Akikre büszkék lehetünk: Szokoly Alajos

Régiónkhoz számtalan híres személyiség kötődik, melyek közül minden kétséget kizáróan az egyik legismertebb az 1871-ben született kisgarami (szlov. Hronec), ámbár életének jelentős hányadát Ipolyságon töltő Szoloky Alajos.

Az ifjú sporttehetsége már a középiskolás évei alatt megmutatkozott. Negyedikes korában az iskola „legjobb tornásza”, és az év végi tornavizsgákon is rendszeresen ő nyerte a díjakat. Lévai érettségi vizsgája után beiratkozott a budapesti egyetem orvosi karára, s fiatal medikusként rögtön felvételre jelentkezett a Magyar Athletikai Clubba, amely közösségben hamar közkedveltté vált remek fizikuma miatt. Egy rövidebb időszakra ugyan karrierje megtört a kötelező sorkatonai szolgálat miatt, de 1893-tól életét majdnem teljes egészében a sportnak szentelte.

1896 tavaszán járt a „csúcson”. Ekkor az olimpiai próbaverseny 110 m-es gátfutó versenyét megnyerte, így bekerült a hattagú csapatba. Az olimpiai bizottság hat számban nevezte (100 m sík, 110 m gát, magas-, távol-, rúd- és hármasugrás).

1896. április 6-án a 100 méteres síkfutással kezdődtek az olimpiai játékok, ahol ő az előkelő harmadik helyet szerezte meg, valamint jeleskedett a hármasugrásban is, ahol negyedik helyezettként végzett. Lényegében ő lett Magyarország első érmes olimpikonja és ennek jegyében korának ünnepelt atlétájává vált.

Továbbá, az ő javaslatára alapították meg 1897-ben a Magyar Athlétikai Szövetséget.

Tévedés azonban azt hinni, hogy szülőföldjéről teljesen megfeledkezett, hiszen nem csupán a fővárosi sportélettel törődött: 1906-ban megalakította a Hont vármegyei Sport Egyesületet, ahol több évig látta el az igazgatói teendőket. 1907-ben ráadásul még megyei főlevéltárossá is kinevezték, s háború alatt szintén ő lett a megyei hadikórház főorvosa.

A kedvezőtlen államfordulat után bernecei birtokára vonult vissza, kastélyában valóságos sportmúzeumot alakított ki. 1932 szeptemberében szívinfarktus következtében hunyt el.

Címkék: Ipolyság, olimpia, Szokolyi Alajos