Nagyon felemás időszak áll mögöttünk, amikor a járvány miatti korlátozások úgy rátelepedtek az életünkre, hogy a személyi szabadságunk esett általa fogságba. A karanténidőszak kiterjedt szinte az élet minden területére, így a szórakoztatóipar sem működhetett, a könnyűzenei rendezvényekről nem is beszélve. Lassan már idejét se tudjuk annak, hogy mikor voltak utoljára bulik, diszkók, közösségi rendezvények, ám a korlátozások enyhülésével és az átoltottsággal remélhetőleg az élet lassan visszatér a régi ritmusába, és ismét lehetőség lesz a „party time”-ra.

Erről az áldatlan időszakról és a kilátásokról kérdeztük meg Zselíz és a környék legismertebb DJ-jét, akinek neve gyakorlatilag egybeforrt a retró zene fogalmával.

Mikor zenéltél legutóbb?

Az utolsó nyílt buli a Denny Bár záróbulija volt Zselízen tavaly nyár végen, de a korábbi évekhez képest már a tavalyi szezon is elég gyenge volt. Összesen kb. 3-4 bulim volt. Összehasonlításképpen az előző években volt olyan szezon, hogy 20 rendezvényen is zenéltem. A tavalyi év nagyon fura volt, a Covid totálisan rányomta a bélyegét, aztán a nyár bár szabadabb volt, de a tömegrendezvények elmaradtak, és sokan bizonytalanul álltak bárminek is a szervezéséhez. Bíztam benne, hogy az idei év jobb lesz, de egyelőre talán még rosszabb is. Eddig egy születésnapon voltam, de nem nagyon mutatkozik, hogy lennének olyan bulik, amiket korábban természetesnek vett mindenki. Van pár foglalásom a nyárra, de ezek is magánakciók, születésnapok, lagzik stb. Nyilvános nagyobb rendezvényeket nem nagyon mernek szervezni sajnos, aki pedig be is vállalja, mindenféle megkötés és szabályozás mellett teheti csak meg.

Hogy élted meg ezt az időszakot?

Mindenki, aki a szórakoztatóiparban dolgozik – előadók, zenészek stb. – nagyon nehezen élték meg ezt az egészet. A könnyűzenei szórakoztató rendezvények adják az életnek azt a pluszt, ami felpezsdíti a hétvégi kikapcsolódását az embereknek. Ezek gyakorlatilag másfél éve megszűntek. Bár az emberek továbbra is igénylik a szórakozást, a bulit, de mindenki szűk körben, magánrendezvényeken oldja meg. Ezekre pedig nyilvánvalóan DJ-t vagy zenekart nem hívnak. Már nagyon ki vagyok éhezve egy igazi nagy ’ereszdelahajamra’, de úgy tűnik egyelőre még várni kell erre. Remélem, már nem sokáig. A másik kérdés, hogy egy ilyen hosszú időszak után miként tud visszatérni ez az egész műfaj a korábbi üteméhez. Az biztos, hogy senkinek se lesz egyszerű, de biztos vagyok benne, hogy meg fogja mindenki oldani, csak már tartanánk ott.

Hogy lettél DJ, pontosabban retro DJ? Miért pont ezt a zenei stílust választottad?

Az egész úgy ’97-98 környékén kezdődött, amikor Forgács Gabival úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk ezt a műfajt. Lényegében ő adta a technikai részt, neki volt felszerelése, hangtechnikája, mert zenekarban játszott. Én pedig mindig is szerettem a zenét és egyre jobban foglalkoztatott, hogy a bulikon biztosítsam a hangulatot. A baráti társaságunk szűk körű bulijai után megpróbálkoztunk egy gimis bulival, ami már úgymond élesben ment, és nagyon jól sikerült. Innentől kezdve rá két hétre már a zselízi Casablanca Clubban (ma az Admiral Club az egykori ruhatisztító udvarban) zenéltünk, ami abban az időben a környék legszínvonalasabb diszkója volt. Akkor ugyebár virágkorát élte a diszkókorszak, mára ez meglehetősen megkopott. Ezt követően a tulaj leszerződtetett félhivatalosan a diszkó állandó házigazda DJ-jének ,és péntek-szombat mi szolgáltattuk a muzsikát a szórakozni vágyóknak. Az az időszak nagyon meghatározó volt nem csak nekünk, de a korosztályunknak is. Mindannyiunk hétvégei gyakorlatilag erről szóltak. Olyan jól beindult az egész, hogy aztán már nem csak a Casiban (Casablanca Club), de a környékre is el kezdtek hívni. Gyakorlatilag bejártuk az egész régiót Ipolyságtól Párkányig. Pedig még csak 15-16 évesek voltunk. Tombolt a diszkó-láz.

Amit ma retrónak tekintünk, akkoriban ugye ez volt az aktuális zene, aztán már ahogy mentek az évek, inkább maradtam ennél a stílusnál, nem váltottam, nem követtem az aktuális trendet. De el kell mondani, hogy ezek a zenék nagyon jó ritmusúak, nagyon jól lehet rájuk táncolni, gyakorlatilag örökérvényűek. Hála Istennek a mai fiatalok ugyanúgy vevők erre a stílusra és ugyanúgy élvezik, ugyanúgy buliznak rá. Persze azért részben követem a mai trendeket is, igyekszem összekombinálni a retró „nótákat” a mai slágerekkel is, és bár a repertoár nagy része magyar dalokból áll, azért szlovák és nemzetközi slágereket is szoktam szép számmal vegyíteni. Igyekszem minden igényt (zenei) kielégíteni. Persze ami az igényesebb tánczenét illeti, a techno és az elektronikus zenék sosem szólítottak meg, így nem is erőltettem ezeknek a felvételét a repertoárba. Mára pedig igen komoly kultusza alakult ki ennek a zenei stílusnak, a retrónak, és nagyon gyakoriak az ilyen bulik.

