Az ízek és az emlékek megőrzése egy évtizeden át – Tízéves az ipolysági Bagetéria

Aki a retró ízekre vágyik Ipolyságon, az bizonyára Čeri Angelikát keresi, a jól ismert Bagetéria tulajdonosát, aki 10 éve vezeti saját kisvállalkozását. Életében számos kihívással szembesült, de sikerült megőriznie a vendégei bizalmát és hűségét, akiknek családias légkört és személyes odafigyelést kínál. Az alábbi interjúban Čeri Angelikát kérdeztem.

Mióta dolgozol vendéglátásban?

12,5 éve alkalmazottként kezdtem el dolgozni a vendéglátásban, ebből 10 éve a saját vállalkozásomat vezetem.  

Mi motivált, hogy belevágj egy saját kisvállalkozásba?

A munkahelyem megszűnése előtt sok vendég azt hitte, hogy enyém a hely, hiszen olyan odaadással csináltam, mintha a sajátom lenne. Mikor a főnöknőm bezárta a helyet, a vendégek kerestek, hiányoltak, bennem pedig már ekkor is ott motoszkált a gondolat egy saját kis bagettéria létrehozásának gondolata.

A sors pedig úgy alakította, hogy a munkahelyem megszűnése után négy hónappal valóra vált az álmom.

Milyen kihívásokkal kellett szembe nézned az induláskor?

Semmilyennel. Mindent tudtam, minden a kezemben és fejemben volt. Addigra már a teljes vendégköröm kialakult, csupán folytattam, amit korábban 2,5 évig csináltam.

Kik járnak hozzád?

Gyerekektől az idősebb korosztályig mindenki. Természetesen az elfogyasztott étel nem ugyanaz.  Az idősebbek inkább a lángosféléket és a bagetteket szeretik. A gyerekek a melegszendvicseket és a sültkrumplit kedvelik. Nekem sokat jelentett, hogy eleinte egy szórakozóhely mellett működtettem a vállalkozásom, aki ott megéhezett, betért hozzám, és visszajáró vendégemmé vált. Van, aki iskolásként, fiatalként járt hozzám, ma már családapaként gyermekével. Ma inkább a középkorúak és fiatalok körében vagyok népszerű.

Hogyan változott a kínálatod az évek során, mi a legnépszerűbb fogás?

Hamburger, bagett, lángos, hot-dog, hidegtálak, melegszendvics – ezzel a kínálattal kezdtem, majd bővítettem rántott karfiollal, rántott füstölt sajttal, palacsintával, kávékkal. Halas termékekkel is próbálkoztam. Gluténmentes zsemlét is behoztam a kínálatba.  

Észrevettem a vendégeimen, hogy az újdonságot kipróbálják, de mindig visszatérnek a megszokotthoz.  

Honnan szerzed be az alapanyagokat?

12 éve ugyanabból a pékségből rendelem az árut. A bagettek, a zsemlék, a kiflik minden reggel frissen érkeznek a magyarországi Bernecebarátiban működő Bernecei Pékségből. A fagyasztott árut 12 éve szintén ugyanattól a cégtől rendelem, de vannak új beszállítóim is. A sonkát, kolbászt helyben vásárolom.  Nálam fontos a minőség, ezért a prágai sonka elengedhetetlen, amelyet mindig frissen helyben szerzek be. A retró hangulatot szeretném megtartani, ezért olyan alapanyagokkal dolgozom, ami egyszerű, ilyen a tartármártás, a kecsup és a mustár.

Hogyan tartod fenn a vendégek hűségét és a versenyképességed?

Ki merem jelenteni, hogy az évek során sikerült egy családias légkört kialakítanom a visszatérő vendégeimmel. Ide mindig visszatérnek, mert úgy érzik, mintha otthon lennének, és ez a legnagyobb elismerés számomra. Emellett az alacsony áraknak köszönhetően mindenki megengedheti magának, hogy nálam egyen, így sokan rendszeresen visszajárnak.

