Szenteste! Milyen szépen cseng ez a szó a mai napon! Szenteste!

De mitől szentebb ez az este, mint a többi? Húsvétkor, amikor ugyanígy nehézkessé vált a templomi szertartások megtartása, akkor a húsvéti gyertya fényénél énekeltük: „Áldott ez az éjszaka”. És most, karácsonykor, kicsit másabb szavakkal, de felhangzik a fenyőfák halvány fényénél, hogy „csendes éj, szentséges éj”. De miért lett szent ez az este?

Mert ez az este igazán képes arra, hogy ha egy pillanatnyira is, de az embert Isten felé fordítsa. Szent, mert kapcsolatban van Istennel. Nem elválaszt, hanem összeköt vele.

Mi általában félünk a sötétben, az esti, fény nélküli helyeken.

De milyen érdekes, hogy a Betlehem környékén tanyázó pásztorokról azt írja az Evangélium: „beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” Nem a sötéttől féltek ezek a pásztorok, hanem a ragyogó fényességtől. Mert már régen nem láttak ilyent, talán soha nem is.

Így voltunk mi is ezzel az idei karácsonnyal: megszoktuk azt, hogy ezt nem lehet, azt nem szabad, ezt így, azt úgy kell csinálni. Megszoktunk már sötétben járni. Hajnali rorátéra talán már behunyt szemmel is eltaláltunk. De a karácsonytól egy kicsit tartottunk. Milyen lesz így ez az ünnep, lesz-e olyan, mint szokott. Van, akinek eddig sem jelentett sokat, de most még annyit sem fog? Ránk ragyog a karácsony fénye, nem a fényfüzéreké, hanem a karácsony mély titkáé és mi megijedünk.

A pásztorok, akik már szembe szegültek bárányra támadó vadakkal, akik éjszakákat tudtak őrködni félelem nélkül, most a ragyogó dicsőségtől megrémültek.

Nem egyszer mi is félünk Isten dicsőségét beengedni az életünkbe, mert akkor onnantól kezdve el kell kezdeni változtatni.

És mi kellett ahhoz, hogy ezt a fajta félelmünket leküzdjük? Egy kisgyermek!

„Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek… Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”

Nem harcias katonák felfegyverzett csapata, nem vastag pénztárcákkal kitömött zsebek, nem technikai kütyük, hanem egy kisgyermek kellett, hogy a félelmünk elmúljon. Karácsonykor Jézus a jászolban könnyebben befogadhatóvá teszi Isten dicsőségét, amelyet meg akar velünk osztani. Nem félelmet kelt, nem ránk erőszakol dolgokat, nem kényszerít, hanem egy gyermek alakjában elfogadhatóan, befogadhatóan adja Önmagát.

Bár ebben a kisgyermekben nehezen látjuk meg a világ Urát, mégis egy sor olyan dolgot hoz el, ami változtat a világon, az életünkön.

Mit tud elhozni egy mai gyermek a mai családoknak? Pár dolgot idehozok, de még sok-sok van. Remélem, a karácsonyi kisgyermek bennünket is megajándékoz ebből valamivel:

A kisgyermek új viszonyítási pontot jelent. Egy megszületett gyermek segít átrendezni az életünk fontossági sorrendjeit. Hirtelen mindent hozzá viszonyítva élünk. Akiknél mostanában született gyermek, ők tudják igazán, mennyire átrendezte nemcsak a napjukat, hanem az éjszakáikat is, sőt az egész életvitelüket. Egy kisgyermek. Mibe nem szólhatott bele senki emberfia, se főnök, se anyós, senki, most egy kisgyermek átszervezheti.

A kisgyermek figyelmünk középpontjába kerül. És ezzel elfordítja tekintetünket más dolgoktól. Persze az édesanyák képesek arra, hogy több dologra is figyeljenek, de még az ő figyelmük is nagyrészt a gyermek körül forog. A gondoskodás ilyenkor ösztönszintű lesz bennünk, emberekben. Ezért a karácsonyi sok szeretetszolgálati akció, ennek-annak gyűjtünk.

A gyermek születése a tárgyaktól a személyek felé fordítja figyelmünket. Újra értékelődik a személy fontossága. Nem véletlen, hogy manapság az volt a legnagyobb kérdés, hogy láthatom-e a nagyit, a családot, nem pedig az, hogy de akkor hogyan juttatja el hozzám az ajándékot? A személy a fontos.

A szülők megtanulnak örülni a legkisebb dolgoknak is: néhány szó a gyermek ajkáról, az első lépések, az önálló evés-ivás, stb. Aminek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, egy kisgyermek érkezésével új értelmet nyer.

Ne féljünk karácsonytól, hanem engedjük, hogy a megszületett Jézus átformálja az életünket!

Balga Zoltán
a Prágai Magyar Katolikus Plébánia lelkipásztora

The post A megszületett Gyermek formálja életünket! appeared first on Reflex24.

Tudnunk kell, hogy a palóc nép ősi nép. Eredete, ha nem is egészen tisztázott, de a néphagyományainak, népszokásaink ismeretében következtethetünk őseredetére. A palóc népi hagyományban a jeles napok mindig a napfordulókhoz kötődtek. A természet ritmusához igazították ünnepeiket, mint a tavaszi, nyári, őszi, téli napforduló. Szoros kapcsolatban éltek a természettel, ősi vallásuk pedig a tűz- és Naptisztelet volt, amely által a teremtő Öreg Istent imádták. Tudták, hogy a Nap, a fény, a tűz ereje, energiája által adja a természet újjászületését. A nemzetség, a közösség, a család volt a meghatározó minden tevékenységükben, ünneplésükben. A munkában, a mindennapok nehézségeiben számíthattak a közösség segítségére, erejére, a gyengébb láncszem számíthatott az erősebbre.

Ezt a gazdag, ősi hagyományt hasonlítsuk össze a közelmúlt karácsony ünnepkörének szokásaival.

Az ősidőkben kialakult szakrális kultúra sokáig élt nemzedékeken keresztül, egészen addig, míg el nem érkezett a 20. század, amikor a paraszt gazdaságokat megsemmisítve, kihúzták az éltető földet a parasztok lába alól. Eltűnt a föld és ezzel együtt megszűnt az az életforma is, amely ebből a létformából táplálkozott.  

Ős eleink a téli napforduló idején, ugyanúgy, mint a többi napfordulókor tűzfényeket gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget. Ekkor tort tartottak az elejtett vadból, ahol közösen készítették és fogyasztották el az elkészült ennivalót. Az elejtett vad belső részeiből égő áldozatot mutattak be, hogy elűzzék a sötétség szellemének ártó hatását. Őseinknek ez a szakrális szokása a kereszténység felvétele után eltűnt, de egyes elemek megmaradtak, tovább hagyományozódtak. Mindez az András nap utáni disznóvágásoknál, disznótoroknál tetten érhető. A levágott disznót sokáig tűzzel, égő szalmával pörkölték, tisztították.  A rokonság, a család együtt végezte a disznó feldolgozásának munkáját és az esti toron is együtt vettek részt, a közös asztalnál. Ekkor a vacsoránál megjelentek az alakoskodók, bakuszok, gedók és kolompolással, zörgéssel követeltek maguknak, a disznó aprólékából.

Mivel elődeink a földből éltek, a föld termése adott nekik táplálékot, ezért minden szokásuk, ünnepük a növények bő termékenységét célozta meg. Mind ez mellett azonban fontos volt számukra a nemzetség, a család szaporodása is.

Karácsony közeledtével a férjez adandó lányok párválasztási jóslásba bocsátkoztak. Vajon a jövőben ki lesz a párjuk, gazdag, vagy szegény és milyen nevű? Ezzel már András napjának előestéjén kezdtek foglalkozni, majd folytatták Borbála, Luca napján, egészen karácsony böjtjéig, Ádám- Éváig. Apjuk nadrágján aludtak, gyümölcsfaágat törtek s vízbe állítva virágoztatták, a zsúpszalma ereszt rázták, milyen mag hull a kötényükbe, ebből is jósoltak a férjhez menésükkel kapcsolatban. Tűzre bevitt fahasábokat számoltak, páros-e vagy páratlan, apjuk dedelléjét a villáról lekapva kifutottak az udvarra, milyen nevű férfit látnak, olyan nevű lesz a férjük és még hosszan sorolhatnánk párválasztási jóslással kapcsolatos praktikáikat..

December 13-ához, Luca napjához is sok hiedelem fűződött. Ezen a napon több tiltás volt az asszonyszemélyeknek. Tilos volt mosni, varrni, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét és nem fognak tojni. A baromfi állatok szaporodásához fűződő hiedelmek, szokások egyike volt, a lucázás. Csak fiúgyermekek lucázhattak, akik szerencsét hoztak.

A lucázásért tojást kaptak a gazdasszonytól. Ha nem kaptak, akkor egy követ dobtak az udvarra, így jelképesen agyonütötték a szerencsét.

A lucabúza hajtatása is a termékenységet volt hivatva erősíteni. A legrégebbi időkben luca széket is készítettek, amelynek három lába kellett, hogy legyen. Luca napjától egészen karácsony böjtjéig, Ádám- Éva napjáig készítették többfajta fából. Szintén szakrális termékenység varázsló értelme volt, mert a széken levő három lyuk a nőiességet, míg a lábak a férfuasságot jelképezték. Az ősi időkben erre a székre készítettek oltárt a házban, erre tették a kizöldült lucabúzát, amit szintén a termékenység, a szaporodás előmozdítására ajánlottak fel. A lucaszék készítését a kereszténység felvételével szigorúan tiltották és büntették, babonás szokásnak nevezve minden hozzá kapcsolódó tevékenységet. A lucaszéknek elődeink varázserőt tulajdonítottak, mert ennek segítségével megismerték a boszorkányokat, a rontó erőket. Ezek elől úgy menekültek, hogy mákot szórtak maguk után, amit a boszorkánynak szemenként kellett felszednie, így a lucaszék készítője egérutat nyert. A mák magja, apró és gömbölyű, ami szintén a bő termékenységgel volt kapcsolatos.

Őselődeinknél a karácsony ünnepe, a téli napéjegyenlőség ünnepe volt. A téli napfordulón meghalt a Nap, eltűnt az égről, ezért elődeink tüzeket gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget. Kerecsensólymokat röptettek, melyek az emberek lelkét jelképezve, magasba szálltak, hogy lehozzák a tűz fényénél, az ujjá született Napot. Karácsony szavunk gyökerét is a kerecsen szóban találjuk meg.

Ezek a szokások lassan eltűntek elődeink életéből, főleg a keresztény vallás felvétele után. A közelmúlt aztán új szokásokat hozott, mint az ostyahordás szokása, a betlehemezés, az ablakok alatti éneklés, a kántálás, vagy mennybölözés, melyik tájegységen hogyan nevezték.

Kiskarácsony napjának közös ebédjét, vagy vacsoráját, a hagyományos étkekkel sokáig megtartotta a családi hagyomány. Ehhez is fűződött egy szokás. A gazdasszonynak nem volt szabad az ünnepi asztaltól felállnia, nehogy az üllős tyúkjai felugráljanak a tojásokról. A kereszténység felvételével új szokások születtek. A gazdagon megterített, ünnepi asztal alá, szalmát, szénát és kézi szerszámokat rakott a gazda, emlékeztetőül, hogy a kis Jézus szénán, szalmán feküdt az istállóban és hogy szent József kétkezi munkás volt.

Vajon mi maradt meg mára ezekből a gazdag szokásokból, hagyományokból? Alig valami. A karácsonyfa állítás szokása még él, de a többi népszokás, hiedelem sajnos teljesen eltűnt.

A karácsonyfa állítást a német nyelvterületen élő emberek hagyományának mondják, pedig ez nem így van.  Magyar Adorján ősvallás kutató szerint a karácsonyfa állítás avar szokás volt, már az ősidőkben. Az elgermánosodott avar népek állítottak fenyőfát, minden keresztény tiltás ellenére, titokban, amelyben a növénykultusz, a tűz, a Nap tisztelete nyilvánult meg. A fenyő nem hullajtja le a leveleit, ez szimbolizálta számukra a folyamatos öröklétet.

A karácsonyfa lényege a sok égő gyertya volt és rajta a gömbölyű termések, dió, alma, mogyoró. A fa tetejére először fényes, körformát tettek, ami a napot szimbolizálta, később csillagot, ami a Napot helyettesítette. Csupa szimbólum, mert a gyertya a hímség, míg a gömbölyű gyümölcsök a nőiesség jelképei. A körforma pedig a világmindenség örök Urának a szimbóluma volt.

Ezekből az ősi jelképekből eredtek, a palócság múltjában, a népi hagyományok. A karácsonyi ünnepi asztalra így került az alma, a dió, a fokhagyma, a mákos kalács, dedelle, az édes bor, vagyis a lefojtott must és más jelképes ételek.

A palóc parasztoknál borókafenyőt állítottak, vagy felkötötték a ház mestergerendájához, melynek apró, gömbölyű termése a nőiességet, a termékenységet szimbolizálta. A boróka avar neve „bor” volt. Maga a fenyőfa is jelkép volt, az égig érő világfa jelképe. / Ipolyi Arnold- Magyar mythológia II. kötet 78. oldal./ Az égig érő világfa sok népmesékben is megtalálható.  Ilyen jelképek jelenítették meg őseinknél a halált és az ujjá születést karácsony ünnepkörén, és ez az, amit a mai világ már nem ért.

Lőrincz Sarolta Aranka

The post Lőrincz Sarolta Aranka: Karácsonyi szokások a múlt értéktárában appeared first on Reflex24.

Mindenkinél más-más hagyományok élnek. Jómagam a mai napig ragaszkodom ahhoz a „menetrendhez”, amit annak idején a szüleim bevezettek a családunkban.

December 23-án este feldíszítem a karácsonyfát, hogy 24-én reggel már ott pompázzon a nappaliban. 24-én a délelőttöt az ajándékok gondos becsomagolásával töltöm, majd én magam is ünnepi ruhába bújok. Délután négy óra környékén útnak indulok a szüleimhez.

Mondanom sem kell, hogy már az ajtóban érzem a finom illatokat! Anyukám sürög-forog a konyhában, hogy mire kell, minden a helyén legyen. Káprázatos ünnepi asztalt varázsol nekünk, ínycsiklandóan finom menüvel.

Mikor a bátyámék is megérkeznek, lassan helyet foglalunk az asztalnál. A húgom persze ilyenkor izgatottságában már azt sem tudja, mihez kezdjen. De azért türelmesen – na, jó, viszonylag türelmesen – kivárja, míg mindenki elfogyasztja a vacsoráját. Ezt megelőzően viszont még van egy nagyon fontos lépés, ami elmaradhatatlan. Miután már mindannyian kimentünk a konyhába, anyukám szól, hogy egyesével mindenki menjen ki a mosdóba, mert aztán, ha becsuktuk a nappali ajtaját, akkor már nem szabad bemenni oda. A végén még elriasztjuk az angyalkákat és nem kapunk ajándékot! Persze, ilyenkor senki sem pisilni megy, hanem elhelyezni a fa alatt az ajándékait. Régen azonban vakon elhittük a kis sztorit, még bosszankodtunk is a bátyámmal, hogy anyuéknak mi tart olyan sokáig… 🙂 Mostanra már a kishúgom is tudja, az ajándékokat nem az angyalkák, hanem mi csempésszük a fa alá. Ennek ellenére még mindig él e szokásunk. Csak, mert szép emlékeket idéz fel bennünk.

Szóval, miután mindenki meglátogatta az illemhelyiséget ;), elkezdhetünk falatozni. Mikor jól megtömtük a bendőnket, felsorakozunk a csukott nappali ajtó előtt. Itt még közösen elmondunk egy imát, majd meghallgatjuk a Csendes éj című dalt.

Ezután nyitjuk csak ki az ajtót, ami mögött ott áll a fényfüzérektől ragyogó karácsonyfa, alatta a szépen becsomagolt ajándékokkal. Néhány pillanatig csak gyönyörködünk a fában, aztán a húgomat arra buzdítjuk, hogy keresgéljen a csomagok közt.

Mi, többiek leülünk a kanapéra és onnan figyeljük őt. Amikor olyan csomagot talál, amin nem az ő neve szerepel, azt szépen eljuttatja a címzettnek. Mikor aztán elfogy az összes ajándék a fa alól, nekilát a bontogatásnak. Mindig megvárjuk, míg ő kibontja a meglepetéseit, s csak azután kezdünk bele a sajátjaink kibontásába. Kár lenne lemaradni a pillanatról, amikor meglát egy-egy, szívének kedves ajándékot. Igazából, én magam szeretem megvárni, míg mindenki kibontja a saját csomagját, mert így mindenki arcát láthatom közben.

A széttépett csomagolópapírok eltakarítása után bekuckózunk a nappaliba, beszélgetünk, nevetgélünk, s még néhány falat süti is lecsúszik. 🙂 Persze az estéből a Reszkessetek betörők sem hiányozhat. Megszámolni sem tudom, hányszor láttuk már, de valahogy hozzátartozik az ünnephez. S hogy őszinte legyek, még most is ugyanolyan jót szórakozunk rajta, mint amikor először láttuk…

The post Itt a karácsony! appeared first on Reflex24.

Csáky Csongor (a Rákóczi Szövetség elnöke), Budapest/ Kelenye

Karácsony – a család, az otthon, a gyermekeim, a gyermekkorom, a hitem – ezeknek a gondolatoknak az összessége jelenti számomra az ünnepet. Nem egyedi, nem rendkívüli mindaz, amit nekem jelent. Karácsonyt jelentő emlékeim egy palóc katolikus falu hagyományaihoz és annak közösségéhez kötődnek. Az ünnepet ma is otthon, ugyanabban a környezetben éljük meg. A megváltoztathatatlan szabályok szerinti vacsora, az ugyanolyan ízű ételek, a karácsonyfa alatti gyermekkori betlehem, az éjféli mise, ahol gyerekkori ismerősökkel együtt énekelve a Mennyből az angyalt örülünk Jézus születésének. A karácsony öröme számomra az is, hogy a gyermekeim kötődése az ünnephez ugyanabban a miliőben, ugyanabban az értékközösségben alakulhat ki. A karácsony emberségünk, hovatartozásunk, értékeink, emlékeink meghatározó része, olyan ünnep, ami nyomot hagy a lélekben.

Kutak Adrienn (keramikusművész), Ipolyság

Nálunk már december első hetében kezdődnek a előkészületek az elkövetkező békés, kellemes karácsonyi ünnepekhez. Ilyenkor szoktam végiggondolni, kinek mivel tudok egy kis boldogságot okozni vagy segítséggel könnyíteni a sorsán. A segítség nálam egész évben működik, de ebben az időszakban, mégis csak jobban személyre szabott. Segíteni mindig kell, mert sohasem tudhatjuk, mikor lesz rá nekünk szükségünk. Nálunk sohasem volt fontos a nagy értékű ajándékozás. Egy kis 1,3 méteres fán lógnak a kézzel készített kerámia díszek. Ha véletlenül elügyetlenkedjük a díszítést és valami eltörik, Ádám, a fiam nevetve hangoztatja: ,,ugyan, anyuci, majd csinálsz másikat és még szebb lesz, mint amilyen ez volt!“ A családi hagyományokat őrizzük, hisz az az egyik legszebb dolog az ünnepek alatt. Előkerül a féltve őrzött „papírvékony“ angol porcelánkészlet egyszer egy évben: csak karácsonykor! A levesestálba ízes csípős halászlé kerül. A legszebbek, a nyugodt, meghitt pillanatok Ádám fiammal, amikor csak egymásnak vagyunk, nincs hajtás, rohanás, problémamegoldás.  Egymás mellé kuporodva mesélünk a múltról, gyerekkorom kedves karácsonyairól, édesanyámról, aki imádott jobbnál jobb anekdotákkal szórakoztatni.

Pálffy Zsuzsa (pedagógus, FFKIKI), Ipolyság

Az adventi készülődés mindig nagy izgalommal tölt el minket, főleg a lányokat. A sok küzdelmes év és karácsony után boldogságom határtalan volt, amikor két emberrel gyarapodott a családunk: egy vővel és egy unokával.  A családi vacsora Szenteste a hagyományoknak megfelelően zajlik, ahogy láttam és tapasztaltam gyerekkorom óta: ezt viszem tovább én is. Elmaradhatatlan az ostya mézzel, a családfő diót tör és almát vág föl. Soha nem volt műfenyőnk, nagyon szeretjük a fenyő illatát. Öt éve (amióta édesanyámat elveszítettem) a karácsonyfánkat az anyukám által horgolt angyalok és díszek ékesítik. Az ajándékozáskor boldogan nézem a többiek örömét. Mindig jótékonykodok karácsonykor. Az iskolában én kezdeményeztem a „cipősdoboz” gyűjtést, amit karácsony előtt gyermekotthonokba juttattunk el. Arra mindig találok időt, hogy magamba zárkózva egyedül gyertyát gyújtsak elvesztett szeretteimre emlékezve. Az éjféli mise is kihagyhatatlan minden évben. Nálunk idén még nagy kérdés a karácsony, mivel Ágnes lányom hármas ikreket vár decemberre. Reméljük, hogy a Kisjézus születésével egyetemben a mi kis angyalkáink is megszületnek, és jó egészségnek örvendenek majd mamájukkal együtt. Üzenem mindenkinek karácsonyhoz: “Gyere el a jászolhoz még ma éjjel! Találkoznod kell Isten szeme fényével. Ne keress itt pompát, gazdagságot, keresd azt, ki megváltja világot.”(Pintér Béla)

The post Kis karácsony, nagy karácsony… appeared first on Reflex24.

A karácsony az egyik legnagyobb keresztény ünnep, amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk. Ahogyan annak idején Assisi Szent Ferenc is mondta, a karácsony az ünnepek ünnepe. Sőt, biztosan sokan ismerik a karácsonyi dalt, melyben elhangzik:

„ünnepek ünnepe, karácsony éjjele, a Föld minden gyermeke vár“.

Ez az öröm, a békesség, a család és az otthon ünnepe. Mára elterjedt szokássá vált, hogy karácsonykor megajándékozzuk szeretteinket. Ezt persze az üzletek és áruházak alaposan ki is használják. Reklámok tömkelegével próbálnak meggyőzni bennünket, hogy egy csomó kütyüre, csecse-becsére van szükségünk. Arra buzdítanak, hogy minél több mindent halmozzunk fel. Sokakat olyannyira elkap a vásárlási láz, hogy végül el sem fér a sok ajándék a fa alatt. Az utolsó pillanatokig futkározunk, hogy minden meglegyen. Bosszankodnak is sokan a jelenleg érvényben lévő intézkedések miatt, mert ugye élelmiszeren, drogérián, gyógyszeren és létfontosságú dolgokon kívül mást már nem vásárolhatunk. Pedig aggodalomra semmi ok, hiszen

„ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van“.

Na, ki emlékszik rá, hogy melyik filmben hangzik el e mondat? Egy kicsit segítek. A főhőse szőrös és zöld színű, aki a film elején még ki nem állhatja a karácsonyt, de a végén egy csipetnyi kedvességgel a falu lakóinak sikerül felolvasztaniuk a szívét.

A Grincs – klisé, tudom, de mégis nagy kedvencem. Tökéletesen bemutatja a karácsony lényegét. Hiába próbálja a zsémbes szőrmók ellopni Kifalva karácsonyát, hiába gyűjt be minden csillogó díszt, fát és ajándékot. A kik szívében akkor is, továbbra is ott él az ünnep.

Drága holmik nélkül is boldogan éneklik együtt a karácsonyi dalokat, mert a leglényegesebb ajándékot nem tudja ellopni tőlük senki. A szeretet és a békesség ott van bennük.

Ennek láttán még a Grincs szíve is meglágyul. Rájön, hogy nem is olyan rossz dolog, ha vannak szerettei, akikkel együtt töltheti el az ünnepet.

Jusson eszünkbe a zöld szőrmók története, amikor azon mérgelődünk, hogy valamelyik kitervelt ajándékot már nem sikerült beszereznünk. Becsüljük meg azt, ami van, és örüljünk az együtt töltött időnek! Tisztában vagyok vele, hogy nagyon unalmasan és elcsépelten hangzik mindez, de ha igazán belegondolunk, valóban csak ennyi lenne a dolgunk…

Fotók: wikipédia

The post „Ünnepet nem vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van” appeared first on Reflex24.

Ausztrália

Mivel a déli féltekén a karácsony nyárra esik, a Mikulás gyakran szörfdeszkával közlekedik. Az otthonokat rendszerint a”Christmas Bush” őshonos növénnyel díszítik fenyőfák helyett.

Ausztria

A fiatal férfiak krampusznak öltözve járják az utcákat és ijesztgetik a szépreményű ifjoncokat.

Csehország

Az eladósorban lévő lányok december 4-én cseresznyefaágat helyeznek a vázákba, ha karácsonyig kivirágzik, a következő évben készülhetnek az esküvőre.