Melyik a kedvenc retro számod? Vagy zenekarod, előadód?

Nem tudok kiemelni egy konkrétat. Nemhogy egyet, még top 10-et, sőt 100-at se. Amiket játszok, azt mind azért játszom, mert szeretem. Kb. 6000 szám van a repertoáromban.

Minden bulim utolsó, záró dala Ákostól az Érintő, amit hagyományosan a feleségemnek, Zsuzsinak ajánlok.

Hol szeretsz a leginkább zenélni magánrendezvényeken (szülinap, lagzi stb.) vagy nyilvános bulikon? 

Ez változó, nem lehet összehasonlítani a kettőt. Teljesen más a felépítése egy lagzinak, egy szülinapnak vagy egy afterpartynak, magyar bulinak. Mindkettőt nagyon szeretem, de ahol jó a közönség, ahol partnerek a szórakozni vágyók, ott visz magával a hangulat, ott mindenhol jó zenélni. Persze, vannak olyan bulik, ahol vontatottan indul a dolog, ekkor kell ügyesen ráérezni, hogy mire van igény és ilyenkor kell felpörgetni a bulit. Aztán vannak olyan akciók, amikor magától megy minden, és az első pillanattól kezdve olyan, mintha a tetőfokán lenne a hangulat.

A legjobban persze a hazai pályán szeretek játszani, ahol már kialakult egy törzsközönség, akikre csak ránézek, vagy néznem se kell, és tudom, hogy mivel lehet katarzist kiváltani. Ennek ékes példája a zselízi Magyar Házban szervezett magyar bulik voltak, amiket a mi csapatunk, a Retro Stars szervezett. Ha lehet ilyet mondani, az volt eddigi pályafutásom csúcsa. Azokat az éveket sosem fogom elfelejteni, de azt hiszem, ezzel mindenki így van, aki akár csak egyen is ott volt.

Mi a legemlékezetesebb bulid vagy élményed a pályafutásodból?

A legemlékezetesebb élmény egy lánybúcsú volt, de az nem publikus. Ami nagyon megmaradt bennem, amikor a zselízi Casiban a 2000-es évek környékén volt egy diszkómaraton, ahol lényegében három napig folyt a buli (és más is). Több DJ váltotta egymást, hatalmas hangulat volt. Egyedi. Ez ebben az időszakban óriási dolognak számított. Nem volt megszokott. De volt több nagyobb szabású buli is a teltházas kultúrházaktól kezdve a falunapos, városi napos szabadtéri rendezvényekig. Nehéz egy konkrétat kiemelni, mindegyik buli a maga nemében más, és a maga nemében emlékezetes. Az elmúlt évekből pl. a Martfesztes afterbulikat tudnám kiemelni, amik megint csak óriási élmények voltak.

Mik a távlati terveid?

Elsősorban az, hogy ismét zenélhessek és ismét beinduljon a zenei élet. Folyamatosan fejlesztem a technikai hátteremet, hogy minél színvonalasabb feltételeket tudjak biztosítani. Remélhetőleg felpörög újra a buliidőszak és nagyon sok rendezvényen találkozhatunk a közönséggel. Folyamatosan kapom a kérdéseket, hogy mikor, hol fogok végre zenélni, de sajnos semmi biztatót nem tudok mondani. Minden rendezvényszervező óvatos és maga is bizonytalan, hogy a korlátozások mit tesznek lehetővé.

Egyet megígérhetek, hogy ha ennek az egésznek vége, teljes intenzitással, szívvel, lélekkel teszem oda magam, hogy minél több önfeledt percet szerezzek a szórakozni vágyóknak. Rajtam biztos nem fog múlni.

Hogy egy klasszikussal zárjam: Induljon a banzáj (japán eredetű szó), essen szét a ház! Találkozzunk a bulikban!

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.09.15.

Egy zselízi magyar kissrác hódította meg a csehszlovák tehetségkutató TV-műsort

Kép: JOJ Videó Szimpatikus jelenet játszódott le a JOJ TV-csatornán futó Česko Slovensko má talent (CsehSzlovákia tehetségei) szombati…

2021.09.16.

A Sacher-gasztrokultúráról tartottak műhelymunkát Zselízen

A Gasztrokulturális örökségi helyszínek az NSKI és SACHER PT célterületein elnevezésű Interreg projekt részeként került sor arra a…

2021.09.14.

Potápi Árpád János adta át a zselízi Magyar Ház történelmi pincéjét

(Fotó: Botta Anikó) Ünnepélyes keretek között került átadásra a zselízi Magyar Ház történelmi, Sacher-pincéje 2021. szeptember 10-én. A…

2021.09.17.

Ilyen volt a XXXIX. Honti Kulturális Napok (képgaléria)

A múlt héten rendezték meg a XXXIX. Honti Kulturális Napokat Ipolyságon. A szlovák kormány és a Közegészségügyi Hivatal…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb