Az ipolyviski szószéket száz évvel ezelőtt, 1920-ban készítette Popellár Géza (1886-1959), ipolyviski kisbirtokos gazda. Popellár csupán harmincas évei elején járt, mikor megjárva az első világháborút Szibériába került hadifogságba.
A hadifoglyok fő feladata a fakitermelés volt. Szabadulása nem mindennapi módon történt. Elmondások alapján japán katonák segítségével társaival hajóra szálltak, így vette kezdetét a hazavezető út. A kalandos út utolsó állomása Olaszország volt, s innen már egyenes út követezett hazáig.
A távol eltöltött hosszú esztendők után hazaérkezve szülőfalujába, elhatározta, hogy Isten dicsőségére elkészítteti az ipolyviski Antióchiai Szent Margit plébániatemplom prédikálószékét.
A szószék alsó részén az alábbi felirat olvasható: „Isten dicsőségére. Készítette a Popellár család 1920.”
Az emelvény teljes magassága 4,55 méter. Öt relief díszíti a szószék kosarának alsó részét: az elsőn Máté evangélista, a másodikon Márk evangélista, a harmadikon a Magvető Jézus, a negyediken Lukács evangélista, míg az ötödik reliefen János evangélista látható.
Baldachin alsó részén a Szentlelket jelképező galamb kapott helyet, a tetején pedig Jézus, a Jópásztor szobor látható. A Megváltó vállán bárány nyugszik, kezében pedig pásztorbotot tart.
A templomunk arculata kissé megváltozott a történelem során. Az eddigi egyetlen legkorábbi fennmaradt fénykép a templombelsőről 1943-ból származik. Ekkor már 23 éve állt a prédikálószék.
A szentmisét az akkori liturgiához híven, háttal állva Könözsy Béla celebrálta. A hívekkel szembeni misézés 1965-től a II. vatikáni zsinati határozatával változott meg. A zsinatig a szentmisék latinul folytak, a zsinat után fogadták el a nép nyelvén való misézést. Addig csupán a prédikációk és az énekek szóltak a nép nyelvén.
A Popellár Géza által állíttatott szószéken, melyet a sekrestye felőli oldalról lehet megközelíteni, tartották a 30-40 perces prédikációkat. A szentélyt a főhajótól ma már csupán a diadalív választja el, viszont 1943-ban még látható a rács. A szentély bal oldalán 1943-ban még látható a Szűz Mária tiszteletére állított oltár, viszont ma már ez sem áll, helyét a Jézus Szíve oltár foglalja el.
A fából készült prédikálószéket feltehetően Selmecbányán készítették, napjainkig pedig templomunk egyik ékövének számít. Popellár Géza élete végéig hálás szívvel imádkozott Krisztushoz, amiért a sok évek borzalma után épségben térhetett haza szülőfalujába és szeretett családjához.
A második világháború után rendeződni látszódott az élet, melyet a kommunista államosítás tört ketté. A kisbirtokos családtól elvették állataikat, földjeiket, gépeiket.
A kor megpróbáltatásai után sem vesztették el a hitüket és a reményt. A jelen helyzetben előttünk is példaként kell, hogy szolgáljon.
Baka Anita
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok