és berepedezett a láb bőre, áztassuk be legalább fél órára, a vízbe csepegtessünk pl. levendulaolajat. Habkővel vagy sarokreszelővel távolítsuk el a megkeményedett bőrt, majd formázzuk a körmeinket is. Ha ezzel készen vagyunk, jó vastagon krémezzük be lábápoló krémmel, de ha ez nincs kéznél, megteszi körömvirágkrém vagy bármilyen más zsíros kenőcs. Ezután éjszakára húzzunk rá egy vastagabb zoknit, hogy a krém jól felszívódhasson.

Bár egyelőre valamennyien visszasírjuk a szép nyári napokat, ne feledjük, az ősznek is megvannak a maga szépségei, színei, mi nők pedig minden évszakban, minden körülmények között képesek vagyunk ragyogni. 

The post Bolgár Katalin: Nyárból az őszbe – szépségápolás hidegebb napokra appeared first on Reflex24.

Azt mondják, nincs új a nap alatt, s a divatban is körforgásszerűen ismétlődik az, ami már egyszer előfordult, csak esetleg más formában, modernebb módon. Az alábbiakban néhány olyan ruhadarabot veszünk sorra, amely hosszabb-rövidebb ideig a női ruhatár részét képezte, de viselésük egyáltalán nem mondható kényelmesnek.

Viszont a hölgyek azért, hogy szépnek, divatosnak látszódjanak, természetesen nem mondtak le róluk.

A kosztümös filmek szerelmesei jól ismerik az egyik leghosszabban használt női alsóneműt, amely évszázadokon keresztül az alakformálás eszközeként volt jelen a divatban: a fűzőt. A halcsonttal merevített és kapcsokkal szorosra húzott korzett homokóra alkatot kölcsönzött viselőjének, valóban valamennyi hölgy darázsderekúvá vált, s mivel általában széles szoknyaaljat viseltek hozzá, az optikai hatás valóban lenyűgöző volt. Sokan még éjszakára sem váltak meg tőle, s ezzel maradandó egészségügyi károsodást okoztak maguknak. Ezért voltak olyan gyakoriak a múló rosszullétek az úri högyek körében, hiszen ha belegondolunk, nem lehetett egyszerű összenyomott belső szervekkel, folyamatosan egyenes derékkal ülve lélegezni.

A fűző viselését a 20. század elején, a nőmozgalom erősödése idején kezdték a hölgyek elhagyni, s ma már valóban csak izgalmas fehérneműként van jelen a gardróbban.

A karcsú derekat széles szoknyával hangsúlyozták, amely a rokokó idején, ill. az 1850-es években extrém méreteket öltött. Gondoljunk csak az Elfújta a szél jeleneteire, Scarlett zöld ruhájának szoknyája több méter szélesen söpri a gyepet! Mivel a hölgyek nem akartak túl sok alsószoknyát viselni, a találékony divattervezők kiötlöttek egy lószőr merevítőkkel ellátott ruhadarabot. Ezt nevezték krinolinnak, a crin jelentése franciául lószőr, magyar megnevezése az abroncsszoknya.

A fémipar fejlődésének köszönhetően a lószőrt nemsokára felváltották a fém merevítők. Bár fűzővel kombinálva vonzó sziluettet kölcsönzött viselőjének, a mindennapi életet megnehezítette, olykor egy szűkebb ajtón problémát jelentett a bejutás. Néhány esetben tragédiát is okozott a viselése, Sisi egyik unokahúga halálát az okozta, hogy a titokban szívott cigarettát a krinolinja mögé rejtette, de a ruha lángra kapott, és viselője benne égett.

Az is előfordult, hogy a heves szél feldöntötte a hölgyeket, és az esés következtében súlyos sérüléseket szenvedtek.

Az 1860-as évek közepe táján a szoknya praktikus okokból szűkülni kezdett, elöl ellaposodott, hátul pedig redőkbe szedték, majd felhalmozták. A krinolin helyét átvette egy tornyozott anyaghalom, aminek támasztékra volt szüksége. Így alakult ki a turnűr, vagyis a fardagály. Többféle változata ismert,  lehetett harmonikaszerű acéldrótos váz, hálóból készült merevítő vagy épp kitömött párna. Hasonlóan, mint a krinolin, egy idő után extrém méreteket öltött, a hölgyek hátsóját polcszerű “képződménnyé” alakította. Mivel azonban ez sem volt kényelmesebb az abroncsszoknyánál, főleg az ülést nehezítette meg, néhány évtized után kiment a divatból.

