A 2026. április 10-ei megemlékezés Rácz István plébános által bemutatott szentmisével vette kezdetét, amelyet az áldozatok lelki üdvéért ajánlottak fel. Ezt követően a rendezvényt Hudák Hanna, a Baross Gábor Alapiskola tanulója nyitotta meg egy megható szavalattal.

Csákvári Marian, Csata polgármestere beszédében köszöntötte a kényszerintézkedések túlélőit, akiket név szerint is szólított. Az eseményen tiszteletét tette: Molnár Csaba, Csabacsűd nagyközség polgármestere; Bánhidi László, Tokod nagyközség polgármestere; Kovács Péter, a Csemadok Lévai Járási Választmányának elnöke; Duba Ernő, a Szövetség járási titkára; Kakas Pál, a Szövetség képviselője; és Struhár Péter, a helyi Baross Gábor Alapiskola igazgatója.

Csákvári Marian hangsúlyozta a múlt ismeretének fontosságát:

„Az emlékezéssel tartozunk a szüleinknek és nagyszüleinknek, hogy ne fordulhasson elő még egyszer ilyesmi.”

Molnár Csaba, Csabacsűd polgármestere a történelmi tragédia mélységét idézte fel: „A lakosság még fel sem dolgozta a második világégés borzalmait, máris jött egy súlyos tragikus csapás a felvidéki magyarság számára. A kitelepítések embertelen folyamata. A szülőhelyükről az ősi földről elűzött magyar családok tízezreinek okozott ez a folyamat olyan fájó és begyógyíthatatlan sebeket, amelyet a múló 79 év múló ideje sem tudott begyógyítani. (…) Elsősorban a nagyobb falvakból és városokból telepítették ki a magyarokat, azok közül is leginkább a módosabb embereket, de a szegényebb sorsú parasztok közül is sokat vonatra tettek. A kitelepítések legfőbb célja a felvidéki magyar tömb megbontása volt. (…) Csabacsűdön 20-30 közé tehető azok száma, akik új életet kezdtek és váltak településünk dolgos, szorgalmas, megbecsült tagjaivá.”

Kovács Péter az emlékezés közösségépítő erejéről szólt:

„Az emlékezés összeköt bennünket elődeinkkel, és irányt mutat a jövő nemzedékeinek, hogy az igazságtalanságot felismerjük és egy emberségesebb jövőt és hazát építsünk.”

A kassai kormányprogram a magyar és német lakosságot kollektíven tette felelőssé az ország felosztásáért, a Beneš-dekrétumok pedig radikálisan korlátozták a magyarok jogait.

Antal Piroska, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke személyes érintettségéről vallott:

„1946. december 6-án indították az első vagontranszportot Csatáról, amelynek részese voltam, mint csecsemő.” Zárógondolataiban a jövőbe tekintett: „Tegyük a dolgunkat saját közösségeinkben, ápoljuk anyanyelvünket, hagyományainkat, iskoláinkat. A fiatal magyarság vigye tovább a fáklyát, ne térjenek le a jó útról, mert magyarnak lenni bármikor, bárhol a nagyvilágban büszkeség.”

Antal Piroska 2015-ös kutatásaiból megismerhettük azokat a településeket, ahová a csatai magyarokat deportálták és kitelepítették:

Csehországi helyszínek: Ústí nad Orlicí – Kerhartice, Nová Ves u Litomyšle, Ústí nad Orlicí – Žampach, Svitavy, Dvůr Požáry-Rakovník, Litovice, Dolní Sloupnice, Senomaty,  Běleč – Kladno, Lubná – Podbořany, Zhoř, Opatov, Všetaty, Lišany,  Žatec, Koclířov, Březnice, Tachlovice, Miskovice, Lišany, Hořetice, Ulovice

Magyarországi helyszínek: Mezőberény, Csabacsűd, Kosd, Villány, Békéscsaba, Bakonyszentiván, Pápa, Börzsöny, Esztergom, Szarvas, Sarkad, Vác, Márok, Kisbudmér, Pécsdevecser, Villánykövesd, Pécs, Ivánbattyán, Kiskőrös, Köröstarcsa, Mezőtúr, Öcsöd, Pápanyögér, Pusztaottlaka, Szederkény.

A megemlékezésen közreműködött szavalattal Csákvári Denis, valamint a lekéri Nefelejts és a csatai Rozmaring énekcsoport. A résztvevők közösen énekelték el a Magyarok világhimnuszát és a Magyar vagyok című dalt. A koszorúk elhelyezése után a megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult

The post Fájó múlt, közös emlékezet – Csatán tisztelegtek a deportáltak előtt appeared first on Reflex24.

Az intézmény jelenleg 105 tanuló számára biztosítja az alapfokú oktatást és nevelést, beiskolázási körzete pedig jelentősen túlmutat a község határain. A teljes szervezettségű intézménybe Csata mellett Bényről, Oroszkáról, Lekérről, Kőhídgyarmatról, Nánáról és Zselízről érkeznek diákok. Az intézmény a következő tanévre is megkezdte az előkészületeket: szeptemberben várhatóan tíz tanuló iratkozik be az első osztályba, akik számára az iskola egy négyalkalmas előkészítő programot biztosít.

