Gubík Lajos (Zselíz)

Nem vagyok politikus és politikai elemző sem, tehát csak egy naiv, mezei szavazó szemszögéből tudok véleményt mondani. Előrebocsátom, hogy világéletemben magyar pártra szavaztam. Meggyőződésem, hogy szűkebb közösségünk érdekeit hitelesen csakis saját sorainkból való emberek tudják képviselni. Ezt már (s ha már Szövetség, akkor az Ószövetségből, vagy ha úgy tetszik Tanakh-ból idézek) Mózes is tudta:

“5 Móz. 17.15 Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.”

Az élcelődést félretéve, a név ebben az esetben kötelez. Kötelez, és többek között egy elsődleges feladatot is ró viselőjére, hogy megosztott közösségünket újra összehozza. Egy szövetségben alapszerepet játszik a szavatartás, hűség stb. Ezek a tulajdonságok szavatolják a szövetség stabilitását. Szeretnék már egyszer keserű szájíz nélkül, bizakodással szavazni. Szeretnék olyanokra szavazni, akik méltósággal, fölösleges konfliktusok nélkül, viszont határozottan képviselik érdekeinket és elvárásainkat. Mert vannak elvárásaink is, – ameddig a negyvenes évek kollektív bűnössége (kitelepítettek ivadékaként írom) fejében megpróbálkozhatnak ma is jogszerűen rekvirálni, – ameddig esetleges nemzetbiztonsági kockázatként szerepelhetünk, – ameddig nem sikerül ezt az országot hazámmá szeretni, addig vannak.

Sok szlovák barátom van, akikkel kölcsönösen tiszteljük egymást. Sok dologban egyetértünk, és vannak dolgok, amikben nem. Nem tudom elképzelni, hogy a fentebb említett elvárásokban hitelesen tudnának képviselni, pedig tényleg jó barátok. Azt, hogy segítenek – amennyiben meg tudom győzni őket az igazamról – azt igen. A Szövetség elég nagyot kanyarított a feladat- és felelősségvállalásból, adja Isten, hogy sikeresek legyenek ezek a felvállalások. Ennek sikeres teljesítéséhez viszont szükség van egy jó csapatra. Hiszem, és meg is tapasztaltam, hogy számunkra sokszor nem éppen szimpatikus embereket is meg lehet kedvelni-szeretni vagy elfogadni, csupán meggyőződés, belső elhatározás és döntés kérdése a dolog. Ez szükségszerű, mert sok sértés-bántás, tüske maradt ránk megosztottságunkból adódóan. Ebbéli döntésünk szükségszerűségének elfogadásául, segítségül szolgálhat Illyés Gyula önreflexiójának ironikus stílusú, de határozottan komoly mondandója:

“Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal kellene: honnan jössz, – azzal ecsém: hova mész! (Egy népfinak A Puszták Népe szerzőjének 1936)”

Ezt ajánlanám talán a szkeptikusoknak is.

A Szövetségnek azt kívánom, hogy tiszta szívvel, hitelesen tudjanak egymás szemébe nézni és kijelenteni: Ez egy jó csapat! Még mielőtt “realistáink” megköveznének naivitásomért, – én szeretnék hinni ennek a formációnak a sikerességében. Igazán hinni viszont csak tiszta, jó és igaz dolgokban lehet. Szeretném, ha megadnák nekünk ennek a hitnek a lehetőségét.

Szőllősy Péter, Ipolyság

A felvidéki magyar pártok szövetségre lépése jó hír minden itt élő magyar számára, akinek a közösség életének minősége nem közömbös. Félre kell tenni mindennemű sérelmet, és új hittel neki kell rugaszkodni, hogy magyar képviseletet juttassunk parlamentbe! Ha a Szövetségnek sikerül fiatal, lendületes tagokkal a múlt pecsétje nélküli pártot létrehozni, nagy az esély rá, hogy ez megvalósulhat.

Néhány közvéleménykutató intézmény már az egyeztetések elejétől  egy pártként kezelte a felvidéki magyarok érdekképviseletét, és ezek szerint pillanatnyilag 6% körüli a szövetség támogatottsága. Természetesen a hír még friss, és ezért néhányan emocionálisan kezelik a témát, ami nem meglepő. Időt és ezzel egyben esélyt kell adni magunknak, hogy egységesen, egy hajóban ülve evezzünk a jó irányban a cél felé!

Jámbor Mónika, Nagytúr

Nem értek a politikához, csak laikusként alkotom meg a saját véleményemet. Igazából mérges vagyok a szlovákiai magyar pártokra. Az asszimiláció kapcsán egyre kevesebben vagyunk, és a vezetőink egymás elleni harcot vívnak a pénz és a hatalom miatt. Jókor jöttek rá, hogy a “különutas politika” nem vezet célra. Akkor ébrednek fel, amikor a magyarságnak már nincs és lehet, nem is lesz képviselete a parlamentben. Nem vagyok benne biztos, hogy örülök az egységnek. Főleg, hogy ott a Bugár pártja. És ha ő már nincs is ott, nekem senki ne mondja, hogy közösen majd más politikát fognak vinni. Nem hiszem.

Csalódtam a magyar pártokban, és mérges vagyok rájuk. És az is lehet, hogy már soha nem fogok magyar pártra szavazni. Óriásit csalódtam bennük, mert nekik pont, hogy nem az utca embere a fontos, csak a hatalom, meg a saját zsebük.

Róm Mihály, Palást

Az első és legfontosabb célkitűzés a valódi egység megteremtése. Mindhárom formációnak megvannak a maga tálentumai, amiket az újonnan létrejött párt kamatoztatni tud. Természetesen az MKP adja a gerincét az egésznek, mind strukturális, mind az értékek/elvek szempontjából. Magyarságunkhoz, kultúránkhoz és nemzeti nagyjainkhoz való ragaszkodásunk mindig ,minden körülmények közt legyen alappillérünk. Ennek megtartásához kell az MKP.

A Most-Híd múltja bár engem is aggaszt, bízom benne, hogy a NAKA szépen kiszortírozza soraikból a záptojásokat és elkezdődik egy tisztulási folyamat berkeikben. A Mosttól leginkább a szlovák, vagy vegyes házasságban élő családok megszólítását várom. Fontos észben tartanunk, hogy nekünk (véleményem szerint) a déli szlovákságot is fel kell karolnunk, mivel gazdaságilag egy sorsközösséget alkotunk. Ez leginkább a megyei választásokon volt érezhető, ugyanis régiónkból az MKP jelöltek kivételével egy párt sem indított jelöltet. 

