A Puskás Akadémia FC hazai pályán 5-0 arányban legyőzte a kieső vendég Budafoki MTE csapatát vasárnap, a labdarúgó OTP Bank Liga utolsó fordulójában, ezzel története során első alkalommal megszerezte az ezüstérmet.

A Puskás Akadémiának egy pont is elég lett volna a történelmi ezüstéremhez, de a házigazda semmit sem bízott a véletlenre, már a találkozó elején megnyugtató előnyre tett szert: 8 perc alatt három gólt lőtt, ebből Nagy Zsolt kettőt, míg Josip Knezevic egyet vállalt. Az utolsó helyen álló és már kiesett Budafok hitehagyottan játszott, semmilyen ellenállást nem tanúsított, valóban osztálykülönbség volt a két csapat között. A hazaiak láthatóan élvezték a játékot, sorra alakították ki a helyzeteket a vendégkapu előtt és Luciano Slagveer fejesével a szünet előtt tovább növelték előnyüket.

Fordulást követően kiegyenlítettebbé vált a meccs, a felcsúti gárda visszavett a tempóból, míg a budafokiak rendezték a soraikat, s olykor a kapura is veszélyt jelentettek.

A Puskás Akadémia végül öt góllal nyert, mert negyedórával a vége előtt Spandler Csaba is betalált fejjel.

mti/reflex24

The post NB1: második helyen végzett az ipolysági Urblík József csapata appeared first on Reflex24.

Mindkét említett sportág terén nagyjából hathónapnyi edzés maradt ki a vírushelyzet miatt. Most úgy tűnik, újra megindulhat a munka. Urblík Norbert kiemelte, valójában az a legfontosabb, hogy a keze alatt dolgozó fiatal focisták (az U11-es korosztálytól egészen az U19-esig) újra mozoghassanak, nem pedig a versengés. Viszont, ha tovább javul a helyzet és a mérkőzések sem maradnak el a szezon során, nincs mitől tartani: a 6 hónapos kényszerpihenő az összes csapatra vonatkozott, egyenlő eséllyel indul mindenki.

„Több, mint hat hónapja várunk a napra, hogy elkezdhessünk edzeni. Nagy a visszaesés, ennyi ideig talán csecsemőkorukban álltak utoljára a focistáink. Persze behozható a lemaradás. Hétfőtől kiscsoportokban kezdtünk edzeni, a rendelkezés alapján legfeljebb 4×6 gyerek lehet velünk a stadionban. Viszont ez is hatalmas előrelépés. Reméljük, rövid időn belül megengedik azt is, hogy együtt játszhasson az egész csapat.”

Azt, hogy a kötetlen létszámú edzések mikor kezdődhetnek, nem tudni: lehet május is vagy június. Az mindenesetre biztos, hogy addig a bajnokság sem indulhat el.

„A teniszt érintő tiltást eredetileg is nehéz volt megemészteni, mindenki láthatja, milyen messze vagyunk a gyerekektől, ők egymástól. Egyébként sem arról szólnak az edzések, hogy 10-20 gyerkőc legyen jelen egyszerre. Egy edző, plusz legfeljebb 4 sportoló. Tehát a tenisz alapvetően télen is működhetett volna a tornatermekben, csak azok is be voltak zárva”

– nyilatkozta Szőllősy-Lőwy Judit.

Ami a hathónapos kimaradást illeti, meglátszik a gyerekek mozgásán, fizikai kondícióján, főleg, ha észben tartjuk, a teniszezéshez mennyire specifikus mozdulatok kapcsolódnak. Ettől függetlenül már az elején úgy tűnik, nem telik majd sok időbe, hogy Judit tanítványai visszalendüljenek a ritmusukba.

„Egy edzésen 6+1 személy tartózkodhatna a pályák egyikén, persze esetünkben ilyen nem is fordul elő, mert nem effektív. Annak ellenére, hogy ideiglenesen három pályánk használható – a negyediket éppen felújítják –, minden edzőnk úgy tud működni, mint a vírus előtt. Ilyen szempontból a létszámkorlátozás nem érint minket. Nagyon bízunk abban is, hogy a versenyek elindulnak a nyáron, főleg azoknak lesz szükségük a komolyabb megmérettetésekre, akik versenyszerűen teniszeznek.”

Martin Hudec edző elmondása szerint is nyomot hagyott a féléves kimaradás: a keze alatt edző fiatalok és gyerekek nincsenek formában, kevésbé bírnak, lecsökkent a biztos ütések száma.

„A legfontosabb, hogy az első pár alkalom során megnyugodjanak, szerezzenek némi önbizalmat, mert jelenleg félve jönnek az edzésre: attól tartanak, nem tudják majd a hálón túlra ütni a labdát. Éppen ezért a legkönnyebb gyakorlatokkal kezdünk.”

Arra a kérdésünkre, hogy nyárig, amikor majd a versenyek elindulnak, lehetséges-e behozni a lemaradást, Martin azt felelte, teljes mértékben nem. Amennyiben jó idő lesz és semmi sem akadályozza majd a rendszeres edzést, olyan 70-80%-os forma hozható. Talán őszre juthatnak vissza oda, ahol tavaly októberben tartottak.

„Fantasztikus volna, ha a tavalyiakhoz hasonló eredményeket sikerülne elérni idén nyáron is. Persze azt nem tudjuk, más csapatok mennyit edzettek. Mivel nincs tornatermünk, már október óta nem edzettünk. Bizonyos helyeken még december környékén is volt lehetőség a teniszre, tehát ott némi előnnyel indulnak. Persze az elkövetkezendő szezon során a legfontosabb az, hogy kint lehetünk és játszhatunk”

– zárta az esélylatolgatást Martin Hudec.

fotók: REflex24/Morva Mátyás

The post Ipolyságon is újraindult a sportélet (+ képgaléria) appeared first on Reflex24.

Szabó Zoltánt gazdag pályafutása során mindössze egy alkalommal állította ki a játékvezető. Akkor sem durva belemenésért, hanem kezezésért.

„Ipolyságon születtem, Felsőszemeréden nevelkedtem, ahol a kölyökcsapatban kezdtem, majd tizenöt évesen az ipolysági diákalakulatban folytattam. Első valamire való sportélményeimet edzőmnek, Tanai Bélának köszönhettem. Azzal a Miroslav Žirkóval szerepeltem együtt a kerületi korosztályos bajnokságban, aki később a Váci Izzó NB I-es csapatát erősítette, később pedig a területi bajnokságban fújta a sípot. Falum csapatának akkori irányítója, Komjáthy Zoltán azonban hazahívott, és fél éven keresztül a járási bajnokság II. osztályában rúgtam a bőrt, a felnőttek között. A feljutásért küzdve a garamszentgyörgyiek elleni meccsen kétszer is betaláltam az ellenfél kapujába, így két pontot szerezve eggyel magasabb osztályban folytathattuk a küzdelmet”

– emlékszik vissza a kezdetekre Szabó Zoltán.

Katonaéveit a nyugat-csehországi Pilzenben töltötte, ahol ugyan nem jutott játéklehetőséghez, ám esténként a pálya szélén rótta a köröket Nem akart kizökkenni a megszokott kerékvágásból, és sikerült megőriznie állóképességét, fizikai erőnlétét. Két év után visszatért korábbi sikerei színhelyére, Felsőszemerédre. A Selmec-partiak egy alkalommal Sáróban léptek pályára, és az ottani edző, Ján Matiaško felfigyelt az akkor huszonkét esztendős labdarúgóra. Később már a zselízi sportvezetők feladatának számított nyélbe ütni Zoltán átigazolását a Garam-menti városkába.

„Ipolyságra és Garamtolmácsra is hívtak, számomra azonban Zselíz szimpatikusabb volt. Végül is tizenegy évet húztam itt le”.

Érkezése után rögvest kulcsjátékossá lépett elő, megtisztelő érzést jelentett neki, hogy Záhorskýval, Slaninával és Jobkóval körülvéve kapcsolódhatott be a kerületi bajnokság pontvadászatába. Örökmozgó, jó kondícióval rendelkező, igazi hajtós középpályás hírében állt. Most is állítja, nem volt egy őstehetség, kizárólag saját erőből érte el minden diadalát. Előszeretettel eleveníti fel a bősiek elleni első bajnokiját zselízi színekben, amikor gólt is rúgott, átfut viszont a hideg a hátán, amikor a felsőszernyei 9:0-ás megalázó vereség jut az eszébe.

Harminchárom évesen Oroszkára került, ahol játékosként hét idényen át meghatározó szerepet töltött be az ottani kollektívában Sokol, Štuller és Pásztor társaságában. Úgy tervezte, hogy Kuralon tesz pontot aktív pályafutása végére, ám nem így történt, hiszen az Ipolyság tőszomszédságában lévő Gyerken vállalt még szerepet játékos edzőként, így ennek okán csak negyvenkét évesen akasztotta végérvényesen szögre a csukát.

„Nehezen viseltem el a változást, nagyon hiányzott a foci, a hétközi és hétvégi készülődés a mérkőzésekre, valamint a pálya varázsa. Az új munkahelyemmel ugyanis egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni az edzéseket és a meccseket.”

Két évtizeden át a városi közterület-fenntartó vállalatnál dolgozott, jelenleg kamionsofőr. Ha teheti, vasárnaponként az iskola műfüves pályáján focizik, pénteken pedig az öregfiúkkal edz. Szabadidejét legszívesebben családja körében tölti, illetve kertészkedik. A hétvégeken a zselízi csapatok találkozójára is kilátogat, és biztatja a fiúkat.

Fotók: Szabó Zoltán archívuma

The post Szabó Zoltán: “Pályafutásom alatt mindössze egyszer állítottak ki” appeared first on Reflex24.