A 2026. április 10-ei megemlékezés Rácz István plébános által bemutatott szentmisével vette kezdetét, amelyet az áldozatok lelki üdvéért ajánlottak fel. Ezt követően a rendezvényt Hudák Hanna, a Baross Gábor Alapiskola tanulója nyitotta meg egy megható szavalattal.

Csákvári Marian, Csata polgármestere beszédében köszöntötte a kényszerintézkedések túlélőit, akiket név szerint is szólított. Az eseményen tiszteletét tette: Molnár Csaba, Csabacsűd nagyközség polgármestere; Bánhidi László, Tokod nagyközség polgármestere; Kovács Péter, a Csemadok Lévai Járási Választmányának elnöke; Duba Ernő, a Szövetség járási titkára; Kakas Pál, a Szövetség képviselője; és Struhár Péter, a helyi Baross Gábor Alapiskola igazgatója.

Csákvári Marian hangsúlyozta a múlt ismeretének fontosságát:

„Az emlékezéssel tartozunk a szüleinknek és nagyszüleinknek, hogy ne fordulhasson elő még egyszer ilyesmi.”

Molnár Csaba, Csabacsűd polgármestere a történelmi tragédia mélységét idézte fel: „A lakosság még fel sem dolgozta a második világégés borzalmait, máris jött egy súlyos tragikus csapás a felvidéki magyarság számára. A kitelepítések embertelen folyamata. A szülőhelyükről az ősi földről elűzött magyar családok tízezreinek okozott ez a folyamat olyan fájó és begyógyíthatatlan sebeket, amelyet a múló 79 év múló ideje sem tudott begyógyítani. (…) Elsősorban a nagyobb falvakból és városokból telepítették ki a magyarokat, azok közül is leginkább a módosabb embereket, de a szegényebb sorsú parasztok közül is sokat vonatra tettek. A kitelepítések legfőbb célja a felvidéki magyar tömb megbontása volt. (…) Csabacsűdön 20-30 közé tehető azok száma, akik új életet kezdtek és váltak településünk dolgos, szorgalmas, megbecsült tagjaivá.”

Kovács Péter az emlékezés közösségépítő erejéről szólt:

„Az emlékezés összeköt bennünket elődeinkkel, és irányt mutat a jövő nemzedékeinek, hogy az igazságtalanságot felismerjük és egy emberségesebb jövőt és hazát építsünk.”

A kassai kormányprogram a magyar és német lakosságot kollektíven tette felelőssé az ország felosztásáért, a Beneš-dekrétumok pedig radikálisan korlátozták a magyarok jogait.

Antal Piroska, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke személyes érintettségéről vallott:

„1946. december 6-án indították az első vagontranszportot Csatáról, amelynek részese voltam, mint csecsemő.” Zárógondolataiban a jövőbe tekintett: „Tegyük a dolgunkat saját közösségeinkben, ápoljuk anyanyelvünket, hagyományainkat, iskoláinkat. A fiatal magyarság vigye tovább a fáklyát, ne térjenek le a jó útról, mert magyarnak lenni bármikor, bárhol a nagyvilágban büszkeség.”

Antal Piroska 2015-ös kutatásaiból megismerhettük azokat a településeket, ahová a csatai magyarokat deportálták és kitelepítették:

Csehországi helyszínek: Ústí nad Orlicí – Kerhartice, Nová Ves u Litomyšle, Ústí nad Orlicí – Žampach, Svitavy, Dvůr Požáry-Rakovník, Litovice, Dolní Sloupnice, Senomaty,  Běleč – Kladno, Lubná – Podbořany, Zhoř, Opatov, Všetaty, Lišany,  Žatec, Koclířov, Březnice, Tachlovice, Miskovice, Lišany, Hořetice, Ulovice

Magyarországi helyszínek: Mezőberény, Csabacsűd, Kosd, Villány, Békéscsaba, Bakonyszentiván, Pápa, Börzsöny, Esztergom, Szarvas, Sarkad, Vác, Márok, Kisbudmér, Pécsdevecser, Villánykövesd, Pécs, Ivánbattyán, Kiskőrös, Köröstarcsa, Mezőtúr, Öcsöd, Pápanyögér, Pusztaottlaka, Szederkény.

A megemlékezésen közreműködött szavalattal Csákvári Denis, valamint a lekéri Nefelejts és a csatai Rozmaring énekcsoport. A résztvevők közösen énekelték el a Magyarok világhimnuszát és a Magyar vagyok című dalt. A koszorúk elhelyezése után a megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult

The post Fájó múlt, közös emlékezet – Csatán tisztelegtek a deportáltak előtt appeared first on Reflex24.

Az intézmény jelenleg 105 tanuló számára biztosítja az alapfokú oktatást és nevelést, beiskolázási körzete pedig jelentősen túlmutat a község határain. A teljes szervezettségű intézménybe Csata mellett Bényről, Oroszkáról, Lekérről, Kőhídgyarmatról, Nánáról és Zselízről érkeznek diákok. Az intézmény a következő tanévre is megkezdte az előkészületeket: szeptemberben várhatóan tíz tanuló iratkozik be az első osztályba, akik számára az iskola egy négyalkalmas előkészítő programot biztosít.

„Ez a program lehetőséget ad arra, hogy a leendő iskolások és szüleik betekintést nyerjenek az oktató-nevelő munkánkba még a beiratkozás előtt. Szeretnénk, ha a gyerekek otthonosan mozognának nálunk, mire becsengetnek”

– fogalmazott Struhár Péter, az iskola igazgatója

Bár az iskola népszerűsége töretlen, a távolabbról érkezők szállítása komoly logisztikai kihívást jelent. Az igazgató hangsúlyozta, hogy folyamatosan pályáznak a Bethlen Gábor Alapkezelőnél és a Rákóczi Szövetségnél egy saját iskolabuszért, amely alapjaiban változtatná meg az intézmény lehetőségeit.

„Légvonalban több olyan Garamon túli település is van, mint Zalaba vagy Kisgyarmat, ahová nincs közvetlen járat. Az iskolabusz nemcsak a mi létszámunkat növelné, de közös érdekünk az óvodával is. Mivel Kisölveden megszűnt a magyar óvoda, az onnan érkező kisgyerekek bejutását is segítenünk kellene, akikért most a szülők kénytelenek autóba ülni”

– tette hozzá az intézményvezető.

Az iskola arculatát meghatározza a magyar identitástudat. Itt a népszokások nem csupán száraz tankönyvi adatok, hanem kézzel fogható élmények. Herencsár Rózsa Szilvia pedagógus vezetésével a gyerekek az év jeles napjait a helyi Csemadok közreműködésével élik át.

„Az eredeti célunk az volt, hogy a gyerekek ne csak halljanak a hagyományokról, hanem éljék is meg azokat. Ha átéli, énekli, látja a szokásainkat, beépül a lelkébe. Ősszel kukoricát morzsolunk, kukoricacsuhéból babát és virágot készítünk, Márton-napkor tollat fosztunk. A téli időszak nálunk a lucabúza elültetésével veszi kezdetét, miközben az idősebb generáció tagjai régi történetekkel és tapasztalatokkal gazdagítják a gyerekek tudását. Ez a folyamat a valódi közösségszervezés erejét mutatja meg. Az év elején közösen kiszebábut égetünk, hogy elűzzük a telet – ezt a hagyományt az alsó és felső tagozatos diákok egyaránt lelkesen fogadják. A legkisebbekkel az élen, vidám énekszóval és kerepelők zajával kísérve vonulunk le a Garam partjára”

– fogalmazott a pedagógus.

A programok sora végtelen: az adventi készülődés természetes anyagokból, a húsvétváró foglalkozások és a májusfaállítás mind-mind a gyökerekhez való kapcsolódást segítik.

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából az iskola tanulói a helyi kultúrházban tartottak ünnepi műsort a helyi óvodásokkal közösen. A megemlékezés a hagyományokhoz híven koszorúzással zárult, méltó keretet adva a nemzettudat erősítésének.

Az intézmény idén ünnepli alapításának 70. évfordulóját, amelynek alkalmából május 23-án jubileumi rendezvényt szerveznek. Meghívást kaptak az iskola egykori diákjai és munkatársai is. A program ünnepi műsort, egy jubileumi emlékkönyv bemutatását, valamint állófogadást foglal magában, tisztelegve az iskola múltja és közössége előtt.

The post Nemzettudat és hagyományőrzés a csatai Baross Gábor Alapiskolában appeared first on Reflex24.

A projektindító „kick-off” eseményen magyar és nemzetközi partnerek, szakpolitikai döntéshozók és tudományos intézmények képviselői vettek részt. A Bridge2EastCE elsődleges feladata, hogy szakmai válaszokat dolgozzon ki az orosz–ukrán háború által felerősített regionális kihívásokra, különös tekintettel a menekülthelyzet munkaerőpiaci hatásaira és a határ menti térségek stratégiai lehetőségeire.

A projektet vezető Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő miniszteri biztos beszédében a rendszerszintű gondolkodás fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az intézet alapítása óta azon dolgozik, hogy a belső erőforrásokat és az európai uniós forrásokat egyaránt a térség fenntartható fejlődésének szolgálatába állítsa.

Az elnök rámutatott: a régió gazdasági, demográfiai és szociális problémái nem kezelhetők izoláltan, kizárólag nemzetállami keretek között. Szász Jenő felidézte az NSKI honlapján is fellelhető küldetésnyilatkozatuk egyik meghatározó mondatát:

„Olyan összefüggő rendszerekben kell gondolkodnunk, melyek saját természeti és emberi erőforrásainkon felül európai uniós többletforrások bevonásával fenntartható, tervezett és rendezett gazdálkodást tesznek lehetővé a Kárpát-medencében.”

Mint mondta, az első perctől kezdve nyilvánvaló volt számukra, hogy nincs magyar boldogulás a Kárpát-medencében a velünk együtt élő társnemzetek boldogulása nélkül. Ahogy az is világos, hogy a különböző – gazdasági, demográfiai, szociális – bajokat nem lehet külön-külön orvosolni, mert a Kárpát-medencei méret jelenti a problémák megoldásának minimális keretét.

„Megalakulásunk óta megannyi kezdeményezést állítottunk ennek a gondolatnak a szolgálatába, jelen projektünk pedig ennek a hosszú útnak a része. Ami most éppen egy hídon át vezet” – fogalmazott az elnök, hozzátéve: a cél a régió szereplőinek összekötése és egy közös, koordinált fejlesztéspolitikai keretrendszer kialakítása.

A rendezvényen felszólalt a projekt egyik kulcspartnere, Prof. Dr. Kónya Péter, az Eperjesi Egyetem rektora is. Beszédében kiemelte a térség népei közötti évszázados kulturális és gazdasági kapcsolatokat, amelyek a mai napig meghatározzák a régió fejlődési irányait.

A rektor szerint a felsőoktatás és a gazdaság közös kihívásai hatékonyabban kezelhetők tudásmegosztás és közös tervezés révén. Üdvözölte, hogy az NSKI vezetésével egy olyan széles körű konzorcium jött létre, amelyben lengyel, szlovák, magyar, román és ukrán szervezetek dolgoznak együtt. Kónya Péter hangsúlyozta: Közép-Kelet-Európa területén sok tekintetben közös vagy hasonló problémákkal, kérdésekkel és kihívásokkal kell megküzdeniük a feleknek.

A budapesti esemény egyik legfontosabb pillanata a partnerségi megállapodás hivatalos aláírása volt, amely formálisan is megalapozta az intézmények közötti együttműködést. Szász Jenő és Kónya Péter mellett Gabri Rudolf, a Nagykapos és Vidéke Társulás elnöke szignózta a dokumentumot, amellyel hivatalosan is útjára indították a projektet.

A „kick-off” szakmai előadásokkal folytatódott, ahol a résztvevők a regionális fejlesztési kerettrendszerek új megközelítéseit vizsgálták. Az előadók között szerepelt:

• Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke és a Tisza Európai Területi Társulás felügyelőbizottsági tagja.
• Viktorija Dobravec, az Interreg Central Europe Program Közös Titkárságának programmenedzsere.
• Pál Norbert kormánybiztos, aki az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős; ő a menekülthelyzet munkaerőpiaci összefüggéseiről tartott előadást.
• Mayer Gábor kormánybiztos (Északnyugat-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna), aki a magyar területfejlesztési kerettrendszerek funkcionális megközelítéséről tájékoztatta a hallgatóságot.

A projekt szakmai hátterét továbbá olyan szakértők világították meg, mint Dr. Péti Márton (NSKI elnökhelyettes, szakmai vezető), Dr. Mozga Gábor (osztályvezető, tematikus szakértő), valamint Lakatos Denisza (Nagykapos és Vidéke Társulás), Yuliia Ivashko (Rzeszów-i Regionális Fejlesztési Ügynökség) és Zuzanna Michalska (Lengyel Tudományos Akadémia).



Nyitókép: NSKI

The post Elrajtolt a Bridge2EastCE projekt Budapesten appeared first on Reflex24.

A minisztérium közlése szerint az eljárás során részletesen megvizsgálták a tervezett égetőmű várható hatásait a környezetre és a lakosság egészségére. Figyelembe vették a szakértői tanulmányokat, valamint az érintett hatóságok, önkormányzatok és a helyi lakosok észrevételeit, továbbá a közegészségügyi hivatal álláspontját is, amely szintén nem támogatta a beruházást.

A döntést kommentálva Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter hangsúlyozta:

Szlovákiának szüksége van modern létesítményekre, amelyek képesek a hulladékot energiává alakítani, azonban ezek nem tartoznak gyógyfürdővárosok közelébe, különösen olyan helyekre, ahol gyógyhatású termálvízforrások találhatók.

Hozzátette, hogy az ilyen beruházásokat inkább ipari területeken vagy egykori vegyipari üzemek helyszínén lenne célszerű megvalósítani.

Taraba szerint gazdasági szempontból sem lett volna indokolt az égető megépítése a térségben. Az évente 130 ezer tonnás kapacitás túlméretezett lett volna, hiszen a teljes Korponai járás területén ennek mindössze mintegy két százalékát kitevő hulladék keletkezik.

A döntést üdvözölték a helyi önkormányzatok is. Teszér polgármestere, Štefan Foltán elmondta, hogy a község már a projekt nyilvánosságra hozatalától kezdve ellenezte az égető megépítését. A lakosok többsége sem támogatta a beruházást, és petíciót is indítottak ellene.

Bár elégedettek a minisztérium állásfoglalásával, továbbra is figyelemmel kísérik a fejleményeket, mivel a befektető még fellebbezhet.

Hasonlóan nyilatkozott Gyűgy polgármestere, Dušan Strieborný is, aki szerint „győzött a józan ész”, és reméli, hogy egy esetleges fellebbezési eljárás után is érvényben marad a minisztérium elutasító döntése.

A projektet a kassai székhelyű Granya vállalat tervezte. Az úgynevezett Energetikai ReUse Központ (ERC) mintegy 120 millió eurós beruházás lett volna, amely a vegyes kommunális és ipari hulladék válogatására, valamint az újra nem hasznosítható hulladék energetikai hasznosítására szolgált volna, évi 130 ezer tonnás kapacitással. A beruházás célja a hulladéklerakók terhelésének csökkentése volt, a projekt azonban a jelenlegi döntés értelmében egyelőre nem valósul meg.

The post Megállította a környezetvédelmi minisztérium a gyűgyi hulladékégető tervét appeared first on Reflex24.

1946. május 22-én született Nagyzellőn. Tanulmányait a füleki gimnáziumban végezte, majd a nyitrai tanárképző főiskolán szerzett pedagógusi képesítést. Pályája döntő részét az Ipoly mentén töltötte: 1968-tól az ipolyvarbói alapiskola tanára volt. Az oktatás számára azonban sohasem pusztán a tananyag átadását jelentette. Meggyőződése szerint a tanítás igazi célja az volt, hogy a diákok ne csupán nyelvükben, hanem szellemiségükben is megőrizzék magyarságukat.

Tanári munkájával párhuzamosan már fiatal korától élénk közéleti és kulturális tevékenységet folytatott. Az Ipoly mente és a Nagykürtösi járás magyar közösségi életének aktív szervezője volt: rendezvényeket, előadássorozatokat, emléknapokat és honismereti találkozókat hívott életre. Nevéhez számos olyan kezdeményezés fűződik, amely a helyi történelem és hagyományok megőrzését szolgálta.

Munkásságának egyik legfontosabb állomása 1989 augusztusa volt, amikor megalapította a nagykürtösi székhelyű Palóc Társaságot.

A szervezet évtizedeken át a palóc vidék kulturális életének egyik meghatározó műhelye lett. Urbán Aladár nemcsak alapítója, hanem hosszú időn át elnöke is volt a társaságnak, és szerkesztette annak hírmondóját, a Jó Palócokat. A társaság keretében számos konferenciát, találkozót és honismereti programot szervezett, amelyek a palóc identitás ápolását és a történelmi emlékezet erősítését szolgálták.

Íróként és publicistaként az 1960-as évektől rendszeresen publikált. Pedagógiai, oktatáspolitikai és honismereti írásai többek között az Új Szó, a Hét, a Keleti Napló és a Honismeret hasábjain jelentek meg. Emellett több helytörténeti kiadvány szerzője volt: munkáiban a régió jeles személyiségeit és emlékhelyeit mutatta be, így például Kubányi Lajos életét és munkásságát, Szent-Ivány Ferenc emlékezetét vagy a szklabonyai Mikszáth-emlékház történetét.

Az utóbbi évtizedekben különös figyelmet szentelt a magyar rovásírás népszerűsítésének. Versenyeket és vetélkedőket szervezett, fiataloknak tartott előadásokat, és számos diákot vezetett el Kárpát-medencei megmérettetésekre.