Az Összefogás csapata tehetséges, cselekvésre kész fiatalokból áll, akik magas szinten űzik az online propagandát, amire égető szüksége van az elszürkült MKP-nak. Azonban aggasztó számomra financiális hátszelük. Érezhető, ki az igazi főnök ebben a csoportosulásban, mégis az elnök egy teljesen random személy lett, amely sok kérdőjelet tesz fel bennem megválasztása körül. Félek, hogy a szponzor személye baljós árnyékot vethet a frissen kialakult egység jövőjére nézve.

Kürthy Gábor, Ipolyság

Mikor először meghallottam, mire készül az újonnan megválasztott MKP-s vezetőség, őszintén megvallva nem tudtam elképzelni, hogyan lehet egy magyar, erősen konzervatív választót összezárni egy pártba egy liberális felfogású választóval. Elég szkeptikusan álltam hozzá, és csak bizonygattam magamnak, hogy miért is lehetetlen. De az elmúlt évtized rámutatott, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy több politikai párt sikertelenül képviselje a megfogyatkozott felvidéki magyar közösség érdekeit. Ezért is támogatom a magyar pártok szövetségét, és remélem, a választók is megtalálják a közös hangot.

Végül Horthy Miklós ma is aktuális szavai jutnak eszembe – egy apró javítással a végén: “Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó (…), temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét és csakis ezért dolgozzék, meg imádkozzék. E cél mindnyájunk szent célja: A felvidéki magyarok megmaradása!”

The post Körkérdés: Egység vagy kétség? Mi a véleményed a formálódó Szövetségről? appeared first on Reflex24.

A negyvennyolc esztendős polgármester asszony szabadidejét nem sajnálva a jó idő megérkeztével brigádot szervezett szeretett községében, méghozzá az állam tulajdonában lévő területen felhalmozott szemét kitisztítása/eltávolítása volt a cél. Hiába a polgármester megnevezés, a munkától megviselt pólóban, sokzsebes munkásnadrágban Melinda ugyanúgy kiveszi a részét a fizikai melóból egyaránt, mint a községházán elvégzett papírmunkából.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy valakinek irányítania is kell a munkafolyamatot. Ilyen példát látva a  lapátos ember is sokkal szívesebben dolgozik. A falu elöljárója véleménye szerint ilyen kicsi települést nem lehet kizárólag az asztal mögül a négy fal közt vezetni.

Kérésünkre elmesélte mi mindent találtak a munka során: többnyire különböző energiaitalos, üdítős és sörös fémdobozok, autógumik, ruhadarabkák, valamint műanyag palackok, csokis papírok és nejlonzacskók hevertek az elhagyatott ház körül.

Érthetetlen, hogy valaki mért dobja el azt az üres energiaitalos dobozt vagy műanyag palackot. Elkövetők személyétől függetlenül határozottan elítélendő a szemetelés, legyen szó falubeliről, üdülőtulajdonosról, vagy bakancsos turistáról.

“Tetszik tudni a község egy jó pár évvel ezelőtt maguk közé fogadott egy máskülönben hajléktalanná váló személyt, aki a jó cselekedetet ekképpen köszönte meg. Elszomorító, hogy egy felelőtlen állampolgár nemtörődömsége mennyi civil energiájába, szabadidejébe, pénzbe kerül, ugyanakkor üdvözlendő, hogy sok önkéntes falubeli a jó szándék mellé állt, és együttes erővel rendet tettünk. Munkába menet napi szinten elhaladtam az „épület ” előtt, egyszerűen annyira szúrta a szememet, hogy már nem bírtam tovább elviselni a látványát. Köszönöm a csapatnak, nélkülük nem sikerült volna.”

– fűzte hozzá a falu első személye Bögi Pathó Melinda.

Zalaba lakossága ismételten példaértékűen cselekedett. Töltsük hasznosan a kormány által jóváhagyott járványügyi intézkedéseket. Éljen a lokálpatriotizmus!

fotók: Bögi Pathó Melinda archívuma

The post Amilyen kicsi Zalaba, olyan aktív az ott élő közösség appeared first on Reflex24.

Az új párt teljes neve: Szövetség: Magyarok, Nemzetiségek, Régiók

Az egyelőre bizonytalan, hogy új pártot hoznak-e létre, vagy az Összefogáson belül olvadnak egybe. Ez nagyban függ attól, hogy a járványhelyzetben megoldható-e az új párthoz szükséges aláírások összegyűjtése.

A pártok 2020. augusztus 20-án írták alá a szándéknyilatkozatot, miszerint egységes felvidéki magyar érdekképviseletet hoznak létre. Decemberben az MKP és a Híd bejelentette, hogy megegyeztek. Ekkor az Összefogás még több dologban sem volt egy állásponton a másik kért párttal, de mindhárman azt mondták, folytatnák a tárgyalásokat. A keddi sajtótájékoztatón a pártelnökök elmondták, hogy megszülettek a kompromisszumok, létrejött a kiegyezés.

Az új formáció elnökét az MKP, az Országos Tanács elnökét a Híd, a szakmai alelnökét pedig az Összefogás adja majd. Az MKP az új párt szervezeteiben mindenhol a testületek tagjainak felét tölti be, ez biztosítja, hogy a partnerekkel közösen szülessenek meg a döntések. Az országos elnökségen belül 9:5:4, az Országos Tanácson belül 5:3:2, a járási elnökségeken belül 3:2:1-es arány fog megvalósulni – számolt be a ma7.sk.

Nyitókép: facebook.com/osszefogas.spolupatricnost
(via Duna24)

The post Létrejött a Szövetség appeared first on Reflex24.

A karácsony előtti botrányos sajtótájékoztatónak mára nagy a szakirodalma, mivel úgy tűnik, történelmi jellegű lehet azzal az aktussal, hogy a gátlástalan törtetéssel és mértéktelen kapzsisággal hogy lehet megtorpedózni egy egyesülési folyamatot. Az ominózus sajtótájékoztatón egyik érvként hangzott el, hogy a Most-Híd korábbi miniszterei felett Damoklész kardjaként lebegnek a NAKA-razziák (Sólymos Lászlóra utalva), pár nappal később viszont mégis az összefogásos Nagy József neve került hírbe korrupciós visszaélések gyanújával és a NAKA-val, aki egyébként ugyanúgy a Most-Híd minisztere volt, így végül is Mózes Szabolcs nem tévedett. Az „exújszós” pártelnök nyakatekert magyarázkodásai közepette pedig sikerült gyakorlatilag elhatárolódniuk is a magyar kormánytól, mondván, hogy nem kell ide importálni Budapest politikáját (ezt egyébként a Paraméternek nyilatkozva a minap újra megtették).

A botrányok sorát követte aztán a párt által működtetett kamuprofil-trollhadosztály leleplezése, amellyel megpróbálták a közvéleményt manipulálni, politikai szövetségeseiket pedig lejáratni. Ezzel kapcsolatban merült fel igazán sokakban, hogy aki álnevek mögött a szövetségesei lejáratásán dolgozik, vajon mennyire gondolja komolyan az összefogást? Legújabban pedig az egyik alelnök, Bauer Ildikó cégének félmillió eurós támogatása borzolja a felvidéki közhangulat kedélyét, mely azzal kavarta fel igazán a viszályokat, hogy a cég tavaly még csak pár száz eurós forgalmat bonyolított, a cégnyilvántartás szerint veszteséges, mégis egy nyilvánosan nem meghirdetett pályázaton nyert őrült nagy összeget. A botrányokról a magyarországi média is beszámolt, a HVG-től a Pesti Srácokig.

Január hava még el sem múlt s máris körvonalazódik a következő hajcihő, ami a mérhetetlen támogatottságú pártocska csodafegyverének hitt mutatványhoz kötődik. A mikropárt által kevesellt arányosodásukat az esetleges egyesülő tömörülésben egy előválasztással szeretnék feljebb tornázni. Bár legutóbbi ajánlatuk szerint, ha kapnak 25%-ot, akkor mégse annyira fontos az előválasztás és eltekintenek attól. Fő a következetesség…

Az időközi előrehozott utóválasztásról (hisz még egy év se telt el a parlamenti választás óta), amivel már hónapok óta hadonászik a wannabe politikai párt, továbbra sem tudni sok mindent.

A kivitelezéssel kapcsolatos kételyekre szinte minden alkalommal az a válasz, hogy mindenki nyugodjon meg, ők tudják a tuti receptet. Hogy mi lenne az, azt nem hajlandók felfedni.

A hírek szerint az ötletgazda Nagy József, exhidas miniszter és ex-EP-képviselő ezt a megvalósíthatósági tanulmányt egy sikeres, jó gyakorlatból dolgozta ki. Csakhogy ez a sikeres, jó gyakorlat az a budapesti előválasztás, melyet a jelenlegi magyarországi balliberális ellenzék hajtott végre. Információink szerint Mózesék ez ügyben Budapesten is tettek személyes látogatást, megkeresésünkre viszont a pártelnök tagadta a modelltranszfert. További részletekért Nagy Józsefhez irányított, azt viszont nem sikerült megtudnunk, hogy amennyiben nem volt egyeztetés, akkor annak milyen részletei lehetnek. Amennyiben ez bebizonyosodna, lenne egy diszkrét bája, hogy míg egyes hozzájuk kötődő projekteket a magyar kormány nagy összegekkel támogat, addig annak ellenzékétől kérnek előválasztási tanácsokat.

Ezzel kapcsolatban Gubík László is közzétett egy bejegyzést, ami alatt élénk vita alakult ki egyes összefogásos tisztségviselők bekapcsolódásával.

A SZAKC és a Via Nova elnöke jegyezte meg, hogy szerinte nem kéne lejáratni az intézményt, mert sok mindenre alkalmas lehet, de pártalapításra aligha.

A vitába bekapcsolódó Nagy Józseftől viszont hiába várt a Facebook népe érveket, képtelen volt megvédeni saját ötletét. Eddig nem is lenne itt semmi látnivaló, csakhogy Nagy nekiállt „bugárbélázni” (szemmel láthatóan ez lett az Összefogás párt új kommunikációs csodafegyvere), amivel sok mosolyt csalt a vitát követők arcára. Bárki is kérdezett az előválasztás részleteiről, Nagy József válaszai kimerültek korábbi főnöke nevének ismételgetésében.

Gubíkra és például e sorok szerzőjére is sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy szívélyes kapcsolatot ápolnának a felvidéki politikumot több mint 10 évre megosztó illetővel. Ez a „szimpátia” pedig vélhetőleg kölcsönös. Ellenben Nagy Józsefből Bugár előbb parlamenti képviselőt, majd minisztert, később pedig európai parlamenti képviselőt csinált, sőt korábban pártjukban őt tartották a Most-Híd koronahercegének, Bugár utódának.

A Columbo feleségét idéző előválasztási megvalósíthatósági esettanulmányról bár továbbra sem derültek ki a mikéntek és a hogyanok, de nagyon úgy tűnik, hogy csak egy újabb blöffje a túlexponált mikropártnak, ami abba a sorba illeszkedik, ami krédójukká vált: a szemfényvesztésé…

forrás: Felvidék.ma

The post Kinek a kije Bugár Béla? appeared first on Reflex24.

Minden jel szerint egyelőre mégsem egyesül a lassan fél éve tárgyalgató három felvidéki magyar érdekeltségű párt (az öt közül). Bár a sajtóban is megjelent kiszivárgott információk alapján szinte mindenben megegyezett a három politikai formáció, az Összefogás párt (mely elméletileg ezért jött létre) mégis asztalt borított, mivel a Híd nem teljesítette követeléseiket, és nem elégedtek meg a 17%-os elosztással.

A három fél bár 3:2:1 arányú elosztásban egyezett meg, de a legkisebb, szinte mérhetetlen párt végül mégis többet akart. Az erről szóló sajtótájékoztató végül botrányba fulladt, az Összefogás párt elnökének hisztérikus, politikai kultúrát nélkülöző viselkedése okán.
Bár sajtóközleményükben azt írták, hogy „három hónapon keresztül a vályúméretről és a pozíciókról szóltak a tárgyalások” –, úgy tűnik a vályú és a pozíció mégis nekik nem felelt meg.

Ha hinni lehet az ilyen kiszivárgott pletykáknak a szűk fél év alatti tárgyalássorozatokról, akkor érdekes módon a tartalmi, ideológiai és egyéb fontos témákon könnyen zöld ágra vergődött a három párt, az arányok szétosztása viszont antagonisztikus ellentéteket váltottak ki. Sokakban merülhet fel ennek kapcsán, hogy olyan koncon marakodnak, ami tulajdonképpen nincs is.

