Az autószerelői szakmát mennyire érintette  a COVID-19?

Az első hullám során, amikor még Pellegrini jelentette be, hogy zár az ország, a szervizekre is vonatkozott a döntés. Rögtön rájöttek, ilyen hozzáállással nem fogják tudni biztosítani az elengedhetetlen infrastruktúra mobilitását sem, mint például a mentőautók. Mi azon az egy hétfői napon is nyitva tartottunk úgymond, mert három autó állt nálam, amikhez már elő voltak készítve az alkatrészek. Nem tudtam akkor, meddig érint majd a lezárás. Bementünk, bezárkóztunk, és az előkészített dolgokat befejeztük – nem mondhattam az ügyfeleinknek, hogy az autók majd egyszer, valamikor a jövőben elkészülnek, ha nem is láttam még előre, mikor. Miután ez megvolt, arra készültünk, hogy keddtől majd ülünk otthon.

Aztán mégsem kellett otthon ülni.

Így van. Nagyon sokan persze ezt úgy értelmezik, hogy ha az autószerviz nyitva lehet, akkor velünk minden rendben. Ez nem igaz! A mobilitás átlagosan lecsökkent, illetve az emberek is úgy vannak a szereltetéssel, hogy a spórolt pénzüket inkább tartalékolják, vagyis csak akkor javíttatnak, ha valóban létszükséglet. Szépen lecsökkent a forgalom. 2020 márciusa, áprilisa katasztrófa volt, nem tudta senki még azt sem, egyáltalán jöhet-e, mehet-e. Ha valaki home office-ból dolgozhatott, nem is nagyon használta az autót.

Ami a szabályokat illeti, annyi volt belőlük, és olyan gyakran változtak, hogy az emberek sokszor nem is tudták, melyiket tartsák be, ha mégis eljöttek hozzánk. Ami minket illet, minden autót ózonnal kellett kifertőtlenítenünk, mielőtt beleültünk volna. Természetesen, mivel kisváros vagyunk, és a kliensek általában ismerősök is, az eljárásért nem számoltam fel plusz költséget. A városnak és a kórháznak is felajánlottunk, hogy akár a mentőautókat, akár azokat, amelyekkel az öregebb polgártársaknak hordják az ételt, szívesen kifertőtlenítjük napi szinten. Ezt igénybe is vette a város, örömmel segítettünk.

Visszatérve a szerviz működéséhez: annyi pénzt tudunk kitermelni, hogy kifizethessem a műhely bérleti díját – a bérbeadó hiába is akarná, nem tudja csökkentetni, hiszen a város által magasan tartott adóterhek őt is fogják –, az alkalmazottakat, akik jelenleg hat órát dolgoznak napi szinten, hogy senkit ne kelljen elbocsájtani. Az állam irányába ugyanúgy kell fizetni az adót és a járulékokat, nem érkezett semmilyen csökkentés – fél évig el lehetett volna tolni, de az semmit sem oldott volna meg, csak elodázta volna a problémát, és az általános költségek befizetését, amik a szerviz működtetésével járnak. Tartalékból oldottuk meg, ami lassan elfogyott.

Ami a bértámogatásokat illeti, havi szinten küldöm az államnak, normál esetben milyen volt a forgalom és a jelenlegi helyzetben milyen, mivel jelentősen csökkent, ilyen jellegű kompenzációban részesülünk. Ezzel együtt, hozzáadva az elvégzett kevéske munka után járó bevételt, tudunk létezni. Viszont ugyanúgy, ahogy az előttem szólók is mondták, befektetésekről, fejlesztésről szó sem lehet. Nem tudom, mi lesz holnap, jövő hónapban, szeptemberben… A szerviz túlélése a tét!

Családapaként a családot is kötelességem eltartani. A feleségem fél állásban tanárnő, mellette  tenisz edző, de  ez a tevékenység is szünetel egy ideje. Egy öt tagú család fenntartása körülbelül havi 1500-2000 euró, a költségek minimalizálása mellett. Csekkek, amiket ki kell fizetni, és ennivaló, amit meg kell venni. Tehát összességében annyi pénzt igyekszünk kitermelni közösen, hogy a családot eltartsuk.

Amiatt, hogy az utóbbi évben jóval kevesebbet használtak az emberek az autóikat, hosszútávú következményekre is számít?

Igen, az ágazatra gyakorolt hatást látni fogjuk még két év múlva is. A kilométerek nem pörögnek, az autók nincsenek használatban, az alkatrészek nem kopnak, cserélni is csak később kell őket. A következmények fokozatosan fognak jelentkezni, hiszen aki évente levezetett 20 000 kilométert, de most csak 4 000-et, annak annyival kevesebb javítanivalója lesz.

Ha már úgyis szó esett a családfenntartásról, érdemes megjegyezni, hogy az adóterhek növelése az ipolysági családokat is érintette. Ilyen szempontból mik a tapasztalatai?

Nos, a kiadásokba beletartozik az is, hogy be kell fizetnünk a város felé az adókat. A szemétadót, a kutyaadót, a lakás után, ahol lakunk, az ingatlanadót. Ezek az adóterhek is ugyanolyan ugrásszerűen emelkedtek, miközben a város vezetősége azt kommunikálta, hogy kevés pénzről van csupán szó, egy kávé ára. A mi családunkra eső rész 181,10 €-ról 263,25 €-ra ugrott, ami 82,15 €-val növelte az éves költségeinket. Drága kávé! Ehhez hozzá kell számolni a gyerekek étkeztetési díját a város intézményeiben, ami az elmúlt évben szintén nagy mértékben emelkedett!

Természetesen tudunk úgy gazdálkodni, hogy ez komolyabb gondot ne okozzon, de ne tegyünk már úgy, mintha valóban egy kávé ára volna. A biztosítékot valójában itt is az veri ki, hogy ugrásszerű a növekedés. Azzal védekeztek, hogy azért van, mert sokáig nem növelték.  Regionális viszonylatban sem növelték évente szinte sehol, nagyon  kevés  az olyan város. Az értékek eredetileg – tehát a megnövelés előtt – voltak ugyanolyan szinten, mint más városok esetében. Nem arról volt szó, hogy az adók terén lemaradt volna Ipolyság.

A kutyaadó miatt körülnéztem: Komárom, Párkány, Léva, Újvár, Kassa és Pozsony. A városunk magasan vezet. Természetesen azt is megnézem, mit kínálnak más helyeken a kutyatartóknak – sok mindent. Azt, hogy Ipolyságon mit kínálnak, nem kell megnéznem, mert tudom, hogy nagyjából semmit.

Tavaly posztoltam a közösségi médiában, hogy egyetlen tárolóval ellátott ősrégi és hasznavehetetlen oszlop van a városban, ahova a kutya ürülékét dobhatjuk. Azóta a helyzet némileg javult, és a technikai szolgáltatások által ki lettek helyezve tárolódobozok és zacskók is.  Viszont az összes kutyás használja, az adót meg 20% fizeti be nagyjából. Sajnos valahol érthető is. Azt mondják, nem fogják befizetni, mert 52 €-t kérnek (társasházban tartott kutya), nem ment el az eszük. Ha reálisabb összeget, 20€-t kérnének, biztosan többen  befizetnék.

Mivel segíthetne a vállalkozókon a város?

Elsősorban azzal, ha nem terhelne fölöslegesen le egy krízishelyzet kellős közepén. Vannak, akiket jobban érint, mint a vendéglátósok, és vannak, akik nyitva lehetnek. Ez azt a látszatot kelti, hogy akkor azok a vállalkozások működnek is, ahogy szoktak. Nos, ez nagyon nincs így. Azért vannak nyitva, hogy életben maradjanak. Minden, ami a számítástechnikához köthető, elindult a válság alatt, mert az emberek átköltöztek a virtuális térbe. Ez viszont a hagyományos, helyi vállalkozásokra legjobb tudomásom szerint nem vonatkozik.

Igyekszem nem csak vállalkozóként beszélni, alapvetően az én vállalkozásom nem is olyan nagy, de mint helyi lakos, aki Ipolyságon szeretné leélni az életét, elmondhatom, hogy nem ez a jó irány.

Fontos hangsúlyozni, hogy minden összefügg. A válság, az adóemelés, a vállalkozók és az alkalmazottak nehézségei érintik a családokat. Egy olyan vészterhes időszakban, amikor nem láthatjuk bebiztosítva a jövőnket, a már emlegetett 80 eurós plusz költség csak tetézi a bajt. Az egy teljesen más kérdés, hogy mint adófizető állampolgár, mit kapok cserébe a megemelt adóterhekért.

3000 család él itt, akik azt olvashatták az újságban annak idején, hogy egy kávé áráért mennyi mindent kapnak majd. Az akkor volt, most más a helyzet, megváltoztak a körülmények. A lényeg tehát az, hogy nem csak a vállalkozók az érintettek, hanem átfogóan kihat mindenkire a város hozzáállása – legyen az pozitív, vagy mint esetünkben… Olyan, amilyen.

Ami a vállalkozók érdekképviseleti kiállását illeti, a korábbi két interjúban már sikerült felvázolni a részleteket. Inkább arról kérdezném, személyesen hogyan értékeli az elmúlt időszakot?

Amit már az elején szeretnék tisztázni: a képviselet részünkről diplomatikus alapokra épül, erre törekszünk, nem pedig az asztal verésére és az ajtócsapkodásra.

Viszont a legelső lépés a városvezetés részéről inkorrekt volt. Az, hogy több forrást akarnak előteremteni, hogy olyan beruházásokba fektessék a pénzt, ami a köz javát szolgálja, dicséretre méltó. Viszont a módszer, ahogy elfogadták és hatályba léptették, az nem elfogadható.

Ilyen mértékű emelést nem lehet tető alá hozni anélkül, hogy diskurzus előzné meg – legalább a legjelentősebb 5-6 vállalkozóval az érintettek közül. Természetesen nem úgy, ahogy végül történt: utólag jelentkeztek a vállalkozók, amikor már nem volt mit tenni. A vezetésnek kellett volna kezdeményeznie a párbeszédet még a tervezet elkészítésének időszakában. Ha nem is fogadták volna el a véleményeket, a legkevesebb lett volna, hogy meghallgassák.

Ugyanez történt 2021 februárjában, amikor a képviselőkkel akartunk találkozni. Noha elfogadható, hogy egyesek nem kapták meg e-mailben a meghívót, felléphettek volna proaktív módon – mindenki tudott a megbeszélésről. Aki a közelmúltban változtatta meg az e-mail címét, nem számol azzal, hogy egyes üzenetek nem érnek el hozzá? Nem kérdez rá, hogy esetleg nem küldtétek nekem is a meghívót a régi címemre? Akit érdekel a téma, aktívan áll hozzá, akit nem, az passzívan.

Mire számít a közeljövőben?

Szeretnénk tárgyalni. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy követelőzzünk, de a hangunkat muszáj hallatni. Egy hatékony adócsökkentés sokat számítana a jelenlegi körülmények közt. Nem is csak a pénzről volna szó, hanem arról a tudatról, hogy számítunk, becsben tart a vezetőség. Nagyon káros és súlyos tévedés, ha valaki azt gondolja, hogy a vállalkozói réteg kizsigereli a várost. A valóság az, hogy mindenki igyekszik a saját ágazatán belül érvényesülni, és azon kívül a közösségnek segíteni a lehetőségéhez mérten. Mráz Marian, akivel az előző interjú készült, ha kell, lenyírja Tesmagon a füvet, sportversenyek során a helyszínre küldi a ciszternás autót. Ha szükséges – ahogy már említettem –, én is vállalok   feladatot, hiszen a hangsúly az összefogáson van, mert csak úgy vészelhetjük át ezt az időszakot. Ilyen hozzáállásra volna szükség mindenki részéről.

Arról nem nagyon beszél senki, hogy hiába leszünk túl a vírushelyzeten, a gazdasági következmények hosszútávon velünk lesznek – akár rosszabb is lehet, mint most, és erre egy felelős vezetőnek készülnie kell, nem pedig a tartalékalapból iskolát építeni, a két év múlva következő választások előtt gyorsan valamit felmutatni, aminek aztán majd ihatjuk a levét. Az igyekezet dicséretes, de vannak dolgok, amelyeket nem kellene minden áron erőltetni.

Az interjúsorozat egyik korábbi részében azt írtuk, hogy április 14-én újabb fejlemények következhetnek az ügyben. Az interjúsorozat harmadik részének elkészülte pillanatában viszont már kiderült, hogy a testületi ülést online  tartották 13-án, napirendre pedig a március végi ügyek kerültek.

The post Vállalkozók, válság és elmaradt adócsökkentés 3.: Q-Service Autocentrum appeared first on Reflex24.

Hány éve foglalkozik a mezőgazdasággal?

1993-ban kezdtük, március 6-án. Ha kiszámoljuk, több, mint negyed évszázada. Ennyi idő alatt az ember sokat megtanult.

Mennyire elégedett a 2020-as év termésével, és mi várható idén?

A kérdés második feléről nagyon nehéz már most beszélni, mert a mezőgazdaság egyfajta nyitott műhely: specifikus vállalkozásforma. Az viszont elmondható, hogy a tavalyi nagy ijedtséghez képest egészen tűrhető évet zártunk. Sokáig hatalmas szárazság volt, de ami a végeredményeket illeti, nem lettek annyira gyengék, hála Istennek.

Fontos észben tartani, ami a mezőgazdaság pénzügyi részét illeti, a bevételek és a kiadások annyira kiegyensúlyozottak, hogy minimális, két-három százalékos haszonnal dolgozunk.

Abszolút a fellegek közt él, aki azt gondolja, belefektet e téren 100 eurót, és majd visszakap 200-at. Őszintén mondom, ha befektetek 100 eurót, jó esetben visszajön 103. Itt minden annyira ki van mérlegelve, hogy egy nagyobb hibát akár 5 éven keresztül is nyöghet az ember, alig tudja kiheverni.

Viszont tavaly sokkal nagyobb volt a ijedtség, mint azt az év végi eredmények indokolták volna. Ennek köszönhetően 2021-ben is tudunk létezni.

Mennyire érinti a vírushelyzet okozta gazdasági válság a környékbéli mezőgazdászokat?

A legnagyobb probléma országos szinten jelen van: az EU-ból jövő támogatásokat, amelyeket a földterületek után kapunk, hektáronként 40 euróval csökkentették.

Ha ehhez hozzáveszem az adóemelést az Ipolyság-Tesmag-Pereszlény-kataszterben, ami 75%-os, szintén kitesz egy komoly összeget, akkor helyi szinten egy olyan forráskieséssel találjuk szembe magunkat, ami a rentábilis termelést már-már ellehetetleníti. Sokszor arra gondol az ember ennek kapcsán, hogy akkor minek csinálja? Minek csináljuk, ha nincs belőle profit?

Nem vagyunk telhetetlenek, hogy valami óriási pénzeket várjunk. Sokan csak a drága gépeket és technológiákat látják, azt gondolják, ha arra van pénz, akkor van elég.

A XXI. században élünk, nem várhatja el senki, hogy a termelés maximalizálva legyen, de közben egy faekével menjek ki szántani. A traktorokat és egyéb gépeket azért sorozat-gyártják, hogy azt a mezőgazdász használja, nem luxuscikkekről beszélünk, hanem munkaeszközökről. Szükségesek a hatékony termeléshez. Nem lehet azt mondani, hogy már föl vagyok szerelkezve, és akkor dől a profit. Mindezt meg kell vásárolni, karbantartani és fenntartani, ha a mai kornak megfelelő hatékony és modern munkát szeretnénk mind minőségileg, mind mennyiségileg.

Konkrétan a COVID-19 okozott-e bármilyen fennakadást?

A vírus egy komoly dolog, óriási problémát tudna nekünk is okozni. Ott vannak például az állatok, ha nem is komoly az állattartási részleg, de képzeljük el, hogy a munkások körében kitör a Covid-frász – teljesen felfordul a rendszer, nem lesz, aki az állatokat napi szinten etesse, kezelje és ellássa. Eddig – hála Istennek – a Covidot elkerültük, illetve pénzügyi szempontból sem érint annyira, hiszen az élelmiszer utánpótlásra vírustól függetlenül szükség van. A mi munkánkat nem lehet semmi mással helyettesíteni, folyamatosan zajlik. Bizonyos részletek azért megváltoztak, a szükséges anyagokat kizárólag telefonon és e-mailben rendeljük, úgy adjuk el az árut a régi, jól ismert partnereinknek, hogy lassan egy éve nem is látjuk egymást. Ez mind megoldódott, e téren semmi probléma nincsen.

Viszont a vírusveszély állandóan fenyeget – jön az aratási szezon, kiesnek az emberek, ki fog aratni? Nem akaszthatok le az utcáról egy embert, és ültethetem be egy több százezer eurós gépbe, hogy aztán három perc alatt elmagyarázzam, hogy kell csinálni.

Az aratáshoz tapasztalt szakemberek kellenek, ugyanígy egy tehenet nem lehet megetetni homeoffice-ból, sem két hét múlva. Vetés, talajművelés, permetezés – nem lehet azt mondani, hogy majd megcsináljuk a jövő hónapban.

A mostoha körülmények ellenére az utóbbi időben zajlott-e bármilyen fejlesztés?

Mi „kevés” pénzt viszünk haza, abszolút nem arról szól, hogy nagy lábon élne az ember, de a szívügyünk az, amit csinálunk, annak legyen értelme és látszata. Meg lehet nézni például a gépparkunk, aki erre jár, mind mondja, hogy ahhoz a területhez képest, amit birtoklunk, elég jól fel vagyunk szerelkezve. Ami az ingatlaninvesztíciókat illeti: az irodát, amiben most is ülünk, három éve építettük. Nemrég lett az egyik szerelőhangár is felújítva, van benne műhely, raktár, szabványos olajtároló – minden, ami szükséges ahhoz, hogy tudjunk létezni. A magas ajtó direkt azért van, hogy rossz időben bent is lehessen javítani, karbantartani a gépeket.

Itt érdemes megjegyezni, hogy mindent, amit saját magunk meg tudunk oldani – főleg standard mechanikai javításokat –, meg is csináljuk. Ahol viszont a mi tudományunk megáll, főleg a speciális diagnosztikai szoftvereket igénylő procedúrák terén, vagy komolyabb, különleges kellékeket igénylő beavatkozások során kénytelenek vagyunk szakembert hívni. Mindez talán nem hangzik nagy szónak, de részben ez is a siker titka, hiszen a szervizeltetés borzasztóan költséges. Nem mondom, hogy mindent, de nagyjából az adódó problémák felét saját kezűleg el tudjuk hárítani.

A kedvezőtlen helyzettől függetlenül vannak-e esetleg tervek? Lehet egyáltalán tervezni egy ilyen időszakban?

Muszáj tervezni, természetesen – mindent jól át kell gondolni. Kénytelenek vagyunk figyelembe venni például a környék földrajzi adottságait, hiába akarok én banánt termeszteni, ha itt nem lehetséges. A termesztési technológiákat, és azt, hogy konkrétan mit termesztünk, éves szinten korrigáljuk az egyre gyűlő tapasztalatok alapján. Számba kell venni, mit tudunk jó minőségben termeszteni, és mi az, amit tisztességes áron el is tudunk adni. Részletesen meg kell tervezni: milyen tápanyagokra van szüksége az egyes növényeknek, milyen standard növényvédelmi eljárások alkalmazását igénylik. Emellett az esetleges negatív behatásokkal is előre kell számolni: van amikor nagyon sok a kártevő, a bogár, a lepke vagy a hernyó, ami ellep valamit. Évről-évre kiugrik ilyesmi.

Tervezni kell azt is, hova tesszük a terményt, mennyit kell belőle eladni addigra, amíg betakarítunk valami mást – mindent egyszerre nem lehet tárolni. Szerződéseket kell kötni előre, hogy az eladás szinkronban legyen a termeléssel – igaz, kitűnő raktárkapacitásunk van, de annak nem volna értelme, hogy a terményeket hónapokig tároljam a betakarítás után. Eleve azért termesztettük, hogy eladjuk.

Ugyanúgy tervezni kell előre az invesztíciókat. Egy gépet általában 10-15 évig használunk, a kihasználtságtól függően, illetve minél drágább, annál tovább, hogy az árát visszahozza, és rentábilis legyen. Mindig kell újítani: hatékonyság, kevesebb fogyasztás vagy nagyobb teljesítmény.

Ami a munkaerőt illeti, azzal is számolni kell, hogy a mezőgazdaság nem egy lukratív flekk. Vannak gyerekek, akik szeretik csinálni, de alapvetően nem sorakoznak kétszázan a kapuban, hogy a különböző specifikus feladatokra jelentkezzenek.

Van, hogy szombaton és vasárnap is kell dolgozni, persze az a vállalkozás vezetésének is plusz költség, hiszen azokért a napokért más taxa jár.

Különböző iskolázásokon vesznek részt az alkalmazottak, fontos például a hegesztői szaktudás, a villanyszerszámok kezelésében való jártasság, az emelő- és rakodógépek kezelése, a ciszternás-kocsi használata. Ugyanúgy, mint egy atomerőműnél, papíron is megvan, hogy melyik ember mihez ért, milyen munka végzésére alkalmas. Nemrég újították meg az érintettek a növényvédelmi vizsgát, ez például online zajlott – felkészülés és teszt.

Hogyan értékeli a vállalkozók adócsökkentés kapcsán alakult összefogását?

Együtt mindenképpen hamarabb jutunk dűlőre, mint külön. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy mindennemű támadási szándék nélkül törekszünk a dialógusra, semmi mást nem akarunk elérni, csak, hogy elmagyarázhassuk a város vezetőségének, miféle problémákkal küzdenek az egyes ágazatok. Legalábbis ez a személyes hitvallásom az ügyet illetően.

Ami a képviselőkkel megvalósult februári találkozót illeti, amiről már Antalfi Gyula is mesélt: személy szerint sokkolt, hogy mindössze öt képviselő [Bakai Péter, Hammersmidt Béla, Makovínyi Pál, Nemcsok István és Zachar Pál – szerk.]jött el a tizenkettőből meghallgatni minket, azokat, akik nem kis összegeket fizetnek be a város kasszájába, hogy aztán azzal ők gazdálkodni tudjanak. Ezt kissé unfairnek éreztem. Nem akartunk senkit befolyásolni, sem az akaratunkat rákényszeríteni. Csupán arról lett volna szó, hogy hallgassák meg, milyen mértékben sújtja az egyes ágazatokat a válság, és hogy ahhoz képest milyen aránytalanok az adóterhek.

Aránytalanok például a járáson belül?

Igen, jól átlátom, hogy a környék más mezőgazdászai milyen mértékű adókat fizetnek a földjeik után. A helyi adóterhek aránytalansága nem csak gazdasági ügy, elvi kérdéseket is felvet – főleg, ha regionális viszonylatban vizsgáljuk.

Mire számít, hova vezethet a közös kiállás?

2021 nem telhet el úgy, hogy ne kerüljön a testület elé egy javaslat, amiről szavazhatnak a képviselők. Aktívan fogunk arra törekedni, hogy megszülessen, utána pedig minden a testületen múlik.

fotók: REfelx24/Morva Mátyás

The post Vállalkozók, válság és elmaradt adócsökkentés 2.: Mráz Marian mezőgazdász appeared first on Reflex24.

A választási időszak feléhez érkeztünk. A tervezett feladatok közül mit sikerült kipipálni, és mi az, ami nem jött össze?

Két saját nyertes projekt megvalósítását alpolgármesterként vittem véghez. Elsőként az óvoda első felújítási szakaszához fogtam hozzá. A 15 millió forintnyi támogatásból a nyílászárók cseréje, a fűtési rendszer korszerűsítése és a talajburkolat cseréje készült el, valamint az óvoda játszóterét is rendbe tettük. A felújítást követően 2019 áprilisában adtuk át a megszépült intézményt.

A másik nyertes tervezet implementációja, a szennyvízhálózat első szakaszának kiépítése során a szükséges engedélyek beszerzése volt talán a legigényesebb feladat. Partnerszervezetként csatlakozott még 2018-ban a község további két nyertes projekthez. 2019 tavaszán a Hont-Ipolymente Társulás által megvalósult 94 darab 1050 literes komposztáló szétosztása.

Jelentős eredményeket értünk el a vízi turizmus fejlesztése területén az Interreges “Egy folyóban evezünk” nemzetközi projekt által az Ipoly Eurorégió, az Ipoly-Táj Területfejlesztési Társulás, az Ipoly Unió és további négy szlovákiai ls öt magyarországi település partnereként 2018 januárja és 2019 augusztusa között, ami által többek között stégek kerültek a vízre, tároló konténereket, bérelhető kenukat, kajakokat és az evezéshez szükséges felszerelést szereztünk be.

Ezen projekt lezárása után tovább fejlesztjük a már kialakított szolgáltatások minőségét a turisták igényei szerint. A 2020-as évben Nyitra megye támogatásának köszönhetően kajak és kenu szállító kocsikat szereztünk be, illetve egy speciális utánfutót, amely segítségével sokkal könnyebben tudjuk majd a szállítást biztosítani az egyes kikötési pontok között.

Amire talán a legbüszkébb vagyok, az az, hogy a helyi civil szervezetekkel (CSEMADOK, SZMSZSZ, sportszervezet) jelentősen javult az együttműködés minősége.

