2024. március 15-én szép számban gyűltek össze az ipolyságiak a Megbékélés kapujánál az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezvén. A megemlékezésen beszédet mondott Ifj. Zachar Pál mérnök, Ipolyság polgármestere, Izsmán Jónás, református lelkipásztor és Péter Ottó, római katolikus káplán. A rendezvény kulturális színvonalát emelte a Musica Aurea Vegyeskar közreműködése, illetve Ipolyság oktatási intézmények tehetséges diákjainak éneke, szavalatai. A Megbékélés kapujánál őrt állt a 27. számú Szent Imre cserkészcsapat két cserkésze. A megemlékezés végén számos helyi intézmény és szervezet képviselői helyezték el koszorúkat a forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.

A fotógaléria mellett Ifj. Zachar Pál mérnök, Ipolyság polgármestere ünnepi beszédét közöljük:

Tisztelt Ipolyságiak, tisztelt ünneplő közösség!

Jó érzés látni, hogy idén is összegyűltünk március 15. alkalmából azért, hogy emlékezzünk a hősökre, lerójuk tiszteletünket. Fontos, hogy Önök ma ide eljöttek. Fontos, hogy elhozták gyermeküket, unokájukat. Fontos, hogy mindig itt legyenek és akik ma először járnak itt, azok jöjjenek el máskor is.
Március 15-e sok üzenetet hordoz magában.
• Emlékeztet arra, hogy ismerni kell múltunkat, mert csak úgy tudunk jövőt építeni.
• Emlékeztet arra, hogy az élet egy folyamatos küzdelem. Ha néha kilátástalan is a helyzet, vagy úgy érezzük, hogy éppen a poklon megyünk keresztül, akkor ott pont nem szabad megállni, hanem tovább kell menni.
• Emlékeztet arra, hogy igenis vannak példaképeink, mint például a 48as hősök, akikre fel tudunk nézni, akikre büszkék lehetünk, akik megmutatták, hogy igenis nagy dolgokra képes a magyar nemzet.

Ma az egyik kedves barátommal ebédeltem együtt és valahogyan arra terelődött a szó, hogy vajon hogyan kell, hogyan méltó, hogyan lehet megünnepelni a mában az 1848-as eseményeket, eredményeket és hősöket.
Több értékes gondolat mellet nagyon lényeges részletekre hívta fel a figyelmemet. Szembesített vele, hogy mekkora önteltségre utal, amikor a mai közszereplők saját magukat hasonlítják a történelmi hősökhöz. Azokhoz a hősökhöz, akik szó szerint az életüket kockáztatták a hazáért.
Nem nekünk kell történelmi hősökké válnunk, hanem a történelmi hősök elszántságát, szilárdságát és hitét kell magunkévá tennünk.

Kedves Ipolyságiak!

Vajon mi értelme van annak, hogy minden évben 4x eljövünk a megbékélés kapujához, meghallgatjuk a szónokot, meghallgatjuk a lélekemelő szavalatot és éneket. Mi értelme van annak, hogy lerakjuk ide a koszorúinkat. Szeretetteljes túlzással és némi iróniával az ünnepség ezen eleme a koszorúgyártóknak a legfontosabb. Ha ezt nem tisztázzuk magunkban, hogy miért járunk ide, akkor csak öncélú hagyománnyá degradáljuk a nemzeti ünnepnapunkat.

A koszorúzással egybekötött megemlékezés egy szép hagyomány a városunkban. Mint ahogy azt már máshol elmondtam, a hagyományainkat nem ápolni kell, mert nem beteg. A hagyományainkat nem őrizni kell, mert nem rab. A hagyományainkat megélni kell.


Meg kell élni a hagyományainkat, mert csak az erős hagyományok teremtenek erős közösségeket és adnak identitást.

A mi identitásunknak sziklaszilárdnak kell lennie. A hagyományok fontosak, de nem elegek. A csecsemőnek magyar dalokat énekel az anyja, az óvodás kisgyermek kokárdát rajzol, az alapiskolás magyar verset szaval, a középiskolás színházba megy. Ennek mind meg kell történnie, hogy a város magyarsága megmaradjon.

Fontos, hogy az ilyen alkalmakon megerősödjünk magyarságunkban és Istenbe vetett hitünkben. Nekünk, magyaroknak nem kell lehajtani a fejünket, nem kell szürkén meghúzódni és folyton csak a fal melletti árnyékban kullogni.

Járjunk emelt fővel! Tűzzük ki a magyar zászlót az épületeinkre félelem nélkül, ne hagyjuk, hogy megzsarolják, megfélemlítsék a magyar intézményeinket, a magyar iskoláinkat, ne kelljen aggódnunk, szoronganunk magyarságunk megélése miatt. Az teszi a mi nemzetünket naggyá, hogy mi se tagadjuk meg, se nem irigyeljük el más nemzetek identitásának a megélését. Mindenki legyen büszke a saját maga nemzetiségére, a saját maga identitására.

Ha bátrak leszünk, jó példát mutatunk gyermekeinknek, unokáinknak, akkor tiszta marad a lelkiismeretünk. A lelkiismeret tisztasága pedig mindennél fontosabb, hisz tudjuk, hogy a lelkiismeret ellen nehezebb harcolni mint egy hadsereg ellen.

Kedves barátaim!

Figyeljünk rá, hogy nemzeti ünnepeinken ne csak igényeket elégítsünk ki, hanem igényeket keltsünk fel. Ha a tisztelt közönség megbocsájtja az idegen szavak használatát egy ünnepi beszédben, akkor úgy fejezném ki magam, hogy nekünk ma nem revolúcióra hanem evolúcióra van szükségünk.

Képesnek kell lenni kompromisszumot kötnünk anélkül, hogy feladnánk az elveinket, identitásunkat és céljainkat.

Merjünk változást hozni közösségünk életébe. És ahogy Szókratész mondta: a változás titka abban rejlik, hogy ne a régivel való küzdelemre összpontosítsd az energiádat, hanem az új építésére.

Kívánom mindannyiójuknak, hogy a büszke magyar identitásukban megerősödve, acélos tekintetüket a jövőbe meresztve, egy erős közösség tagjaként éljék meg az Önökre váró kihívásokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

fotók: Reflex24/Morva Mátyás

Címkék: , , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.07.11.

Előre megy-e Nyitra megye?

Fotó: Csenger Tibor facebook oldala 2022-ben különösen nagy felhatalmazást kapott a Szövetség a választóktól a megyei képviselő-testületbe a…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb