Közelgő húsvét a „korona” jegyében

A húsvét a mozgó ünnepeink közé tartozik. A keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepe. Számos népszokás és hagyomány kötődik hozzá. Bár neve minden nyelven más és más, eredete azonban közös. A héber pészah szóból ered, melynek jelentése kikerülés, elkerülés.

A húsvétot negyven napig tartó böjt előzi meg. Megünnepléséről már a III. századtól kezdve vannak feljegyzések. Az ehhez fűződő szertartások közül már a középkorban kiemelkedett a feltámadás megjelenítése. A régi időkben húsvétkor bárányt, tojást, sonkát, kenyeret szenteltek, de volt, ahol barkát, bort vagy kalácsot. Az ünnephez tartozó legtöbb szokás azonban térségenként változott.  Az Ipoly mentén egy-egy szentelt tojást ketten ettek meg, hogy ha eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást. Húsvét második napja hétfő, a városokban a húsvéti locsolás, másutt a húsvéti korbácsolás ideje volt. Húsvét hétfőjén és fehérvasárnap volt szokásban a komatál küldése.

Az Ipoly mentén a leányok ilyenkor azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket.

Húsvéthétfő hazánkban ma is a locsolkodás napja. A vízzel való locsolkodás a keresztelésre utal. A vizet tisztító, termékenységvarázsló erővel ruházták fel. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat, bekopogtak, verset mondtak, majd meglocsolták a házban élő lányokat, asszonyokat. Ezért cserébe piros tojást kaptak. Hogy miért épp piros színű tojást adtak a legényeknek? Ez a szín egyrészt a szerelmet, az életet jelképezi, másrészt a legenda úgy tartja, hogy a keresztfán függő Krisztus vére lecsöppenve megszínezte az éppen ott imádkozó nő kosarában található tojásokat.

Ma már inkább csak a vicc kedvéért élünk e szokásokkal. Eredeti jelentésüket sokan talán nem is ismerik. Sőt, igazából egyre kevesebben élnek velük. A legtöbben már jóval az ünnep előtt eltervezik, hová mennek üdülni húsvétkor, s vannak olyanok is, akik, bár otthon maradnak, zárt kapuk és ajtók mögött, csendesen meghúzzák magukat. Kevesen vannak, akik húsvéthétfőn útnak indulnak locsolkodni. Ha mennek is, kizárólag a közeli rokonokhoz néznek be. A gyerekek pedig jobbára inkább pénzt várnak, mintsem piros tojást. Mint minden, ez is megváltozott…

Idén egy egészen különleges húsvétot élhetünk át, azonban különlegessége sajnos cseppet sem pozitív. A koronavírus-járvány magával hozta a rendeletet, miszerint március 8-tól egészen március 14-ig kijárási tilalom van érvényben. Ez azt jelenti, hogy a locsolkodás, a húsvéti rendezvények látogatása, kirándulás, családlátogatás szóba sem jöhet. 

Nehéz időszakot élünk át, amelyben ismét megmutatkozik, milyen furák is vagyunk mi, emberek. Most, hogy megtiltották nekünk a szabadon mászkálást, hirtelen szinte mindenki hagyományszerető és –ápoló lett. Azon siránkozunk, hogy nem mehetünk a gyerekekkel locsolkodni és húsvéti nyuszit simogatni. Nem látogathatjuk meg az összes rokonunkat. Most, amikor azt mondták nekünk, hogy nem szabad, most aztán csak ezekre a dolgokra vágyunk! Máskor mindent megadnánk azért, hogy egyszerűen csak elmúljon a húsvét, szép csendben, locsolók nélkül, most pedig teljesen megőrülünk a tudattól, hogy otthon, a négy fal közt, bezárva, látogatók nélkül telik majd az ünnep. 

Különös emberi tulajdonság ez, ami olyan, mintha belénk lenne kódolva. Akkor is, csak azért is azt akarjuk, amit éppen nem lehet. Most azonban az a legfontosabb, hogy lehetőségeinkhez mérten betartsunk minden óvintézkedést. Ne azon törjük a fejünket, hogyan bújhatnánk ki a korlátozások alól, hanem inkább azon, hogyan tarthatjuk be őket. Türelmesnek kell lennünk, egyszer ennek is vége lesz. S mivel nem mindegy, hogy hogyan lesz vége, ezért vigyázzunk magunkra és egymásra!

(Forrás: Magyar néprajzi lexikon)

Szlávik Cyntia

Címkék: 2020, húsvét, koronavirus, ünnepek