„Ez a program lehetőséget ad arra, hogy a leendő iskolások és szüleik betekintést nyerjenek az oktató-nevelő munkánkba még a beiratkozás előtt. Szeretnénk, ha a gyerekek otthonosan mozognának nálunk, mire becsengetnek”

– fogalmazott Struhár Péter, az iskola igazgatója

Bár az iskola népszerűsége töretlen, a távolabbról érkezők szállítása komoly logisztikai kihívást jelent. Az igazgató hangsúlyozta, hogy folyamatosan pályáznak a Bethlen Gábor Alapkezelőnél és a Rákóczi Szövetségnél egy saját iskolabuszért, amely alapjaiban változtatná meg az intézmény lehetőségeit.

„Légvonalban több olyan Garamon túli település is van, mint Zalaba vagy Kisgyarmat, ahová nincs közvetlen járat. Az iskolabusz nemcsak a mi létszámunkat növelné, de közös érdekünk az óvodával is. Mivel Kisölveden megszűnt a magyar óvoda, az onnan érkező kisgyerekek bejutását is segítenünk kellene, akikért most a szülők kénytelenek autóba ülni”

– tette hozzá az intézményvezető.

Az iskola arculatát meghatározza a magyar identitástudat. Itt a népszokások nem csupán száraz tankönyvi adatok, hanem kézzel fogható élmények. Herencsár Rózsa Szilvia pedagógus vezetésével a gyerekek az év jeles napjait a helyi Csemadok közreműködésével élik át.

„Az eredeti célunk az volt, hogy a gyerekek ne csak halljanak a hagyományokról, hanem éljék is meg azokat. Ha átéli, énekli, látja a szokásainkat, beépül a lelkébe. Ősszel kukoricát morzsolunk, kukoricacsuhéból babát és virágot készítünk, Márton-napkor tollat fosztunk. A téli időszak nálunk a lucabúza elültetésével veszi kezdetét, miközben az idősebb generáció tagjai régi történetekkel és tapasztalatokkal gazdagítják a gyerekek tudását. Ez a folyamat a valódi közösségszervezés erejét mutatja meg. Az év elején közösen kiszebábut égetünk, hogy elűzzük a telet – ezt a hagyományt az alsó és felső tagozatos diákok egyaránt lelkesen fogadják. A legkisebbekkel az élen, vidám énekszóval és kerepelők zajával kísérve vonulunk le a Garam partjára”

– fogalmazott a pedagógus.

A programok sora végtelen: az adventi készülődés természetes anyagokból, a húsvétváró foglalkozások és a májusfaállítás mind-mind a gyökerekhez való kapcsolódást segítik.

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából az iskola tanulói a helyi kultúrházban tartottak ünnepi műsort a helyi óvodásokkal közösen. A megemlékezés a hagyományokhoz híven koszorúzással zárult, méltó keretet adva a nemzettudat erősítésének.

Az intézmény idén ünnepli alapításának 70. évfordulóját, amelynek alkalmából május 23-án jubileumi rendezvényt szerveznek. Meghívást kaptak az iskola egykori diákjai és munkatársai is. A program ünnepi műsort, egy jubileumi emlékkönyv bemutatását, valamint állófogadást foglal magában, tisztelegve az iskola múltja és közössége előtt.

The post Nemzettudat és hagyományőrzés a csatai Baross Gábor Alapiskolában appeared first on Reflex24.

A projektindító „kick-off” eseményen magyar és nemzetközi partnerek, szakpolitikai döntéshozók és tudományos intézmények képviselői vettek részt. A Bridge2EastCE elsődleges feladata, hogy szakmai válaszokat dolgozzon ki az orosz–ukrán háború által felerősített regionális kihívásokra, különös tekintettel a menekülthelyzet munkaerőpiaci hatásaira és a határ menti térségek stratégiai lehetőségeire.

A projektet vezető Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő miniszteri biztos beszédében a rendszerszintű gondolkodás fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az intézet alapítása óta azon dolgozik, hogy a belső erőforrásokat és az európai uniós forrásokat egyaránt a térség fenntartható fejlődésének szolgálatába állítsa.

Az elnök rámutatott: a régió gazdasági, demográfiai és szociális problémái nem kezelhetők izoláltan, kizárólag nemzetállami keretek között. Szász Jenő felidézte az NSKI honlapján is fellelhető küldetésnyilatkozatuk egyik meghatározó mondatát:

„Olyan összefüggő rendszerekben kell gondolkodnunk, melyek saját természeti és emberi erőforrásainkon felül európai uniós többletforrások bevonásával fenntartható, tervezett és rendezett gazdálkodást tesznek lehetővé a Kárpát-medencében.”

Mint mondta, az első perctől kezdve nyilvánvaló volt számukra, hogy nincs magyar boldogulás a Kárpát-medencében a velünk együtt élő társnemzetek boldogulása nélkül. Ahogy az is világos, hogy a különböző – gazdasági, demográfiai, szociális – bajokat nem lehet külön-külön orvosolni, mert a Kárpát-medencei méret jelenti a problémák megoldásának minimális keretét.

„Megalakulásunk óta megannyi kezdeményezést állítottunk ennek a gondolatnak a szolgálatába, jelen projektünk pedig ennek a hosszú útnak a része. Ami most éppen egy hídon át vezet” – fogalmazott az elnök, hozzátéve: a cél a régió szereplőinek összekötése és egy közös, koordinált fejlesztéspolitikai keretrendszer kialakítása.

A rendezvényen felszólalt a projekt egyik kulcspartnere, Prof. Dr. Kónya Péter, az Eperjesi Egyetem rektora is. Beszédében kiemelte a térség népei közötti évszázados kulturális és gazdasági kapcsolatokat, amelyek a mai napig meghatározzák a régió fejlődési irányait.

A rektor szerint a felsőoktatás és a gazdaság közös kihívásai hatékonyabban kezelhetők tudásmegosztás és közös tervezés révén. Üdvözölte, hogy az NSKI vezetésével egy olyan széles körű konzorcium jött létre, amelyben lengyel, szlovák, magyar, román és ukrán szervezetek dolgoznak együtt. Kónya Péter hangsúlyozta: Közép-Kelet-Európa területén sok tekintetben közös vagy hasonló problémákkal, kérdésekkel és kihívásokkal kell megküzdeniük a feleknek.

A budapesti esemény egyik legfontosabb pillanata a partnerségi megállapodás hivatalos aláírása volt, amely formálisan is megalapozta az intézmények közötti együttműködést. Szász Jenő és Kónya Péter mellett Gabri Rudolf, a Nagykapos és Vidéke Társulás elnöke szignózta a dokumentumot, amellyel hivatalosan is útjára indították a projektet.

A „kick-off” szakmai előadásokkal folytatódott, ahol a résztvevők a regionális fejlesztési kerettrendszerek új megközelítéseit vizsgálták. Az előadók között szerepelt:

• Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke és a Tisza Európai Területi Társulás felügyelőbizottsági tagja.
• Viktorija Dobravec, az Interreg Central Europe Program Közös Titkárságának programmenedzsere.
• Pál Norbert kormánybiztos, aki az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős; ő a menekülthelyzet munkaerőpiaci összefüggéseiről tartott előadást.
• Mayer Gábor kormánybiztos (Északnyugat-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna), aki a magyar területfejlesztési kerettrendszerek funkcionális megközelítéséről tájékoztatta a hallgatóságot.

A projekt szakmai hátterét továbbá olyan szakértők világították meg, mint Dr. Péti Márton (NSKI elnökhelyettes, szakmai vezető), Dr. Mozga Gábor (osztályvezető, tematikus szakértő), valamint Lakatos Denisza (Nagykapos és Vidéke Társulás), Yuliia Ivashko (Rzeszów-i Regionális Fejlesztési Ügynökség) és Zuzanna Michalska (Lengyel Tudományos Akadémia).



Nyitókép: NSKI

The post Elrajtolt a Bridge2EastCE projekt Budapesten appeared first on Reflex24.

A minisztérium közlése szerint az eljárás során részletesen megvizsgálták a tervezett égetőmű várható hatásait a környezetre és a lakosság egészségére. Figyelembe vették a szakértői tanulmányokat, valamint az érintett hatóságok, önkormányzatok és a helyi lakosok észrevételeit, továbbá a közegészségügyi hivatal álláspontját is, amely szintén nem támogatta a beruházást.

A döntést kommentálva Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter hangsúlyozta:

Szlovákiának szüksége van modern létesítményekre, amelyek képesek a hulladékot energiává alakítani, azonban ezek nem tartoznak gyógyfürdővárosok közelébe, különösen olyan helyekre, ahol gyógyhatású termálvízforrások találhatók.

Hozzátette, hogy az ilyen beruházásokat inkább ipari területeken vagy egykori vegyipari üzemek helyszínén lenne célszerű megvalósítani.

Taraba szerint gazdasági szempontból sem lett volna indokolt az égető megépítése a térségben. Az évente 130 ezer tonnás kapacitás túlméretezett lett volna, hiszen a teljes Korponai járás területén ennek mindössze mintegy két százalékát kitevő hulladék keletkezik.

A döntést üdvözölték a helyi önkormányzatok is. Teszér polgármestere, Štefan Foltán elmondta, hogy a község már a projekt nyilvánosságra hozatalától kezdve ellenezte az égető megépítését. A lakosok többsége sem támogatta a beruházást, és petíciót is indítottak ellene.

Bár elégedettek a minisztérium állásfoglalásával, továbbra is figyelemmel kísérik a fejleményeket, mivel a befektető még fellebbezhet.

Hasonlóan nyilatkozott Gyűgy polgármestere, Dušan Strieborný is, aki szerint „győzött a józan ész”, és reméli, hogy egy esetleges fellebbezési eljárás után is érvényben marad a minisztérium elutasító döntése.

A projektet a kassai székhelyű Granya vállalat tervezte. Az úgynevezett Energetikai ReUse Központ (ERC) mintegy 120 millió eurós beruházás lett volna, amely a vegyes kommunális és ipari hulladék válogatására, valamint az újra nem hasznosítható hulladék energetikai hasznosítására szolgált volna, évi 130 ezer tonnás kapacitással. A beruházás célja a hulladéklerakók terhelésének csökkentése volt, a projekt azonban a jelenlegi döntés értelmében egyelőre nem valósul meg.

The post Megállította a környezetvédelmi minisztérium a gyűgyi hulladékégető tervét appeared first on Reflex24.

A homoki városrészben az elmúlt években többször is gondot okozott, hogy egy helyi kutyatartó állatai rendszeresen kiszöktek, és az utcán kóborolva félelmet keltettek a lakosok körében. Az ügyben korábban több alkalommal is kiszabtak bírságot a tulajdonosra, a helyzet azonban sokáig nem rendeződött.

A polgármester közlése szerint a mostani intézkedés során a lévai állatfelügyelet két kutyát szállított el a városrészből. Hozzátette, hogy az eljárás teljes egészében törvényes keretek között zajlott.

A részletekről egyelőre nem adhatott további tájékoztatást, mivel az ügyben bírósági és közigazgatási eljárás is folyamatban van.

Zachar Pál bejegyzésében arra is kitért, hogy bizonyos személyek felelőtlen magatartása – például rendőrségi információk nyilvánosságra hozatala vagy telefonbeszélgetések rögzítésének közzététele – nehezítette a helyzet rendezését.

A városvezető egyúttal arra kérte a lakosokat, hogy továbbra is jelentsék, ha gazdátlan kutyát látnak közterületen. Mint írta, a város továbbra is zéró toleranciát alkalmaz a felelőtlen kutyatartással szemben.

A polgármester köszönetet mondott a városi rendőrség munkatársainak, valamint a városháza dolgozóinak az ügy kezelésében tanúsított együttműködésért.

The post Két kutyát kobzott el az állatfelügyelet a homoki városrészből appeared first on Reflex24.

1946. május 22-én született Nagyzellőn. Tanulmányait a füleki gimnáziumban végezte, majd a nyitrai tanárképző főiskolán szerzett pedagógusi képesítést. Pályája döntő részét az Ipoly mentén töltötte: 1968-tól az ipolyvarbói alapiskola tanára volt. Az oktatás számára azonban sohasem pusztán a tananyag átadását jelentette. Meggyőződése szerint a tanítás igazi célja az volt, hogy a diákok ne csupán nyelvükben, hanem szellemiségükben is megőrizzék magyarságukat.

Tanári munkájával párhuzamosan már fiatal korától élénk közéleti és kulturális tevékenységet folytatott. Az Ipoly mente és a Nagykürtösi járás magyar közösségi életének aktív szervezője volt: rendezvényeket, előadássorozatokat, emléknapokat és honismereti találkozókat hívott életre. Nevéhez számos olyan kezdeményezés fűződik, amely a helyi történelem és hagyományok megőrzését szolgálta.

Munkásságának egyik legfontosabb állomása 1989 augusztusa volt, amikor megalapította a nagykürtösi székhelyű Palóc Társaságot.

A szervezet évtizedeken át a palóc vidék kulturális életének egyik meghatározó műhelye lett. Urbán Aladár nemcsak alapítója, hanem hosszú időn át elnöke is volt a társaságnak, és szerkesztette annak hírmondóját, a Jó Palócokat. A társaság keretében számos konferenciát, találkozót és honismereti programot szervezett, amelyek a palóc identitás ápolását és a történelmi emlékezet erősítését szolgálták.

Íróként és publicistaként az 1960-as évektől rendszeresen publikált. Pedagógiai, oktatáspolitikai és honismereti írásai többek között az Új Szó, a Hét, a Keleti Napló és a Honismeret hasábjain jelentek meg. Emellett több helytörténeti kiadvány szerzője volt: munkáiban a régió jeles személyiségeit és emlékhelyeit mutatta be, így például Kubányi Lajos életét és munkásságát, Szent-Ivány Ferenc emlékezetét vagy a szklabonyai Mikszáth-emlékház történetét.

Az utóbbi évtizedekben különös figyelmet szentelt a magyar rovásírás népszerűsítésének. Versenyeket és vetélkedőket szervezett, fiataloknak tartott előadásokat, és számos diákot vezetett el Kárpát-medencei megmérettetésekre.

Hitte, hogy a múlt írásának megismerése nemcsak tudást, hanem identitást is ad.

Tevékenységét több elismeréssel jutalmazták: megkapta a Madách-emlékérmet és a Rákóczi Szövetség emlékérmét, később pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet is. Ezek a díjak azonban inkább csak jelképei annak az elkötelezett munkának, amelyet a felvidéki magyar közösségért végzett.

