A srácokkal kapcsolatban megosztóak a vélemények, valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon nem szereti őket. Sokan értéktelennek tartják munkásságukat. Ezt az állítást néhány lazább tartalmú dalukkal támasztják alá. Valóban akad ilyen is, például ott van az a szám, amiben a női popsi a fő téma. Bevallom, kissé álszentnek tartom azokat, akik a nagy nyilvánosság előtt teljes mértékben elzárkóznak az intimebb témáktól, egyenesen megbotránkoznak rajtuk. Pedig igazából a testiség is hozzánk tartozik. Nyilván megvan a megfelelő tér és idő arra, amikor illő ezzel foglalkozni, de azért nem kell falnak futni, ha egy fiatal srácokból álló együttes szép lányokról mer énekelni.

Szóval, visszatérve a témáikhoz, a lazább megnyilvánulásaikon túl igencsak jó meglátásokkal és gondolatokkal megáldott emberkékről van szó. Ha kicsit belehallgatunk a dalaikba, sok értelmes gondolatra bukkanunk.

Az említett dalból a kedvenceim:

„Nem szürkének születtél. Nem hagyom, hogy elvigyen a tél. Én ott leszek, mikor feladnád, amikor a fejedet lehajtanád” – hangzik el a dalban. Ezt hallva kicsit elgondolkodtam. Nagyon szép üzenet, de vajon hányan gondolják még így a világon? Hányan lennének képesek visszarántani bennünket a mélyből? Ha úgy tetszik, télből a tavaszba? Hányunknak vannak még igazi hús-vér barátai, akikre mindig, minden körülmények közt számíthatunk? Facebook-ismerősünk van több ezer, de van közte legalább csak egy olyan, akit ha az éjszaka közepén hívnánk fel, hogy baj van, habozás nélkül, azonnal a segítségünkre sietne? Hiába küldözgetünk egymásnak ölelős matricákat, az nem jelent semmit. Akinek igazán fontosak vagyunk, talál rá időt, hogy a való életben a karjaiba zárjon.

„Munka nélkül tudod siker nincs.” – Ez is egy nagy kedvencem. Kissé közhelyesen hangzik, mégis helytálló gondolat, amit oly sokszor, oly sokan elfelednek…

„Szeretet nélkül üres a napom.” – Igen, szeretet. Nem luxus, nem gyémánt, nem Gucci, csupán szeretet. Az egyetlen olyan „dolog”, mely csodákra képes. Ha kell felvidít, ha kell megért, ha kell vigasztal, kárpótol és gyógyít.

„Néha úgy érzed, elnyel a sivatag. De ha önmagad elhagyod, mi marad?” – Ütős rím, az egyszer biztos! Történjék bármi, nem szabad elveszítenünk valódi énünket. Amint megtesszük, belépünk egy színjátékba, amiből nagyon nehéz, és sokszor fájdalmas is a kilépés.

Nyitókép: pexels.com

The post Nem szürkének születtél appeared first on Reflex24.