„Ne legyen más istened!“    

Az egyház rendszeres hitéletét, az igehirdetések témáját az egyházi esztendő eseményei határozzák meg. A nagy Krisztus ünnepek, a karácsony és a húsvét, illetve az előkészületeik, az adventi és böjti időszak fontos küldetést töltenek be. Akárcsak a pünkösd, a keresztény egyház megalakulásának ünnepe. Második napja munkanapként kikopik a gyakorló hívők életéből, mivel elveszítette méltó helyét az állami és egyházi ünnepek sorában. Az egyházi ünnepek a Jézussal való közösség megőrzését is szolgálják. Isten a megtartásuk fontosságára szintén parancsolatban mutat rá:

„Szenteld meg az ünnepnapot!”

A negyven napos böjti időszak a megtérés és a bűnbánat ideje. Kivéve a vasárnapokat, amelyek örömnapok, és Krisztus rendkívüli tetteivel ismertetnek meg bennünket. Így érkezünk el a dicsőséges virágvasárnapi bevonulással kezdődő nagyhéthez. A passióolvasás által kirajzolódik előttünk Krisztus szenvedéstörténete. A nagycsütörtököt az úrvacsora szentségének szereztetése teszi ünneppé, amikor a Mester kijelenti, hogy az ő teste „értünk adatik” és vére „értünk ontatik ki”, azzal nyomatékosítva, hogy mindent az általa elrendeltek alapján cselekedjünk. Másnap Isten váltságműve teljes erejével tárul fel előttünk.

„Elvégeztetett!”- hangzik Megváltónk igéje a keresztről.

Nagypéntek mindnyájunknak egészen személyesen megmutatja, hogy milyen áron nyertünk üdvösséget. Ez a nap a töredelmes bűnbánat, az igazi elcsendesedés napja, hogy a szívünk mélyéből felfakadhasson bennünk a valódi felismerés. Húsvétvasárnap reggelén a Feltámadott üres sírja Isten újabb ígéretének beteljesedésére emlékeztet. Mielőtt kizökkentene bennünket, hogy a harmadnapra való feltámadás sehogy sem illik bele a számításainkba, tudnunk kell: a meghatározás abból ered, hogy a zsidóság a tört napot is egésznek számította.

Legfőbb ünnepünket, amelyből a rendszeres vasárnapi istentiszteletek megtartása is ered, a magyar nyelv a kevésbé kifejező húsvét szóval illeti. Ez csupán a húsevési tilalom elmúlását fejezi ki, és nem utal az Úr Jézus feltámadására. Az ünnepek ünnepének jelentőségéből viszont semmit sem von le, mert Jézus Krisztus feltámadásával és halál felett aratott győzelmével vitathatatlanul beigazolódik Isten dicsősége. Ezeket igazolja a második ünnepnap a húsvéthétfő.

Majd a hét héten át pünkösdig tartó egyetlen ünnep, benne Krisztus mennybemenetelével, amely a többi tanítvány bizonyságtételével megkoronázza a váltságművet, és elindítja a húsvéti örömhírt a ma is tartó diadalmas, és hitünknek értelmet adó hódítására. Az ebből eredő örömujjongás hangzik fel az ősi keresztény köszöntésben és teszi megalapozottá a mi ünneplésünket is:

„Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!”         

Nagy Olivér, evangélikus lelkész

The post Ünneplési „útmutató“ appeared first on Reflex24.

Ismerd fel a kegyelmi időt: Isten szeretetének a hatalmas demonstrációja a húsvét, kezdve Jézus virágvasárnapi bevonulásával, folytatva a nagypénteki halálával és feltéve a koronát a húsvéti feltámadással. Isten beleavatkozott a történelembe. Sokszor láthatatlan az ő munkája, ezzel együtt ahol felismerik szeretetét, ott új életek születnek, új remény támad. Krisztus halála és feltámadása megváltoztatta az ember személyes belső világát és rajta keresztül minden mást, ami a teremtettséget átszövi. Amikor Isten szól átértékelődnek a dolgok. Húsvétkor szólt és cselekedett, Krisztusban győzött az élet a halál felett.

Most, amikor százával és ezrével halnak meg az emberek, amikor egy vészes kór telepedett az egész emberiségre, elgondolkodunk azon, hogy milyen törékeny az élet. Az emberek lelkébe furakodott a félelem, a magány. Ott motoszkál a fejekben, a gondolatokban a bizonytalanság. Nem tudjuk már egy éve kikapcsolni ezt az érzés és egyre csak erősödik bennünk. Látjuk a kétségbeesett igyekezetet, látjuk a versenyfutást az idővel. Elhitették velünk, elhitettük magunkkal, hogy sorsunk a kezünkben van, szinte sebezhetetlenek vagyunk, minden határ átjárható. Az élet törvényei, vagy fonákságai viszont rendeltetésszerűen szembe jönnek, előbb vagy utóbb új helyzet elé állítanak bennünket.

Az elmúlt 20 évben nagyon felgyorsult minden. Mintha szándékosan úgy hatnának ránk a külső erők, hogy ne maradjon szinte semmire sem időnk. Egymásra, közösségre, családra, önvizsgálatra, csendességre. Minden zúg, zakatol körülöttünk, sodor bennünket a tömegkultúra, annak új kommunikációs és fogyasztói szokásaival. Közben az ember megfeledkezik Istenről és a valóságról, amiből csak annyit lát, amennyit belőle elvesz. Elmegyünk közben amellett, ami az élet igazi jelentése és értelme, amit rajta keresztül az Isten adni tud. Bárcsak több időt tudnánk fordítani az elcsendesedésre, a lelki megtisztulásra, mert ezzel a vírussal Isten nemcsak a küzdelmet, a megpróbáltatásokat engedte meg, hanem időt és lehetőséget is adott az önvizsgálatra. Hogy mi is változzunk és jobbá tudjuk tenni útjainkat. Válaszd Isten, amely a halált az életre, a pusztulást áldásra képes változtatni.

