Romantika, klasszikus zene, zseniális cselekményszövés – Mörk Leonóra regényeiről

Gyakorlott olvasók, javíthatatlan könyvmolyok, csillapíthatatlan éhséggel rendelkező könyvfalók – ez talán ez egyetlen olyan „káros“ szenvedély, amelynek csak pozitív hozadéka van, kivéve, ha egy könyvesboltba tévedünk be, és bevásárlószatyrunk néhány kilóval nehezebb, pénztárcánk pedig néhány euróval karcsúbb lesz.

Bizonyára minden lelkes olvasónak megvan a maga könyvválasztási módszere. Ma már számtalan kritika olvasható a nyomtatott és online sajtóban, hasonló kedvteléssel rendelkező ismerőseink is tudnak ajánlani egy-egy remek alkotást, az igazi ínyencek pedig megérzésükre hallgatva zsákmányolhatnak könyveket kedvenc könyvesboltjukban. Ugye valamennyien éreztünk már olyat, hogy meglátva egy regényt, nagyot dobbant a szívünk: „Ennek ott a helye a könyvespolcomon!“ Bár egyre inkább terjed az e-book használata, úgy gondolom, aki még a nyomtatott könyvek idejében vált olvasóvá, nem tud lemondani a  könyv illatáról, tapintásáról, a lapozgatás öröméről.

Néhány héttel ezelőtt „megszólított“ Mörk Leonóra: A herceg és a lányka c. regénye, s azóta már a szerzőnő harmadik könyvénél tartok. Hogy mi a különleges a Nők Lapja újságírónőjének műveiben?

Személy szerint különösen kedvelem azokat a regényeket, amelyek régi korokba vezetnek vissza, de a történet keretét a jelenbe helyezi a szerző. Jelen esetben három jól elkülönülő cselekményszálat és idősíkot követhetünk nyomon három különleges hősnővel: Friedával 1811-ben, a berlini Hohenzollern-kripta sejtelmes belső terében találkozunk először, majd következik 2000-ben Erika, 2019-ben pedig lánya, Nóra (Leonóra) szerelme. A főhősnő mellé természetesen dukál egy erős férfialak is, a karizmatikus Luis Ferdinand herceg személyében, aki amellett, hogy remek katona, szenvedélyes zenész, aki előszeretettel játssza a kortárs zeneszerző, Beethoven műveit. A szerző mesterien szövi a történetbe a zeneirodalom zsenijének remek alkotásait, s az olvasó egyszer csak azt veszi észre, hogy maga is Beethovent hallgat.

Szintén Németországba, Weimarba kalauzol az írónő következő regénye, A Hellinger-Madonna. Ezúttal a műkincs-kereskedelem és a képzőművészet fonódik össze a két hősnő, a 19. század végén élt Katharina, és a napjainkban egy fájdalmas csalódást feldolgozó dédunokája, Kata életében. A család sorsát egy sötét titok pecsételi meg, a nők valamennyien viszik magukkal ezt a terhet. Ezért is próbálkozik Kata a Hellinger-féle családállítással. Majd  a titok nyomába ered, ahol a jóképű Johannes segít neki felderíteni a családi festményt övező rejtélyt.

Hasonlóan izgalmas témát boncolgat a Lány igazgyöngyökkel c. regénye is, amely főszereplője, Márti, a drezdai királyi kincstár barokk igazgyöngy-figuráinak, illetve egy számára kedves festménynek a történetét kutatja, mely egy 18. századi magyar nyelvű napló oldalain látszik kibontakozni.

A szerző regényei nemcsak élvezetes olvasmányélmények, de remek művészettörténeti és történelmi kitekintést is nyújtanak, olyan művészeti alkotások történetét ismeri meg az olvasó egy izgalmas történetbe ágyazva, amelyekről eddig valószínűleg nem is hallott. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a meglepő fordulatokban bővelkedő romantikus regényeket.

Címkék: irodalom, Mörk Leonóra, recenzió, regény