A fotógaléria mellett Ifj. Zachar Pál mérnök, Ipolyság polgármestere ünnepi beszédét közöljük:

Tisztelt Ipolyságiak, tisztelt ünneplő közösség!

Jó érzés látni, hogy idén is összegyűltünk március 15. alkalmából azért, hogy emlékezzünk a hősökre, lerójuk tiszteletünket. Fontos, hogy Önök ma ide eljöttek. Fontos, hogy elhozták gyermeküket, unokájukat. Fontos, hogy mindig itt legyenek és akik ma először járnak itt, azok jöjjenek el máskor is.
Március 15-e sok üzenetet hordoz magában.
• Emlékeztet arra, hogy ismerni kell múltunkat, mert csak úgy tudunk jövőt építeni.
• Emlékeztet arra, hogy az élet egy folyamatos küzdelem. Ha néha kilátástalan is a helyzet, vagy úgy érezzük, hogy éppen a poklon megyünk keresztül, akkor ott pont nem szabad megállni, hanem tovább kell menni.
• Emlékeztet arra, hogy igenis vannak példaképeink, mint például a 48as hősök, akikre fel tudunk nézni, akikre büszkék lehetünk, akik megmutatták, hogy igenis nagy dolgokra képes a magyar nemzet.

Ma az egyik kedves barátommal ebédeltem együtt és valahogyan arra terelődött a szó, hogy vajon hogyan kell, hogyan méltó, hogyan lehet megünnepelni a mában az 1848-as eseményeket, eredményeket és hősöket.
Több értékes gondolat mellet nagyon lényeges részletekre hívta fel a figyelmemet. Szembesített vele, hogy mekkora önteltségre utal, amikor a mai közszereplők saját magukat hasonlítják a történelmi hősökhöz. Azokhoz a hősökhöz, akik szó szerint az életüket kockáztatták a hazáért.
Nem nekünk kell történelmi hősökké válnunk, hanem a történelmi hősök elszántságát, szilárdságát és hitét kell magunkévá tennünk.

Kedves Ipolyságiak!

Vajon mi értelme van annak, hogy minden évben 4x eljövünk a megbékélés kapujához, meghallgatjuk a szónokot, meghallgatjuk a lélekemelő szavalatot és éneket. Mi értelme van annak, hogy lerakjuk ide a koszorúinkat. Szeretetteljes túlzással és némi iróniával az ünnepség ezen eleme a koszorúgyártóknak a legfontosabb. Ha ezt nem tisztázzuk magunkban, hogy miért járunk ide, akkor csak öncélú hagyománnyá degradáljuk a nemzeti ünnepnapunkat.

A koszorúzással egybekötött megemlékezés egy szép hagyomány a városunkban. Mint ahogy azt már máshol elmondtam, a hagyományainkat nem ápolni kell, mert nem beteg. A hagyományainkat nem őrizni kell, mert nem rab. A hagyományainkat megélni kell.

Meg kell élni a hagyományainkat, mert csak az erős hagyományok teremtenek erős közösségeket és adnak identitást.

A mi identitásunknak sziklaszilárdnak kell lennie. A hagyományok fontosak, de nem elegek. A csecsemőnek magyar dalokat énekel az anyja, az óvodás kisgyermek kokárdát rajzol, az alapiskolás magyar verset szaval, a középiskolás színházba megy. Ennek mind meg kell történnie, hogy a város magyarsága megmaradjon.

Fontos, hogy az ilyen alkalmakon megerősödjünk magyarságunkban és Istenbe vetett hitünkben. Nekünk, magyaroknak nem kell lehajtani a fejünket, nem kell szürkén meghúzódni és folyton csak a fal melletti árnyékban kullogni.

Járjunk emelt fővel! Tűzzük ki a magyar zászlót az épületeinkre félelem nélkül, ne hagyjuk, hogy megzsarolják, megfélemlítsék a magyar intézményeinket, a magyar iskoláinkat, ne kelljen aggódnunk, szoronganunk magyarságunk megélése miatt. Az teszi a mi nemzetünket naggyá, hogy mi se tagadjuk meg, se nem irigyeljük el más nemzetek identitásának a megélését. Mindenki legyen büszke a saját maga nemzetiségére, a saját maga identitására.

Ha bátrak leszünk, jó példát mutatunk gyermekeinknek, unokáinknak, akkor tiszta marad a lelkiismeretünk. A lelkiismeret tisztasága pedig mindennél fontosabb, hisz tudjuk, hogy a lelkiismeret ellen nehezebb harcolni mint egy hadsereg ellen.

Kedves barátaim!

Figyeljünk rá, hogy nemzeti ünnepeinken ne csak igényeket elégítsünk ki, hanem igényeket keltsünk fel. Ha a tisztelt közönség megbocsájtja az idegen szavak használatát egy ünnepi beszédben, akkor úgy fejezném ki magam, hogy nekünk ma nem revolúcióra hanem evolúcióra van szükségünk.

Képesnek kell lenni kompromisszumot kötnünk anélkül, hogy feladnánk az elveinket, identitásunkat és céljainkat.

Merjünk változást hozni közösségünk életébe. És ahogy Szókratész mondta: a változás titka abban rejlik, hogy ne a régivel való küzdelemre összpontosítsd az energiádat, hanem az új építésére.

Kívánom mindannyiójuknak, hogy a büszke magyar identitásukban megerősödve, acélos tekintetüket a jövőbe meresztve, egy erős közösség tagjaként éljék meg az Önökre váró kihívásokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

fotók: Reflex24/Morva Mátyás

The post Zachar Pál: Ha bátrak leszünk, jó példát mutatunk gyermekeinknek appeared first on Reflex24.

Hegedűs Dóra egyetemi hallgató, Ipolyszakállos

A szabadságharc üzenete a kor emberének, hogy összefogással a nehéz helyzetekben a változásba vetett hittel könnyebb átvészelni a vészterhes időket. Véleményem szerint 1848. március 15-e a magyar történelem egyik legjelentősebb állomása. E dátumhoz fűződik népünk jobbágyságból való felszabadítása, átlépés a feudális társadalmi rendből a polgári társadalmi rendbe.

Március 15-e lehetne akár a polgári egyenjogúság ünnepe is, hiszen az akkori Magyarország lakosságának nemzeti hovatartozásától függetlenül egy új kor eljövetelét jelentette. A magyarság képes volt szembe szállni elnyomóival és a szabadság eljövetelének a reményével áldozatokat hozni a haza oltárán.

A forradalom a bizonyítéka annak is, hogy az értelmiség, az egyszerű emberekkel karöltve alkalmas volt kiállni a saját meggyőződése érdekében és hajlandó volt az összefogásra.

Kepka Márk, a zselízi Comenius Gimnázium tanára, a Sacher Polgári Társulás elnöke

Történészként és történelem szakos tanárként gyakran találkozom forradalmi tematikával, a katedráról majd minden nap megvívom valamelyik nép szabadságharcát. Ilyenkor a világtörténelem híres és hírhedt alakjai ugranak elém a Gracchusoktól Dantonig, Garibalditól Trockijig. Ezen nagy rebelliók árnyékában húzódik meg kis nemzetünk forradalma.

Elmondhatom, hogy számomra mind közül ez a legszebb. Lelkesen, szépen csinálták. Romantikusan. Nem folyt egy csepp vér sem. Ebédszünetet is tartottak, a végén pedig színházba mentek. Menő volt.

Még valami: „a forradalom felfalja gyermekeit” – mondják. Az említett nagyokra ez maradéktalanul igaz. Gracchust a szenátortársai verik agyon, Dantont a cimborái küldik vérpadra, Garibaldit saját királya száműzi, Trockij fejét pedig az elvtársai megbízásából verik szét egy jégcsákánnyal. Úgy tűnik, hogy Napóleon minden forradalomban kicsinálja Hógolyót.

A miénkben nem. Március 15-én Petrovicsék kiszabadítják börtönéből Mihajlo Stančićot, hogy majd Józef Bemmel és Jovan Damjanichcsal közösen harcoljanak a magyarhoni hazáért és a szabadság eszméjéért. Tót, horvát, lengyel, szerb? Senkit sem érdekelt a származás, nem vizsgálták egymás DNS-ét és nem vitatkoztak azon, hogy melyikük őse ült Árpád mögött a lovon. Mindössze a közös hazának tartott otthonukért és egy számukra fontos eszméért küzdöttek vállvetve. Akár az életük árán.

Valamit tudtak ezek a Fiúk, amit mi már nem.

Bízom benne, hogy ezek az eszmék nem haltak velük teljesen.

Nagyné Baka Ella, farnadi CSEMADOK elnök

A családi legenda szerint egy lovas katona elődöt, aki a szabadságharc idején huszári címet kapott, így családunkat huszár Baka névvel különböztették meg a többi Bakától. Büszkén őrzöm ezt az emléket, és kutatom, ki volt az illető.

Számomra március 15-e mindig ünnepet jelentett, mert olyan faluközösségben éltem fel Érsekkétyen, ahol a CSEMADOK minden évben ünnepi műsort állított össze, amelynek óvodás koromtól szereplője voltam. Még ma is őrzöm az óvodás magyar ruhámat, amelyben néptáncoltam. Megtanultam a forradalmi énekeket, népdalokat, így nevelődtem, formálódtam azzá, akinek születtem, bátor magyar emberré. A mai napig megemlékezünk a hősökről, és nagy öröm számomra, hogy lakhelyemen, Farnadon olyan emlékműnél koszorúzunk, amit a község lakosai a szabadságharc emlékére emeltek 1902-ben. CSEMADOK elnökként azon munkálkodom, hogy a magyar emberek büszkék legyenek elődeink tetteire, és magyarságukat, anyanyelvüket bátran vállalják, ismerjék meg történelmünket, őrizzék meg a ránk bízott örökséget.

A közelgő ünnep alkalmából azon gondolatok foglalkoztatnak, hogy a szabadságharcosok itt éltek és élnek ma is közöttünk. Számomra ők a nagyszüleim, szüleim, akik elbeszéléseiből tudom, nekem mit jelent Trianon, mi a háború, a kitelepítés, a deportálás, a magyar iskolák bezárása, a tulajdonuk elkobzása, a templomba járás tiltása, a református lelkész helytállása, amikor az iskolából kitiltották a 70-es években a hitoktatást. Tanítóim, gimnáziumi tanáraim harca az alternatív oktatás, a gimnáziumi osztályok csökkentése ellen, harc az igazi értékekért, minél alaposabb tudás átadása történelemből, irodalomból, zenéből.

Legyünk büszkék magyar tudósainkra, nemzetünk nagyjaira! Nyelveket tudni helyes, de anyanyelvünket művelni a legmagasabb szinten kötelező! Ma szülőföldünkön harcolunk a magyar feliratokért, a magyar beszédért, a történelemhamisítás és a történelmi emlékműveink megsemmisítése ellen. A magyar vezeték és keresztnevekért, a magyar óvoda és iskola választásért – harc, de azokkal, akik ezt magyarként nem vállalják.

Gyurcsó István: Az unokák megszületnek című vers sorai is egyre több nagyszülő számára válik fájdalmas valósággá. Ekkor értjük meg, mit jelent elviselni egymást szeretetben. A szabadságharc leverésekor a túlerővel szemben Világosnál letették a fegyvert, de az igazak harcához mindig születnek új harcosok. Isten minket úgy segéljen!

The post Mit jelent számodra március 15-e? appeared first on Reflex24.

De gondolkodjunk csak tovább. Mit adott még nekünk ez a nap?

Úgy gondolom, a magyar népnek van az a csodálatos sajátossága, hogy bár mindig széthúz, ellenkezik, veszekszik, de a legszebb és legdicsőbb pillanatainkat mindig az összefogás hozza el. Ez az összefogás, összetartozás-tudat ott motoszkál minden jóérzésű magyar ember szívében.

Így hát, mint akkor, most is ennek a közös szívnek, közös léleknek kell felszínre jutnia, hiszen a megemlékezés nem csupán ünnepnap, hanem maga a példabeszéd. Bár ehhez az is kell, hogy meg akarjuk hallani az üzenetét. Ezért kell nekünk is megemlékzeni, mert minden megemlékező egy hangosabban kimondott szó.

A mai nap példája pedig, igen csak aktuális! Ma is harcban állunk, egymásért! Hiszen minden magyar felelős minden magyarért! Most ez a mondat fokozottan igaz, ahogy az is, hogy ez most másféle küzdelem, de a cél megmaradt. Nem kívánom közhelyekkel, és olyan dolgokkal, amiben nem vagyok kompetens, kitölteni a mondandómat, mindenki tudja mi a helyzet, milyenek az állapotok, mik a teendők.

Csak azt remélem, hogy az ünnep szelleme, és nagyrabecsült eleink példája, ahogy népünk, nemzetünk és egymás szeretete elegendő erőt tud adni az elkövetkezendő időkre.

Kukolík András

The post Gondolatok március 15. kapcsán appeared first on Reflex24.

„1848. március 15-én Pesten forradalom tört ki. Petőfi a Múzeum téren olvassa fel a Nemzeti dalt és a 12 pontot. …” 

Ezekkel a mondatokkal kezdődött az a 3-4 oldalas történelem-tananyag, amit körülbelül hatodik osztályos koromban a legjobb történelem-tanárnőnk diktált le abba a kis füzetbe, amibe minden olyan magyar történelem lecke benne volt, amit egy magyar diáknak igenis tudnia kell, annak ellenére, hogy nincs benne a történelemkönyvünkben.

