A trianoni békeszerződés megkötésének napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító törvényt 2010-ben fogadta el az magyar országgyűlés, melynek köszönhetően június 4-e nemzeti gyásznapból nemzeti ünneppé lett. Vasárnap Ipolyságon is megemlékezést tartottak a nemzeti összetartozás napján a 38′-as kopjafánál.
Az ünnepi beszédet Hajdú Ferenc Bence, a Szondy György Gimnázium tanulója mondta el, aki szónoklatában megemlékezett a 103 évvel ezelőtti eseményekről, az azt követő több évtizedes jogfosztottságról, a közösségünket máig sújtó asszimilációról.
“Az első világháborút lezáró békék nem csak Magyarországot feszítették keresztre, hanem előidézték a II. világháborút is, s olyan sorsot kölcsönöztek a felvidéki, benne az ipolysági magyarok számára, melynek része volt a kitelepítés, a lakosságcsere, a folyamatos rettegés, kiszolgáltatottság, jogfosztás, melyek hatásai máig is érezhetőek”
– fogalmazott a szónok, aki szerint 100 év után új ellenséggel kell farkasszemet nézni:
“Ma már nem a szomszédok, a szomszédos nemzetek, nem a többségi nemzet, hanem a széthúzás, a kultúra, a nemzeti identitás hiánya, a teljes érdektelenség okozza a legnagyobb kihívást nemzeti közösségünk számára. A mai kor magyar embere elhidegült a nemzeti szerepvállalástól, és inkább széllengette kalászként hajol oda, ahová a szél kívánja, elhidegült szívvel fordul nemzete felé, és ma már egy maroknyi magyar az, aki őrzi még azt a bizonyos lángot, amiről Reményik Sándor is énekel . Őszintén remélem, hogy ez majd a jövőben megváltozik
– hangsúlyozta, majd hozzátette:
“Talán majd, ha jobban, ha többen fogjuk akarni, hogy ez megváltozzon, hogy nemzetünk lángvivői új fényt gyújtsanak a szívekben, főleg a fiatalokéban, rávilágítva őket a nemzeti kultúra, összetartozás fontosságágra, és kiváltképpen ápolásra.”
A Szondy György Gimnázium tanulója elmondta: a trianoni eseményeken változtatni már nem tudunk, de egyet tehetünk, a gyászt váltsa fel nemzeti büszkeség, a magyarságunkhoz való ragaszkodás, a feltétlen hazaszeretet, a közösségért való munka.
“Az irány jó, 2010 óta június negyedike többé már nem a gyászról szól, hanem a nemzeti összetartozás ünnepe lett. A mi feladatunk, hogy a múlt romjaink szebb jövőt építsünk nemzetünk számára.”
Az ünnepi beszédet követően két magyar népdal csendült fel Fehérváry Flóra (Pongrácz Lajos Alapiskola) előadásában, majd az ipolysági szervezetek, intézmények képviselői elhelyezték koszorúikat a kopjafa talapzatánál.
A koszorúzást követően Bóna Sára, a Szondy György Gimnázium tanúlója szavalta el Mezey Katalin Két part című költeményét.
A rendezvény végén a megemlékezés résztvevői meggyújtották a kopjafa előtt elhelyezett mécseseket, majd közösen énekelték el a magyar himnuszt.
A rendezvény az ipolysági Csemadok szervezésében valósult meg!
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok