Rendőrként nő, nőként rendőr

Mi motivál arra egy fiatal nőt, hogy rendőr legyen? Már kislány korában is rendőrnek öltözött a jelmezbálokon, esetleg családi példa hatására öltött uniformist? Milyen szépsége és nehézsége van a rendőri hivatásnak? Hogyan éli meg egy nő, e férfias pálya nehézségeit? Interjúnkban az ipolysági őrmesternőt, Régi Andreát kérdeztük hivatásáról.

Mikor fogalmazódott meg Önben először a gondolat, hogy ezt a pályát válassza? Esetleg volt Ön előtt a családban példa, akinek a nyomdokaiba léphetett volna?

Először akkor jutott az eszembe, amikor gimnázium után a főiskolai jelentkezéseket töltöttük. A családom a közgazdaságtant javasolta, így ebbe az irányba indultam el. Elég hamar bebizonyosodott, hogy ez nem az én világom és váltottam. Következő évben beadtam a jelentkezésemet a Pozsonyi Rendőr Akadémiára, ahová sajnos nem vettek fel. De nem adtam fel, mivel már ekkor elkezdett körvonalazódni bennem a rendőri hivatás felé érzett elköteleződés. Ebben valószínű közre játszott az is, hogy a sógorom rendőr, sőt, az édesapám is rendőrként szolgált korábban. Kiakartam próbálni, hiszen mindig is fiús típus voltam. Jelentkeztem Bazinba, ahol elvégeztem a 9 hónapos, érettségivel végződő képzést.  

Hogyan fogadta a családja, hogy nőként a rendőrségnél szeretne szolgálni?

Családomnak nem tetszett, hogy rendőrnek akartam tanulni. De idővel megszokták, hisz mint már említettem, a családban volt már ekkor rendőr. Eleinte nagyon féltettek, de tudják, hogy megtudom magam védeni és talpraesett vagyok.

Hány éve teljesít rendőri szolgálatot?

Negyedik éve dolgozom rendőrként. 2017-ben léptem be a rendőrséghez és kezdtem meg a kilenc hónapos kiképzést. A gyakorlati időszakomat követően, október elsejével kezdtem szolgálatot teljesíteni Ipolyságon.

Jelenleg milyen pozícióban teljesít szolgálatot?

Jelenleg őrmesterként (szlov.: strážmajster) teljesítek szolgálatot. Januártól viszont már törzsőrmester rangot kapok (szlov.: podpráporčík).

Milyen lépcsőfokok vezettek idáig?

Miután beadtam Bazinba a jelentkezésemet, egy interjún vettem részt. Az interjút erőnléti vizsga, pszichológiai teszt és pszichológusi beszélgetés követte. Mikor ezeken átjutottam, kezdetét vette a 9 hónapos kiképzés.

Hogy élte meg a kiképzést? Milyen készségeket kellett elsajátítani a képzés során? Milyen lelki és fizikai feltételeknek kellett megfelelni?

Az interjú és a tesztek is Nyitrán zajlottak.  Az interjú során sok minden eldőlt, innen több jelentkezőt már haza is küldtek.  Olyan alap információkra voltak kíváncsiak, hogy mielőtt jelentkeztünk mivel foglalkoztunk, hogy van-e tetoválásunk stb. Az első benyomás volt a fontos. Második körben az állóképességet tesztelték. Az erőnléti vizsga során futást, hasizomgyakorlatokat kellett végezni. De az úszásra is nagy hangsúlyt fektettek.

A harmadik körben több órán át tartó pszichológiai teszten vettünk részt, ahol körülbelül 200 kérdésre kellett választ adnunk, fényképeket memorizálni és különböző feladatokat megoldani. A negyedik fordulóban, akik az előző köröket sikeresen teljesítették, konzultáción vettek részt egy pszichológussal, aki szakvéleményt állított ki arról, hogy az egyén megfelel-e a rendőri pozícióra. Ezek a lépcsőfokok nem voltak egyszerűek, végig nagyon oda kellett figyelni és koncentrálni. Ezt követően kezdődhetett csak meg a 9 hónapos képzés. Az oktatás nappali képzésben folyt hétfőtől péntekig. Reggelente uniformisban érkeztünk a tanórákra, ahol többek között jogot, tornát, lövészetet, bűnüldözést, közlekedés irányítást, kriminológiát oktattak. Hét közben tesztek, feleltetések voltak.

Végig fegyelmezett odafigyelést kívánt ez az időszak…

Igen, hiszen fontos a büntető törvények és a polgári jog tűpontos ismerete. Ez elengedhetetlen a mindennapi munkánk során. Kriminológián az elmélet mellett rengeteg gyakorlati tevékenység is volt, ide tartozott például egy helyszínről való vázlat elkészítése. Akár baleset, lopás, vagy egyéb probléma során fontos a pontos leírás elkészítése. Többek közt, mit láttunk, mikor kiérkeztünk, milyen az épület, kik voltak ott, egészen olyan apróságokig, hogy nyitva vagy csukva volt-e az ajtó.

Melyik állt Önhöz a felsoroltak közül a legközelebb és melyik a legtávolabb?

Teljes mértékben kijelenthetem, hogy a lövészet állt hozzám a legközelebb. Imádtam lőni.  De szerettem a tornát is, hisz futás előtte is az életem része volt.  Amit még szerettem az a bűnügyi képzés volt.

Az első pillanatok meghatározóak az ember életében. Mi volt a legelső rendőri fellépése? Milyen érzésekkel töltötte el?

Így igaz. Minden első nap meghatározó az ember életében, így az enyémben is. Eleinte nagyon izgultam. Már akkor is, mikor az autókat kellett megállítanom és igazoltatni a sofőröket. Nehezítő körülmény volt, hogy a szülővárosomban kezdtem, hiszen szegről végről a legtöbb embert ismerem, és ők is engem. A büntetés kiszabásakor ezt a szubjektivitást félre kell tenni. Viszont meghatározó tényező, amely emeli vagy csökkenti büntetés mértékét, az az, hogy az illető már korábban is elkövetett-e hasonló vétséget, vagy csupán egyszer történt kihágása. Mindig meg kell próbálni az igazságos döntést meghozni. Ismerős, nem ismerős, sajnos nem nézhetünk el komoly vétségeket, hisz minket is ellenőriz fedélzeti kamera.

Jelentett bármilyen nehézséget, hogy nőként próbált boldogulni egy jellemzően férfias pályán? Hogyan viszonyultak Önhöz a férfi kollégák?

Az első ipolysági női rendőr én voltam. Tartottam és féltem tőle. A kollégáimat akkor még nem ismertem, csupán néhányukat látásból. Rendőr képzőből jöttem, viszont, mint a legtöbb helyen teljesen más az iskola és a gyakorlat. A rendőr munkája 70%-ban papírmunkákból áll, amit sokan nem is gondolnak. Tartottam attól, hogy el fogom-e tudni készíteni a jelentéseket, feljelentéskor mindenre oda fogok-e tudni figyelni.

De szerencsésnek tartom magam, hiszen nagyon aranyos és segítőkész kollégáim vannak. Tanácsokkal láttak el és mindig számíthattam rájuk. Örömmel tölt el, hogy egy ilyen kollektívába tartozom, hiszen nagy ritkaság az, mi itt Ipolyságon van.

Hogy hogyan viszonyultak hozzám? Emlékszem, mesélték, hogy ők is izgatottan vártak. Látásból már ők is ismertek, de nem tudták mégis mire számíthatnak. Később elmondták, hogy pozitívan csalódtak bennem, hiszen gyorsan illeszkedtem be és gyorsan tanultam.

Mit gondol, mi motivál egy nőt abban, hogy rendőrnek menjen?

Nincs monotonitás, nincs egyforma nap. Mindig új szituációkat és új embereket ismerek meg.

Mit tart a rendőri hivatás szépségének?

A legjobb érzés a segítségnyújtás. Jó érzés, mikor lopás, betörés történik és az elveszett értéket visszatudjuk juttatni az érintettnek, vagy sikerül fülön csípni a betörőt. Megmaradt bennem egy eset, ami rámutatott arra, hogy még vannak becsületes és rendes emberek ebben a világban. Egy nap nem kis összeggel érkezett hozzánk egy illető, közölve azt, hogy valaki előtte szerette volna felvenni az összeget a pénzautomatából, de ott felejtette. Ő pedig behozta leadni a rendőrségre. Nem vágta zsebre. Mi elkezdtük a kivizsgálást, újra néztük a kamerafelvételeket értesítettük a bankot és szerencsésen sikerült kiderítenünk, hogy ki a pénz tulajdonosa. Jó volt látni az örömöt az illető arcán, mikor visszakapta az összeget.

Továbbá jó érzés, mikor baleset helyszínére elsőként sikerül oda érnünk, és segíteni tudunk a rászorulókon. Az öröm és a hála nagyon motiváló számomra.

Mint minden hivatásnak, úgy ennek is van hátránya. Mit tart a rendőri pálya nehézségének?

Nagyon kevés rendőr van. Kevesen jelentkeznek, mivel elrettentő az éjjelezés, a 12 órás műszakok, és nem könnyű az iskola elvégzése sem. Pszichikailag nagyon fárasztó, sokan csak azt látják, hogy autóban ülünk és megyünk ide-oda át a falukon. Továbbá, amit korábban említettem, eleve a munkánk nagy része papírmunkából áll. Fejben nagyon ott kell lenni, hogy mindig törvényesen járjunk el és helyes formában írjuk meg a papírokat. Nem szabad szétszórtnak lenni.