„Én vagyok a feltámadás és az élet.” – mondja Jézus.

Hihetetlen erőt, tisztaságot, szentséget, méltóságot érzek ebben a kijelentésben. Ilyet csak az tud önmagáról állítani, aki azzal teljesen tisztában van honnan jött, mi a küldetése, és hogy azt maradéktalanul be is tölti. Mégsem hangzik ez a kijelentés öntelten. Éppen ellenkezőleg, természetesen és tisztán hat, mert világosan szól. Lényegében ezzel Krisztus kijelenti egyedül ő általa lesz teljes minden ebben a világban. A halál nélküle halál marad, az élet nélküle szintén halálba torkollik. Ellenben belőle és általa az élet kiárad mindenkire és mindenre, aki hisz.

Lásd meg, nem vagy egyedül: Húsvét további gondolata, hogy nem vagyunk egyedül. Nincs egyedül a szenvedő és nem értelmetlen a szenvedés sem. A paradox az, hogy Krisztus magánya számunkra reményt jelent és kapcsolatot a Gondviseléssel. Úgy halad előttünk, hogy átvezet szenvedésen a halálon keresztül, elkormányozza életünket az üdvösségbe. Nincs más dolgunk csak követni tanácsait, hozzá fordulni és akkor a halál és a magány szertefoszlik.

„Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” 1Pt 2,21-25

Aki meghalt érettünk: Az Isten báránya, aki elvette a világ bűneit, aki némán, szótlanul tűrte a gyalázatot, már a kereszten elhordozta Isten ítéletét és bűneinket eltörölte.  Szomjúhozom. – halljuk szavát még a kereszten. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon Jézus ezt a szót kihez intézi? Fájdalmak között, magányosan áll ott a kereszten,- felszegezett testtel. Hangozhatott ez a kérés a mennyeiekhez és a földiekhez is. Általában mi szoktunk kérni tőle vizet, táplálékot, áldást, életet. Nem vagyunk hozzászokva, hogy ő kérjen tőlünk. Legtöbbször azt sem tudatosítjuk, hogy az Isten is szenvedhet. Pedig bármennyire is felfoghatatlan, itt Isten szenved. Mert olyan nagy a mi bűnünk, olyan nagy a szakadék az Isten szeretete, szentsége és a mi bűneink között, hogy még Isten Fia is szomjazik.

Oly nagy az Isten büntetése és haragja a mi bűneink miatt, hogy az, aki miattunk a kereszten szenved, szomjazik. Nemcsak a test tud kiszáradni, hanem a léleknek is szüksége van vízre. Mikor szokott a lélek igazán szomjazni? – ha nem kap elég szeretetet. A lélek sajog az emberi szeretetlenség és az Isten büntetése miatt. Itt értjük meg igazán, hogy mitől lehet igazán szenvedni ebben a világban. Ettől Krisztus is olyan mélyen szenvedett. Az emberi szeretetlenségtől és magánytól, egyfelől, másfelől az Isten nélküli élettől. Mert itt Krisztust az Atya is magára hagyta. Ahogy mi magára hagytuk az Istent és helyébe léptünk, úgy most Krisztusnak is szenvednie kell amiatt, hogy Őt az Atya magára hagyta. Nincs nagyobb szomorúság, ha az Isten elhagy, magára hagy valakit. Ha az Isten lemond rólunk.

Gondoljunk bele, milyen nagy az Isten szeretete az ember iránt, hogy nem bennünket hagy magunkra, hanem a Fiát taszítja szenvedő magányba. A magányos Jézus kiáltása ez Istenhez és mihozzánk. Csak a bűn képes igazán magányossá tenni. A bűn tud igazán úgy rombolni az emberi kapcsolatokban, hogy végül az ember teljesen magára maradjon. Ebben a kiáltásban benne van az egész emberi nemzet magánya, szeretet utáni vágya. A mi szeretetéhségünket viszi ez által a Mennyei Atya elé. A te fájdalmadat, szeretetéhségedet csak Isten tudja enyhíteni. Olyan nehéz azt is megértenünk, hogy Isten is vágyhat szeretetre. Furcsa látnunk azt, hogy Jézus is kér valamit tőlünk. Mert csak azért kért, hogy adhasson. Most is azért kér inni, hogy adhasson magából, annak, aki maga is szomjúhozza a szeretetet és nem kérhet, vagy kaphat mástól igaz szeretetet csak attól, aki ott a kereszten érte szenvedett.

Feltámadott! Végül valljuk, hogy a feltámadott Krisztussal való találkozás nem az ember akaratának eredménye, hanem Isten meglátogatásának az ajándéka. Húsvét másik nagy üzenete, hogy Jézus lépi át a bezárt ajtót, nyitja fel Mária és az asszonyok szemét, az emmausi tanítványok szemét a valóság előtt. Maguk erre nem képesek, sem Jézust, sem saját helyzetüket nem képesek reálisan látni.

„Békesség néktek!” Mondja Jézus a tanítványoknak. Szava lecsendesíti a felkorbácsolt szíveket. Addig nem láttak tisztán. Eltorzult a látásuk. De Krisztus békét hozott a szívükbe, hogy tisztán lássanak.

Gondoljunk bele, hogy mi vajon képesek vagyunk e felismerni, hogy hol a helyünk ebben a világban. Nem az a kérdés, hogy vissza jön-e a 2020-ban elveszített életünk vagy sem. Szerintem nem jön vissza. Minden megváltozott, de az igazi változás akkor következik be, amikor nem a körülmények miatt változik az életünk, hanem a döntésünk következtében. Míg a világ a vírus visszahúzódását várja, addig Isten a szívünket akarja felékesíteni, betölteni új élettel.

