Az ’50-es években romjaiból újjáépített templom fomája teljesen megváltozott, ki is bővült, a szakrális kiesmlék viszont már nem került vissza egykori helyére. Bár talpazata és bizonyos részei megmaradtak, aminek a legnagyobb tardosi vörösmárvány darabja 74 évig kallódott a plébánia udvarán. A plébániát később le is bontották, helyette új épült, a talpazat viszont megmaradt. Csodával határos megmenekülése vélhetően hatalmas súlyának köszönhető.

Korábban felmerült a talpazat hasznosítása. Fischer-Colbrie Ágoston szoborállítási kezdeményezésekor felmerült, hogy a szobrot erre a talpazatra helyezzék el, mivel a zselízi születésű püspök szobra szinte pontosan a korábbi Nepomuki-szobor helyén lett felállítva. Az ötletet végül elvetették azzal, hogy a talpazatnak eredeti társát kell szolgálnia. Ekkor indult meg a szakrális emlékmű újraállításának gondolatisága.

A helybéli Mézes Árpád restaurátor művész felajánlására hamarosan került is egy Nepomuki-szobor, így megkezdődhetett az erősen megrongálódott, a világháború nyomait még mindig viselő talpazat restaurálása, melyre Tóth Gyula és fia, Endre kőfaragómesterek vállalkoztak Mézes Árpáddal egyetemben. E munkálatok befejeztével a szobor 2020. május 17-étől ismét Zselízt oltalmazza a templom déli oldalán.

Az újraállítás beleilleszkedik abba az értékmentő koncepcióba, ami Zselízen tapasztalható az elmúlt években, a középkori templom és annak freskói mellett számos történelmi érték újult meg vagy reprodukálódott.

„Nagy köszönet illeti Stanislav Illéš plébános urat, aki szorgalmazta a szobor újraállítását, akárcsak Mézes Árpádot a felajánlásért és az igényes munkálatokért, valamint Tóth Gyula urat és fiát Endrét, akik a legmagasabb szakértelemmel állították helyre a talpazatot. Hiszem azt, hogy ilyen apró, de fontos lépésekkel sok évtizedes adósságokat törlesztünk és tisztelgünk múltunk előtt. Remélhetően pedig általuk minél élhetőbb és szerethetőbb lesz otthonunk”

– nyilatkozta ezzel kapcsolatban Csonka Ákos, helytörénész, önkormányzati képviselő.

Ki is volt Nepomuki Szent János és mit szimbolizál?

A csehországi Nepomukban született valamikor1340 és 1350 között. Érseki helynökként gyóntatója volt IV. (Luxemburgi) Vencel cseh király és német-római császár feleségének, Bajor Zsófiának. A legenda szerint a féltékeny király – akit az alkohol egyre inkább hatalmába kerített – ki akarta őt vallatni, de nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Emiatt megkínoztatta és a Károly-hídról a Moldva folyóba dobatta (Vencel első feleségét, Bajor Johannát saját vadászkutyáival tépette szét).

Mártírhalála miatt a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok, fuldoklók, illetve a bányászok, védőszentje. A leggyakrabban hidak, vizek mellett találhatóak a szobrai, barokk stílusban, egyik ujját ajkára téve vagy kezében keresztet tartva. Liturgikus emléknapját május 16-án ünnepli a Katolikus Egyház.

fotók: Csonka Ákos

The post Újraállították Nepomuki Szent János szobrát Zselízen appeared first on Reflex24.

A felújított szobornál találkoztunk, a falu keleti végében a templomon és a községházán túl. Azonnal kiderült egy érdekesség: a Nepomuki szobrok hagyományosan a folyó felé néznek. Visket három oldalról öleli körbe az Ipoly, eredetileg mégis úgy volt betájolva, hogy éppen arrafelé nézett, amerre véletlenül sem folyik semmi. Nevetve mesélte a Tanárnő, hogy a felújítással ezt az apró szépséghibát is sikerült kiküszöbölniük. Ami újdonság még, hogy a deportációból hazatértek hálájának jeleként a szobor tövében elhelyeztek egy márványtáblát. Érdemes tisztázni az összefüggést: a faluból elhurcoltakat éppen Nepomuk környékére deportálták. Oda, ahonnan a szent is származik.

Közben sötétedni kezdett, ezért a beszélgetést odabent folytattuk. Baka Anita évekkel ezelőtt, érettségiző korában kezdett a szülőfaluját érintő deportációs ügyekkel foglalkozni. Akkoriban három személlyel csinált interjút. Elmondása szerint azért volt különleges az a három beszámoló, mert az interjúalanyokat felnőttként telepítették ki. Mindenre jól emlékeztek, sokakkal ellentétben nem gyerekfejjel élték át a megrázkódtatást. Ők azóta sajnos már nincsenek köztünk. Pedig mai fejjel, a történelem szak elvégzése után egészen más kérdéseket tenne fel a Tanárnő.

Kiderült, hogy a deportáltak névsorának összeállítása két hónapnyi kutatómunkát vett igénybe. A forrásokat tekintve elsősorban az esemény részeseinek emlékezetére és szóbeli beszámolóira hagyatkozott a kutatás, de természetesen a szakirodalom sem lett figyelmen kívül hagyva, illetve sokat jelentett a levéltári segítség is.

A személyiségi jogokra hivatkozva a hivatalos lista egyelőre titkosított, illetve olyan is előfordult, hogy néhány deportált falusi máig nem mert az eseményekről beszélni. Ennek ellenére az ünnepség napjáig 115 deportált nevét sikerült kideríteni és a lista valószínűsíthetően bővülni fog még.

Később az eseményről mesélt Baka Anita. Sajnos személyesen nem lehettem ott, hogy első kézből tudósítsak. A szobor átadásával volt összekapcsolva a deportáltak listájának felolvasása is. Az ünnepi szentmisét Orosch János nagyszombati érsek celebrálta. Az ünnepély fényét tovább emelte, hogy a plébánia kölcsön kapta Nepomuki Szent János egyik ereklyéjét, egy csontszilánkot. A hivatalos részt követően ünnepi ebéden vettek részt azok a szülőföldjüktől elszakítottak, akik máig életben vannak. 

Az emlékünnepség és a szoboravatás lehetőségének megteremtésében oroszlánrészt vállalt a falu plébánosa és az önkormányzat is, illetve a helyi közösség is kivette a részét, adományokkal támogatva a kezdeményezést.

Végezetül arról beszélt a Tanárnő, hogy a 115 név felkutatása sokkal többet jelent annál, hogy megvan ez a szám. Személyes történetek garmadát hallgatta végig és jegyezte le. Olyan családi sorstragédiák bontakoztak ki, ahol nem volt elég a deportáció általi meghurcoltatás. Hazatérve arra kellett rádöbbenni a távollévőknek, hogy közben idegenek költöztek be házaikba. Vásárolhatták vissza azt, ami jogosan őket illette meg. A pozitív emlék viszonylag ritka, de azért akad. Nepomukban iskolába és templomba is tudtak járni a deportáltak. Sok múlott azon, hogy kihez kerültek a „rabszolgapiachoz” hasonló elosztás során. Volt, aki annyira jó viszonyt alakított ki a cseh gazdával, akinél dolgozott, hogy hazatérte után személyesen látogatta meg egykori „munkaadója”.

Mindent összevetve jó azt látni, hogy a fiatalabb generáció tagjai közt is akad, akit foglalkoztat szülőföldje múltja és a szabadidejéből áldoz a helytörténetileg jelentős események felgöngyölítésére. Tekintettel arra, hogy sokan elköltöztek Ipolyviskről a deportálás időszaka után, valószínű, hogy a listáról még hiányoznak nevek. Azzal a kéréssel fordulunk a Reflex24 olvasóihoz, hogy legyenek kedvesek értesíteni Baka Anitát, ha tudnak még bárkiről az ismeretségi körükben, akit érintett az 1946-47 közt Ipolyvisken zajló deportáció. Elérhetőség: baka.anita@gmail.com

Morva Mátyás
a képek a szerző felvételei

The post Hogyan kapcsolódik az ipolyviski Nepomuki Szent János szobor a faluból deportáltakhoz? appeared first on Reflex24.