Tudnunk kell, hogy a palóc nép ősi nép. Eredete, ha nem is egészen tisztázott, de a néphagyományainak, népszokásaink ismeretében következtethetünk őseredetére. A palóc népi hagyományban a jeles napok mindig a napfordulókhoz kötődtek. A természet ritmusához igazították ünnepeiket, mint a tavaszi, nyári, őszi, téli napforduló. Szoros kapcsolatban éltek a természettel, ősi vallásuk pedig a tűz- és Naptisztelet volt, amely által a teremtő Öreg Istent imádták. Tudták, hogy a Nap, a fény, a tűz ereje, energiája által adja a természet újjászületését. A nemzetség, a közösség, a család volt a meghatározó minden tevékenységükben, ünneplésükben. A munkában, a mindennapok nehézségeiben számíthattak a közösség segítségére, erejére, a gyengébb láncszem számíthatott az erősebbre.

Ezt a gazdag, ősi hagyományt hasonlítsuk össze a közelmúlt karácsony ünnepkörének szokásaival.

Az ősidőkben kialakult szakrális kultúra sokáig élt nemzedékeken keresztül, egészen addig, míg el nem érkezett a 20. század, amikor a paraszt gazdaságokat megsemmisítve, kihúzták az éltető földet a parasztok lába alól. Eltűnt a föld és ezzel együtt megszűnt az az életforma is, amely ebből a létformából táplálkozott.  

Ős eleink a téli napforduló idején, ugyanúgy, mint a többi napfordulókor tűzfényeket gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget. Ekkor tort tartottak az elejtett vadból, ahol közösen készítették és fogyasztották el az elkészült ennivalót. Az elejtett vad belső részeiből égő áldozatot mutattak be, hogy elűzzék a sötétség szellemének ártó hatását. Őseinknek ez a szakrális szokása a kereszténység felvétele után eltűnt, de egyes elemek megmaradtak, tovább hagyományozódtak. Mindez az András nap utáni disznóvágásoknál, disznótoroknál tetten érhető. A levágott disznót sokáig tűzzel, égő szalmával pörkölték, tisztították.  A rokonság, a család együtt végezte a disznó feldolgozásának munkáját és az esti toron is együtt vettek részt, a közös asztalnál. Ekkor a vacsoránál megjelentek az alakoskodók, bakuszok, gedók és kolompolással, zörgéssel követeltek maguknak, a disznó aprólékából.

Mivel elődeink a földből éltek, a föld termése adott nekik táplálékot, ezért minden szokásuk, ünnepük a növények bő termékenységét célozta meg. Mind ez mellett azonban fontos volt számukra a nemzetség, a család szaporodása is.

Karácsony közeledtével a férjez adandó lányok párválasztási jóslásba bocsátkoztak. Vajon a jövőben ki lesz a párjuk, gazdag, vagy szegény és milyen nevű? Ezzel már András napjának előestéjén kezdtek foglalkozni, majd folytatták Borbála, Luca napján, egészen karácsony böjtjéig, Ádám- Éváig. Apjuk nadrágján aludtak, gyümölcsfaágat törtek s vízbe állítva virágoztatták, a zsúpszalma ereszt rázták, milyen mag hull a kötényükbe, ebből is jósoltak a férjhez menésükkel kapcsolatban. Tűzre bevitt fahasábokat számoltak, páros-e vagy páratlan, apjuk dedelléjét a villáról lekapva kifutottak az udvarra, milyen nevű férfit látnak, olyan nevű lesz a férjük és még hosszan sorolhatnánk párválasztási jóslással kapcsolatos praktikáikat..

December 13-ához, Luca napjához is sok hiedelem fűződött. Ezen a napon több tiltás volt az asszonyszemélyeknek. Tilos volt mosni, varrni, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét és nem fognak tojni. A baromfi állatok szaporodásához fűződő hiedelmek, szokások egyike volt, a lucázás. Csak fiúgyermekek lucázhattak, akik szerencsét hoztak.

A lucázásért tojást kaptak a gazdasszonytól. Ha nem kaptak, akkor egy követ dobtak az udvarra, így jelképesen agyonütötték a szerencsét.