Az akarat eddig is megvolt, de valószínűleg kommunikációs gondok akadályozták a hatékony munkát. Szintén nagyon fontos, hogy gyümölcsöző az összhang a képviselőkkel és a község egyes intézményeivel. A választási ciklus közepén kijelenthetem, hogy összeszokott, erős csapatként tudunk dolgozni.

Több illegális szemétlerakatot is megszüntettünk, és ami a legfontosabb, ezen területek folyamatos megfigyelését is biztosítjuk az újabb környezeti károk megelőzése céljából.

Számos ingatlant is megvásároltunk, illetve akadtak olyanok is, amelyekhez ajándékozás útján jutottunk. Ezeket részszint középületként tervezzük üzemeltetni, részszint pedig fiatal családok lakhatási körülményei megoldására szánjuk. Ugyancsak fontosnak tartottuk, hogy rendezzük a közterületek, a középületek és a település által használt területek alatti parcellák tulajdonjogi viszonyát.

Könyvtárunk az utóbbi években szintén nagy népszerűségnek örvend. Bár az intézményben idén nem igazán valósulhattak meg rendezvények, a könyvállományt folyamatosan bővítjük és az olvasók száma is töretlenül emelkedik. Új könyvtárosunk példa értékűen vezeti a falusi könyvtárt és a tájházat is, amelyet 2019-ben adtunk át.

A felújítás során a tetőszerkezet egy részét meg kellett erősíteni, a veranda ereszének egyik tartógerendáját is kicseréltük és az udvar felőli falat is újra vakoltuk. A porta kemencével, több funkciós pódiummal és egy újépítésű kültéri pavilonnal is büszkélkedhet.

Köszönet illeti az anyagi támogatást nyújtó Nyitra Megyei Önkormányzatot, a Bethlen Gábor Alapítványt és az önkéntesek adományait is.

A 2019-es év fontos eseményének számított az a megemlékezés, amellyel a falunkból Csehországba deportált egykori lakosok iránt tisztelegtünk. Nepomuki Szent János késő barokk stílusban, homokkőből készült szobrát helyreállította a Pozsonyban élő Mag Gyula szobrászművész.

Tavaly októberben befejeztük óvodánk teljes felújítását. A Kárpát-medencei óvoda fejlesztési programnak köszönhetően húsz millió forintnyi támogatásban részesültünk. Komplett tetőcserét végeztünk és elkészült a tetőtér és a falak külső szigetelése is. Mindemellett járdaszegélyt és fedett teraszt is kialakítottunk Szabó Gyula felajánlása révén. Szintén az ősz folyamán a belügyminisztérium segítségével részlegesen felújítottuk az Önkéntes Tűzoltóságág tetőszerkezetét és kéményét, mennyezetet cseréltünk és hőszigeteltünk közel 30 ezer euró értékben.

Önerőből felújítottuk a községi hivatal fűtési rendszerét, megvalósult a szennyvízhálózat kiépítésének második és harmadik szakasza, és teljes mértékben megújult a kultúrház konyhája.

A gazdasági és a pénzügyi válság, valamint a koronavírus-járvány miként hatott a községre?

A körülményekhez alkalmazkodva módosítottuk elképzeléseinket, több tervet akaratlanul is csúsztatnunk kellett, de lemondani egyikről sem kellett. Némely pályázatunk lassan már egy éve elbírálásra vár, másokat pedig kiértékelés nélkül utasítottak el a járványhelyzet miatt.

Milyen módon oldja meg az önkormányzat a bevételi eszközök fogyatkozását?

Kemény megszorításokat, átcsoportosításokat és hatékony takarékosságot vezettünk be. A képviselő testület tagjai lemondtak juttatásaikról, jómagam pedig az emelt béremről, így csak a törvény által meghatározott legalacsonyabb fizetésemre tartok igényt. Több kisebb pályázati lehetőséget igyekszünk kihasználni, melyekhez nem szükséges jelentős összegű önerő megléte.

A hátralévő kétéves megbízatás alatt melyek az önkormányzat prioritásai?

A Zöld község tervezet keretében 87 darab fát ültetünk majd ki. Ingyenes internetes hozzáférést biztosítunk a lakosoknak, támogatást nyertünk egy közösségi központ megépítésére is, a beruházás értéke 320 ezer euró.

A kultúrház belső felújítására benyújtott pályázatunk, az iskola balesetveszélyes állapotának az elhárítására benyújtott kérvényünk és a vízkiadó állomások kialakítására leadott igénylésünk is elbírálásra vár. A tervek között szerepel a szennyvízhálózat kiépítésének a folytatása és lehetőleg a befejezése is.

Megkezdtük a bérlakások építésének előkészületeit, szeretnénk teljes egészében felújítani a kultúrházat és a közterületeket, valamint egy hulladék gyűjtő udvart létrehozni.

Szándékaink közt rejlik a helyi szociális vállalat megalakítása és a községi utak részleges felújítása is.

The post Önkormányzatok félidőben – interjú Antal Nyustin Ágnessel, Ipolyvisk polgármesterével appeared first on Reflex24.

A választási időszak feléhez érkeztünk. A tervezett feladatok közül mit sikerült kipipálni, és mi az, ami nem jött össze?

Sajnos csupán egy-két nagyobb pályázatot sikerült kiviteleznünk. Viszont ezek eredményeként a községi utak 60 százaléka új aszfaltburkolatot kapott, parkolóhelyek létesültek, vízelvezető árkokat és hidakat újítottunk fel. Az utak és a zöldterületek karbantartására tucatnyi eszközt szereztünk be. Elkezdtük a régi községháza és a tűzoltó szertár felújítását.

Bosszantó, hogy a benyújtott pályázatok kiértékelés nélkül évekig húzódnak, konkrétan a gyűjtőudvar és a templom környékének a rendezése.

Nem is beszélve a fontos és a mindennapi élethez tartozó nagy beruházások, mint akár az optikai kábel bekötése, vízvezeték és a csatornázás, amelyek központi akaratot igényelnének.

A gazdasági és a pénzügyi válság, valamint a koronavírus-járvány miként hatott a községre?

Leálltak az önerős fejlesztések, amelyek sokkal hatékonyabbaknak számítanak a fent említetteknél. Mindössze a temető kerítést tudtuk felújítani és 200 folyóméter árkot újra építeni az idén. A községi alkalmazottak sorát két munkással bővítettük, hogy minél több feladatot, mint a földmunkák, erdőművelés és egyszerűbb építkezési teendőket el tudjunk végezni.

