Zselíz városa már 2009-től próbálkozott pályázati forrásból bővíteni csatornahálózatát, ám az első öt próbálkozás nem járt sikerrel. Ennek oka általában a rendelkezésre álló támogatási források hiánya volt. A 2015-ben benyújtott kérvény sem kapott eredetileg támogatást annak ellenére, hogy minden kritériumnak megfelelt. 2016-ban az ún. tartalék projektek közé került. Státusza 2020-ban változott, amikor a környezetvédelmi minisztérium arról tájékoztatta a várost, hogy megváltoztatta határozatát, és támogatja a zselízi szennyvízcsatorna-hálózat építésének pályázatát.

A beruházás eredetileg 2021 márciusában kezdődött volna, a közbeszerzés során adódó komplikációk miatt azonban előbb 2022 márciusára, majd májusára módosult. 2022. május 13-án lett végleges: megkezdődhet a helyi szennyvízcsatorna-hálózat bővítése. Az építési terület átadásáról szóló jegyzőkönyvet a város részéről Juhász András polgármester, a kivitelező AVA-stav részéről pedig Gányovics Ervin projektmenedzser ekkor írta alá.

Amint azt a városi hivatal építési, területfejlesztési, és környezetvédelmi osztályvezetője, Kalló Béla a Zselízi Hírmondónak kifejtette, 2025 közepéig 376 szennyvízcsatorna-csatlakozási kérvényt regisztrált a vízszolgáltató, és 282 háztartás már csatlakozott az újonnan kiépített hálózathoz. Ez az összes, a rendszer új részéhez csatlakoztatható 920 háztartás 40, illetve 30 százaléka.

A csatornahálózat új részének kiépítése után az utcák aszfaltburkolata több helyen megsérült az aljzat fokozatos süllyedése miatt. A városi újság arról számolt be, hogy az ilyen jellegű hibákért a kivitelező az átadástól számítva 5 évig felel, így már több ízben is javította a sérült burkolatot. Az AVA-stav vállalat legutóbb augusztusban végzett ilyen javításokat, ám nem kizárt, hogy továbbiakra is szükség lesz. A jó hír az, hogy a szakértők szerint a legtöbb süllyedéssel kapcsolatos probléma a munkálatok befejezése utáni első években jelentkezik, a későbbiekben egyre ritkábban.

“Ezek a gondok általában ugyanazokon a helyeken jelentkeznek, annak ellenére, hogy a süllyedéseket feltöltik és tömörítik. Néhány helyen már többször javítottak, főleg a Dózsa és a Temető utcában. Az okok megállapítása érdekében a kivitelező most feltárta az érintett helyeket, és megállapította, hogy a víz felhalmozódásának és az aszfaltburkolat alatti talaj kimosódásának oka a tetőkről lefolyó esővíz kivezetése telkeken kívülre, amely igy a töltőanyag kimosódását eredményezi. A Temető utcában a csatorna mentén teljes hosszúságban eltávolították a töltőanyagot, és új, szilárdabb anyaggal pótolták, amelyet újból tömörítettek. A helyreállítási utómunkálatokat egyelőre nem végezték el; folyamatosan figyelik, hogyan viselkedik a töltőanyag eső után”

– tájékoztatott Kalló Béla.

A zselízi városi hivatal és a Nyugat-szlovákiai Vízművek (ZsVS) ezért kéri a lakosságot, hogy minél nagyobb számban csatlakozzon a csatornahálózathoz. Ennek nyomán a ZsVS számításai szerint egy átlagos háztartás csatlakozási költségei egy éven belül megtérülhetnek, és a későbbi szennyvízdíj csak töredéke lesz az emésztőgödör-ürítés jelenlegi költségeinek.

A csatornadíj jelenleg 1,7740 euró/köbméter, ami azt jelenti, hogy egy átlagos háztartás számára az anyagi megtakarítás egyértelmű, ha azzal hasonlítjuk össze, hogy az emésztőgödör tartalmát néhány hetente kell üríteni. A ZsVS tájékoztatójából kiderül, hogy míg egy 10 köbméteres emésztőgödör esetében évi 12 szállítás árát 1260 euróra becsülik, a csatornadíj azonos időszakra azonos fogyasztás esetén kevesebb mint 213 euró. A számítás szerint tehát a mintegy 1000 eurós bekötési költség már egy év alatt megtérül.

Kaszmán Zoltán, Ma7.sk

The post Zselízi csatornahálózat – Eddig 282 háztartás csatlakozott appeared first on Reflex24.

A projektet a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (vezető partner) és Zselíz Város Önkormányzata közösen valósítja meg. A beruházás teljes költségvetése 2 089 176 euró, amelyhez az Európai Unió 1 671 341 euróval járul hozzá. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ önálló projektrészének költségvetése 1 120 710 euró, ebből 896 568 euró az uniós, 224 142 euró pedig a nemzeti hozzájárulás.

Esztergom vára és a Studiolo terem – egy reneszánsz kincs újjászületése

A projekt legkülönlegesebb eleme a Studiolo terem megnyitása a nagyközönség számára. A Studiolo a Fehér torony belsejében található, és páratlan freskóival az esztergomi reneszánsz egyik legrejtettebb kincsét őrzi. A terem freskóit a művészettörténészek Botticelli iskolájához kötik; a mitológiai és allegorikus jeleneteket eddig csak restaurátorok és szakértők láthatták. A CoMEin2 projekt keretében most egy innovatív, üvegszerkezetes bemutatótér jön létre, amely nemcsak a freskók épségét óvja, hanem lehetővé teszi, hogy a látogatók közelről csodálhassák meg ezeket az egyedülálló műalkotásokat.

A Studiolo kialakítása során különös hangsúlyt kap az élményszerűség; multimédiás megoldások, fényjátékok és audiovizuális tartalmak segítségével elevenednek meg a történetek a falakon. A terem nem csupán történeti értékénél fogva jelentős, hanem művészeti és turisztikai szempontból is új távlatokat nyit Esztergom kulturális életében – valódi zarándokhellyé válhat az itáliai reneszánsz szerelmesei számára.

A fejlesztés szerves részét képezi a Studiolo és környezetének szerkezeti megerősítése és vízszigetelése, amely hosszú távon biztosítja az esztergomi vár ezen szakaszának állagmegóvását. A Beatrix-terem, a Királypince, valamint a Studiolóval egy egységet alkotó könyvtárszoba új installációkkal, korszerű világítással és digitális információs pontokkal gazdagodik. A látogatók így egy komplex történelmi és kulturális élmény részesei lehetnek, ahol az épített örökség modern bemutatási technológiákkal találkozik.

Zselízi Esterházy-kastély – élménypont és kávézó a megújuló történelmi térben

A zselízi fejlesztés részeként megvalósul az Esterházy Történelmi Élményközpont (EHEP), egy turisztikai információs pont, valamint egy hangulatos kávézó az egykori kastélykonyha helyén, ahol Eduard Sacher is dolgozott. A projekt célja, hogy hozzájáruljon Zselíz kulturális életének fellendítéséhez, és az Esterházy-örökség újraélhető, élő részévé váljon a látogatók számára.

Kulturális csereprogram és fenntarthatóság

A projekt részeként Esztergomban és Zselízen is megrendeznek egy-egy nemzetközi kulturális eseményt, amelyek célja a hosszú távú, fenntartható partnerségek megalapozása. A záró rendezvényeken bemutatkoznak a felújított terek, az Esterházy Történelmi Élményközpont (EHEP) új szolgáltatásai, valamint a Studiolo különleges freskókkal díszített tere.

További információk

Projekt címe: Cooperation for reopening the Studiolo of the Esztergom Castle and the south-west part of Esterhazy manor-house in Zeliezovce

Projektazonosító: HUSK/2302/2.4/015

Weboldalak: www.varmegom.hu, www.kastielzeliezovce.sk

Támogató: Interreg VI-A Magyarország–Szlovákia Együttműködési Program

Európai uniós hozzájárulás mértéke: 1 671 340,96 €

A projekt az Interreg VI-A Magyarország–Szlovákia Együttműködési Program társfinanszírozásával valósul meg, az Európai Unió támogatásával.

A közlemény tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

The post Megújul az Esterházy-kastély és megnyílik az Esztergomi Vár Studiolója a #CoMEin2 projekt keretében appeared first on Reflex24.

Idén szeptemberben lesz 10 éve, hogy hivatásos néptáncosként a Magyar Állami Népi Együttesben dolgozol. Milyen tapasztalatokat és élményeket adtak számodra a nemzetközi fellépések? Melyik helyszín vagy előadás maradt a legmélyebben benned?

Ez idő alatt legalább 15 bemutatóban vettem részt, lehet, hogy még többen is, ha mindent pontosan összeszámolnék. A kedvenceim közé tartozik az Ezerarcú Délvidék, a Csodaváró Betlehemes, a Liszt-mozaikok és a Tánckánon című előadás. Számos külföldi turnén is volt szerencsém részt venni: jártunk többek között Bakuban, Kuvaitban, Izraelben, Dubajban, Angliában, Olaszországban, Törökországban, Kínában, Oroszországban, valamint a szomszédos országokban – például Lengyelországban, Csehországban, Horvátországban, Szlovéniában, Ukrajnában és Szlovákiában is – biztosan van, amit kihagytam, de ezek voltak a legemlékezetesebbek.

Az Oszakai Világkiállítás magyar képviselőiként utaztatok május 24-én Japánba. A Magyar Nemzeti Nap gálaműsorában egy tradicionális magyar esküvő történetét jelenítettétek meg az Oszakai Expo-n. Hogy fogadta a japán közönség a magyar hagyományos esküvőt?

Számomra hatalmas élmény volt Japánban, Oszakában lenni, és bemutatni a Magyar Menyegző című előadást az ottani közönségnek. Tudtam, hogy a japánok különösen nyitottak és érdeklődőek a magyar kultúra iránt, de mégis meglepett, milyen nagy szeretettel fogadták a műsort. Bár az oszakai nézőtér nem volt hatalmas, annál nagyobb volt a közönség lelkesedése, a tapsvihar a végén felejthetetlen élmény volt.

Volt alkalmam beszélgetni néhány japán egyetemistával, akik már négy éve magyar szakon tanulnak, és szinte folyékonyan beszéltek magyarul, ami lenyűgöző élmény volt.

Rajongással kértek tőlünk közös fotókat, és őszinte érdeklődéssel beszélgettek velünk nemcsak a táncról, hanem a magyar hagyományokról is.

A japán kultúra számomra is rendkívül inspiráló és különleges, ezért külön öröm volt, hogy a turné alatt Oszakán kívül, Kiotóba is eljutottunk. Mindig örülök, amikor a fellépések mellett lehetőség nyílik egy kicsit jobban megismerni a helyi kultúrát.

2026 tavaszán filmvászonra kerül a Magyar menyegző c. játékfilm, amelyben szerepelsz. Kikkel dolgoztál együtt? Milyen kihívást jelentett számodra táncosként egy filmforgatás? Hol zajlott a film forgatása?

Az Oszakai Világkiállításon bemutatott előadás tulajdonképpen egy beharangozója volt a Magyar Menyegző című nagyszabású játékfilmnek. A műsor egy kalotaszegi szerelmespár történetét meséli el, akik nem lehetnek egymáséi, mert a lányt már elígérték egy másik fiúnak. Régen a föld a legnagyobb érték volt, így gyakran „föld házasodott földdel”, hogy a vagyon ne aprózódjon el. Ez a szemlélet Kalotaszegen is meghatározó volt.

A kalotaszegi népviselet rendkívüli értéket képvisel, drága anyagokból, kézzel, gyöngyökkel készültek ezek a ruhadarabok, amelyeket féltve őriznek a helyiek a mai napig.

A Magyar Menyegző című előadást a Müpa igazgatója, Káel Csaba kérésére alkotta meg az együttes, amely a kalotaszegi hagyományos lakodalom teljes menetét mutatja be, egészen a lagzi végéig.

Óriási élmény volt részt venni a forgatáson, amely több helyszínen zajlott. A legfontosabbak között volt a szentendrei Skanzen, valamint Erdélyben több kalotaszegi település például Magyarvista, Méra és Bogártelke, ahol autentikus környezetben dolgozhattunk.

A forgatások pontos és feszes időbeosztás szerint zajlottak. Például a Skanzenben gyakran csak délután 4-5 óra körül kezdtünk, és hajnalig, akár 3-4 óráig is dolgoztunk. Ez fizikailag is megterhelő volt, hiszen egy-egy jelenetet akár 10-12 alkalommal is újra kellett venni, legyen szó akár csak egy néma pillanatról vagy egy néhány mondatos beszélgetésről.

A filmben a lagzi jeleneteinél mi feleltünk a hangulatért. A mi feladatunk volt életre kelteni az igazi, falusi lakodalmak hangulatát.

Előfordult, hogy nagyon hideg volt a forgatáson, és amíg a kamerákat áthelyezték például a csűr egyik oldaláról a másikra, addig kint vártunk forró teával a kezünkben.

Ezek a hosszú várakozások azonban mindig gyorsan elteltek, mert nagyon jó társaság jött össze, sokat nevettünk, támogattuk egymást.

A film cselekményéről egyelőre nem árulhatok el részleteket, de annyit elmondhatok, hogy hangulatában és üzenetében nagyon közel áll ahhoz a műsorhoz, amelyet az Együttes színpadra állított.

Az erdélyi forgatás teljesen más hangulatban telt, mint a korábbi helyszínek. A forgatáson részt vettek mérai és bogártelki nénik, gyerekek, valamint az ottani táncegyüttes tagjai is. Nagy élmény volt beszélgetni velük, hiszen sokan közülük még személyesen is átélték, milyen egy hagyományos lakodalom, és eleven emlékeik vannak a szokásokról.

