Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént.

A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért.

Ő az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztút-járást is tartanak.

Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené.

A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem Húsvét. A Húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

The post Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja appeared first on Reflex24.

„Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.”

Napi szinten szembesülünk azzal, hogy ezt milyen nehéz megvalósítanunk. Pedig nincs más út. Az ellenségeskedés háborút szít. Csak az igazság tesz szabaddá bennünket. Ennek vagyunk szemtanúi napjainkban is. A hazugság, az elferdített valóság konfliktust szül.

Ennek vált áldozatává Isten szolgája Esterházy János is, aki korának Közép-európai pseudovalóságával mert szembeszállni.

Tudta, hogy a rosszat csak az a jó tudja megsemmisíteni. A tömeggyilkos nácikat éppúgy megvetette, mint a tömeggyilkos kommunistákat, a népirtó Hitlert éppúgy, mint a népirtó Sztálint.

Isten szolgája Esterházy Jánosnak ez volt egyetlen „bűne”, amelyből erény lett!

„Keresztény és nemzeti alapon állunk, de a nyilaskeresztes beállítottság épp oly távol idegen számunkra, mint a bolsevisták sarlós kalapácsa.”

Ez napjainkban is példaként álljon előttünk.

Nemzetünk legtisztább vértanúi között van a helye.

fotók: REflex24/Morva Mátyás

The post Balga Zoltán atya gondolatai a motoli temetőben appeared first on Reflex24.

2020 eleje óta a Covid-járvány okozta óvintézkedések között élünk. A tapasztalatok szerint mennyire viseli meg a gyerekeket a kialakult helyzet?

 Az elmúlt hónapok óvintézkedései leginkább úgy hatottak gyerekeink lelki jóllétére, hogy elérhetetlenné vagy legalábbis kevésbé hozzáférhetővé tették azokat a védő faktorokat, amire a mentális egészség fejlődéséhez minden gyereknek szüksége van. Mivel a szerető családi környezet (beleértve a nagyszülőket, unokatestvéreket stb.), a biztonságos iskolai környezet és a pozitív kortárskapcsolatok csökkentik a pszichés megbetegedések kockázatát, ezek megvonása igenis több lelki probléma jelentkezéséhez vezetett.

Melyekk a leggyakrabban felmerülő problémák, amelyek a járvány számlájára írhatók?

Akárcsak nálunk, felnőtteknél, úgy a gyermekeinknél is az egyik leggyakoribb a szorongás, ami sok esetben testi tünetekkel is párosul. Általános lehangoltság, vagy akár a depresszió enyhébb jelei is jelentkezhetnek. Nem csoda, hisz a családok többsége a járványt stresszként éli meg, legyen az köthető bizonytalansághoz, bevételcsökkenéshez, egészségünk fenyegetettségének érzéséhez stb.

A gyerekek érzékelik és hasonlóképp megélik ugyanazt a stresszt, ami a családban jelen van, csak kortól függően sokkal kevesebb hatékony megküzdési stratégiával rendelkeznek, mint mi felnőttek.

Másképp reagálnak az adott helyzetre a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek, mint más társaik?

Igen, két szempontból is nagyon nehéz nekik. A sajátos nevelési igényű gyerekek pszichikai fittségi állapota kortársaiknál gyengébb. Az énképüket befolyásolja többek között a tanulmányi teljesítés sikertelensége, nehézségeik a szociális fejlődés területén, társas kapcsolataik mássága és még rengeteg faktor ami a lelki betegség szempontjából vulnerábilisabbá teszi őket társaiknál. Az érési folyamatok késése nemcsak a kognitív képességeiket érinti, hanem a megküzdési stratégiákat, ellenálló képességüket, stresszhelyzetben való reakciókészségüket egyaránt. A nyugalom és a napi rutin a jól működésük alapfeltételei, amelyeket igazán felborított a jelenlegi járványhelyzet. 

A második probléma az oktatás kimaradása, ami hatalmas veszély.

Leginkább a sajátos nevelési igényű gyerekek szempontjából tűnik számomra teljesen „sci-fi-nek“ az online oktatás.

Hiszen a klasszikus oktatás esetén is külön-külön egyéni fejlesztési tervet követel minden fejlődési zavar, tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar. Azt gondolom, hogy szinte lehetetlen az online felületen keresztüli hatékony kommunikáció fenntartása és a tananyag átadása a SNI gyerekek többségénél.

Mit lehet tanácsolni ebben a helyzetben a szülőknek és a gyerekeknek, hogy könnyebben tudjanak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez?

Megbirkózni egy stresszhelyzettel többféleképpen lehet. Az emberek többsége leggyakrabban a problémaközpontú megküzdést szokta alkalmazni. Ilyenkor a kialakult helyzetre, a problémára összpontosítunk, megpróbáljuk azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudjuk kerülni. A pandémia esetében ezt a bevált módszert nem nagyon tudjuk alkalmazni, hiszen sem a járvány idejét nem tudjuk megjósolni, sem a korlátozásokat nem tudjuk irányítani, több a befolyásolhatatlan faktor, külső tényező (ezért is olyan nehéz lelkileg jól viselni, ami történik).

Ebben az esetben célszerűbb más „technikára“ váltani. A történelemben oly sokszor láthattuk, hogy egy fejlődést krízis előzött meg. Megpróbálhatjuk átértékelni a kialakult helyzetet egy új szemszögből, lehet ez akár egy új lehetőség fejlődésre? Mivel több időt töltünk gyermekeinkkel otthonainkban, fókuszálhatunk az érzelmi egyensúly helyreállítására közösen.

Néhány tipp, ami segíthet ebben:

–  Rengeteget beszélgessünk.  Mondjuk el gyerekeinknek? mi az, ami miatt idegesek vagyunk, meséljük el, miért kiabáltunk vagy sírtunk.

– Szabjuk határokat, időben és térben egyaránt, kijelölhetünk például munkasarkot, pihenősarkot, lehet akár egy panaszfala is a családnak, ahova a kicsik és nagyok felírhatják milyen gondjaik voltak napközben, aztán azokat este átbeszélheti a család közösen.

– Nagyon hatékonyan csökkenti a feszültséget a rajzolás, kézműves tevékenység (melyben kifejezhetjük, „kiadhatjuk“ azokat a komplex érzelmeket, amiket a gyerekek néha megnevezni sem tudnak pontosan). Esténként lerajzolhatjuk, mi volt a mai nap legjobb élménye, miért vagyunk hálásak, vagy mi az a tevékenység, ami közben a mai nap boldognak vagy sikeresnek éreztük magunkat. Az ilyen formájú „művészetterápia“ felerősíti a kötődés és biztonság érzését, ha gyermekeinkkel együtt csináljuk.

– Hasonlóképpen készíthetünk listát azokról a tevékenységekről, amit most el kell halasztanunk, de a jövőben nagyon várunk – ez segít megmutatni gyermekeinknek a jövőbe vetett bizalmunkat, a pozitív jövőkép segíti a jelenlegi nehézségek feldolgozását. Nagyoknál ez lehet pl. egy „bakancslista“ kollázsból.

– A testmozgás bizonyítottan segít, hogy jobban érezzük magunkat, boldogsághormont termel és növeli az önbizalmat, jobb lesz az énképünk. Mindemellett, ha nő a fizikai kondíciónk, jobb lesz a „pszichikai kondíciónk“ is.

– A relaxáció (akár mese formájában) gyerekeinkkel is csodákat művel, inspirálódjunk az interneten és építsük be a napi rutinba ezt a jótékony szokást. De beiktathatunk bármilyen más tevékenységeket, amelyek a pozitív élmények megélését teszik lehetővé.

– Végül, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltük, ne ostorozzuk magunkat, ez egy új helyzet, időbe telik, míg a család megtalálja azt a rendszert, ami működik a korlátozások közepén.

Mi az a pont, amikor érdemes már szakemberhez fordulni?

Senkinek nem kellemes egyedül maradni lélekben dúló viharokkal, bizonytalansággal. Azt javaslom, alakítsuk ki magunk körül olyan emberek segítő hálóját, akik támaszként tudnak szolgálni a mindennapokban (lehet az barát, szülő, szomszéd).

Ha a szorongásunk, aggodalmaink, szomorúságunk akadályoz a mindennapi életvitelünkben, arra biztatnék mindenkit, hogy kérjük szakember segítségét.

The post Hogyan hat a járványhelyzet a gyerekek mentális egészségére? appeared first on Reflex24.

A 2021-es év a felvidéki Mária Rádió Mirjam (MIRJAM Rádió) számára több örömteli eseményt is hozott. Új műsorokkal bővítették mind vallási, mind világi programjaikat. Ezek témáját főként a harmonikus családi kapcsolatok, a testi és szellemi egészség védelme, az eukarisztia misztériuma a mindennapokban, valamint a rádióbeli aktuális történések személyes tudósítása képezi. Az idők jeleinek megértése szüntelen feladat, ezért foglalkoznak az idén Isten Szolgája Esterházy János és Szent József, a Szent Szűz tisztaságos jegyese emlékévének mához szóló üzeneteivel, a szlovákiai népszámlálás és a budapesti NEK tanúságtételeivel, önazonosságunk felvállalásával és a hitbeli közösségben történő megvallásával. A koronavírus okozta helyzetben is igyekeztek fokozott erővel szolgálni a hallgatóikat, kielégíteni a megnövekedett igényt a lelki tartalom iránt.

A létezésüket jelentő önkéntes munka, adományok és közös ima révén, Szűz Mária gondviseléséből sikeresen üzemeltették a két szlovákiai, a rozsnyói és érsekújvári adásukat. Mindezért hálával ünnepelték az idén a rádió 9. születésnapját.  A Szlovák Frekvenciatanács (Rada pre vysielanie a retransmisiu – RVR) döntése alapján idén elnyerték a sugárzási jogot a lévai FM 100,6-os frekvencián is. Ez több szempontból is hatalmas előrelépés! 

A rádió a 2019-es év óta rendelkezik Szlovákiában sugárzási joggal. A három új frekvencia segítségével, a küldetésükhöz híven egyre több emberhez tudják eljuttatni Isten igéjét, mindezt a rádió máriás lelkületében, az anyanyelvükön. Különös öröm számukra, hogy a lévai vételkörzettel ismét egy szórvány helyzetben élő magyar hallgatóságot ér el a Lélek hangja. Így a missziós munka mellett a helyi szentmise-közvetítések, az egyházközösségek, jeles közéleti személyiségek és kulturális események bemutatása által szerény eszközeikkel ismét segíteni tudják egy szórványterület megmaradását.

