Hány éve foglalkozik a mezőgazdasággal?

1993-ban kezdtük, március 6-án. Ha kiszámoljuk, több, mint negyed évszázada. Ennyi idő alatt az ember sokat megtanult.

Mennyire elégedett a 2020-as év termésével, és mi várható idén?

A kérdés második feléről nagyon nehéz már most beszélni, mert a mezőgazdaság egyfajta nyitott műhely: specifikus vállalkozásforma. Az viszont elmondható, hogy a tavalyi nagy ijedtséghez képest egészen tűrhető évet zártunk. Sokáig hatalmas szárazság volt, de ami a végeredményeket illeti, nem lettek annyira gyengék, hála Istennek.

Fontos észben tartani, ami a mezőgazdaság pénzügyi részét illeti, a bevételek és a kiadások annyira kiegyensúlyozottak, hogy minimális, két-három százalékos haszonnal dolgozunk.

Abszolút a fellegek közt él, aki azt gondolja, belefektet e téren 100 eurót, és majd visszakap 200-at. Őszintén mondom, ha befektetek 100 eurót, jó esetben visszajön 103. Itt minden annyira ki van mérlegelve, hogy egy nagyobb hibát akár 5 éven keresztül is nyöghet az ember, alig tudja kiheverni.

Viszont tavaly sokkal nagyobb volt a ijedtség, mint azt az év végi eredmények indokolták volna. Ennek köszönhetően 2021-ben is tudunk létezni.

Mennyire érinti a vírushelyzet okozta gazdasági válság a környékbéli mezőgazdászokat?

A legnagyobb probléma országos szinten jelen van: az EU-ból jövő támogatásokat, amelyeket a földterületek után kapunk, hektáronként 40 euróval csökkentették.

Ha ehhez hozzáveszem az adóemelést az Ipolyság-Tesmag-Pereszlény-kataszterben, ami 75%-os, szintén kitesz egy komoly összeget, akkor helyi szinten egy olyan forráskieséssel találjuk szembe magunkat, ami a rentábilis termelést már-már ellehetetleníti. Sokszor arra gondol az ember ennek kapcsán, hogy akkor minek csinálja? Minek csináljuk, ha nincs belőle profit?

Nem vagyunk telhetetlenek, hogy valami óriási pénzeket várjunk. Sokan csak a drága gépeket és technológiákat látják, azt gondolják, ha arra van pénz, akkor van elég.

A XXI. században élünk, nem várhatja el senki, hogy a termelés maximalizálva legyen, de közben egy faekével menjek ki szántani. A traktorokat és egyéb gépeket azért sorozat-gyártják, hogy azt a mezőgazdász használja, nem luxuscikkekről beszélünk, hanem munkaeszközökről. Szükségesek a hatékony termeléshez. Nem lehet azt mondani, hogy már föl vagyok szerelkezve, és akkor dől a profit. Mindezt meg kell vásárolni, karbantartani és fenntartani, ha a mai kornak megfelelő hatékony és modern munkát szeretnénk mind minőségileg, mind mennyiségileg.

Konkrétan a COVID-19 okozott-e bármilyen fennakadást?

A vírus egy komoly dolog, óriási problémát tudna nekünk is okozni. Ott vannak például az állatok, ha nem is komoly az állattartási részleg, de képzeljük el, hogy a munkások körében kitör a Covid-frász – teljesen felfordul a rendszer, nem lesz, aki az állatokat napi szinten etesse, kezelje és ellássa. Eddig – hála Istennek – a Covidot elkerültük, illetve pénzügyi szempontból sem érint annyira, hiszen az élelmiszer utánpótlásra vírustól függetlenül szükség van. A mi munkánkat nem lehet semmi mással helyettesíteni, folyamatosan zajlik. Bizonyos részletek azért megváltoztak, a szükséges anyagokat kizárólag telefonon és e-mailben rendeljük, úgy adjuk el az árut a régi, jól ismert partnereinknek, hogy lassan egy éve nem is látjuk egymást. Ez mind megoldódott, e téren semmi probléma nincsen.

Viszont a vírusveszély állandóan fenyeget – jön az aratási szezon, kiesnek az emberek, ki fog aratni? Nem akaszthatok le az utcáról egy embert, és ültethetem be egy több százezer eurós gépbe, hogy aztán három perc alatt elmagyarázzam, hogy kell csinálni.

Az aratáshoz tapasztalt szakemberek kellenek, ugyanígy egy tehenet nem lehet megetetni homeoffice-ból, sem két hét múlva. Vetés, talajművelés, permetezés – nem lehet azt mondani, hogy majd megcsináljuk a jövő hónapban.

A mostoha körülmények ellenére az utóbbi időben zajlott-e bármilyen fejlesztés?

Mi „kevés” pénzt viszünk haza, abszolút nem arról szól, hogy nagy lábon élne az ember, de a szívügyünk az, amit csinálunk, annak legyen értelme és látszata. Meg lehet nézni például a gépparkunk, aki erre jár, mind mondja, hogy ahhoz a területhez képest, amit birtoklunk, elég jól fel vagyunk szerelkezve. Ami az ingatlaninvesztíciókat illeti: az irodát, amiben most is ülünk, három éve építettük. Nemrég lett az egyik szerelőhangár is felújítva, van benne műhely, raktár, szabványos olajtároló – minden, ami szükséges ahhoz, hogy tudjunk létezni. A magas ajtó direkt azért van, hogy rossz időben bent is lehessen javítani, karbantartani a gépeket.

Itt érdemes megjegyezni, hogy mindent, amit saját magunk meg tudunk oldani – főleg standard mechanikai javításokat –, meg is csináljuk. Ahol viszont a mi tudományunk megáll, főleg a speciális diagnosztikai szoftvereket igénylő procedúrák terén, vagy komolyabb, különleges kellékeket igénylő beavatkozások során kénytelenek vagyunk szakembert hívni. Mindez talán nem hangzik nagy szónak, de részben ez is a siker titka, hiszen a szervizeltetés borzasztóan költséges. Nem mondom, hogy mindent, de nagyjából az adódó problémák felét saját kezűleg el tudjuk hárítani.

A kedvezőtlen helyzettől függetlenül vannak-e esetleg tervek? Lehet egyáltalán tervezni egy ilyen időszakban?

Muszáj tervezni, természetesen – mindent jól át kell gondolni. Kénytelenek vagyunk figyelembe venni például a környék földrajzi adottságait, hiába akarok én banánt termeszteni, ha itt nem lehetséges. A termesztési technológiákat, és azt, hogy konkrétan mit termesztünk, éves szinten korrigáljuk az egyre gyűlő tapasztalatok alapján. Számba kell venni, mit tudunk jó minőségben termeszteni, és mi az, amit tisztességes áron el is tudunk adni. Részletesen meg kell tervezni: milyen tápanyagokra van szüksége az egyes növényeknek, milyen standard növényvédelmi eljárások alkalmazását igénylik. Emellett az esetleges negatív behatásokkal is előre kell számolni: van amikor nagyon sok a kártevő, a bogár, a lepke vagy a hernyó, ami ellep valamit. Évről-évre kiugrik ilyesmi.

Tervezni kell azt is, hova tesszük a terményt, mennyit kell belőle eladni addigra, amíg betakarítunk valami mást – mindent egyszerre nem lehet tárolni. Szerződéseket kell kötni előre, hogy az eladás szinkronban legyen a termeléssel – igaz, kitűnő raktárkapacitásunk van, de annak nem volna értelme, hogy a terményeket hónapokig tároljam a betakarítás után. Eleve azért termesztettük, hogy eladjuk.

Ugyanúgy tervezni kell előre az invesztíciókat. Egy gépet általában 10-15 évig használunk, a kihasználtságtól függően, illetve minél drágább, annál tovább, hogy az árát visszahozza, és rentábilis legyen. Mindig kell újítani: hatékonyság, kevesebb fogyasztás vagy nagyobb teljesítmény.

Ami a munkaerőt illeti, azzal is számolni kell, hogy a mezőgazdaság nem egy lukratív flekk. Vannak gyerekek, akik szeretik csinálni, de alapvetően nem sorakoznak kétszázan a kapuban, hogy a különböző specifikus feladatokra jelentkezzenek.

Van, hogy szombaton és vasárnap is kell dolgozni, persze az a vállalkozás vezetésének is plusz költség, hiszen azokért a napokért más taxa jár.

Különböző iskolázásokon vesznek részt az alkalmazottak, fontos például a hegesztői szaktudás, a villanyszerszámok kezelésében való jártasság, az emelő- és rakodógépek kezelése, a ciszternás-kocsi használata. Ugyanúgy, mint egy atomerőműnél, papíron is megvan, hogy melyik ember mihez ért, milyen munka végzésére alkalmas. Nemrég újították meg az érintettek a növényvédelmi vizsgát, ez például online zajlott – felkészülés és teszt.

Hogyan értékeli a vállalkozók adócsökkentés kapcsán alakult összefogását?

Együtt mindenképpen hamarabb jutunk dűlőre, mint külön. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy mindennemű támadási szándék nélkül törekszünk a dialógusra, semmi mást nem akarunk elérni, csak, hogy elmagyarázhassuk a város vezetőségének, miféle problémákkal küzdenek az egyes ágazatok. Legalábbis ez a személyes hitvallásom az ügyet illetően.

Ami a képviselőkkel megvalósult februári találkozót illeti, amiről már Antalfi Gyula is mesélt: személy szerint sokkolt, hogy mindössze öt képviselő [Bakai Péter, Hammersmidt Béla, Makovínyi Pál, Nemcsok István és Zachar Pál – szerk.]jött el a tizenkettőből meghallgatni minket, azokat, akik nem kis összegeket fizetnek be a város kasszájába, hogy aztán azzal ők gazdálkodni tudjanak. Ezt kissé unfairnek éreztem. Nem akartunk senkit befolyásolni, sem az akaratunkat rákényszeríteni. Csupán arról lett volna szó, hogy hallgassák meg, milyen mértékben sújtja az egyes ágazatokat a válság, és hogy ahhoz képest milyen aránytalanok az adóterhek.

Aránytalanok például a járáson belül?

Igen, jól átlátom, hogy a környék más mezőgazdászai milyen mértékű adókat fizetnek a földjeik után. A helyi adóterhek aránytalansága nem csak gazdasági ügy, elvi kérdéseket is felvet – főleg, ha regionális viszonylatban vizsgáljuk.

Mire számít, hova vezethet a közös kiállás?

2021 nem telhet el úgy, hogy ne kerüljön a testület elé egy javaslat, amiről szavazhatnak a képviselők. Aktívan fogunk arra törekedni, hogy megszülessen, utána pedig minden a testületen múlik.

fotók: REfelx24/Morva Mátyás

The post Vállalkozók, válság és elmaradt adócsökkentés 2.: Mráz Marian mezőgazdász appeared first on Reflex24.

Hogy él egy földműveléssel foglalkozó vállalkozó?

Egy gazdálkodó tevékenysége, legyen az több száz vagy csupán néhány hektárnyi földterületen végzett munka, kis mértékben függ a kigondolt tervektől. Nagyobb hányadát képezik a megvalósítás befolyásoló tényezőinek az időjárás viszontagságai és a nem várt biológiai tényezőkkel (kártevők, növényi betegségek) felvett harc.

A mezőgazdaság szépségei közé tartozik, hogy bár nem tudjuk kiszámítani, mit hoz a holnap, de gondoskodunk termőföldjeinkről és növényeink állapotáról abban a reményben, hogy a befektetett energiánkat viszont láthatjuk az aranysárga búzakalászok és egyéb minőségi és mennyiségi elvárásoknak megfelelő terméshozamok képében.

Őseim föld iránt érzett szeretete a történelem viharjai hatására sem szűnt meg. Ezt a hagyatékot ápolom egy esztendő híján már három évtizede én is, egy 110 ha-os családi gazdaságban, szülőfalumban, Nagysallón.

Teszem ezt egy reményteli jövőképpel, látva lányom lelkesedését a szakma és a természet szeretete iránt. Ő egyébként a gödöllői Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem agrármérnök osztatlan képzés szakának harmadéves hallgatója.

Mi mindent termesztel?

Termesztési profilunk a gabonafélék (árpa, búza, kukorica) és az olajosok (repce, napraforgó) termesztése. A zökkenőmentes gazdálkodást a biztos családi háttér és egy megbízható, műszaki beállítottságú szakember segítő munkája teszi lehetővé.

Hogyan választjátok ki a vetőmagot?

A klímaváltozás következtében szinte már hozzászokhattunk a szélsőséges meteorológiai körülmények megjelenéséhez. A vetőmagokat is ennek tudatában igyekszünk megválasztani, hogy megfelelő terméspotenciállal rendelkezzenek az aszályos időszakokban is. A tavalyi évet ilyen szempontból sikeresnek könyveltem el. Kultúrnövényeink megküzdöttek a szárazsággal, de a betakarítás idejére színvonalon teljesítettek, ezért úgy gondolom, hogy ideális terméshozamokat sikerült produkálni.

Az aratás befejezésével a munkák nem értek véget, megkezdtük a tarlóhántási munkálatokat, néhány napra rá pedig az őszi vetésű növények talaj előkészítését. Ezzel már meg is alapoztuk a következő gazdasági évet. Az előző évi sikeres termés elérésének járulékos veszteségei közé tartozik a talaj tápanyagkészletének csökkenése, ezért a vetést az alaptrágyázás előzte meg NPK műtrágyával. Az őszi talajművelések lebonyolításába beleszóltak a jelentős mértékű őszi esőzések. A talaj nedvességgel való túltelítődése miatt kihívást jelentett tábláinkat úgy bedolgozni, hogy megfelelő állapotokat teremtsünk növényeink számára.

Bizonyos területeinket a belvíz sem kerülte el. Azokon a helyeken, ahol sikerült elvégezni az őszi vetéseket, örömmel tapasztaltuk, hogy a gabonák szépen elbokrosodva várják a tél beköszöntét. A tavasszal elvetésre kerülő napraforgó és kukorica alá mélyszántást végeztünk, így beforgatva a tarlómaradványokat, lehetőséget adva a mikroorganizmusoknak, hogy megkezdhessék lebontó tevékenységüket.

Közben kopogtat a tavasz.

Hogyan tovább tavasszal? Egy enyhe, hóban és fagyos napokban szegény tél után az első dolgunk az áttelelt növényeink fej-, és levéltrágyázása. Ezzel egy startot adva nekik a további fejlődésükhöz az új vegetációs időszakban. Az elbokrosodott gabonatábláink egyelőre gyommentesek, így a gyökérfejlődés az elsődleges szempont az állomány megerősítéséhez. A következő teendőink a szántás elmunkálások és magágykészítés lesz a tavaszi vetésű növények számára.

Az év folyamán növényvédelemre is szükség van. Ebben lesz nagy segítségünkre a Baross Gábor pályázat által újonnan szerzett 2000 literes, 18 méteres munkaszélességű permetezőnk, ami jelentős mértékű időmegtakarítást és rugalmasságot biztosít.

A jövőre nézve bízom abban, hogy bár tevékenységünket számos törvény, ill. szabályozás korlátozza és nehezíti, ennek ellenére a Jóisten áldása továbbra is végigkísér engem és a többi gazdálkodó kollégámat egyaránt.

A képek szerző felvételei

The post Ki mint vet, úgy arat appeared first on Reflex24.

Korábban beszámoltunk róla, hogya Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) koordinálásával elindult a határokon átnyúló, a Kárpát-medencei ipari kendergazdaság újjáépítését szolgáló „A jövő a múltra épül. Az ipari kender feldolgozásán alapuló, határon átnyúló gazdasági fejlődés (FUTURE IN HEMP)” című fejlesztési projekt. Ennek céljait is megerősítve került bemutatásra egy szemléltető kisfilm, ami meghatározó lépést jelent a Kárpát-medencére kiterjedő ipari kendergazdaság-fejlesztési program tervezésének és bemutatásának folyamatában.

Közel ötven ágazati szakértő részvételével az NSKI iparáganként online műhelymunka sorozatot szervezett, melynek célja a kendergazdaság fejlesztési program megvalósításában érdekelt piaci szereplőkkel korábban megkezdett párbeszéd kibővített folytatása volt. Az újabb közös gondolkodás eredményeként pontosításra és csoportosításra kerültek a program indításával kender alapanyagokból készíthető versenyképes, egészségvédő és környezetbarát textil-, építő-, jármű-, biopolimer-, biokompozit-, élelmiszer- és egészségipari termékcsoportok. A szakemberek meghatározták a végtermékek előállítását szolgáló feldolgozóipari technológiákat és az első három évre becsülhető ágazatonkénti alapanyag szükségleteket, valamint ezzel összefüggésben a termőterületi igényeket, illetve a földrajzi térségek közötti, nemzetstratégiai jelentőségű, határokon átívelő együttműködési lehetőségeket.

A műhelymunkák vezető szakértőivel folytatott összegző, záró értekezleten Molnár György, az NSKI nemzeti integrációs és Kárpát-medencei hálózatfejlesztési igazgatója a szakmai párbeszédnek ezt az újabb fordulóját az öt éve tartó programtervezési folyamat meghatározó állomásának nevezte, melynek eredményeként e határokon átívelő kezdeményezés – első Kárpát-haza gazdaságfejlesztési programként – megvalósíthatóvá vált.

A műhelyfoglalkozások következtetéseinek, az összeállított ipari kendergazdaság-fejlesztési programnak a szemléltetésére készült a Kikelet című animációs film (a „Kikelet” a kezdeményezés végső céljának, a Kárpát-medencei ipari kender termesztési és feldolgozási övezetnek a rövidítése, betűszava).

The post Animációs film a határokon átívelő kenderipari együttműködés programjáról appeared first on Reflex24.

Celina István
agrárvállalkozó, Nagytúr 

A tavaszi, csapadékmentes időjárás minden mezőgazdászt aggodalommal töltött el. A tápanyagpótlást igyekeztünk levéltrágyázással megoldani. A viszonylag hűvös tavaszi időjárás és a május végén megérkezett csapadék úgy tűnik, megmentette az idei termést.

Július 6-án kezdtük meg a betakarítást, és az eddigi eredmények alapján elmondhatjuk, hogy mind az őszi árpa, mind az őszi búza és a repce esetében is átlagon felüli a termés, ami természetesen megelégedéssel tölt el minket.  

Az ősszel erős gyökereket képző növények át tudták vészelni a nehéz időszakot, és kellemes meglepetést okoztak a termés nagyságával és minőségével. A tavaszi vetésű napraforgó és kukorica a csapadék jóvoltából szintén lábra kapott és ígéretesen néz ki. 

Dr. Ing. Palik László
mezőgazdász, Zselíz 

A termésbecslés komoly, összetett dolog. Függ a régió adottságaitól. Pontosabban a talajok minőségétől, az agrotechnikai műveletek megválasztásától, a csapadék mennyiségétől – összetételétől, a növényi fajták megválasztásától stb.  

Az ősszel elvetett árpa és búza az általam várt gyenge eredmények helyett viszonylag jó hozamokat mutat minőségben és mennyiségben. Az őszi káposztarepcétől egy közepes mennyiségű termést várok. A tavaszi árpa a kései csapadék megérkezése után jól “összeszedte” magát. 80 %-os termésátlag várható.  

A kukorica és napraforgó igen érdekes növénynagysági különbségeket produkál az állományban – parcellában. Esetenként a növényi magasság eléri a 200 cm-t, de van 20 cm-es is. Ahol a talaj taposott vagy szárazabb volt vetéskor, ott megkésve kelt ki a vetőmag. A napraforgó elérheti a 3 tonnás, a magkukorica pedig a 8-9 tonnás termésátlagot a jelenlegi helyzet alapján.  

Mráz Marian
mezőgazdász, Tesmag, Ipolyság

Őszi árpa, őszi búza és repce lett vetve ősszel – az aratás júliusban kezdődött. A szárazsághoz képest jó átlagtermése lesz az őszi árpának. A búza gyengébb lesz, 5 tonna/hektárral lehet számolni, ha azt a mennyiséget elérjük, már lehet örülni. A repce mindig meglepetéseket okoz, de a becslés 3 tonna/hektár. Annyival meg volnék elégedve, nem lenne túl veszteséges.  

Majdnem három hónapig nem esett, kevés csapadék volt márciusban, áprilisban és májusban. Ha hullott is valami, a szél hamar felszárította. Viszont trópusi hőségek sem voltak, a növények úgy gazdálkodtak a kevés vízmennyiséggel, hogy túléljenek.  

Öntözésre sajnos nincs lehetőség, ezeknél a hagyományos növényeknél nem is feltétlenül szükségszerű. Igyekeztünk a növényvédelmi standardot magasszinten megadni – oldott verzióban, levélen keresztül eljuttatni a tápanyagot. Hiába lett volna elszórva a műtrágya a földre, ha nincs csapadék, máig ott marad.  

Egész júniusban átlagon felüli, medárdi időszak volt, rengeteg esővel. Elég későn érkezett. A kukorica, a napraforgó és a szója növekedésére viszont jó hatással lehet. Hatodikán megkezdődött az ősziárpa aratása, aztán jönnek a búzafajták – itt, ha a mennyiségben nem is dől rekord, bízom az átlag feletti minőségben. Ha az idő kitartana egy-két hétig csapadékmentesen, mindenki elvégezhetné a betakarítást. Aztán jöhetne megint az eső, hogy az őszi betakarítandó terményekre is pozitív hatással legyen.  

The post Milyen termés várható az idén? appeared first on Reflex24.

A felvidéki mezőgazdasági termelők és feldolgozók, illetve az egyéb mikro-, kis- és középvállalkozások eszközbeszerzésére kiírt pályázati felhívás 2019. november 15-én jelent meg. Elsőként azon mezőgazdasági vállalkozók pályázatai kerültek elbírálás alá, akik a korábbi kiírásban (Baross-17) nem vagy sikertelnenül vettek részt.

“Az Irányító Testület a forrást valamennyi támogatásra jogosult pályázónak, összesen maximum 3,131 milliárd forint értékben biztosítja. (…) A korábban támogatást nyert 358 pályázó részére is biztosítja maximum 1,237 milliárd forint értékben. Ezen pályázatokról döntés az elkövetkező hetekben lesz várható”

– fogalmaz a közlemény.

A döntés eredményéről minden pályázó az általa a regisztráció során megadott e-mail címen elektronikus értesítést kap.

The post Megvannak a Baross-19 első pályázati eredményei appeared first on Reflex24.