A forgatás egyik legemlékezetesebb élménye számomra a magyarvistai református templomhoz kötődik. A templomba belépve olyan mély és tiszta érzések töltöttek el, amit nehéz szavakkal visszaadni.

Az alkotás producere és vezető operatőre Lajos Tamás volt. A női főszerepet Törőcsik Franciska, a férfi főszerepeket pedig Kovács Tamás és Kövesi Zsombor játszották.

A világ számos pontján színpadra léptél már. Milyen érzés járni a világot és bemutatni a magyar néptáncot különböző országokban? Milyen kihívásokkal szembesülsz, amikor külföldön lépsz fel, és hogyan kezeled ezeket?

Nagyon szeretek külföldön turnézni, mindig örömmel tölt el, amikor lehetőségem van megismerni más országok kultúráját. Ilyenkor igyekszem bejárni a városokat, felfedezni a helyi különlegességeket, és különösen vonz a gasztronómia. Törökországban, Ankarában például a helyi bárányhúsos ételek nyűgöztek le, Kínában a levesek és a pekingi kacsa, Japánban a sushi világa ejtett rabul, míg Londonban természetesen a klasszikus fish and chips volt kihagyhatatlan. De a szívemhez közel állnak a környező országok ételei is, így mindig örömmel megyek Erdélybe a házias ízek miatt. Különösen jó atmoszférája volt a külföldi színháztermeknek és persze a nézők,

a mai napig bárhol fellépünk, kitörő örömmel fogadják a magyar néptáncon alapuló előadásainkat.

Hol tart a saját kézműves brand-ed, a Cicere?  Nagysallóban június 28-án sor kerül az I.Cicere nyílt napra. Mi mindennel készültök az érdeklődők számára?

A Cicere márka jelenleg elsősorban online működik, a megrendelések többsége ezen a csatornán keresztül érkezik, emellett évente 3–4 vásáron veszünk részt személyesen is. Újdonság, hogy nemrég elindultak a workshop programjaink is, amelyeket különböző együtteseknél tartunk. A márkát Margitán–Gál Bettinával közösen építjük, és mostanra elértünk arra a pontra, hogy komolyan fontolgatjuk egy harmadik munkatárs bevonását is, mivel a jelenlegi kereslet mellett már 3–4 hetes várólistánk van az ékszerek elkészítésére.

Nagy öröm számunkra, hogy most ilyen lendületet kapott a Cicere, ugyanakkor tudjuk, hogy vannak holtidőszakok is, ilyenkor az online jelenlétre, tartalomgyártásra és közösségépítésre helyezzük a hangsúlyt. Június 28-án lesz az I. Cicere nyílt nap, ahol személyesen találkozhatunk a követőinkkel, akik a nagysallói tájházban megtekinthetik az ékszereinket, illetve Kicsindi Enikő bemutatja a nagysallói viseletet.

A Magyar Rapszódia c. előadást Kínában megközelítőleg 8 ezer néző látta. Ennyire jellemző a kínaiakra az érdeklődés a magyar népművészet iránt?

A Magyar Rapszódia című előadásunkat először 2023 őszén mutattuk be Langfangban, majd 2025-ben Pekingben és Shijiazhuangban is eljutottunk vele a közönséghez. Az előadás központi gondolata, hogy a szerelem minden korban és minden nyelven értelmezhető. Bár a történet a magyar nép kulturális nyelvén íródott, mégis egyetemes érzelmeket közvetít, így bárki számára érthető. Idén különösen különleges élmény volt számunkra, hiszen a darabot közösen adhattuk elő a csodálatos zongoraművésznővel, Claudia Yanggal, akinek a játéka új rétegekkel gazdagította az előadást. Az első részben Liszt Ferenc műveire készítettek az együttes fiatal művészei koreográfiát. A második félidőben pedig a Rapszódia műsor ment le. Nagyon tetszett, hogy egy kínai zongoraművész Liszt darabjait hibátlanul eljátszva, de hozzánk és a táncunk ritmikájához alkalmazkodva, vitte végig az első félidőt.

A műsorban sokszor megjelennek keleties dallammotívumok, így a moldovai lány tánca elején is, ami az egyik kedvenc részem.

Tiszta forrás c. produkciót a Magyar-Török Kultúrális Évad keretében Isztambulban adtátok elő. Mit kell tudni a darabról?

2024 a Magyar–Török Kulturális Évad jegyében telt, amelyet ünnepélyes gálaműsorral nyitottak meg a Müpában, az Ankara Állami Modern Táncegyüttes és a Magyar Állami Operaház Zenekara közreműködésével. Az évad egyik kiemelkedő eseménye a Tiszta forrás című előadás volt, amely Bartók Béla népzenei gyűjtéseinek nyomán készült, és a magyar-török zenei és tánckultúra kapcsolódásait mutatta be. Az előadás október 15-én Isztambulban, majd decemberben Ankarában mutatkozott be, a Magyar Állami Népi Együttes, a Győri Balett és Guessous Majda Mária „Mesi” közös produkciójaként. A darab különlegessége, hogy a magyar művészek török táncokat is előadnak eredeti török népviseletben, tisztelegve a két nép kulturális öröksége előtt. 

Különleges élmény volt számomra megtanulni a török táncokat. Már az első pillanatban feltűnt, mennyire eltér a ritmikájuk a magyar táncoktól, más a beosztás, más a mozgás logikája, mégis izgalmasan kiegészíti a magyar néptáncot. Különösen lenyűgözött, hogy a viselet nemcsak esztétikai elem, hanem ritmikai kiegészítő is, a csörgőkkel, díszítésekkel szinte együtt él a török zenével.

Mindig nagy élmény számomra amikor a Győri Balettel dolgozunk együtt és megdöbbentő mennyire jól tud mutatni a balett a néptánc mellett.

Mely előadás vagy együttműködés áll legközelebb a szívedhez? Melyik országban vagy eseményen volt a legemlékezetesebb fellépésed, és miért?

Nehéz lenne egyetlen előadást kiemelni, ami igazán közel áll hozzám, mert minden műsorban igyekszem megragadni a pozitívumokat és az üzenetet, amit közvetít. Éppen ezt szeretem az Állami Együttes munkájában is, hogy a darabok nem szájbarágósan, de mindig hordoznak egy mélyebb gondolatiságot.

Ha mégis ki kellene emelnem néhányat, akkor az Ezerarcú Délvidék, a Megidézett Kárpátalja, a Csodaváró Betlehemes, a Tánckánon és a Liszt Mozaikok mind olyan előadások, amelyeket különösen közel érzek magamhoz.

Nagyon emlékezetes helyszínek voltak számomra Japánban az Oszakai Expo, a Kínai Exhibition Center, a londoni színház, vagy éppen a törökországi színházak. Ugyanakkor tőlem személy szerint távol állnak a protokollrendezvények. Az évek során természetesen megtapasztaltam, hogy a politika mindig is szoros kapcsolatban lesz a kultúrával, de számomra mégis azok az élmények a legmeghatározóbbak, amikor valódi emberi találkozások történnek. Ilyen volt például az Erdélyi Magyar Napok egyik előadása, ahol a nézők könnyek között jöttek oda, hogy mennyire megérintette őket, amit láttak. Vagy egy kistérségi fellépésünk, amit kifejezetten olyan közösségekhez vittünk el pályázati támogatással, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy Budapestre utazzanak – akár anyagi okokból, akár mert idősek, mozgásukban korlátozottak. Ugyanilyen fontos számomra a nyugdíjas otthonokban bemutatott műsorunk, ami évek óta hatalmas siker, vagy az ifjúsági, interaktív programunk, amely nemcsak szórakoztat, hanem fejleszt is – játékosan tanít, és közelebb hozza a fiatalokhoz a népművészetet.

A néptánc, a népi kultúra átjárja a hétköznapjaidat is. Az esküvődön különleges ruhában léptél az oltár elé. Mesélnél róla?

Számomra mindig is kiemelten fontosak voltak az értékek, a hagyományok és a gyökerek.

Hiszek abban, hogy a múltból merítve tudunk igazán tartalmas életet élni.

A család számomra az egyik legfontosabb erőforrás, amely nemcsak biztonságot és szeretetet ad, hanem irányt is mutat a rohanó világban. Ugyanilyen fontosnak tartom a kultúrát és a gasztronómiát, hiszen ezekben őrződik meg az identitásunk. A gyerekek oktatása és nevelése a szívügyem, tanításukkal értéket adunk a következő generációnak.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a szüleim annak idején beírattak néptáncra. Már születésem óta jelen volt az életemben a népzene és a néptánc, és most visszatekintve úgy érzem, ennek köszönhetem mindazt, aki vagyok. Ráadásul mindezt nemcsak szenvedéllyel, hanem megélhetésként is gyakorolhatom, ami különösen nagy ajándék.

Tavaly, május 11-én tartottuk az egyházi esküvőnket a férjemmel, Bencze Balázzsal – számomra ez az egyik legszebb és legmeghatározóbb nap marad. Hatalmas köszönettel tartozom a szüleimnek, akik mindenben mellettem álltak, és igyekeztek valóra váltani az elképzeléseimet – türelemmel, szeretettel és rengeteg segítséggel.

Számomra különösen fontos volt, hogy a nagy napunkon valamilyen formában megjelenjen a népviselet. Ezért a templomi szertartás alatt viseltük is, ezzel is tisztelegve a hagyományok előtt. Az egész lakodalom a régi sallói szokások szerint zajlott, Tóth Gábor vőfély vezetésével.

A kikérés szövege, a zenekar által játszott dallamok, mind a hagyományos sallói, azaz Vág-Garam közti tájegység örökségéből származtak. Az egyházi szertartás is a régi református hagyományok egyszerűsített formáját követte, pont úgy, ahogyan az régen is történt.

A csodás pillanatokat Dorna István örökítette meg. Gyönyörű képeket készített, ezért a családtagjaim biztatására beadtam a Magyar Menyasszony pályázatra, ahol díjazottak lettünk.

Mindig nagy örömmel térek haza Sallóba, a családomhoz és a sallói emberek közé.

15 éve élsz Magyarországon. Mit jelentenek számodra a felvidéki gyökereid?

Magyarországon élve egyre inkább megerősödött bennem a hála azért, hogy felvidéki vagyok. Lehet, hogy ez elsőre furcsán hangzik azoknak, akik ma is ott élnek, hiszen Szlovákiában sokszor nehéz felvidékinek maradni, megőrizni az identitást, a nyelvet, a kultúrát. De éppen ez a háttér ad számomra egy mélyebb kapaszkodót az életben. A felvidéki gyökereim újra és újra segítenek megtalálni önmagamat.

Bárhogyan is alakul az életem, bárhol is élek a világban, Felvidék mindig az otthonom marad.

The post „A felvidéki gyökereim újra és újra segítenek megtalálni önmagamat” appeared first on Reflex24.

Ötödik alkalommal került sor a Torma Gábor emlékfutásra Zselízen. A tragikusan elhunyt fiatalember emlékére családja, barátai, ismerősei javaslatára kezdeményezték a rendezvény megszervezését, amely évről évre több érdeklődőt, futót, sportolót és szurkolót vonz.

Idén a kezdeti szomorkás, esős idő ellenére már jóval a rajt előtt több mint háromszázan jelentkeztek be a futásra, amelynek hosszát 4, 8 és 12 kilométerben határozták meg.

A résztvevők java része helyi volt, de rengetegen mutattak érdeklődést a széles környékről, falvakból, Léváróĺ, Érsekújvárból , de még Esztergomból is. Akik a leghosszabb távra vállalkoztak, azok a helyi sportstadiontól egészen a mikolai kis vízi erőműig vették az irányt.

A futóverseny moderátora Gubík Ági, a zselízi származású, ismert színésznő volt, aki a bevezetőben felidézte, hogy a verseny a sokak által kedvelt, máig az emlékükben élő sokoldalú egyetemista Torma Gábor tiszteletére valósul meg.

Hogy sokan emlékeznek rá szeretettel, bizonyítja, hogy számosan önzetlenül álltak az ügy mellé, a rendezvénynek egyre több támogatója, segítője van. A családnak és nekik is köszönhető, hogy valamennyi résztvevő emlékérmet, különféle figyelmességeket tartalmazó ajándékcsomagot, az egyes kategóriák első három helyezettje arany, ezüst, bronz serleget kapott és különdíjakkal, ajándékcsomagokkal jutalmazhatták az emlékfutás sikeres lebonyolításában közreműködőket.

A reggeli rajt előtt megtörtént a bemelegítés, amelyben kicsi, nagy, fiatal, idősebb egyaránt nagy iramban vett részt.

Itt jegyezzük meg, hogy a sport, a sportolás kortalan, nincs időkorlát, ennek lehettünk tanúi, mert a legfiatalabb résztvevő ötéves volt, a legidősebb pedig 79.

Tehát soha sem késő felállni a fotelból, szedni a lábunkat, amely ráadásul mindig kéznél van -ahogy mondani szokás.

A bemelegítés után elindult a népes csapat, majd a távok megtétele után ismét a sportstadionba tértek vissza. Ott történt meg az emlékfutás kiértékelése és az első három dobogós megjutalmazása.

Kiváló eredményeket értek el többek között Holczhei Dávid, Karolína Miklósová, Bibiána Hercová, Lenka Klučiarová, Dominik Valentík, Garai Dóra, Tóth Tibor, Gutrai Krisztián, Bilkó Dávid, Petrovics Andrej, Ján Môcik, Ján Rakica, Kelemen Antal, Dana Janečková, Gabriela Macúchová, Hana Viglašová. Dominik Valentík, Havetta Máté, Tücsök Róbert, Paulovics Péter, Polák Róbert, Margareta Valentová, Andrea Ižoldová, Klaudius Németh, Szőköl István, Duchony Gábor, Németh László, Medo Noel, Filip Dudášik, Rák Norbert, Tarr Bence, Németh Sebastian, Judita Olajosová, Mária Luptáková, Bitter Valéria, a teljesség igénye nélkül, hiszen valamennyi résztvevő kivívta az elismerést, már csak a részvétel miatt is.

Mint Torma István, az egyik szervező megjegyezte, az emlékfutás immár hivatalosan is része a lévai Patrióták kosárlabdacsapat által szervezett négy alkalomból álló futóverseny-sorozatnak.

Torma Irén, Torma Gábor édesanyja pedig elmondta, hogy őt a futásra éppen fia buzdította, amikor férje, a fiúk édesapja elhunyta után nehezen tudta elfogadni és feldolgozni annak elvesztését.

Nehéz időket élt meg, aztán jött a még nehezebb, fia, Gábor tragikus halála, amely teljesen lesújtotta. Eltelt hosszú idő, amikor felötlött benne fia kívánsága és erőt véve magán, futni kezdett. Úgy érezte, ez elhunyt fia óhaja, amit teljesíteni kell, és úgy érzi, ahhoz ő adta és adja a mai napig az erőt, a kitartást.

Hozzátartozóink távozása mindig mély seb, nehéz beletörődni a megváltoztathatatlanba, de az emlékezés által velünk maradnak, és sokszor tapasztalhatjuk, hogy még onnan fentről is segítenek, erősítenek.

Ezt éreztük ezen a napon is, amikor a kilátástalanul cudar idő után az eredményhirdetésre kisütött a nap, mintha valaki onnan fentről eloszlatta volna a felhőket.

Torma Gábor nagyon szerette a hozzá közelállókat, közösségét, nemcsak tehetséges, hanem segítőkész is volt mindenkivel, mindig derűt sugárzott és sokan szerették őt is.  Bizonyíték erre, hogy az emlékfutáson egyre több a résztvevő, az emlékező, akik tisztelettel adóznak neki és a családnak, a szervezőknek, akik immár ötödik alkalommal példásan és színvonalasan megszervezték az emlékfutást. Találkozzunk jövőre is!

Benyák Mária

The post Több mint 300 futó vett részt idén a Torma Gábor-emlékfutáson Zselízen appeared first on Reflex24.

2024-ben a Föld napján szervezett szemétszedés után azt konstatálhattuk, hogy a rendszeres önkéntes akciók és a figyelemfelhívások miatt egyre kevesebb a szemetelő és egyre kevesebb szemét van a természetben. Egy évvel később éppen a Föld napja előtt ennek az ellenkezőjét kellett tapasztalnunk. Nemhogy tovább csökkent volna a rendetlenség, de bosszantóan látványos módon elkezdtek nőni a szeméthegyek mindenfelé.

Egyesek ezt azzal hozták összefüggésbe, hogy mivel az önkormányzat nem akarta drasztikusan megemelni hulladékelszállítás díját, ezért próba jelleggel 2 heti rendszerességre csökkentette az elszállítás ütemét. A Zselízi Városi Rendőrség viszont több elkövetőt is tetten ért, illetve elkapott, akikről bebizonyosodott, hogy nem zselízi lakosok.

Az éves fejenkénti 44 eurós hulladékelszállítási díj ugyanis bár sok zselízi szerint soknak számít, meg sem közelíti a környező települések árait. A legtöbb helyen ugyanis zsetonrendszer van érvényben (1 zseton = 1 kuka elszállítása = 7-8 euró).

Ha tehát minden héten van elszállítás, az a falun élőknek havonta több mint 30 eurót jelent háztartásonként és kukánként, éves szinten megközelítheti akár a 400 eurót is. Ezért lehet az, hogy többen is a természetbe való kihordással próbálnak csökkenteni költségeiken. Persze az se állítható, hogy a zselíziek között nincsenek ilyen rendetlenek.

Járva a természetet viszont egyre aggasztóbb a helyzet.

Nemcsak Zselízen, de szerte a környéken növekszik a szemét mennyisége, ami egyszerűen érthetetlen.

Mennyit lehet megspórolni egy-egy ilyen gaztettel? 10-20-50 eurót?  Cserébe élhetetlenné válik a Garam partja vagy az utak mente. Tényleg megéri? Ráadásul úgy Zselízen, mint a környező településeken jól működik az osztályozott hulladékgyűjtés, ami ingyenes is. Így aki spórolni akar, annak elég lenne különválogatnia a szemetet és gyakorlatilag szinte megszűnne a háztartási hulladéktermelése.

Ahogy minden évben, a Csemadok zselízi alapszervezete és más civilek is szemétszedést hirdettek a Föld napja alkalmából, miáltal megtisztult a Rozina major felé vezető út, illetve a Karolina major bekötőútja is.

Sajnos ismét felfedeztünk egy olyan lerakatot, amihez hasonlót pár éve felszámoltunk az Árok major mellett. Autóbelső, alkatrészek, ütközők, gumik… beazonosíthatóan olyan valakik szemete, akik autóbontással foglalkoznak, a szeméttől pedig ilyen ócska módon szabadulnak meg. Mivel nem első eset, ezért az ügyben büntetőfeljelentést tesz, hogy a rendőrség nyomozni tudjon.

Értelemszerűen ehhez a lerakathoz nem nyúlunk, amíg a nyomozás tart. Elég legyen már ebből a viselkedésből! A szemetelőket a legszigorúbb büntetéssel kell sújtani tetteikért! Köszönjük szépen mindenkinek, aki bekapcsolódott a kezdeményezésbe. Ismét egy kicsit jobb hellyé tettük az otthonunkat!

Csonka Ákos, zselízi önkormányzati képviselő

The post Feljelentés történt szemétügyben Zselízen appeared first on Reflex24.

Május 6. a magyar sport napja. A Magyar Atlétikai Club 1875. május 6-án rendezte meg a kontinens első szabadtéri sportversenyét. Ennek emlékére 2000-ben a Magyar Országgyűlés a magyar sport napjává nyilvánított ezt a napot.

A jeles eseménynek idén van a 150. évfordulója, aminek alkalmából a Magyar Kormány Külgazdasági- és Külügyminisztériuma 25 teqball-asztalt adományozott külhoni közösségek számára. Ezekből 10 került a Felvidékre, amelyeket Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének közvetítésével juttattak el az egyes helyekre.

A teqball egy új sportdiszciplína (2012 óta létezik), amelyet magyarok találtak ki, a sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy olyan világhírű focisztárok lettek a nagykövetei, mint Ronaldinho vagy éppen Neymar.

A teqball alapvetően ugyanis egy futballalapú sportág, melyet egy speciálisan meghajlított asztalon játszanak, ami kicsit hasonlít egy pingpongasztalhoz. Leginkább azok a labdarúgók kedvelik, akiknek technikás a játéka vagy éppen ezzel szeretnék fejleszteni azt.

Zselízen nem ismeretlen sportág a teqball, ugyanis azon kevés helyek egyike Szlovákiában, ahol már működik teqballklub és részesei a 11 csapatot számláló országos bajnokságnak (a második fordulóig vezették is a tabellát).

A TEQ Klub vezetője, id. Pizúr Martin egy speciális labdát is felajánlott az oktatási intézménynek.

Dr. Balogh Csaba nagykövet úr az ünnepélyes átadón rámutatott, hogy nagyon dinamikusan fejlődő sportágról van szó, ami hamarosan olimpiai sportággá is válhat, ezért könnyen lehet, hogy éppen a zselízi asztalon nevelkednek majd ki a jövő bajnokai, olimpikonjai.

A beruházás célja, hogy a fiatalok minél több lehetőséget kapjanak az aktív időtöltésre, és örömmel kapcsolódjanak be az iskolai sportéletbe. Az új asztal szimbolikusan is jelzi: a sport lehetőség, esély és közösségteremtő erő.

Csonka Ákos/Felvidék.ma

The post Teqball-asztalt adtak át a magyar sport napján a zselízi alapiskolában appeared first on Reflex24.

Mint mondja, a zene számára olyan örömforrás, ami lendületet ad az élethez. Már kislányként is szeretett énekelni és arról álmodott, hogy pompás színpadokon, tévében szerepelhessen. Az álmokból szép lassan rengeteg befektetett energiával, tanulással és képzéssel valóság vált és egyre tudatosabban építi a fiatal hölgy az énekesi karrierjét. Az útról, az elképzelésekről és a zeneműfaj kihívásairól beszélgettünk vele.

Mikor kezdtél el énekléssel foglalkozni? Egyáltalán hogy jött az éneklés az életedbe?

Úgy igazán énekléssel körülbelül öt éve foglalkozom. Az egész úgy kezdődött, amikor megismertem egy illetőt, akinek zenekara volt és elkezdtem ott énekelni. Az ő inspirálására kezdtem el komolyabban gondolkozni azon, hogy esetleg énekes legyek.

Miért pont a mulatós műfajra esett a választásod?

Valójában ezen nőttem fel, így ez nőtt a szívemhez. Már kislány koromban is a TV és a lemezlejátszó volt a mindenem.

Mit jelent számodra a zene, az éneklés?

Egy szóban összefoglalva a zene a mindenem, ahogy Máté Péter dala is mondja: zene nélkül mit érek én. Az ének kiteljesít, örömet szerez, egy más világot élek át olyankor, és repes a lelkem, ha az emberek arcára a dalaimmal mosolyt csalhatok.

Mikor döntötted el, hogy nemcsak önmagadnak, de másoknak is szeretnél énekelni és profi irányba tereled a karriered?

Öt évvel ezelőtt, amikor jött az a lehetőség, egyből felcsillant bennem valami és eldöntöttem, én ezt az utat akarom járni. Ez volt az, amit kerestem, csak még nem fogalmazódott meg bennem.

Eddig három saját dalod jelent meg, melyik a kedvenced? Egyáltalán melyik a kedvenc dalod, amit szeretsz hallgatni, vagy énekelni?

A legkedvesebb dalom, amit egyszerűen imádok az egy feldolgozás, Nika se perimeno címmel. Egyik nagy kedvencem a puszta hallgatásra és ennek eléneklésre is. A saját dalaim olyanok számomra, mintha a gyermekeim lennének. Így számomra alapvető, hogy egyben a kedvenceim is.

Milyen zenéket hallgatsz, amikor nem munkaként foglalkozol a zenével?

Amikor nem munkaként foglalkozom a zenével, akkor sem maradhat el a mulatós műfaj, ez mellett más műfajú dalokkal sincs problémám, bármit meghallgatok.

Szembesültél nehézségekkel, amikor elkezdted építeni a profi karriered?

Egy ilyen karrier nagyon sok mindent vesz igénybe, nem könnyű elindulni, de akinek nagy a tűrőképessége és az elszántsága, az hitem szerint legyőzi az akadályokat és harcol azért, amit az élete során el szeretne érni.

Hogyan jöttek a tévés szereplések?

Egy kedves ismerősöm ajánlotta fel ezt a lehetőséget. És mivel úgy gondoltam, hogy fejlődni szeretnék ezen a téren, éltem is vele. Mit mondjak, imádom minden egyes pillanatát. Örülök neki, hogy minél több helyen léphetek fel és ilyen rangos színpadokon is.

Mik a terveid idénre?

Szeretnék minél több fellépésre eljutni, minél több embert megismerni, színesíteni az ismeretségi körömet és más-más dalokkal bővíteni a repertoáromat.

És a jövőre nézve?

A karrierem építése továbbra is, gőzerővel. Minél több saját dal készítése. És ha minden jól alakul, nagy álmom, hogy egy saját CD-t is kiadjak.

Mit üzensz azoknak a kezdő énekeseknek, akik hasonló álmokat dédelgetnek?

Nagyon jó döntés nekiindulni, nagyon sok energia kell hozzá, de aki szívvel áll hozzá, annak öröm lesz ezt csinálni. Viszont nehézségek is lesznek természetesen, melyekkel szembe kell tudni nézni. De egy erős kitartás, és a szilárd akaraterő, a fel nem adás előre tud vinni.

Csonka Ákos/Felvidék.ma

The post Zselízi énekesnő a mulatós nagyszínpadán appeared first on Reflex24.

Becsei Vesszős György neve nem túlságosan ismert a történelemből. Leginkább Zselízen tartják számon, ahol a templom építése kötődik a 14. századi lovaghoz, illetve a szakrális térben máig megtalálható eszmei műkincsek, mint a végítéletet ábrázoló freskó, vagy a 2. századból származó római szarkofág, amit valószínűleg sírjának hozhatott Aquincumból.

Becsei Vesszős György a Bars vármegyei főispán, Becsei Imre várkapitány fia volt. Becsei Imre minden bizonnyal Zselízen született, és nevéhez kötődik a „dicső” tett, hogy miután Károly Róbert király kivégeztette az életére törő Zách Feliciánt és az egész családját, akkor a merénylő Sebe nevű lányának a fejét éppen a nevezett főúr csapatta le a lévai várudvaron. 

Hogy ez, vagy valami más is közrejátszott, tény, hogy a Becsei család meglehetősen jó pozíciót foglalt el a királyi udvarban. Becsei Imre három fiából kettő Nagy Lajos király legbelsőbb körébe került. Becsei Vesszős György királyi szerviens, míg öccse, Töttös István főajtónálló mester lett. 

