A napokban Nagyölveden tartotta meg a Magyar Szövetség Lévai Járási Konferenciáját. A tanácskozáson jelen volt Gubík László, a párt országos elnöke. A járási konferencia legfőbb feladata a megyei képviselőjelöltek hivatalos megválasztása és jóváhagyása volt.

Mint Csenger Tibor, megyei képviselő, Nyitra Megyei Önkormányzat alelnöke közösségi oldalán kifejtette: „felállt a csapat! Teljes listával és valódi korszakváltással vágunk neki az őszi megyei választásoknak a Lévai járásban.”

Lévai járás megyei képviselőjelöltjei a következők: Antal Nyustin Ágnes, Csenger Tibor, Csonka Ákos, Farkas Attila, Fekete Zoltán, Köpöncei Péter, Mácsadi István, Sál Attila, Zachar Pál.

A jelöltek közül öten, Csenger Tibor, Farkas Attila, Fekete Zoltán, Köpöncei Péter és Zachar Pál jelenleg is képviselő a megyei önkormányzatban.

A képviselőjelöltettek kapcsolatban Csenger Tibor kifejtette,  büszkék vagyunk arra, hogy csapatunkban minden korosztály képviselteti magát: a huszonévesektől kezdve a harmincas, negyvenes, ötvenes és hatvanas éveikben járó jelöltekig mindenkinek helyet biztosítunk.

„A járásban komolyan vettük a pártvezetés által meghirdetett korszakváltást, így jelöltjeink többségét a fiatalabb generáció alkotja. Ugyanakkor határozottan hisszük, hogy a lendület mellett a tapasztalatra is óriási szükség van” – hangsúlyozta az alispán.

Kiváló szakemberkeből áll a Magyar Szövetség lévai járásbeli csapata. A képviselőjelöltek a saját területükön már bizonyították, hogy képesek hatékonyan dolgozni és tenni a szülőföldjükért.A nagyölvedi konferencián a legfiatalabb megyei jelöltlistát állították szűkebb pátriámban.Jó az irány, hajrá! – jegyezte meg Gubík László Facebbok-oldalán a tanácsozás után.

„Az elmúlt időszak megmutatta, milyen bámulatos eredményeket tudunk elérni, ha erős képviselettel rendelkezünk a megyei önkormányzatban. A célunk egyértelmű: még erősebbé válni, hogy még több kézzelfogható eredményt hozzunk régióink fejlesztése terén!” – zárta gondolatait Csenger Tibor.

Pásztor Péter/Felvidék.ma

The post Teljes listával vág neki az őszi megyei választásoknak a Magyar Szövetség a Lévai járásban appeared first on Reflex24.

Egész Szlovákiából, sőt a határon túlról érkezett sportkedvelők adtak egymásnak randevút a gyönyörű napsütéses szombat délelőtt Zselízen. Ekkor szervezték meg, immár hatodik alkalommal a Torma Gábor emlék-futóversenyt. A tragikusan elhunyt fiatal zselízi főiskolás és sportoló emlékére megszervezett sportverseny mára mozgalommá nőtte ki magát, amely iránt nemcsak helyből, a környékről, hanem egészen távoli helyekről és külföldről is nagy az érdeklődés. Elég volt végignézni a sportstadion körüli utcákon parkoló gépjárművek rendszámtábláit, és meggyőződhettünk róla, hogy a rendezvény sokakat  a Garam menti városba csábít.

A példásan megszervezett versenyre ezúttal 315-en neveztek be, a legkisebbektől egészen a szépkorúakig, akik körében ott voltak a hetven évesek, és még az sem volt gond, hogy ők lassabban, vagy gyaloglópálcákkal teljesítették a távokat.

A táv pedig 4, 8 és 12 kilométer volt és valamennyi benevezett lelkiismeretesen lefutotta azt, a sportstadiontól a gesztenyesoron át, a Garam mentén vezető kerékpárúton, a Garamon levő vízi erőműig, majd a mikolai városrészen áthaladva vissza a stadionig. Minden befutót üdvrivalgás, vastaps fogadott, a hangulat csodálatos volt, a futás élményén túl baráti találkozásokra is sor került.

Megjelent Csenger Tibor Nyitra megyei alispán is, és egy szakaszt sportszerűen le is futott. Hazautazott erre az alkalomra Dulai Henrietta óceánkutató-biológus férjével Hawaii-ról, de itt volt Bagócsi Csaba Svájcból és sok-sok ismerős, jóbarát, akik máig szeretettel emlékeznek társukra, Torma Gáborra. A szervezők gondoltak a legkisebbekre is, nekik külön programokat, elfoglaltságokat biztosítottak.

A szponzoroknak, a támogatóknak, de főleg a családnak köszönhetően ezúttal is minden résztvevő emlékérmet, ajándékcsomagot kapott, kategóriánként pedig az első három legjobb időt teljesítő versenyző bronz, ezüst illetve arany emlékserlegben részesült.

Viszont győztes volt valamennyi, 315 rajthoz álló, megérdemlik a dicséretet a sportszerű hozzáállásért, a kitartásért és persze az emlékezésért. Több fiatal család apró gyerekkel érkezett, és míg az egyik szülő futott, a másik vigyázott a kicsire, majd váltották egymást. Ezeknek a gyerekeknek biztosan a későbbiekben is életük része lesz a rendszeres sportolás, testmozgás.

Az értékelés, a serlegek kiosztása után a rendezvény moderátora, Korpás Czíria Szilvia, az érsekújvári televízió munkatársa Torma Gábor édesanyját szólította a mikrofonhoz.

Torma Irén elmondta, hogy férje halála után fia, Gábor buzdította, hogy kezdjen sportolni és a futást javasolta. Gábor szerencsétlen halála után természetesen nehezen jött vissza az életkedve, de ebben is a futás segítette. Ezért határozta el, hogy fia emlékére polgári társulást alapít és évente  megrendezi a Torma Gábor emlékfutást. Az első évben mintegy nyolcvanan álltak rajthoz, ma pedig már 315-en. Minden alkalommal ő is lefut egy-egy távot, most, mint hangsúlyozta, kezdetben nehezen vitték a lábai, de amikor látta azt a hatalmas tömeget, amely a futáson kívül az emlékezés szellemében is teljesíteni akarta a vállalt távot, különös erőt érzett, olyan erőt, amelyet valószínűleg onnan, fentről a fia küldött neki. Az emlékfutást ezért továbbra is minden évben megrendezik, a következő évben saját születésnapjára, május 29-re időzítik.

Külön megnyugvás számára, hogy sokan és egyre többen állnak melléjük, segítik a szervezést, egyre több a futó és mindig ott vannak Gábor ismerősei és barátai is. A futók között láttuk Adamcsek Anitát, Varga Erikát, Csonka Ákost, Sivák Tibort, akik máig szeretettel emlékeznek az intelligens, okos fiúra, kiváló sportolóra. Idén is azzal távoztak a stadionból, hogy jövőre újra futócipőt húznak, itt lesznek a sport és az emlékezés jegyében.

Benyák Mária/Felvidék.ma

The post Idén 315-en futottak Zselízen a Torma Gábor Emlékfutáson appeared first on Reflex24.

Indokolatlanul nagy indulatokat váltott ki tájainkon a hír, hogy Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a parlamentben a Michal Šimečkával, a Progresszív Szlovákia elnökével tárgyalt kisebbségi és gazdasági ügyekről. Egyesek teljesen alaptalanul úgy kezdték el magyarázni az eseményt, hogy ezzel Gubík elköteleződött a PS felé, netán együtt fognak indulni. A pártelnök viszont akkor és utána is világosan aláhúzta, hogy ilyesmiről szó sincs. Pusztán azt teszi, amit egy politikusnak tennie kell: tárgyalni, politizálni, a felvidéki magyar érdekeket érvényesíteni.

A heves indulathullámok viszont két dologra világosan rámutattak: a felvidéki közösség olyannyira elszokott a politizálás intézményétől, hogy képtelen mit kezdeni azzal, ha az egyetlen magyar párt elnöke egyik vagy másik politikai szereplővel tárgyal és ügyek mentén egyeztet, a magosztottság hagyománya pedig újabb és újabb fejezeteket ölt.

A téma kapcsán most éppen a legtöbben a PS-re ugranak rá, holott korábban tárgyalt Robert Ficóval, a KDH-sokkal, a Hlas delegációjával vagy éppen tévévitában szerepelt Andrej Dankóval, Igor Matovičcsal és Jaroslav Naďgyal. Magyarán Gubík intenzív kapcsolatban van az összes szlovákiai politikai szereplővel. Kitűnő vitakultúrájának és szlovák érvelési technikájának köszönhetően pedig heti rendszerességgel hívják meg politikai tévéműsorokba, rádiókba, podcastokba. Ugyanis tud is és van mit mondania. (Ilyenre egyébként Bugár óta nem volt példa).

A másik fontos felismerés a műhiszti kapcsán, ami kialakult a napokban, hogy úgy a szlovák, mint a felvidéki magyar társadalom kezd a velejéig megosztott lenni. Korábban a törésvonal MKP-HÍD mentén volt megfigyelhető, aztán áttevődött bal- és jobboldaliságra, konzervatív-liberális tengelyre, most pedig szuverenista-patrióta mezsgye mentére.

Több közvélemény-kutatás is alátámasztja, hogy a szlovákiai magyarság döntő része inkább konzervatív szemléletű, de egyáltalán nem mindenki. Ebből kifolyólag a kormánypárt-ellenzék szimpátiaindexen is hasonló tendenciák érvényesülnek (55-45%).

Ezért hirdette meg a magyar párt, hogy nem ilyen keretrendszer alapján határozza meg politikai áramvonalazását, hanem lokálpatrióta szemlélettel a minket érintő ügyek mentén. Bár Fico korábban Orbán Viktor szuverenista kottájából próbált lesni, az erős túlzásnak tekinthető, hogy korábbi baloldaliként és szociáldemokrataként hitelesen játszaná ezt a szerepet. Hányszor néztük leesett állal, hogy a pozsonyi reptéren még elmondta, mekkora nemzeti érdekvédőként utazik ki Brüsszelbe harcolni, majd az Európa Tanács ülésén szép sunnyogva megszavazta a globalista kívánságokat, cserben hagyva a magyar miniszterelnököt?

A minket érintő ügyekben még világosabb a hozzáállása: szurkolóveretés Dunaszerdahelyen, Malina Hedvig meghurcolása, a magyar zászló kitiltása a stadionokból (és egyébként középületekre se tehetjük ki, más országokban ilyenre sincs példa), a nyelvtörvény szigorítása, nyelvrendőrség felállítása, a himnuszunk betiltásának kísérlete, Beneš-dekrétumok kriminalizálása stb. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy a déli régiók fejlesztése valahogy mindig a sor végére kerül. Lehet ezt szuverenista érdeknek tekinteni, csak éppen ez nem a mi szuverenitásunk, sőt, sokkal inkább velünk szembeni szuverenitásvédelem…

Nyilvánvaló, hogy nagyon szűk a mozgástér az egyik-másik szlovák párt irányultságai és ideológiai porcelánjai között, ahol nagyon taktikusan és óvatosan kell mozognia Gubíknak. Éppen ezért fontos, hogy a Magyar Szövetség ne valami megalkuvó, behódoló politizálást folytasson, mint teszi azt Simon Zsolt (és Bindics-Polarecká) a Fórumukkal, vagy Hamran István, esetleg Gyimesi György szlovák pártokra felkapaszkodva, hanem saját irányt szabva, a felvidéki magyarok érdeke mentén tárgyalni mindenkivel és kieszközölni belőlük a lehető legtöbb eredményt részünkre. Minden egyéb szócséplés csak vihar a biliben…

Csonka Ákos

The post A PS-hez manőverezi-e Gubík a Magyar Szövetséget, vagy csak politizál? appeared first on Reflex24.

A gyökerek és a jövő találkozása az, ahol a legkisebbek tanulják meg, mit jelent közösségbe tartozni. A zselízi Magyar Ház udvarán minden év kora nyarán összegyűlik a régió magyar óvodáinak apraja-nagyja, hogy együtt, tiszta szívvel ünnepeljék nemzeti és népművészeti hagyományainkat.

A Csemadok Zselízi Alapszervezete több mint egy évtizeddel ezelőtt hívta életre, pontosabban elevenítette fel a hajdan oly nagy népszerűségnek örvendő „Szólj, síp, szólj!” elnevezésű hagyományőrző óvodás seregszemlét. A rendezvény nemcsak megmaradt, de mára a Garam mente egyik legkedvesebb identitáserősítő bástyájává nőtte ki magát.

Idén a programba nyolc regionális óvoda, valamint a zselízi alapiskola első és második osztályosai kapcsolódtak be.

A házigazda zselíziek mellett Csata, Nagyölved, Érsekkéty, Farnad, Sáró, Nyírágó és Garamsalló is képviseltette magát, így összesen közel 150 csillogó szemű gyermek töltötte meg élettel és kacagással a Magyar Ház udvarát.

A nap fő attrakciója Écsi Gyöngyi népdalénekes, előadóművész volt, aki lenyűgöző, interaktív mesepedagógiai előadásával varázsolta el a gyereksereget. A kicsik nem csupán passzív szemlélői, hanem a mese és a mesélés szerves, aktív alkotórészei lettek, együtt lélegezve az előadóval. Különösen szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a sokszínű, pompás népviseletbe öltözött gyermekek, akik büszkén viselték őseik öltözetét.

A rendezvény fénypontjaként hatalmas, össznépi közös táncolás bontakozott ki, amely önfeledt szórakozással és felhőtlen jókedvvel zárta a napot.

A fergeteges hangulatú záróakkordot az Érsekkétyi Alapiskola és Óvoda pedagógusa, Csóka Szilvia táncoktató koreografálta meg a jelenlévőknek.

A rendezvény gördülékeny lebonyolításáért Bíró Bernadett, a Csemadok helyi alapszervezetének Petőfi Sándor-ösztöndíjasa felelt, aki példásan vezette le a szép eseményt. A program megvalósulását – ahogy minden évben, úgy idén is – Nyitra Megye Önkormányzata támogatta.

„Sohasem versenyként szervezzük ezt a rendezvényt, mert ennek a napnak sokkal mélyebb üzenete van annál, mint hogy ki a jobb. Ez a múltunknak és a jövőnknek a megélése, egy olyan kapocs, amelyet kár lenne rivalizálással elrontani. Idén annyit változtattunk a struktúrán, hogy a fókuszpontba a mesepedagógiát helyeztük, ami láthatóan telitalálatnak bizonyult” – értékelte a napot Cserba Gabriella főszervező.

A nap végén senki sem távozott üres kézzel: minden kisgyermek díszoklevelet vehetett át a főszervezőtől. Ám a helyszínen tapasztaltak alapján egyértelművé vált, hogy az oklevélnél sokkal fontosabb és maradandóbb volt maga a találkozás, valamint az együtt töltött idő élménye, amit szemmel láthatóan módfelett élveztek a gyerekek, a szülők, az óvónők és a szervezők egyaránt.

Ez a seregszemle azért is bír kiemelt fontossággal vidékünkön, mert – ahogy a köszöntőben is elhangzott – nemzeti identitásunk a hagyományainkban gyökerezik, és ezen értékek megélése jelenti magát a jövőt.

A hagyományőrző rendezvényeknek oroszlánrészük van a jövő generációjának formálásában, a nemzeti nevelést pedig nem lehet elég korán kezdeni. A „Szólj, síp, szólj!” kifejezetten a legkisebbekre, az óvodásokra szabva építkezik. Ezt igazolja az érintett intézmények visszajelzése is, hiszen az óvodák különösen hálásak a kezdeményezésért, mivel a régióban máshol nincs lehetőség hasonló, kifejezetten nekik szóló megmérettetésre és találkozásra.

Csonka Ákos

The post Szólj, síp, szólj! – óvodások hagyományőrző seregszemléje a zselízi Magyar Házban appeared first on Reflex24.

Nyitra megye önkormányzata legutóbbi ülésén újabb jelentős útfelújítási csomagról döntött. A sikeres közbeszerzések eredményeként felszabadult forrásokat további szakaszok modernizálására fordítják, amely érinti a Lévai, a Tapolcsányi, a Nyitrai és az Aranyosmaróti járást is.

A megye eredetileg 25 millió eurós keretet különített el az idei évre infrastrukturális fejlesztésekre, amely hidak, utak, iskolák és szociális intézmények megújulását célozza. A lezárult közbeszerzési folyamatok után azonban kiderült, hogy a tervezettnél kedvezőbb árak születtek, így közel 1 millió euró szabadult fel.

Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke az ülésen módosító javaslatot terjesztett be annak érdekében, hogy ezt az összeget célzottan további útszakaszok felújítására használják fel. A döntés értelmében összesen 1,26 millió euró értékben, mintegy 8,6 kilométernyi úthálózat újulhat meg a közeljövőben.

Érintett útszakaszok a Lévai járásban

A fejlesztési csomag kiemelt része a Lévai járást érinti, ahol két fontos szakasz kap új aszfaltréteget:

• Zselíz és Garammikola között a Nagypuszta felé vezető, eddig hiányzó 1,9 kilométeres szakasz (273 ezer euró értékben).
• Ipolyfödémes és Palást között egy 1,4 kilométeres útszakasz.

A fennmaradó három fejlesztés a Tapolcsányi, a Nyitrai és az Aranyosmaróti járás területén valósul meg.

Csenger Tibor hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszakban a zselízi kataszterben szinte valamennyi megyei fenntartású út megújult, összesen 14 (12+2) kilométeren. Az alelnök szerint ez az eredmény a következetes regionális érdekképviseletnek köszönhető.

„Ebből látszik legjobban, hogy mennyit jelent az, ha a régiónak erős képviselete van, és van erőnk hozzá, hogy az itteni régió érdekeit tudjuk képviselni és érvényesíteni. Erre van szükség országos szinten is, hogy a parlamentben is legyen képviselete Dél-Szlovákiának, mert az egyes nagy pártok egyáltalán nem foglalkoznak a mi problémáinkkal” – nyilatkozta az alelnök.

A beruházások kivitelezése a döntést követően a tervezett ütemezés szerint kezdődhet meg, tovább javítva a régió közlekedésbiztonságát és infrastruktúráját.

Ezzel kapcsolatos további fontos hír, hogy ennek a munkálatnak most nem képezi részét a vasúti felüljáró rekonstrukciója. A hidak felújítására Nyitra megye az elmúlt időszakban nagy hangsúlyt fektet, ennek részeként Zselíz környékén is számos híd újult meg.

„Az érintett híd projektdokumentációjának elkészítése is elkezdődött már, maguk a munkálatok kivitelezésre is hamarosan sor kerül a jövő év folyamán” – tette hozzá Csenger.

Csonka Ákos

The post Megújul a Zselíz/Garammikola és Nagypuszta közötti megyei út appeared first on Reflex24.