A lucabúza hajtatása is a termékenységet volt hivatva erősíteni. A legrégebbi időkben luca széket is készítettek, amelynek három lába kellett, hogy legyen. Luca napjától egészen karácsony böjtjéig, Ádám- Éva napjáig készítették többfajta fából. Szintén szakrális termékenység varázsló értelme volt, mert a széken levő három lyuk a nőiességet, míg a lábak a férfuasságot jelképezték. Az ősi időkben erre a székre készítettek oltárt a házban, erre tették a kizöldült lucabúzát, amit szintén a termékenység, a szaporodás előmozdítására ajánlottak fel. A lucaszék készítését a kereszténység felvételével szigorúan tiltották és büntették, babonás szokásnak nevezve minden hozzá kapcsolódó tevékenységet. A lucaszéknek elődeink varázserőt tulajdonítottak, mert ennek segítségével megismerték a boszorkányokat, a rontó erőket. Ezek elől úgy menekültek, hogy mákot szórtak maguk után, amit a boszorkánynak szemenként kellett felszednie, így a lucaszék készítője egérutat nyert. A mák magja, apró és gömbölyű, ami szintén a bő termékenységgel volt kapcsolatos.

Őselődeinknél a karácsony ünnepe, a téli napéjegyenlőség ünnepe volt. A téli napfordulón meghalt a Nap, eltűnt az égről, ezért elődeink tüzeket gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget. Kerecsensólymokat röptettek, melyek az emberek lelkét jelképezve, magasba szálltak, hogy lehozzák a tűz fényénél, az ujjá született Napot. Karácsony szavunk gyökerét is a kerecsen szóban találjuk meg.

Ezek a szokások lassan eltűntek elődeink életéből, főleg a keresztény vallás felvétele után. A közelmúlt aztán új szokásokat hozott, mint az ostyahordás szokása, a betlehemezés, az ablakok alatti éneklés, a kántálás, vagy mennybölözés, melyik tájegységen hogyan nevezték.

Kiskarácsony napjának közös ebédjét, vagy vacsoráját, a hagyományos étkekkel sokáig megtartotta a családi hagyomány. Ehhez is fűződött egy szokás. A gazdasszonynak nem volt szabad az ünnepi asztaltól felállnia, nehogy az üllős tyúkjai felugráljanak a tojásokról. A kereszténység felvételével új szokások születtek. A gazdagon megterített, ünnepi asztal alá, szalmát, szénát és kézi szerszámokat rakott a gazda, emlékeztetőül, hogy a kis Jézus szénán, szalmán feküdt az istállóban és hogy szent József kétkezi munkás volt.

Vajon mi maradt meg mára ezekből a gazdag szokásokból, hagyományokból? Alig valami. A karácsonyfa állítás szokása még él, de a többi népszokás, hiedelem sajnos teljesen eltűnt.

A karácsonyfa állítást a német nyelvterületen élő emberek hagyományának mondják, pedig ez nem így van.  Magyar Adorján ősvallás kutató szerint a karácsonyfa állítás avar szokás volt, már az ősidőkben. Az elgermánosodott avar népek állítottak fenyőfát, minden keresztény tiltás ellenére, titokban, amelyben a növénykultusz, a tűz, a Nap tisztelete nyilvánult meg. A fenyő nem hullajtja le a leveleit, ez szimbolizálta számukra a folyamatos öröklétet.

A karácsonyfa lényege a sok égő gyertya volt és rajta a gömbölyű termések, dió, alma, mogyoró. A fa tetejére először fényes, körformát tettek, ami a napot szimbolizálta, később csillagot, ami a Napot helyettesítette. Csupa szimbólum, mert a gyertya a hímség, míg a gömbölyű gyümölcsök a nőiesség jelképei. A körforma pedig a világmindenség örök Urának a szimbóluma volt.

Ezekből az ősi jelképekből eredtek, a palócság múltjában, a népi hagyományok. A karácsonyi ünnepi asztalra így került az alma, a dió, a fokhagyma, a mákos kalács, dedelle, az édes bor, vagyis a lefojtott must és más jelképes ételek.

A palóc parasztoknál borókafenyőt állítottak, vagy felkötötték a ház mestergerendájához, melynek apró, gömbölyű termése a nőiességet, a termékenységet szimbolizálta. A boróka avar neve „bor” volt. Maga a fenyőfa is jelkép volt, az égig érő világfa jelképe. / Ipolyi Arnold- Magyar mythológia II. kötet 78. oldal./ Az égig érő világfa sok népmesékben is megtalálható.  Ilyen jelképek jelenítették meg őseinknél a halált és az ujjá születést karácsony ünnepkörén, és ez az, amit a mai világ már nem ért.

Lőrincz Sarolta Aranka

The post Lőrincz Sarolta Aranka: Karácsonyi szokások a múlt értéktárában appeared first on Reflex24.

Ausztrália

Mivel a déli féltekén a karácsony nyárra esik, a Mikulás gyakran szörfdeszkával közlekedik. Az otthonokat rendszerint a”Christmas Bush” őshonos növénnyel díszítik fenyőfák helyett.

Ausztria

A fiatal férfiak krampusznak öltözve járják az utcákat és ijesztgetik a szépreményű ifjoncokat.

Csehország

Az eladósorban lévő lányok december 4-én cseresznyefaágat helyeznek a vázákba, ha karácsonyig kivirágzik, a következő évben készülhetnek az esküvőre.

Dánia

A dánok paranoiások, legalábbis karácsonykor biztosan. A hagyomány szerint ilyenkor egy kis, gonosz koboldtól, „Nissétől” tartanak. Ez a kobold mindenáron azon van, hogy elcsenje a gyermekek ajándékait. Így Nissének, a koboldnak december minden napján, egészen huszonnegyedikéig egy tál reggelit kell kikészíteni, nehogy mérges legyen és ellopja a karácsonyi meglepetéseket.

Finnország

A skandinávok nemcsak a mérhetetlen alkoholfogyasztásról híresek, hanem örökös melankóliájukról is. A finnek bánata olyan mértéket ölt karácsonykor, hogy ősi hagyomány szerint ilyenkor a temetőiket keresik fel, ahol egy-egy gyertyával elhunyt szeretteiket köszöntik. Amikor sok száz család mécsesekkel járja a temetőket, akárcsak idehaza halottak napján a pislákoló gyertyafényben sokkal barátságosabbá és meseszerűbbé válnak a sírhelyek.

Franciaország

A francia gyerekek a kandalló párkányára helyezik a cipőiket. Itt tölti meg ajándékokkal a Pere Noel.

Nagy-Britannia

A gyermekek Nagy-Britanniában a kéréseiket tartalmazó leveleket a „Kívánsággépbe” dobálják, ami a kandallók hátsó felében van, így remélve, hogy a levelük eljut a címzetthez az Északi-sarkra.

Izland

A szigetországban a 13 Jólasveinar helyettesíti a hagyományos Mikulást. A gyerekek őket várják.

India

India lakosságának jelentős többsége hindu és muszlim vallású, a keresztények azonban megünneplik a karácsonyt, de a helyi adottságoknak megfelelően mangó- vagy banánfát díszítenek.

Japán

Az ázsiai szigetországban annak ellenére, hogy kevés a keresztény, mégis él a karácsonynak egyfajta hagyománya. Nagy népszerűségnek örvend ilyenkor a japán kalligráfiával díszített, papíralapú üdvözlőlapok egymásnak való küldése, azzal a furcsának tűnő kikötéssel, hogy az üdvözlőkártya nem tartalmazhat piros színt. Ennek oka, hogy Ázsiában a néphiedelem szerint a piros szín a gyászé. Így a karácsonyhoz itt Európában illő piros színű tárgyakat Japánban mellőzik. A vörös adventi gyertyáktól, a télapón át, egészen a vöröses karácsonyfa gömbökig, minden ilyen jellegű tárgy megjelenítése és használata tilos, mondván szerencsétlenséget hoz.

Mexikó

Oaxaca-ban egy ünnepi felvonulással kezdődik a szezon majd az ünnep zárásakor kerámia lapokat törnek össze a helyiek a székesegyház mellett, ezzel jelezve, hogy közeleg az év vége.

Norvégia

A családok seprűket tesznek az ajtóba, hogy ezzel állítsák meg a szenteste pajkoskodó boszorkányokat.

Ukrajna

Az ukrán családok pókhálót rejtenek el a fán. Aki megtalálja, azé a jó szerencse. A hagyomány szerint ugyanis egy szegény asszonynak nem volt pénze díszekre, ám egy apró pók reggelre ezüstös hálóval befonta a fát és ragyogóvá varázsolta a szegényes karácsonyfát.

Venezuela

Caracas-ban a templomokhoz vezető utakat lezárják, hogy a hívek könnyebben közlekedhessenek. A ritka alkalmat kihasználva manapság sokan görkorcsolyával járnak a karácsonyi nagymisére.

Dél-afrikai Köztársaság

Tekintve, hogy az ország földünk déli féltekéjén helyezkedik el, a decemberi évszak aligha jelent egyenlőt a hideggel. A dél-afrikaiak ilyenkor szabadtéri sütögetéssel múlatják az ünnepeket, mégpedig egy hagyományos étellel, amit csak karácsonykor fogyasztanak. Ez az étel nem más, mint a császárlepke bábja, amit forró olajban sütnek ropogós ünnepi falattá.

Anglia

Az angolok a karácsonyt kissé sajátosan ünneplik. Például az ajándékokat nem szenteste, hanem 25-én, karácsony napján bontják ki. Továbbá nem a Jézuska hozza a tengernyi meglepetést, hanem a Mikulás, aki központi figuraként az angol családok házaiban még ehet is. 24-én éjjel az angol családok egy pohár tejet és teasüteményt tesznek ki a pocakos puttonyosnak.

Hollandia

A hollandok számára fontosabb a mikulás, mint a karácsony. A holland gyerekek ajándékaik túlnyomó részét ekkor kapják. Ami még érdekes a hollandok Mikulását illetően, hogy merítve évszázados koloniális hagyományaiból, azokból az időkből, amikor még rengeteg különböző gyarmat tartozott az országhoz, a holland Szent Miklós segítői színesbőrű manók. Az elmúlt években azonban számtalan vita övezte Hollandiát, amiatt hogy mégis milyen dolog néger rabszolgamanókkal megjeleníteni a gyermekek örömét szolgáló Mikulást.

Görögország

Görögországban a karácsony 12 napot felölelő folyamatos ünnep. A december 25-től január 6-ig terjedő időszakot Dodekameronak nevezik (jelentése 12 nap). Ebben benne foglaltatik mindhárom ünnep, a karácsony, az új év és a Vízkereszt. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók élnek – nevük kalikandzarosz – akik azzal foglalatoskodnak év közben, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Karácsonykor azonban felhagynak ezzel a bosszantó foglalatossággal, hogy a földre jöjjenek, most már az embereket bosszantani. A házban aztán szörnyű ramazurit csapnak, törnek – zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót. Ezért távol kell őket tartani a háztól, és mivel a tűztől nagyon félnek, a házi tűzhelyben a láng soha nem aludhat ki. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket oda ahonnan jöttek, a Föld gyomrába. A fiatal lányok karácsony reggelén a patakhoz mennek vízért, ebből iszik az egész család. Bizonyos vidékeken a forrást „meg is etetik”, azaz ételeket tesznek a partjára. Fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a házi állatok is jó és bőséges táplálékot kapjanak. A görögöknél a szerencsét hozó bűvös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja. A bőségvarázsló, adománygyűjtő népszokások közül a legfontosabb Görögországban a kalanda. Énekesek járnak házról házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak.

Olaszország

Olaszországban a karácsonyi időszakban gyakran rendeznek dudás fesztiválokat. Különösen a déli tartományokban kedvelt ez a szokás, amikor a “zampognarik”, a hegyi pásztor dudások leereszkednek a hegyekből és dudaszóval köszöntik a közelgő ünnepet, Jézus születésének napját. A karácsony is erről kapta nevét “Natale”, azaz születés. Olaszországban a mi Mikulás-napunknak megfelelő ünnep január 6-ra, azaz vízkereszt napjára esik. Az ajándékokat az olasz gyerekek nem a cipőjükbe, hanem zokniba, harisnyába vagy ezt utánzó színes zacskóba kapják. A Mikulás a rossz gyerekeknek nem virgácsot, hanem széndarabkákat hoz. Persze ez a gyakorlatban sohasem fordul elő, hiszen rossz gyerek nincs. Van azonban “szén” cukorból, ezt már találnak a harisnyákban. Az ajándékokat egy jóságos boszorkány a kötényéből osztogatja, a neve Befana. A gyerekek előző este tejeskávét és süteményt készítenek a szobába, hogy Befana jól lakhasson, ha arra jár. Január 6-án reggelre pedig megjönnek az ajándékok is, amelyek általában finom csoki és karamella.

Lengyelország

Egy nagyon szép szokással kezdődik a karácsonyi ünnepkör a lengyeleknél. 24-én este az eget kémlelik kicsik és nagyok, arra várva, hogy meglássák az első csillagot. Ez Lengyelországban a Betlehemi csillagot jelképezi, melyet ők Gwiazdkának neveznek. Aki először észreveszi a legelső csillagot, ezt kiáltja, ekkor a családtagok köszöntik karácsony ünnepét és egymást.

Fotók: pexels

The post A világ különleges karácsonyi szokásai appeared first on Reflex24.

A több, mint 30 gyermekből álló táborozó csapat többsége Zselízről és a várost körbeölelő falvakból érkezett, de volt aki egészen a szomszéd járásbeli Párkányból, vagy éppen Bart községből  utazott.

A tábor programja magába foglalta a környezetvédelem és az egészséges életmód tematikáját. Az első nap folyamán a zselízi Comenius gimnázium végzős diákjai tartottak előadást a környezetünk megóvásának, valamint a egészségtudatos életmód kialakításának fontosságáról.

A második napon  műveltségi, és ügyességi vetélkedőkkel szórakozatták a fiatalkorúakat.

A tábor szervezői nagy hangsúlyt fektettek nemzeti örökségünk, hagyományaink felelevenítéséra, továbbadására is.

„Voltaképpen célunk a gyerekek minőségi szabadidő-eltöltése volt. A röpke pár nap alatt azt hiszem, sikerült teret adnunk az étkezés, a tesmozgás fontosságának, valamint önvédelmi gyakorlatokból  is adtunk egy kis ízelítőt. Viszont a fővonalat a nemzeti örökségünk továbbadására irányítottuk. Itt többek között a hagyományőrzésre, a tradíciók felevenítésére – példának okáért gondolok itt az íjászat bemutására, kipróbálására – fektettük a hangsúlyt.”

– nyilatkozta a csoport egyik alapítója, Diósi Katica.

„ Számunkra minden egyes  gyermek egy csoda, éppen ezért minden érdeklődőt nagy-nagy szeretettel fogadtunk a táborunkba. Itt szeretnék  köszönetetnyilvánítani még egyszer támogatóinkank, segítőinknek, akik színvonalasabbá varázsolták az itt eltöltött időt.”

– tette hozzá a társulás másik alapítótagja, Belan Lívia.

A  tábor utolsó napján, azaz a harmadik napon a zene vette át a főszerepet. A jó hírnévnek örvendő felvidéki zenekar, az Ayers Rock két tagja közös éneklésre invitálták a gyerekeket. Végül táncverseny és egy fergeteges hangulatban zajló karaoke vetett véget a tábornak.

Köszönet jár minden szervezőnek és segítőnek, aki nélkül ez a tábor nem jöhetett volna létre!

Szervezők: Diósi Katalin, Belan Lívia, Patus Arnold, Szemerédi István

További segítők: Belan Veroni, Diósi Enikő, Kovács Zsolt, Urbán György (pedagógus), Varga Tímea (pedagógus).

fotók: Belan Veroni

The post Gyerektábort szerveztek Zselízen appeared first on Reflex24.

„2020. június 4-én, a magyar nemzet szétszakításának századik évfordulóján nem emlékezhetünk közösségben, nem élhetjük át együtt a nemzeti összetartozás határokon átívelő élményét. Egymástól távol maradva is hívjuk fel a figyelmet összetartozásunkra és közösségünk hagyományaiból sarjadó életerejére, a Kárpát-medencét behálózó kisfilm-sorozattal!

Öltsük fel viseletünket, keressük fel szűkebb pátriánk emblematikus, épített vagy természeti örökségét reprezentáló helyszíneit, s készítsünk 1-2 percnyi videófelvételeket – szólóban, párban, „karanténstábbal…” – felvillantva saját vidékünk, vagy más néprajzi táj tánchagyományát! Fejezzük ki ezzel azt a folytonosságot, amelynek ezeregyszáz éves létünket és jövőnket köszönhetjük a Kárpát-medencében!”

A felhíváshoz csatlakozott a farnadi Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttes is – igaz, a járványügyi helyzetre való tekintettel csökkentett létszámban. A megfelelő talpalávalót Alt István és tanítványai biztosították.

Az előadásról készült felvételt, más néptáncegyüttesek bemutatójával egybefűzve június 4-én teszi közzé a Martin György Néptáncszövetség.

The post Körbetáncoltuk a Kárpát-medencét Farnadon (VIDEÓ) appeared first on Reflex24.

A húsvéti ünnepkör már virágvasárnapon elkezdődik. Ezen a napon arról emlékeznek meg, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe. Ilyenkor barkaágakat visznek magukkal az asszonyok a templomba. A barkát ilyenkor a pap meg is szenteli, és ennek a megszentelt barkának az elégetett porát használják fel a következő évben a hamvazószerdai hamvazkodáshoz. Ezután kezdődik a nagyhét.

A népszokások zöme nagycsütörtökön (zöldcsütörtök) kezdődik. Ezen a napon volt érdemes a krumplit ültetni, hogy bő termés legyen. Aznap főzött ételeikben is megmutatkozott a zöld szín, sok helyen a frissen kihajtott sóskából volt az ebéd.

Nagypénteki népszokásokhoz szorosan kötődött a víz. Az emberek a patakhoz vagy folyóhoz mentek mosakodni, sőt még az állatokat is levitték, hogy egészségesek legyenek egész évben. Ipolyvarbón már az éjszakai imádkozás után mentek a folyóhoz. Ehhez kapcsolódik egy mondás is, hogy hajnalban kell menni, amíg a holló nem repüli át a folyót.

Összegezve a nagypénteki vizet gyógyítónak tartották, vittek belőle haza is, volt, ahol ebben főzték meg a húsvéti sonkát, tojást. Hagyományosan ezen a napon az asszonyok főztek, sütöttek, de az Ipoly mentén egész nap a templomban voltak, csak délben mentek haza valamit enni, inni, (mivel szigorú böjt volt, csak száraz kenyeret és vizet) s mentek is vissza a templomba énekelni, imádkozni. Nagypéntekhez sok tiltás fűződik, az egyik legfontosabb, hogy nem volt szabad földdel dolgozni.

  Nagyszombat is hasonlóan telt a templomban,  de ekkor már csendesebben, mint nagypénteken. A fiatal lányok rózsafüzért imádkoztak a szent sírnál, a legények őrt álltak mellette. Ezen a napon az egész falu szigorúan böjtölt, a feltámadásra készült, amelyre a kora esti órákban került sor. Ilyenkor mindenki elment a misére. A gyerekeknek, fiatal lányoknak, ha az évben vettek valamit, azt biztos húsvétra vették, így a feltámadási misére mindenki felvehette az új ruháját, cipőjét.

Az Ipoly mentén húsvétkor a mézeskalácsos árult a faluban, néha  már nagypénteken. A legények a kedvesüknek szívet vásároltak, a lányok lovacskát vettek a fiúknak. A gyerekeknek is vettek mézeskalácsot. A kapott mézeskalácsokat kitették az ablakba, hogy a körmenetben majd mindenki lássa.  A feltámadási körmenet után lehetett csak húst enni.

    Húsvétvasárnap számított a legnagyobb ünnepnek. Az aznapi étkezés is ünnepélyes volt Addig nem kezdtek el enni, míg a gazda meg nem szentelte az ételt, együtt imádkoztak, együtt ettek, senki nem ment el otthonról, aznap együtt volt a család. Ha a lány másik faluba került menyecskének, akkor sem látogatták meg ezen a napon egymást. Egyes helyeken, mivel a böjti időszak véget ért, este húsvéti mulatságot rendeztek.

Húsvéthétfőn a legények már kora reggel  csoportosan indultak a lányokat megöntözni. Volt, hogy cigányzene kíséretében mentek, és mindig a falu szélén az első háznál kezdték el. A legényeket a seprűs hajtotta. Először minden lányt együtt meg kellett önteni, és csak utána mehettek a szeretőjükhöz. A locsolóknak a jutalom a locsolóversekért a festett tojás volt. A tojás mellé a legények szalonnát, kolbászt, pálinkát kaptak, a gyerekeknek aprópénzt adtak.

Az öntözködést nagyon kívánatosnak tartották a lányok és családjuk is, mert az egészséget, dolgosságot hozott a lánynak. Addig öntözték a lányt, amíg lógott a kötélen neki ruha, amit átvehetett a vizes helyett. Minél több ruhája volt egy lánynak, annál nagyobb büszkeség volt ez az apjának.

Ezekből a hagyományokból már sok elhalványult, átalakult , de remélhetőleg azzal, hogy felelevenítjük őket, valamit megőrizhetünk az utókornak.

Gyekiczky Adrienn

The post Húsvéti népszokások az Ipoly mentén appeared first on Reflex24.

A rendezvényt a Nádas Énekkar nyitotta meg, a Gereben zenekar kíséretében. Egy a szeretet ünnepéhez kapcsolódó népdalcsokor előadásával teremtették meg az ünnepi légkört. A soron következő fellépők már modernebb stílusban tündököltek. Három tehetséges, fiatal lány – Orsolya, Ibolya, illetve Noémi – egymást követő szólóénekével teljesen elbűvölte a nagyérdeműt.

Őket követte a Bohák lányok alkotta, négyfős Mirtusz népdalkórus. A szomszédos Érsekkéty büszkeségei tardoskeddi dudanótákkal csaltak mosolyt a hallgatóság arcára. Ezen műsorszámukat a 2019-es Bíborpiros szép rózsa népdalverseny országos döntőjében kiemelt aranysávos minősítéssel jutalmazták, s a siker ezúttal sem maradt el.

A következő műsorszakaszban Tóth Tilda szólóéneke után a néptánc, illetve a népzene vette át a főszerepet. „Hogy volt régen” címmel a Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttes tardoskeddi táncokat mutatott be, Légár Dániel és Koronczi Alexandra koreográfiájával. A fiatal, energiával teli táncosok lába alatt csak úgy porzott a szinte még érintetlen, új színpad, a nézőközönség pedig már az előadás korai szakaszában tapssal kapcsolódott be.

Ezt követően színre lépett a párkányi Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola három növendéke – Baláž Zoé, Bohák Botond és Chládek Dániel –, Alt István felkészítésével hegedűn játszottak. Őket követte Mészáros Barnabás bodrogközi oláhos és magyar szóló tánca.

A negyedik szakasz bökönyi, illetve szatmári táncokat vonultatott fel. A közönség Légár Dániel és Takács Veronika koreográfiáját csodálhatta meg a Nádas néptáncosainak tolmácsolásában. Itt kapott helyet a Kis Nádas „Ugorjunk a táncba” c. műsorszáma.

A Kis Nádas Baláž Enikő vezetésével, szakkörként működik a farnadi alapiskolán. Tagjai alsó tagozatos diákok, előadásaik során különféle tájegységek szokásait, táncait mutatják be. A blokkot szólótánccal zárta Farkas Gábor, aki a 2019-es Felszálott a páva elnevezésű televíziós népzenei és néptánc tehetségkutató verseny előválogatójában is eredményesen szerepelt. Vasárnap Farnadon felcsíki táncokkal szórakoztatta a közönséget.

Önálló műsorszámát mutatta be a fáradhatatlan Gereben zenekar, mely a rendezvény egész ideje alatt gondoskodott a talpalávalóról, illetve az énekesek zenei kíséretéről, az alábbi felállásban: Szabó Mátyás – hegedű, Alt István – hegedű, Récsei Noémi – brácsa, Juhász Bence Zsombor – cimbalom, valamint ifj. Juhász Sándor – nagybőgő. A zenekar saját produkciója után, a Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttessel tökéletes összhangban egyre fokozta a hangulatot, mind nagyobb hévvel mutattak be vajdaszentiványi, majd magyarózdi táncokat.

Végül a katarzist a bukovinai táncok hozták el, minek során mintegy 25-30 táncos ropta teljes odaadással a színpadon, miközben a zenekar úgy játszott, mintha az élete múlna rajta. A közönség soraiból először ütemes tapssal kapcsolódtak be, végül pedig a mintegy másfél órás előadás lehengerlő teljesítményét álló tapssal és ovációval jutalmazták.

Az előadáson részt vett többek közt Csenger Tibor is, a Nyitra Megyei Önkormányzat MKP-s alelnöke. Beszédében elsősorban elismerését fejezte ki a fölöttébb színvonalas műsort illetően, majd átadta ajándékait a Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttes tagjainak. Advent negyedik vasárnapján azonban nem csak a gyermekek örvendhettek karácsonyi ajándéknak.

Csenger Tibor bejelentette, hogy a Nyitra Megyei Önkormányzat képviselő-testülete a napokban elfogadott egy általa benyújtott javaslatot, melyből kifolyólag 2020-ban megkezdődhet a Málas és Köbölkút közti – Farnadon is áthaladó – útszakasz teljes felújítása. Közleményét a jelenlévők már csak a személyes érintettség miatt is felettébb nagy örömmel fogadták.

Szaller Gábor

The post Örömünnep Farnadon appeared first on Reflex24.