A 19. század végén már egy új női eszmény volt születőben, s bár a hölgyek öltözéke még mindig nem volt túl praktikus, sem kényelmes, mégis afelé haladt, hogy egyszerűsödjön, de természetesen továbbra is a női szépséget, kecsességet és vonzó alakot emelje ki. Bár ha belenézünk a cipősdobozba, és megcsodáljuk a 10 cm-es sarokkal rendelkező körömcipőnket, talán kijelenthetjük, hogy ma is előfordul egy-két kínzóeszköz a női gardróbok mélyén.

The post Bolgár Katalin: “Kínzóeszközök” a női divatban appeared first on Reflex24.

De vajon milyen csodaszerektől szépültek nagyanyáink és dédanyáink, akiknek nem volt lehetősége arra, hogy színes tégelyekben sorakozzon fürdőszobájuk polcán a sima arcbőr titka, vagy a megoldás a zsíros hajra? Nagyon egyszerű: azt használták, amit a konyhában vagy a kertben találtak. Néhány régi szépségápolási praktika nagyon hatékony, tehát aki szeret kísérletezni, és  igyekszik pénztárcabarát megoldásokat találni, ne habozzon kipróbálni az alábbi ötletek valamelyikét.

Bőrápolás

Ki ne vágyna üde, feszes arcbőrre. Mi sem egyszerűbb ennél! Vegyünk ki a hűtőből egy kis tejfölt, keverjük el néhány csepp citromlével, s vigyük fel az arbőrre, a nyakra, sőt a dekoltázsra is. Hagyjuk hatni 15 percig, majd langyos vízzel öblítsük le.

Meg fogunk lepődni, ez a kombináció valódi szépségelixír!

Szem alatti karikák

Sok nő életét keseríti meg a karikás szem. Elég egy hosszúra sikerült éjszaka, esetleg számítógép előtti munkavégzés, vagy csupán csak néhány kimerítő nap, s a szem alatt máris sötét karikák éktelenkednek. Erre a szépséghibára több praktikát is ismertek dédanyáink. Ha van otthon uborka, szeljünk le belőle néhány karikát, majd helyezzük a szemünkre néhány percig.

Aki szeret teázni, mártson a teába (a legjobb, ha fekete vagy zöld tea) két vattakorongot, s használja a fenti módon. Ha egyik sem megvalósítható, vegyünk ki a fiókból két kiskanalat, tegyük be a fagyasztóba néhány percre, majd tegyük a szemhéjunkra. Az eredmény garantált!

Hajápolás

Ha van rá lehetőségünk, fogjunk esővizet, s ezzel mossunk hajat. Alkalmazhatjuk gyógynövények főzetét is, a csalán jótékony hatását biztosan mindenki ismeri. A száraz hajnak jót tesz a tojássárgájából készült pakolás, amit legalább húsz percig kell rajta hagyni. Ha olívaolajat is keverünk hozzá, hajkoronánk biztosan meghálálja. Aki csillogó tincsekre vágyik, az utolsó öblítővízbe keverjen egy kis ectet, bármilyen hajbalzsamnál hatékonyabb.

Régen a hajfestéket sem ismerték, különböző főzetek segítségével igyekeztek elrejteni az ősz hajszálakat. A sötét hajúak kísérletezhetnek gesztenye- vagy feketekávé főzettel, a szőkék citromlé és kamillafőzet keverékével  érhetik el a kívánt hatást.

Kézápolás

Nagyanyáink keményen dolgoztak a földeken, a háztartásban, de ők is vágytak arra, hogy puhává varázsolják a kézbőrüket. A méz nemcsak finom, hanem nagyszerű segítséget nyújt a kézápolásban is.

Kenjük be a kezünket vékonyan mézzel kb. 15 percre, majd langyos vízzel mossuk le. A pigmentfoltokat néhány csepp citromlével tüntethetjük el. A procedúra után szintén ajánlott a mézes pakolás alkalmazása. Hasonlóképpen a citrom a megoldás akkor is, ha elszíneződtek a körmeink. Nyomjuk bele körmeinket egy félbevágott citromba, már 10 perc elteltével látható lesz a különbség.

Ahogy a fenti példák mutatják, nem feltétlenül a kémiai laboratóriumokban kotyvasztott méregdrága kozmetikumok a megoldás. Merjünk visszatérni a régi receptekhez, hiszen nemcsak olcsóbbak, de természetesek és hatékonyak is. Hölgyeim, szépülésre fel!

Nyitókép: mult-kor.blog.hu

The post Bolgár Katalin: Szépságápolás házilag – nagyanyáink fortélyai appeared first on Reflex24.