A Mária Rádió Mirjam tevékenységéről, történetéről, műsorukról és lelkületéről bővebb információt találnak honlapukon a www.mariaradio.sk oldalon, ahol az élő adást is hallgathatják.

Ezen felül a Mária Rádió Mirjam minden hónapban kiadja ingyenes magazinját, amit további költségek nélkül eljuttat a kedves hallgatókhoz, akik ezt igénylik. A magazinból tájékozódhatnak a rádiót érintő aktualitásokról, valamint bepillantást nyerhetnek a stáb és az önkéntesek kis családjának életébe. A magazint a rádió bármely elérhetőségén megrendelhetik.

Fotók és szöveg: Mária Rádió

The post Hamarosan lévai frekvencián is hallgatható a felvidéki Mária Rádió appeared first on Reflex24.

Az Ószövetségben a mai pünkösdnek megfelelő ünnep zarándokünnep volt, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt (Kiv 34,23; MTörv 16,16). Az ünnep elnevezése a történelem során változott, a hetek ünnepét, az aratási ünnepet (vö. Szám 28,26) felváltotta az első kéve felajánlása utáni ötvenedik nap ünnepe (vö. Lev 23,9–14; Tób 2,1; 2Mak 12,32; ApCsel 2,1), az örömünnep (vö. Iz 9,2), amelyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért. Innen származik az ötvenedik – görögül pentékoszté – elnevezés, amely szóból ered a magyar elnevezés: pünkösd. Jézus korára az ünnep új tartalommal is bővült: a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja lett, ami az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt. Zarándokünnep volt Izrael népe számára, az egyik olyan alkalom, amikor nagy sokaság érkezett Jeruzsálembe (ApCsel 2,5). 

Az Újszövetségben új értelmet nyer az ünnep jelentése: a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja (ApCsel 2,1–13), éppen az a nap, amikor a zsidó nép a törvényadást ünnepelte.

Pünkösd ünnepnapjához három fontos esemény kötődik: a Szentlélek eljövetele, aki Krisztus megváltó művét beteljesíti és akinek eljövetelét Jézus búcsúbeszédében megígérte; az Egyház alapítása, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete, hisz a Szentlélek erejével azok az apostolok, akik addig talán Izrael földjét sem hagyták el, szerte a Római Birodalomban hirdetni kezdték Jézus feltámadásának örömhírét. A Szentlélek kiáradásának eseményét az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 2,1–11) rögzíti. A leírás szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.

Pünkösd ünnepén olvashatjuk a Szentleckében: „A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel:

akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,12-13.)

Engedjük, hogy Krisztus szeretetének misztériuma átjárja lelkünket és adjunk hálát azért a közösségért, amelyet Ő mutat meg nekünk a Szentlélek eljövetele által. Ne fáradjunk el kérni a Szentlélek segítségét, hogy az összetartozás lelke járja át minden ember szívét és az irgalom és a testvéri szeretet ne csak üres szavak legyenek, hanem tettekké válva reményt adjanak embertársainknak a világunkat ma is sújtó nehézségek között.

Pünkösd előtti szombaton, tegnap tartották a csíksomlyói búcsút, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik.                                                                                

MKPK Sajtószolgálat

The post Pünkösd, a húsvéti idő lezárása appeared first on Reflex24.

„Ne legyen más istened!“    

Az egyház rendszeres hitéletét, az igehirdetések témáját az egyházi esztendő eseményei határozzák meg. A nagy Krisztus ünnepek, a karácsony és a húsvét, illetve az előkészületeik, az adventi és böjti időszak fontos küldetést töltenek be. Akárcsak a pünkösd, a keresztény egyház megalakulásának ünnepe. Második napja munkanapként kikopik a gyakorló hívők életéből, mivel elveszítette méltó helyét az állami és egyházi ünnepek sorában. Az egyházi ünnepek a Jézussal való közösség megőrzését is szolgálják. Isten a megtartásuk fontosságára szintén parancsolatban mutat rá:

„Szenteld meg az ünnepnapot!”

A negyven napos böjti időszak a megtérés és a bűnbánat ideje. Kivéve a vasárnapokat, amelyek örömnapok, és Krisztus rendkívüli tetteivel ismertetnek meg bennünket. Így érkezünk el a dicsőséges virágvasárnapi bevonulással kezdődő nagyhéthez. A passióolvasás által kirajzolódik előttünk Krisztus szenvedéstörténete. A nagycsütörtököt az úrvacsora szentségének szereztetése teszi ünneppé, amikor a Mester kijelenti, hogy az ő teste „értünk adatik” és vére „értünk ontatik ki”, azzal nyomatékosítva, hogy mindent az általa elrendeltek alapján cselekedjünk. Másnap Isten váltságműve teljes erejével tárul fel előttünk.

„Elvégeztetett!”- hangzik Megváltónk igéje a keresztről.