Akik ismerték, elsősorban nem kitüntetéseire emlékeznek, hanem személyére: a fáradhatatlan szervezőre, a közösségi emberre, a tanárra, aki nemcsak tanított, hanem utat is mutatott.

Tanítványok generációi őrzik emlékét, és sokan vallják, hogy tőle tanulták meg, mit jelent a szülőföld, a hagyomány és a nemzeti közösség iránti hűség.

Z. Urbán Aladár életműve a palóc vidék történetének és kulturális önismeretének része lett. Az a munka, amelyet tanárként, kutatóként és közösségszervezőként végzett, túlmutat saját korán: könyvekben, emléktáblákban, rendezvényekben és – mindenekelőtt – az általa tanított emberek emlékezetében él tovább.

Végső búcsút Ipolybalogon vesznek tőle. Emléke megmarad a palóc tájban, amelynek történetét kutatta, és abban a közösségben, amelyet egész életében szolgált. Nyugodjék békében.

Isten veled, Ali, köszönünk mindent!

The post Elhunyt Z. Urbán Aladár, a palóc vidék tanítója és krónikása appeared first on Reflex24.

Ez a nap az emlékezés napja! 1946. február 27-én írták alá Budapesten a magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyezményt, amely jogalapot teremtett a felvidéki magyarok szervezett kitelepítéséhez. Az egyezmény nyomán 1947 áprilisától több tízezer magyar embert hurcoltak el erőszakosan szülőföldjéről, családjától, közösségétől – falvakat, településeket tizedeltek meg, évszázados gyökereket szakítottak ki.

Áldozatuk parancsa ma is él – ők hiányoznak, mi pedig maradjunk meg, őrizzük szülőföldünket, anyanyelvünket, intézményeinket!

Ezért tűzzük ki február 27-én a fekete szalagot – a hiányuk, a gyász, a tisztelet és a kitartás jelképeként.

Viseljük, hogy:

emlékezzünk a kitelepítettek szenvedésére és veszteségére,

kifejezzük szolidaritásunkat azokkal, akiket elszakítottak otthonuktól,

kimondjuk, hogy a szülőföldjükről elűzött magyarok és leszármazottjaik hiányoznak a sorainkból: falvainkból, városainkból, szervezeteinkből, gyülekezeteinkből, felvidéki magyar közösségünkből,

megerősítsük elkötelezettségünket a szülőföldön való megmaradás iránt,

üzenetet küldjünk, ami a jelmondatunk is egyben:

Nem felejtünk! – Hiányoztok! – Maradunk!

Kérjük, hogy ezen a napon minél többen tűzzék ki a fekete szalagot ruházatukra, autójukra, otthonuk ablakára – iskolákban, munkahelyeken, köztereken, magyar intézményeinken. Legyen látható jele annak, hogy a kitelepítettek emléke nem múlt: kötelez minket a jelenben és a jövőben is.

A SZAKC és tagszervezetei továbbra is elkötelezettek a közösségi összefogás mellett, hogy erős, intézményes magyar képviseletünk legyen – jogaink, gyermekeink és unokáink jövőjéért s hogy ne fordulhasson elő még egyszer az a gyalázat, ami a második világégést követően történt.

Február 27. legyen az a nap, amikor ezt közösen felvállaljuk és együtt tesszük láthatóvá!

Készítse el és viselje közösségünk minél több tagja!

The post Nem felejtünk! Hiányoztok! Maradunk! appeared first on Reflex24.

A folyamatban lévő közbeszerzési eljárások az Érsekújvári és Komáromi járásban zajlanak, több jelentős útszakasz érintett:

II/563-as út Érsekújvár belterületén

II/580-as út Surányban az I/75-ös úttal alkotott kereszteződésig

II/589-es út Perbetét és Kolta közötti szakasza

Ezen kívül a megye tervezi a II/511-es út felújítását Ohaj és Ógyalla között, amely az Érsekújvári és Komáromi járást köti össze, ám a munkálatok jelenleg a Közbeszerzési Hivatal eljárása miatt szünetel.

Szakaszosan folytatódnak a felújítások a Derzsenye–megyehatár közötti útszakaszon a Lévai járásban is.

A Nyitra Megyei Regionális Útkezelőség (RSÚC) a „Közlekedésbiztonság növelése” projekt keretében további több mint egymillió euró értékben végez kisebb javításokat a másod- és harmadosztályú utakon. A munkálatok érintik például:

Peszektergenye–Lontó közötti útszakaszt a Lévai járásban

Kisbölgyén–Nagybölgyén közötti részt Nagytapolcsány városrészein

Köbölkút–Gyiva közötti szakaszt az Érsekújvári járásban

Aranyos belterületét és a Nyitra–Nagyemőke közötti külterületi részt

A Nyitra megyei önkormányzat összesen 534 hidat, 498 kilométernyi másodosztályú és több mint 1500 kilométernyi harmadosztályú utat kezel, ami jól mutatja a térség úthálózatának jelentőségét a közlekedésbiztonság és a régió fejlesztése szempontjából.

Csenger Tibor hangsúlyozta, hogy a közlekedési beruházások a megye egyik legfontosabb prioritását jelentik, és céljuk a biztonságosabb, korszerűbb úthálózat kialakítása minden járásban.

The post Nyitra megyében 11 millió euró az utak fejlesztésére – Csenger Tibor alelnök bejelentése appeared first on Reflex24.

10 éves az ipolysági MARIA-BUS! Mikor indult az első járat, és mi volt az úti cél?

Marek: 2015. szeptember 15-én indult az első utunk a Magas-Tátrába, az ipolysági nyugdíjasokat rendelték meg tőlünk.

A MARIA-BUS név egyedi és beszédes. Van a név mögött személyes üzenet?

Anikó: A cég névadója az én édesanyám volt.

Marek: Sokat gondolkoztunk megnevezésen, amikor 2015-ben elkezdtük a működésünket, de a cégünk 2017-es megalapításakor választottuk a cégi nevünket. Anikó anyukája javasolta a MARIA-BUS-t.Hívők vagyunk, a Szűzanya után kapta a nevét. De az is igaz, hogy az én anyukám és Anikó anyukája is Mária.

A portfóliótok jelentős részét teszik ki a zarándoklatok. Melyik áll hozzátok a legközelebb?

Anikó: A szívünknek kedves helyek közül kiemelném Medjugorjét, ahová rendszeresen visszatérünk, és idén Rómában is három alkalommal voltunk, ami nagy öröm. Márianosztrára pedig minden hónap 13-án elzarándokolunk.

Marek: Az emberek már tudják, hogy megyünk, szinte várják a dátumot. Jeleznek, hányan lennének, és mi ennek függvényében indítunk kis- vagy nagybuszt.

Veronika: Én még mindenképp hozzátenném a máriavölgyi zarándoklatot, azt is nagyon szeretik, és rendszeresen érdeklődnek utána az utasaink.

Miben különbözik egy egyházi zarándoklat szervezése egy hagyományos turistautazásétól? Milyen extra szolgáltatásokat nyújtotok az út során?

Anikó: Elsősorban egy lelkiatyát kell megszólítani. Nem elég az autóbusz vezetése, a lelkivezetés is fontos. A lelkiatya megáldja az utat indulás előtt, biztosítjuk a szentmiséket és a közös imákat a helyszíneken és a buszon is. Sokan szeretnék, hogy a kegytárgyaikat is megáldják, ezért hazafelé úton ez is megtörténik.

Felmerülnek nyelvi akadályok a zarándoklatokon?

Anikó: Áthidaljuk a nyelvi akadályokat. Például a rózsafüzér félig szlovákul és félig magyarul mondjuk. Előfordult már, hogy velünk tartott egy indiai atya is, aki hindiül mondott el egy tizedet.

Marek: Tapasztalataink szerint minden résztevő lelkileg feltöltődik a zarándoklaton. Mindig kellemes lelki élménnyel érünk haza. És persze Veronika is sokat segít a nyelvek terén, ő felel a hirdetéseink kétnyelvűségéért is.

Veronika, társtulajdonosként és a cég mindennapi működéséért felelős vezetőként milyen területeket irányítasz, és mire kell a legjobban figyelned az utazások szervezésénél?

Veronika: A cégben én kezelem a marketinget, a design-t és a közösségi médiát, és mindezt hat nyelven. Az utazások szervezésében különösen a külföldi utaknál vagyok a háttérben: a szállodákkal tartom a kapcsolatot, megszervezem az összes részletet, és amikor csak lehetőségem van rá, én is velük utazom, segítek a szervezésben és idegenvezetést biztosítok a buszon, a helyszínen segítem az utasokat az eligazodásban, tanácsot adok, ha nehézségeik adódnak, és szükség esetén tolmácsolok is a nyelvi akadályok leküzdésében. A hirdetéseknél kiemelten fontos számomra a pontos, kétnyelvű kommunikáció. A szervezésnél arra figyelek, hogy minden utas megkapja, amit vár, és minden gördülékenyen menjen. Ezt igazán élvezem, szeretetből csinálom, és öröm látni, amikor minden tökéletesen sikerül és az utasok elégedettek.

A nyári utazások is nagyon népszerűek. Melyek a legkedveltebb nyári úticélok, és milyen az utasaitok összetétele?

Anikó: Nagyon hosszú ideig, kilenc éven keresztül mindig ugyanarra a horvátországi tengerparti helyre mentünk. Idén döntöttünk úgy, hogy változtatunk: volt horvátországi, erdélyi, magyarországi utak, például a Balatonhoz, medjugorje-i és olaszországi út is. Az egyik legnagyobb örömünk ebben a munkában, hogy rengeteg jó emberrel ismerkedhetünk meg.

Marek: Igen, az utazásaink során valódi közösség alakult ki. Vannak utasaink, akik szó szerint 10 éve rendszeresen, szinte minden kirándulásunkon velünk tartanak. Nagyon vegyes a társaság: vannak nyugdíjasok, dolgozók, és van, aki még a szabadságát is úgy intézi, hogy biztosan el tudjon jönni.

Bármilyen utazási vállalkozásban az emberi tényező, a sofőrök személyisége a legfontosabb. Mi a legfontosabb szempont a MARIA-BUS sofőrjeinek kiválasztásakor?

Marek: A szakmai felkészültségen túl elsősorban az a lényeg, hogy kommunikatív legyen, tudjon szépen, nyugodtan szólni az utasokhoz. És ami talán a legfontosabb: ne féljen elindulni, ne legyen akadály előtte.

Anikó: Sajnos a mai világban nagyon nehéz a megfelelő sofőr kiválasztása. Hányszor hallani, hogy tapasztalt sofőrök nem mernek Budapesten vezetni. Nekünk szükségünk van azokra a kollégákra, akik bátran vágnak neki a hosszabb, külföldi utaknak is.

Tudom, hogy rendszeresen vállaltok iskolai kirándulásokat is. Milyen kihívásai vannak a gyermekszállításnak? Más úgy vezetni, ha egy busznyi gyerek utazik veletek?

Anikó: A gyerekekkel az utazás mindig vidám! Az a legjobb az osztálykirándulásokban, hogy ahogy egyre több helyre járunk, egyre több gyermek ismer meg minket. Már messziről köszönnek, ölelést adnak – és ez az érzés megfizethetetlen. Néha tényleg úgy érezzük, mintha egy busznyi saját gyermekünk lenne. Természetesen mindig maximális felelősséggel vezetünk, de a gyerekekre különösen odafigyelünk, mert a szülők ránk néznek, amikor kikísérik őket: „vigyázz rájuk!” Fokozottan érezzük a felelősséget.

Marek: A gyerekek jókedvűek, felszabadultak, élvezik, hogy kiesnek az iskolából. Többnyire semmi gond nincs velük. Mivel minden kirándulás más, így mindig új impulzusokat kapunk tőlük.

Milyen tapasztalat nőként egy ekkora jármű volánja mögött ülni?

Anikó: Engem még az én édesanyám biztatott a jogosítvány megszerzésére. Az édesapám is buszsofőr volt, és én is buzdítottam a lányomat, Veronikát, hogy tanuljon meg buszt vezetni.  Az utasaink szoktak minket dicsérni, azt mondják, ha nő vezet, sokkal jobban tudnak aludni, mert mi női szívvel jobban vigyázunk rájuk.

Veronika: Van jogosítványom, és amikor csak lehetőségem van, szívesen vezetek. Igaz, hogy mostanában kevesebbet ülök a volán mögé, mert külföldön élek, de a buszvezetés élményét mindig élvezem – főleg a gyönyörű panoráma miatt.

Mi volt eddig a MARIA-BUS legnagyobb sikere, az a pillanat, amire a legbüszkébbek vagytok?

Anikó: A legfontosabb elismerés az, amikor hazaérünk Ipolyságra. Leparkolunk, és az emberek őszintén azt mondják, hogy „ez egy jó kirándulás volt”, és kapunk tőlük egy nagy ölelést. Ez minden fáradságot megér, ez a legnagyobb sikerünk.

Veronika: Számomra éppen ez adja a MARIA-BUS igazi különlegességét. Az én szüleim, Anikó és Marek állnak a vállalkozás mögött, és ők azok, akik szívvel-lélekkel fordulnak az utasok felé. Ezt a fajta őszinte kedvességet és figyelmességet ma már kevés helyen lehet megtalálni. Náluk minden út több egy egyszerű kirándulásnál, útközben baráti, szinte családias hangulat alakul ki. Úgy érzem, hogy ettől válik minden közös utazás olyan élménnyé, amire jó szívvel emlékeznek vissza az emberek.

Sajnos minden vállalkozásban vannak nehéz pillanatok, mélypontok. Mi volt a MARIA-BUS életében a legnehezebb időszak?

Anikó: Kétségkívül a koronavírus-időszak volt számunkra a legnehezebb. Ott álltak a buszaink a garázsban, mi pedig csak néztük őket, és nem tehettünk semmit. A közösség, amelyet évek alatt felépítettünk, egyszerre szétszakadt. Fájt, hogy nem indulhattunk útnak az embereinkkel, hiszen számunkra ők nem csak utasok, hanem egy nagy család részei. De túléltük, és tudtuk, hogy egyszer újra eljön az idő, amikor újra együtt lehetünk az utakon.

Marek: Most pedig a szerződéses járat megszűnése okozta a legnagyobb fájdalmat. Idén öt kiváló sofőrtől kellett elbúcsúznunk. Olyan emberektől, akik számítottak ránk, és akikre mi is mindig számíthattunk. A mai napig felhívnak, és azt mondják: „ha egyszer lesz lehetőség, visszajövünk.” Mindig összeszorul a szívem, amikor erre gondolok. Egy vállalkozás életében ez a legnehezebb, amikor nem a munka hiánya, hanem a jó emberek elvesztése fáj a legjobban.