A nápolyi kaland

A két zselízi lovag természetesen követte királyát a nápolyi büntető hadjáratba (1347–1352). A magyar király nápolyi trónörökös öccsét, Endrét a helyi urak (akik egyébként Anjou unokatestvérek voltak a királyi családdal) orvul meggyilkolták Aversában. Erről nemrégiben olvashatták írásomat Aversai misszió címmel. Ez a magyar katonai kiruccanás azért is maradt meg élénken a magyar kultúrtörténetben, mert Arany János leghíresebb balladahőse, Toldi Miklós ugyancsak részt vett a hadjáratban. A félelmetes erejéről híres Toldi volt a parancsnoka a háromezer főt számláló hírhedt „nagy magyar csapatnak”, amely Firenzéig is eljutott. 

A magyar hadsereg 1348. január 24-én diadalittasan vonult be Nápolyba, s bár Lajos király a város elfoglalásával befejezettnek tekintette dél-itáliai hadjáratát, Otranto és Taranto környéke továbbra is I. Johanna királynőt tekintette hivatalos uralkodójának. VI. Kelemen pápa megígérte Endre herceg meggyilkolásának kivizsgálását, ha a magyar uralkodó elhagyja a hűbéresének számító Nápolyt. A magyar uralkodó számára a távozás amúgy is időszerű volt, ugyanis a városban felütötte fejét a pestis.

Nagy Lajos azonban komoly magyar haderőt hagyott a Nápolyi királyság területén. Apulia (ma Puglia) régiót Becsei Vesszős György királyi serviens, ekkor már Bars vármegyei főispán helytartó kormányzóként irányította. 

Később a zselízi György lovagot meglehetősen foglalkoztatta a bűnbocsánat kérdése, mert saját bevallása szerint nagyon sok embert gyilkolt meg a harcokon kívül is, ráadásul a legenda szerint a király parancsára 1348. január 23-án egyenesen ő hajtotta végre Durazzói Károly herceg kivégzését.

Mint ismeretes, az aversai palotában tartott vacsorából rögtönítélő bíróság lett, s bár Károly hercegnek vajmi kevés köze volt Endre meggyilkolásához, ő lett a bűnbak. Zselízi hősünk saját kezével fejezte le és dobta ki holttestét ugyanazon a balkonon, ahol Endre herceget is meggyilkolták.  

Testvérének, Töttös Istvánnak is bőven jutott dicsőség, ő foglalta el Craco városát, ahol mintegy 5 évig volt élet és halál ura.

Díszlet az elhagyott vár

A zselízi vitéz által elfoglalt települést ma már nem lakják. Különböző természeti katasztrófák és társadalmi változások következtében a 20. század 80-as éveiben végképp kiürült Craco, de hogy ne menjen teljesen tönkre, felkerült a Műemléki Világalap védendő műemlékeinek a listájára. Azóta persze turisták ezrei keresik fel az impozáns romokat, meg a szemfüles filmesek, rájöttek ugyanis, hogy az egykori vár, illetve a város romjai kiváló díszletek. 

A több tucat itt forgatott film közül talán Mel Gibson Passiója a legismertebb, vagy a Daniel Craiggel forgatott James Bond-film, A Quantum csendje. 

A festői környezetű csizmasarok ma már jóval békésebb, mint a zselíziek portyázásai idején volt, de ha arra kirándul az emberfia, egy pillanatra tűnődjön el rajta, vajon milyen lehetett 700 évnek előtte a magyar nótaszótól zengő csodálatos tengermellék, amikor egy zselízi kormányozta ezt a vidéket helytartóként, s öccse kapitánykodott a vár fokán.

Az írás megjelent a Magyar7 2025/9. számában.

The post Amikor két zselízi testvér uralta fél Dél-Itáliát appeared first on Reflex24.

Zselíz egyik Garam menti erdejében, a Gereblében áll egy kis domb, ahol rejtélyes rom őriz különös titkokat. Egy-egy pecsétes tégla hever szanaszéjjel, a romokat pedig bár alaposan benőtte a természet, itt-ott falrészleteket, boltíveket mindmáig ki lehet venni. Valamint rókajáratokat, melyek az egykori emberi építményt orcájukra szabva alakítottak ki szövevényes labirintusokat maguknak.

A helyiek elsüllyedt kastélynak hívják a helyet, de hogy milyen kastély lehetett, vagy miként „süllyedt” el, azt szinte senki se tudja. Pár kósza mendemonda és történet maradt fenn az utókornak, ám tényszerű feltárás és feldolgozás nem. Sem levéltári dokumentumok, sem térképek nem őrzik történetét.

Egyes feltételezések szerint állítólag avar kori áldozódomb lehetett a sík vidékből szokatlanul szabályos módon kiemelkedő földháton. Környékén ma is lehet találni őskori kerámiadarabokat.

Más teória szerint ezen a helyen építhették fel középkori kastélyukat a Becseiek. Amikor viszont Becsei Imrét kinevezték Léva várkapitányává (1320), a kastély fénykora leáldozott, és süllyedni kezdett. Ez az elmélet ott botlik el, hogy a hely meglehetősen messze van Zselíz központjától, így elég indokolatlan lett volna ennyire távol vonulniuk a településtől, ráadásul tudvalévő, hogy a Becseiek nem hagyták el Zselízt.

Becsei Vesszős György kezdhette el építeni a templomot, ami mindmáig őriz erre vonatkozó kultúrkincseket (Különítélet freskó, római szarkofág, egyéb középkori freskók stb.). Ebből kifolyólag a történészek sokkal inkább valószínűsítik, hogy a Becsei-lak valahol a templom környékén lehetett.

Kovács István lekéri műkedvelő helytörténész egy mesét gyűjtött az elsüllyedt kastélyról.  A monda szerint egyszer egy gazdag uraság utazott keresztül a vidéken és felettébb megtetszett neki a táj.  Mivel szeretett vadászni, elhatározta, hogy építtet itt egy vadászkastélyt. Amikor elkészült, az egyik éjjel egy csúf, öreg cigányasszony kopogtatott az ajtón, aki csak vizet és némi élelmet kért, valamint szállást az istállóban.

Az uraság gőgösen ellökte a rászorulót és dühödten elzavarta. Az öregasszony viszont boszorkány volt és távoztában visszafordulva elátkozta az uraságot: – Bár gazdag és tehetős vagy, de én még gazdagabbá tehetnélek! Mivel viszont így bántál velem, süllyedjen el a kastélyod s te is vele együtt!

Továbbá e sorok szerzőjét is megihlette a misztikus hely varázsa, ezért egy irodalmi mű is készült Az elsüllyedt kastély legendája címmel, aminek kerettörténete teljes mértékben fikció.

A helyszínen lelhető téglaromok ugyanakkor beszédesek. A falakban található építőelemeken G E monogramok szerepelnek (egyes állítások szerint G E K 1763 feliratú téglát is találtak már itt). Ebből kifolyólag szinte biztosra vehető, hogy a jelenleg szabad szemmel is látható romok egy olyan építménynek a maradványai, amit az Esterházyak építettek.

