A százdi Szent Miklós templom megáldása és a középkori kút feltárása

Hosszú évek után újra visszatérhettek a hívek a százdi Szent Miklós katolikus templomba, hiszen 2022. május 28-án került sor annak újbóli megáldására. A százdi katolikus templom egyedülálló freskóegyüttessel rendelkezik, amely évtizedeken óta áll a szakemberek érdeklődésének központjában. Az 1300-as években meglehetősen módos kegyurai voltak a községnek, aminek köszönhetően teljes terjedelmében kifestésre került a templom. Ez abban a korban nem volt szokványos. A templomot a hagyomány szerint már 1222-ben is jegyzik. Az idén kerek 800. évforduló közeledtével sikerült lezárni egy kutatási szakaszt, így került sor májusban a templom megáldására. Az Árpádok nyomában elnevezésű régészeti projekt keretén belül, augusztusban a község kútjának feltárása is megvalósult.

Május 28-án az ünnepélyes szentmise két nyelven zajlott. Marián Chovanec besztercebányai püspök szlovák nyelven celebrálta a szentmisét, mellette az ipolysági Hlédik László plébános pedig magyar nyelven prédikált.

Az ünnepélyes felszentelésen részt vett a helyi plébános, Mgr. Benčík Tibor, Százd község polgármestere Srna Zoltán, Nyitra megye alelnöke Csenger Tibor, Százd magyarországi testvértelepülésének, Nagybörzsönynek képviselői, illetve a környékbeli polgármesterek és plébánosok is tiszteletüket tették. A szentmise után a helyi Citeraegyüttes előadásával egybekötött fogadásra került sor.

„A százdi templom kiemelt épületnek számít, hiszen, Szlovákiában mintegy 160 szakrális műemlék épülete van, amelyek státuszuk miatt együtemű komplex felújítást igényelnének. Mire kutatási területek elemzései és a hivatalos jelentések elkészültek, addig apránként megcsináltunk mindent. A templom felújítása és a vizsgálatok javarészt pályázatokból valósultak meg. Támogatást nyújtott a Kulturális Minisztérium, Nyitra megye és egyéb magyarországi alapítványok is. Nem mehetünk el szó nélkül a hívek és az elszármazottak önzetlen segítsége mellett, akik nem kevés összegeket áldoztak a templomra”

– fogalmazott Srna Zoltán, Százd polgármestere. 

Szakemberek már a korábbi évtizedekben is végeztek kutatásokat a templombelsőben. A belső terek helyreállítási munkái 2000-ben kezdődtek, melyet Vladimír Úradníček restaurátor professzor végzett.

„A freskók anyagmintáit és a színek kormeghatározását vizsgálták berlini, maribori, madridi egyetemeken. Egy-egy ilyen minta levétele és vizsgálata elérte a 180 eurót is”

– tette hozzá a polgármester.

Skladan Friderika, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének tanulója 2020-ban vizsgálta a faliképeket. A százdi templom 14. századi falképeinek története című szakdolgozatában foglalta össze a kutatási eredményeit. A faliképek fototechnikai kutatása színhelyes, súrlófényes, makró, UV-lumineszcens és infravörös-reflexiós felvételek segítségével végezte.  Valamint elvégezte falképek festészeti eljárásának feltérképezése szemrevételezéssel és mikroszkópos vizsgálatokkal kiegészítve. A restaurátor a kutatásai során rájött arra, hogy a falképeken használt pigmentekről egységesen elmondható, hogy többnyire szervetlen anyagokat tartalmaznak, melyek stabilak, lúggal szemben ellenállók, nedvesség, páratartalom változásra és alkáli sók hatására sem változnak el.

Skladan Friderika a falképek megvizsgálását követően arra jutott, hogy a giotto iskola alapján készülhettek, így csak Szerecsen Jakab lehetett, aki megbízott egy festőt a templom belsejének nagyszabású festésével. Ő volt az, aki elegendő gazdasági hátérrel rendelkezett egy ilyen költséges projekt finanszírozásához, valamint szülővárosából is meghívhatta a festőt. Szerecsen Jakab az éppen regnáló Anjou Nagy Lajos király gyógyszerésze volt. Királyi adományként megkapta a hont megyei Zaazd (Százd) birtokait. Megbízhatósága és hozzáértése miatt Nagy Lajos király a kamarák igazgatásával is megbízta.

Olaszos treschento technika érvényesül a falakon, ami figurális, tehát kifejező. A freskók a maga korában is kiemelkedő technikával kidolgozott képek voltak. A vásznat nem rontották el soha, nincsenek a templomnak hozzáépítései, kivétel a jelenleg bejáratként működő hozzáépített rész. Sem a török idők, sem a protestantizmus nem tett kárt a templomban, ezért megmaradtak a figurális képek.

„1955-ben a villanyvezetékek bevezetése során a falfestményeket megsértették. A nyomvonal vízszintesen haladt körbe az apostolok lábainál. Annak ellenére, hogy a festmények ismertek voltak, a projektet a műemlékek intézetének tudta nélkül hajtották végre”

– olvasható Skladan Friderika munkájában.

„Elődeink a villanyvezetéket az apostolok lábánál vésték be a falba. Szomorú, hogy annak idején azért fizettek 150 ezer koronát, most utóbb meg 12 ezer euróba került az, hogy a restaurátor helyrehozza. A villanyvezetékeket a padlóba vezettük el”

– jegyezte meg Srna Zoltán.