Van abban valami mélyen megkapó, amikor a globális világpiac lüktetése találkozik a felvidéki rögvalósággal. Amikor az Ipoly mentén valaki nemcsak álmodni mer nagyot, de egy pozsonyligetfalui gyerekszobából indulva, szülei féltve őrzött megtakarítását kockáztatva, tizenöt év szívós, mindennapi munkájával felépíti Szlovákia vezető speciality kávébirodalmát.

Szabó Péter, a COFFEEIN alapítója nemrégiben a Slovak Roasting Masters versenyen elhódította a „Szlovákia legjobb kávépörkölője” címet, nemzetközi szinten pedig a londoni SCA Roasting Professional oklevéllel pecsételte meg tudását. De amikor leülünk az ipolysági raktárakban, nem egy rideg menedzsert találok, hanem egy végtelenül alázatos mesterembert. Egy lokálpatriótát, aki szerint a kávé nem csupán egy koffeintartalmú ital, hanem maga a csészébe töltött hangulat, a terroir története.

Nézem ezeket a hatalmas, rusztikus zsákokat, amelyeken az interjú közben ülünk. Laikusként az ember hajlamos azt hinni, hogy a kávé egy fix áras, egyszerű árucikk a polcról. Bele sem gondolunk, milyen utat jár be egy-egy csésze, míg az asztalunkra kerül. Ha azt mondom, hogy óriási a kontraszt a tömegtermelés és a minőségi kávé világa között, akkor finoman fogalmaztam.

Ez pontosan így van. Ez a brazil kávé, amelynek a zsákján most ülünk, jelenleg 7–8 euróba kerül kilónként nyersen, egy másik, különleges tétel felvásárlási ára pedig a hátunk mögött eléri a 18 eurót. Amikor 2011-ben, huszonegy évesen kezdtem, ez a brazil alap még 3 euró körül mozgott. A globális piac és az igények drasztikusan változnak. Nálunk, a COFFEEIN-nél patikamérlegen ki van számolva, hogy mire a nyers kávéból késztermék lesz, az önköltségi ára eléri a 15 eurót kilónként. A pörkölés során a mag elveszíti súlyának húsz százalékát, és ehhez adódik hozzá a csomagolás, az alkalmazottak bére, a logisztika és az infrastruktúra. Ez nálunk a belépő kategória, miközben a szupermarketek polcain a legolcsóbb kommersz kávék ára sokszor alig éri el ezt a szintet. A különbség azonban nem a matekban van, hanem abban, ami a csészébe kerül.

Hogyan lesz egy huszonegy éves felvidéki srácból kávébirodalom-építő? Ráadásul úgy, hogy az induláskor nem is voltál nagy kávéfogyasztó.

Egyáltalán nem ittam kávét! Masszőrnek tanultam, abból éltem, de egy betegség miatt hosszabb időre kiestem a munkából. Ott álltam bevétel nélkül, és elkezdtem gondolkodni, milyen alternatív, passzívabb pénzkereseti lehetőség létezik, ami akkor is működik, ha én éppen nem tudok fizikailag talpon lenni. Így lyukadtam ki a webshopok világánál és a kávénál. Szüleim nehezen megspórolt tízezer euróját fektettem be: létrehoztuk a webshopot, a maradék pénzből pedig rendeltem egy raklap anonim olasz kávét. Pozsonyligetfalun, egy tipikus panelházi gyerekszobából indult az egész.

Hamar rájöttem azonban, hogy ez az anonim vonal zsákutca. Nem tudod, ki áll mögötte, honnan származik a mag, nincs arca a terméknek. Ekkor jött a felismerés, hogy a kávé igazi lényege a történet. Elmesélni a farmer sorsát, a terroirt, a feldolgozás mikéntjét – azt a rengeteg információt, ami körülveszi a szemet. Vettem egy apró, 500 grammos pörkölőt, és manuálisan, papíron vezetve a profilokat, elkezdtem kísérletezni. 2015-ben az unokatestvéremmel vettük ki ezt az ipolysági raktárat: ő lett a főpörkölő, én a mindenes. Öt év szisztematikus építkezés kellett ahhoz, hogy belakjuk az egész épületet. Ma már tizenegyen vagyunk, és évente száz tonna kávét pörkölünk.

Adódik a naiv kérdés: lehetne itt, a pörkölő mellett kávét termeszteni?

Nincs esély. A telek, a fagyok elintéznék, egyszerűen megfagyna a cserje. A kávé nagyon kényes, alapvetően csak egy meghatározott égövön, a Ráktérítő és a Baktérítő között nő meg, de ott is rengeteg tényező játszik közre.

Akkor gondolom, a világ minden pontjáról érkeznek hozzátok a zsákok.

Mindenhonnan, ahol csak termelnek: Szumátra, Brazília, India, Indonézia, Kolumbia, Jáva, Salvador, Costa Rica, Peru vagy éppen Vietnám. Folyamatosan tartunk készleten egy stabil, 10–15 fajtából álló bázist – ezek az alapországok –, és erre jönnek rá a speciality minősítésű mikrotételek. Mi a weboldalunkon mindezt részletesen feltüntetjük a vásárlóknak: pontosan követhető, mi honnan van, milyen régióból származik. Kezdésnek, belépőnek nagyon jók ezek az ország-alapkövek, de aztán ezen belül elképesztően el lehet mélyedni egy-egy konkrét farmer munkájában vagy az egyedi feldolgozási módokban.

A legértékesebb kávék azok, amelyek közel élnek az őserdőhöz, ahol gazdag a flóra és a fauna, ahol működik a természetes biodiverzitás. A legtöbb kávé persze ültetvényekről származik, de például Etiópiában még vannak olyan védett rezervátumok, ahol teljesen vadon termő kávék találhatók. Ott mindent magára hagynak, a természetes ritmusában nőni. Ennek az érintetlen környezetnek köszönhetően a kávénak olyan elképesztő, semmihez sem fogható zamata és ízvilága lesz, ami azonnal leveszi az embert a lábáról.

Felkerested az összes helyet, ahonnan szállítotok?

Nem, az összeset fizikai képtelenség lenne. Ha mindenhova elutaznánk, mást sem csinálnánk, csak repülnénk, és nem maradna idő a pörkölésre. De a kulcsfontosságú partnereinket személyesen látogatjuk meg, nemcsak brókereken keresztül vásárolunk. Beutazzuk a világot Costa Ricától Vietnámig. Sőt, van, hogy a szüretelésben is részt veszünk.

Nemrég például Vietnámban jártunk, ahol van egy egészen zseniális sztorink: él ott egy galántai srác, aki 6–7 éve ment ki. Eredetileg informatikusként dolgozott otthonról, de annyira megfogta az ottani kultúra és a vidék, hogy kint ragadt, és elkezdett kávéval foglalkozni. Az ilyen személyes kapcsolatok és sorsok teszik az egészet élővé.

A laikus fogyasztó számára a kávé gyakran csak egy fekete, keserű ital, amit cukorral és tejjel kell elviselhetővé tenni. Mi a speciality kávé valódi filozófiája?

A jó kávé titka a botanikai tisztaságban és a frissességben rejlik. Kezdjük ott, hogy a kávé valójában egy gyümölcstermő cserjéről származik, leginkább a csipkebokorhoz vagy a cseresznyéhez hasonlítható. A gyümölcs húsa kellemesen édes, de a világ a magjáért termeszti. A speciality kávé lényege, hogy kizárólag a tökéletesen érett, gyönyörű vörös cseresznyéket szedik le kézzel. Ez elképesztően kemény fizikai munka a meredek hegyoldalakban.

A nagy multicégek ezzel szemben sokszor kombájnokkal, válogatás nélkül tarolják le az ültetvényt, így a zöld, éretlen szemek is bekerülnek a zsákba. A zöld kávé viszont élvezhetetlenül savanyú, olyan, mintha éretlen paradicsomot ennél. Hogy ezt a hibát elfedjék, a multik szénné, koromfeketére túlpörkölik a kávét. Ilyenkor a mag sejtstruktúrája összeomlik, a cukrok elégnek, a felszínre kiül az olaj. Az a kávé már halott. Mindig azt a példát hozom fel, hogy a palacsintatészta is finom, de ha a serpenyőben feketére égeted, keserű lesz. Nem a palacsinta a keserű, hanem az égés. A jó kávé magában nem keserű: egyensúlyban van, hordozza a gyümölcsösséget és a terroir sajátosságait.

Ezek szerint a pörkölő kezében óriási a felelősség. Az egyes fajtákból eleve többféle verziót készítetek?

Igen, alapvetően két fő irányvonalat viszünk. Készítünk közepes pörkölést, ami a hagyományosabb, testesebb ízeket hozza elő, ez kiváló eszpresszóra. És pörkölünk világosra is, ami megőrzi a kávé finom, gyümölcsös savait – ez kifejezetten a filterkávés, alternatív technológiákhoz passzol.

Nemrég megnyerted a Slovak Roasting Masters bajnokságot. Hogyan kell elképzelni egy ilyen professzionális versenyt?

Ott a marketingnek nulla szerepe van, ez a tiszta szakmai alázatról szól. Minden induló ugyanazt a nyers kávét kapja kézhez – legutóbb ez egy 85 pontos, mosott eljárással feldolgozott mexikói tétel volt. Kaptunk belőle öt kilót, és az volt a feladat, hogy hozzuk ki belőle a maximumot. Én az ipolysági üzemben a norvég gyártmányú ROEST mintapörkölő gépünkön álltam neki kísérletezni. Az első próbálkozásom katasztrofális volt, összeomlott a hőenergia a pörkölés kritikus fázisában, az első pukkanásnál, vagyis a first cracknél. Nem estem kétségbe: a negyedik-ötödik módosításra sikerült megtalálni azt a profilvonalat, ami tökéletesen feküdt ennek a mexikói kávénak. A bírálat Kassán zajlott, teljesen vakon: a pörkölők egymás kávéit kóstolták és pontozták kódok alapján. Amikor összesítették a pontokat, az én nevem szerepelt az első helyen. Ez a Golden Roaster trófea megerősített abban, hogy a mindennapi, csendes munka nem hiábavaló.

Ha már a prémium kategóriáról beszélünk: mennyibe kerül a világon a legdrágább kávé?

A legdrágább tétel, amely nemrégiben egy aukción kelt el, 15 ezer dollár volt kilónként. De őszintén? Szerintem ez már puszta fanatizmus, sőt sznobizmus. Nincs az a gasztronómiai élmény, ami ezt az árat reálisan indokolná. A mi kínálatunkban a legdrágább kávé kilója 160 euró körül mozog, de már erre is nagyon szűk a kereslet.

Mi történik akkor, ha egy drágább, különleges tétel mégsem reagál jól a piacon, és a nyakatokon marad? Vagy ha pörkölés közben becsúszik egy kis hiba?

A speciality világban a legkisebb hiba – például egy pillanatnyi áramszünet, vagy ha a profil tesztelésekor nem érjük el a tökéletes „sweet spotot” – azt jelenti, hogy a kávé nem kaphatja meg a prémium minősítést. Régebben ez veszteség volt, de ma már ezek a szemek a szívügyemmé vált projektbe, a „segédbabba” kerülnek.

Ha egy tétel megmarad vagy nem válik tökéletessé, nem termelünk hulladékot: összeöntjük őket egy izgalmas, eklektikus kávéküvévé. Sokan kifejezetten imádják ezt a folyamatosan változó ízvilágot. Lényegesen olcsóbban, 22 euróért adjuk kilóját, viszont a teljes hasznot rászoruló gyermekek megsegítésére ajánljuk fel. Havonta 500–600 eurót tudunk így küldeni nekik, napi 30–40 kiló fogy belőle. Három év alatt csak ebből a projektből 15 ezer eurót adományoztunk. Ez igazi win-win szituáció.

A COFFEEIN elért egy komoly méretet, de azt mondod, hogy nem a legnagyobb, hanem a legjobb pörkölőt szeretnéd vezetni. Hogyan illeszkedik ebbe a filozófiába az új, Gyerken készülő projektetek?

Gyerk sorsszerű választás. Ott halad át a 66-os főút, a felvidéki Route 66, amely hatalmas tranzitforgalmat bonyolít le, de eddig hiányzott egy igazi, minőségi gasztronómiai megállóhely. Vettünk ott egy hatalmas egykori plébániát a régi gazdasági épületével, és elkezdtünk álmodni. Egy komplex élményközpontot építünk: kávézót, látványpörkölőt és kézműves pékséget.

A legfontosabb hívószavunk a teljes fenntarthatóság. Az épület alacsony energiaigényű lesz, a nap és a föld energiáját használja fel, a pörkölőgépünk forró levegős technológiája pedig visszaforgatja a keletkező szén-dioxidot és a hulladékhőt. Sőt, a pörkölési hulladékból, vagyis a kávé ezüsthártyájából brikettet gyártunk, amellyel a kávézót fogjuk fűteni. A használt vizet megtisztítjuk, és a saját zenkertünk öntözésére fordítjuk. Mindent, amit a vendég elé teszünk, mi magunk készítünk, vagy a környező falvakból veszünk meg, a tejtől a húsig.

