Mutasd a tetkód, megmondom ki vagy!

Napjainkban már teljesen természetes lett, hogy az számos ember testét tetoválás díszíti. Annak ellenére, hogy ez egy életre szóló jel marad, egyre többen varratnak magukra valamilyen motívumot. Elmúltak azok az idők, amikor a tetoválás a megbélyegzés vagy a rossz életvitel jele volt. A kíváncsiságomat a téma iránt, hogy miért készül valakinek egy-egy tetkója, magyaroszági barátunk tetoválása keltette fel bennem. Lássuk, hogy riportalanyaink milyen indíttatásból varratták magukra a testüket díszítő tetkókat!

Róm Gábriel, húsnagykereskedő/zenész, Palást (Budapest)

18 éves koromban kezdtem tetováltatni. Igazából, rockzenészként színpadiasabb, vagányabb külsőre vágytam. Igaz, alig maradt már az eredeti tetoválásokból, idővel, ahogy javult a festékkínálat, színesebb tetkókra cseréltem a régieket. Az itt bemutatott is egy régebbi tetoválás “feltupírozása”. A karomon a két hangszerem: a hegedű és a gitár mellett, hangjegyek és kottasorok láthatók, “trash polka” stílussal dúsítva.

Manapság már teljesen normális, ha van tetkója az embernek, ha szép a mű, abszolút dísze a testnek. Régebben a bőséges “rajzokkal” ellátott embereket a közhiedelem börtönviselteknek titulálta. Ma már több ügyvéd vagy orvos ismerősöm is évek óta bővíti a “galériáját”. Ha azt mondják nekem, “hogy fogsz majd kinézni öregen, ráncos testtel, “összevarrva”, csak annyit mondok: – A Tiéd is ráncos lesz, az enyémen legalább a tetkó javít majd!

Bodnár „Bubi” Gábor, szállodavezető, Magyarország

Számomra a hátamon lévő tetoválások nagyon sokat jelentenek. Tetoválásomat Csiky Antal készítette. Munkám során rengeteg vendéggel találkozok, akinek papírjain Szlovákia, Románia stb. szerepel, mégis magyarul beszélünk és ugyanazt érezzük. Amiért őseink megharcoltak, amit felépítettek, egy tollvonással keresztülhúzták. Egy szív egy vér, mégis határ van köztünk! Ki szomszéd, testvér volt, mára határontúli magyar.

Én büszkén vállalom, hogy magyar vagyok és minden felvidéki, délvidéki, kárpátaljai stb. testvéremnek is büszkén kell vállalni: „Mi egy vérből valók vagyunk”! Ferencváros szurkolóként rengeteg határon túli barátunk, testvérünk van, akikkel tartjuk folyamatosan a kapcsolatot …. határtalanul! Lehetnek határok, lehetnek szabályok, de a szív diktál! Ezeket a tetoválásokat büszkén viselem határon innen és túl. Büszkén vállalom, hogy magyar vagyok, és ezzel kifejezem együttérzésemet a határontúli magyarokkal szemben! A tetoválás nincs befejezve. Magyarország vonalain belül a vérszedődés lesz majd még látható, amely a hagyomány szerint a magyarság első alapszerződése volt.

Balogh Erika, óvónéni, Felsőszemeréd

Nekem két tetoválásom van, mindkettő az alkaromat díszíti. A jobb kezemen a két fiam neve van a végtelen szeretet jellel. Ezt a tetoválást a férjemtől kaptam ajándékba a 15. házassági évfordulónkra. Ezt Budapesten varrták rám.

A bal karomon egy méh található, ezt most pár hete tetováltattam magamra Léván. Az első tetoválásom, a fiaim nevével, a szeretetem, ragaszkodásom és büszkeségem kifejezése a gyerekeim iránt. 

A méh pedig az összetartást szimbolizálja a családban és a természet iránti szeretetet. A tetoválásaimra szemtől szembe nem kaptam negatív megjegyzéseket, de a hátam mögött biztos akadtak olyanok, akiknek nem tetszett. De „az én testem, az én döntésem.” 😊 A családomnak, barátaimnak tetszett. Én úgy gondolom, hogy nem fogom megbánni azt a döntésemet, hogy tetováltattam. Számomra a tetoválás egyfajta művészet, önkifejezési forma.

Címkék: körkérdés, szimbólum, tetoválás