Hajnalban felébred a picivel, megeteti, pelust cserél, öltöztet. Jobb esetben a baba ezután még visszaalszik. Így az anya nekiláthat elkészíteni a reggelit a család többi tagjának. Míg mindenki falatozik, ő tuti a babát nyugtatja, aki éppen akkor kezdett fülsiketítő sírásba, amikor anyuci leült a konyhaasztalhoz, s már épp nyúlt volna a bögre kávéjához. Mire a picike ismét angyalian alszik, addigra a többiek jóllaktak, s már el is indultak dolgozni és suliba, így nagyszerű alkalom nyílik arra, hogy anya összepakoljon a konyhában.

Bár ez szinte felesleges, hiszen kábé egy óra múlva ismét ott fog tenni-venni, hogy aztán finom ebéd kerülhessen az asztalra. Az étel kavargatása mellett megejt még néhány etetést, böfiztetést.

Mindeközben néhány ruhadarab a szennyes kosárban végzi, amiben lassan a plafonig tornyosulnak a mosatlanok, így két ciciztetés között még gyorsan bedob pár ruhát a mosógépbe.

A „Mókuska, mókuska, felmászott a fára” dal éneklése közben az órára pillant és látja, mindjárt indulni kell a gyerekorvoshoz. Gyönyörű ruhácskába öltözteti hát csemetéjét, s magával is kezd valamit… A kicsi már a babahordozóban, anya épp belebújik a cipőjébe, mikor tele lesz a baba pelusa. Persze úgy, hogy még zuhanyzásra is szükség van. Végül azért abszolválják a dokilátogatást. Délután jöhet a mondókázás, éneklés, mesélés, etetés, pelusozás, böfiztetés. Közben megáll a mosógép, így a ruhákat kipakolja, majd egyik kezével hajtogat, a másikkal vasal. A porszívózás és felmosás sem maradhat el, na meg a portörlés! Mert, mit fog mondani az anyós, ha megjön: „Ez az asszony nem takarít?!”

Ha a baba nyűgös, minden bűvészmutatványt bevet, csak nyugodjon meg a drágasága. Közben azon aggódik, hogy mindent jól csinál-e. Vagy épp azért sír a kicsi, mert rosszul gondoskodik róla? Persze ez szinte lehetetlen, hiszen végtelen odafigyeléssel törődik gyermekével. Mégis magában keresi a hibát.

Vacsira mindenki betoppan. Leülnek az ebédlőben, s anya rájön, a reggeli kávéja még mindig az asztalon hever. Némi beszélgetés után jöhet a fürdetés, s minden, ami ezzel jár. Altatás után anya kioson a szobából, hogy férjével lehessen, majd vár rá a (jobb esetben) két-három óránkénti éjszakai ébredés…

Szóval, akkor hogy is van ez? Hol van ebben a szabadság rész? Keresem, de nem igazán találom. Igen, egy elég szélsőséges példát hoztam fel, de csak azért, hogy érzékelhető legyen, amit mondani szeretnék.

Az anyasági szabadság hallatán ugyanis sokan arra asszociálnak, hogy az illető hölgy egész nap otthon heverészik, pihenget, barátnőkkel pletykál, vásárolgat, netán még sorozat-maratont is tart. Mennyien vágják egy édesanya fejéhez, hogy „hiszen te ráérsz, nincsen semmi dolgod!”

Nos, kérem… Az anyukák a legnehezebb munkát végzik csecsemőjük mellett! Senkinek nincs joga bírálni őket, sem pedig elítélni csupán azért, mert valamit másképp csinál, mint ahogyan azt mi jónak véljük! Hogy mi kell a gyermeknek, azt igazán csakis az ő anyukája és apukája tudja. Szóval, szépen kérlek, ne nehezítsd meg a szülők dolgát azzal, hogy butaságokat hordasz össze nekik… Ha segíteni, támogatni nem tudod őket, nem baj! A lényeg, hogy ne bántsd a szülőket.

The post Anyasági szabadság – de hol van benne a szabadság? appeared first on Reflex24.

Az egyik legalapvetőbb óvintézkedés a szájmaszk viselése. A rendelet úgy szól, minden polgár köteles viselni azt, amint kilép otthonából. Hát, elég sokan vannak, akik nem érzik magukat polgárnak… Különféle okokra hivatkozva fittyet hánynak az egészre. 

Többen vannak, akik arra hivatkoznak, ciki a maszk viselése, ők aztán ugyan nem csinálnak magukból bolondot! 

Na, már most, kérem szépen, ha még maga az elnöknőnk, Zuzana Čaputová sem rest mindenütt szájmaszkban megjelenni, akkor talán mások fejéről sem esik le a korona, ha eleget tesznek ennek az intézkedésnek. Ez nem a Miss Szlovákia szépségverseny… Ez a Fogjunk össze a vírus ellen „mozgalom”!

Vannak sajnos olyanok is, akik egyszerűen csak saját meggyőződésük miatt nem hajlandók viselni a maszkot. Túlzásnak, butaságnak tartják, s mert úgy érzik, ők aztán a valakik, önkényesen eldöntik, hogy szembe mennek a rendszerrel. Alap esetben nem is lenne ezzel baj, mindenkinek szíve joga a saját belátása szerint cselekedni. Ugyanakkor ez most megint nem az a film… 

Feltételezem, mindenki tisztában van a szájmaszk viselésének miértjével. A világhálón megjelent felhívások, melyek szerint „az én maszkom téged véd meg, a te maszkod engem véd meg”, nem holmi marketingfogás. 

A szájmaszkot elsősorban nem magunk miatt viseljük! A környezetünket óvjuk vele. Kifelé ugyanis megszűri a bacikat, de visszafelé sajnos már kevésbé. Szóval, ha felelőtlen akarsz lenni, hát legyél! Nem tart vissza senki. De a felelőtlenségedet tartsd meg magadnak! Másokat ne merészelj veszélybe sodorni a saját meggyőződéseid miatt! Nyugodtan gondold butaságnak a sok óvintézkedést, de, amivel másokat védesz, azt akkor is, kutya kötelességed betartani! Miután hazamentél, a négy fal közt azt csinálsz, amit akarsz. Az ajtódon kilépve azonban szedd össze magad és vigyázz az embertársaidra! Mert ez most mindannyiunk felelőssége.

Szlávik Cyntia

The post Ne bújj ki a felelősség alól, ez most a mi közös harcunk! appeared first on Reflex24.