Mit tesz a koffein a testünkkel? Pörkölőként és tulajdonosként folyamatosan a tűz közelében vagy. Amikor dolgozol, mennyi kávét iszol egy nap?

Nincs nap, hogy ugyanazt a kávét innám két nap egymás után. Nekem az a munkám, hogy minden tételt, ami elhagyja az üzemet, ellenőrizzek. A napi 5–6 kávé simán megvan, a szenzorika a legfontosabb munkaeszközöm. De van egy szigorú trükköm: az utolsó kávémat délután egy órakor iszom meg. A koffein lebomlása ugyanis a felezési idő miatt akár 8–10 óráig is eltarthat, mire teljesen kiürül a szervezetből. Ha jót akarunk aludni, ezt be kell tartani.

Ha már a biológiánál tartunk: sokan esküsznek rá, hogy az első reggeli korty után azonnal felébrednek. Ez igaz, vagy csak placebo?

Tisztán pszichológia! Sokan belemagyarázzák maguknak az azonnali hatást, holott a koffein biológiailag nagyjából egy-másfél óra múlva fejti ki a maximumát. Ráadásul a koffein működése kapcsán van egy hatalmas tévhit. A testünkben termelődik egy adenozin nevű hormon, ami jelzi az agynak, hogy fáradtak vagyunk, ideje aludni. A koffein molekuláris szerkezete hasonlít ehhez, így képes lefoglalni az adenozinreceptorokat, azaz blokkolja ezt a hormont. Magyarán: a kávétól nem leszel kevésbé fáradt, csak a fáradtság üzenete van átmenetileg leblokkolva az agyadban.

Zárásként egy praktikus kérdés. Miért ragaszkodtok körömszakadtáig ahhoz, hogy kizárólag szemes kávét forgalmazzatok, és miért nincs nálatok előre őrölt verzió?

Mert az őrölt kávé árusítása olyan, mintha prézlit árulnál friss, ropogós kenyér helyett. Ez nálam elvi kérdés. Hiába a vákuumcsomagolás, az őrölt kávé már halott, mire a fogyasztó kibontja. A kávéban a mag csak a konténer, ami magában tartja a csodát. A darálás az a szent pillanat, amikor kinyitjuk ezt a konténert, hogy a vízzel találkozva megszülessen az az illatos ital, amit imádunk. Ha nincs meg a friss darálás, elillan a varázs.

Mit tanácsolsz annak, aki most ismerkedik ezzel a világgal?

Azt, hogy vásároljon lokális pörkölőktől. Nem kell feltétlenül csak tőlünk, bármilyen helyi, kisüzemi pörkölő jó választás, mert a helyi gazdaságot kell támogatni. Ezeknek a kávéknak a titka a kistételes frissességben rejlik. Csak frissen pörkölt áruval dolgozunk, amit a mamutcégek vagy a szupermarketek logisztikai lánca technikai okokból képtelen lekövetni. A kávé ugyanis nem pusztán egy száraz vegyi folyamat vagy egy koffeinlöket. A kávé: hangulat, történet és megérkezés. Mi ezt a történetet pörköljük bele minden egyes szembe itt, az Ipoly mentén.

Csonka Ákos

The post Kávét mesélni – interjú Szabó Péter ipolysági kávépörkölővel, aki szerint a kávézásban a legfontosabb szempont a jó kávé történetének elmesélése appeared first on Reflex24.

A 2026. április 10-ei megemlékezés Rácz István plébános által bemutatott szentmisével vette kezdetét, amelyet az áldozatok lelki üdvéért ajánlottak fel. Ezt követően a rendezvényt Hudák Hanna, a Baross Gábor Alapiskola tanulója nyitotta meg egy megható szavalattal.

Csákvári Marian, Csata polgármestere beszédében köszöntötte a kényszerintézkedések túlélőit, akiket név szerint is szólított. Az eseményen tiszteletét tette: Molnár Csaba, Csabacsűd nagyközség polgármestere; Bánhidi László, Tokod nagyközség polgármestere; Kovács Péter, a Csemadok Lévai Járási Választmányának elnöke; Duba Ernő, a Szövetség járási titkára; Kakas Pál, a Szövetség képviselője; és Struhár Péter, a helyi Baross Gábor Alapiskola igazgatója.

Csákvári Marian hangsúlyozta a múlt ismeretének fontosságát:

„Az emlékezéssel tartozunk a szüleinknek és nagyszüleinknek, hogy ne fordulhasson elő még egyszer ilyesmi.”

Molnár Csaba, Csabacsűd polgármestere a történelmi tragédia mélységét idézte fel: „A lakosság még fel sem dolgozta a második világégés borzalmait, máris jött egy súlyos tragikus csapás a felvidéki magyarság számára. A kitelepítések embertelen folyamata. A szülőhelyükről az ősi földről elűzött magyar családok tízezreinek okozott ez a folyamat olyan fájó és begyógyíthatatlan sebeket, amelyet a múló 79 év múló ideje sem tudott begyógyítani. (…) Elsősorban a nagyobb falvakból és városokból telepítették ki a magyarokat, azok közül is leginkább a módosabb embereket, de a szegényebb sorsú parasztok közül is sokat vonatra tettek. A kitelepítések legfőbb célja a felvidéki magyar tömb megbontása volt. (…) Csabacsűdön 20-30 közé tehető azok száma, akik új életet kezdtek és váltak településünk dolgos, szorgalmas, megbecsült tagjaivá.”

Kovács Péter az emlékezés közösségépítő erejéről szólt:

„Az emlékezés összeköt bennünket elődeinkkel, és irányt mutat a jövő nemzedékeinek, hogy az igazságtalanságot felismerjük és egy emberségesebb jövőt és hazát építsünk.”

A kassai kormányprogram a magyar és német lakosságot kollektíven tette felelőssé az ország felosztásáért, a Beneš-dekrétumok pedig radikálisan korlátozták a magyarok jogait.

