A Népszámlálás 2021 • A magyarság érték tájékoztató kampány stábja Nyitrán és Érsekújvárban kérdezte a járókelőket arról, hogy mit is gondolnak az állampolgárság és a nemzetiség közötti különbségről. A videóban szlovákul és magyarul beszélő polgárokkal is találkozhatunk. A kisfilm célja, hogy a népszámlálás apropóján segítsen különbséget tenni a két fogalom között.

A videóban többen is beszélnek a szlovák-magyar együttélés tapasztalatairól. A visszajelzések alapján a megkérdezettek többsége pozitív véleménnyel van arról, hogy Szlovákia területén többféle nemzetiségű ember él.

Az országos tájékoztató kampány felhívja a Szlovákiában élő magyarok figyelmét, hogy bár az itt élő magyarok állampolgársága szlovák, a nemzetiségük viszont a magyar. Nagyon fontos, hogy ezt minden szlovákiai magyar tudatosítsa és ennek megfelelően jelölje magyar nemzetiségét a népszámláláson. A kérdőívet március 31-ig lehet kitölteni, akár ezen a hivatkozáson keresztül is. A részvétel az ország minden lakosa számára kötelező.

forrás: Népszámlálás2021

The post Mi a különbség a nemzetiség és az állampolgárság között? (+videó) appeared first on Reflex24.

A kiadvány részletes útmutatást nyújt a kérdőív kitöltéséhez, egyúttal pedig tisztázza a népszámlálással kapcsolatos kérdéseket és esetleges félreértéseket. A szerzők külön fejezetet szentelnek annak a kérdésnek, hogy miért is fontos a magyar nemzetiség és anyanyelv jelölése a kérdőívben. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az eredményekre kisebbségi jogok épülnek.

A kezdeményezők arra is felhívják a figyelmet, hogy mindenképp érdemes a kiadványt a népszámlálás második fordulójának végéig – azaz október 31-ig – megőrzni, hiszen az abban szereplő információk hasznosnak bizonyulhatnak.

Mint ismeretes, a népszámlálási adatfelvétel most először elektronikus módon zajlik. A kérdőív magyar nyelven a tájékoztató kampány honlapjáról is elérhető. A népszámlálás első, úgynevezett önkitöltéses szakasza március 31-én ér véget.

The post Tájékoztató füzet készült a magyar nemzetiség jelölésének fontosságáról appeared first on Reflex24.

2021-ben február 15. és március 31. között népszámlálást tartanak Szlovákiában is, ami tízévente ad számot a lakosság demográfiai adatairól. Idén először a népszámlálási számadás elektronikusan történik. A demográfiai mutatók mellett a felvidéki magyarság szempontjából létkérdésű információ, hogy kinyilvánítsuk, valójában jelenleg mennyien is vagyunk magyarok Szlovákiában. Ezzel kapcsolatban kiemelten fontos, hogy mindenki, aki valamilyen szinten magyarnak érzi magát, az büszkén vállalja is azt. A jövőnk múlik rajta, hiszen sok állami szerv, hatóság ebből a számból kiindulva határozza meg az itt élő magyarság jogköreit (pl. nyelvi jogok), kulturális támogatásait, egyéb lehetőségeit. Magyarságunk vállalása nem járhat számunkra semmilyen hátránnyal, ellenkezőleg, kisebbségi, nemzetiségi jogaink függenek tőle. Ezzel kapcsolatban azonban sok tévhit forog köreinkben. Sokan összekeverik ugyanis az állampolgárságot a nemzetiséggel, holott az állampolgárság (štátne občianstvo, nationality) egyáltalán nem ugyanaz, mint a nemzetiség (národnosť, ethnicity). Fontos tehát tisztázni és egyben tudatosítani, hogy az állampolgárság (ami esetünkben tényleg szlovák) az országhoz való tartozást jelenti, a nemzetiség viszont egy olyan érték, ami saját elhatározás, anyanyelv, érzelmi, származási, kulturális és egyéb kötődés kérdése, és csak gazdagabbak, mint szegényebbek lehetünk áltála.

A magyar nemzetiség feltüntetése a vegyes házasságban élők és az ő gyermekeik számára is magától értetődő dolog, hiszen a nemzetiség kizárólag vállalás kérdése. A kérdőívben mód lesz egy második nemzetiség megjelölésre. Ez egy lehetőség azok számára, akik elsősorban szlováknak tartják magukat, de büszkék nemzetiségi gyökereikre. Fontos, hogy erről a lehetőségről mindenki értesüljön, aki akár csak részben is magyar felmenőkkel bír. Viszont a magyar közösség szempontjából a LEGJOBB MEGOLDÁS a magyar nemzetiség kizárólagos megjelölése. Akinek nincs kettős identitása, az csak egy nemzetiséget jelöljön!

A szlovákiai magyarság számos olyan értékkel rendelkezik, amelyre joggal lehetünk büszkék: ilyen a két kultúra és nyelv ismerete, illetve a kisebbségi létből fakadó kihívások, amelyek magasabb teljesítményre ösztönöznek. Az anyanyelv vállalása legalább ennyire fontos, ez ugyanis az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában a szüleitől vagy a környezetétől sajátít el. Akinek magyar az anyanyelve, annak a nemzetisége is magyar.

Mindez mellett fontos tudatosítanunk, hogy a magyarság vállalása nem politikai kérdés. Függetlenül attól mit gondolunk a világról, kivel értünk egyet, vagy kivel nem különböző kérdésekben, önmagunk vállalása alap dolog, ami nem lehet vita tárgya és nem származhat belőle hátrányunk. Előnyünk annál inkább. Ráadásulaz eredmények titkosak, utólag nem lehet visszakövetni, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallotta magát. Döntsünk felelősen! Becsüljük meg értékeinket!

Csonka Ákos

The post Ma kezdődik a népszámlálás – a tét, hogy vállaljuk-e önmagunkat appeared first on Reflex24.

Egyre érdekesebb szakmai vita kezd kialakulni a népszámlálási metodikával kapcsolatban arról, hogy csak egy, vagy két nemzetiséget lehessen-e megjelölni a népszámlálási kérdőíveken. Az viszont nehezen érthető, hogy ez miért bő két héttel a népszámlálás kezdete előtt bontakozik ki…

Egyes közszereplők nyílt levélben kérik a döntéshozókat, hogy csak egy nemzetiséget lehessen bejelölni, az ötletgazda Most-Híd ugyanakkor hevesen tiltakozik ennek szűkítése ellen.

A mellette szóló érvek között találhatjuk, hogy amennyiben több nemzetiséget is be lehetne jelölni, az identitásukban megingottak, esetleg vegyesházasságok és egyéb interetnikus kapcsolatok révén kötelékkel rendelkezők is megjelenhetnének az adatok közt. Az ellene szóló érvek ellenben ugyancsak logikusan hangzanak, viszont nincs tisztázva, hogy melyik adat lesz elsősorban figyelembe véve, miként lesz kiértékelve.

Ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy ha kettőt lehet jelölni, lesznek, akik amúgy a magyart jelölnék, így viszont azt a második helyre sorolják; továbbá, hogy a 1. és a 2. hely bejelölésekkel bár nőne nemzeti közösségünk száma, egyúttal arányosan (vagy éppen pont aránytalanul) nőne az itt élő szlovákság lélekszáma is, ami átláthatatlan aránytalanságokat eredményezne. Gondoljunk csak bele, bármilyen önrendelkezési indítványt egy mozdulattal le lehet lesöpörni az asztalról arra hivatkozva, hogy például a Csallóközben 30-40 százaléknyi szlovák is él.

Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést, félretéve az etnikailag homogén Felvidék képében megjelenő reményünket: valójában milyen állapotok uralkodnak körülöttünk, nem ilyen átláthatatlan keszekuszaság tapasztalható-e a mindennapokban? Nem tapasztalhatóak elmosódások, hangsúlyeltolódások? Nincsenek összekeveredve az identitási viselkedésformák?

Már a nyelvhasználat terén is milliónyi keveredés tapasztalható. Miért gondoljuk, hogy ez nincs kihatással az identitás meghatározására (amivel, valljuk be, egyre többen annyit sem foglalkoznak, mint az időjárás-előrejelzéssel)? Félre ne értsen senki! Egy szóval se mondom azt, hogy ne lenne fontos nemzeti identitásunk és ékes anyanyelvünk! Nekem és Önnek, tisztelt olvasó minden bizonnyal az, ezért bennünk fel sem merül kérdésként, hogy mit fogunk bejelölni és hányadik helyen.

De próbáljunk meg olyanok fejével gondolkozni (elég csak szűkebb vagy tágabb környezetünkből), akikről tudjuk, hogy számukra igenis összetett a kérdéskör és nem túlságosan kívánnak különösebben foglalkozni vele. Hány ilyet találunk körülöttünk? Róluk talán lemondunk? Aztán lemondunk azokról, akiknek az egészséges nemzeti öntudatuk már megbomlott, de azért különböző intenzitással ott pislákol még bennük a piros-fehér-zöld? Lemondunk továbbá azokról, akiknek semmi közük nincs Szent István vagy Kölcsey hagyatékához, de magyar házastársuk van; esetleg ide költöztek, vagy mondjuk a baráti körüket alkotják magyarok, stb. Ezért közvetetten bár, de belekerültek, s valamilyen szinten részévé váltak a magyar kultúrkörnek, sőt horribile dictu valamilyen szinten akár vállalnák is azt? Esetleg gondolkozzunk el azon is, mennyi olyat ismerünk, akinek a „Jolly és a Suzy” jelenti az utolsó láncszemet a magyar kultúrával.

Ha tetszik nekünk, ha nem, a 100 éve tartó kényszerű kisebbségi lét kikezdte sorainkat és hihetetlen nagy károkat okozva megbontotta identitásunkat (az összközösséget tekintve). Korábban értekeztem is erről a jelenségről, hogy a felvidéki magyarságnak milyen az identitásárnyalata, ami sok aggodalomra adhat okot, egyben kihívást jelent a metodikusok és a szakértők számára, hogy a hátrányos helyzetet hogyan lehetne előnyünkre fordítani.

Az előző két népszámlálási veszteségből kiindulva a mostanin is várhatóan fájdalmas fogyás fog mutatkozni. 1991-ben még 567 296-an voltunk magyarok a Felvidéken. Tíz évvel később, 2001-ben 520 528-ra csökkent a számunk (8,3%-os csökkenés), 2011-ben pedig a lélektani félmillió alá estünk: 458 467 (11,9%-os csökkenés). Ha ez a tendencia folytatódik, akkor ezúttal várhatóan 404 ezer és 420 ezer között lesz a számunk. Ha a két népszámláláson mért csökkenésünk átlagát vesszük alapul, akkor kb. 412 ezer prognosztizálható. Ez Szlovákia összlakosságához viszonyítva 7,6%.

Amennyiben tehát maradunk a régi metódusnál, borítékolható a demotiváló porlásunk (mint a székely szikla). Ami bár egyenes és nemes, de nagyjából a büszkén „kardba dőlés” módszertana. A megannyi veszély és bizonytalanság mellett ugyanakkor a másodnemzetiség lehetőséget kínál a gyarapodásra, legalábbis statisztikailag. Ez persze a hétköznapok valóságán vajmi keveset változtat, de ez érvényes az egész népszámlálásra. Lélektanilag ugyanakkor nagy a jelentősége. Mindennél biztosabb vagyok ugyanis abban, hogy jelenleg nem 4-500 ezer magyar érzelmű, vonatkozású emberfia él a Felvidéken. A többes nemzetiség azokat az embereket is láthatóvá tenné a demográfiai statisztika számára, akik – némi költői túlzással – nem 100%-osan származnak Árpád vérvonalából. Mindemellett tudatosítom és elismerem ennek nem csekély veszélyfaktorait is.

Ezért javasoltam korábban több ízben is, hogy ne a bizonytalan és kényes identitással próbáljuk lokalizálni a rejtőzködő magyarjainkat, hanem a nyelv által. Bár korábban – főleg a mečiari időszakban – a nyelv felvállalása is okozott bizonytalanságokat, mára ez hála Istennek megszűnt és kezd az európai normához közelíteni annak többletként való megbecsülése.

Ebből kifolyólag már 2014-ban is azt ecseteltem több fórumon, hogy a népszámlálási kérdések közé egy általános, a beszélt nyelvekre vonatkozó kérdést kellene beilleszteni, ahol bárki bátran feltüntethetne több nyelvet, melyen valamilyen szinten képes kommunikálni, akárcsak az életrajzokban. Mármost az angol, német és egyéb világnyelvek ismerete nyilván csak a társadalom idegennyelv-tudásáról nyújtana képet, egy nagyobb arányú magyar nyelvhasználati számadat viszont viszonylag pontos ábrát festene a rejtőzködő, illetve az identitásukban megingott „szlovmagyarok”-ról. Olyanokról, akik nem, vagy csak részben érzik magukat magyarnak, de különböző okok miatt, különböző mértékben kötődnek a magyarsághoz.

Ezzel az eljárással pedig gyakorlatilag feltárhatnánk a trianoni 100 évünk asszimilációs mutatóját is, aminek keserűségében nem kételkedem, mégis fontos, hogy pontosan szembesüljünk vele. Mindazonáltal a nyelv feltérképezésnek különböző operatív előnyei lennének. Nagyon fontos lenne ugyanis tudni, hányan beszélnek egy-egy nyelvet, mely segítene többek között a nyelvhasználat tervezésében, közfeliratok alkalmazásában és döntő jelentőségű lehetne a jogszabályi környezet kialakításában is.

Ha tehát bő két héttel a kezdődő népszámlálás előtt egy kérdést ki lehet vetetni a népszámlálási kérdőívekből, akkor akár cserélni is lehetne egy kompromisszumosabb megoldásra, ami esetünkben a beszélt nyelvek feltérképezése lenne. Így mindkét fél álláspontja érvényesülhetne és még csak nem is sérülne.

(Csonka Ákos/Felvidék.ma)

The post Kinek és mit számít a második nemzetiség? appeared first on Reflex24.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Szlovákiában február 15. és március 31. között népszámlálásra kerül sor, melynek során képet kaphatunk az ország lakosságának összetételéről. A tízévenként tartott népszámlálás sok tekintetben fontos esemény az ország életében, sikeressége mindannyiunk felelőssége.

Az ország egésze mellett különös jelentőséggel bír a vallási felekezetek és a nemzetiségek szempontjából is.

Képet ad a közösségek nagyságáról s ez társadalmi életük számos területére kihat. Sok esetben a közösségek státusza, országos megítélése, támogatásuk mértéke is múlik rajta, ezért a népszámlálást megelőző hónapokban minden csoportosulás arra ösztönzi tagjait, vállalják bátran a hovatartozásukat. Idén azonban ez rendkívüli nehézségekbe ütközik, a fennálló járványhelyzet miatt.

A népszámlálás a jelenlegi tervek szerint elsősorban elektronikusan, az interneten zajlik, az elérhetetlen állampolgárokat az önkormányzatok a kapcsolati pontjaikon és megbízottjaikon keresztül keresik meg. A koronavírus-járvány további terjedése miatt azonban nem tudhatjuk, hogy másfél hónap múlva mennyire bizonyul biztonságosnak a két hálózat üzemeltetése.

Könnyen megtörténhet, hogy az internetet aktívan nem használó lakosság végül elérhetetlennek bizonyul az önkormányzati hivatalok, így a Statisztikai Hivatal számára is, így az adatok esetleg nem lesznek eléggé megbízhatóak.

Emellett a járványhelyzet a kampányolás hagyományos eszközeit is alkalmazhatatlanná teszi. Nincs lehetőség személyes találkozók és tömegrendezvények megtartására, a posta túlterheltsége és a járványügyi intézkedések betartásának fontossága miatt csaknem lehetetlenné válik az írásos anyagok szervezett terjesztése is.

Az országos népszámlálási adatok begyűjtése mellett a vallási felekezetek és etnikai kisebbségek szempontjából kiemelt fontosságot tulajdonítunk annak is, hogy az idősebb, az internetet ritkábban használó és a járvány miatt különösen veszélyeztetett réteg is megjelenjen a népszámlálási statisztikákban. Rendkívül sajnálatosnak tartanánk, ha a komoly költségvetési forrásokat felemésztő és tízévenként megrendezésre kerülő népszámlálás pontatlan adatokat eredményezne csupán az alkalmatlan időben történő megtartása miatt.

Ezért szorgalmazzuk a népszámlálás időpontjának átértékelését, azaz elhalasztását, ahogy az több európai uniós államban történt, ugyancsak a járványhelyzet miatt.

A népszámlálás közeli tervezett időpontja miatt szükségesnek látjuk a halasztást lehetővé tevő törvénymódosítás gyorsított eljárásban történő elfogadását.

Üdvözlettel,
A magyar népszámlálási kampány központi stábja

The post Levél Igor Matovič miniszterelnökhöz a népszámlálás halasztásának ügyében appeared first on Reflex24.

A plakátok üzenete, hogy a szlovákiai magyarság számos olyan értékkel rendelkezik, amelyre joggal lehet büszke: ilyen a két kultúra és nyelv magas szintű ismerete, illetve a kisebbségi létből fakadó kihívások, amelyek magasabb teljesítményre sarkallnak.

A plakátok mindenekelőtt azon városok mentén kerültek kihelyezésre, ahol a magyarság kisebbségben, vegyes nemzeti összetételű környezetben él, hiszen itt lehet szükség leginkább a pozitív megerősítésre. A magyar nemzetiség vállalása a népszámláláson kulcsfontosságú, hiszen a nyelvi jogok biztosítása függ attól, hogy hányan regisztrálják magukat magyarként egy-egy településen.  A kulturális támogatások pedig nagy mértékben azon fognak múlni, hogy mekkora lesz a magyarok országos számaránya.

A honi civil, egyházi és politikai szervezetek a népszámlálást megelőzően „A magyarság érték” szlogennel közös tájékoztató kampányt hirdettek, amely önálló facebook és instagram oldalakkal is rendelkezik.

A népszámlálási adatfelvétel most először elektronikus módon fog zajlani, az ezzel kapcsolatos gyakorlati tájékoztatás a magyar kampány honlapján érhető el.

The post “Szlovákiai magyarként két nyelvet beszélek. Mi a te szupererőd?” appeared first on Reflex24.

A videó készítői arra is felhívják a figyelmet, hogy a magyar nemzetiség feltüntetése a vegyes házasságban élők és az ő gyermekeik számára is magától értetődő dolog, hiszen a nemzetiség kizárólag vállalás kérdése.

Szlovákiában jövő február 15. és március 31. között népszámlálás lesz, amely most először teljes egészében elektronikusan történik. A honi civil, egyházi és politikai szervezetek “A magyarság érték” szlogennel közös tájékoztató kampányt hirdettek, amely immár önálló honlappal, facebook és instagram oldalakkal is rendelkezik. A szervezők ezeken a csatornákon ígérnek folyamatos tájékoztatást a kérdőívek kitöltéséről  és a kampány fejleményeiről.

The post A népszámlálás tétje nyelvünk és kultúránk jövője – új videóval jelentkezik a közös kampány appeared first on Reflex24.

A tét nem kicsi

Az adatok feldolgozása után kiderül, mennyi és melyik településeken leszünk képesek megtartani nyelvi jogainkat, esetleg kiterjeszteni azokat. Hasonlóképpen a népszámlálás tétje az is, mennyi pénz jut a kisebbségi kultúrára, milyen erősen lehet érvelni a magyarság mellett a mindenkori kormány intézkedéseinek kialakításakor.

Más mint a többi

A 2021-ben zajló népszámlálás két újdonságot is tartalmaz majd. Egyrészt korábbi gyakorlattól eltérően virtuálisan, önkitöltő módon kell beregisztrálnunk a magunkra vonatkozó adatokat a kezdeményezés honlapján (www.scitanie.sk). További újdonságnak számít, hogy két nemzetiség is feltüntethető lesz a népszámlálási űrlapon: egy elsődleges és egy másodlagos.

Azt azért hozzáfűzném, hogy a jelenlegi törvények alapján sajnos nem világos, milyen módon fogja ezt a statisztikai hivatal kiértékelni, és az állam hogyan fogja  a jövőben figyelembe venni a többes identitásúak létszámát.

Véleményem szerint a legjobb megoldás, ha a magyar nemzetiséget kizárólag az első helyen és egyedüliként jelöljük meg.

Magyarnak lenni érték

Mi, akik ezidáig is nyíltan vállaltuk nemzeti hovatartozásunkat tudjuk jól, hogy Magyarnak lenni Szlovákiában természetes, megtartandó érték, ami nem jár hátrányokkal, csak előnyökkel. Azonban környékünkön is sokan büszke kétnyelvűnek tartják magukat. Az elkövetkező népszámláláson  lehetőség lesz számukra is, hogy a magyart és a szlovákot nemzetiségként tüntessék fel. Értelemszerűen a sorrendet is számítani fog, ezt mindenki maga dönti el, nyilván azok, akik a magyar származásukat fontosnak tartják és a közösséget gazdagítani akarják, az első helyen jelölik majd a magyar nemzetiséget.

A 2011-es adatokból kiindulva a járás lakosságának 24,3%-a, azaz 28 085 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, míg 1991-es statisztika alapján 38 169 lélek számított magyarnak. Szinte hihetetlen, még belegondolni is rossz, hogy 20 év leforgása alatt tízezerrel csökkent lélekszámunk. Tehát, ha csak a matematikai számokból indulunk ki 80 év múlva teljesen eltűnhetünk.

Joggal tehetjük fel a kérdést:

Lesz itt egyáltalán magyar ember 50 év múlva?

A válasz csupán rajtunk múlik, a feladat adva van:

Használjuk ki a lehetőséget és igyekezzünk megszólítani, ráébreszteni azokat az embereket, akik magyar vonatkozású eseményeken nem vesznek részt rendszeresen, de erősen befolyásolja egész életüket, hogy magyar gyökerekkel rendelkeznek.

Ne feledjük, mindenki lehet magyar függetlenül attól, hogy milyen tannyelvű iskolába járt, vagy épp milyen nemzetiségű a párja. Vegyük tudomásul, hogy nem szégyellni, hanem megélni és megvallani kell nemzeti identitásunkat.

A szlovákiai népszámlálás 2021. február 15. és március 31. között zajlik. Tudj meg többet itt!

The post Népszámlálás 2021: magyarnak lenni Szlovákiában természetes, megtartandó érték appeared first on Reflex24.

2021-ben ismét megszámláltatunk s megtudjuk, hogy mennyien is vagyunk magyarok a Felvidéken. Ha az előző két népszámlálási fogyásunkból indulunk ki, akkor a jövő évi is fájdalmas veszteségeket fog eredményezni kisebbségi (#kevesebbségi) közösségünk számára. De vajon mennyire megbízhatóak ezek a számadatok és mennyire mutatja valós képét társadalmunknak, ha fekete-fehérré van az adatközlés lebutítva?

Bár nem vagyok sem szociológus, sem demográfus, de meglátásom szerint körülbelül olyan, mint az a gyerekjáték, ahol formákat kell az adott helyre beleilleszteni, viszont nem minden forma követi le tökéletesen a helyet, ahova be kellene illeszteni azt. Valahogy így lehet ez a mi felvidéki magyar társadalmunkkal is, ahol az identitásunknak, de főleg a két nemzethez való viszonyulásnak annyi árnyalata van legalább, mint E. L. James könyvének. Az idő előrehaladtával pedig csak egyre fokozódni fog ez a társadalmi jelenség.

Mert bár nagyon könnyű kérdésnek tűnik, de jobban belegondolva egyáltalán nem annyira egyértelmű választ adni arra, hogy ki is a magyar a Felvidéken.

Az 1920-as években erre válaszolni még viszonylag könnyű lehetett, bár a többes identitás már akkor is létező jelenség volt, mára – 100 év távlatából – viszont a felvidéki magyar és a magyarországi magyar identitás között olyan mértékű „szétfejlődést” okozott ez az elszakított időszak, hogy deformációkkal, külön identitásformákkal kell azokat kezelni. Ami egyébként egyáltalán nem jelenti azt, hogy teljesen elkülönülne egymástól a kettő, de a különbség immáron szemmel látható.

Ugyanakkor azt sem jelenti, hogy ez az identitás vészesen közelítene a szlováksághoz, hiszen a különbség a kettő között sokkal számottevőbb. Mégis árnyalatbeli eltolódásokat figyelhetünk meg a két nemzet közötti elhelyezkedésünkből kifolyólag, amit sokszor kényelmetlen még magunknak is bevallanunk. Nagyjából abba a koordinátarendszerbe lehet valahová elhelyezni, amit a nemzeti identitástudat vertikális és regionális identitástudat horizontális egyenesei foglalnak keretbe, hasonlóképpen a nyelv és a nyelvjárás viszonyrendszeréhez.

Ezeket az eltolódásokat, árnyalatbeli különbségeket a jelenlegi népszámlálási metodika mégsem tudja megfelelően érzékelni és kimutatni.

Kiindulópontnak megfelelőek lehetnek az ebből nyert adatok, de csak annak, mivel nem lehet egyértelműen mind a 458 467 magyar nemzetiségűt (2011-es adat), vagy 508 714 magyar anyanyelvűt 100%-osan piros-fehér-zöldre festeni, holott a jelenlegi metódus ezt teszi. A két szám közötti különbözet már eleve ezt támasztja alá, és akkor hol vannak még az intenzitáskülönbségek. Például hiú ábránd lenne az egész félmilliós közösségi halmazunkat 100%-osan „keménymagos” magyar identitásúnak tekinteni. A „keménymagosok” száma fölött elkezdődik az árnyalódás a magyar identitás intenzitását illetően, ami persze nem az 508 714-nél végződik. Ennél valószínűleg sokkal tovább árnyalódik a vegyes identitásúakon keresztül, egészen azokig a szlovákokig, akik bár teljes mértékben szlováknak érzik magukat, de gyökereik, közegük, kapcsolataik vagy egyéb szempontok révén némileg rendelkeznek valamilyen szintű „magyarságfoszlányokkal”, ami lehet 1%, de akár 49% is.

Részben ezt a problematikát igyekeznek feloldani a szakemberek a jövőre esedékes új módszertannal, illetve egy kiegészítő kérdéssel, mely a másodlagos identitásra vonatkozik majd.

Ez bár ad a témakörhöz némi új aspektust és fogódzót, megítélésem szerint mégsem oldja fel annak teljes egészét. Sokkal ildomosabb lenne, ha az anyanyelv mellett az egyéb beszélt nyelvekre (is) rákérdeznének, ahol mindenki bátran feltüntetheti, hogy legalább alap szinten milyen nyelveken képes kommunikálni.

Az angol, német és egyéb világnyelvekből bár messzemenő következtetéseket nem lehetne levonni, de a mi esetünkben szépen kirajzolódna egy asszimilációs mutató, ami az identitásvegyület szinteződését világítaná meg. Érdekes képet mutatna, ha sok százezerrel több magyarul kommunikálni képes személy lenne (minden bizonnyal van is) Szlovákiában, mint a statisztikai lélekszám szerinti magyar nemzetiségű vagy anyanyelvű.

Itt kell megjegyezni, hogy alapelveiben (aláhúzom, alapelveiben) a Most-Híd filozófiája is részben ebből a rétegből próbált szavazókat meríteni, máskülönben nem jött volna ki a 8%-os eredmény, az MKP 4,6-ja mellett (persze tisztában vagyunk vele, hogy a népszerű szlovák politikusok miatt jószerivel teljesen szlovák identitású szavazatok is érkeztek rájuk, mégis a tendenciát inkább igazolja, mintsem cáfolja e hipotézis). Ebből kifolyólag pedig egy (akár egyesült) magyar vonatkozású párt is jóval nagyobb merítésű szavazóbázisból lenne képes voksokat kapni, mint amekkorát általában megcéloznak.

A csavarja ennek az a kihívás, amibe a formálódó egyesülni készülő pártok már most beleütköztek, hogy teljesen más hívószóval lehet egy „100%-os”, keményvonalas magyar szavazót megszólítani, mint egy 50-50%-os vegyes identitásút, egy többségében már inkább szlovák érzelműt, de a lelkében még gyökereit ismerőt, illetve mondjuk egy szinte már teljesen elszlovákosodottat, akiben ugyanakkor még él a magyarság iránt a tisztelet szülei/nagyszülei miatt.

Ide sorolandóak továbbá a rokoni kapcsolatok révén, ismerősi kötelékek által, esetleg egyéb szempontok alapján szolidaritást vállaló szimpatizánsok is, akik mind-mind újabb és újabb elemekkel bővítik a téma spektrumát. Ezek mellé sorakoznak fel aztán a világnézet és értékrendbeli és regionális különbségek, melyek tovább színesítik az összképet és tördelik az egység illúzióját, ellehetetlenítve ezzel a konzekvens politizálást.

A fentebb levezetettek fényében pedig már teljesen más megvilágításba kerül például a szlovák pártokra leadott „magyar” szavazatok megítélése is, hiszen ha e szóban forgó hipotézist, vagy inkább képletet figyelembe vesszük, nem biztos, hogy annyira sok az a szavazat, mint amennyit az exit-poll eredményekből szoktak kalkulálni, ugyanakkor paradox módon mégis sokszorosan több annál. Már ha figyelembe vesszük, hogy a már nem tisztán etnikai elvek szerint gondolkodók szavazatait is begyűjthetnék akár magyar vonatkozású párt(ok) is, amelyek elsődleges célja egy választás alkalmával elvileg a szavazatmaximalizálás. Nem is beszélve a „senkit se hagyunk az út szélén” elvről.

A téma és a hipotézisek igazolása mindenesetre megérne egy átfogó felmérésen alapuló mélyreható kutatást, mely új alapokra helyezhetné a felvidéki magyar identitásképünket és hozzájárulhatna egy felvidéki magyar nemzetstratégia megalkotásához.

Forrás: Felvidék.Ma

The post Van-e és ha igen, milyen a felvidéki magyarság identitásárnyalata? appeared first on Reflex24.

Hozzátette: a munka és a felkészülés már javában folyik, hiszen a szlovákiai magyar pártok, civil szervezetek, egyházak és más szervezetek képviselői már több hónapja elkezdték a közös stratégia kidolgozását, megalkotását. Ma (2020. 8. 4. – szerk. megj.) Somorján, a Fórum Intézetben egyeztettünk, jómagam pedig a vállalkozói szektort képviseltem a találkozón.

“Nagyon fontos, hogy közösségünk minél jobban szerepeljen ezen a megmérettetésen, itt szó szerint a létünk lesz a tét. Mutassuk meg, hogy velünk igenis számolni kell most is és a jövőben is!”

– zárta sorait Iván.

The post Iván Tamás: “Mutassuk meg, hogy velünk igenis számolni kell!” appeared first on Reflex24.