Nevek, melyek nem merülnek feledésbe: bemutatták az ipolysági ortodox zsidó temetőt feltáró kötetet

2025. szeptember 10-én az ipolysági 43. Honti Kulturális Napok keretében hiánypótló könyv bemutatására került sor a Városi Könyvtárban. Kapusta Krisztina, a Honti Múzeum és Galéria munkatársának „Csend van…” című könyve iránt az érdeklődés óriási volt, a terem zsúfolásig megtelt.

A rendezvény bevezetőjében Pleva Bea, az ipolysági Városi Könyvtár igazgatónője hangsúlyozta, hogy a kötet nem csupán történelmi emléket őriz, hanem tisztelettel adózik annak a zsidó közösségnek, amely meghatározó szerepet játszott Ipolyság fejlődésében és életében. A szerző beszélgetőpartnere az ipolysági születésű Hunčík Péter pszichiáter, író volt, aki büszkén viseli az Ipolyság díszpolgára címet.

Hunčík Péter kérdésére válaszolva Kapusta Krisztina beszélt a kutatás motivációjáról. Mint elmondta, a véletlen indította el az úton: egy találkozás Goldmann Márta egyetemi tanárral, aki felajánlotta, hogy tanuljon közösségszervezést az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen (OR–ZSE). A fordulópontot Balogh István, a judaisztika tanszék vezetőjének, zsidó temetők motívumkincséről tartott előadása jelentette:

„Arra döbbentem rá, hogy az előadásban látott szimbólumokat már láttam mindkét ipolysági zsidó temetőben, ezért az előadás után kilátogattam a sírkertekbe, hogy most már „értő szemmel” is megvizsgáljam a motívumokat, sírfeliratokat. Egy minimális héber tudással le tudtam olvasni pár adatot, de nem ismertem a sírok mögötti emberi sorsokat”

– fogalmazott Kapusta Krisztina

Összehasonlítva a két ipolysági zsidó temetőt más temetőkkel, a szerző megállapította, hogy a helyi sírkertek szimbólumvilága meglehetősen szegényes. Mindössze négy szimbólum fordul elő, amelyek közül kettő – az áldást osztó kezek, valamint a kancsó és a tál – papi származásra utalnak. Megjelenik még a fűzfa és a Dávid-csillag, utóbbi csak az első világháború után.

A kutatás során meglepetések is érték az írót. Kezdetben sokkal régebbinek gondolta az ortodox temetőt, hiszen a hitközség már 1876-ban megalakult. A kutatáshoz elengedhetetlen volt a héber dátumok átkonvertálása a polgári időszámításra.

„Ebben az internet uralta világban ez már nem okoz nehézséget, hiszen több segédletet is találni a világhálón. Elég beírni a héber dátumot, azonnal megkapjuk a polgári időszámításnak megfelelőt. A dátumokat vizsgálva az derült ki, hogy a temető legrégibb síremlékét egy 1910 -es sírhely fölé állították”

– mondta Kapusta Krisztina.

A kutatás sürgősségét a temetőkre ható időjárási viszonyok is indokolják: a sírkövek és maga a temető állapota is rohamosan romlik. Az egyre erősebb szelek ledöntik a fekete gránit obeliszkeket, melyek lassan a földbe süllyednek. A vörös mészkő síremlékek fokozatosan erodálódnak, a vésetek évről évre nehezebben olvashatók. A könyv célja, hogy ne engedje az emlékezetvesztést és mivel a sírkertek még nem voltak tudományosan feldolgozva, komoly értéket képvisel az adatok rögzítése, nem csak a jelenben, hanem a jövő számára is.

A könyv kiadását a SIK Polgári Társulás támogatta, a rendezvényt pedig számos prominens személy, köztük Dr. Láng Tamás egyetemi docens, a lévai levéltár és múzeum, a tatai múzeum munkatársai, valamint az OR– ZSE hallgatói is megtisztelték jelenlétükkel.

A könyv címe, a „Csend van…” a kutatás szellemi magját rejti: a szerző a budapesti Kozma utcai temető egyik sírkövén olvasta a mondatot és mélyen megérintette, hiszen pontosan ez az érzés kerítette hatalmába, amikor az ipolysági ortodox zsidó temető néma sírkövei között sétált. Ez a csend kifejezi az eltűnt közösséget, amelynek leszármazottai már nem járnak vissza, hogy kavicsot tegyenek elődjeik sírjára. Csend van, mert a héber vésetek csak az őket értőnek mesélnek. Pedig az Ipolyságon nyugvó 101 elhunyt között olyan nevek szerepelnek, mint Polgár Ignác, Berczeller József, Berczeller Lajosné Fischer Ilona, Eichner Jakab, Ganzel Ármin, Liling Simon, Somló (Schwartz) Béla, Kulka László, Weisz Antal rabbi, Dekner Mihály, Schmidl Manó, akik egykor szerves részét képezték a város lüktető mindennapjainak, formálták Ipolyság arculatát, és szerepük volt a közösség fejlődésében. A temető csendje ma már az ő emléküket őrzi.

„Az ipolysági polgárokat pedig emlékezteti arra, hogy városunkban néhány évtizeddel ezelőtt élt egy tehetséges, tehetős, lokálpatrióta csoport. A sági ortodox zsidókról van szó. Nagy részüket megölték, és akiket megkíméltek a Soá borzalmai, azok mind egy szálig eltűntek a városból. Emlékezzünk rájuk. Hiányzanak”

– olvasható Hunčík Péter gondolata a könyv hátoldalán.