Antal Piroska, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke személyes érintettségéről vallott:

„1946. december 6-án indították az első vagontranszportot Csatáról, amelynek részese voltam, mint csecsemő.” Zárógondolataiban a jövőbe tekintett: „Tegyük a dolgunkat saját közösségeinkben, ápoljuk anyanyelvünket, hagyományainkat, iskoláinkat. A fiatal magyarság vigye tovább a fáklyát, ne térjenek le a jó útról, mert magyarnak lenni bármikor, bárhol a nagyvilágban büszkeség.”

Antal Piroska 2015-ös kutatásaiból megismerhettük azokat a településeket, ahová a csatai magyarokat deportálták és kitelepítették:

Csehországi helyszínek: Ústí nad Orlicí – Kerhartice, Nová Ves u Litomyšle, Ústí nad Orlicí – Žampach, Svitavy, Dvůr Požáry-Rakovník, Litovice, Dolní Sloupnice, Senomaty,  Běleč – Kladno, Lubná – Podbořany, Zhoř, Opatov, Všetaty, Lišany,  Žatec, Koclířov, Březnice, Tachlovice, Miskovice, Lišany, Hořetice, Ulovice

Magyarországi helyszínek: Mezőberény, Csabacsűd, Kosd, Villány, Békéscsaba, Bakonyszentiván, Pápa, Börzsöny, Esztergom, Szarvas, Sarkad, Vác, Márok, Kisbudmér, Pécsdevecser, Villánykövesd, Pécs, Ivánbattyán, Kiskőrös, Köröstarcsa, Mezőtúr, Öcsöd, Pápanyögér, Pusztaottlaka, Szederkény.

A megemlékezésen közreműködött szavalattal Csákvári Denis, valamint a lekéri Nefelejts és a csatai Rozmaring énekcsoport. A résztvevők közösen énekelték el a Magyarok világhimnuszát és a Magyar vagyok című dalt. A koszorúk elhelyezése után a megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult

The post Fájó múlt, közös emlékezet – Csatán tisztelegtek a deportáltak előtt appeared first on Reflex24.

Az intézmény jelenleg 105 tanuló számára biztosítja az alapfokú oktatást és nevelést, beiskolázási körzete pedig jelentősen túlmutat a község határain. A teljes szervezettségű intézménybe Csata mellett Bényről, Oroszkáról, Lekérről, Kőhídgyarmatról, Nánáról és Zselízről érkeznek diákok. Az intézmény a következő tanévre is megkezdte az előkészületeket: szeptemberben várhatóan tíz tanuló iratkozik be az első osztályba, akik számára az iskola egy négyalkalmas előkészítő programot biztosít.

„Ez a program lehetőséget ad arra, hogy a leendő iskolások és szüleik betekintést nyerjenek az oktató-nevelő munkánkba még a beiratkozás előtt. Szeretnénk, ha a gyerekek otthonosan mozognának nálunk, mire becsengetnek”

– fogalmazott Struhár Péter, az iskola igazgatója

Bár az iskola népszerűsége töretlen, a távolabbról érkezők szállítása komoly logisztikai kihívást jelent. Az igazgató hangsúlyozta, hogy folyamatosan pályáznak a Bethlen Gábor Alapkezelőnél és a Rákóczi Szövetségnél egy saját iskolabuszért, amely alapjaiban változtatná meg az intézmény lehetőségeit.

„Légvonalban több olyan Garamon túli település is van, mint Zalaba vagy Kisgyarmat, ahová nincs közvetlen járat. Az iskolabusz nemcsak a mi létszámunkat növelné, de közös érdekünk az óvodával is. Mivel Kisölveden megszűnt a magyar óvoda, az onnan érkező kisgyerekek bejutását is segítenünk kellene, akikért most a szülők kénytelenek autóba ülni”

– tette hozzá az intézményvezető.

Az iskola arculatát meghatározza a magyar identitástudat. Itt a népszokások nem csupán száraz tankönyvi adatok, hanem kézzel fogható élmények. Herencsár Rózsa Szilvia pedagógus vezetésével a gyerekek az év jeles napjait a helyi Csemadok közreműködésével élik át.

„Az eredeti célunk az volt, hogy a gyerekek ne csak halljanak a hagyományokról, hanem éljék is meg azokat. Ha átéli, énekli, látja a szokásainkat, beépül a lelkébe. Ősszel kukoricát morzsolunk, kukoricacsuhéból babát és virágot készítünk, Márton-napkor tollat fosztunk. A téli időszak nálunk a lucabúza elültetésével veszi kezdetét, miközben az idősebb generáció tagjai régi történetekkel és tapasztalatokkal gazdagítják a gyerekek tudását. Ez a folyamat a valódi közösségszervezés erejét mutatja meg. Az év elején közösen kiszebábut égetünk, hogy elűzzük a telet – ezt a hagyományt az alsó és felső tagozatos diákok egyaránt lelkesen fogadják. A legkisebbekkel az élen, vidám énekszóval és kerepelők zajával kísérve vonulunk le a Garam partjára”

– fogalmazott a pedagógus.

A programok sora végtelen: az adventi készülődés természetes anyagokból, a húsvétváró foglalkozások és a májusfaállítás mind-mind a gyökerekhez való kapcsolódást segítik.

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából az iskola tanulói a helyi kultúrházban tartottak ünnepi műsort a helyi óvodásokkal közösen. A megemlékezés a hagyományokhoz híven koszorúzással zárult, méltó keretet adva a nemzettudat erősítésének.

Az intézmény idén ünnepli alapításának 70. évfordulóját, amelynek alkalmából május 23-án jubileumi rendezvényt szerveznek. Meghívást kaptak az iskola egykori diákjai és munkatársai is. A program ünnepi műsort, egy jubileumi emlékkönyv bemutatását, valamint állófogadást foglal magában, tisztelegve az iskola múltja és közössége előtt.

The post Nemzettudat és hagyományőrzés a csatai Baross Gábor Alapiskolában appeared first on Reflex24.

A projektindító „kick-off” eseményen magyar és nemzetközi partnerek, szakpolitikai döntéshozók és tudományos intézmények képviselői vettek részt. A Bridge2EastCE elsődleges feladata, hogy szakmai válaszokat dolgozzon ki az orosz–ukrán háború által felerősített regionális kihívásokra, különös tekintettel a menekülthelyzet munkaerőpiaci hatásaira és a határ menti térségek stratégiai lehetőségeire.

A projektet vezető Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő miniszteri biztos beszédében a rendszerszintű gondolkodás fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az intézet alapítása óta azon dolgozik, hogy a belső erőforrásokat és az európai uniós forrásokat egyaránt a térség fenntartható fejlődésének szolgálatába állítsa.