Hitte, hogy a múlt írásának megismerése nemcsak tudást, hanem identitást is ad.

Tevékenységét több elismeréssel jutalmazták: megkapta a Madách-emlékérmet és a Rákóczi Szövetség emlékérmét, később pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet is. Ezek a díjak azonban inkább csak jelképei annak az elkötelezett munkának, amelyet a felvidéki magyar közösségért végzett.

Akik ismerték, elsősorban nem kitüntetéseire emlékeznek, hanem személyére: a fáradhatatlan szervezőre, a közösségi emberre, a tanárra, aki nemcsak tanított, hanem utat is mutatott.

Tanítványok generációi őrzik emlékét, és sokan vallják, hogy tőle tanulták meg, mit jelent a szülőföld, a hagyomány és a nemzeti közösség iránti hűség.

Z. Urbán Aladár életműve a palóc vidék történetének és kulturális önismeretének része lett. Az a munka, amelyet tanárként, kutatóként és közösségszervezőként végzett, túlmutat saját korán: könyvekben, emléktáblákban, rendezvényekben és – mindenekelőtt – az általa tanított emberek emlékezetében él tovább.

Végső búcsút Ipolybalogon vesznek tőle. Emléke megmarad a palóc tájban, amelynek történetét kutatta, és abban a közösségben, amelyet egész életében szolgált. Nyugodjék békében.

Isten veled, Ali, köszönünk mindent!

The post Elhunyt Z. Urbán Aladár, a palóc vidék tanítója és krónikása appeared first on Reflex24.

A folyamatban lévő közbeszerzési eljárások az Érsekújvári és Komáromi járásban zajlanak, több jelentős útszakasz érintett:

II/563-as út Érsekújvár belterületén

II/580-as út Surányban az I/75-ös úttal alkotott kereszteződésig

II/589-es út Perbetét és Kolta közötti szakasza

Ezen kívül a megye tervezi a II/511-es út felújítását Ohaj és Ógyalla között, amely az Érsekújvári és Komáromi járást köti össze, ám a munkálatok jelenleg a Közbeszerzési Hivatal eljárása miatt szünetel.

Szakaszosan folytatódnak a felújítások a Derzsenye–megyehatár közötti útszakaszon a Lévai járásban is.

A Nyitra Megyei Regionális Útkezelőség (RSÚC) a „Közlekedésbiztonság növelése” projekt keretében további több mint egymillió euró értékben végez kisebb javításokat a másod- és harmadosztályú utakon. A munkálatok érintik például:

Peszektergenye–Lontó közötti útszakaszt a Lévai járásban

Kisbölgyén–Nagybölgyén közötti részt Nagytapolcsány városrészein

Köbölkút–Gyiva közötti szakaszt az Érsekújvári járásban

Aranyos belterületét és a Nyitra–Nagyemőke közötti külterületi részt

A Nyitra megyei önkormányzat összesen 534 hidat, 498 kilométernyi másodosztályú és több mint 1500 kilométernyi harmadosztályú utat kezel, ami jól mutatja a térség úthálózatának jelentőségét a közlekedésbiztonság és a régió fejlesztése szempontjából.

Csenger Tibor hangsúlyozta, hogy a közlekedési beruházások a megye egyik legfontosabb prioritását jelentik, és céljuk a biztonságosabb, korszerűbb úthálózat kialakítása minden járásban.

The post Nyitra megyében 11 millió euró az utak fejlesztésére – Csenger Tibor alelnök bejelentése appeared first on Reflex24.

A tartalomból:

– Fejlesztési lendület a déli régióban – több mint 13 millió euró érkezik a településekre

– Nyitra megye idén mintegy 600 ezer euró támogatást irányít a Lévai járásba

– Tízéves az ipolysági MARIA BUS

– A szeretet politikája – keresztény és liberális értékek találkozása karácsonykor

– Közel 6 ezer eurót kap minden egyes gyermek, aki a magyar iskolát választja a Felvidéken

– Átadták a zselízi magyar alapiskola korszerűen felújított főépületét

– Nagy sikerrel zárult az Ipolyság kulturális és polgári felemelkedésének időszakát bemutató, száznál is több látogatót vonzó tárlat

Lapunk megjelenését Nyitra megye támogatta!

The post Megjelent a REflex24.sk decemberi száma! appeared first on Reflex24.

Az ipolysági előadók 2022-ben csatlakoztak Juhász Gábor lékéri helytörténész kezdeményezéséhez. Azóta rendszeres résztvevői és idén házigazdái is voltak ennek a családi hangulatú eseménynek.  A vándorkonferencia minden évben más helyszínen kerül megrendezésre, idén a Pongrácz Lajos Közösségi Házra esett a választás.                                                                                                      

A konferenciát a szervező Dudich Ferenc Polgári Társulást képviselve a társulás elnöke, Juhász Gábor vezette fel. Nyitóbeszédében megköszönte a rendszeres résztvevőknek, hogy évről-évre gazdag és szerteágazó előadásaikkal hozzájárulnak a térség történelmi örökségének megőrzéséhez.                                                                                                                

A szakmai programot Baka Anita (Ipolyvisk) prezentációja indította, aki az alsószemerédi apácazárda történetét elevenítette fel. Előadásában kiemelt figyelmet kapott Stainlein-Saalenstein Leontina grófnő, akit a helyiek „a Jóság Angyalának” neveztek. Beszélt az apácazárda lakóinak emberfeletti munkájáról és sokszor mostoha sorsukról.          

Novák Margaréta (Garamújfalu) a helyi oktatás és a családi hagyományok megtartó erejére hívta fel a figyelmet a Hulják tanító dinasztián keresztül. Meghatóan beszélt felmenői, dédapja és nagyapja életútjáról. A generációkon átívelő elkötelezettség eredménye, hogy a családból napjainkig 35 pedagógus került ki.                                                                     

Kicsindi Enikő (Nagysalló) a Zsorna családhoz köthető nagysallói gyógyszertár kezdeteiről, gyűjtötte össze az elérhető forrásokat, majd azokat feldolgozva mutatta be a családtagok tragédiákkal sújtott életútjait.                                                                                                    

A helytörténészek találkozója a nyelvi határokat is átlépte: Milan Ukrop (Deménd) Demandice – kurálna obec című előadásában, szlovák nyelven ismertette a település gazdag történelmi múltját. A nemesi családok sokaságát felvonultató előadást számos fotó egészítette ki, és több családfát is megismerhetett a hallgatóság.                                                                        

Müller Péter (Léva) Köveskuti Jenő életét és munkásságát ismertette, aki 1906-tól volt igazgatója a lévai tanítóképzőnek, megalapította a Lévai Szabadoktatási Egyesületet és a Reviczky Társaságot. A kutató részletesen ecsetelte Köveskuti hányattatott sorsát és kiemelte munkássága pozitív hatását Léva közösségének szellemi és kulturális fejlődésére.                   

A konferencia lehetőséget adott a helytörténészek legújabb publikációinak bemutatására, több könyvbemutatóval egybekötött előadás is elhangzott. Wurczer Péter, Barsbaracska polgármestere a Kelecsényi család életét dolgozta fel, melyben kitért a nemesi család Baracskát gazdagító tevékenységeire és a közösségben betöltött szerepükre.                                 

Luky János (Barsendréd) 30 év munkáját összegezte fotókkal gazdagon illusztrált könyvében, melyben sorra vette az egykor Barsendréden élő nemes és neves családokat. A kutató számos leszármazottal vette fel a kapcsolatot, akikkel azóta is jó viszonyt ápol.                          

A nyolcadik alkalom biztosan nem az utolsó, hiszen a konferencia utáni kötetlen beszélgetés egyik fő témája a IX. Helytörténészek Találkozójának helyszíne és időpontja volt. Az áldozatos kutatók ismét bizonyították, hogy van igény az Alsó-Garam és Ipoly menti települések múltjának feltárására és a történelmi örökségek ápolására. A szervezőkön és a lelkes előadókon nem múlik! A múlt feltárása rendületlenül zajlik és a helytörténészek szorgos munkájának köszönhetően tovább gazdagodik a térség történelmi tablója.                                                                                                                

The post Együtt a múlt őrzői: Nagysikerű volt a VIII. Helytörténészek találkozója Ipolyságon appeared first on Reflex24.

Zselízen nagy hagyománya van az Esterházy-kultusznak. A nemesi család itteni ága évszázadokig formálta a Garam menti kisváros arculatát. Gyakorlatilag minden jelentősebb épület és gazdasági vívmány a családhoz kötődött a múltban.

A zivataros 20. század erősen megtépázta ezt a képet, és sok szempontból meglehetősen átformálódott mára Zselíz. Mindezzel összefüggő szimbólumnak hat, hogy az utolsó itt élt nemesi személy, Coudenhove Ernestina életének utolsó szakasza is ilyen drámaira és zivatarosra sikerült. 

„1944 november elején, talán éppen itt, a családi mauzóleumnál állt Zselíz utolsó grófnője, Ernestine Coudenhove-Breunner és azon gondolkodott, hogy mit tegyen. A közeledő szovjet csapatok fenyegetése is csak nehezen tudta őt rábírni, hogy elhagyja szeretett városát és férjét, Kunót, aki 1915 óta itt nyugodott. Az idős, 83 éves „Tante Nestit”, ahogy a rokonai hívták, ekkor már szinte mindenki elhagyta. Örököse és unokaöccse, Karl Auersperg herceg, akit a zselíziek csak „Princ Karcsinak” hívtak, már hónapok óta Svájcban volt a családjával, a rokonság többi része pedig Ausztriában. Néhány uradalmi alkalmazott és a komornája maradt csak vele. Végül november végén arra a döntésre jutott, hogy mennie kell. A szemműtéten átesett idős nő a visszavonuló magyar és német katonák segítségével, iszonyatos szenvedések árán jutott el Oroszváron keresztül Bécsbe, majd onnan Salzburgba”

– mutatott rá Kepka Márk, a helytörténeti Sacher Polgári Társulás vezetője a zselízi temetőben található grófi nyughely előtti megemlékezésen. 

A katolikus egyház hagyományosan tart ilyenkor halottak napi szertartást a helyszínen, idén viszont más aktualitása is volt az alkalomnak. Ugyanis Coudenhove Ernestina éppen 80 éve adta vissza lelkét a Teremtőnek. Amerikai katonaorvosok még sikeresen megmentették az életét, megélte a háború végét, de végül nem sokkal később a Zselíz számos vívmányát adó család leszármazottjaként távol otthonától, méltatlan körülmények között hunyt el 1945. október 22-én.

„A háborús körülmények közepette és a közvetlen rokonok hiányában testét egy gyalulatlan deszkakoporsóba földelték el a Salzburg melletti Niederalm település kis temetőjében. Utolsó kívánsága, miszerint imádott férje mellett szeretett volna nyugodni a zselízi mauzóleumban, nem teljesült”

– magyarázta Kepka.

A Sacher Polgári Társulás két történésze, Kepka Márk és Csonka Ákos végigutazták a grófnő menekülési útvonalát és eljutottak Niederalm településre, ahol megtalálták a halotti anyakönyvi kivonatot a grófnő haláláról, de a jelöletlen sírnak nyoma veszett. Ekkor határozták el, hogy a családi mauzóleumban egy emléktábla formájában emléket állítanak neki, hogy ha a teste nem is, de a lelke szimbolikusan szeretett férje mellé kerüljön. A temetőből hoztak egy marék földet is, amit szétszórtak a mauzóleum körül. 

A táblaállító helytörténeti társulás köszönetet mond Stanislav Illéš esperes úrnak a kezdeményezés támogatásáért, Tóth Gyula és Endre kőfaragó mestereknek az emléktábla felajánlásáért és kivitelezéséért, Mézes Árpádnak pedig a mauzóleum szép restaurálásáért és a tábla felhelyezéséért.

Nyitra megye az elmúlt években, 2020-tól eddig összesen mintegy 23 ezer euróval támogatta a Katolikus Egyház Zselízi Plébániahivatala tulajdonában lévő műemlék szakszerű restaurálását, amihez a tulajdonos közel 6500 euró önrészt társított. A tervek szerint jövőre már befejeződhet a munka és egy utolsó szakasszal megtörténhet a grófi sírhely teljes megújulása. Összesen az évek során így már közel 35 ezer eurót fordítottak erre a célra.

A kezdeményezés azért fontos, mivel Zselízen nagy erőket fordítanak arra, hogy hasonlóképpen megújuljon a város szimbólumának számító Esterházy-kastély, illetve az azt övező kastélypark, akárcsak a szomszédban lévő Sacher-ház is. 

„Mind a kastély, mind a park felújítása több millió eurós tétel, míg a mauzóleumé ennek alig töredéke. Nyitra megye alispánjaként tagja vagyok a határon átívelő Interreg projektek monitoringbizottságának, így örülök, hogy az ezekből a forrásokból megvalósuló projektekhez hozzá tudunk járulni. A megye Műemlékvédelmi Alapjából minden évben ennek felújítására is igyekszünk fordítani, hogy lépésről lépésre összeálljon a megmaradt Esterházy-hagyaték összképe”

 – mondta el az esemény kapcsán Csenger Tibor alispán.

The post Az utolsó Zselízen élt grófnőnek állítottak emléktáblát appeared first on Reflex24.

Vannak történetek, amelyek arra késztetik az embert, hogy egy pillanatra elcsendesedjen. Nem azért, mert a halálról szólnak – hanem mert annyira erősen érződik bennük az élet utáni vágy. Tavaly augusztusban váratlanul leállt a szíve egy zselízi fiatalembernek, a 21 éves Norissnak. Ezt követően súlyos szívelégtelenséget diagnosztizáltak nála.

Még egy évvel ezelőtt is szerette a sportot, a tanulást, s élte mindennapjait, mint a legtöbb kortársa. Aztán a szíve felmondta a szolgálatot. Egy pillanat alatt minden megváltozott – meg kellett szakítania a tanulmányait, álmait félretennie, a világa egy kórházi szobára és a vizsgálatok közti napokra szűkült. Azóta három komoly műtéten esett át, és két segédeszköz segíti az életben maradását – egy mechanikus szívtámogató műszer és egy beültetett pacemaker defibrillátorral. Élete jelenleg egy mechanikus pumpától függ, amely a szív bal kamrájának működését helyettesíti, és napi 24 órában akkumulátorról vagy áramforrásról működik.

Norris sok időt tölt kórházban, mert a hasfalon keresztüli pumpakivezetés gyakran begyullad, ami hosszú kórházi kezelést és antibiotikumos terápiát igényel.

Minden egyes nap az életéért küzd. Egyetlen reménye a szívátültetés

– egy előre nem tervezhető műtét, amelyre csak akkor kerülhet sor, ha találnak számára megfelelő donort. Hogy ez mikor történik meg, senki sem tudja – eltarthat hónapokig, de akár évekig is.

Norris mindig aktív volt, imádta a sportot és a mozgást, de betegsége miatt minderről le kellett mondania. Tanulmányait is megszakította, pedig kiváló eredményeket ért el a zselízi alapiskolában és a Comenius Gimnáziumban.

Édesanyja egyedülállóként gondoskodik róla,

jelenleg betegszabadságon van, de kénytelen lesz felmondani, mert a fia állapota 24 órás gondoskodást igényel. Egyedül lát el minden feladatot – orvosokkal, hivatalokkal intézi az ügyeket, elkíséri a vizsgálatokra, és éjjel-nappal mellette van a kórházban. Mindezt úgy, hogy ő maga is szívbeteg, mégsem adja fel: fiával együtt küzd minden egyes napért.

Nagyon nehéz helyzetben vannak, ezért a közösséghez, a szélesebb nyilvánossághoz, a jóakaratú emberekhez fordultak segítségért a Donio támogatásgyűjtő szervezeten keresztül.

Mire gyűjtenek?

• a gyakori kórházi tartózkodásokkal járó megnövekedett költségek fedezésére a Pozsonyi Szív- és Érsebészeti Klinikán,
• az utazásokra és a rendszeres orvosi ellenőrzésekre,
• olyan gyógyászati segédeszközökre és gyógyszerekre, amelyeket az egészségbiztosító nem térít,
• valamint az anya mindennapi megélhetési kiadásainak fedezésére, amíg tartós betegszabadságon van.

Az anya szerint minden egyes euró segít nekik átvészelni ezt a rendkívül nehéz időszakot, és erőt ad, hogy ne adják fel a hitet – a második esélyben, az életben.

„Ezt a gyűjtést anyukám unokatestvére indította, hogy segítsen nekem és anyának.
Nagyon nehéz helyzetben vagyunk – teljesen rá vagyok utalva az ő gondoskodására.
Apám akkor hagyott el, amikor kétéves voltam, és anya mindent egyedül visz.
Szívből köszönöm mindenkinek, aki segít nekünk” – mondta el saját szavaival Norris.

Néha a bátorság nem a cselekvésben mutatkozik meg, hanem a türelemben –
abban a képességben, hogy várjunk, és közben mégis higgyünk. Nem az a hit, amely kiabál, hanem az, amely csendben együtt lélegzik a reménnyel. Nem mindig tudjuk megmenteni a világot. De segíthetünk abban, hogy egy fiatal élet újra elindulhasson.

Norrisnak többször is szerveztek már irányított véradást is, ugyanis ez is szükséges egy sikeres szívátültetéshez.

Segíts, hogy a fiú története megváltozhasson. A küzdelmüket IDE kattintva lehet támogatni!

Csonka Ákos

The post Szívátültetésre vár egy zselízi fiatal, aki a nyilvánosság segítségét kéri appeared first on Reflex24.