Ugyanis G E monogramú téglákat tömegével lehet fellelni Zselízen, főként olyan épületekben, amelyek az egykori Esterházy-uradalomhoz tartoztak (kastély, Sacher-ház, lovarda, megannyi gazdasági épület, stb.). A téglák minden bizonnyal a vasúton túli (ma már sajnos nem létező) téglagyárban készülhettek.

Zselíz a 17. század elején került az Esterházy család érdekeltségi körébe jobbára házasságkötések révén. Az Esterházy család zólyomi ága Zselízen és a hozzájuk tartozó uradalom területén egyesítette a felaprózódott birtokrészeket. Levéltári források szerint Esterházy Miklós már 1617-ben fontolgatta, hogy kastélyt épít itt. Később a területet Pál fivérének adományozta. A török harcok és az anyagi körülmények miatt az építkezésre végül csak 1720 körül került sor Esterházy János (de Galántha) révén, ám messzemenően nem a mai formában. A ma ismert – végső – alakját minden bizonnyal csak 1804-ben nyerte el.

Magától értetődően a Gereble erdei titokzatos építmény, az elsüllyedt kastély is ezután épülhetett valamikor, ám az állítólagos 1763-as dátum valószínűleg tévút lehet. A kastélyépítő Esterházy János de Galántha (1695-1753) ekkor már nem élt, akárcsak a fiatalon meghalt fia, Esterházy János Károly Ferenc de Galántha (1723-1757) sem. Az utóbbi fiai, Esterházy János Nepomuk de Galántha 1750-ben, Esterházy Károly de Galántha pedig 1756-ban született, így nem valószínű, hogy 13 vagy 7 esztendősen építtettek volna erdei vadászkastélyt.

Ha egyáltalán valóban vadászkastély lehetett a rejtélyes épület. Ugyanis a térségben, a helytől nem messze a Garamhoz közel később egy gazdasági major jött létre, ami illeszkedett abba a majorsághálózatba, ami az uradalom jól működő rendszerét alkotta. Így könnyen elképzelhető, hogy korántsem vadászkastély, hanem egyszerűen valamilyen gazdasági épület lehetett a titokzatos hely. Ezt támasztja alá annak ténye is, hogy nem messze a romoktól máig megtalálhatóak egy kútnak a nyomai, amit egyes források Majnó-kútként tartanak számon (a szónak nincs jelentése).

Ugyanakkor Magyarország Első Katonai Felmérés térképén, ami 1782 és 1785 között készült a misztikus épület helyén, utólag ceruzával halványan be van jelölve egy dupla négyzetes jelölés. Ebből arra lehet következtetni, hogy az építmény a térkép elkészülése után keletkezhetett. A fura rajzolás mintha valamilyen kisebb erődítményt, vagy belsőudvaros épületet kívánna jelezni. Alakja alapján hasonlít a fő kastély jelenlegi (tehát 1804 utáni) formájára, de sarkain mintha félkörívek lennének, akárcsak egy füles bástya.

Erődítmény mindazonáltal nyilván nem lehetett, annak ugyanis több nyoma maradt volna. A jelzés mellett pedig egy halvány írás is szerepel, aminek megfejtése egyelőre nem járt sikerrel. Az írott betűk összeolvadnak a domborzati terepjelölésekkel, így nehezen kivehetők. A nagy kezdőbetű B vagy R után i-u-m-r-k-nek is olvashatóak az írásjelek, ezért Burg, Ruine, Bium, Rium, Biur, Riur, Bumr, Rumr, Bumk, Rumk, Bunk, Runk, Burik, Ruik-nak lehet értelmezni. A legvalószínűbb megfejtés minden bizonnyal a Ruin, azaz rom lesz.

Így kilétét, hogy vadászkastély, gazdasági objektum vagy valami más lehetett, továbbra is homály fedi. Ezt csak egy feltárás, ásatás tudná feloldani, esetleg egy geofizikai kutatás. Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy erre szükség lenne, és esetleg kiderülne egy nem túl izgalmas, nyers valóság. E nélkül megmaradhat a népnyelv számára misztikus kirándulóhelynek, amit ezer titok, rejtély és mendemonda sző át boszorkányok átkáról és egyéb megmagyarázhatatlan természetfölötti erők beavatkozásáról…

The post A zselízi elsüllyedt kastély rejtélyei appeared first on Reflex24.

Milyen lesz kávézni a felújított zselízi Esterházy-kastély kávézójában, ahol hajdan Sacher sürgölődött a konyhában, s ahol egykoron Schubert komponálta darabjait? Ezen méláztam el Tőzsér Árpád Mittel úr alakján keresztül, aki nevével a monarchista közép-európaiságot testesítette meg, mint a zselízi kastély maga is.

„Mittel úr óvatosan emelte ajkához a feketekávét. A porceláncsésze peremén egy hajszálvékony aranyozás futott végig, mintha az idők árja maga is beleszőtte volna az újjászületés fényét. A zselízi Esterházy-kastély kávézójában ült, amely hosszú évtizedek elhagyatottsága után ismét régi pompájában ragyogott. A falakon újra csillogott az aranyozás, a csillárok fénye ragyogóbb volt, mint hajdanán, s az asztalok mellett újfent elegáns vendégek üldögéltek, mintha csak egy letűnt kor elevenedne meg éppen.

Mittel úr szelíden elmosolyodott. Emlékezett egy estére, mikor egy régi ismerős mesélt neki az itt valaha tartott estélyekről, ahol a zongoraszó hangja összefonódott a pezsgőspoharak csengésével.

Most pedig, hosszú idő után, ismét lágy dallamok töltik be a termet – mintha csak maga Schubert játszana. Az illatos sütemények közt egy legendás név is feltűnt az étlapon: Franz Sacher személyesen is alkothatta itt egykoron a híres tortáját.

A történelem újra körbefonta a kastélyt, s a jelen megidézte a régmúlt ragyogását.

Az ablakon túl a kastély parkja rendezett sétányaival és elegáns szobraival, Héraklésszel, Euridikével és Orpheusszal ismét várta a látogatókat. Az öreg platánok ágaikat úgy nyújtották az ég felé, mintha az újjászületés reményét áhítanák ők is. Egy cinege szállt le a kávézó ablakpárkányára, fejét oldalra biccentette, s figyelte Mittel urat. Mintha kérdezni akarna valamit: Vajon a régi dicsőség visszatért? Vajon a kastély újra az lesz, ami egykor volt? Mittel úr csendesen letette a csészét, hátradőlt, s hagyta, hogy a kávé melege lassan szétáradjon benne. Odakint a szél egy halvány rózsaszirmot sodort az ablakhoz – talán egy régi dallam foszlánya, talán csak az idő üzenete.”

The post Mittel úr kávéja a megújuló zselízi Esterházy-kastély kávéházában appeared first on Reflex24.