Az elnök rámutatott: a régió gazdasági, demográfiai és szociális problémái nem kezelhetők izoláltan, kizárólag nemzetállami keretek között. Szász Jenő felidézte az NSKI honlapján is fellelhető küldetésnyilatkozatuk egyik meghatározó mondatát:

„Olyan összefüggő rendszerekben kell gondolkodnunk, melyek saját természeti és emberi erőforrásainkon felül európai uniós többletforrások bevonásával fenntartható, tervezett és rendezett gazdálkodást tesznek lehetővé a Kárpát-medencében.”

Mint mondta, az első perctől kezdve nyilvánvaló volt számukra, hogy nincs magyar boldogulás a Kárpát-medencében a velünk együtt élő társnemzetek boldogulása nélkül. Ahogy az is világos, hogy a különböző – gazdasági, demográfiai, szociális – bajokat nem lehet külön-külön orvosolni, mert a Kárpát-medencei méret jelenti a problémák megoldásának minimális keretét.

„Megalakulásunk óta megannyi kezdeményezést állítottunk ennek a gondolatnak a szolgálatába, jelen projektünk pedig ennek a hosszú útnak a része. Ami most éppen egy hídon át vezet” – fogalmazott az elnök, hozzátéve: a cél a régió szereplőinek összekötése és egy közös, koordinált fejlesztéspolitikai keretrendszer kialakítása.

A rendezvényen felszólalt a projekt egyik kulcspartnere, Prof. Dr. Kónya Péter, az Eperjesi Egyetem rektora is. Beszédében kiemelte a térség népei közötti évszázados kulturális és gazdasági kapcsolatokat, amelyek a mai napig meghatározzák a régió fejlődési irányait.

A rektor szerint a felsőoktatás és a gazdaság közös kihívásai hatékonyabban kezelhetők tudásmegosztás és közös tervezés révén. Üdvözölte, hogy az NSKI vezetésével egy olyan széles körű konzorcium jött létre, amelyben lengyel, szlovák, magyar, román és ukrán szervezetek dolgoznak együtt. Kónya Péter hangsúlyozta: Közép-Kelet-Európa területén sok tekintetben közös vagy hasonló problémákkal, kérdésekkel és kihívásokkal kell megküzdeniük a feleknek.

A budapesti esemény egyik legfontosabb pillanata a partnerségi megállapodás hivatalos aláírása volt, amely formálisan is megalapozta az intézmények közötti együttműködést. Szász Jenő és Kónya Péter mellett Gabri Rudolf, a Nagykapos és Vidéke Társulás elnöke szignózta a dokumentumot, amellyel hivatalosan is útjára indították a projektet.

A „kick-off” szakmai előadásokkal folytatódott, ahol a résztvevők a regionális fejlesztési kerettrendszerek új megközelítéseit vizsgálták. Az előadók között szerepelt:

• Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke és a Tisza Európai Területi Társulás felügyelőbizottsági tagja.
• Viktorija Dobravec, az Interreg Central Europe Program Közös Titkárságának programmenedzsere.
• Pál Norbert kormánybiztos, aki az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős; ő a menekülthelyzet munkaerőpiaci összefüggéseiről tartott előadást.
• Mayer Gábor kormánybiztos (Északnyugat-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna), aki a magyar területfejlesztési kerettrendszerek funkcionális megközelítéséről tájékoztatta a hallgatóságot.

A projekt szakmai hátterét továbbá olyan szakértők világították meg, mint Dr. Péti Márton (NSKI elnökhelyettes, szakmai vezető), Dr. Mozga Gábor (osztályvezető, tematikus szakértő), valamint Lakatos Denisza (Nagykapos és Vidéke Társulás), Yuliia Ivashko (Rzeszów-i Regionális Fejlesztési Ügynökség) és Zuzanna Michalska (Lengyel Tudományos Akadémia).



Nyitókép: NSKI

The post Elrajtolt a Bridge2EastCE projekt Budapesten appeared first on Reflex24.

A minisztérium közlése szerint az eljárás során részletesen megvizsgálták a tervezett égetőmű várható hatásait a környezetre és a lakosság egészségére. Figyelembe vették a szakértői tanulmányokat, valamint az érintett hatóságok, önkormányzatok és a helyi lakosok észrevételeit, továbbá a közegészségügyi hivatal álláspontját is, amely szintén nem támogatta a beruházást.

A döntést kommentálva Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter hangsúlyozta:

Szlovákiának szüksége van modern létesítményekre, amelyek képesek a hulladékot energiává alakítani, azonban ezek nem tartoznak gyógyfürdővárosok közelébe, különösen olyan helyekre, ahol gyógyhatású termálvízforrások találhatók.

Hozzátette, hogy az ilyen beruházásokat inkább ipari területeken vagy egykori vegyipari üzemek helyszínén lenne célszerű megvalósítani.

Taraba szerint gazdasági szempontból sem lett volna indokolt az égető megépítése a térségben. Az évente 130 ezer tonnás kapacitás túlméretezett lett volna, hiszen a teljes Korponai járás területén ennek mindössze mintegy két százalékát kitevő hulladék keletkezik.

A döntést üdvözölték a helyi önkormányzatok is. Teszér polgármestere, Štefan Foltán elmondta, hogy a község már a projekt nyilvánosságra hozatalától kezdve ellenezte az égető megépítését. A lakosok többsége sem támogatta a beruházást, és petíciót is indítottak ellene.

Bár elégedettek a minisztérium állásfoglalásával, továbbra is figyelemmel kísérik a fejleményeket, mivel a befektető még fellebbezhet.

Hasonlóan nyilatkozott Gyűgy polgármestere, Dušan Strieborný is, aki szerint „győzött a józan ész”, és reméli, hogy egy esetleges fellebbezési eljárás után is érvényben marad a minisztérium elutasító döntése.

A projektet a kassai székhelyű Granya vállalat tervezte. Az úgynevezett Energetikai ReUse Központ (ERC) mintegy 120 millió eurós beruházás lett volna, amely a vegyes kommunális és ipari hulladék válogatására, valamint az újra nem hasznosítható hulladék energetikai hasznosítására szolgált volna, évi 130 ezer tonnás kapacitással. A beruházás célja a hulladéklerakók terhelésének csökkentése volt, a projekt azonban a jelenlegi döntés értelmében egyelőre nem valósul meg.

The post Megállította a környezetvédelmi minisztérium a gyűgyi hulladékégető tervét appeared first on Reflex24.