Anyának lenni önmagában is egy vállalkozás. Miért akarna egy háromgyermekes anyuka mégis belevágni ilyesmibe? Honnan jött a motiváció?

Szeretek szórakozni, emberekkel dolgozni. Ha én jól érzem magam, akkor biztosan az emberek is jól fogják érezni magukat körülöttem. Fontos, hogy legyen egy hely, ahol bárki jól érezheti magát.

Mindig is szerettél volna egy vendéglátóhelyet? Honnan jött a Hero’s megnyitásának ötlete? 

2015-ben nyitottam meg a Hero’st. Korábban Brawo-ként működött, ahol én is felszolgálóként dolgoztam a főiskola mellett. A hely tulajdonosai ajánlották fel nekem megvételre. Először tiltakoztam, de aztán láttam benne fantáziát, ezért megvásároltam. Szerettem itt dolgozni, szerettem volna több rendezvényt szervezni, az akkori tulajdonosoknak más volt az elképzelésük. Miután átvettem a helyet, két hét alatt egy kicsit átalakíttattam. Korábban a dohányzó részen át kellett bejönni, ezen változtattam. Nyitás után hetente szerveztem bulikat.

A főiskolán is vendéglátást tanultál?

A tanulmányaimnak nem volt köze a vendéglátáshoz, vegyészetet tanultam Brünnben, de aztán nem fejeztem be, mert a harmadik évem alatt nyitottam meg a Hero’st, és a tanulásra nem maradt időm. Később megpróbáltam folytatni az iskolát, de rájöttem, hogy inkább a munkára kell összpontosítanom.

Főiskolás fiatalként hogyan teremtetted elő a feltételeket a hely megvásárlásához?

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a szüleim tudtak támogatni. Anyukáméktól kaptam hozzá segítséget. A helyiséget bérlem, ami a berendezést illeti, az családi támogatásból lett kialakítva.

Időközben családanyává váltál. Hogyan tudtad összeegyeztetni a babavárást és a Hero’sszal kapcsolatos munkát?

2017 júniusában derült ki, hogy babát várok. Októberre lagzit szerveztem, novemberben pedig a Heros’s megnyitásának második évfordulóját ünnepeltük meg egy nagy bulival.  A terhességem idején végig aktívan dolgoztam. A jó logisztikának köszönhető, hogy mindent menedzselni tudtam.

Honnan jött a Hero’s elnevezés?

A helyet a volt párommal nyitottuk meg. A Hero’s elnevezés az ő ötlete volt. Ez a hősök kávézója! Én a berendezéssel kapcsolatos ötleteimhez ragaszkodtam. Mindenképp rózsaszín-lila kombinációt szerettem volna, ez mára már kiegészült sárgával is.

Négy-, három- és egy egyéves gyermekek édesanyja vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a gyerekneveléssel?

Néha bizony nehezen megy. A szüleim segítenek és vigyáznak a gyerekekre, amikor dolgozom. A szüleim éjjel dolgoznak, szóval reggel 9 órakor már el tudok jönni, ha nem is egész napra, de hosszabb időre.

Éjjelezést is bevállalsz a gyerekek mellett? 

Ha szükség van rá, a szombatot be tudom vállalni, heti egy éjszaka megoldható.

Mennyire nehéz érvényesülni nőként a vendéglátóiparban?  Hátrány vagy előny inkább a női mivoltod? 

Szerencsére az emberek respektálnak engem. Előfordult már, hogy belém kötöttek, mert sokan úgy gondolják, hogy egy fiatal nővel szemben bármit megengedhetnek maguknak. De sosem hagyom magam. Korábban történt olyan eset, hogy egy férfi bedobta a reservé táblát a bárpultba. Megkérdeztem, hogy ez mit akart jelenteni. Felháborodva szegezte nekem a kérdést, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy ő kicsoda. Nem érdekelt, hogy kicsoda. Ilyet senki sem engedhet meg magának. Enyém a hely, nem szolgáltam ki őt, el is küldtem.  Bulik alkalmával pedig biztonsági őrökkel dolgozunk. Csak női alkalmazottaim vannak, így a legbiztonságosabb. Jó kapcsolatot ápolok az alkalmazottaimmal és a beszállítókkal is. Ez független attól, hogy nő vagyok.

 Miben látod a Hero’s sikerét és különleges voltát? 

Úgy gondolom, hogy a sikerünk a változatosságban rejlik. A változatos bulik szerevezésén kívül az italkínálatukban is megújulásra törekszünk. Néhány évvel ezelőtt megkerestek engem a Pascucci Caffétól, hogy dolgozzunk együtt. Szerintem és a vendégeim szerint is sokkal finomabb a kávéjuk, mint amit korábban árultunk. A kávéspecialitásaink külön recept alapján készülnek, és Ipolyságon csak nálunk lehet kapni őket. A forró csokijaink is többféle ízesítésben kaphatók. Ami az idei év különlegessége lesz, az a gyerekeknek készített speciális itallap, amelyen hideg és meleg italok egyaránt megtalálhatóak majd.

Az a célunk, hogy a vendégek visszajárjanak hozzánk.

Megtörtént már, hogy az alkalmazottak visszaéltek a bizalmaddal?

Sajnos igen, volt olyan kezdő alkalmazottam, akivel napokig gyakoroltuk az italok elkészítését. Annak ellenére, hogy sok időt szenteltem a betanításának, ő nem vette komolyan, és az első adandó alkalommal összekeverte a cappuccino és a latte receptjét. Előfordult olyan is, mikor egyszerre több vendég jött, arra hivatkozva, hogy nem győzi a munkát, hazament.  Nehéz jó alkalmazottattalálni, a koronavírus előtt stabil csapattal dolgoztunk, de most elég nagy a fluktáció.

Vannak nehézségei a munkádnak, olyan része, amit nem szívesen végzel? 

Az alkohol nyilvántartást nem szeretem csinálni. Viszont vámhivataltól dicséretet kaptam, hogy korrektül vezetem. Már nem szeretek felszolgálni sem. A bárpultban szívesen dolgozom, töltök, csapolok, elmosogatok, eltörülgetek. Nagy bulik alkalmával is inkább a mosogatást vállalom, mint a felszolgálást. Történt olyan korábban, hogy  rám  nyitották az ajtót és pont egy fehér zakót öntöttem le vörös borral.

Milyen hatással volt a koronavírus-járvány a Hero’sra?

A 24 hónapból 16 hónapot zárva voltunk. Az első hullám kapcsán máricus 13-án zártunk be először. Ekkor kihasználtuk az időt nagytakarításra, székeket festettünk át, rendbe raktuk a teraszt és virágokat ültettünk. Bár szigorú korlátozások mellett, de nyáron kinyitottunk. Ősszel a nagy bulik előtt pedig ismét jött a zárás. Nagyon nehéz volt, több alkalmazottat elveszítettem. Nem tudtam előre megmondani, mikor nyitunk, más munka után néztek, amit megértettem. Ezért is volt nehéz, mikor a második újra nyitásnál, nehezen találtam megbízható alkalmazottakat. A második hullám idején sem tétlenkedtünk, felújítottuk a bárpultot, a dohányzó részben kicseréltük a padlót. Tavasszal vettünk új székeket és hangulatfényeket helyeztünk el. Idén terveztük még a női mosdó felújítását, de ezt még nem sikerült befejezni.

Végig betartottuk a szabályokat. Zártkörű bulikat, tartottunk, az előírások szerint 30 vendég részvételével. Négyesével ültek az asztaloknál, neveket, telefonszámokat, e-mail címeket jegyeztünk fel. Nem volt könnyű időszak.

Mennyire voltak az emberek együttműködőek?

Előre kellett jelentkezni és általában a rezervációnál kiszűrtük azokat, akik csak bajt okoztak volna.

Felmerült a Hero’s végleges bezárásának kérdése?

Szerencsére nem kerültem olyan helyzetbe, hogy végleg be kellett volna zárnom. Mindig reménykedtem abban, hogy ez nem fog sokáig tartani. Úgy voltam vele, ha mégis zárnom kell, akkor majd más helyen fogok működtetni egy vendéglátóhelyet.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Elejétől fogva terveim között szerepelt a bárpult teljes átalakítása, ami nem kis invesztíció. Ehhez viszont valószínű, hogy egy hónapra be fog kellenem zárni a pultot. 

Bár a hely korlátozott, mégis szeretném a már meglévő játszóterünket átalakítani és kibővíteni.

Tavaly nagy slágernek számítottak a Fruit it!  100%-os zöldség- és gyümölcs smoothie keverékeink. Idén a hűtők és a fagyasztók cseréje miatt nem forgalmazzuk, de jövőre ismét szeretnénk a kínálatba sorolni.

Bulik kapcsán óvatos vagyok, hiszen a járványok miatt, nem tudok előre tervezni. A Honti Napokig vannak elképzeléseim. Utána minden kérdéses. 

A Hero’s a vendéglátás és a bulik mellett gyermekprogramokat is szervez.

Igen. Évente 1-2x szoktunk gyereknapot is tartani. Ha nem is jönnek el túl sokat, nekem gyerekeim vannak, nekik is csinálom. Idén volt lufihajtogatás, bohóc, csokigyáras műsor, sétáltatható dínó, hajfonás, tavaly pedig arcfestés is.

Sok kisgyermekes anyuka van Ipolyságon. Próbálom kicsit gyerekbarát hellyé tenni a Hero’st.

Milyen terveid/ötleteid vannak rendezvények terén?

Korábban megrendezésre került egy nem fizetős borkóstoló, ahol azokat a borokat is megkóstolhatták, amiket mi tartunk. A vendégeknek lehetőségük volt megszavazni, hogy mi kerüljön a kínálatunkba. A koronavírus miatt sajnos ezek a borkóstolók is elmaradtak. Terveim közt szerepel egy olyan program, ahol több borász élő zene kíséretében mutatná be a termékeit, ezeket lehetőség lenne megkóstolni. Eddig ez a belső térben került megszervezésre, de szeretném kivinni az udvarra is. Sajnos a város nem nagyon támogatja a kinti rendezvényeinket, ezért nincsenek latin bulijaink sem már. Felmerült az Underground bérlésének az ötlete, ahol a bulikat szervezhetnénk, de egyelőre időhiány miatt elvetettem.

Véleményed szerint lenne igény a régi időket idéző diszkóklubra?  

Ha valóban igényesen lenne működtetve, biztosan. Ez viszont időigényes. Nekem jelenleg a három gyerek mellett erre nem lenne időm. A nyári szezonban egyébként is kérdéses a fenntarthatósága, hiszen sok a fesztivál, falunap és egyéb rendezvény rendezvény, ilyenkor a Hero’sban is bizonytalan a hétvége.  Valószínűleg a téli szezonban már más lenne a helyzet. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, és adott lesz még a lehetőség, előfordulhat, hogy élni fogok vele. Egyelőre itt alakítunk ki táncparkettet, mikor DJ-s bulink van. 

Sok tervem és elképzelésem van még, de ezekről egyelőre nem szeretnék beszélni.

The post Nő, anya, sikeres vállalkozó appeared first on Reflex24.

Az önbizalom bizony nagyon könnyen át tud lendülni önteltségbe. Míg az egyik kifejezetten vonzó lehet, addig a másik szinte taszító. Mi, nők persze sosem vagyunk elégedettek önmagunkkal. Ezzel talán nincs is baj, hiszen fejlődni csak akkor vagyunk képesek, ha felfedezzük a hiányosságainkat. De túlzásba nem kell esni!

Ha egy férfi kedves szavakkal illet bennünket, egészen egyszerűen örüljünk neki és köszönjük meg! Nem kell tiltakozásba kezdeni, hogy ugyan, téved… Nem is vagyunk olyan szépek és okosak, ahogy ő látja. Ez cseppet sem vonzó.

Egészséges önbizalommal maradhatunk szerények.

Viszont nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ez ne menjen át önteltségbe. Egy egészséges önbizalommal teli nő tisztában van a hibáival, de kedvesen elfogadja a bókokat. Örül nekik, értékeli azokat. Ne ellenkezzünk kézzel-lábbal! Főként ne legyünk álszentek! Gondolok itt arra, amikor legbelül teljesen meg vagyunk elégedve magunkkal, de a külvilágnak nem ezt mondjuk. Tettetjük az elégedetlenséget, miközben konkrétan a világ legszebb nőjének tartjuk magunkat. Tévhit, hogy ezt nem veszi észre a férfi. Megérzik, hogy mikor vagyunk őszintén szerények, s mikor játsszuk el azt.

Egy önbizalmát, önértékelését a helyén kezelő nő vonzó és szexi.

Egészen különös kisugárzást kapunk tőle. Nem kell, hogy méregdrága, a legújabb divatnak megfelelő ruha legyen rajtunk, elég egy egyszerű, visszafogott darabban megjelennünk, a pozitív kisugárzással tarolni fogunk. 😉

The post A kellő önbizalom vonzó, az önteltség viszont cseppet sem az appeared first on Reflex24.

Egyszerű dolgokkal is elkerülhetjük a bajt, csak nem szabad könnyelműen állnunk a dolgokhoz.

A szívünk nem csupán egy belső szerv, sokkal több annál. Onnan ered minden szeretet, a lélek szépsége.

Egy tiszta, érzelmekkel teli szívnél nincs is értékesebb. Azt gondolnánk, mindenki tud szeretni, azonban ez tévhit, hiszen nem mindegy hogyan tesszük azt. Az elvárásokkal teli szeretet, nem is szeretet, inkább csak követelőzés.

Ha másoktól várjuk a boldogságot, sosem leszünk azok. Az igazi boldogság titka, az őszinte, odaadó, elvárások nélküli szeretet. Amikor nem azért teszünk valamit, hogy cserébe mi is kapjunk. Épp ellenkezőleg!

Azért tesszük, hogy mosolyt csaljunk a másik, számunkra fontos ember arcára. S ha őt vidámnak látjuk, mi is boldogok és elégedettek leszünk.

Szívünk nemcsak orvosi, hanem érzelmi szempontból is roppant törékeny.

Egy őszinte szív könnyen sérülhet, könnyen törhet darabokra. Ilyen esetben a gyógyulása egy nagyon hosszú folyamat.

Nincs is rosszabb annál, ha becsap, átver minket az, aki iránt tiszta szeretetet táplálunk, s mindent megteszünk a boldogságáért. A felépülés azonban nem lehetetlen, csak fontos, hogy ne veszítsük el bizalmunkat. Ne adjuk könnyen, de aki kiérdemli, annak bátran ajándékozzuk oda.

Ha ugyanolyan szerető és önzetlen szívre találunk, mint a miénk, biztosak lehetünk benne, hogy vigyázni fog rá. Persze minden két emberen múlik, tehát ekkor sem szabad hátradőlni, továbbra is tennünk kell saját boldogságunkért és szívünk egészségéért a szó minden értelmében!

The post Szív – nem csupán egy belső szerv, sokkal több annál appeared first on Reflex24.

Férfias hangja gyengéd gagyogássá válik, amint a kicsihez szól. Türelmetlenül várja a hazaérkezés pillanatát, hogy újra gyermekével lehessen. Első lépései során fogja puha, pici kezét. Ahogy eljön az ideje, megtanítja bekötni a cipőjét a jól bevált nyuszifül módszerrel. Fut a bicikli után, hogy ha kell, megvédje az eséstől.

Esténként századszor is ugyanolyan beleéléssel meséli el a Kiskakas arany félkrajcárja című mesét, mint a legelső alkalommal. A móka kedvéért rávehető minden bolondozásra.

Betegség esetén kétségbeesve rohan vele az orvoshoz, s addig meg sem áll, míg segítséget nem kap.

Kiáll érte bárkivel szemben. Egy igazi apa támogat az álmok elérésében. Elviszi akár a világ végére is, csak boldognak lássa. Minden héten kitartóan autóba ül, hogy hozza-vigye gyermekét a vonatállomásra. Az utat végigcsacsogják, nagyokat nevetnek, ugyanakkor a komoly témáknak egyaránt helyet teremtenek.

Ha csalódás éri gyermekét, mellette áll, fogja a kezét. Érezteti, nincs egyedül, történjék bármi, számíthat rá. Büszkeséggel töltik el az apró sikerei is. Bár olykor morcos, utólag jót nevetnek az egészen.

S hiába lesz felnőtt a gyermekből, akkor is, mindig, kérés nélkül nyújt segítő kezet. Viszonzást sosem vár, önzetlenül, tiszta szívből ad.

The post Apukák appeared first on Reflex24.

Ma már rengetegen használják ki az online vásárlás adta lehetőségeket. Én magam is szívesen megoldanám a ruhavásárlást az interneten keresztül, de ez még eddig sosem sült el jól, sajnos… Hiába a leírás, sosem passzol a méret. Így inkább biztosra megyek, és elengedtem a vásárlás eme kényelmes módját.

Szóval, a minap összeszedtem minden erőmet és elindultam, hogy vegyek pár új cuccot.

Magamhoz képest egészen sok boltba bementem, de mindenhonnan üres kézzel jöttem ki. Eskü, nem vagyok egy nagy válogatós. Csak álljon rajtam valahogy az a ruha, nincs nekem semmi más kívánságom.

De ebből a mostani választékból egyszerűen képtelen voltam akár csak egyet is megvásárolni. Hogy miért? Máris mondom!

Ahova csak néztem, mindenütt falatnyi kis ruhácskákat találtam. Szinte az összesből kivillan a has. Ha nem, akkor pedig tuti, hogy lehetetlen hozzá melltartót venni, mert kábé az egész kilátszana belőle. Továbbmegyek, a szoknyák olyan minik, hogy lehajolni tuti nem mernék bennük. A nadrágok a köldökig érnek, de a lábamból meg alig takarnak valamit. És ha már a köldöknél tartunk, a toppok nagy része természetesen köldökig dekoltált. Na meg persze ott vannak az áttetsző anyagú blúzok.

Dögösek, persze, de hova vegyek fel ilyesmiket? Kíváncsi lennék, mit szólna egy-egy interjúalany, ha úgy jelennék meg előtte, hogy szinte alig takarja textil a testemet.

Vagy hogy néznének rám, ha egy hivatalos eseményen jelennék meg szinte pucéran… De igazából én még egy egyszerű bevásárlást sem tudnék mondjuk melltartó nélkül elintézni.

Oké, a tengerparton természetesen szívesen viselném ezeket a lenge kis ruhácskákat, de egyébként, kössz, inkább nem kérem.

Nem tudom, tényleg én lennék már ennyire fásult, prűd, vagy ódivatú? Vagy simán csak öregszem? 😀

The post Falatnyi ruhácskák mindenütt appeared first on Reflex24.

Az ilyen helyzetek előtt – bevallom – értetlenül állok. Hiszen egy testvér tegyen bármit, legyen bármilyen, akkor is hozzánk tartozik!

Jómagam e tekintetben nagyon szerencsés vagyok: két csodálatos testvérrel ajándékozott meg az élet.

A bátyám kétség kívül az én őrangyalom.

Mindig, minden körülmények közt számíthatok rá. Amikor azt mondja: „Bármi baj van, hívj, s én már jövök is!”, tudom, nem viccel. Teljesen komolyan gondolja. Legyen bárhol, ha szükségem lenne rá, azonnal autóba ülne, s már indulna is hozzám.

Ha bánatosnak lát, minden erejével azon munkálkodik, hogy felvidítson. Megnyugtat és erőt ad, ha épp arra van szükségem. Meghallgat, s ha az kell, jól helyre rakja a gondolataimat. Észhez térít, támogat és biztat.

Bár már mindketten felnőttünk, még ma is úgy óv, mintha kislány lennék. Sosem feledkezik meg rólam. Lehet, hogy tennivalói szinte már ellepik őt, húgára mégis talál időt.

Na és ott van az én szemem fénye: a kicsi hugicám. Csillogó szemeibe nézve azonnal elfeledem minden bánatomat. Mosolyától máris szebbnek látom a világot.

Amikor kilátástalannak érzem a dolgokat, elég egyetlen ölelése, s már vissza is tér a hitem.

Lehetek bármilyen fáradt, kérlelésének képtelen vagyok ellentmondani. Nincs is jobb érzés annál, mint amikor mosolyogva azt mondja: „Szeretlek!”

Természetesen mindkettejüknek megvannak a maguk hibái, amikkel tisztában is vagyok. Mégis úgy szeretem őket, ahogy vannak! Mert az én testvéreim. Boldogsággal tölt el, hogy itt vannak nekem. Nélkülük szinte üres lenne számomra a világ.

Ha bárki, csak egy rossz szót szól rájuk, feltámad bennem a „hétfejű sárkány”, s bármire képes vagyok, hogy megvédjem őket. Egyszer az interneten olvastam, hogy

„a testvér az a személy, akit én szidhatok, de ha bárki más egy rossz szót mer szólni rá, velem gyűlik meg a baja.”

Nem tudom, ki lehetett, aki ezt először így megfogalmazta, de teljesen egyetértek vele. Sőt! Elég egy rosszalló pillantás, s már támadópozícióba is helyezem magam…

Egyszerűen nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok értük az életnek. Nekik pedig csak annyit mondanék – de ezt teljes szívemből –, hogy köszönöm!

The post Testvérekkel igazán szép az élet! appeared first on Reflex24.

Hogy mit is értek ez alatt a jelenség alatt? Már mondom (vagyis írom 😊) is: igencsak érdekesnek találom, hogy a tolerancia és tapintat csak és kizárólag azokkal szemben érvényes, akik súlyfelesleggel rendelkeznek. Egyszerűbben mondva, azt, aki túlsúlyos azt ugyan senki nem szólja meg. A szemébe legalábbis senki nem meri kimondani, amit gondol. Az, hogy a háta mögött összesúgnak, már egy másik kérdés… Összességében viszont senki nem tesz neki szemrehányást, mondván:

„Hú, de el vagy hízva!”

Azért nem, mert egyenesen bunkóság lenne ilyet mondani. Érdekes módon ezt szinte mindenki tudja. Viszont, ha valaki karcsú, hirtelen mindenki úgy érzi, jogában áll kritizálni az illetőt. Egyszeriben csak úgy jönnek a jobbnál jobb beszólások, mint:

„Jézusom, de vékony vagy! Eszel te egyáltalán? Hát elfúj a szél! Uram Atyám, mindjárt átszakadsz!”, s még sorolhatnám…

Jómagam is számtalanszor hallottam már effajta „kedves” szavakat. Csak azt tudnám, miért gondolják az emberek, hogy ezek a mondatok nem ugyanolyan sértőek és bántóak, mint ha valakinek azt mondanánk, hogy kövér… Ez máig rejtély számomra.

Hosszú ideig a szívemre vettem az ilyen dolgokat, mára azonban már megtanultam, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni azokkal az emberekkel, akikbe annyi tisztelet sem szorult, hogy tudják, ezzel megbánthatják embertársukat.

S ha kicsit továbbgondoljuk a történetet, az is felettébb érdekes, hogy a súlyfelesleggel rendelkezőktől hangzanak el ezek a mondatok, akik szinte állandó jelleggel diétáznak, és fogyni szeretnének.

Úgy vélem, ez elég ellentmondásos. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy az ilyen emberekből talán csak az irigység beszél, hiszen ők is azért „küzdenek”, hogy leadjanak néhány kilót. Azonban ez nem mentség.

Ideje lenne mindenkinek tudomásul vennie, hogy ugyanúgy, ahogy a túlsúlyos, úgy a karcsú embertársainkat sem kedves dolog sértő megjegyzésekkel illetni…

The post „Eszel te egyáltalán? Hát elfúj a szél!” appeared first on Reflex24.

Tanácsért fordult hozzám, csakhogy a problémájára nem tudtam megnyugtató választ adni. Kati szívét összetörték. Nemcsak megbántották, hanem szinte szó szerint összetörték őt. A szívét és a lelkét egyaránt.

Nem húztam sokáig az időt, siettem a barátnőmhöz, hogy mihamarabb kibeszélhesse magából, ami történt. Ahogy belenéztem a szemébe, láttam, mennyire mély sebet ejtettek rajta. Kati őszintén, minden odaadásával szeretett egy férfit. Ő jelentette számára a mindenséget. Elvárások nélkül szerette őt. Sosem követelőzött, sosem veszekedett. Minden helyzetben megértő és türelmes volt. Minden energiáját beletette a kapcsolatba, hogy a másik félnek a támasza, a megnyugvást jelentő biztos pontja legyen.

Bízott és hitt a férfiban: hitte, hogy a szavai igazak és bízott az ígéreteiben.

Látszólag minden rendben volt, már a közös jövőjüket is tervezgették. Majd egyik nap, mint derült égből a villámcsapás, jött a hír, ami mindent lerombolt. A férfi elhagyta Katit, aki emiatt teljesen összetört. Az ígéretek nem éppen erről szóltak, ahogyan a közös terveik sem erre engedtek következtetni. Nem csoda, hogy Katit teljesen lesújtotta a hír.

Kati barátnőm több szakításon túl van már, de láttam, hogy ez most más. Ez most valami olyan, ami minden porcikájára, minden sejtjére hatással van.

Ilyen fájdalmat még sosem láttam a szemében, ahogyan az arcát sem láttam még ennyire meggyötörtnek. Mintha Kati teljes lénye apró darabokra hullott volna.

A barátnőm vigaszért fordult hozzám, azt várta tőlem, hogy mondok neki valamit, amitől majd jobban érzi magát, hogy elárulom a titkot, aminek segítségével megszabadulhat a benne tomboló fájdalomtól. Ilyen gyógyírt viszont nem ismerek. Nem tudom, hogyan lehet elkerülni ezt a fájdalmat. Igazából úgy hiszem, nem is igazán lehet ezt elkerülni.

Katinak most meg kell járnia a poklot, ezt sajnos nem úszhatja meg. Nincs olyan út, amire, ha rálép, fájdalommentesen eléri a célt.

Megpróbálhatja gyűlölni a férfit, aki ezt tette vele, azonban a harag és a gyűlölet nem megoldás semmire. Ahhoz, hogy túlléphessen a történteken, el kell engednie a férfit, a közös múltjukat, a közös terveiket.

Csak akkor lesz képes újra szeretni, ha sikerül elengednie. Ez persze nem egyszerű feladat, sőt, ebben a helyzetben kifejezetten nehéz.

Éppen emiatt, nem pont ezt akarja hallani az ember, amikor vigasztalást keres. Ennek ellenére nem hazudhattam a barátnőmnek, nem kecsegtethettem őt szép szavakkal, hiszen annak nem lett volna semmi értelme. Ha így teszek, akkor én is csak becsaptam volna, erre pedig biztosan nincs szüksége. Bár nem tetszett neki a válaszom, megértette és elfogadta, hogy nem tud kibújni a fájdalom alól. Azt hiszem, a legtöbb, amit tehetek, hogy végig mellette leszek. Ha sírnia kell, hagyom, hogy sírjon, ha beszélne róla, minden ítélkezés nélkül meghallgatom, de ha épp hallani sem akar a témáról, még véletlenül sem említem meg.

A fájdalom senkinek sem a barátja, olykor mégis muszáj megbarátkoznunk vele.

Néha kénytelenek vagyunk befogadni az otthonunkba, némi vendégeskedés után viszont tegyünk félre minden jómodort és illemet! Magabiztosan tessékeljük ki az életünkből, s a helyére várjuk a szeretetet és a boldogságot!

The post Olykor muszáj befogadnunk otthonunkba a fájdalmat appeared first on Reflex24.

A másiknak ugyanúgy kell éreznie, mert ha ez nem így van, akkor az egésznek semmi értelme. Szétnézve a világban azt látom, hogy kétségbeesésükben egyre többen esnek ugyanabba a hibába: önkényesen eldöntik, hogy babát vállalnak. A férfit sokszor be sem avatják a tervükbe, titokban „munkálkodnak” a teherbeesésen.

Több variációról is hallottam már. Az egyik, amikor a nő a párja tudta nélkül elhagyja a fogamzásgátló tabletta szedését. Sőt, egyesek még akár arra is képesek, hogy valaki mástól essenek teherbe, majd szerelmüknek azt hazudják, a kicsi az övé. Mindezt valószínűleg a már említett kétségbeesés és végső elkeseredés szüli. Olykor szinte önkívületi állapotba kerül egy nő, ha elveszíti kedvesét. Ugyanakkor ki merem jelenteni, erre a cselekedetre nincs mentség!

Egy élettel senkinek, semmilyen körülmények közt nem áll jogában játszani!

Hiszen egy gyermekkel nem láncolhatunk magunkhoz senkit. Persze, lehet, hogy ideig-óráig működik e stratégia, de az, hogy a kicsi miatt kedvesünk mellettünk marad, nem azt jelenti, hogy szeret minket és boldogságban fogjuk leélni az életünket. Mindent csak a születendő gyermeke jólétéért tesz.

De vajon boldog élete lesz egy ilyen körülmények közé csöppenő apróságnak?

Egy új életnek melegséggel teli otthonra, nemcsak őt, de egymást is őszintén szerető szülőkre, harmóniára és megértésre van szüksége. Márpedig, ha valaki muszájból marad mellettünk, kötve hiszem, hogy pozitív légkört teremt otthonunkban. Köztudott, a gyermekek megérzik, ha baj van. Ha mi feszültek vagyunk, a pici baba sem lesz nyugodt. S gondoljuk csak kicsit tovább a történetet…

Vajon meddig képes a férfi feláldozni boldogságát a gyermeke érdekében?

Bizonyára eljön majd az a pont, amikor búcsút int a párkapcsolattól. Ami teljesen érthető. Így az őrült tervünkkel nem értünk el semmit, csak egy kis időt nyertünk magunknak, biztosítva ezzel azt, hogy gyermekünknek végig kelljen néznie, ahogyan a szülei elválnak egymástól…

The post Amikor a babától várjuk a megoldást… appeared first on Reflex24.

Kisbabaként sokat sírtam, pihenni nem hagytalak. Te mégis csendben, kedves tekintettel ringattál álomba. Őriztél, figyelted minden rezdülésem. Nem volt ez másképp később sem. Óvtál minden bajtól. Elvittél az óvodába, de szomorúságomat látva, könnyes szemmel hagytál ott. Éjszakákon át virrasztottál mellettem, fogtad a kezemet, ha arra volt szükségem.

Iskolába menet, egy-egy nehéz dolgozat, vizsga előtt megöleltél, s azt mondtad:

bármi is legyen, én akkor is szeretlek!

Ha szomorú voltam, nálad mindig vigaszra leltem. Lehetett szó tini bolondságról, vagy akár szerelmi bánatról. Minden percben érdeklődéssel figyelted a mondandómat. Így van ez még ma is. Bár a kislányból felnőtt nő lett, a karjaidban még mindig annak a két copfos kislánynak érzem magam, akit féltettél, nehogy leessen a fáról.

Annyi mindent köszönhetek neked, felsorolni nem is lehet. Megtanítottad, mi az élet. De ami a legfontosabb, megmutattad milyen az igaz, önzetlen, elvárások nélküli szeretet. A sok jót, mit tőled kaptam, meghálálni sosem tudom. Csak abban bízhatok, mindezt egyszer majd én is továbbadhatom.

The post Anyukámnak appeared first on Reflex24.