Dánia

A dánok paranoiások, legalábbis karácsonykor biztosan. A hagyomány szerint ilyenkor egy kis, gonosz koboldtól, „Nissétől” tartanak. Ez a kobold mindenáron azon van, hogy elcsenje a gyermekek ajándékait. Így Nissének, a koboldnak december minden napján, egészen huszonnegyedikéig egy tál reggelit kell kikészíteni, nehogy mérges legyen és ellopja a karácsonyi meglepetéseket.

Finnország

A skandinávok nemcsak a mérhetetlen alkoholfogyasztásról híresek, hanem örökös melankóliájukról is. A finnek bánata olyan mértéket ölt karácsonykor, hogy ősi hagyomány szerint ilyenkor a temetőiket keresik fel, ahol egy-egy gyertyával elhunyt szeretteiket köszöntik. Amikor sok száz család mécsesekkel járja a temetőket, akárcsak idehaza halottak napján a pislákoló gyertyafényben sokkal barátságosabbá és meseszerűbbé válnak a sírhelyek.

Franciaország

A francia gyerekek a kandalló párkányára helyezik a cipőiket. Itt tölti meg ajándékokkal a Pere Noel.

Nagy-Britannia

A gyermekek Nagy-Britanniában a kéréseiket tartalmazó leveleket a „Kívánsággépbe” dobálják, ami a kandallók hátsó felében van, így remélve, hogy a levelük eljut a címzetthez az Északi-sarkra.

Izland

A szigetországban a 13 Jólasveinar helyettesíti a hagyományos Mikulást. A gyerekek őket várják.

India

India lakosságának jelentős többsége hindu és muszlim vallású, a keresztények azonban megünneplik a karácsonyt, de a helyi adottságoknak megfelelően mangó- vagy banánfát díszítenek.

Japán

Az ázsiai szigetországban annak ellenére, hogy kevés a keresztény, mégis él a karácsonynak egyfajta hagyománya. Nagy népszerűségnek örvend ilyenkor a japán kalligráfiával díszített, papíralapú üdvözlőlapok egymásnak való küldése, azzal a furcsának tűnő kikötéssel, hogy az üdvözlőkártya nem tartalmazhat piros színt. Ennek oka, hogy Ázsiában a néphiedelem szerint a piros szín a gyászé. Így a karácsonyhoz itt Európában illő piros színű tárgyakat Japánban mellőzik. A vörös adventi gyertyáktól, a télapón át, egészen a vöröses karácsonyfa gömbökig, minden ilyen jellegű tárgy megjelenítése és használata tilos, mondván szerencsétlenséget hoz.

Mexikó

Oaxaca-ban egy ünnepi felvonulással kezdődik a szezon majd az ünnep zárásakor kerámia lapokat törnek össze a helyiek a székesegyház mellett, ezzel jelezve, hogy közeleg az év vége.

Norvégia

A családok seprűket tesznek az ajtóba, hogy ezzel állítsák meg a szenteste pajkoskodó boszorkányokat.

Ukrajna

Az ukrán családok pókhálót rejtenek el a fán. Aki megtalálja, azé a jó szerencse. A hagyomány szerint ugyanis egy szegény asszonynak nem volt pénze díszekre, ám egy apró pók reggelre ezüstös hálóval befonta a fát és ragyogóvá varázsolta a szegényes karácsonyfát.

Venezuela

Caracas-ban a templomokhoz vezető utakat lezárják, hogy a hívek könnyebben közlekedhessenek. A ritka alkalmat kihasználva manapság sokan görkorcsolyával járnak a karácsonyi nagymisére.

Dél-afrikai Köztársaság

Tekintve, hogy az ország földünk déli féltekéjén helyezkedik el, a decemberi évszak aligha jelent egyenlőt a hideggel. A dél-afrikaiak ilyenkor szabadtéri sütögetéssel múlatják az ünnepeket, mégpedig egy hagyományos étellel, amit csak karácsonykor fogyasztanak. Ez az étel nem más, mint a császárlepke bábja, amit forró olajban sütnek ropogós ünnepi falattá.

Anglia

Az angolok a karácsonyt kissé sajátosan ünneplik. Például az ajándékokat nem szenteste, hanem 25-én, karácsony napján bontják ki. Továbbá nem a Jézuska hozza a tengernyi meglepetést, hanem a Mikulás, aki központi figuraként az angol családok házaiban még ehet is. 24-én éjjel az angol családok egy pohár tejet és teasüteményt tesznek ki a pocakos puttonyosnak.

Hollandia

A hollandok számára fontosabb a mikulás, mint a karácsony. A holland gyerekek ajándékaik túlnyomó részét ekkor kapják. Ami még érdekes a hollandok Mikulását illetően, hogy merítve évszázados koloniális hagyományaiból, azokból az időkből, amikor még rengeteg különböző gyarmat tartozott az országhoz, a holland Szent Miklós segítői színesbőrű manók. Az elmúlt években azonban számtalan vita övezte Hollandiát, amiatt hogy mégis milyen dolog néger rabszolgamanókkal megjeleníteni a gyermekek örömét szolgáló Mikulást.

Görögország

Görögországban a karácsony 12 napot felölelő folyamatos ünnep. A december 25-től január 6-ig terjedő időszakot Dodekameronak nevezik (jelentése 12 nap). Ebben benne foglaltatik mindhárom ünnep, a karácsony, az új év és a Vízkereszt. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók élnek – nevük kalikandzarosz – akik azzal foglalatoskodnak év közben, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Karácsonykor azonban felhagynak ezzel a bosszantó foglalatossággal, hogy a földre jöjjenek, most már az embereket bosszantani. A házban aztán szörnyű ramazurit csapnak, törnek – zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót. Ezért távol kell őket tartani a háztól, és mivel a tűztől nagyon félnek, a házi tűzhelyben a láng soha nem aludhat ki. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket oda ahonnan jöttek, a Föld gyomrába. A fiatal lányok karácsony reggelén a patakhoz mennek vízért, ebből iszik az egész család. Bizonyos vidékeken a forrást „meg is etetik”, azaz ételeket tesznek a partjára. Fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a házi állatok is jó és bőséges táplálékot kapjanak. A görögöknél a szerencsét hozó bűvös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja. A bőségvarázsló, adománygyűjtő népszokások közül a legfontosabb Görögországban a kalanda. Énekesek járnak házról házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak.

Olaszország

Olaszországban a karácsonyi időszakban gyakran rendeznek dudás fesztiválokat. Különösen a déli tartományokban kedvelt ez a szokás, amikor a “zampognarik”, a hegyi pásztor dudások leereszkednek a hegyekből és dudaszóval köszöntik a közelgő ünnepet, Jézus születésének napját. A karácsony is erről kapta nevét “Natale”, azaz születés. Olaszországban a mi Mikulás-napunknak megfelelő ünnep január 6-ra, azaz vízkereszt napjára esik. Az ajándékokat az olasz gyerekek nem a cipőjükbe, hanem zokniba, harisnyába vagy ezt utánzó színes zacskóba kapják. A Mikulás a rossz gyerekeknek nem virgácsot, hanem széndarabkákat hoz. Persze ez a gyakorlatban sohasem fordul elő, hiszen rossz gyerek nincs. Van azonban “szén” cukorból, ezt már találnak a harisnyákban. Az ajándékokat egy jóságos boszorkány a kötényéből osztogatja, a neve Befana. A gyerekek előző este tejeskávét és süteményt készítenek a szobába, hogy Befana jól lakhasson, ha arra jár. Január 6-án reggelre pedig megjönnek az ajándékok is, amelyek általában finom csoki és karamella.

Lengyelország

Egy nagyon szép szokással kezdődik a karácsonyi ünnepkör a lengyeleknél. 24-én este az eget kémlelik kicsik és nagyok, arra várva, hogy meglássák az első csillagot. Ez Lengyelországban a Betlehemi csillagot jelképezi, melyet ők Gwiazdkának neveznek. Aki először észreveszi a legelső csillagot, ezt kiáltja, ekkor a családtagok köszöntik karácsony ünnepét és egymást.

Fotók: pexels

The post A világ különleges karácsonyi szokásai appeared first on Reflex24.

Mindenki másképp csinálja: van, aki már szeptemberben gyűjtögetni kezd, lesi szerettei elejtett mondatait, figyeli a boltok kínálatát, és hónapokon keresztül őrizgeti a szekrény mélyén vagy az ágy alatt a megvásárolt meglepetéseket. Mások december 23-án róják a bevásárlóközpontok utcáit, az ő karácsonyi hangulatukhoz hozzátartozik a kígyózó sorokban álldogálás a pénztár előtt és az utolsó pillanatban lopva becsomagolt ajándék is.

Ajándékot adni és kapni is jó, de talán a saját örömünknél fontosabb az a meglepett, szeretettel teli pillantás, amit megajándékozott családtagunk küld felénk.

Megtalálni a megfelelő ajándékot azonban nem egyszerű. Persze a legkönnyebb praktikus dolgokat adni, de gondoljunk csak bele, biztosan háziasszonyi teendőire akarjuk emlékeztetni feleségünket, amikor megpillantja az új vasalót? És tényleg örül férjünk a kozmetikai csomagnak, főleg, ha tavaly is azzal ajándékoztuk meg? Sokan elmondták már, hogy nem feltétlenül drága ajándékra vágyunk, sokkal jobban örül mindenki egy apróságnak, amit kiötlője maga készített, esetleg egy olyan kedves meglepetésnek, ami egy közös emléket idéz fel. Az alábbiakban néhány ötlettel szeretnénk segíteni azoknak, akik még csak most kezdenek gondolkozni azon, mivel lephetnék meg családtagjaikat, barátaikat.

Nyilván legtöbben úgy gondolják, a nők mindig örülnek az ékszernek, egy parfümnek, ruhadarabnak. Ez így is van, de a nem megfelelő választással bizony kínos perceket is okozhatunk magunknak és a megajándékozottnak is. Nagyon jól tisztában kell lennünk az illető stílusával, ill. ruházat esetében a méreteivel is, hogy ne lőjünk mellé. A parfüm még kényesebb dolog, hacsak nem a kedvenc márkáját tesszük a fa alá. Jó választás lehet egy sál, kesztyű (persze, ha visel ilyesmit), egy finom bőrből készült pénztárca (állítólag a piros szín bevonzza a bőséget), egy illatos gyertya, különleges bonbon, karácsonyi díszpárna is.

Minden nő örülne például egy olyan, rekeszes tartónak, amelyben a tükrön heverő apróságait tarthatja, egy kedves kis csésze vagy bögre is az ajándékozót juttatja majd eszébe, egy puha pokróc pedig téli estéken a legjobb barátjává válhat. Mondjuk egy jó könyv vagy egy zenei cd társaságában.

A férfiak ajándéka már keményebb dió. Ugye senkinek sem jut eszébe zoknit, alsónadrágot és nyakkendőt tenni a csomagba? Vagy legalább tesz melléje valami ötletesebb ajándékot is? Szerencsés végiggondolni, mivel tölti az érintett úriember a szabadidejét. Szereti a focit? Vegyünk neki jegyet a kedvenc csapata meccsére (szigorúan a korona utáni időkre, már ha ezt meg tudjuk saccolni). Edzőterembe jár? Vásároljuk meg a bérletét a következő időszakra. A nyári estéket horgászással tölti? Keressünk egy poénos ajándékot ilyen témakörben. Sokan esküsznek arra, hogy a legjobb ajándék az élmény.

Ha már vannak gyermekeink, ajándékozzuk meg párunkat és magunkat egy kettesben töltött hétvégével (amennyiben ez megoldható nagyszülőkkel). Ha igazán jófejek akarunk lenni, foglaljunk le számára  egy bowling pályát, hogy a barátaival tölthesse az estét. Természetesen férfiak számára is nagyszerű ajándék egy szép könyv, a technika szerelmesei számára egy apró kütyü.

Csak arra vigyázzunk, nehogy a kütyü nyomogatásával töltse a szentestét.

Gyermekeink számára is hajlamosak vagyunk praktikus dolgokat vásárolni, vagy épp megvalósítani legtitkosabb álmaikat a 2000 darabos legóval vagy az emeletes babaházzal és bolyhos házi kedvenccel. Természetesen, miért ne? Jó lenne azonban, ha a gyerkőcök dobozából nem hiányozna egy nekik való könyv, egy társasjáték, amit aztán a  család közösen próbálhat ki. És persze ebben az esetben is ér élményt ajándékozni: állatkerti belépőt, színház- vagy mozijegyet.

Izgalmas dolog készülődni, ajándékokat beszerezni, csomagolni, rejtegetni, aztán a ragyogó arcokat csodálni, látni, ahogy szeretteinknek valóban teljesítettük apró kis kívánságaikat. Ne feledjük azonban, hogy a karácsony nem az ajándékokban, hanem a szívekben, és a szívből áradó szeretetben, a szeretettel teli együtt ünneplésben lakozik.

The post Mi kerüljön a karácsonyfa alá?- Ajándéktippek mindenkinek appeared first on Reflex24.

A csatai székhelyű Sólyom Gyermekei Polgári Társulás ünnepi összefogásra hív mindenkit, hogy minél több rászorulóhoz eljusson a segítség. A tavalyi évhez hasonlóan idén is karácsonyi adománygyűjtést szerveznek. A beérkező adományokat székelyföldi és felvidéki családok között fogják szétosztani, illetve székelyvarsági, zetelaki, oroszhegyi és máréfalvai napközi otthonok között, melyek a Böjte Csaba által létrehozott dévai Szent Ferenc Alapítvány kötelékébe tartoznak. Az idei évben szeretnék továbbá a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon árvaházat is támogatni.

Karácsony közeledtével az adományozási kedv is sokszorosan megnő. Ilyenkor mindenki más lesz egy kicsit, sokkal fontosabb lesz örömöt szerezni, adni, átélni az érzést, mint az év többi napján, amikor a napi rohanásban nincs idő észrevenni a nélkülözőt, belegondolni gyereksorsokba. Legalább ilyenkor egy kicsit mindenki jobb, szolidárisabb akar lenni, csodálatosan előjön ez az érzés, a karácsony misztériuma.

“Igyekezni fogunk az ajándékokat a legmegfelelőbb módon szétosztani, főleg oda eljuttatni, ahol arra valóban a legnagyobb szükség van. Nehéz sorban lévő gyerekeket, csonka családokat, árvákat támogatunk lehetőségünk szerint. Természetesen nemcsak Székelyföldön van rá szükség, hanem a felvidéki családok sem maradhatnak ki a sorból. Tisztában vagyok vele, hogy a  koronavírus-járvány anyagi megrázkódtatást jelent sokak számára, ennek ellenére remélem az idei évben is sikerül egy jól megpakolt furgonnal útnak indulni Székelyföldre”

– nyilatkozta a szervezet elnöke Okos Csaba

Milyen adományokat várnak?

Tartós élelmiszert (kristálycukor, liszt, rizs, mogyorókrém, májkrém, lekvár, méz, nápolyi, étolaj, bab, lencse, konzervek stb.), tisztító- és tisztálkodószereket (fogkefe, fogkrém, szappan, papírzsebkendő, fertőtlenítő, felmosó stb.), továbbá gyerekjátékot, írószert és iskolaszereket is szívesen fogadnak.

Mikor? Hol?

December 1-től 16-ig várják a gyermekeknek szánt adományokat a következő helyszíneken:

Csata, Fő utca 102.,  a hét bármely napján. Elérhetőség:  +421905065902

Farnad, a kultúrház hátsó bejáratánál hétköznaponként 10:00 és 14:00 között. Elérhetőség:  +421902064642

„ Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba. ” (Teréz anya)

The post Karácsonyi adománygyűjtés Böjte Csaba gyermekotthonai részére appeared first on Reflex24.

Hogyan indult a kezdeményezés?

Az elindítója Janka Galatová, egy nyitrai kismama volt, aki anyaszabadságát töltötte, gyakran látogatta édesanyját a kórházban. Azt tapasztalta, hogy sok idős betegnek nincs látogatója, elesettnek, magányosnak tűntek, ez nagyon elszomorította. Itt született meg benne az ötlet, hogy segítsen. Először a szociális hálón hozott létre egy csoportot, amihez egyre többen csatlakoztak. Első alkalommal harminc idős embert sikerült megajándékozni.

A második évben a szám 22 000-re nőtt, mivel országos szintű projektet hozott létre, ami Szlovákiában egyedülálló volt. Idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre az ajándékgyűjtő akció. A kezdeti 750 tagból több, mint 19 000 lett mára.

Hova kerülnek pontosan az ajándékok?

Az ajándékdobozok idősotthonokban, szociális intézményekben kerülnek szétosztásra. A kezdeményezésbe nemcsak egyénileg lehet bekapcsolódni, teret kapnak az iskolák, óvodák és a cégek is. Az iskolások, óvodások rajzolnak, illetve más kis ajándékokkal járulhatnak hozzá a projekthez. Legfőbb célja az ajándékozásnak az örömszerzés volt, hiszen sokszor ezen otthonok lakóinak egy része a karácsonyi ünnepeket is kénytelen az intézmény falai között tölteni. Számukra még értékesebb az ajándék. Persze azok is nagy örömmel fogadják, akik a szeretet ünnepét szeretteik körében élhetik át. A projekthez az idén is csatlakozott az ipolysági Cédrus idősotthon. Jómagam kapcsolattartóként veszek részt a kezdeményezésben és dolgozom együtt a csoport többi tagjával.

Milyen visszajelzéseket kaptak az évek során?

Tavaly is nagy sikere volt Ipolyságon a „dobozos akciónak”. Voltak olyan ajándékozók, akik már a csomag átadásakor érdeklődtek, lesz-e folytatás a következő évben. A környékbeli falvakból is szép számmal hozták a dobozokat. December 23-án került sor az ajándékosztásra az idősek otthonában.

Megható és torokszorító volt látni: hitetlenkedve nézegették az ölükbe tett, szépen becsomagolt ajándékdobozokat. Volt, aki megkérdezte: tényleg az egész doboz az övé? Gyerekes kíváncsisággal, izgatottan fedezték fel a csomagok tartalmát.

Sajnos az egész 2020-as év a járványról szólt. Befolyásolta-e bármilyen szempontból a kezdeményezést?

Ez az év azért is különleges és más, mert az idős emberek el lettek szigetelve családjaiktól, szeretteiktől és sok esetben nem is értik, hogy egy világjárvány változtatta meg az életüket.

Így még nagyobb a jelentősége az ajándékozásnak, amivel örömet szerezhetünk nekik, mosolyt csalhatunk az arcukra. Aki részt vesz a kezdeményezésben, segít abban, hogy minden otthon lakójának legyen ajándéka a karácsonyfa alatt…

The post Mennyi szeretet fér egy cipősdobozba? – interjú Hajdú Andreával appeared first on Reflex24.

Az Európa szívében élő keresztény népek karácsonykor Jézus születését ünneplik. Évszázadok óta ez a legszentebb és legmeghittebb ünnep a keresztény világban.  A népszokások az élet minden területére kiterjednek, így az ünnepek alatt is megjelennek a napi tevékenységek minden mozzanatában, de karácsonykor a szentestén teljesednek ki.

December 24-én, Ádám és Éva napján, a karácsonyi vacsora minden család életében a legfontosabb pontot jelentette, hiszen ekkor gyűlt össze a család minden tagja. Szép szokás, hogy az asztalra egy terítékkel többet tettek fel, ami annak a jelképe, hogy a család vendégül látja Jézust, aki akár egy betérő vándor vagy koldus képében is csatlakozhat a meghitt vacsorához. Az asztalt borító abrosznak is nagy szerepe volt, hiszen régen a hétköznapi paraszti asztalt nem fedte terítő, csak szentestén vették elő. A következő évben ezt az abroszt használták vetőabroszként vagy sütőabroszként, hogy bő termés legyen, vagy a kenyér finomra sikerüljön.

Az asztal alá sok helyen széna, szalma, gabona került, máshol fokhagyma is. Ezek elősegítették az állatok szaporaságát, illetve emlékeztettek a betlehemi szerény körülményekre, a fokhagyma pedig a  gonosz távol tartását szolgálta. Ez a nap az asszonyok számára ugyan dologtiltó napnak számított, de a sütés-főzés megengedett volt, hiszen csak így tudott elkészülni az ünnepi vacsora.

Az asztalra ezen a napon a böjt miatt az éjféli mise előtt nem került húsétel. A karácsonyi vacsorán nem hiányzott az alma, a dió, a fokhagyma, a méz, amit az emberek maguk termeltek meg. A palócok fokhagymát azért ettek, hogy egészségesek legyenek a következő évben. Minden családtag megtört egy szép diót, s ha egészséges volt, azt jelentette, hogy a jövő évben egészséges lesz az illető is, aki elfogyasztja. Ha rossz belű diót tört fel valaki, a következő évben betegséggel kellett számolnia. A karácsonyi almát mindig a családfő szelte fel annyi darabra, ahányan az asztal körül ültek, és mindenkinek el kellett fogyasztani az almaszeletet. 

A hagyomány szerint, ha valaki eltévedt az erdőben,  a karácsonyi vacsorán közösen elfogyasztott almára kellett gondolnia, és megtalálta a hazafelé vezető utat. Később a mézet már a karácsonyi ostyával ették. A diót egyes helyeken a családfő a ház négy sarkába dobta, ezzel megtisztítva a házat a rossz szellemektől. Az összegyűjtött karácsonyi morzsát elrakták, (ebbe belekerülhetett almahéj, dióhéj, aszalt szilva vagy bármilyen más aszalt gyümölcs maradék is), s ezt akkor vettek elő, ha valaki nagyon beteg volt a családba, és ebből főztek neki gyógyteát.

A karácsonyi asztalról nem hiányzott a mákos guba sem, amit meleg, édes tejjel öntöttek le, és a sok pici mákszem bőséges új esztendőt biztosított a családnak.  A gubát előző nap gyúrták meg az asszonyok. Egyes helyeken mákos tészta, diós tészta, esetleg keserű túrós tészta került a karácsonyi étkek közé. A hagyományos karácsonyi ételek közé tartozott a halászlé a hústilalom miatt, esetleg a gombás káposztaleves is. Néhány helyen derelye vagy karácsonyi kalács került az ünnepi asztalra, de főztek babot, lencsét, galuskát is.

Csak később vált hagyománnyá a rántott hal és a hagymás ecetes burgonya. A bejgli is tradicionális édességnek számít karácsonykor, legyen az diós, mákos, almás, de készülhet másféle töltelékkel is. A húsmentes étkezést az éjféli mise szakította meg, ami után december 25- én, Nagykarácsony napján már bőséges húsos étkek kerültek az asztalra. Ilyen hagyományos ételnek számított a kocsonya, amelyből nem hiányozhatott a füstölt hús sem, hiszen a füstölés az egyik legrégebbi tartósító módszer.  Az éjféli misén megláthatta a boszorkányt az, aki Luca napjától naponta készítette a saját Luca-székét, és a mise közben felállt rá. 

A hagyományos karácsonyfa állítás mellett sok régi szokás feledésbe merült már. Ilyen volt a regölés és a betlehemezés. A regölés egy ősi magyar hagyomány, amely a téli napfordulóhoz kötődik, és gyökerei a pogány magyar szokásokban keresendők. Házról házra jártak a férfiak, mert a néphagyományban a férfiember hozott szerencsét, bőség- és termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat.

Erre általában karácsony másnapján, december 26-án került sor. Hagyományos népi hangszerekkel, dudával, dobbal csengővel kísérték a mondókájukat. Hogy elmondhassák a jókívánságaikat, engedélyt kértek a gazdától, majd beköszönőt mondtak, és ezután következtek a jókívánságok. A jókívánság hozókat finom borral, pálinkával kínálták.

A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb többszereplős karácsonyi népszokása volt. Ez egy pásztorjáték, ami azt a történetet meséli el, amikor a kis Jézust meglátogatják a napkeleti bölcsek, vagyis a „három királyok”. A legényekből, férfiakból és fiúgyermekekből álló betlehemezők saját készítésű betlehemet vittek magukkal,  és  bekéredzkedés után előadták a születéstörténetet, majd a jókívánságokkal halmozták el a háziakat. A jókívánságokért cserébe a betlehemezőket is megjutalmazták

Ezek a hagyományok mára már szinte teljesen feledésbe merültek, pedig őseink életének szerves részét képezték. Az étkezéshez kapcsolódó hagyományok jobban benne maradtak a köztudatban,  ezeket adják tovább a szülők, nagyszülők a fiatalabb generációnak, hiszen karácsonykor, a hagyományokhoz híven,  még mindenhol összegyűlik a család, és  valamennyien körülülik  az ünnepi asztalt. Fontos, hogy ezeket a hagyományokat megőrizzük és továbbadjuk a felnövekvő generációknak is, hogy ne veszítsék el gyökereiket és hagyományaikat, amelyek egyedülállók és különlegesek.

Sámán Laura

The post Karácsonyi népszokások és hagyományok appeared first on Reflex24.