Végül hadd fűzzük össze az elhangzottakat egy mondatba, hogy húsvéti üzenetként felcsendüljön lelkünkben Isten hozzánk intézett szava és bennünk munkálja a szeretetét:

Ismerd fel a kegyelmi időt, lásd meg nem vagy egyedül, aki meghalt érettünk, az feltámadott!

A döntés a mi kezünkben van: Isten a feltámadás által a döntést az ember kezébe adta. Elvégezte a szabadítást, elkészítette az utat, hogy azon végigmenjünk. Egész más világra ébredhetünk 2021 húsvétján. Itt a lehetőség másképpen hozzáállni az élethez. Bennünk mehet végbe a szemléletváltás.

Azt kívánom húsvét ünnepén minden kedves olvasónak, hogy Isten szeretete költözzön a szívekbe, élő reménységgé váljon Krisztus életünkben, a feltámadása teremtsen új életet. Isten szeretete adjon megnyugvást, lelki csendességet és biztonságot az ünnepekben és személyes életünkben. Kívánom, hogy mindig lássuk magunk előtt a mennyei célt, és azt a dicsőséget, amelyet Megváltónk nekünk elkészített.

Kassai Gyula, lévai lelkipásztor

The post Húsvét üzenete: „Én vagyok a feltámadás és az élet” Jn 11,25 appeared first on Reflex24.

Emlékszem, kislánykoromban izgatottan vártam a húsvéti ünnepeket. Húsvéthétfőn kora reggel, szinte a hajnali órákban megérkeztek az első locsolók. Na, jó, lehet, hogy csak nekem tűnt hajnalnak…

Szóval kora reggel rendre megérkeztek a rokonok, hogy meglocsolják a ház asszonyait, leányait. Mondanom sem kell, alig vártam a pillanatot. Vajon vízzel vagy kölnivel érkeznek az idén?

Arra is emlékszem, volt, hogy előző este azt tervezgettük anyukámékkal, hogy bezárkózunk az egyik szobába, hogy ne tudjanak kiönteni bennünket az ágyból. Vasárnap örömmel festegettük a tojásokat, gondosan elhelyeztük őket a kosárban, vagy egy tálban. Bár már tudtam, a húsvéti nyuszi igazából nem létezik, mégis megmaradt a hagyomány, miszerint kimentem az udvarra és friss fűből fészket készítettem, amibe aztán a szüleim beletették a csokinyuszit és a tojást. Hangsúlyozom: a csokinyuszit és a tojást! Nem pénzt, nem játékot, nem telefont, nem táblagépet… Mi pedig a bátyámmal kicsattanó örömmel szedegettük ki a csokit a fészekből.

Ez még igazi húsvét volt. Ma már nincs ilyen. Az emberek hetekkel az ünnepek előtt azon törik a fejüket, hova menekülhetnének el, nehogy valaki bekopogtasson az ajtajukon. Sokan szinte már a húsvét gondolatától is irtóznak. Piros tojást az üzletben vesznek, ha egyáltalán vesznek. A locsolók előtt pedig bezárják a kaput, ajtót. A lányok bele sem mernek gondolni, hogy vízzel locsolják meg őket, hiszen tönkremegy a frizurájuk, elmosódik a sminkjük… Ezért inkább a tökéletesen elkészített sminkjükben és frizurájukkal, a legújabb divatnak megfelelő ruhájukban gubbasztanak a tévé előtt, zárt ajtók mögött. A másik csoport kora reggel útnak indul, hogy véletlenül se találja otthon őket senki. A kisgyermekek már nem készítenek fészket, nem szedegetik az elpotyogtatott tojásokat. Elveszett az ünnep varázsa.

Az elmúlt év húsvétja kedvezett az ünnepet nem kedvelőknek, ahogyan az idei is. A járványhelyzet ugyanis szinte az összes húsvéttal járó hagyomány gyakorlását meggátolja.

Biztonságunk és egészségünk érdekében nem ajánlott a családlátogatás, a szeretteinkkel való közös ünneplés, ahogyan az sem, hogy a fiúk házról házra járjanak piros tojást gyűjteni. Természetesen a kirándulások is ki vannak zárva. A közeli természetbe ugyan kimehetünk, de üdülésre nincs lehetőségünk.

Csendes húsvétozásra vagyunk ítélve, immár másodjára. A kérdés, hogy ez vajon merre terel majd bennünket? Elkezdünk majd vágyakozni a régi húsvéti szokások iránt, vagy még inkább kiveszik a köztudatból a hagyomány? Vajon még többen lesznek azok, akik a fentebb leírt „csak húsvétot ne”’ tábort erősítik majd, vagy megnő a hagyománykedvelők tábora?

Ezek a kérdések egyelőre megválaszolatlanok maradnak. Ez még a jövő zenéje. Mindenesetre élvezzük ki a húsvétot a szűk családi körünkben! Ha a jelenlegi helyzet épp csak annyit enged, hogy mondjuk, kettecskén töltsük e napokat a kedvesünkkel, akkor is teremthetünk különleges hangulatot. Egy-két piros tojás így is kerülhet az asztalra, és a locsolkodásra sem kell keresztet vetni…

Kívánok hát kellemes, bolondozással teli húsvéti ünnepeket! 🙂

The post Nyusziünnep appeared first on Reflex24.

Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: 

Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8)

Az emberek még Isten egyszülött fiának virágvasárnap Hozsannát kiáltottak, nagypénteken pedig már a halálát követelték.

