A karácsony előtti botrányos sajtótájékoztatónak mára nagy a szakirodalma, mivel úgy tűnik, történelmi jellegű lehet azzal az aktussal, hogy a gátlástalan törtetéssel és mértéktelen kapzsisággal hogy lehet megtorpedózni egy egyesülési folyamatot. Az ominózus sajtótájékoztatón egyik érvként hangzott el, hogy a Most-Híd korábbi miniszterei felett Damoklész kardjaként lebegnek a NAKA-razziák (Sólymos Lászlóra utalva), pár nappal később viszont mégis az összefogásos Nagy József neve került hírbe korrupciós visszaélések gyanújával és a NAKA-val, aki egyébként ugyanúgy a Most-Híd minisztere volt, így végül is Mózes Szabolcs nem tévedett. Az „exújszós” pártelnök nyakatekert magyarázkodásai közepette pedig sikerült gyakorlatilag elhatárolódniuk is a magyar kormánytól, mondván, hogy nem kell ide importálni Budapest politikáját (ezt egyébként a Paraméternek nyilatkozva a minap újra megtették).

A botrányok sorát követte aztán a párt által működtetett kamuprofil-trollhadosztály leleplezése, amellyel megpróbálták a közvéleményt manipulálni, politikai szövetségeseiket pedig lejáratni. Ezzel kapcsolatban merült fel igazán sokakban, hogy aki álnevek mögött a szövetségesei lejáratásán dolgozik, vajon mennyire gondolja komolyan az összefogást? Legújabban pedig az egyik alelnök, Bauer Ildikó cégének félmillió eurós támogatása borzolja a felvidéki közhangulat kedélyét, mely azzal kavarta fel igazán a viszályokat, hogy a cég tavaly még csak pár száz eurós forgalmat bonyolított, a cégnyilvántartás szerint veszteséges, mégis egy nyilvánosan nem meghirdetett pályázaton nyert őrült nagy összeget. A botrányokról a magyarországi média is beszámolt, a HVG-től a Pesti Srácokig.

Január hava még el sem múlt s máris körvonalazódik a következő hajcihő, ami a mérhetetlen támogatottságú pártocska csodafegyverének hitt mutatványhoz kötődik. A mikropárt által kevesellt arányosodásukat az esetleges egyesülő tömörülésben egy előválasztással szeretnék feljebb tornázni. Bár legutóbbi ajánlatuk szerint, ha kapnak 25%-ot, akkor mégse annyira fontos az előválasztás és eltekintenek attól. Fő a következetesség…

Az időközi előrehozott utóválasztásról (hisz még egy év se telt el a parlamenti választás óta), amivel már hónapok óta hadonászik a wannabe politikai párt, továbbra sem tudni sok mindent.

A kivitelezéssel kapcsolatos kételyekre szinte minden alkalommal az a válasz, hogy mindenki nyugodjon meg, ők tudják a tuti receptet. Hogy mi lenne az, azt nem hajlandók felfedni.

A hírek szerint az ötletgazda Nagy József, exhidas miniszter és ex-EP-képviselő ezt a megvalósíthatósági tanulmányt egy sikeres, jó gyakorlatból dolgozta ki. Csakhogy ez a sikeres, jó gyakorlat az a budapesti előválasztás, melyet a jelenlegi magyarországi balliberális ellenzék hajtott végre. Információink szerint Mózesék ez ügyben Budapesten is tettek személyes látogatást, megkeresésünkre viszont a pártelnök tagadta a modelltranszfert. További részletekért Nagy Józsefhez irányított, azt viszont nem sikerült megtudnunk, hogy amennyiben nem volt egyeztetés, akkor annak milyen részletei lehetnek. Amennyiben ez bebizonyosodna, lenne egy diszkrét bája, hogy míg egyes hozzájuk kötődő projekteket a magyar kormány nagy összegekkel támogat, addig annak ellenzékétől kérnek előválasztási tanácsokat.

Ezzel kapcsolatban Gubík László is közzétett egy bejegyzést, ami alatt élénk vita alakult ki egyes összefogásos tisztségviselők bekapcsolódásával.

A SZAKC és a Via Nova elnöke jegyezte meg, hogy szerinte nem kéne lejáratni az intézményt, mert sok mindenre alkalmas lehet, de pártalapításra aligha.

A vitába bekapcsolódó Nagy Józseftől viszont hiába várt a Facebook népe érveket, képtelen volt megvédeni saját ötletét. Eddig nem is lenne itt semmi látnivaló, csakhogy Nagy nekiállt „bugárbélázni” (szemmel láthatóan ez lett az Összefogás párt új kommunikációs csodafegyvere), amivel sok mosolyt csalt a vitát követők arcára. Bárki is kérdezett az előválasztás részleteiről, Nagy József válaszai kimerültek korábbi főnöke nevének ismételgetésében.

Gubíkra és például e sorok szerzőjére is sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy szívélyes kapcsolatot ápolnának a felvidéki politikumot több mint 10 évre megosztó illetővel. Ez a „szimpátia” pedig vélhetőleg kölcsönös. Ellenben Nagy Józsefből Bugár előbb parlamenti képviselőt, majd minisztert, később pedig európai parlamenti képviselőt csinált, sőt korábban pártjukban őt tartották a Most-Híd koronahercegének, Bugár utódának.

A Columbo feleségét idéző előválasztási megvalósíthatósági esettanulmányról bár továbbra sem derültek ki a mikéntek és a hogyanok, de nagyon úgy tűnik, hogy csak egy újabb blöffje a túlexponált mikropártnak, ami abba a sorba illeszkedik, ami krédójukká vált: a szemfényvesztésé…

forrás: Felvidék.ma

The post Kinek a kije Bugár Béla? appeared first on Reflex24.

Hiszen pontosan tudjuk, hogy a felvidéki politika osztódva egyesül. Már az MKDSZ is azért jött létre, hogy egységet teremtsen, be is ajánlották magukat 40-40-20 arányban, amiből nem hogy 20, de 0,01% is alig lett. Hasonló retorikával bontott zászlót Simon Zsolt a Magyar Fórummal, az Összefogás pedig aztán már tényleg a vegytiszta egység megtestesítője lett (a polgári társulásként működő Új Egységről nem is beszélve, ami maga az etalon). E népes társaság persze mind külön-külön, vagyis együtt, de a saját vitorlája alatt akarja zászlóshajóként zsarolópotenciáljával vezetni az anyahajót (MKP), illetve a bugártalanodása óta árvaként sodródó Most-Hidat.

Ám mind az MKP-n belüli mozgolódásból, mind a többi pártocska erőlködéséből messziről sugárzik, hogy másról sem szól, csak a kimaxolható pozicionálásról, hogy amikor a játékzsetonokat felváltják komoly cuccra, akkor ott minél jobb rajtpozícióból startolhassanak rá a pókerben.

Mert ugye, miről is szól mindez az egység és az összefogás szavak agyoncsépelt ismételgetésén túlmenően? A lényegi tartalomról, hogy ez a szent tehén hogy is fog kinézni, de legfőképpen, hogy az egyes szereplők milyen súllyal és hol fognak benne elhelyezkedni. A résztvevő játékosok ugyanis pont ugyanannyira bizalmatlanok egymással szemben, mint az elmúlt évtizedben bármikor, és pont annyira utálják is egymást, ha nem jobban.

Nagyon úgy tűnik, hogy a mostani könyöklés csak annak a darabnak az újabb felvonása, ami a parlamenti választást megelőző listaállításokat jellemezte.

Már akkor is elkeserítő volt látni, hogy úgy ment a taposás az első 10, illetve 20 helyre kerülésért, mintha a leghalványabb esélye is lett volna a bekerülésnek. Ezért a most regnáló bábeli anarchián egyáltalán nincs mit csodálkoznunk. Mindazonáltal szilárd meggyőződésem, hogy ezt a káoszt csak egy drasztikus, tabula rasához hasonlatos szerepújraosztással lehet feloldani, melynek során a nép osztja ki a szcenáriót és a helyeket.

A sajtószabadságot önmaga privilégiumával cáfoló napilapunk hasábjain a parlamenti választást megelőzően elkezdődött egy vitasorozat az egység megteremtésének a lehetőségeiről.

Akkor azt írtam az általam jegyzett anyagban, hogy az egység megteremtésének egyetlen lehetősége, ha az elnökök és/vagy a tapasztaltabbak a nép kezébe adva sorsukat a lista végére sorakoznak be az úgynevezett Matovič-modell alapján (a jelenlegi miniszterelnök maga és minden korábbi képviselője, tisztségviselője csak a lista végén foglal helyet, hogy csak tényleges társadalmi felhatalmazással kerülhessenek előre, nem pedig a listán kapott helyük kényelméből).

Akkor páran meg is fogadták ezt a stratégiai javaslatot, és nem is kellett csalódniuk a szavazatok számát illetően, nem úgy, mint az elöl tolakodóknak, akik jó páran előkelő pozíciójuk ellenére is csúfosan alulteljesítettek.

Épp ebből az okfejtésből kifolyólag mostanra már nem elég, ha platformizálódva, szekciókba tömörülve összetákolódik a szent tehenünk (értsd: egység), ami tömörít mindenféle nézetet, értékrendet, ideológiát, felplecsnizve azzal, hogy magyar. Egy ilyen tákolmány csak egy lelakatolt Pandora szelencéje lenne, ahol a könyöklés, egymás eltaposása ugyanúgy zajlana, ahogy eddig, csak immár a színfalak mögött.

Ezért csak idő kérdése lenne, hogy ezek az eltakart konfliktusok mikor feszítik szét újra a szupremációs tehenet, aztán kezdődhet minden elölről…

Egy ilyen keszekusza helyzetet nagy valószínűséggel csak alázattal és megfelelő önreflexióval lehet feloldani, vagyis bármiféle sorrendet és helyeket egyedül a mindenkori választópolgár oszthat ki. Ám itt már nem elég, ha csak az elnökök (belőlük is már 5 vagy 6 van) viseltetnek így és állnak be leghátra, de mindenkinek így kellene cselekednie, aki az elmúlt 10 évben bármilyen szerepet is vállalt és részt vett az állapot idáig való elfajulásában. Persze egy ilyen konstrukcióban szinte mindenki jó nagy kockázatot vállal, hiszen innen csak tényleges társadalmi támogatottsággal lehet visszajönni, amihez nem kis erőfeszítés és eredményes munka szükségeltetik, ami egy fokkal megerőltetőbb, mint óriásplakátokon mosolyogni.

Ugyanakkor mindez magától értetődően eredményezne egy természetes szelekciót is, ami igencsak ráférne közéletünkre. De ha erre képesek és hajlandóak lesznek vezéreink, akár még működhet is az egységes összefogósdi és rendeződhetnek a soraink.

Hátra (h)arc!

(felvidek.ma)

The post Az egység a felvidéki politika új szent tehene appeared first on Reflex24.

Bizony, ma van a lengyel-magyar barátság napja. Március 23-át a magyar Országgyűlés 2007. március 12-én, a lengyel Szejm pedig március 16-án nyilvánította határozatban ünnepnapnak. 

Innentől tartjuk számon ünnepként a mai napot, de a két nép közös történelme ettől sokkal messzebbre nyúlik vissza. Bár igaz, hogy már Szent László királyunk édesanyja is lengyel volt, kapcsolataink I. Nagy Lajos uralkodása alatt kezdtek elmélyülni. Majd később az évek során a két ország számos nagy embert adott egymásnak, elég ha csak Báthori Istvánra gondolunk magyar részről, vagy az 1848-1849-es szabadságharc ,,Bem apójára” a lengyel oldalról. Viszont amellett sem mehetünk el, hogy hazánk több tízezer lengyelnek nyújtott védelmet a második világháború alatt, ugyanúgy, ahogy egykor a kuruc vitézek is menedéket találtak Lengyelországban. 

Így hát színes történelmünk egyik fénypontjaként könyvelhetjük el ezt a napot, és illik legalább egy pillanat erejéig gondolni a baráti népre a mai napon.

Végül pedig egy képet szeretnék csatolni, ami az egyik személyes kedvencem:

Ez a kép 1939 márciusából származik, mikor újra megvalósult a lengyel-magyar közös határ a Kárpátok vonulatai közt. Rajta egy magyar, és egy lengyel katona, ahogy szimbolikusan, barátilag köszöntik a másik népet.

Kukolík András

The post Lengyel-magyar még mindig két jó barát appeared first on Reflex24.

Märcz Tamás együttese a pénteki elődöntőben 10-8-ra győzte le Montenegró csapatát.

Mivel a másik ágon a világbajnoki ezüstérmüknek köszönhetően a már olimpiai kvótás spanyolok jutottak a döntőbe, a magyar válogatotté lett a Budapesten megszerezhető egyetlen tokiói indulási jog.

A magyar válogatott a 2014-es hazai rendezésű Eb óta először jutott döntőbe, győznie legutóbb 1999-ben Firenzében sikerült, annak a csapatnak még játékosként tagja volt a mostani szövetségi kapitány.

forrás: MTI
nyitókép: MTI/Czagány Balázs

The post Vízilabda Eb – Döntős és olimpiai kvótás a magyar férfiválogatott appeared first on Reflex24.