Nehézség az is, hogy ha egy ügy két olyan fél között van folyamatba, akiket ismerek. Minden hívás, ami 158-ra vagy 112-re érkezik, az a nyitrai központon keresztül jut el hozzánk. Így minket ők küldenek ki az adott helyszínre. Nekik erről a számítógépben van minden, így nekünk is hozzájuk kell visszajelezni és visszaküldeni a jelentéseket. Csak a törvény alapján léphetünk és annak megfelelően járhatunk el az ügyekben. Személyeskedésnek helye nincs.

De ide sorolhatnám a kihallgatásokat is, hiszen ezeket minél alaposabban kell lebonyolítanunk, nem szabad, hogy bármi is hiányozzon. Sok szinten meg kell felelnünk. Nem könnyű továbbá az éjjeles műszak sem, hiszen egész éjjel az autóban vagyunk, aludni nem szabad. Egy alkalommal van fél órás szünetünk, amikor ehetünk, viszont ezt is igyekszünk kihasználni és papírokat intézünk. Fontos, hogy megtanuljon a rendőr jól vezetni, hisz a műszakok alatt nagyrészt a falvakon át kell járőröznünk. Nekem ez nem probléma, hiszen imádok vezetni.

Meg van szabva az útirány, amerre menniük kell?

Igen. Előre megadott terv alapján kell egész éjjel köröznünk a falvakban. Ez a terv tartalmaz 10-15 perces megállópontokat, ahol megállunk és ellenőrzünk épületeket vagy sofőröket. De most ez is kitolódott, hiszen a vírushelyzet miatt ez akár 1 órás is lehet.

Került már rázós helyzetbe a munkája során? Kellett már lőnie?

Lőni még sosem kellett. De voltak rizikós szituációk, például amikor Korponáig üldöztünk egy autót, mert a sofőr nem akart megállni. De volt olyan bejelentés is, hogy egy illetőnél fegyver van, és oda szólt a riasztásunk. Tehát volt pár olyan szituáció, amikor benne volt a pakliban, hogy már hozzányúlok a fegyveremhez és lövök.

Milyen érzés ezzel az érzéssel naponta munkába járni? Gondol az ember arra, hogy vajon aznap milyen váratlan vagy akár veszélyes szituációba kerülhet?

Sosem gondolok erre. Nem is szabad. Sosem gondolok arra, hogy ma hazaérek-e, vagy hogy mi fog történni aznap. Szerintem ez jó hozzáállás, hiszen nem szabad bevonzanunk a rossz dolgokat. Én szeretek munkába járni, a kollektíva nagyon jó, ezért gyorsan el is szalad az idő. Utána pedig arra gondolok, hogyha vége a műszaknak, utána kipihenem magam.  

Mi tölti fel a hosszú műszak után?

Elsősorban a pihenés szükséges ahhoz, hogy feltöltődjek. Az utóbbi időben újra találtam időt a rendszeres futásra, amely mindig is közel állt hozzám. A párommal és a kutyámmal eltöltött hosszú séták is feltöltődéssel hatnak rám. És akár a legtöbb nő, én is nagyon szeretek sütni és főzni.

Miként hat a vírushelyzet a munkájára? Rendőrként hogy látja az emberek viselkedését a járványt illetően?

Nehezen viselik az emberek ezt az időszakot. Főleg a bezártság miatt. Talán ugyanannyi eset van, mint korábban. Nincs egyforma nap, van, hogy egy nap nyolc, de van, hogy csak egy esethez kapunk riasztást. Ezért nehéz megmondani, hogy a vírushelyzet miatt arányában több van-e. Most, hogy nincsenek nyitva a kocsmák, éttermek, teraszok, így a városi, falusi kinti verekedések lecsökkentek és persze még tart a kijárási korlátozás is (az interjú a korlátozások lazítása előtt készült – szerk. megj.).  Viszont van, hogy otthoni veszekedéshez vagy verekedéshez kell kimennünk.

Milyen tapasztalata volt azzal, hogy az esetekhez való kivonuláskor meglepetésszerűen reagáltak arra, hogy női rendőr érkezett?

Eleinte nagyon meglepődtek az emberek. Jellemző volt eleinte a kedveskedés. Dicsérettel igyekeztek elérni azt, hogy kedvezőbben alakuljon az adott szituáció. Bókoltak nekem, ezzel akartak megpuhítani. Verekedésnél főleg, hogy ne legyen problémájuk. Nehéz volt az elején ezt megoldanom, de úgy látom, hogy megdolgoztam azért, hogy respektáljanak. Sokszor a hangom bánta, de még ha nő is vagyok, muszáj, hogy respektáljanak.

Személyiségében mit változtattak azok az évek, amiket eddig rendőrként szolgált le?

Azt gondolom, hogy szigorúbb lettem. Ahogy már említettem az elején, a büntetéseknél izgultam és nehézséget okozott az eljárás. Nehezemre esett büntetni, főleg azokat, akiket ismertem. De volt olyan is, hogy egy idős bácsinál tapasztaltam kihágást, és ellágyult a szívem. De megtanultam az érzéseimet helyén kezelni, hiszen egyrészt magamnak sem akartam problémát, másrészt egyenlőek vagyunk, ha megbüntetem a fiatalt, az idősebbet is meg kell ugyanazért a kihágásért.

Amit még ki tudnék emelni az az, hogy megtanultam kommunikálni és különböző emberek nyelvén beszélni. Akár egy agresszív felnőtt, akár egy hisztériázó kisgyermek, akár egy kötekedő fiatalról legyen szó, helyén tudom kezelni őket. Nem mindegy kit, hogyan szólít meg az ember, a kommunikáció nem egyformán működik mindenkinél.

Időnként nem ipolysági, hanem zselízi, vagy akár lévai rendőröket is látni az ipolysági határátkelőnél. Elhelyezhetnek rendőröket vagy elrendelhetik, hogy egy ipolysági rendőr az ország másik pontjába menjen, ahol esetleg épp szükség van erősítésre? Hogyan működik ez az áthelyezés?

Igen. Akár most a határlezárások után, illetve focimeccsek alkalmával is elrendelhetik az erősítést. Ilyenkor megadják, hogy például Pozsonyba, Nagyszombatba, Zsolnára kell adott számú rendőr a lévai járásból. Ők döntik el, hogy mennyi Ipolyságról, mennyi Léváról stb. Engem is rendeltek már ki focimeccsre erősítésként a focihuligánok megfékezéséhez.

Hogy élte meg focihuligánokkal való találkozást?

Nyitrára rendeltek többedmagammal egy Zsolna – Nagyszombat között zajló focimeccsre. Miközben a szurkolók elkezdtek kivonulni a stadionból, addig bent a huligánok petárdázni és törni-zúzni kezdtek. Két méterenként felálltunk, felszerelve sisakkal és pajzzsal. Lovasrendőrökkel együttes erejével megkezdtük kinyomni őket a stadionból. Az adrenalin szintem a maximumon volt, és ezt csak tetőzte az, hogy sötét volt, csupán minimális világítással. A randalírozók már nem csak a berendezést, hanem a lovakat is ütötték. A huligánok közül volt, aki a földre került és sírva könyörgött. De rendőri közbelépéskor már nincs visszalépés. A parancs az volt, hogy eltávolítsuk őket a helyszínről és felnyomjuk őket a buszra. Szerencsére nem vagyok alacsony, megtudtam oldani az ilyen szituációkat is.

Ön még nagyon fiatal. Milyen céljai vannak még az életben?

Célom a főiskolai végzettség megszerzése. Jelenleg Losoncon tanulok menedzsmentet. A főiskolai végzettség mindig jól jöhet, az ember soha nem tudhatja, hogy mit hoz az élet és mikor lesz rá szüksége. A rendőri pályát 25 év után fejezhetem be, s még akkor is sok lehetőség áll előttem. A gasztronómia világa felé kacsintgatok, mert egyre jobban kezd érdekelni. Viszont jelenleg szeretnék feljebb kerülni a ranglétrán, amelyhez szintén előny a főiskolai végzettség és melynek feltétele egy 3 hónapos kiképzés is.

Mit tudna tanácsolni azoknak a nőknek, akik ezt a hivatást választanák?

Sokan kerestek meg azzal, hogy mit tudnék tanácsolni, hogy bejussanak a rendőr képző iskolába. Én mindig azt mondom, hogy fő a felkészültség, lelkileg és fizikailag egyaránt. Hiszen a tesztek is ezt mérik fel.  Tudni kell tiszta fejjel gondolkodni, itt nincs botlási lehetőség, merthogy a valós életben is sok múlhat azon, hogy nem tiszta fejjel vagyunk ott. Fontos a koncentráció. Ha nem koncentrálsz, nem jutsz be.

A fizikai felkészültségnél fontos a megfelelő erőnlét. A 12 perces futás vizsgán fontos, hogy minél több száz métert tudj lefutni. De az, hogy te még mit raksz hozzá, az már csak rajtad áll.

Aki szeretné ezt csinálni, az szeretni is fogja. Fontos az alkalmazkodás. Fontos az önuralom. A törvényeket kell figyelembe venni és azok alapján eljárni minden szituációban.

Címkék: Ipolyság, nő, rendőr