Baka Anita riportja a REflex24 júliusi számában jelent meg.

Tudta azt, hogy melyik méhfaj a legelterjedtebb az Ipoly mentén és mely virágokat kedvelik a leginkább? Vagy azt, hogy a méhnek öt szeme van, és hogy a méhcsípés egészséges? Gondolta volna, hogy a méh két kilométerről is érzékeli, ha egy virág virágzásnak indul? A méhek csodálatos világába a családi hagyományt tovább vivő László Péter, ipolyviski méhész kalauzolt el minket.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatunk a méhállomány rohamos pusztulásáról.  Az Ipoly mentén sem más a helyzet, aminek összetett okai vannak. Az Európai Unió bár törekszik a környezetvédelemre, célként tűzte ki a méhek védetté nyilvánítását, az Unió mezőgazdasági politikája a gyakorlatban más képet mutat.

 A méhállomány rohamos pusztulásának okai igen összetettek. A mezőgazdászok sok növényvédőszert használnak, melyek leggyakrabban idegmérgeket tartalmaznak, amelyek a kórokozók és a rovarok idegrendszerét támadják meg. Nagy probléma a nagyüzemű, ugyanis a szántás, a talaj fertőtlenítésének gyors egymásutánisága a rovarokat és a madarakat egyaránt egy új környezet elé állítja. A méhek nagymértékű pusztulásában a lakosság felelőtlen viselkedése is nagy szerepet játszik.

„A samponok, kozmetikumok, a véletlenül folyóvízbe kerülő vegyszerek és drogériás termékek hatalmas kárt okoznak. Az emberek legtöbb esetben nem szándékosan cselekednek. Sokszor nem is gondolják, hogy a fű permetezése, a vegyszerrel kezelt gyep megzavarják a megporzókat”

– fogalmazott László Péter, ipolyviski méhész.

A méhészkedés ősi mesterség, az ember és méhek kapcsolata több ezer évre nyúlik vissza, melyről régészeti leletek tanúskodnak. A méhészet intellektuális foglalkozás volt, szerzetesek, papok, vidéken élő kisnemesek, falusi tanítók tartottak méheket. Elődeink még nem használtak répacukrot, és a méz elkészítése komoly szakértelmet kívánt. Ipolyvisken az 1900-as évek elején Kovács István plébános úr foglalkozott nagy szakértelemmel méhekkel.  

László Péter elmondta:

„A méhek viselkedése nem változott meg az évezredek alatt. A méhtartás és a méhészkedés az, amelyben számottevő változások mentek vége. Gyakorlatilag amikor elkezdődött a szövetkezetesítés, már nem az értelmiségi réteg szakmája lett a méhészkedés. Sok ember elkezdett vele foglalkozni, mint mellékjövedelemmel. Ipolyvisken gyakorlatilag minden 3-4. háznál voltak méhek. Jelenleg viszont csupán hárman vagyunk a faluban, akik méhekkel foglalkoznak.”

A boltok polcain számtalan fajta mézzel találkozhatunk – akácmézzel, repcemézzel –melyeknek az áruk is széles skálán mozog. Vásárolhatunk a néhány centes mézet az üzletben, de vásárolhatunk egy kiló mézet nyolc euróért az őstermelőtől.

László Péter elmondta:

„A ’60-as években a mézet még könnyen lehetett értékesíteni, ’89 után azt hittük, minden szép és jó lesz, jön az új világ és a méhészetbe lehet invesztálni, fejleszteni. Ebből aztán nem lett semmi. Azóta csatlakoztunk az Európai Unióhoz és a német gazdaságpolitika kimondta, hogy a méz alapélelmiszernek számít, ezért olcsónak kell lennie. Európában kevés a méh, kevés a méz, ezért külföldről kell beszerezni. Az Unión kívülről behozott mézekre semmiféle vám vagy adó nincs, viszont döntő többsége hamisított méz, mesterséges úton állítják elő. Egy kiló méz előállítási önköltsége 3-4 euró, s ez csak azt jelenti, hogy a méz elkészült, nincs üvegezve, felcímkézve, elszállítva. 1,90 euróért nem lehet mézet csinálni. A méz a helyi pollenviszonyokat is magába foglalja, az európaiak szervezete az európai vegetációs környezetből kikerülő mézhez van hozzászokva. A kínai méz keserű, ezért felvásárolják tőlünk a mézet és keverik. Ha mi egy távolkeleti mézet eszünk, abban benne vannak a távolkeleti pollenanyagok, amelyek a mi immunrendszerünket is befolyásolja”

– fogalmazott az ipolyviski méhész.

Az őskorban az ember kezdetben beszedte a mézet, majd idővel tenyészteni kezdte a méheket és termelni a mézet. A házi méhnek körülbelül 500 faját ismerjük, az Ipoly mentén a krajnai és az olasz méh az elterjedt.

A méhcsalád egy királynőből, 20-30 ezer dolgozóból, és pár ezer heréből áll. A dolgozók nőstények, akiknek az ivarszervük nincs kifejlődve. A méhkirálynő 3-4 évig is élhet, ez idő alatt az ő feladata a petézés.

„Ha etetik annál többet petézik. Életében párszor bepárzik, 6-8 herével párzik, visszajön a kaptárba, majd élete hátralévő részében már nem repül ki a kaptárból, csupán rajzás idején. A méhkirálynő képes naponta 3000 petét is lerakni. A heréket gyakorlatilag etetik a dolgozók, nekik csak a megpárzás a feladatuk, semmi más”

– tette hozzá az ipolyviski méhész.

A rajzás a természetes szaporulatot jelenti. Amikor a méhek elérnek egy bizonyos fejlődési fokot, a családnak kicsivé válik a kaptár. Az anya anyákat nevel. Az öreg anya a saját népével kirepül a kaptárból és helyet ad a következő generációnak.  A királynő a feromonjával uralkodik, amivel a többi nőstényt gyakorlatilag uralja. Ha idegen méh kerül a kaptár közelébe, azt azonnal felismerik, hiszen más a feromonillata. Kifinomult az érzékszervük, akár két kilométerről is észreveszik, hogy a virág virágzik.

„Ha egy méhcsalád eléri a 60-70 ezer főt, akkor az anya feromonjai már nem tudnak dominálni. A dolgozók elkezdenek bölcsőket építeni, melybe az anya belepetézik. Ezekben nőnek az új anyák”

– mondta László Péter.

A kaptároknak a méhek igényeinek megfelelően kell helyszínt választani. Figyelembe kell venni, hogy nem szeretnek villanyvezetékek közelében lenni, hiszen a mágneses rezonancia megzavarja őket, továbbá a talajvizek mozgását is figyelembe kell venni, sőt a talajhoz közel sem jó a választás, hiszen a madarak, egerek járkálása megzavarhatja őket. A szeles helyekkel szemben, inkább a szélcsendes, völgyes vidéket kedvelik.

Az Ipoly mentén a méhek virágport gyűjtenek, amely sok vitamint tartalmaz. A méz energiát ad, abban viszont kevesebb a vitamin.

„A méhészkedés haszna nem csak az, hogy mézet termelnek, a méhészkedés haszna az is, hogy megporzást végeznek. Ha a méhek nem végeznének megporzást, akkor gyakorlatilag nem lenne alma, körte, cseresznye, ribizli és málna”

– egészítette ki az ipolyviski méhész.

A méhek nektárt gyűjtenek, és ebből mézet készítenek. Egy kaptárba képesek összegyűjteni akár 10-20 kg mézmennyiséget is. A kaptárakban található keretet sejtjeibe beletöltik a mézet. Ezt követően a szárnyaikat rebegtetve elérik, hogy a vízpára eltűnjön belőle. Mikor eléri a 16-17%-os víztartalmat, viaszréteggel fedik be. A méhek számára ez a téli táplálékot jelenti. A pergetés a méz begyűjtését jelenti a méhektől: első lépéseként a méhész a viaszréteget távolítja el fedelező villa segítségével. A keretekből a méz kinyerése centrifuga segítségével történik.

László Péter elmondta:

„Egy méhecske egész életében egy kiskanál méz mennyiségét tudja összegyűjteni. Több milliószor kell kirepülniük, hogy ezt teljesíteni tudják. Egy kirepülés alkalmával 70 mg-ot tud hozni, viszont ebből fogy, hiszen a repülés folyamán is fogyaszt belőle.”

Sokan nem is gondolják, hogy télen, mi történik a méhekkel.

„Hogy mit csinálnak télen a méhek? Várják a tavaszt. A legfontosabb feladatuk az az, hogy megtartsák a hőháztartást. A méhek elpusztulnak, ha 10 fok alá süllyed a hőmérséklet, egyszerűen ledermednek. Télen összezárják a szárnyaikat, megőrzik azt a hőfokot, hogy ne pusztuljanak el”

– magyarázta László Péter méhész.

Ahogy az emberek, úgy a méhek is megbetegedhetnek. A mézben fontos ellenanyagok találhatóak, melyek segítik a védekezésüket, ebben áll a méz biológiai fontossága. Ha bekerül a szervezetükbe a baktérium, akkor már nem tudnak ellene védekezni.

„A legtöbb állatorvos bajban van, mikor méhbetegségről esik szó. A vírusok ellen pont úgy problematikus a védekezés, mint az embereknél. Bakteriális fertőzés esetén gyakori a hasmenés, a meszesedés, kövesedés és a különböző gombabetegségek is”

– fogalmazott az ipolyviski méhész.

Napjainkban a méhészet, mint hivatás már nem túl népszerű a fiatalok körében. Sokan tanácstalanul állnak előtte, hiszen kérdéses, mennyi családdal érdemes elkezdeni a munkát.

„Manapság már nem éri meg méhészkedni. A munka egy része fizikai munka, míg a másik része intellektuális munka. Ha valamit sikeresen akarunk csinálni, azt alaposan át kell gondolni. Évről évre figyelni kell a fejlődést, a vegetációt, s ez bizony összetett feladat. A méhészkedés elsősorban nem anyagi forrást jelent, már nincs benne annyi pénz, mint régen. Számomra a méhészkedés szabadságot jelent. Soha senki nem tudja meg mit jelent a szabadság, aki nem tud önállóan termelni, aki nem tud önállóan értéket létrehozni. Ez a függetlenség megfizethetetlen. Viszont ehhez hozzátartoznak a kellemetlenségek, a kiszámíthatatlanság és persze a számos méhcsípés is”

– fejtette ki az ipolyviski méhész.

A méhek világa egy tökéletes rendszer, melyet óvnunk és védenünk kell!

fotók: REflex24/Baka Anita

The post Mi fán terem az Ipoly menti méz? appeared first on Reflex24.

Honnan ered a Kingfishers név?

Bálint: igazából nagy rajongója vagyok a jégmadaraknak, bájos teremtések. Nemsokkal zenekarunk megalakulása után, épp egy kávéházban fészkelte fejembe magát a gondolat. Legyen Kingfishers a nevünk! – kiáltottam fel. Azaz jégmadarak.

Valójában nem is olyan rég alakultatok. Biztos vagyok benne, hogy van egy érdekes története ennek is…

Kiki: évekkel ezelőtt az Óperenciás tengeren túl is hallották hírét a nagy zenekarunknak, mellyel bejártuk az egész univerzumot, terjesztettük kedvenc magyar, illetve angol zenéinket.

Nos, ebben a zenekarban eredetileg csak Bálint és én voltunk benne a jelenlegi felállásból. A nézeteltérések miatt több tagcserén is keresztül estünk, például a püfölős hangszereseink is cserélődtek. Akkor Ákosról még nem is sejtettük, hogy ennyire elszántan fogja csapni a rock-metál szelét, ahogy azt most teszi.

Három dobos próbálkozás után nem tudtuk, mi legyen, kit tudunk még megszólítani, aztán Ákos megjelent, mint vízforrás a sivatagban, mint meleg kunyhó az északi sarkon, mint hideg szellő a perzselő nap sütötte melegben: ott állt a szemünk előtt azzal az elszántsággal, ami a mai napig benne lakozik.

Összeállt egy csapat, ami sajnos nem sokáig maradt együtt, bizonyos korlátozások miatt nem volt lehetőségünk folytatni, feloszlottunk. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal egy verseny miatt megalakult egy versmegzenésítő formáció, a tagok közt volt Ákos és Bálint. Az évente egy alkalommal megrendezett versenyt viszont nem érezték zenei szükségleteiket kielégítő mennyiségének a tagok.

Bálintnak kipattant a fejéből egy ötlet: mi volna, ha új zenekar alakulna, ami nem csak meglévő versek megzenésítésére, hanem saját szövegekre is fektetne hangsúlyt. Megkérdezett engem is, bár korábban a versmegzenésítő projektjükhöz nem tudtam csatlakozni, ehhez mit szólnék. Szerettem volna egy úgymond saját-dalos zenekar tagja lenni, habozás nélkül beleegyeztem, ahogy Ákos, illetve az említett versmegzenésítő együttes néhány tagja, így megalakultunk hat fővel a fedélzeten.

Elkezdtünk dolgozni, próbálni, közben csatlakozott hozzánk még egy tag, így lettünk heten, elkezdtünk koncertezni. Volt is a nyáron azt hiszem négy koncertünk, illetve télen egy, amelyek alapján az emberektől visszajelzéseket kaptunk: a legtöbben buzdító jellegű szavakkal dicsértek, voltak, akik építő jellegű kritikával láttak el, illetve voltak, akik egymás közt negatív véleménnyel is illetek minket.

Azt tudni kell, hogy minden véleményre nyitottak voltunk, és igyekeztünk befogadni, remélhetőleg sikerrel is jártunk. Nem sokkal a téli koncertünk után a csapat megfogyatkozott, volt, akinél a jövőkép tért el, vagy csak szimplán a komfortzónán kívül estek a dalok, az általunk képviselt zenei stílus.

Össze-vissza hárman maradtunk a zenekarban. Bálint mester segítségül hívta a zene atyját, kitárta az elméjét és elkezdett mindenféle gondolathálózatokon mászkálni: több ötlet is felmerült, amik közt ott lapult Enikő is.

Egy nap Bálint elment a helyi kocsmába egyet szórakozni, és ott összefutott Enikővel, ahol feljött a zenekari téma, aminek Enikő nagyon örült, hiszen az ő életében, mint mindannyiunkéban is nagy űrt tölt ki a zene, lám a többi már történelem.

Szedjük sorba a banda tagjait! Ki milyen hangszeren játszik?

Villant Enikő: ének

Nagy Bálint: szólógitár

Tauber Krisztián: Basszusgitár, ének

Molnár Ákos: dob

Milyen zenei műfajon belül határozzátok meg magatokat?

Kiki: főként a rock viszi a pálmát, kicsit keményebb fűszerezéssel, de feszegetjük a határt mindkét irányba: van lágy, de annál mélyebb hangulatú dalunk, van egyértelműen rock, illetve metálnak mondható dalunk is.

Személy szerint nekem mindhárom stílus tetszik, és fontos a változatosság: egy zenekar ne csak ugyanolyan tempójú, ugyanolyan témájú, ugyanolyan hangulatú zenét játsszon, mert az életünk is egy hullámvasút, hol ehhez, hol ahhoz van kedvünk.

Mely külföldi, illetve magyar zenekarokra tekintetek példaképként?

AWS, Extreme, The Beatles, RATM, LGT, USEME és még sorolhatnánk… 

A 2020-as év nem arról lesz emlékezetes, hogy felvitte az Isten a zenészek dolgát. Viszont lassan a végére érünk. Mi történt 2020-ban a Kingfishers bandával?

Kiki: hát igen, sajnos sok zenekar kárára ment, ha nem tudta a helyzetből eredő lehetőségeket meglelni. Sok zenekar sajnos koncertet sem tudott olyan mennyiségben, akkora közönséggel tartani, mint máskor. Viszont úgy fordították hasznukra a helyzetet, hogy a hangsúlyt áthelyezték a számírásra, próbákra, ugye most több idő volt.

Nekünk nem volt lehetőségünk annyi időt szánni a dalírásra és próbálásra a helyzet alatt, mivel az iskolák – főleg az egyetemek – brutális szintű elvárásokat fogalmaztak meg a távoktatás ellenére is, na meg persze az előírásokat is be kellett tartani.

Viszont a kérdés második felére válaszolva: nekünk nagyon is emlékezetes lesz ez az év a siker szempontjából isugyanis ebben az évben volt a jelenlegi formáció bemutatkozó koncertje, amit követett még két további koncert a nyáron, illetve sikerült kiadni két dalunkat is, amiből az egyik nem házilag összetákolt volt a vírus alatt, hanem amikor a helyzet is engedte, Balassagyarmaton vettük fel, kevertettük meg.

Mindkét dalunk fent van a legnevesebb zenemegosztó portálokon is, köztük Spotify-on, YouTube-on, iTuneson. Összesítve szerintem pozitívan fogunk visszatekinteni 2020-ra.

Októberben jelent meg az Armageddon c. dalotok. Hogy született? Mit próbáltok üzenni vele?

Bálint: egy lekvározásból indult az alap gitártéma, majd szépen kidolgoztuk: ki-ki a saját hangszerén.  A szöveg már jóval előtte született, a mindennapos erőszakra igyekszik felhívni a figyelmet.

Lekvározásból…?

Ja igen, eredetileg jammelés. Amikor összeülnek a zenészek, és kotta, vagy előre megbeszélt ritmus nélkül játszanak, találomra, kísérleteznek. Sok esetben születnek így egészen fantasztikus dolgok.

Általában véve kinek játszotok? Kinek szólnak a dalaitok?

Kiki: főként azokat az elveszett lelkeket szeretnénk megszólítani, akik a szabadban barangolnak bolygónkon, de akik már otthonra leltek azoknak is – karácsonyi kifejezéssel élve – mézeskalács házban otthont kínálunk.

2020-ra talán már felesleges több szót pazarolni. Nézzük 2021-et. Egyharmada jó eséllyel a vírusé, marad még kettő. Mit vártok tőle, mint zenekar? Vannak terveitek, vagy olyan időszak ez, amikor tervezni is felesleges?

Ákos: reméljük 2021-ben enyhülni fognak a korlátozások, újra elkezdhetünk próbálni. Az év első részében, amíg nem lehetnek élő koncertek, szeretnénk a stúdiómunkálatokkal foglalkozni, felvenni több számot, majd kiadni őket. Így a rajongóink és az érdeklődők a többi dalt is tudják otthon hallgatni. Reménykedünk benne, hogy a koncert-, ill. fesztiválszezonra felszívódik a vírus, és újraindulhatnak királyabbnál királyabb fellépéseink!

Így legyen!

Képek: Kingfishers

The post Bemutatjuk a Kingfisherst – nagyinterjú appeared first on Reflex24.

Az Ipoly völgye régen is jó bortermő vidéknek bizonyult, amelyről a múlt korok valamennyi nagy embere is tudott. Ilyen volt Vályi András is, a magyar történettudomány nagyra becsült leíró statisztikusa a 18. században: valamennyi régióbéli falunál megemlítette, hogy határjuk jó bort terem.

Cikkünkben igyekeztünk csokorba szedni valamennyi ilyen irományát, hogy mi fán is termett itt a szőlőtermesztés.

Apátújfalu:  jó boraikat pedig a’ Bánya Városokban szokták eladni.

Bátorfalu: szőlö hegyek nélkül is szűkölködik, a’ harmadik Osztályba tétettetett.

Csáb: termékeny szőlő hegye jó bort terem, első Osztálybéli.

Dacsókeszi: határbéli földgye közép termékenységű, különös, és sok jó bora van.

Deménd: szőlö hegye középszerű, melly tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéli.

Egeg: Van jó rétje, földje, szőlőhegye, tölgyes erdeje, és egy savanyuvizforrása.

Gyerk:  Határbéli szőlö hegyei jó borokat teremnem.

Gyürki: szőlö hegye sok, és jó borokat terem, piatza B. Gyarmaton, és a’ Bánya Városokban, első Osztálybéli.

Hontfüzesgyarmat: fája mind a’ két féle, szőlö hegyei is középszerűek, piatzok Báthon.

Inám: borát pedig a’ Bánya Várasokba szokták eladni.

Ipolybalog: szőlő hegyek termő, de mivel fájok nintsen, második Osztálybéliek.

Ipolybél: szőlő hegye középszerű.

Ipolyfödémes:’s ámbár szőlö hegye nem nevezetes, de réttye, legelője jó, második Osztálybéli.

Ipolyharaszti: szőlö hegye nintsen.

Ipolykeszi: és jó szőlö hegye, első Osztálybéli.

Ipolynagyfalu: szőleje jó, sok savanyú víz forrásai vagynak.

Ipolynyék:  borok jó, és sok van, boraikat a’ Bánya Városokban, gabonájokat pedig B. Gyarmaton szokták el árúlni.

Ipolyság: szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos.

Ipolyszécsényke: szőlőhegye, földje, rétje termékeny.

Kelenye: szőleje jó.

Kistompa:  határjában legelője elég van, szőlőhegye jó.

Kistúr: szőlőhegyeik középszerű borokat teremnek.

Kóvár: fája eggyikféle sints, sem szőlő hegye.

Kőkeszi: kik földmivelésből és bortermesztéből élnek.

Leszenye: szőlő hegye van, de savanyú bort termő.

Lontó: határja jó termékenységű, van gabonája, szénája, bora, erdője elég.

Lukanénye:  fájok van mind a’ két féle, szőlö hegyeik is meg lehetősek.

Nagytúr: szőlőhegyeik tsupán középszerű borokat teremnek.

Sirak: borai nevezetesek,’s némellyek frantzia bor gyanánt iszszák.

Szántó: határja középszerű, borai jók, javai külömbfélék.

Szelény: határja jó, szőleje híres, legelője, fája elég van.

Terbegec: legelője elég, fája van, szőlő hegye középszerű.

Nyitókép: touchit.sk

The post Szüret az Ipoly mentén – anno appeared first on Reflex24.

Hosszú ideig foci nélkül maradt a falu, míg tizenkét évvel ezelőtt Kanyó József orvos koordinálásának köszönhetően újjáéledt a község labdarúgása.

A mérkőzés krónikája

A várakozásnak megfelelően a vendégek a párbaj elejétől kezdve irányították a játékot és megmutatták, hogy ki az úr a pályán. Az óváriak viszont küzdeni tudásukról tettek tanúbizonyságot. Már a 4.percben a hazai kapusnak, Pohánka Adriánnak kellett prezentálni nem mindennapi tudását, amikor a kapufa tövéből elképesztő bravúrral tornázta ki Gáll bombáját. A vendéglátók azonban gyorsan megbátorodtak és a kassai hálóőrnek Fehér Tibor löketével akadtak gondjai. Az FC csapata felgyorsította az iramot és röpke tizenhat perc alatt a kolumbiai származású Robinson Rendonnak, Boris Gállnak és Patrik Košudának köszönhetően négygólos előnyre tett szert. A 49. percben a nézőtérről úgy tűnt, hogy a vendégek védője a tizenhatoson belül felvágta Fekete Tibort, ám Anton Ihring játékvezető sípja néma maradt. A kassaiak tovább növelhették volna előnyüket, de Pohánka kitűnően látta el feladatát. Aztán a csereként beállt Risztovszki és Vyshnevszky is bevették az óváriak kapuját.

A losonciakat is megállították az Ipoly mentiek

Régi Tamásnak külön örömként szolgált a meccs.

„Minden játékosnak óriási erőt adhat, ha ilyen nagytudású labdarúgókból álló csapat ellen léphet pályára. Élvezet volt hallgatni a szurkolók visszajelzését is. Nem feltett kezekkel mentünk ki az öltözőből, de természetesen nem törhettünk győzelmi célokra. Ennek ellenére szívvel-lélekkel küzdöttünk”

– nyilatkozta portálunknak az óváriak harminchárom éves labdarúgója.

„Már a III. ligás losonciak kiverése is hatalmas fegyverténynek bizonyult. A mostani összecsapásnak ünnepi jellege volt és a Fortuna Ligába igyekvő ellenfél gála focit mutatott be. Nekünk a bajnoki megmérettetések során kell helyt állni. A 2018/2019-es idényben négy pontos előnnyel végeztünk a táblázat élén, viszont megfelelő anyagi háttér hiányában nem vállaltuk a IV. ligában való közreműködést”

– állapította meg Kanyó József óvári klubelnök.

The post “Nem feltett kezekkel mentünk ki az öltözőből” appeared first on Reflex24.

Mindezen problémák kiküszöbölésére az Ipoly völgyének homokos hegyoldalain termett szőlőkből készített borok jelentették a megoldást. A majd’ Losonctól Ipolyságig terjedő borvidéken a filoxéra-járvány előtt javarészt fehér-, kisebbrészt vörös- és sillerborokat készítettek. Vályi András, a 18. század egyik földrajztudósa is elismerésre méltóan írta például Ipolynyékről, hogy „ borok jó, és sok van”, illetve Csábról, hogy „termékeny szőlő hegye jó bort terem, első Osztálybéli”.

A környékről az Ipolyságra és Balassagyarmatra összegyűjtött borokat hordókban tutajosan Szobig, majd onnét a Dunán hajóval két nap alatt Pozsonyba szállították.

Mint minden hazai borvidéket, így az Ipoly mentit is alaposan megtépázta az itt csupán 1891-ben kirobbant filoxéra-járvány, amin „túljutva” sem tudta már visszanyerni eredeti szerepét.

Így a lassan megszűnő vízi szállítás már nem tevődhetett át az éppen kiépülőfélben lévő vasúti hálózatra. A szőlőgyökértetű az ültetvényeket itt teljesen elpusztította, de az újratelepítés döntően a Balassagyarmat környéki homokos bal parti kertekben sikeres volt.

Bár nemesített fehérszőlő-oltványok is kerültek földbe, a régi táblákat döntően direkt termő fajtákkal pótolták, s ezzel a borvidék hosszú távú sorsa megpecsételődött.

Továbbá Trianon is tovább rontotta az esetleges rekonstrukció lehetőségeit, míg aztán a második világháború után ismét Csehszlovákiához került Ipoly jobb parti településein 1962 körül az állam jelentős befektetésekkel megpróbálta helyreállítani a borvidéket.

Úgy tűnt, hogy az Ipoly menti borvidék a jobb parton helyreáll (jó példa erre az országos hírnévre is szert tevő, bár a lukanényei termelőszövetkezet alatt működő csábi pincészet), de teljes körű állami támogatásból gyenge minőségű támfalak, rossz kordonok készültek. A pénzt meg inkább a veszteséges mezőgazdasági ágazatokban az egységek nyereségessé tételére használták fel.

Az önálló szlovák állam megalakulását követően lezajlott reprivatizáció után a szőlők teljes mértékben magángazdákhoz kerültek, s az új helyzet is csak további romlást hozott.

Jelenleg csak néhány falu határában található jó bort adó ültetvény. Ugyanakkor a nagykürtösi székhelyű MOVINO, valamint a térség falvainak döntően magyar anyanyelvű gazdái (mint pl. Ipolynyéken) megpróbálják az Ipoly menti szőlészet sok évszázados hagyományait helyreállítani. Bízunk benne, hogy sikerülni fog!

The post Az Ipoly menti borvidék hanyatlása appeared first on Reflex24.

The post Így emlékeztünk június 4-én Zalabától Ipolyszécsénykéig appeared first on Reflex24.

REflex24

The post Május 1-je a múltban az Ipoly és a Garam mentén appeared first on Reflex24.

A húsvéti ünnepkör már virágvasárnapon elkezdődik. Ezen a napon arról emlékeznek meg, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe. Ilyenkor barkaágakat visznek magukkal az asszonyok a templomba. A barkát ilyenkor a pap meg is szenteli, és ennek a megszentelt barkának az elégetett porát használják fel a következő évben a hamvazószerdai hamvazkodáshoz. Ezután kezdődik a nagyhét.

A népszokások zöme nagycsütörtökön (zöldcsütörtök) kezdődik. Ezen a napon volt érdemes a krumplit ültetni, hogy bő termés legyen. Aznap főzött ételeikben is megmutatkozott a zöld szín, sok helyen a frissen kihajtott sóskából volt az ebéd.

Nagypénteki népszokásokhoz szorosan kötődött a víz. Az emberek a patakhoz vagy folyóhoz mentek mosakodni, sőt még az állatokat is levitték, hogy egészségesek legyenek egész évben. Ipolyvarbón már az éjszakai imádkozás után mentek a folyóhoz. Ehhez kapcsolódik egy mondás is, hogy hajnalban kell menni, amíg a holló nem repüli át a folyót.

Összegezve a nagypénteki vizet gyógyítónak tartották, vittek belőle haza is, volt, ahol ebben főzték meg a húsvéti sonkát, tojást. Hagyományosan ezen a napon az asszonyok főztek, sütöttek, de az Ipoly mentén egész nap a templomban voltak, csak délben mentek haza valamit enni, inni, (mivel szigorú böjt volt, csak száraz kenyeret és vizet) s mentek is vissza a templomba énekelni, imádkozni. Nagypéntekhez sok tiltás fűződik, az egyik legfontosabb, hogy nem volt szabad földdel dolgozni.

  Nagyszombat is hasonlóan telt a templomban,  de ekkor már csendesebben, mint nagypénteken. A fiatal lányok rózsafüzért imádkoztak a szent sírnál, a legények őrt álltak mellette. Ezen a napon az egész falu szigorúan böjtölt, a feltámadásra készült, amelyre a kora esti órákban került sor. Ilyenkor mindenki elment a misére. A gyerekeknek, fiatal lányoknak, ha az évben vettek valamit, azt biztos húsvétra vették, így a feltámadási misére mindenki felvehette az új ruháját, cipőjét.

Az Ipoly mentén húsvétkor a mézeskalácsos árult a faluban, néha  már nagypénteken. A legények a kedvesüknek szívet vásároltak, a lányok lovacskát vettek a fiúknak. A gyerekeknek is vettek mézeskalácsot. A kapott mézeskalácsokat kitették az ablakba, hogy a körmenetben majd mindenki lássa.  A feltámadási körmenet után lehetett csak húst enni.

    Húsvétvasárnap számított a legnagyobb ünnepnek. Az aznapi étkezés is ünnepélyes volt Addig nem kezdtek el enni, míg a gazda meg nem szentelte az ételt, együtt imádkoztak, együtt ettek, senki nem ment el otthonról, aznap együtt volt a család. Ha a lány másik faluba került menyecskének, akkor sem látogatták meg ezen a napon egymást. Egyes helyeken, mivel a böjti időszak véget ért, este húsvéti mulatságot rendeztek.

Húsvéthétfőn a legények már kora reggel  csoportosan indultak a lányokat megöntözni. Volt, hogy cigányzene kíséretében mentek, és mindig a falu szélén az első háznál kezdték el. A legényeket a seprűs hajtotta. Először minden lányt együtt meg kellett önteni, és csak utána mehettek a szeretőjükhöz. A locsolóknak a jutalom a locsolóversekért a festett tojás volt. A tojás mellé a legények szalonnát, kolbászt, pálinkát kaptak, a gyerekeknek aprópénzt adtak.

Az öntözködést nagyon kívánatosnak tartották a lányok és családjuk is, mert az egészséget, dolgosságot hozott a lánynak. Addig öntözték a lányt, amíg lógott a kötélen neki ruha, amit átvehetett a vizes helyett. Minél több ruhája volt egy lánynak, annál nagyobb büszkeség volt ez az apjának.

Ezekből a hagyományokból már sok elhalványult, átalakult , de remélhetőleg azzal, hogy felelevenítjük őket, valamit megőrizhetünk az utókornak.

Gyekiczky Adrienn

The post Húsvéti népszokások az Ipoly mentén appeared first on Reflex24.