A templomot díszítő freskók nagy része a szentélyben maradtak fenn, ahol öt apostol alakja teljes egészében, három pedig töredékesen látható. A templom freskóit készítő mester nagy hangsúlyt fektetett a mintegy 130 centiméter magas alakok arcvonásainak, ruházatainak és attribútumainak megfestésére.

„Érdekes megjegyezni, hogy akkoriban az emberalakoknak nem festettek körmöket, az ujjakat befejezetlenül hagyták. Későbbi korok ezt hozzárajzolták. A restaurátorainknak viszont szépen sikerült eltüntetni az utólagos belekontárkodást”

– tájékoztatott a polgármester.

Nagy valószínűséggel a templomhajó részét is a falképek díszítették. Ennek a bizonyítéka azok a rajzok, amelyek a középkori freskó alárajzolásai lehettek. A szentélyből kilépve Szent Antal és Szent Ferenc látható, a hajóhosszban pedig a teljes krisztusi életkép elevenedhetett meg egykor.

A sekrestye is számos megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Bár a sekrestyét a templommal azonos anyagból építették mégis kérdés, hogy milyen funkciót töltött be. Elképzelhető, hogy lakótoronyként működött, de az is, hogy különálló oltár állt benne. Sőt egy korábbi bejárat is lehetett, amit idővel befalaztak.  A szakértőknek sikerült megállapítaniuk, hogy a templom elkészülte után mintegy 30-40 év elteltével épült hozzá.

A Szent Miklós templom melletti kút meglétéről a helyiek nem tudtak, csupán a templom felújítási munkálatai során szereztek róla tudomást.

„Csatornavíz elvezető árok készítése céljából felástuk a templom körüli területet.  80 cm mélységben, három rétegben már sírok találhatóak. A munkálatok során az egyik munkagép majdnem beleszakadt a kútba, így szereztünk tudomást annak meglétéről”

– fogalmazott Srna Zoltán.

Az Árpádok nyomában című nagyszabású régészeti projekt keretén belül, augusztus 17-én került sor a középkori kút feltárására Orosz Örs, Zachar Pál, Prokopp Mária professzorasszony, Buják Gábor történész és Srna Zoltán polgármester jelenlétében. Bali Henrietta, a lévai Barsi Múzeum igazgatója régészeti felügyelőként volt jelen.

 A 16 méter mélységű kút fala minden oldalról jó állapotban maradt meg. A kónuszosan keskenyedő kút felső része 1 méter, míg az alja már csak 70 centiméter átmérőjű. A kutatók abban bíztak, hogy a kútban találnak Szerecsen Jakabra utaló nyomokat, vagy kincseket, hiszen korábban a Morda-hegy oldalában, az ún. Aranytáblán egy pecsétgyűrűre bukkantak, amely feltehetően akár Szerecsen Jakab tulajdona is lehetett. A gyűrűről a község 2D és 3D modelleket készített.

„A szárazságnak és az Ipoly szabályzásának köszönhetően a talajvíz legalább egy métert csökkent. Egy napi munkával sikerült elérni a talajvizet. Legalul fagerendákból van kialakítva egy nyolcszögű struktúra, amelyre épült rá a kút kőből készült fala. A kútban számos második világháborúból származó lőszereket és kézigránátokat találtunk, amelyeket tűzszerészek hatástalanítottak. Fémdetektorral át lett kutatva a kút feneke, ami azt bizonyítja, hogy a 20. század első felében a kutat kitakarították, és a talált leleteken kívül már más fém lelet nem található meg benne”

– árulta el Orosz Örs facebook-oldalán, ahol élő bejelentkezésekben követhették az érdeklődők a kút feltárását.

A kút falában találtak egy követ, amelyen az 1651-es évszám szerepel. Ez a kút keletkezésének az idejét jelentheti. Másodlagosan ebbe a kőbe az 1940-es évszám is bele van faragva. Valószínű ekkor a kutat takarították vagy mélyítették. A felszínre került leletek mind a XX. század második feléből és a 1940-es évekből származnak.

A többszáz éves templom vizsgálata és rekonstrukciója nem fejeződött be. A hívek jövőbeli tervei között szerepel egy középkori kőoltár és szószék elhelyezése.

„Mélyalapozású kőoltár lehetett a szakemberek szerint. Az alapokból kiindulva amfiteátrális a templom belsőtere. A georadar megmutatta, hogy aláalapozott kőoltár volt a szentélyben, viszont 60 centivel lejjebb. Ez nem felel meg a teológiai elvárásoknak, hiszen a katolikus templomokban 3 lépcsőfok szükséges ahhoz, hogy a templom szentélyébe belépjünk. A mi templomunkban pedig 60 centi mélyen már csontvázak találhatóak. Az egyház feladata lesz az ok okozat megválaszolása. A kőoltár és a szószék mellett tervezzük az ablakok cseréjét is. Nem fakeretes, hanem középkori kazettás ablakokat fogunk beállítani, mint ahogy az eredetileg is volt”

– fogalmazott Százd polgármestere.

Százdon jelenleg mintegy 20-30 aktív hívő van. Akik nagyra értékelik a kutatási eredményeket és örülnek, hogy ismét visszatérhettek szeretett templomukba. A vasárnapi szentmisék továbbra is váltakozva, magyar és szlovák nyelven fogják celebrálni a Szent Miklós templomban. 

fotók: Baka Anita/Orosz Örs facebook-oldala