Milyen módon oldja meg az önkormányzat a bevételi eszközök fogyatkozását?

Természetesen csak abból főzünk, amiből lehet. Nem tervezzük a hulladékelszállítási díj emelését sem. Saját gazdálkodásunk javításával és az ebből származó bevételek növelésével számolunk.

A hátralévő kétéves megbízatás alatt melyek az önkormányzat prioritásai?

Igencsak örülnék, ha lényeges elmozdulás állna be a már említett hiányosságok terén. A nagyberuházásoknál például koncepció váltásra kerülne sor. Sajnos túl sok a bizonytalansági tényező és csak abban bízhatunk, hogy a válság mielőbb véget ér. Szeretnénk újraindítani a idősek gondozását, ami nem csupán önkormányzati feladat, és befejezni a műemléknek számító templomunk felújítását is. Jövőre a község kerek évfordulóját ünnepeljük, ami újabb kihívások elé állít bennünket.

The post Polgármesterek félidőben: eredmények, járvány, válság, jövő – Százd appeared first on Reflex24.

A választási időszak feléhez érkeztünk. A tervezett feladatok közül mit sikerült kipipálni, és mi az, ami nem jött össze?

Csak a sarkalatos, nagyobb horderejű beruházásokat említem meg, ugyanis jóformán naponta történt valamiféle pozitívum városunk fejlődésében. Kiépítettük a kerékpárutat (1,241 millió EUR), felújítottuk a városi hivatal épületét (410 ezer EUR), a magyar tannyelvű alapiskola tetőszerkezetét (343 ezer EUR), a T18-as tornatermet (975 ezer EUR), a városi illemhelyeket (40 ezer EUR), a művészeti alapiskola tetőszerkezetét (300 ezer EUR), a DOS bérházon kicseréltük az ablakokat és az ajtókat (147,5 ezer EUR), Garammikolán bővítettük a járdahálózatot (75 ezer EUR), és útfelújításokat is eszközöltünk.

A Posta utcán építési telkeket adtunk el, megkezdtük a magyar alapiskola bővítésének előkészületeit, valamint a garammikolai óvoda bővítését és korszerűsítését. Folyik a munkás- szálló felújítása,  vár ránk a csatornahálózat teljes kiépítése, valamint a fürdő és a főtér további részeinek felújítása. 

A gazdasági és a pénzügyi válság, valamint a koronavírus-járvány miként hatott a városra?

A pénzügyminisztérium által nyáron elvégzett számítások szerint mintegy 150 ezer eurós kiesésünk lesz a részadóból.

Felelős és körültekintő gazdálkodásunknak köszönhetően a várost stabil helyzetben találta a járvány okozta pénzügyi válság, ezért nem volt szükség a beruházások komolyabb visszaszorítására vagy átütemezésére.

Milyen módon oldja meg az önkormányzat a bevételi eszközök fogyatkozását?

A részesedési adóbevétel-kiesések kiegyenlítésére a kormány 144 ezer eurós kamatmentes kölcsön folyósítását hagyta jóvá. Ezen felül további 500 ezer eurós, előnyös kamatozású hitelt vett fel a város a felsorolt beruházások finanszírozására. Még ezek a visszatérítendő források sem emelték azonban településünk hitelkitettségét annyira, hogy a törvényben foglalt határértékek közelébe kerüljön, így bátran kijelenthetem, hogy az általános nehézségek ellenére Zselíz gazdálkodása és pénzügyi helyzete továbbra is szilárd.

A hátralévő kétéves megbízatás alatt melyek az önkormányzat prioritásai?

Az elkövetkező két évben további építkezési telkeket szeretnénk felajánlani a lakosoknak családi házak építésére. Prioritásunk továbbá a lakásépítés, a város több pontján is tervezünk új lakásokat. A választási időszak legfőbb célja, hogy megvalósuljon a csatornahálózat teljes kiépítése, amire az utóbbi hetek történései alapján jelentősen megnőttek az esélyeink.

A lakosok nagy örömére az Esterházy- kastély is részben felújul, hiszen két sikeres pályázatnak köszönhetően rendbe tesszük a tetőszerkezetet és az épület északkeleti szárnyát.

The post Önkormányzatok félidőben – interjú Juhász Andrással, Zselíz polgármesterével appeared first on Reflex24.

A különféle szigorításoknak és a bizonytalanságnak köszönhetően a hazai vállalkozói szektor nem tud tervezni, fejlődni, forgalma pedig jócskán elmarad a múlt évekhez képest. Sajnos a koronavírus hatására sok vállalkozás nagyon nehéz helyzetbe került 

– olvasható a ma7.sk oldalán Iván Tamás gondolata a jelenlegi helyzet kapcsán.

A szövetség éppen ezért indította el a Szeresd a hazait, válaszd a hazait! elnevezésű kampányát, hogy rábírja a régió fogyasztóit a tudatos vásárlásra, amellyel a hazai termelőket segíthetik.

Íme a teljes beszélgetés:

The post Iván Tamás: Nagy a baj a kisvállalkozóknál appeared first on Reflex24.

Tizenhárom évvel ezelőtt a Zselízen élő Vanek Lajos az alábbiakat nyilatkozta e sorok írójának:

„Az állam úgymond semmiképpen nem támogatja a lovassport ezen válfaját, ezért kimondottan siralmasnak látom a jövőjét tájainkon”.

Akkori rémálmai sajnos valóra váltak.

A társulás káprázatos tervei füstbe mentek

A neves szakember 1994-től 2011-ig a Szlovákiai Ügetők Társulásának (SZÜT) volt az elnöke, 1998-ig pedig az Újbarsi Állami Méntelep igazgatói posztját töltötte be.

„Csehszlovákia 1993-as felbomlását követően Richard Möhl és annak lánya, Patrícia személyében sikerült megnyernem két lelkes személyt és megalakítottuk a 45 tagú társulást. Alelnöknek azt az ugyancsak zselízi Dóka Lajost választottuk, aki V.G. Strarsboy lovával négyszer nyerte el az év ügetője büszke címet, Morozov, Coufal és Valentovič lovasok pedig az év bajnokaivá váltak”

– idézte fel az emlékeket a SZÜT egykori első embere.

A vehemens magánosítás megmutatta valamennyi árnyoldalát

Az újbarsi méntelep mindig az ügetősport fellegvárának számított.