Abban ugyan mindenki egyetértett, hogy legalább az 50%-ot a legnagyobb támogatottsággal, struktúrával és hálózattal bíró MKP-nak kell adnia az új párthoz, a másik 50%-on viszont összemarakodott a Híd és az Összefogás párt.

Zárójelben megjegyeznénk, hogy számunkra továbbra is rejtély, hogy az 5 pártból miért csak 3 tárgyal, hiszen az Összefogás párt támogatottsága (ami elvileg csak ideiglenes választási pártként határozta meg magát) alig különbözik a másik két törpe pártétól, az MKDSZ-étől és a Magyar Fórumétól.

Az pedig már végképp nem világos, hogy az egyes pártok ezeket az arányszámokat mire alapozva próbálták a többiek torkán lenyomni. Ezért vettük a fáradságot és segítő jobbot nyújtva nekik összegyűjtöttük és megvizsgáltuk a parlamenti választás óta készített közvélemény-kutatásokat.

Bár a szlovák ügynökségek által készített felmérések általában némileg torz képet festenek a felvidéki magyar politikai közállapotokról, hiszen kevés használ nemzetiségi (kisebbségi) kulcsot, ennek ellenére úgy véljük, még mindig tudományosabb kiindulási alappal szolgálnak, mint a hasra csapás alapján született blöffök.

A február 29-i választás óta összesen 22 preferenciát mérő közvélemény-kutatást végeztek Szlovákiában. A botrányos sajtótájékoztató után az Összefogás párt kitett a Facebook-oldalára egy állítólagos belső felmérést is, ám mivel azt nem hivatalos ügynökség késztette, ráadásul meglehetősen furcsa körülmények között, ezért hitelessége megkérdőjelezhető.

A 22 hivatalos mérést öt ügynökség végezte, közülük a Focus minden hónapban (összesen 9-et). Azt követi a Polis 5 méréssel, az AKO 4-gyel, a MEDIAN és az Actly pedig 2-2-vel. Valamennyi ügynökség az egészen alacsony mérési tartományt megugró pártokat is igyekezett kimutatni, mégis a magyar mikropártok közül a Magyar Fórumot és az MKDSZ egyik felmérésben se található, az Összefogás párt is csak három alkalommal tűnt fel a Focus szeptemberi, októberi és novemberi eredményei között (0,7; 0,4 és 0,8 százalékponttal).

Ennek magyarázata abban kereshető, hogy az MKDSZ a Híd listáján szerepelt a választáson, míg a Magyar Fórum és az Összefogás bár elvileg nem az MKP listáján, hanem éppen fordítva, az Összefogás pártén, amit Magyar Közösségi Összefogásra neveztek együtt át. A bűvésztrükk ellenére ugyanakkor mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez az MKP kozmetikázott listája.

Az ügynökségek nem világos mérési narratíváját mindazonáltal az is magyarázza, hogy szlovák szemmel (bár magyarral is) teljesen összekuszálódtak ezek a politikai szálak.

Pár esetben például egyes ügynökségek nem MKP-t vagy MKÖ-t tüntettek fel, hanem nemes egyszerűséggel „magyar párt” megnevezést.  Azt is le kell szögezni, hogy a 22 mérésből 21 az MKP-t és a Hidat egyértelműen ki tudta mutatni. Egyedül a Median szeptemberi radarjáról tűnt el a vegyes párt. Az MKP-t 1,6-5,5 %-ost tartomány között mérték, a Most-Hidat pedig 0,6-2,4% között.

Ha ezekből az értékekből átlagot számítunk, azt láthatjuk, hogy az MKP 3,65%-os, a Híd pedig 1,44%-os átlagértéket produkált. Az Összefogás pártot pedig a szlovák ügynökségek előtti láthatatlan entitása miatt kénytelenek vagyunk a Focus három mérése alapján 0,63%-os átlageredményre taksálni.

Hogy a vélt valósághoz mind közelebb kerülhessünk, az összkép kiteljesedése végett szerencsés ezen átlagértékekhez hozzákalkulálnunk az utolsó valóban releváns eredményt is, a februári 29-ei választásét. Ehhez szét kell bontani a két megmérettetett lista preferenciaszavazatait. Bár kétségkívül az egyes pártok jelöltjeire leadott karikák között bőven lehet átfedés, mégis hozzávetőlegesen kirajzolódik a listán belüli támogatottság.

Oriskó Norbert számításai szerint az MKÖ listájára leadott szavazatok közül – nem meglepő módon – az MKP jelöltjei kapták a legtöbbet, az összes szavazat 69,25 %-át, majd az Összefogás párt jelöltjei 22,05%-ot, míg a Magyar Fóruméi 8,6 százaléknyit gyűjtöttek. Ebből kiindulva az együtt elért 3,9 százalék szétbontva 2,7-0,86-0,34 %-nak felel meg.

A Most-Híd esetében ez valamivel egyszerűbb, az 5 magyar vonatkozású párt közül a listájukon induló MKDSZ rendelkezik a legalacsonyabb mértékű támogatottsággal. Ravasz Ábel értékelése szerint a Híd 2,1%-ához 0,11%-kal járultak hozzá. Az ugyancsak listájukon induló Šanca nevű szlovák párt jelöltjeinek hozadéka pedig 0,05% volt, így a Híd „csupasz” eredménye hozzávetőlegesen 1,94 % körül mozgott.

Ha tehát ezen értékeket összevetjük az egyes szubjektumok választási eredményeivel, akkor az a konklúzió vonható le, hogy az MKP-nak hozzávetőlegesen 3,6% körül; a Hídnak 1,46% körül; az Összefogás pártnak 0,69%; míg a Magyar Fórumnak 0,34%; végül az MKDSZ-nek 0,11% környékén mozog a támogatottsága.

Ha ezt átfordítjuk teljes arányú százalékokra, akkor az 5 párt választóinak megoszlása a következő: 58,06% MKP, 23,54% a Híd, 11,12% Összefogás párt, 5,48% a Magyar Fórum, valamint 1,77% MKDSZ.

Ebből kifolyólag távol sem a 3:2:1 szétoszlás tűnik megalapozottnak, hanem sokkal inkább egy 8:3:2:1:1-es konstrukció, ami még mindig nem olyan drasztikus, mint a romániai választáson megvalósult magyar összefogás alkotta 28:1:1-es arány.

Természetesen ezek a számítások részben hipotetikus jellegűek, hiszen minden választás, minden kampány más és más eredményt produkál, mindazonáltal közelebb állhatnak a valósághoz, mint az elemzéseket és számításokat nélkülöző politikusi becslések, megérzések vagy blöffök.

Forrás: Felvidék.Ma

The post Mennyi az annyi? Milyen támogatottsággal rendelkeznek pártjaink? appeared first on Reflex24.

A magyar formáció összesen 21 képviselői és 9 szenátori mandátumot szerzett. Ezen a választási szövetség alkotta három párt osztozik arányosan, a támogatottságuknak és politikai súlyuknak megfelelően.

A három politikai entitás ugyanakkor nem bohóckodott választási párt létrehozásán, hanem a legdominánsabb szubjektum, az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) listáján mérettettek meg.

Ennek fényében az Erdélyi Magyar Néppártból és a Magyar Polgári Pártból alakult Erdélyi Magyar Szövetség a pár hónappal korábbi helyhatósági választásokon elért eredményeik az RMDSZ-éihez viszonyítva 1-1 befutó mandátumot kaptak az RMDSZ listáján. Oltean Csongor, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke (az RMDSZ ifjúsági társszervezete) szerint ez a két mandátum is nagyon méltányos és nagyvonalú volt, hiszen az erőviszonyok alapján csak valamivel több, mint egy járt volna az úgynevezett ’’belső ellenzéknek’’, ám az RMDSZ úgy döntött, felkerekíti azt kettőre. Ugyanakkor a két személy kilétét az RMDSZ-nek is jóvá kellett hagynia.

A 30 mandátum megegyezik az RMDSZ korábbi parlamenti helyeinek számával, abszolút szavazatszámok ugyanakkor a választási konstrukció hatására sem növekedtek, sőt az alacsonyabb országos részvétel miatt csökkenés tapasztalható.

Ebből kiindulva az ugyancsak képviselőjelölt, Oltean Csongor úgy értékelte, hogy bár hangulatában volt közösségi élménye az összefogásnak, a választási matematikánál ez nem mutatkozott meg.

„A választók ugyan vágytak az egységre, örültek, hogy nincsenek egymással szembeni acsarkodó kampányok, konfliktusok, de szavazatszámban mégsem látszódott ez meg szinte egyáltalán. Holott most lehetett volna történelmet írni ezzel az erdélyi magyarságnak, hisz nagyon alacsony, alig 31 %-os volt az országos részvétel átlaga. Ám a magyar részvétel is sajnos messze elmaradt a tavalyi EP-választások eredményeihez képest, amikor az RMDSZ bár egyedüli magyar pártként indult, alig haladta meg az 5%-ot. Ugyanennyi szavazattal most akár 8% is elérhető lett volna”

– magyarázza az ifjú politikus.

Ha megvizsgáljuk a magyar formáció választási összetételét, akkor azt láthatjuk, hogy 28:1:1 arány érvényesült, míg tájainkon az 5 felvidéki magyar párt közül 3 éppen 3:2:1 arányról tárgyalgat. Ráadásul ezek az arányok egy újabb választási pártban érvényesülhetnek majd, a többi (az ötből 3) pedig feloszlatja magát. A másik két mikro párt sorsáról továbbra se tudni, mi lesz.

Tehát a politikai szubjektum gerincét adó MKP eleve 50%-ra determinálja magát, míg a megszűnés felé zuhanó, NAKA-látogatásoktól rettegő Hidat 33%-ra definiálják, a mérhetetlenség és a 0,2 % között billegő Összefogás pártot pedig felülreprezentálva 17%-ra emelik. Mindazonáltal korábbi sajtóértesülések szerint az akár egy teherliftben elférő párt (mely saját bevallása szerint csak a 2020 márciusi választásokra alakult, ám mégis megmaradt) mohósága gátolja még ezt a logikátlan és aránytalan egyezséget is, mivel támogatottságuk illúziójától messzire elrugaszkodva sokkal nagyobb súlyt akarnak.

A pártocska vezéregyénisége a korábbi hidas miniszter és EP-képviselő, Nagy József többször is hangsúlyozta az előválasztás intézményének megfontolását. Valljuk be viszont, hogy alig félmilliós, ugyanakkor mintegy 500 kilométeren elhúzódó közösségünk életében ez nehezen lenne kivitelezhető. Mindazonáltal az erdélyi mintához hasonlóan a 2022-es önkormányzati és megyei választások kitűnő előválasztásként besúlyozhatják a 3, illetve 5 pártot. Odafigyelve persze, hogy versenyhelyzet csak ott lehessen megengedett, ahol nem fenyeget a verseny miatti szlovák mandátumszerzés, így az előválasztás értelemszerűen némi koordinálást igényelne.

Okuljunk erdélyi testvéreink fifikált realitásérzékéből és teremtsük meg mi is az egyesült, igazságos és arányos magyar politikumot a Felvidéken!

Forrás: Felvidék.Ma

The post Van miből tanulni: az erdélyihez hasonló politikai összefogás kellene a Felvidéken is appeared first on Reflex24.

A ‘38-as nagy árvízzel kezdődött a nagytúriak kálváriája. A Korpona folyó áradása a földdel tette egyenlővé az akkori templomot. Utána sok idő telt el mindenféle reménysugár nélkül, az akkoriban bevezetett rendszer nem kedvezett az Anyaszentegyháznak, pláne nem a templomépítő szándéknak. Abban az időben tevékenykedett Mészáros Árpád esperes-plébános, aki ugyanazon a helyen szerette volna felépíteni az új templomot, ahol most is áll. A kommunista rezsim természetesen nem tette lehetővé, így más megoldást kellett találnia. Egy L alakú lakóházból kiszedette a közfalakat, ily módon alakítva imaházzá azt. Csupán ezért a lépésért, büntetésből áthelyeztette őt Ipolyhídvégre “pártunk és kormányunk”.

Az enyhülés idején, Dubček alatt a község jólelkű fejének hála az MNV-n (Miestny národný výbor) is eltűrték volna az új templom megépítését, ám – Nagy János számára ismeretlen okokból kifolyólag – akkor sem öltött formát a helyiek akarata. Ez követően sokáig nem volt írásos nyoma a templomépítés ügyében megtett lépéseknek, de a lelkiatyák mindig is bátorították a helyieket, nem engedték, hogy feladják a reményt.

“Közvetlen elődöm, Dr. Karaffa János plébános úr levelezéséből kiderült, hogy felvette a kapcsolatot a püspökséggel az új templom ügyében. Mire azonban konkrét intézkedések történhettek volna, ő is elkerült innen. Azt viszont, hogy a falusiak mennyire támogatják a templomépítés ötletét, illetve, hogy mennyiben tudnának hozzájárulni anyagi téren, sikerült fölmérnie. Ezen a ponton vezényelt ide Isten gondviselése”

– emlékezik vissza Nagy János.

Fontos tudatosítani, hogy Nagytúr két részből áll: Kistúr és Középtúr. Amikor a templomépítő plébános oda került, a kistúriak még a Somogyiak egykori kastélyába jártak szentmisére. A tulajdonos ultimátumot adott, mert az ingatlan felhasználásával kapcsolatban más tervei voltak. Új helyszínt kellett találni. Ugyanekkor a középtúriak a fentebb is említett imaházba jártak, számukra nem volt különösebben égető kérdés az új templom ügye.

Tehát a kistúriak bajba kerültek. Az imaházba való átcsoportosítás szóba sem jöhetett, mert be sem fértek volna. Legfeljebb 100 ember tartózkodhatott ott a szentmisék során. Működésének megkezdésétől kapta Nagy János a szóbeli kéréseket a bajbajutott hívektől: építsünk legalább egy kis templomocskát!

“Ha templomot építünk, akkor az nem kis templomocska lesz, hanem az egész közösség részére”

– válaszolta a plébános.

A nagytúriak eleinte szkeptikusan álltak az ügyhöz, mondván: van imaházunk. Hónapokon át ment az egyezkedés, a vasárnapi miséken egy helyütt A-t mondtak a hívek, más helyütt B-t. A helyzet úgy oldódott meg, hogy a szószólók autóba ültek és a plébános vezetésével felkeresték az ország újonnan épült templomait. A szebbnél szebb példákat látva mindenki fellelkesült, ám a legfrappánsabb pontos lemásolásáról, mely a kiscetényi templom volt, lebeszélte a közösséget az ácsmester. Azt mondta: ugyanilyen templomot ne építsünk, mert túlságosan nehéz és igényes munka volna.

Végül az alapok mégis a Nyitra melletti település templomától kerültek átvételre, sőt, ha a két fotót összehasonlítjuk, láthatjuk: nem csak az alapok szintjén van jelen a hasonlóság.

A tervezőnő is ugyanaz, ám sok mindent át kellett alakítani az eredeti terveken, hogy még tökéletesebb legyen – Czibula József, Ipolysági mérnök segítségével sikerült, aki végig vezette az építkezést.

A templom 2011. augusztus 20-a és 2014. augusztus 20-a közt felépült, három év leforgása alatt. A falubeliek és a jólelkű emberek rengeteget segédkeztek, adakoztak. Komoly összeggel járult hozzá a községháza is, mellyel együtt nagyjából negyedmillió euró gyűlt össze a helybéliek adományaival. A templomhoz szükséges építőanyagok költsége 700 000 euró volt.

Nagy János működésének előző állomásáról, a Csallóközből is sokan eljöttek Isten nevében segíteni. Heteket töltöttek Nagytúron, ahol a helyiek biztosították az elszállásolásukat és az étkeztetésüket. Hasonló módon, a templomépítő plébános működésének korábbi állomásairól is jöttek segédkezni a hívek: többek közt a Garam mentéről, Lukanényéről, Bátorfaluról, Apátújfaluról és Leszenyéről.

Minden kétkezi munka Isten nevében lett elvégezve, kivéve azok a komoly szakértelmet igénylő nehéz feladatok, ahol nem volt más választás. Ilyen volt a tetőszerkezet, ahol óriási fesztávolságok voltak, 23 tonna vas lett beépítve, míg az alapba 16 tonna. Ez utóbbi munkát Szuchetka János vállalkozó szintén Istven nevében végezte, az egyéb kőműves teendőkkel együtt. Pásztor János és a többiek, akik ott voltak, állandóan tevékenykedtek három éven át. Voltak, akik már el is hunytak azóta, úgy férfiak, mint nők. 60-70-80 éves asszonyok is éjt nappallá téve dolgoztak, a szigetelés nekik hála készült el, ugyanis a férfiakra más feladatok hárultak. Ebből is látszik, hogy mennyire akarták ezt a templomot.

“Hála és tisztelet Szomolai mérnök úrnak a Csallóközből, aki nehéz gépei segítségével szakszerűen kialakította a parkalórendszert, sőt még a községháza részére is lehengerelte, amit kellett”

– idézi fel a plébános a számtalan jótétlélek egyikét.

Három év után már állt az épület, az viszont még nem volt eldöntve, hogyan legyen kialakítva a szentély. A mai kor templomaiba nem igazán illenek a hagyományos oltárfestmények. Egyesek a fából faragott Szent Márton szobrot támogatták, ám ez tájidegen megoldás lett volna. Erre a vidékre nem jellemző az ilyesmi, valójában egy másik nép kultúrája.

“Miután megszületett a döntés a mozaik mellett, felkerestünk több művészt is. Egy ukránt és egy Kelet-Szlovákiában élő szerzetest is, ám az elképzeléseink felvázolása után azt láttuk, hogy nem tudnak elmozdulni a holtpontról. A kihívás valóban bonyolult volt: egyszerre kellett megjeleníteni a Magyarok Nagyasszonyát és Tours-i Szent Mártont. A kistúriak kb. 20-25 éve a Magyarok Nagyasszonyát választották védőszentnek, a középtúriaknak és a községnek általában véve évszázadok óta, talán az Árpád-kortól, adott volt Szent Márton. Mindkét fél ragaszkodott a sajátjához, így lett két védőszentje a templomnak…”

A Római Katolikus Egyház tanítása alapján a Szűzanyát a tisztelet legfelsőbb foka illeti meg, ún. hiperdúlia – ebből következik a templom elnevezésében szereplő szentek sorrendje.

Mielőtt Marko Ivan Rupnik jezsuita képzőművész felkérése mellett döntöttek volna a nagytúriak, felkeresték a Szentatya szakrális kultúrát illető szakemberének több alkotását is. Végül Nagy János személyesen kereste fel a művészt Budapesten, ahol éppen egy mozaikkompozíción dolgozott. Fontos tudatosítani, hogy világszerte vannak megbízásai, nem tud elvállalni minden felkérést. Miután megnézte a digitális képeket a nagytúriak templomáról, csak egyet kérdezett: hogy épült fel a templom?

“A népnek a két kezével, mondottam neki. Nagyon szerették volna, hogy felépüljön – adakozásból, megrendíthetetlen elszántsággal, komoly áldozatok árán. Hozzájárult a papok nagyrésze, jószándékú emberek, Csallóköztől kezdve Magyarországon át, Dél-Szlovákiából is. A Szlovák államtól hiába kértünk pénzt, a magyar Ember Erőforrások Minisztériuma viszont adott, ahogy a Besztercebányai Püspökség is”

– válaszolta Nagy János.

Rupnik a választ hallva elvonult, imádkozott és elmélkedett. Amikor visszatért, a következőket mondta: ha a hívek annyira akarták ezt a templomot, és ennyi áldozatot hoztak, akkor én elválalom a szent mű elkészítését.

A megegyezés megszületett, mégis közel hét évet kellett arra várni, hogy a jezsuita képzőművész és csapata megérkezzen Nagytúrra. Ez alatt végig tartott a gyűjtés, és mindmáig tart – így lehet csak fedezni a mozaikkompozíció elkészítésének kiadásait. A vártnál így is korábban készül el a templom, mert Rupnik és csapata a koronavírus miatt el kellett halassza soron következő brazíliai feladatát. Ahelyett jöttek el augusztus elején Nagytúrra.

74 négyzetméter a terület, ahova a mozaikdarabok kerültek. A két oldalsó oltár a terület egyharmada és egyharmada, a legerősebb harmad pedig középen, a szentélyben kapott helyet. Baloldalon a Szentcsalád karácsonyi története elevenedik meg rendhagyó módon: a főszereplőket előtérbe helyezve, nem az akol mélyére rejtve. Jobboldalt Jézus Krisztus, a főpap látható, miseruhában. Középen többek közt megjelenik a templom két védőszentje, illetve Jézus. A kompozíció az eszkatológiát, azaz Jézus állandó második eljövetelét hivatott ábrázolni.

A 16 főből álló művészcsapat augusztus 1-től augusztus 6-ig dolgozott a mozaikkompozíción.

“Mindenkinek hála a sok imádságért, a sok munkáért, a sok pénzért. A Jóisten bőségesen jutalmazzon meg mindenkit, aki segédkezett, és még most is, az utolsó percekig segít, hogy a kiadásokat fedezni tudjuk”

– zárja a nagytúri templomépítés történetét Nagy János plébános.

The post Hamarosan minden a helyére kerül a nagytúri templomban – Az építkezés részletes története appeared first on Reflex24.

Hiszen pontosan tudjuk, hogy a felvidéki politika osztódva egyesül. Már az MKDSZ is azért jött létre, hogy egységet teremtsen, be is ajánlották magukat 40-40-20 arányban, amiből nem hogy 20, de 0,01% is alig lett. Hasonló retorikával bontott zászlót Simon Zsolt a Magyar Fórummal, az Összefogás pedig aztán már tényleg a vegytiszta egység megtestesítője lett (a polgári társulásként működő Új Egységről nem is beszélve, ami maga az etalon). E népes társaság persze mind külön-külön, vagyis együtt, de a saját vitorlája alatt akarja zászlóshajóként zsarolópotenciáljával vezetni az anyahajót (MKP), illetve a bugártalanodása óta árvaként sodródó Most-Hidat.

Ám mind az MKP-n belüli mozgolódásból, mind a többi pártocska erőlködéséből messziről sugárzik, hogy másról sem szól, csak a kimaxolható pozicionálásról, hogy amikor a játékzsetonokat felváltják komoly cuccra, akkor ott minél jobb rajtpozícióból startolhassanak rá a pókerben.

Mert ugye, miről is szól mindez az egység és az összefogás szavak agyoncsépelt ismételgetésén túlmenően? A lényegi tartalomról, hogy ez a szent tehén hogy is fog kinézni, de legfőképpen, hogy az egyes szereplők milyen súllyal és hol fognak benne elhelyezkedni. A résztvevő játékosok ugyanis pont ugyanannyira bizalmatlanok egymással szemben, mint az elmúlt évtizedben bármikor, és pont annyira utálják is egymást, ha nem jobban.

Nagyon úgy tűnik, hogy a mostani könyöklés csak annak a darabnak az újabb felvonása, ami a parlamenti választást megelőző listaállításokat jellemezte.

Már akkor is elkeserítő volt látni, hogy úgy ment a taposás az első 10, illetve 20 helyre kerülésért, mintha a leghalványabb esélye is lett volna a bekerülésnek. Ezért a most regnáló bábeli anarchián egyáltalán nincs mit csodálkoznunk. Mindazonáltal szilárd meggyőződésem, hogy ezt a káoszt csak egy drasztikus, tabula rasához hasonlatos szerepújraosztással lehet feloldani, melynek során a nép osztja ki a szcenáriót és a helyeket.

A sajtószabadságot önmaga privilégiumával cáfoló napilapunk hasábjain a parlamenti választást megelőzően elkezdődött egy vitasorozat az egység megteremtésének a lehetőségeiről.

Akkor azt írtam az általam jegyzett anyagban, hogy az egység megteremtésének egyetlen lehetősége, ha az elnökök és/vagy a tapasztaltabbak a nép kezébe adva sorsukat a lista végére sorakoznak be az úgynevezett Matovič-modell alapján (a jelenlegi miniszterelnök maga és minden korábbi képviselője, tisztségviselője csak a lista végén foglal helyet, hogy csak tényleges társadalmi felhatalmazással kerülhessenek előre, nem pedig a listán kapott helyük kényelméből).

Akkor páran meg is fogadták ezt a stratégiai javaslatot, és nem is kellett csalódniuk a szavazatok számát illetően, nem úgy, mint az elöl tolakodóknak, akik jó páran előkelő pozíciójuk ellenére is csúfosan alulteljesítettek.

Épp ebből az okfejtésből kifolyólag mostanra már nem elég, ha platformizálódva, szekciókba tömörülve összetákolódik a szent tehenünk (értsd: egység), ami tömörít mindenféle nézetet, értékrendet, ideológiát, felplecsnizve azzal, hogy magyar. Egy ilyen tákolmány csak egy lelakatolt Pandora szelencéje lenne, ahol a könyöklés, egymás eltaposása ugyanúgy zajlana, ahogy eddig, csak immár a színfalak mögött.

Ezért csak idő kérdése lenne, hogy ezek az eltakart konfliktusok mikor feszítik szét újra a szupremációs tehenet, aztán kezdődhet minden elölről…

Egy ilyen keszekusza helyzetet nagy valószínűséggel csak alázattal és megfelelő önreflexióval lehet feloldani, vagyis bármiféle sorrendet és helyeket egyedül a mindenkori választópolgár oszthat ki. Ám itt már nem elég, ha csak az elnökök (belőlük is már 5 vagy 6 van) viseltetnek így és állnak be leghátra, de mindenkinek így kellene cselekednie, aki az elmúlt 10 évben bármilyen szerepet is vállalt és részt vett az állapot idáig való elfajulásában. Persze egy ilyen konstrukcióban szinte mindenki jó nagy kockázatot vállal, hiszen innen csak tényleges társadalmi támogatottsággal lehet visszajönni, amihez nem kis erőfeszítés és eredményes munka szükségeltetik, ami egy fokkal megerőltetőbb, mint óriásplakátokon mosolyogni.

Ugyanakkor mindez magától értetődően eredményezne egy természetes szelekciót is, ami igencsak ráférne közéletünkre. De ha erre képesek és hajlandóak lesznek vezéreink, akár még működhet is az egységes összefogósdi és rendeződhetnek a soraink.

Hátra (h)arc!

(felvidek.ma)

The post Az egység a felvidéki politika új szent tehene appeared first on Reflex24.

Június 4-én országszerte megemlékezéseket tartanak. A magyarok újra és újra elsiratják veszteségeiket. Sokan azt mondják, aki igazi magyar, annak fáj Trianon. Ezzel nem is vitatkoznék, ugyanakkor nem mindegy, hogyan fáj: úgy, hogy igazából fogalma sincs az embernek, hogy mi is történt valójában, vagy úgy, hogy tisztában van a történelmi eseményekkel.

A Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport idén májusban készített egy felmérést ezzel kapcsolatosan. Három kérdést tettek fel a felmérésben részt vevőknek: Mikor kötötték meg a trianoni békeszerződést? Mekkora a történelmi Magyarország területvesztesége? Mekkora volt a történelmi Magyarország területén élő nem magyar nemzetiségű népesség aránya?

Az eredmény elszomorító. Mindhárom kérdésre mindössze a válaszadók egyetlen egy százaléka felelt helyesen. A békeszerződés évszámát a válaszadók 43 százaléka tudta helyesen. A területi veszteséget 31 százalék, míg a nemzetiségek arányát 9 százalék becsülte meg megközelítőleg jól. A valós számokhoz képest az értékeket a többség inkább alulbecsülte.

Szóval, sokan nem is tudják, pontosan mit siratnak meg június 4-én, de azért kiállnak a tömegbe és verik a mellüket, hogy micsoda igazságtalanság történt. A megemlékezés szép dolog, teljes mértékben támogatom. Azonban, mielőtt részt veszünk bármiféle megemlékezésen, talán tisztába kellene tennünk az azzal kapcsolatos információinkat. Nem attól leszünk nagybetűs magyarok, ha minden eseménynél, amiről igaz, csak annyit tudunk, hogy szomorú és fájnia kell, kiállunk a nyilvánosság elé, hogy megmutassuk, mi bizony erre is emlékszünk. Ez nem magyarságtudatnak, sokkal inkább képmutatásnak minősül.

S ha már itt tartunk… A gyűlölködés nem vezet sehová. Gyűlölhetjük minden erőnkkel azokat, akik a sok rosszat tették a nemzetünkkel, de hiába mutogatunk ujjal még ma is másokra. Utálhatom én a ma élő szlovákokat, nagy a valószínűsége, hogy ők 1920-ban még nem éltek, ahogyan a jelenleg Magyarország területén lévő emberek sem…

Változtatni épphogy összefogással tudnánk. De nem ám azzal a képmutató összefogással, amit ma is tapasztalunk! Ehhez valódi, szívből, lélekből és elméből jövő összetartásra lenne szükség. S nem utolsó sorban elfogadásra és megbocsájtásra. Ezek összességével tán mindenki otthonra, hazára lelhetne.

The post Magyarságtudat és képmutatás – A különbség óriási! appeared first on Reflex24.

Kezdjük az iskolásokkal, akik sosem gondolták volna, hogy iskolába akarnak menni, és hogy mennyire nincs ínyükre a sok gép előtt ülés, mert ugye ott manapság már online leckét kell írni.

A felnőttek megpróbálják a lehetetlent: aki tud, otthonról dolgozik, aki ezt nem teheti meg, dolgozni megy, ezzel veszélybe sodorva a családját és saját magát.

Viszont az összefogás jeleit már látni: egyre több országban, városban hangzik fel a lakótelepek ablakaiból az esti taps, ami szól egyaránt az egészségügyben dolgozókért, bolti eladókért, kamionsofőrökért, arcmaszkot varrókért, és minden olyan személyért, aki valamilyen módon hozzájárul a jelenlegi helyzet megkönnyítéséhez. Ezúton is köszönjük!

Az idősek segítségére sietett szinte minden önkormányzat, maszkokat kaptak, ebéd vagy élelmiszer- házhozszállítást vállalnak, hiszen ők a legveszélyeztetettebbek.

Folyamatosan a neten lóg és híreket néz mindenki. Futószalagon gyártják a koronavírusos poénokat, sok közülük valóban mosolyt csal az arcunkra. Mindenki bevásárolt már cukrot, lisztet, toalettpapírt. Kézfertőtlenítő és gumikesztyű már régen hiánycikk. A hét közepén viszont eljutott hozzánk a nap híre, hogy az Amerikai Egyesült Államokban megugrott a fegyverek eladása is.

Láttuk a balkonokon zenélő, éneklő, diszkózó olasz videókat, pedig ott valóban nincs ok a jókedvre, de hát a mentalitás, az emberrel születik. Kérem, a humor ne hagyjon el senkit, hiszen sokszor az segít át a nehéz időkön.

Az élet viszont nem áll meg, csak átalakul. Látjuk a kereskedelem naprakészségét.

A „netes butikok” már minden rendeléshez szájmaszkot adnak ajándékba, az egyik legnagyobb gyorsétterem-hálózat már a csirkés menüjét ingyen házhozszállítással kínálja, aktualitását éli az „egyet tüsszent, kettőt kap” szlogen is.

A szelfiző csajoknál most nem a csücsörítés, hanem a szájmaszkos szelfi a legmenőbb. Summa summárum: Vigyázzunk az idősekre! Segítsünk nekik, és mindenkinek, akinek szüksége van rá! Maradjunk otthon, tartsuk be a szabályokat! Fogjunk össze és szeressük egymást, mert bajban ismerszik meg az ember is!

Gyekiczky Adrienn

The post Mit hozott a vírus – avagy nem tudom sírjak-e vagy nevessek? appeared first on Reflex24.