Ez a hely nemcsak egy bagettéria, hanem egy kis közösség, ahol mindenki jól érzi magát.

Van olyan ételkülönlegesség, amit csak te készítesz Ipolyságon?

A közkedvelt „zapekankát” emelném ki, vagyis a melegszendvicset, amelyet a hagyományos változat mellett kolbászos és szalonnás verzióban is kínálok. A vendégeim abszolút kedvence, a magyarországi vendégeim már a szlovák nyelvű nevét is megtanulták, és úgy kérik.  

Milyen nehézségekkel, mélypontokkal szembesültél az elmúlt 10 év alatt?

Az elmúlt tíz év során számos kihívással és mélyponttal kellett szembenéznem. A koronavírus járvány mellett különösen nehéz volt figyelemmel kísérni a versenytársak bezárását, ami folyamatos bizonytalanságot okozott. Mind a nyitás, mind a zárás során félelemmel teli érzések kísértek, hiszen nem lehetett tudni, mi vár rám a jövőben.

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek az elmúlt egy évtizedben?

A legnagyobb sikerem a visszatérő vendégköröm. Ez azt jelenti számomra, hogy sikerült megtartanom őket, többségüket személyesen is jól ismerem, tudom, mi a kedvencük, és már a telefonszámuk alapján is tudom, mit kérnek.

Ez számomra óriási sikerélmény, és az, hogy ezt a kapcsolatot fenn tudom tartani.

Milyen szerepet játszik a családi vagy személyes életed az üzletvezetésben?

Szüleim támogatásával és segítségével tudtam átvészelni a kezdeti nehézségeket. Özvegyként egyedül neveltem a lányomat, és emellett egyedül végeztem a háztartási és családi feladatokat, valamint a Bagetéria vezetését. A szüleim Ipolyságra költöztek, hogy segíteni tudjanak. A családi összetartás nélkül nem tudtam volna megvalósítani a terveimet, ezért pedig a szüleimnek és a lányomnak tartozom köszönettel.

Hogy ünnepelted a Bagetéria 10 éves fennállását?

Április 25-én ünnepeltem a Bagetéria 10. születésnapját. A vendégeim számára 20 százalékos kedvezményt biztosítottam a vásárlásuk után. Süttettem egy bagett formájú tortát, és kínáltam alkoholmentes, valamint alkoholos pezsgőt, minden fogyasztás után egy szelet tortával kedveskedtem a vendégeknek. Az egésznapos program során ajándékokat is kaptam a barátaimtól.

Nagyon pozitív élmény volt számomra ez a nap.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Nincsenek határozott elképzeléseim. Egyelőre a gyermekem útját szeretném egyengetni, hiszen most érettségizett és a főiskola előtt áll, így inkább rá koncentrálok. Később majd gondolkodom azon, hogy milyen irányba haladjak. Hosszabb távon viszont van néhány elképzelésem, bizonyára sokan emlékeznek Ipolyság egykor ikonikus talponálló büféjére, a Docsár üzletre, ahol salátákat, gulyást, káposztalevest, vadast knédlivel vagy virslit kínáltak kedvező áron, főként munkásoknak és diákoknak. Bár akkor forgalmasabb volt a város és nagyobb volt az igény erre, most inkább a jelenlegi helyzetet tartom biztosnak. Reálisan látom az életet, és vállalkozóként elégedett vagyok azzal, amit sikerült elérnem.

Mi a legfontosabb dolog, amit az elmúlt tíz év tapasztalataiból megtanultál? Mit osztanál meg másokkal?

Az emberekhez próbálok mindig kedvesen viszonyulni, és az étel mellé egy-két támogató, kedves szót is adni. Minden egyes rossz tapasztalat, számomra egy jó lecke volt. Egy kedves fiatalember szerint nálam nincs olyan, hogy nem merem.

Ez a mondat motivál engem és azt üzenném másoknak, hogy ne féljenek menni az álmaik után, bátraké a szerencse.