Ekkor tanultam meg, hogyan zajlottak aznap az események a Pilvax kávéházban, hogyan szabadították ki Táncsics Mihályt, hogyan alakult meg az új magyar kormány, „melynek elnöke Batthyány Lajos”. Kossuth neve már ismerős volt mindenkinek a verbunkos dalokból:

„Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje…”

Megtanultuk, hogy Szendrey Júlia varrta az első kokárdát francia mintára, mert abban az időben „föltámadott a tenger, a népek tengere” Európában. Végig vettük az eseményeket, egészen a világosi fegyverletételig. Tanítás után elmentünk a megemlékezésre a temetőbe, ahol mindenki ki merte tenni már a kabátjára a kokárdát, és mindenkinek ez a három szín jelentette aznap a hovatartozását: a piros-fehér-zöld! 

Aztán otthon megnéztük A kőszívű ember fiait, mert az a film sosem maradhatott ki a március 15-i tévéműsorból. Azóta tudjuk, hogy a jelszó: „Nyergelj! Fordulj!”, s hogy az Ödön és a Jenő, az bizony németül Edmund és Eugen, és összekeverésük önfeláldozáshoz is vezethet.

Este még egyszer elolvastuk a leckét, és másnap, kivételesen,  minden tanuló hibátlanul lefelelt az anyagból, mert ezt mindenki szívből tanulta meg. Csak úgy soroltuk a 13 aradi vértanú tábornok nevét, akiket sosem szabad elfelejteni:  

„Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen- Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Pesten kivégzik Batthyány Lajost.”

Gyekiczky Adrienn

The post Március idusára appeared first on Reflex24.

A zászlót Áder János köztársasági elnök és Kövér László házelnök jelenlétében a Himnusz hangjaira a honvédség díszegysége vonta fel. Az eseményen közreműködött a központi katonazenekar és a lovas díszegység.

A téren mindössze néhány ember követte végig az idei nemzeti ünnep egyetlen központi programját. A többi központi rendezvényt – köztük Orbán Viktor miniszterelnök múzeumkerti beszédét, valamint a Kossuth- és a Széchenyi-díjak átadását – a koronavírus miatt lemondták.

Orbán Viktor miniszterelnök levelet intézett a határon kívüli magyarsághoz a március 15-i nemzeti ünnepen, melyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc örökségén túl Trianon 100. évfordulójáról is megemlékezett – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár vasárnap.

Orbán Viktor szerint idei ünneplésünknek különös hangsúlyt ad, hogy száz évvel vagyunk a trianoni országvesztés után.

“Akárcsak 172 évvel ezelőtt, amikor Gábor Áron nélkül gyorsan elbukott volna a szabadság ügye, Magyarország ma sem létezhet az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyar közösségek nélkül, amelyek megerősítése és jogainak védelme közös feladatunk és felelősségünk”

– írta, hozzátéve:

“a ’48-asok követőiként azt kívánjuk, s arra esküszünk, hogy az egyedülálló nyelvi, szellemi és kulturális örökséget, amelyet több mint ezer év leforgása alatt a Kárpát-medencében létrehoztunk, megtartjuk, és mindannyiunk javára tovább is gyarapítjuk”.

Orbán Viktor levelét úgy zárta:

“engedjék meg, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján tisztelettel köszöntsem Önöket, felemelő ünneplést, az utána következő hétköznapokhoz pedig további sok erőt és kitartást kívánjak Mindannyiuknak! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

(mti)

The post Március 15. – Felvonták a nemzeti lobogót a Parlament előtt appeared first on Reflex24.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának alkalmából online nézhető válogatás filmjei sokoldalú képet nyújtanak arról, hogy az egyes korszakokban a különböző filmes műfajokban hogyan alakult a történelmi emlékezet – olvasható a közleményben.

Mint írják, megtekinthető lesz a Föltámadott a tenger (1953) című film, amely az ötvenes évek legnagyobb filmes vállalkozása volt. Nádasdy Kálmán és két rendezőtársa monumentális alkotásának középpontjában az 1848-as forradalom és szabadságharc, Petőfi és Bem barátsága áll, a kor ízlésének és ideológiájának megfelelő feldolgozásban. A főszerepeket Görbe János, Makláry Zoltán és Básti Lajos alakították.

Szintén látható lesz többek között a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából, Kardos Ferenc rendezésében készült Petőfi ’73 (1972) című film; Sára Sándor 80 huszár című filmdrámája (1978); Macskássy Katalin animációs rövidfilmje, az Ünnepeink (1981) és Bereményi Géza filmeposza, A Hídember (2002) is.

A filmek a www.filmarchiv.hu weboldalon ingyenesen érhetők el – áll az összegzésben.

(mti)

The post Március 15. – Nyolc filmet tesz szabadon hozzáférhetővé a Nemzeti Filmintézet appeared first on Reflex24.