Milyen terveitek vannak a MARIA-BUS jövőjére nézve? Mivel szeretnének bővíteni a kínálatotokat?

Anikó: A jövőben is azt szeretnénk adni az embereknek, amit eddig: élményeket, találkozásokat, lelki feltöltődést és sok-sok közös mosolyt. Megmaradnak a hagyományos útjaink – a januári kirándulás a tátrai jégtemplomhoz, a zakopanei és hévízi utazások, a gyermeknapon ismét útnak indulunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, és természetesen idén is vár bennünket a Balaton, Horvátország, és Olaszország. Külön szívügyünk Medjugorje, ahová a fiatalokat szeretnénk még nagyobb számban elvinni, pontosabban a Mladifestre. A nagy álmunk pedig jövőre megvalósul: útnak indulunk Lourdes-ba – ez igazán különleges újdonság lesz! Krakkó pedig továbbra is kiemelt úti cél marad, hiszen ott II. János Pál pápa életének legfontosabb helyszíneit járjuk be.

A vezetés fokozott koncentrációt igényel, ami idővel nagyon fárasztó. Ti hogyan pihentek, mi az, ami teljesen kikapcsol benneteket egy hosszú út után?

Anikó: A legfontosabb számomra, hogy ha szeretjük a munkánkat, nem érezzük azt tehernek. Még a hosszú utak is feltöltenek, főleg, ha közben jókat beszélgetünk az utasokkal, és látjuk, hogy örömet szerzünk nekik. Egy zarándokút maga is inspiráló élmény lehet. Ha pedig pihenésre van szükségem, szeretek a természetben lenni: gombászni a közeli erdőkben, és hazatérve főzni és sütni a családomnak, barátaimnak. Nagy öröm számomra látni, ahogy élvezik a saját készítésű ételeimet és süteményeimet, számomra ez az egyik legteljesebb feltöltődés, amikor a szeretetemet a gasztronómia és a természet adta élmények révén tudom kifejezni. 

Marek: Nálam ez egészen másképp működik: engem a busz takarítása kapcsol ki. Autóbuszt mosni, takarítani élmény számomra. A rend és a tisztaság számomra a belső békét jelenti, és valahogy minden apró részlet, amit csillogóra varázsolok, megnyugtatja a lelkemet. Ez az egyszerű tevékenység tölt fel igazán energiával.  

Veronika: Engem a természet tölt fel a legjobban. Szinte minden növényt szeretek: dísznövényeket, haszonnövényeket, virágokat – mindegyikkel örömmel foglalkozom. A svájci Alpokban, 1700 méteren kialakított kis fóliám a saját kis világom, ahol paradicsomtól paprikáig minden szépen megterem. Amikor pedig hazajövök, az első dolgunk, hogy a szüleimmel elmegyünk gombászni. A közös erdei séták, a csend és a friss levegő, ez adja számomra a teljes kikapcsolódást.

The post Tízéves az ipolysági MARIA-BUS appeared first on Reflex24.

A sportoló a szezonban több jelentős sikert is elért: a Junior Szlovák Bajnokságon első helyen végzett, míg a világbajnokságon kategóriagyőztes és abszolút győztes lett. Az év sportolója díjat nem részvételért, hanem egész éves, kimagasló teljesítményért és következetes munkáért ítélik oda.

„Ez egy olyan elismerés, amit annak a sportolónak adnak, aki egy adott évben kiemelkedő eredményeket ért el a sportágában. Nem számítottam rá, teljes meglepetésként ért, hogy én kaptam meg”

– mondta Dániel.

A felkészülés már januárban elkezdődött, és az egész év két fő verseny köré épült. „Voltak nehezebb időszakok, de ezek csak erősítették a motivációmat. Az egész év munkája ezekre az eseményekre épült” – fogalmazott.

A sikerhez nagyban hozzájárult a klub és az edzői háttér is. „Nagyon sokat jelentett, hogy a Power Klub mindig mellettem állt. Különösen Gálik László segített rengeteget, szinte minden edzésemen ott volt velem” – emelte ki a sportoló. A felkészülés az ipolysági Silver Gym edzőtermében zajlott, ahol versenyszintű körülmények álltak rendelkezésre.

Dániel az erőemelésen belül kizárólag fekvenyomásban versenyez.

„Bár az erőemelés három számot foglal magában, én kimondottan a fekvenyomásra specializálódtam. A Power Klubot is azért hoztuk létre, hogy saját klubszínekben, Ipolyságot képviselve versenyezhessünk.”

Az elismerés presztízsértékű, anyagi juttatás nem jár hozzá. „Sokan azt hiszik, hogy pénzügyi támogatás is kapcsolódik hozzá, de ez nem így van” – tette hozzá.

A sportoló a jövőbe is bizakodva tekint: „A 2026-os szezonban szeretném tartani ezt a szintet, sőt, tovább fejlődni és még több eredményt elérni.”

fotók: Power Klub/Dulai Dániel

The post Az év sportolója lett Szlovákiában a Power Klub versenyzője appeared first on Reflex24.