„ 1998-ban, számomra egy szomorú pénteki napon nem tudtam bejutni saját irodámba. A Nemzeti Vagyonalap ugyanis nevetséges 16 ezer koronáért egy pöstyéni vendéglátóipari szakembernek adta el a 16 millió koronát érő méntelepet. Jómagam felajánlottam a szóbanforgó intézménynek 8 millió koronát a vagyonjogért, további 22 milliót pedig az adósságok törlesztésére. Építettünk ugyanis egy kétszáz férőhelyes tehénistállót is a telep területén. A felmondási levelet egyébként mindmáig nem kézbesítette számomra a postás”

– panaszolja a szomorú múlt történéseit a volt igazgató.

Pofátlan erkölcstelenség, felbecsülhetetlen veszteségek

Az új tulajdonos ténykedése kezdetén egy ígéretes, Acme Freit névre hallgató kiscsikó szomjan halt, mivel a gazda nem fizette ki a villanyszámlát, így az illetékesek még a vizet is kikapcsolták a telepen. A társulás önállóan nem szervezett versenyeket, szerződést kötöttek azonban Marian Šurdával, a pozsonyi Állami Lóversenypálya igazgatójával, aki továbbra is igyekezett biztosítani a folyamatosságot. Évente két ügetőversenyt szerveztek, mintegy nagyven ló részvételével.

„ A valamikori korszerű létesítmény néhány éve kong az ürességtől. A felszerelés saját vagyonunk volt, amit kölcsön adtunk a Trotting társulásnak. Ismeretlen tettesek eközben szétszedték a fogadóirodát és az istállók nagy részét. A bérlők nem figyeltek oda kellőképpen, így minden mozdítható tárgy eltűnt. Egy háború utáni csatatér látványa tárul elénk. Az újbarsi méntelep átvészelt két világháborút, a vad magánosításba azonban belehalt”

– kesereg a köztiszteletben álló szakember, aki számára fájdalmas, hogy az ügetősportnak Szlovákiában 2012-ben végleg befellegzett.

Több sebből is vérzik a lovassport, a többi szakág is takaréklángon pislákol

Elszomorító, hogy térségünkben a lovassport másik két válfaja , a galopp és a kenter is komoly válságban van. Nem is olyan régen még Nagysurányban, Újbarson, Kistapolcsányban és Pozsonyban nem kevesebb, mint huszonkét versenyt bonyolítottak le évente. Egy-egy megmérettetésre 3-4 ezer ember is kíváncsi volt.

A helyzet azonban irgalmatlanul átformálódott. Marian Šurda idejében még az akkori vezérkar össze tudott kaparni évi 20 millió eurót a vetélkedőkre. A mostani igazgatás sajnos erre nem képes, így az idén ezidáig mindössze két megmérettetés valósult meg (állítólag kettő még hátra van).

„Néhány szakember véleménye szerint százegynéhány évvel ezelőtt a Titanic elsüllyedése ekerülhetetlen volt. Lehet, hogy a lósportra is hasonló sors vár”

– összegezte gondolatait Vanek Lajos, aki 71 évesen is a Vít Čelko elnök által irányított öttagú Központi Lóverseny Szakbizottság tagja.

Fotók: Vanek Lajos archívuma

The post Quo vadis lovassport? appeared first on Reflex24.

Máté Patrik
a „Pattomatto” olasz étterem – pizzéria tulajdonosa, Palást

El kell mondjam, esetünkben egy nagyon frissen nyitott étteremről beszélünk. Tavaly októbertől igyekszünk elkényeztetni vendégeinket, és mint minden ilyen esetben, az első év általában a legkritikusabb időszak. Ilyenkor körvonalazódik, hogy valójában van-e létjogosultsága az általunk képviselni kívánt szegmensnek ezen a piacon. Egyszóval szükségük van-e az itt élő embereknek arra, amit mi kínálunk.

Nagyon kecsegtetően alakultak a nyitásunk utáni hónapok. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, mindamellett szépen alakult ki a törzsvendégeink köre is. Minden adott volt ahhoz, hogy jöjjön a vendéglátósok várva várt tavaszi-nyári időszaka. Itt szólt közbe a koronavírus! Minden előzetes tervünket sutba vághattuk.

Szerencsére az emberek az előtt is kihasználták a házhozszállítás lehetőségét, ami ebben az esetben az egyetlen opció maradt számukra és számunkra is, hogy a kedvenc ételeikkel megörvendeztessük őket.

Nem mondom, hogy az első pillanattól kezdve, de szépen lassan növekedtek a megrendeléseink. Ennek ellenére, a legnagyobb sajnálatomra, gazdasági megfontolásból júniustól  meg kellett válljak egy kollégánktól.

Hazudnék, ha azt mondanám, zökkenőmentes időszak volt, mert még javában tart, és érezhető az embereken az anyagi bizonytalanság jelenléte, ami arányosan megmutatkozik az étterembe járás gyakoriságával.

Mindent összevetve, úgy vélem, ebből a helyzetbő is sok tanulságot vonhatunk le a jövőre nézve. Fontos, hogy előre tekintsünk és fentartsuk vendégeink érdeklődését folyamatosan változó kínálatunkkal. Hiszem, hogy minden nehézség után egy új „nap” virrad!

Petrežélová Marika
az ipolynyéki pizzéria társtulajdonosa

Az első pillanattól kezdve csökkent a forgalom. Nem értettem, mivel előtte is elég sok pizzát sütöttünk elvitelre. Megijedtek az emberek és nem jártak ki még a faluba sem. Szerintem a média kicsit túlzásba vitte a tájékoztatást a vírusról, és feleslegesen stresszelte az embereket.

A férjemmel együtt vezetjük a pizzériánkat, mint tulajdonosok. Ez a kereseti forrásunk, így a mai napig nem kerestünk meg annyit, ami a kiadásokat fedezte volna. Két munkatársunk van, akiket nem küldtünk el.

Remélem, változni fog a helyzet: az emberek visszamennek dolgozni és lesz pénzük az életre, mert akkor talán mi is visszazökkenünk a régi kerékvágásba…

Apa Attila
Laki Pizzeria & Bar társtulajdonosa, Zselíz

A Laki pizzeria & bár egy rövid ideje működő kis étterem. Mikor Szlovákiában kezdődött a járvány, fokozottan követtük a híreket és vártuk, hogy milyen „szabályokkal” kell majd szembenéznünk a jövőben. Amikor kiderült, hogy be kell zárni az étterem belterét, kicsit összerándult mindenki gyomra, mind arra gondoltunk, hogy is lesz tovább. Az alkalmazottak féltettek a munkájukat.

Mivel az étterem benti része nem működhetett, teljes gőzzel a kiszállításra kellett koncentrálunk. A munka egy percig sem állt meg. Mindenki tette a dolgát. Voltak olyan munkatársak is akik a pandémia ideje alatt családi okokra hivatkozva fizetés nélküli szabadságot vettek ki, de ez teljesen érthető volt. Elbocsátásra nem került sor, nem volt egyszerű összehangolni a munkabeosztást. Végül megtaláltuk a közös nevezőt.

Hosszadalmas volt ez a pár hónap. Sokan feltették a kérdést: mikor nyitunk ki ismét? A választ igazából senki nem tudta pontosan. Aztán eljött a nap, mikor enyhültek a korlátozások, és többen fellélegezhettünk, felcsillant mindannyiunk szeme. Mindenki azt mondta: VÉGRE.

Igaz akkor még mindenki maszkot, kesztyűt viselt és betartotta a kétméteres távolságot. Még mindig jobb volt, mint az üres asztalokat bámulni. Ebben a hónapban remélhetőleg lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba. Az én véleményem az, hogy minden vendéglátós számára nagy küzdelem volt ez a pár hónap. Várni és túlélni…

The post Hogyan befolyásolta a vírushelyzet a vendéglátóipart? appeared first on Reflex24.

Hogyan érintette a járványhelyzet a céget?

A járványhelyzet hirtelen sújtott le. Egyrészt a megrendelések folytonos ingadozása, az ezzel járó zavaros gyártás-tervezés; másrészt az optimális járvány kezelési szabályok bevezetése. A pánik megfékezése is kihívás volt, az egyik termékünket olasz fuvarozók szállították. Viszont a gyors reakciók és a dolgozók felelősségteljes hozzáállásának eredményeként a cégben nem fertőződött meg senki.

Szünetelt-e a gyártás? Ha igen, mettől meddig?

Cégünk megosztott portfolióval rendelkezik. Újonnan gyártott személygépkocsik és pótalkatrészek termelése zajlik egyszerre. Azon belül belső égésű motorok és villanymotorok különböző alkatrészeinek gyártása.

Így voltak részlegek, amelyekben 4 műszakban kellet tovább folytatni a gyártást és vannak részlegek, ahol márciustól a mai napig áll a munka.

Szükséges volt-e bárkit elbocsátani?

Sajnos kénytelenek voltunk elbocsátáshoz is folyamodni, ráadásul a piaci fellendülés nagyon lassúnak mutatkozik, és a saját tőkénknek is vannak korlátai.

Az államilag nyújtott lehetőségeket kihasználjuk, de ezek az eszközök csak egy bizonyos kompenzációt nyújtanak.  

Milyen óvintézkedéseket tettek a fertőzés terjedésének minimalizálására?

Teljes mértékben megvalósítottuk az államilag előírt szabályokat. Komplex dezinfekciót hajtottunk végre és extra szanitációs folyamatokat vezettünk be. Kötelezővé tettük a szájmaszk viselést és testhőmérsékletet mértünk. Így minimalizálni tudtuk a fertőzésveszélyt.

Mekkora gazdasági visszaesést eredményezett az elmúlt időszak?

A termelési kiesés az elmúlt hónapokban 60%-on tetőzött. Nem számolunk azzal, hogy idén vissza fognak állni az év elején mért értékek. Az emberek jobban meg fogják fontolni a kiadásaikat. Viszont bizonyos fejlesztések, pl. az új termékekkel vagy egy új raktárcsarnok építésével kapcsolatban, egyelőre zavartalanul folytatódnak.

fotó: hornlein.com

The post A Hörnlein Slovensko s.r.o. sem vészelte át a járványhelyzetet elbocsátások nélkül – Interjú appeared first on Reflex24.

Kezdjük az iskolásokkal, akik sosem gondolták volna, hogy iskolába akarnak menni, és hogy mennyire nincs ínyükre a sok gép előtt ülés, mert ugye ott manapság már online leckét kell írni.

A felnőttek megpróbálják a lehetetlent: aki tud, otthonról dolgozik, aki ezt nem teheti meg, dolgozni megy, ezzel veszélybe sodorva a családját és saját magát.

Viszont az összefogás jeleit már látni: egyre több országban, városban hangzik fel a lakótelepek ablakaiból az esti taps, ami szól egyaránt az egészségügyben dolgozókért, bolti eladókért, kamionsofőrökért, arcmaszkot varrókért, és minden olyan személyért, aki valamilyen módon hozzájárul a jelenlegi helyzet megkönnyítéséhez. Ezúton is köszönjük!

Az idősek segítségére sietett szinte minden önkormányzat, maszkokat kaptak, ebéd vagy élelmiszer- házhozszállítást vállalnak, hiszen ők a legveszélyeztetettebbek.

Folyamatosan a neten lóg és híreket néz mindenki. Futószalagon gyártják a koronavírusos poénokat, sok közülük valóban mosolyt csal az arcunkra. Mindenki bevásárolt már cukrot, lisztet, toalettpapírt. Kézfertőtlenítő és gumikesztyű már régen hiánycikk. A hét közepén viszont eljutott hozzánk a nap híre, hogy az Amerikai Egyesült Államokban megugrott a fegyverek eladása is.

Láttuk a balkonokon zenélő, éneklő, diszkózó olasz videókat, pedig ott valóban nincs ok a jókedvre, de hát a mentalitás, az emberrel születik. Kérem, a humor ne hagyjon el senkit, hiszen sokszor az segít át a nehéz időkön.

Az élet viszont nem áll meg, csak átalakul. Látjuk a kereskedelem naprakészségét.

A „netes butikok” már minden rendeléshez szájmaszkot adnak ajándékba, az egyik legnagyobb gyorsétterem-hálózat már a csirkés menüjét ingyen házhozszállítással kínálja, aktualitását éli az „egyet tüsszent, kettőt kap” szlogen is.

A szelfiző csajoknál most nem a csücsörítés, hanem a szájmaszkos szelfi a legmenőbb. Summa summárum: Vigyázzunk az idősekre! Segítsünk nekik, és mindenkinek, akinek szüksége van rá! Maradjunk otthon, tartsuk be a szabályokat! Fogjunk össze és szeressük egymást, mert bajban ismerszik meg az ember is!

Gyekiczky Adrienn

The post Mit hozott a vírus – avagy nem tudom sírjak-e vagy nevessek? appeared first on Reflex24.