Hogy egy modern kori példával éljek nagyon gyakran láthatjuk a környezetünkben is, hogy éppen azok az emberek kiáltanak kígyót-békát a jelenlegi miniszterelnökre, akik még egy éve dicsőítették őt. (A cikk keletkezéskor még Igor Matovič volt az ország első embere – szerk. megj.). A „hűséges” választóknál ilyen rövid idő elteltével ekkora pálfordulás történt. Sajnos gyarló emberek vagyunk, más szemében a szálkát is meglátjuk, de a sajátunkban a gerendát sem vesszük észre.

Nagypéntek Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának napja bár a szenvedésről szól, Nagypéntek mégis valódi ünnep, amikor a szenvedés és a halál megtapasztalásával Isten közösséget vállalt az emberrel. Szigorú böjti nap is egyben, ami emlékeztet bennünket, mai embereket arra, hogy áldozat, lemondás nélkül nincs siker, öröm és újjászületés. Ez az egyetlen nap az évben, amikor nincs szentmise. Ekkor ugyanis arra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.

A Biblia szerint az alapvető probléma az emberekkel az, hogy bűnösök: 

“Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön” (Róm 3:23).

Bűnös voltunk elsősorban nem azt jelenti, hogy különféle rossz dolgokat követünk el. Az ember alapvető bűne az, hogy nem hisz Jézus Krisztusban, az életét pedig teremtő Istenétől függetlenül éli: 

“A bűn az, hogy nem hisznek énbennem” — mondta Jézus (Jn 16:9).

Ennek az alapvető problémának különféle megnyilvánulásai vannak, mint pl. az erőszakosság, lopás, hazugság, paráznaság stb. A bűn maga a betegség: az ember nem hisz Jézusban. A különféle vétkek pedig a betegség tünetei, melyek feltárják, hogy baj van az emberiséggel. A bűnnek különféle következményei vannak az életünkre és Istennel való kapcsolatunkra nézve.

Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon” (Jn 3:16).

Ez a vers a keresztény hit alapját fejezi ki: Jézus Krisztus meghalt értünk, hogy általa Isten megmentsen és örök élettel ajándékozzon meg minket. Pontosan ezt kell felfognunk, hogy a mi, az én saját bűneimért is éppúgy kilehelte a lelkét. Ha ezt tudatosítjuk sokkal jobban fogunk irtózni a bűntől.

Húsvétban nemcsak Jézus Krisztus feltámadását, hanem a keresztény ember lelki újjászületését is ünnepeljük

Sajnos nagy valószínűséggel idén ismételten hívek jelenléte nélkül tesszük mindezt templomainkban.

Vajon beszélhetünk vallásszabadságról zárt templom ajtók mögött? A magukat keresztény, galamblelkű nemzetként tituláló Szlovákiában már karácsony ünnepe óta, legelsőként a V4 országain belül éppen nálunk zártak be a templomok határozatlan időre. Összehasonlításként a déli szomszédunknál egészen március 7.-ig folyamatosan megtartották a vasárnapi szentmiséket. Ebből a példából is látszik, hogy a magyar kormány mennyire elkötelezett a keresztény kultúra védelme mellett.

Igaz, hogy nem élhetjük át közösségben, Isten házában az ünnepet, attól függetlenül idén is lesz feltámadás, amely a világ végezetéig megmarad. A jelen helyzet adta körülményeket kihasználva arra biztatok mindenkit, hogy otthon a családban igyekezzen az ünnepek üzenetét megélni.

Ui: Szép dolog húsvéti locsolkodás, húsvéti hagyományok ápolása és nagyon fontos is, de ne feledkezzünk meg a szentmise kulcsfontosságáról, amelyet a média nyújtotta segítséggel (TV, rádió) otthonainkban is lelkileg megélhetünk.

Sárai Attila, nagyölvedi és farnadi plébános

The post Van vagy nincs feltámadás? appeared first on Reflex24.

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken. A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A liturgia színe már előre jelzi a szenvedéstörténetet. A piros szín a vértanúság, a mártírság, a szenvedés színe. A pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt. Földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szólnak. Az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből hangzik el (Iz 52,13–53,12) az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól, akinek áldozatát Isten elfogadta. A szenvedő szolga az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A szentleckében Krisztus mint az új szövetség igaz és tökéletes főpapja jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Ezután hangzik el a passió. A János-evangélium (Jn 18,1–19,42) drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következnek, amikor – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért; az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. Idén – a tavalyihoz hasonlóan sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre – templomainkban nem kerülhet sor a hívek kereszt előtti hódolatára, mivel – hasonlóan az elmúlt napokhoz – a hívek sok helyen fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak bekapcsolódni a liturgiába.

A kereszthódolat után következik a szentáldozás szertartása. A Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a celebráns a szentséget. A zárókönyörgés elmondása után, a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból.

A helyi szokásoknak megfelelően ekkor következhet a lamentáció, Jeremiás siralmainak felolvasása.

Nagypénteken az esti szertartást megelőzi a délután három órakor végzett keresztút. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt, és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.

forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

The post Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja appeared first on Reflex24.

1848 tavaszán az Európa országain átsöprő forradalmi hullám március 15-én elért Magyarországra is. A pesti forradalmárok 12 pontban foglalták össze a céljukat. Követelték a jobbágyfelszabadítást, a független nemzeti kormány megalakítását, a sajtószabadságot, közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget.  

A március 15-ei események a Pilvax kávéházban kezdődtek. Az itt összegyűlt tömeg átvonult az egyetemhez, ahol Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, és felolvasta 12 pontot. A Landerer-Hackenast nyomdában ezeket kinyomtatták és a tömeg között szétosztották. A Nemzeti Múzeumnál népgyűlést szerveztek, majd közösen a városházához indultak, ahol követelték a 12 pont elfogadását. Továbbá kérték a már két éve raboskodó Táncsics Mihály szabadon bocsátását is. Az eseménysorozat a Nemzeti Színházbeli programmal zárult, ahol 18 órától a Bánk bánt játszották.

V. Ferdinánd elfogadta a magyarok követeléseit, s megalakult a felelős magyar kormány, a kijelölt miniszterelnök gróf Batthyány Lajos lett.

A császárt decemberben lemondatták, és a fiatal Ferenc József került a császári trónra. Az új uralkodó rögtön visszavonta a korábbi engedményeket és támadást indított Magyarország ellen.  44 000 fős sereggel tört be az országba, s ezzel kitört a magyar szabadságharc.

Az elfogadott 12 pont magában foglalta a nemzetőrség létrehozását is. A dokumentumok megőrizték a hölvényi és a nagysallói lovas nemzetőrök teljes névsorát. Vízi Péter nagysallói nemzetőr leszármazottjai mai napig a községben élnek. Valószínű kevesen tudják, hogy az elhíresült Kossuth indulót nagysallói nemzetőrök költötték. A Kossuth Hírlap 1848. december 23-i számában megjelent írásból kiderül, hogy a „fiatalság a katona élettől nem irtózik. Kitetszik az egyszerű dalocskából, is melyet n.sallói földmíves legények csináltak:

 Kossuth Lajos azt izente,

Nincsen elég regimentje;

Ha még egyszer azt izeni,

Mindnyájunknak el kell menni”.

Kevesen tudják, hogy a szabadságharcnak volt egy fontos győztes csatája, amelyet éppen a környékünkön vívtak meg. Napjainkban, aki áthalad Nagysalló fő útján, nem kerülheti el, hogy ne vegye észre a parkban magasodó gránit obeliszket, amelyet 1876-ban állíttatott Bars vármegye közönsége az elesett hősök emlékére.

1849. április elején kezdetét vette a magyar hadsereg ellentámadása, a tavaszi hadjárat, melynek az egyik legnagyobb győzelmét éppen Nagysallónál április 19-én vívták a magyar honvédek szemben az osztrák seregekkel. A 29 éves Klapka György tábornok vezényelte le az ütközetet, de itt harcolt Damjanich János tábornok és Gáspár András tábornok is.

A Rabacz család krónikájából kiderült, hogy március elsejével kezdték meg a szántást, de 24-ére hófúvással visszatért a hideg idő, így kint nem tudtak dolgozni, még a „garami malmok is lassan őröltek”. A Rabacz család krónikája elmeséli, hogy a faluba elsőként az osztrákok érkeztek meg, a falu lakossága pedig kíváncsian, leskelődve állt ki az udvarra és a kapuk elé. Az osztrákok pedig mindenkit visszakergettek a házaikba.

Április 15-17. között érte el a magyar sereg a Garamot, s hozzákezdett a partváltás előkészületeihez, Klapka hadteste Kálna, Damjanich Óbars, míg a VII. hadtest Zsemlér mellett fogott hídverési munkába.

Klapka tábornok visszaemlékezéseiben a következőket jegyezte fel:

„1849. április 19. napja szép tavaszi nap volt. Sejtelmünk sem volt az ellenség közellétéről, amidőn egyszerre előcsapatomból néhány huszár jött lóhalálában, azzal a jelentéssel, hogy az ellenség nagy erővel Nagysallót tartja megszállva. Legott leszálltam a kocsimról, lóra szöktem, s az elővéd legkülső vonaláig lovagoltam, hogy személyes meggyőződést szerezzek magamnak ennek a hírnek a valódiságáról. Valóban ott találtam az ellenséget, amint éppen Nagysalló falu kijáratát megszállani s a falu mögötti dombokon seregének zömét csatarendben kifejteni kezdette. Tudósítottam Damjanichot, aki hadtestével utánam jött, az ellenég jelenlététől, s kértem őt, hogy tőlem balra vonuljon fel. Mihelyst Damjanich első osztályai a harcvonalba értek, s engem támogatni képesek valának, azonnal megadtam a jelt a támadásra. Kezdetét vette a véres nagysallói csata, amelyben mi hatórai nehéz küzdelem után győztesek maradtunk. Az ellenség visszavonulása rendezetlen futássá fajult. A Nagysallónál kivívott győzelem a legdöntőbb volt minden eddigiek között ”

A délelőtt 10 órakor kezdődő csata, tehát délután 4 órára véget ért. Halomban feküdtek a sebesültek, a lelőtt lovak, a törött szekerek. A csatának több mint 1400 halottja volt, köztük két civil is áldozatul esett.

A lakosság segítségével összegyűjtötték a sebesülteket, majd őket a lévai és az esztergomi kórházba szállították. A hősi halottakat tömegsírokba temették. A honvédek az esti órákban ökröt sütöttek, és ma az ökörsütés helyén a győzelemre állított gránit emlékmű áll. A hadvezetés a Fába-féle nemesi kúriában ülte körül az herendi porcelánnal megterített ünnepi asztalt. Az asztalfőnél Damjanich ült.  A vacsora témája természetesen a csata volt, majd állítólag a felidézett jelenetek közben Damjanich és Klapka összeszólalkoztak. A beszélgetés magyar és német nyelven egyaránt folyt. A győztes csata emlékét őrzi az a három osztrák ágyúgolyó, amelyek a református templom falába fúródva ma is láthatók.

Napjainkban a győztes nagysallói csata fényét a maroknyi magyar közösség nem engedi kihunyni. Évről évre, mind március 15-én, mind április 19-én, a csata emléknapján, az önkormányzat, a helyi szervezetek és a helyi magyar iskola megemlékezést szerveznek, majd koszorút helyeznek el az emlékoszlopnál és a református temetőben a csatában elesett honvéd hősök sírjánál.

2019-ben a kerek évforduló kapcsán, a 170 éves nagysallói csata emlékére három napos ünnepségsorozatot tartottak a községben.

Hol sírjaink domborulnak elnevezésű regionális történelmi vetélkedőt a környező alapiskolák részére hirdették meg. Négy alapiskola diákcsapatai mérték össze tudásukat: a Kétyi Klapkák, a lévai Fekete Sereg, a Farnadi Hadosztály és a Nagysallói Nemzetőrök. A szoros vetélkedőt végül az annak otthont adó Nagysallói Nemzetőrök nyerték. A kreatív munkáért járó különdíjat pedig a lévai Fekete Sereg szerezte meg. Ezzel a vetélkedővel is tisztelegni szerettek volna a szabadságharc és a nagysallói hősök előtt.

A programsorozat a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület koszorúzásával és tisztelgésével folytatódott az emlékműnél. De volt itt huszár olimpia, lovasbemutató, tematikus kiállítás, ünnepi istentisztelet és főhajtás, kórusok fellépése, történelmi előadás és kultúrműsor, mely keretén belül A három királyok „Tartsd magad, nemzetem!”c. előadása került bemutatásra. A kerek évforduló kapcsán jelent meg Kicsindi Enikő által gondosan összeállított kordokumentumokkal és képekkel gazdagított A nagysallói csata című kötete. A könyv magyar és szlovák nyelven egyaránt elérhető. 

Fotók: facebook.com/Nagysallói Alapiskola

The post A pesti forradalom és a forradalmi Nagysalló appeared first on Reflex24.

Vízkereszt hagyományos elnevezése, az epifánia a görög epiphaneia, megjelenés szóból származik, a Szentírásra utal vissza. Az Ószövetségben Isten különféle módokon nyilvánítja ki önmagát az embereknek, ahogy megjelenik Mózesnek az égő csipkebokorban vagy a tűzoszlop képében, vagy ahogy prófétái által szól hozzánk. Az ószövetségi ígéretek Jézus Krisztusban teljesednek be, amikor Isten emberré lesz. A latin kifejezés is erre utal: Epiphania Domini, magyarul: az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése.

Vízkereszt ünnepe emlékeztet minket arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent közöttünk és elhozta nekünk az üdvösséget. A keleti egyházakban ezért sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe.

Vízkeresztkor ünnepeljük a napkeleti bölcsek, vagy népiesen a háromkirályok érkezését. Az evangélium bölcseknek nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis a nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során, és hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző napig) tartó farsang is.

Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. században kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 21. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).

Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét. Adja meg nekünk, hogy lássuk kezdeményezését, a jeleket, amelyek által vezetni akar minket.

Az ünnepen és azon túl is fordítsuk szívünket a megjelenő Isten felé, hogy megláthassuk életünkben kegyelmi ajándékait!

forrás: Magyar Kurír
A teljes cikk itt olvasható!

The post Mit ünneplünk vízkeresztkor? appeared first on Reflex24.

Szenteste! Milyen szépen cseng ez a szó a mai napon! Szenteste!

De mitől szentebb ez az este, mint a többi? Húsvétkor, amikor ugyanígy nehézkessé vált a templomi szertartások megtartása, akkor a húsvéti gyertya fényénél énekeltük: „Áldott ez az éjszaka”. És most, karácsonykor, kicsit másabb szavakkal, de felhangzik a fenyőfák halvány fényénél, hogy „csendes éj, szentséges éj”. De miért lett szent ez az este?

Mert ez az este igazán képes arra, hogy ha egy pillanatnyira is, de az embert Isten felé fordítsa. Szent, mert kapcsolatban van Istennel. Nem elválaszt, hanem összeköt vele.

Mi általában félünk a sötétben, az esti, fény nélküli helyeken.

De milyen érdekes, hogy a Betlehem környékén tanyázó pásztorokról azt írja az Evangélium: „beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” Nem a sötéttől féltek ezek a pásztorok, hanem a ragyogó fényességtől. Mert már régen nem láttak ilyent, talán soha nem is.

Így voltunk mi is ezzel az idei karácsonnyal: megszoktuk azt, hogy ezt nem lehet, azt nem szabad, ezt így, azt úgy kell csinálni. Megszoktunk már sötétben járni. Hajnali rorátéra talán már behunyt szemmel is eltaláltunk. De a karácsonytól egy kicsit tartottunk. Milyen lesz így ez az ünnep, lesz-e olyan, mint szokott. Van, akinek eddig sem jelentett sokat, de most még annyit sem fog? Ránk ragyog a karácsony fénye, nem a fényfüzéreké, hanem a karácsony mély titkáé és mi megijedünk.

A pásztorok, akik már szembe szegültek bárányra támadó vadakkal, akik éjszakákat tudtak őrködni félelem nélkül, most a ragyogó dicsőségtől megrémültek.

Nem egyszer mi is félünk Isten dicsőségét beengedni az életünkbe, mert akkor onnantól kezdve el kell kezdeni változtatni.

És mi kellett ahhoz, hogy ezt a fajta félelmünket leküzdjük? Egy kisgyermek!

„Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek… Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”

Nem harcias katonák felfegyverzett csapata, nem vastag pénztárcákkal kitömött zsebek, nem technikai kütyük, hanem egy kisgyermek kellett, hogy a félelmünk elmúljon. Karácsonykor Jézus a jászolban könnyebben befogadhatóvá teszi Isten dicsőségét, amelyet meg akar velünk osztani. Nem félelmet kelt, nem ránk erőszakol dolgokat, nem kényszerít, hanem egy gyermek alakjában elfogadhatóan, befogadhatóan adja Önmagát.

Bár ebben a kisgyermekben nehezen látjuk meg a világ Urát, mégis egy sor olyan dolgot hoz el, ami változtat a világon, az életünkön.

Mit tud elhozni egy mai gyermek a mai családoknak? Pár dolgot idehozok, de még sok-sok van. Remélem, a karácsonyi kisgyermek bennünket is megajándékoz ebből valamivel:

A kisgyermek új viszonyítási pontot jelent. Egy megszületett gyermek segít átrendezni az életünk fontossági sorrendjeit. Hirtelen mindent hozzá viszonyítva élünk. Akiknél mostanában született gyermek, ők tudják igazán, mennyire átrendezte nemcsak a napjukat, hanem az éjszakáikat is, sőt az egész életvitelüket. Egy kisgyermek. Mibe nem szólhatott bele senki emberfia, se főnök, se anyós, senki, most egy kisgyermek átszervezheti.

A kisgyermek figyelmünk középpontjába kerül. És ezzel elfordítja tekintetünket más dolgoktól. Persze az édesanyák képesek arra, hogy több dologra is figyeljenek, de még az ő figyelmük is nagyrészt a gyermek körül forog. A gondoskodás ilyenkor ösztönszintű lesz bennünk, emberekben. Ezért a karácsonyi sok szeretetszolgálati akció, ennek-annak gyűjtünk.

A gyermek születése a tárgyaktól a személyek felé fordítja figyelmünket. Újra értékelődik a személy fontossága. Nem véletlen, hogy manapság az volt a legnagyobb kérdés, hogy láthatom-e a nagyit, a családot, nem pedig az, hogy de akkor hogyan juttatja el hozzám az ajándékot? A személy a fontos.

A szülők megtanulnak örülni a legkisebb dolgoknak is: néhány szó a gyermek ajkáról, az első lépések, az önálló evés-ivás, stb. Aminek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, egy kisgyermek érkezésével új értelmet nyer.

Ne féljünk karácsonytól, hanem engedjük, hogy a megszületett Jézus átformálja az életünket!

Balga Zoltán
a Prágai Magyar Katolikus Plébánia lelkipásztora

The post A megszületett Gyermek formálja életünket! appeared first on Reflex24.

Az igazán finom mézeskalács elkészítésének több fortélya is van. Erről ki tudna hitelesebben beszélni, mint aki saját maga is rengeteg darabot süt meg nemcsak családjának, ismerőseinek, hanem évek óta visszajáró vásárlóinak is. A finom, puha mézeskalács titkáról a pereszlényi Mokso Szilviát kérdeztük:

“Én nem örököltem senkitől mézeskalács receptet. Az én receptem a fiam zongoratanárnőjétől származik, aki a fiamat egy zongoraóra alkalmával megkínálta mézeskaláccsal, és bizony olyan finomat még sehol nem evett. Sok év sütési gyakorlata alatt kitapasztaltam, hogyan tudom a legfinomabbra elkészíteni. Azt tanácsolom az olvasóknak is, hogy keressék meg a nekik legszimpatikusabb receptet, legyen akár egy alaprecept, s addig kísérletezzenek vele, alakítsák át az arányokat, amíg úgy nem ítélik, hogy a világ legfinomabb mézeskalácsát készítették el. Mivel mindenkinek más az ízlése, ez a legbiztosabb útja a sikernek. Fontos dolog a munkamenet, hogy egy éjszakán keresztül pihenjen az összegyúrt tészta. Oda kell figyelni, hogy ne nyújtsuk túl vékonyra a tésztát, és egyenletes, 3-4 mm maradjon mindenhol a vastagsága. Ezeket megtanítottam a lányaimnak is, akikkel sokszor sütünk együtt. Nagyon jó családi program ez, főleg a jelenlegi helyzetben, mikor minden karácsony előtti kézműves program elmarad.”

Szilvia elmondása szerint a legfontosabb, hogy jó minőségű alapanyagokat használjunk a mézeskalácshoz, legyen szó magáról a kalács tésztájáról vagy a díszítésre használt cukormázról: 

„Csakis jó minőségű lisztből készítsük, és mindig szitáljuk át, ahogyan a cukormázhoz a porcukrot is, mielőtt elkezdünk vele dolgozni. Nagyon fontos, hogy valódi házi mézet használjunk, nálunk ez adja magát, hiszen a férjem méhészkedik.”

ALAPRECEPT

Hozzávalók: 400g simaliszt, 2 db tojás, 2 evőkanál méz, 60 dkg vaj vagy margarin, 140 g porcukor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék.

Elkészítés: A mézet és a vajat felolvasztjuk, és a már összekevert “száraz” hozzávalókhoz öntjük, majd összegyúrjuk. Egy éjszakát a hűtőben pihentetjük a tésztát, másnap kiszaggatjuk és sütjük.

A jó minőségű alapanyagok mellett legalább olyan fontos, hogy pontosan ügyeljünk a részletekre.

„A mézeskalács igen gyorsan megsül, oda kell figyelni, hogy időben kivegyük a sütőből. Rögtön, még forrón, meg kell kenni a kalácskákat tojással, ettől lesznek szép fényesek. A fehér cukormázas díszítést már másnap elkészíthetjük. Fontos, hogy a cukormázat csak fakanállal keverjük jó sűrűre. Nem kell sokat készíteni, elég egy fél tojásfehérje egy adag díszítéséhez”

– javasolta Szilvia.

A kalácsok puhaságát illetően kiemelkedően fontos a tárolás. Szilvia az elkészült mézeskalácsokat papírdobozokban tárolja, ami lehetőséget ad arra, hogy a süti érintkezzen a levegővel, s abból magába szívja a nedvességet, ezzel biztosítva a tartós puhaságot. Elárulta azt is, hogy a dobozokat a spájzban tartja, ahol nagyon kedvezőek a tárolás feltételei, de 2- 3 nap után a dobozokból mindig “eltűntek” a mézeskalácsok, amiben igen hatékonyan közreműködnek a falánk családtagok.

Megfigyelhető tendencia, hogy az emberek egyre inkább visszatérnek a házi készítésű termékekhez, legyen az méz, lekvár vagy akár sütemény.  Rájöttek, hogy érdemes visszatérni a hagyományoshoz, a megszokott régi ízekhez, hiszen azon termékek elkészítése hosszú évek tapasztalt munkáját tükrözik a tömeggyártással szemben. Egyetértettünk Szilviával abban is, hogy egy-egy saját kézzel készített süteménybe, mézeskalácsba nem csak a jó minőségű hozzávalók képviselnek értéket, hanem a belefektetett munka és odafigyelés is. Hiszen aki elkészíti, annak szíve-lelke benne van, mint ahogy az örömszerzés célja is, és végül, de nem utolsó sorban a ráfordított idő, ami rohanó világunkban a legnagyobb értékek közé tartozik.

Amikor majd karácsonykor megkóstolunk egy mézeskalácsot vagy süteményt, gondoljunk arra, hogy ezt valaki szívből készítette, hogy a finom ízeken keresztül örömet okozzon a fogyasztójának.

Én is köszönöm szépen Mokso Szilviának, hogy megosztotta velünk különleges mézeskalácsának a titkát, mert valóban ilyen finomat még soha nem ettem!

The post Mézeskalács, a karácsony elmaradhatatlan édessége appeared first on Reflex24.

Csáky Csongor (a Rákóczi Szövetség elnöke), Budapest/ Kelenye

Karácsony – a család, az otthon, a gyermekeim, a gyermekkorom, a hitem – ezeknek a gondolatoknak az összessége jelenti számomra az ünnepet. Nem egyedi, nem rendkívüli mindaz, amit nekem jelent. Karácsonyt jelentő emlékeim egy palóc katolikus falu hagyományaihoz és annak közösségéhez kötődnek. Az ünnepet ma is otthon, ugyanabban a környezetben éljük meg. A megváltoztathatatlan szabályok szerinti vacsora, az ugyanolyan ízű ételek, a karácsonyfa alatti gyermekkori betlehem, az éjféli mise, ahol gyerekkori ismerősökkel együtt énekelve a Mennyből az angyalt örülünk Jézus születésének. A karácsony öröme számomra az is, hogy a gyermekeim kötődése az ünnephez ugyanabban a miliőben, ugyanabban az értékközösségben alakulhat ki. A karácsony emberségünk, hovatartozásunk, értékeink, emlékeink meghatározó része, olyan ünnep, ami nyomot hagy a lélekben.

Kutak Adrienn (keramikusművész), Ipolyság

Nálunk már december első hetében kezdődnek a előkészületek az elkövetkező békés, kellemes karácsonyi ünnepekhez. Ilyenkor szoktam végiggondolni, kinek mivel tudok egy kis boldogságot okozni vagy segítséggel könnyíteni a sorsán. A segítség nálam egész évben működik, de ebben az időszakban, mégis csak jobban személyre szabott. Segíteni mindig kell, mert sohasem tudhatjuk, mikor lesz rá nekünk szükségünk. Nálunk sohasem volt fontos a nagy értékű ajándékozás. Egy kis 1,3 méteres fán lógnak a kézzel készített kerámia díszek. Ha véletlenül elügyetlenkedjük a díszítést és valami eltörik, Ádám, a fiam nevetve hangoztatja: ,,ugyan, anyuci, majd csinálsz másikat és még szebb lesz, mint amilyen ez volt!“ A családi hagyományokat őrizzük, hisz az az egyik legszebb dolog az ünnepek alatt. Előkerül a féltve őrzött „papírvékony“ angol porcelánkészlet egyszer egy évben: csak karácsonykor! A levesestálba ízes csípős halászlé kerül. A legszebbek, a nyugodt, meghitt pillanatok Ádám fiammal, amikor csak egymásnak vagyunk, nincs hajtás, rohanás, problémamegoldás.  Egymás mellé kuporodva mesélünk a múltról, gyerekkorom kedves karácsonyairól, édesanyámról, aki imádott jobbnál jobb anekdotákkal szórakoztatni.

Pálffy Zsuzsa (pedagógus, FFKIKI), Ipolyság

Az adventi készülődés mindig nagy izgalommal tölt el minket, főleg a lányokat. A sok küzdelmes év és karácsony után boldogságom határtalan volt, amikor két emberrel gyarapodott a családunk: egy vővel és egy unokával.  A családi vacsora Szenteste a hagyományoknak megfelelően zajlik, ahogy láttam és tapasztaltam gyerekkorom óta: ezt viszem tovább én is. Elmaradhatatlan az ostya mézzel, a családfő diót tör és almát vág föl. Soha nem volt műfenyőnk, nagyon szeretjük a fenyő illatát. Öt éve (amióta édesanyámat elveszítettem) a karácsonyfánkat az anyukám által horgolt angyalok és díszek ékesítik. Az ajándékozáskor boldogan nézem a többiek örömét. Mindig jótékonykodok karácsonykor. Az iskolában én kezdeményeztem a „cipősdoboz” gyűjtést, amit karácsony előtt gyermekotthonokba juttattunk el. Arra mindig találok időt, hogy magamba zárkózva egyedül gyertyát gyújtsak elvesztett szeretteimre emlékezve. Az éjféli mise is kihagyhatatlan minden évben. Nálunk idén még nagy kérdés a karácsony, mivel Ágnes lányom hármas ikreket vár decemberre. Reméljük, hogy a Kisjézus születésével egyetemben a mi kis angyalkáink is megszületnek, és jó egészségnek örvendenek majd mamájukkal együtt. Üzenem mindenkinek karácsonyhoz: “Gyere el a jászolhoz még ma éjjel! Találkoznod kell Isten szeme fényével. Ne keress itt pompát, gazdagságot, keresd azt, ki megváltja világot.”(Pintér Béla)

The post Kis karácsony, nagy karácsony… appeared first on Reflex24.