Nagypéntek mindnyájunknak egészen személyesen megmutatja, hogy milyen áron nyertünk üdvösséget. Ez a nap a töredelmes bűnbánat, az igazi elcsendesedés napja, hogy a szívünk mélyéből felfakadhasson bennünk a valódi felismerés. Húsvétvasárnap reggelén a Feltámadott üres sírja Isten újabb ígéretének beteljesedésére emlékeztet. Mielőtt kizökkentene bennünket, hogy a harmadnapra való feltámadás sehogy sem illik bele a számításainkba, tudnunk kell: a meghatározás abból ered, hogy a zsidóság a tört napot is egésznek számította.

Legfőbb ünnepünket, amelyből a rendszeres vasárnapi istentiszteletek megtartása is ered, a magyar nyelv a kevésbé kifejező húsvét szóval illeti. Ez csupán a húsevési tilalom elmúlását fejezi ki, és nem utal az Úr Jézus feltámadására. Az ünnepek ünnepének jelentőségéből viszont semmit sem von le, mert Jézus Krisztus feltámadásával és halál felett aratott győzelmével vitathatatlanul beigazolódik Isten dicsősége. Ezeket igazolja a második ünnepnap a húsvéthétfő.

Majd a hét héten át pünkösdig tartó egyetlen ünnep, benne Krisztus mennybemenetelével, amely a többi tanítvány bizonyságtételével megkoronázza a váltságművet, és elindítja a húsvéti örömhírt a ma is tartó diadalmas, és hitünknek értelmet adó hódítására. Az ebből eredő örömujjongás hangzik fel az ősi keresztény köszöntésben és teszi megalapozottá a mi ünneplésünket is:

„Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!”         

Nagy Olivér, evangélikus lelkész

The post Ünneplési „útmutató“ appeared first on Reflex24.

A járványhelyzet okán – tavalyhoz hasonlóan –  a szokásoktól eltérően nem a Szent Péter-bazilika loggiájáról tette mindezt, hanem a bazilika katedraoltára előtt.

Ferenc pápa teljes búcsúval járó Urbi et Orbi áldás előtt mondott beszédének magyar fordítását teljes egészében közöljük.

Ma a világ minden részén visszhangzik az Egyház híradása: „A keresztre feszített Jézus feltámadt, amint megmondta. Alleluja.”

Húsvét híre nem délibábot mutat, nem varázsigét nyilatkoztat ki, nem jelöl ki valamiféle menekülőutat, amelynek révén elfuthatnánk a jelen nehéz helyzet elől. A járvány még mindig dühöng; a társadalmi és a gazdasági válság igen súlyos, különösen a legszegényebbek számára; mindezek ellenére — és ez botrány — nem szűnnek a fegyveres konfliktusok és tovább fejlesztik a katonai arzenálokat. Ez napjaink botránya.

Ezen összetett valósággal szemközt, vagy inkább benne élve húsvét híre kevés szóban foglal össze egy olyan eseményt, amely soha meg nem csaló reménységet ajándékoz nekünk: „A keresztre feszített Jézus feltámadt”. Nem angyalokról vagy szellemekről van szó, hanem egy emberről, egy hús-vér emberről, akinek arca és neve van: Jézus. Az evangélium tanúsítja, hogy ez a Jézus, akit Poncius Pilátus alatt azért feszítettek keresztre, mert azt mondta: ő a Krisztus, az Isten Fia, harmadnapra feltámadt az Írások szerint, ahogyan ő maga előre megmondta a tanítványainak.

A keresztre feszített nem másvalaki, ő a feltámadott. Az Atyaisten feltámasztotta Fiát, Jézust, mivel teljességgel betöltötte az üdvösségre irányuló akaratát: magára vette gyöngeségünket, sebeinket, még a halálunkat is; elszenvedte a mi fájdalmainkat, hordozta bűneink terhét. Ezért az Atyaisten felmagasztalta őt, és Jézus Krisztus most már él mindörökkön örökké, ő az Úr.

A tanúk beszámolnak egy fontos részletről: a feltámadott Jézus kezein, lábain és oldalán viseli a sebek nyomát. Ezek a sebhelyek jelentik az ő irántunk érzett szeretetének az örök pecsétjét. Aki testben vagy lélekben kemény próbatételnek van alávetve, oltalmat találhat ezekben a sebekben, ezeken keresztül elnyerheti annak a reménységnek a kegyelmét, amely nem csal meg.

A feltámadt Krisztus reménység mindazok számára, akik még mindig szenvednek a járvány okán, a betegeknek és azoknak, akik elvesztették egy szerettüket. Az Úr vigasztalja meg őket és támogassa az orvosok és ápolók erőfeszítéseit!

Mindenkinek, legfőképpen a leginkább törékenyeknek, szükségük van a segítségnyújtásra, és joguk van arra, hogy hozzáférjenek a szükséges kezelésekhez. Ez még magától értetődőbb most, amikor mindannyian meghívást nyerünk a járvány elleni küzdelemre. Az oltások pedig lényegi eszközt képeznek ebben a harcban. Az „oltások nemzetköziségének” szellemében ezért hát intem az egész nemzetközi közösséget, hogy együttesen kötelezzék el magukat az oltások kiosztása terén tapasztalható késedelmességek leküzdésére, és segítsék elő az méltányos elosztást, különös tekintettel a legszegényebb országokra.

A keresztre feszített Feltámadott a vigasza mindazoknak, akik elvesztették a munkájukat, és súlyos anyagi nehézségeket élnek meg s nélkülözik a megfelelő szociális védelmet.

Az Úr ösztönözze a közhivatalok viselőit cselekvésükben, hogy mindenkinek felkínálják a szükséges segítséget és a megfelelő megélhetést, különösen szem előtt tartva a leginkább szükséget szenvedő családokat. A járvány sajnos drámai módon megnövelte a szegények számát és súlyosbította sokezer ember reményvesztését.

„Szükséges, hogy a bármilyen típusú szegénységben élők újra tudjanak remélni” — mondta Szent II. János Pál Haitin tett látogatása során. Különösen is gondolok Haiti szeretett népére ezekben a napokban, és bátorítom őket: a nehézségek közepette se engedjék, hogy erőt vegyen rajtuk a csüggedés, tekintsenek reménnyel és bizalommal a jövőre. Közel vagyok hozzátok, szeretném, hogy a pronblémák véglergesen megoldódjanak számotokra. iImádkozom ezért, kedves haiti testvéreim.

A feltámadt Jézus a reménye megannyi fiatalnak, akik arra kényszerülnek, hogy hosszú időn át távol maradjanak az iskolától vagy az egyetemtől, és nem tudnak együtt időzni a barátaikkal.

Mindannyiunknak szüksége van, hogy valós s nem pusztán virtuális emberi kapcsolatokban éljünk, különösen abban az életkorban, amikor kiforr az egyéni karakter és a személyiség. Közel vagyok az egész világ fiatalságához, és ebben az órában különösen is a mianmariakhoz, akik elkötelezik magukat a demokrácia mellett, békésen hallatva a hangjukat, tudva, hogy csakis a szeretet oszlathatja szét a gyűlöletet.

A Feltámadott fénye legyen az újjászületés forrása a háborúk vagy a nyomor elől menekülő elvándorlóknak.

Arcaikban felismerjük a Kálváriára felmenő Úr eltorzult és szenvedő arcát. Ne kelljen nélkülözniük a szolidaritás és az emberi testvériség konkrét jeleit, ami az élet halál fölötti, ma ünnepelt győzelmének a záloga. Köszönetet mondok azoknak az országoknak, amelyek nagylelkűen befogadják a menedéket kereső szenvedőket, különösen Libanonnak és Jordániának, amelyek a szíriai konfliktus elől elmenekült igen sok embernek nyújtanak szállást.

A libanoni nép nehéz és bizonytalan korszakot él meg. Tapasztalhassa meg a feltámadott Úr vigasztalását, a nemzetközi közösségtől pedig nyerjen támogatást sajátos hivatásának betöltésére, lehessen a találkozás, az együttélés és a pluralizmus földje!

Krisztus, a mi békénk, vessen végre véget a fegyverek zajának a szeretett és meggyötört Szíriában, ahol sok millióan élnek immár embertelen körülmények között, ahogyan Jemenben is, akiknek sorsát fülsiketítő és botrányos hallgatás övezi, és Líbiában, ahol végre elindul az évtizedes ellenállásból és kegyetlen összecsapásokból kifelé vezető út. Minden érintett fél kötelezze el magát tevőlegesen a konfliktusok befejezése mellett, és tegye lehetővé a háborútól megkínzott népeknek, hogy békében éljenek és megkezdhessék az adott országok újjáépítését.

A feltámadás természetesen elvisz minket Jeruzsálembe. Békét és biztonságot kérünk az Úrtól ennek a városnak (vö. Zsolt 122), hogy eleget tehessen hivatásának: legyen a találkozás helye, ahol mindenki testvérként tekinthet a másikra, ahol izraeliek és palesztinok újra fellelik az erőt a párbeszédhez, hogy így eljussanak egy stabil megoldásra, ami lehetővé teszi a két ország békében és bőségben való egymás mellett élését.

Ezen az ünnepnapon visszatérek gondolatban Irakba, amelyet volt szerencsém felkeresni az elmúlt hónapban. Imádkozom, hogy folytathassa a megbékélés megkezdett útját, és megvalósuljon Isten álma egy minden gyermekével szemben vendégszerető és befogadó emberi családról.

A Feltámadott ereje támogassa az afrikai nemzeteket, amelyek azt látják, hogy jövőjüket megrontotta az országokon belüli erőszak és a nemzetközi terrorizmus, különösen a Száhel-övezetben és Nigériában, valamint Tigré és Cabo Delgado térségében. Továbbra is tegyenek erőfeszítéseket, hogy békés megoldásokat találjanak a konfliktusokra, tiszteletben tartva az emberi jogokat és az élet szentségét, testvéri és építő párbeszéddel, a kiengesztelődés és a tevőleges szolidaritás szellemében.

Túl sok háború és túl sok erőszak sújtja még most is a világot! Az Úr a mi békénk. Ő segítsen, hogy legyőzzük a háború mentalitását.

Adja meg a konfliktusok során fogságba esetteknek, különösen Kelet-Ukrajnában és Hegyi-Karabahban, hogy épen és egészségesen térhessenek haza a családjaikhoz. Ösztönözze a népek kormányzóit szerte a világon, hogy vessenek gátat az új fegyverkezési versenynek. Ma, április 4-én van a taposóaknák elleni világnap. Ezek alattomos és rettenetes gépezetek, amelyek évente számos ártatlan személyt ölnek vagy csonkítanak meg, és megakadályozzák, hogy „az emberiség együttesen járjon az élet ösvényein, nem félve a pusztítás és a halál fenyegetésétől”. Mennyivel jobb lenne a világ a halál ezen eszközei nélkül!

Kedves Testvéreim, sok helyen idén is szigorú korlátozások között üli meg számos keresztény a húsvét ünnepét, anélkül, hogy akár csak részt vehetne a liturgikus szertartásokon. Imádkozzunk, hogy ezek a korlátozások — ahogyan az istentisztelet és a vallásgyakorlás mindennemű korlátozása az egész világon — feloldásra kerülhessenek, és mindenki előtt megnyíljon a lehetőség az Istenhez való szabad imádkozásra és az istendicséretre.

Számos nehézséggel kell szembenéznünk. Ezek közepette soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy Krisztus sebei szereztek nekünk gyógyulást (vö. 1Pt 2,24).

A feltámadás fényénél a mi szenvedéseink is átalakulnak. Ahol halál volt, ott most élet van, ahol gyász volt, ott most vigasztalás van. Amikor Jézus átölelte a keresztet, értelmet adott a szenvedéseinknek.

Most pedig imádkozunk, hogy ennek a gyógyulásnak a jótékony hatásai kiterjedjenek az egész világra. Boldog, szent és békés húsvétot mindenkinek!

Az Urbi et Orbi áldás teljes búcsúval jár, ha a hívő imádságával párosul. A máskor szükséges feltételektől (gyónás, szentáldozás) most a világjárvány miatti helyzet okán eltekintett a Szentatya.

Fordította: Török Csaba
Fotó: Vatican News
Forrás: Magyar Kurír

The post A feltámadás fényénél a mi szenvedéseink is átalakulnak – Ferenc pápa húsvéti Urbi et Orbi üzenete appeared first on Reflex24.

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken. A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A liturgia színe már előre jelzi a szenvedéstörténetet. A piros szín a vértanúság, a mártírság, a szenvedés színe. A pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt. Földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szólnak. Az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből hangzik el (Iz 52,13–53,12) az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól, akinek áldozatát Isten elfogadta. A szenvedő szolga az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A szentleckében Krisztus mint az új szövetség igaz és tökéletes főpapja jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Ezután hangzik el a passió. A János-evangélium (Jn 18,1–19,42) drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következnek, amikor – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért; az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. Idén – a tavalyihoz hasonlóan sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre – templomainkban nem kerülhet sor a hívek kereszt előtti hódolatára, mivel – hasonlóan az elmúlt napokhoz – a hívek sok helyen fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak bekapcsolódni a liturgiába.

A kereszthódolat után következik a szentáldozás szertartása. A Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a celebráns a szentséget. A zárókönyörgés elmondása után, a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból.

A helyi szokásoknak megfelelően ekkor következhet a lamentáció, Jeremiás siralmainak felolvasása.

Nagypénteken az esti szertartást megelőzi a délután három órakor végzett keresztút. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt, és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.

forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

The post Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja appeared first on Reflex24.

Néhány szót magadról.

1974. szeptember 6-án születtem Királyhelmecen. Egy alig száz lelket számláló Ung-vidéki kis faluból, Iskéből származom. Feleségem, Csilla szintén lelkipásztor, aki Magyarországról költözött a Felvidékre. Négy gyermekünk van. Teológiai tanulmányainkat a Sárospataki Református Teológiai Akadémián végeztük. Segédlelkészként négy esztendőt (1998-2002) Jókán töltöttünk. Isten kegyelméből lassan húsz éve itt élünk a Garam mentén és Zselíz mellett még hat kisebb gyülekezetet pásztorolunk.

Mikor döntötted el, hogy Isten szolgálatába lépsz?

Hosszú út vezetett idáig Nem tudok pontos dátumot megjelölni, hogy mikor döntöttem Isten mellett. De azt tudom, hogy az Úr Isten Jézus Krisztusban felőlem döntött: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek”. (Jer. 1,5). Hiszem és vallom, hogy az alapok nagyon fontosak az ember életében. Ez esetemben is igaz. Otthon „természetes” volt, hogy szüleim, nagyszüleim Istenfélelemre, templomszeretetre neveltek. Jó értelemben mondva „be lettem oltva” Isten szeretetébe. Iskolai hitoktatás akkor még nem volt engedélyezve.

Általában istentiszteletek előtt, vagy után tudott velünk, gyerekekkel/fiatalokkal a lelkipásztorunk foglalkozni. Hitem megerősödése, illetve a lelkipásztori szolgálatra való felkészülés szempontjából nagyon meghatározóak voltak a sárospataki évek. Isten iránti hálával gondolok vissza az ott eltöltött hat esztendőre. Mély hitű, nagy tudású lelkipásztorok /tanárok /professzorok kezei köré kerültünk, akiket az Úr Isten eszközként használt abban, hogy az alma mater jelmondata: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget” (Jel. 14,7) egy életre szívünkbe vésődjön.

Váratlanul ért az esperesi megbízatás?

Az igazat megvallva, nem ért váratlanul, noha nem „tepertem” érte. Nehezen született meg bennem ezzel kapcsolatban a döntés. Elődöm és szolgatársam, Kassai Gyula lévai lelkipásztor jelezte, hogy nem kívánja újra jelöltetni magát.

Az egyházmegye területén szolgáló lelkipásztorok általi egyhangú jelölés és a gyülekezetek bizalma bátorítást, biztatást és egyben felelősséget jelent.

Napjainkban miben rejlik az esperesi tisztség ellátása?

Nehéz lenne néhány szóban összefoglalni ezt a sokrétű és szerteágazó őrállói szolgálatot. Többek között: az esperes az egyházmegyei gondnokkal együtt őrködik az egyházmegye és az egyházközségek ügyei felett, az egyházmegyéhez tartozó egyházközségek egyházi tisztviselőinek felügyelője, az egyházmegye és Zsinat határozatainak végrehajtója. Gondoskodik arról, hogy minden egyházközség jól működjön, a Szentírás alapelveinek mentén. Egyébiránt, hatályos egyházi jogszabályok hivatalos gyűjteménye pontosan meghatározza az esperes hatáskörét.

Számomra ez a tisztség szolgálatot jelent, ahogyan eddig is, ezután is lelkipásztorként igyekszem minél jobban Krisztust követni.

Hogy tud segíteni egy vallási közösség az eltévelyedett halandóknak?

Hitelesen, tisztán és barátságosan hirdeti, és éli is az evangélium szeretetüzenetét. Hiszem, hogy hagyományaink ápolásán túl, választ kell adnunk aktuális kérdésekre, krízishelyzetekre és részt kell vállalnunk magyar közösségünk részeként egymás örömeiben és bánatában is.

Az embereket nemcsak a templomban lehet megszólítani.

Úgy gondolom, ebben közösségeink, és ezen belül gyülekezeteink évek óta példaértékűen elől járnak. Egyházmegyénk előző esperesei, Kiss Pál és Kassai Gyula is nagyon sokat tettek azért, hogy „az ige ne legyen templomokba zárva”. Nyílt programjaink, táboraink, közösségi alkalmaink mindig igyekeztek megszólítani mindenkit. Zselízi gyülekezetünk eleve missziós gyülekezet, reménykedünk abban, hogy az elmúlt évek alatt sokak számára lettünk kedvessé ezen a környéken.

Ha ez által Jézushoz tudunk embereket szólítani, azért legyen Istené a dicsőség.

Mik a mostani korszellem jellemzői és ezek miképpen hatnak a kereszt(y)én egyházakra?

Soha nem látott mértékben árad felénk ennek az önmagából kifordult világunknak hamiskás, beteges, csalóka fénye. Túlontúl a saját alkotásaiban reménykedik az ember. Túlzottan bízunk a pénzben, a gazdaságban. Különböző ideológiák: gyermekek nemi identitásának megváltoztatása, azonos neműek házasságának legalizálása, a másság, amit provokatívan reklámoznak is, a szekularizáció… Ugyanakkor nagyon sokszor eszembe jut Jézus Főpapi imádságának egyik mondata: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15). A világ lármájában, közönyében meg kell szólaljon a hangunk, el kell tudni mondani, hogy mi az, amiben hiszünk és hogy ez alapján egy adott kérdésre mi a helyes felelet.

Nem szabad meghunyászkodnunk, bocsánatot kérnünk azért, mert vagyunk, mert létezünk, mert más a véleményünk.

Miért ne lehetne kimondania a keresztyén nőnek és férfinak, hogy azért hűséges a házasságban, azért becsületes a munkában, mert ezzel Istennek akar tetszeni? Igaza van Luther Mártonnak: „Azt nem akadályozhatod meg, hogy a madár átrepüljön a fejed felett, de azt igen, hogy fészket rakjon a hajadban!”

Mi módon lehet a fiatalságot hatásosan bevonni a hitéletbe?

Sokszor ott bukik el a fiatalok missziója, hogy nagyon meg akarjuk mondani nekik, hogy kell helyesen élni és gondolkozni. Ezt persze, többnyire zsigerből elutasítják! Azt tapasztaljuk, sokkal célravezetőbb, ha hitelesen „eléjük éljük” Jézus Krisztust, s így segítünk nekik válaszaik megtalálásában. Ha emberként kezeljük őket és nem „lehajlunk” hozzájuk sok-sok tanáccsal, olyan közvetlen kapcsolat jön köztünk létre, ami még akkor is ki fog tartani, ha felnőtté válva, ők hozzák már gyermekeiket a gyülekezetbe. Istennek hála, nagyon sok ilyen örömteli tapasztalatunk van!

Hogy állnak a gyülekezetek infrastrukturális téren?

Nem tudom, hogy a cikk olvasói mennyire vannak tisztában egyházunk anyagi gazdálkodásával. Az ötvenes évektől kezdve – eltérően a magyarországi gyakorlattól- az állam és az egyház együttműködik a lelkészi állások fenntartását illetően. Azonban érdemes tudni azt, hogy ez egy alapjuttatás, amit a gyülekezetek ritkán tudnak kiegészíteni, mivel – például Zselíz esetében- a papi földek teljes mértékben be lettek építve az elmúlt rendszerben. Így gyülekezeteinkre a templom és a parókia fenntartás terhe hárul, amelyet adományokból, perselypénzből és esetleges bérletekből fedezünk. Így azonban felújításokra és fizetés kiegészítésre nincs már fedezet.

Köszönettel tartozunk Magyarország kormányának, hogy az elmúlt években támogatta egyházunk magyar gyülekezeteit. Kis közösségeink ennek a programnak köszönhetően tudták megújítani templomaikat és egyéb épületeiket. A jelen helyzetben szinte minden egyházközség komoly anyagi gondokkal küzd, de tudjuk, hogy így vannak ezzel családjaink, szeretett tagjaink is, így természetesen nem terhelünk senkit erején felül.

Marad e szabadidőd, hiszen megsokszorozódnak a teendők?

Igyekszem jól gazdálkodni az idővel, de nem mindig sikerül megtalálni az egyensúlyt. Azt gondolnánk, hogy amikor távolságot tartunk egymástól, amikor el és bezárkózunk, akkor a szabadidő is több az életünkben. Az a tapasztalatom, hogy ezt is meg kell tanulni, mivel a lelkipásztori hivatás nem nyolc órás munkaidőt jelent. Sokszor rácsodálkozom arra, milyen gyönyörű helyen élünk. Zselíztől karnyújtásnyira található a Duna kanyar, a Börzsöny és a Pilis hegység. Szeretünk ezeken a helyeken barangolni.

A mostani helyzetben sajnos ebben is akadályoztatva vagyunk, reménykedünk, hogy mihamarabb „meggyógyul a világ” és újra  utazhatunk távol élő családjainkhoz is.

Elképzelések, tervek?

A koronavírus terjedésének megfékezése érdekében hozott legújabb intézkedések újra nem teszik lehetővé, hogy hagyományos keretek között végezzük a szolgálatokat a gyülekezetekben. Templomaink zárva vannak, nyilvános istentiszteleteket nem tudunk tartani. Nincs iskolai hitoktatás, egyházi programjaink nem tarthatók meg. Tudom, hogy egyháztagjainknak, ahogy nekünk is, hiányoznak a közös lelki alkalmak, az egymás hite által való épülésnek lehetőségei. Azt remélem, hogy gyülekezeteinkben élő szóban szólhat újra Isten igéje.

Reformátusságunk és magyarságunk érték, amiről ebben az évben nyilatkozhatunk. Részt kell vállaljunk a népszámlálás jelentőségének hangsúlyozásában. A népszámlálásban lássuk meg annak a lehetőségét, hogy Istenhez és annak földi közösségéhez, a református egyházhoz tartozóknak valljuk magunkat.

A Barsi Református Egyházmegyét 19 anyaegyházközség és 22 leányegyházközség alkot, 19 lelkipásztor szolgálja be egyházmegyénk gyülekezeteket. Hálás vagyok lelkésztársaimnak, hogy hűséggel kitartanak a gyülekezetek pásztorolásában egy ilyen szórványvidéken is, mint a mi területünk. Kihívásunk egyre több, de bízom abban, hogy ahogyan eddig is, ezután is segíteni, hordozni fog minket ebben a mindenható Isten.

Fotók: Révész Csilla

The post „Reformátusságunk és magyarságunk érték” appeared first on Reflex24.

A nagyböjt lényegében a húsvétvasárnapot megelőző negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve. E jeles nap neve – magától értetődően – a hamu szóból származik, mivel az őskeresztények is hamut szórtak a fejükre, amely a középkorban vált egyházi szertartássá, és a katolikusoknál máig érvényben van a liturgiában. Szigorú böjti nap: megtartása a betöltött 18. évtől a megkezdett 60. évig kötelező. Tilos a hús fogyasztása, a nap folyamán egyszer szabad jóllakni, de megengedett két másik, csökkentett mértékű étkezés. A böjt alóli kivételek (pl. betegek, terhes anyák, stb.) természetesen vannak.

E nap templomi szertartása lényegében abból áll, hogy az előző évben, a virágvasárnapi körmenet keretében használt barka elhamvasztása után keletkezett – és előzőleg megáldott – hamuval a pap keresztet rajzol a hívő homlokára, miközben ezt mondja:

„Porból vagy és porrá leszel.”

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

Mint az esztendő minden jelesebb napjának, úgy e napnak – még pontosabban az ezt megelőző napoknak – is megvannak a maga népszokásai vidékünkön, a palócok lakta Ipoly mentén is. Farsang három utolsó napján például Ipolybalogon, de a környék minden palóc falujában, mint Csábon is, vigadott a fiatalság. Vasárnap délután a templomi litánia után elkezdődött a mulatság. A lányok és a fiatal menyecskék, akiknek a farsangban volt a lakodalmuk, körbeálltak a fiúkkal és elkezdték táncolni a csárdást, mulattak, amíg el nem kezdődött a nagyböjt.

Nyitókép: amve.hu

The post Ma kezdődik a nagyböjti időszak appeared first on Reflex24.