Az ibolyházi városi hivatal díszes nagytermében ülésezik Geroj ispán bőszen és keményen. A kritikát és az opponenst ő nemigen szívleli, ellenben más ötletét sajátjaként szívesen beterjeszti. A városházán patriarchális az uralom, engedélye nélkül még a pók sem mászik a falon. Az alkalmazottak kik még seggnyalásból nem vizsgáztak jelesre, aggódhatnak munkájukért minden nap, reggel és este.
Ispánunk nem igen hallja meg az egyszerű ember szavát, még akkor sem ha az lanton rebegé el az ő baját.
Viszont építtetett ő magának luxus retyót, nem semmi pénzen, a sok szegény paraszt meg végezze dolgát az árokparti útszélen.
Mifelénk négy évben szabatik az ispán hatalma, melyből az első hármat, rögvest Pathó Pál úr munkamorálját követve, fejez be. De bezzeg a negyedik választási évben, bőszen épít, ígér és költekezik kevélyen. Ilyenkor semmi sem drága, csak a választási ráta az ő érdekét szolgálja.
Szláv kiskirályként van ő néki még egy hatalmas nagy gondja, a sok rebellis vad magyar horda, mely folyvást az oldalát nyomkodja.
“Hol zászlójukat tűznék szent erkélyemre! Hol meg emlékeznének holmi trianoni becstelenségre! “Kedves magyar barátom” egy dolgot meg kéne már érteni itten: Eme ódon kőfalak közt én vagyok az Isten, s Ibolyháza pórnépe közt egy sincsen, ki hozzám felérjen!”
Vezetése alatt mégis haldoklik a város, s ezt csak a vak nem látja, bár, ki szemellenzőt hord lóformára, az a megváltást még mindig benne látja. E városban, ha kultúrára szomjazol, esetleg jó mozifilmet néznél vagy csak koncerten csápolnál vadon, lehetőséged nem nagyon adatik sehol. Lehet fedett sportpályán edzenéd kemény tested vagy csak hűs habokban mártanád megfáradt lelked, álmodozz csak, hisz ez csak utópia. Itt nem igazán kapcsolódhat ki az embernek fia.
Bár csiripelik már a tépett verebek, hogy emberünk megunta az ispánságot, s lelke magasabb állami pozícióba kívánkoz. Adjon néki hozzá sok erőt és egészséget az Isten. Legyen bár elnök vagy akár csak mezőgazdasági minister. Csak egy ne legyen soha többé: ibolyházi polgármester.
Halván az idők szavát, egy napon megéljük talán, hogy felpattan ő fehér pej lovára és elvágtat az ingatlanok végtelen birodalmába.
Hozzászólok