Hogy mi a francia nők titka? Nagyon egyszerű: betartanak néhány olyan szabályt, amelytől a megjelenésük üdévé, alkalomhoz illővé és nőiessé válik. Lássunk ezek közül néhányat:

Az alapszínek viselése

Ha Coco Chanel vagy Dior modelljeire gondolunk, soha nem az élénk színek jutnak eszünkbe. A francia nők gardróbjában a fehér, a kék, a fekete, a piros és a bézs dominál. Ezek tetszőlegesen variálhatók egymással, s önmagukban viselve, esetleg a saját árnyalataikkal kombinálva is elegáns külsőt kölcsönöznek viselőjüknek. A fekete-fehér, fekete-piros, kék-fehér párosítással nem hibázhatunk.

Klasszikus minták

Az elegáns nő semmilyen alkalomra nem visel feltűnő mintájú öltözéket. A francia hölgyek előszeretettel viselnek kockásat, csíkosat, pöttyöset, de az állatminta, a feliratok, a trópusi virágok  hiányoznak a listáról. Alapszabály az is, hogy ne keverjük a különböző mintákat, a legjobb, ha viselünk egy egyszínű és egy mintás ruhadarabot. Ne bonyolítsuk túl megjelenésünket.

A megfelelő kiegészítők

Mit ér az összehangolt öltözék, ha a cipő, a retikül vagy az ékszerek nem illenek a képbe.

Az talán senkinek sem jut eszébe, hogy egy elegáns kosztümhöz vászontarisznyát akasszon a vállára, de arra már kevesebben gondolnak, hogy a cipő legyen kifinomult formájú, lehetőleg bőr és főleg ne legyen a sarka lejárva, az orra lenyúzva.

A retikül füléről ne legyen lepattogva a bőr, a szoknya aljáról ne lógjon le egy kósza cérnaszál, a frizuránk legyen ápolt. Ezek bármelyike képes agyoncsapni a kedvező összképet.

A kiegészítők terén kevésbé vagyunk bátrak, mint a francia nők. Ne féljünk kalapot, kendőt, sikkes sálat viselni, s ne idegenkedjünk a hangsúlyosabb ékszerektől sem. S természetesen ne feledkezzünk meg az egy csepp /de valóban csak egy csepp/ finom parfümről sem.

Az alap ruhadarabok

Van néhány olyan ruhadarab, amelynek szinte kötelező jelleggel ott kéne, hogy lapuljon egy sikkes nő ruhatárában. Ilyen a kék farmer, az egyszerű fehér ingblúz, az előbb már említett kis fekete ruha, egy jól szabott blézer, egy csíkos póló /az idén esetleg pöttyes is/, egy karakteres napszemüveg, illetve egy minőségi táska és fekete körömcipő. Részesítsük előnyben a klasszikus formákat és szabásokat, ettől ruhatárunk időtállóvá válik.

Magabiztosság

Mit sem ér a méregdrága ruha, ha a viselője nem érzi jól magát benne. Csak olyan ruhát vásároljunk meg, amiben nőnek érezzük magunkat. Mindannyian mások vagyunk. Lehet, barátnőnknek jól áll a mély dekoltázs, de ha minket ez feszélyez, végig görnyedt vállal viseljük majd, az pedig csöppet sem sikkes. Ha nem tudunk tűsarkúban járni, ne vegyünk ilyen cipőt. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, s ebben az esetben a farmer-blúz összeállításban is a végzet asszonya összképet adjuk majd.

Nem is olyan bonyolult ez, igaz? Valamennyien lehetünk nagyvilági nők, akár itthon is – magunk és párjaink legnagyobb örömére.

The post Bolgár Katalin: Mitől sikkes a francia nő? appeared first on Reflex24.

Vitathatatlan, hogy a művészlelkek és a különcök stílusa. Meghökkentő és egyedi, egyfajta lázadás a kispolgáriság ellen. Látszatra össze nem illő bútorokat párosít, melynek eredménye mindig figyelemfelkeltő, szokatlan. Egyediségünket leginkább ezzel az irányzattal tudjuk kifejezni.

Nincs meghatározott színvilága, lehet nagyon harsány, használhatunk komplementer színeket, de lehet nagyon egységes is, amit egy szín különböző árnyalataival érhetünk el. Ezzel kiválóan meg tudjuk teremteni a közös nevezőt, amely egyfajta keretbe foglalja elképzelésünket. A kontrasztok kifejezetten jól állnak ennek a stílusnak. Anyaghasználatban is a bátrak lehetünk, a matt felületek mellé tegyünk csillogó, fényeset, a hidegebb felületek mellé puhább, melegebb érzést adó textileket.

Ebben az irányzatban is nagyon fontos, hogy harmóniát teremtsünk, melyben érvényesül a lázadó művész, a bátor álmodozó és a bohém egyéniség. Távoli korok darabjainak kombinációjával is elérhetjük, hogy otthonunk végtelenül letisztult és elegáns legyen.

Az eklektika az egyéniségek stílusa. Híres designerek előszeretettel alkalmazzák, munkáik látványos megoldásokat tartalmaznak, mely minden társadalmi konvenciókkal szembemegy.

A stílusra jellemző:

• Egymástól távol eső korok bútorai
• Minimum 3 irányzat alkalmazása
• Alapfeltétel a kellő nagyságú tér
• Legyen egy jól kivehető alapstílus, alapkoncepció
• Össze nem illő tárgyak kombinációja
• A színek nem határolhatóak be
• Biztos, hogy tetten érhető a művészet az enteriőrben

Ha egyedi, elbűvölő otthonra vágyunk, legyünk bátrak, de most is alapfeltétel: kerüljük a túlzsúfoltságot, a  lényeg mindig az egyenúly és a jóérzés.

További cikkek a témában itt.

The post Eklektika – amikor minden lehetséges appeared first on Reflex24.

Színek és minták

Vidám, élettel teli, játékos, humort idéző színvilág. Narancssárga, meggypiros, mustár sárga, rózsaszín, napsárga, menta zöld, kék, kivi zöldek, ciklámenek. Nem hiányzik a fekete, fehér illetve mélybarna árnyalat sem. A minták terén a geometriai minták, virágok, körök, hullámok, kockák, csíkok jellemzőek, és megjelennek az egymásba érő három-és nyolcszögek.

Forma – és anyagvilág

Formavilágában szakít a letisztult minimál stílussal, helyette a gömbölyded, áramvonalas bútorok a jellemzőek. Nyomokban felfedezhető egyfajta sci-fi filmbéli futurisztikus vonás is, amely a retro darabokat igazán meghökkentővé teszi. A székek és asztalok sokszor egyetlen tölcsér alakú lábon állnak, vagy a fotelek és székek egy tojás vagy kagyló formáját idézik fel.

Az anyagokat tekintve sajnos szinte semmi természeteset nem találunk, ennek viszont csak praktikus okai vannak. A könnyű tisztíthatóság miatt a bútorok gyakran fényes felületűek, megjelenik a műanyag, amely a formálhatósága miatt vált nagy favorittá a hatvanas években. Élénk szövetek, műbőr, plexi, lakkozott felületek, mind mind a retro stílus jellemzői.

A STÍLUS KEDVELT KIEGÉSZÍTŐI:

műbőr kanapé, fotelek

mintás párnák, függönyök

pop-art plakátok, poszterek, kollázsok

retro lámpabúra, hosszan belógó darabok

régi rádió, tv

játékos faliórák

designer futurisztikus fotelek és székek (Panton szék, Tojás fotel)

és minden, amit nagyszüleinktől örököltünk, bolhapiacon vagy a padláson találtunk.

Tovább a Tető alatt blogra.

nyitókép: pixabay.com

The post Időutazás a múltba – a retro stílus appeared first on Reflex24.

Ha definiálni szeretném az amerikai konyha fogalmát, akkor azt mondanám, hogy a hagyományostól eltérően – a lakótérrel egybenyitott helyiség. A nappalihoz, vagy az étkezőhöz általában egy pulttal kapcsolódik, gyakran alkalmazzák új építésű lakásoknál.

Van aki rajong érte, van aki a zárt konyhát részesíti előnyben. Az „amerikai konyha“ praktikus és látványos, de csak akkor, ha jól van kialakítva és berendezve. Kisebb lakásokban nagy előnnyel járhat a térkihasználásban, és igazán nagyszerű enteriőrök jöhetnek létre a konyha-nappali párosításával. Persze attól, hogy kicsi, nem kell zsúfoltnak lennie, itt is tartsuk szem előtt hogy a kevesebb több.

Az amerikaiak mániája a konyhasziget és a reggelizőpult, viszont ez nagy teret igényel.  Az ilyen kialakítás még a díszletszerű, nagyon nagyvonalú berendezést is megengedi, de általában az egybenyitott terekbe letisztult vonalú, szinte észre sem vehető konyhabútort ajánlanék.  Ha kevésbé hangsúlyosnak szánjuk a konyhát, akkor válasszunk azonos színű bútorokat, esetleg összekötő pult helyett építsünk pengefalat.

Az étkező kialakítása kulcsfontosságú, ezért figyeljünk oda a részletekre is mint pl. a világítás – egy étkezőasztal fölé belógatott lámpa ideális megoldás. Mivel minden „szem előtt“ lesz a háztartási gépeket lehetőség szerint építsük be, és esztétikai szempontból előnyös lehet, ha a konyhai berendezés nappali bútor hatását kelti.

Még mielőtt egy ilyen konyha kialakításába kezdenénk, mindnképpen érdemes átgondolnunk főzési és étkezési szokásainkat, és rendrakási hajlandóságunkat (!), mert ugye az ilyen konyha a lakás ékessége, dísze lesz,  és nagyon meg fogja határozni otthonunk stílusát.

Mikor ne tervezzünk amerikai konyhás nappalit?

Ha hajlamosak vagyunk szétpakolásra, és gyakran „szalad a konyha“,

Ha gyakran főzünk nehéz, és zsíros ételeket (a függöny, vagy a kapané kárpitja hajlamos átvenni az ételek illatát),

Ha a konyhában más stílusra vágyunk mint a nappaliban (bár előny, ha az adott stílus végigvonul az egész lakáson),

Ha az alaprajz ezt nem teszi lehetővé (pl. a bejárattól messzebb helyezkedne el a konyha, és a bevásárlással végig kellene cipekedni az egész lakáson).

www.tetoalatt.blogspot.com

The post Konyha a nappaliban? appeared first on Reflex24.

Almás-diós kavart sütemény

Hozzávalók:

4 nagyobb, meghámozott, apró kockákra vágott alma
½ bögre durvára vágott dió
100 g durvára vágott étcsokoládé
4-5 tojás
1 és ½ bögre kristálycukor
2 bögre simaliszt
1 bögre olaj
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál fahéj

Az egész tojásokat a cukorral jól kikavarjuk, majd fokozatosan hozzáadjuk az olajat, lisztet, fahéjat, szódabikarbónát.

Ha ezzel megvagyunk, hozzákavarjuk a diót, csokidarabokat, majd végül az almát.

Kizsírozott, lisztezett, vagy sütőpapíros tepsiben sütjük 170-180 fokon, 45-50 percig (nem légkeveréses sütő).

Mindenképpen vegyük figyelembe a sütőnk tulajdonságait, tűpróbával ellenőrizzük az eredményt, egyébként elronthatatlan sütemény.

Nem tartalmaz tejet sem más tejterméket, ezért tejfehérje és laktózérzékenyek is fogyaszthatják.

www.tetoalatt.blogspot.com
a fotók a szerző felvételei

The post Almás-diós kavart sütemény appeared first on Reflex24.

Szakmaiság

Nagyon fontos szabály: soha, senki ne kezdjen úgy régi parasztház felújításába, hogy előtte nem egyeztet szakemberrel.  Egy ilyen háznak nagyon sok baja lehet, viszont minden „betegsége” kezelhető, kisebb, vagy kicsit nagyobb ráfordítással. Ahogyan ma is, régen is voltak jól és rosszul megépített házak. Viszont ha kifogunk egy jól megépített házat, sokkal élhetőbb otthon lehet belőle varázsolni, mintha napjaink új építőanyagait használnánk.

Kompromisszumok

Az elődeink által tervezett és megépített házak nem biztos, hogy a mai kor igényéhez igazodtak. Egy ilyen ház felújításakor abból kell főznünk, amink van. Fel kell adnunk egyes elképzeléseinket, kívánságainkat. Pl. kötött a ház elrendezése, a hosszan elnyúló forma nem sok lehetőséget ad, de kis kreativitással ez is kezelhető.

Tévhitek

Sokan vannak azon a véleményen, hogy az ilyen házaknak rossz az energetikája. Igen, valóban nem a mai előírásoknak megfelelően születtek, de egy értelmes felújítással ugyanúgy meg tud felelni a mai követelményeknek, mint egy új építésű. Ami az anyagokat illeti: a régen, sokszor kézzel készült anyagok sokszor magasabb minőségűek, mint a mai, sorozatgyártással készült termékek.

Stílus és hangulat

Minden ilyen és hasonló ingatlan biztos, hogy szerelem első látásra kell legyen. A stílus vagy tetszik, vagy nem. Akkor tökéletes, ha a belső igazodik a külső jegyekhez. Ne akarjunk mindenáron glamourt őseink által (sokszor bölcsebben átgondolt) megépített házba, mindenképpen az önazonos berendezésben gondolkodjunk.

Drab Melinda
http://tetoalatt.blogspot.com/

fotók: Pixabay

The post Parasztházak napjainkban: igen vagy nem? appeared first on Reflex24.