Körkérdés: Hogyan értékeled a magyar labdarúgó-válogatott továbbjutását?

Múlt csütörtökön nem mindennapi izgalmak és örömök hullottak a futballrajongók ölébe a magyar válogatott jóvoltából. Valószínű, hogy évekkel később is emlegetni fogjuk még a meccset. Most, alig egy hét távlatából tekintsünk vissza, hogyan is zajlott a szurkolás azon a legendás estén, mit is eredményezett az a két gól a meccs végén?

Mácsadi Balázs, Farnad

Ez a győzelem kimondottan fontos volt ezekben a nehéz időkben. Végre megtelt a légkör pozitív energiával, ami hatással van az egész nemzetre, hiszen a facebook bejegyzések pillanatok alatt megszaporodtak az örömtől. Ettől már csak az okozott volna nagyobb boldogságot számomra, ha a románokat búcsúztatjuk az izlandiak helyett. Szívem szerint a csodálatra méltó új Puskás Arénában szurkoltam volna ki a győzelmet mind az 68 ezer honfitársammal karöltve. Remélem az EB-n sikerül legalább egy meccsre eljutnom. Felejthetetlen élményt jelentene látni, ahogy Ronaldóék, vagy a franciák elvéreznek Budapesten. Hiszen tudjuk nagy versenyt fognak vívni mögöttünk a második helyért, amihez persze a németeknek is lesz 1-2 szavuk. Bizakodjunk, hogy mihamarabb véget ér a járvány és júniusban 12. játékosként 90 percen keresztül sikerül a győzelembe hajszolni nemzeti csapatunkat.

Karaffa János, egykori felsőtúri plébános

Az „Év mérkőzésére”, akárcsak minden DAC-meccsre, ahova a ministránsokkal járunk drukkolni, ezzel az imával készültem: „Légy Te a csapat tizenkettedik játékosa, és vezesd el őket egykor az örök győzelemre!” A szurkolást ezúttal családi körben, szüleimnél végeztük, testvérem a családjával szintén a közelben drukkolt, bizakodó hangulatban vártuk a továbbjutást. Az eredményért sokáig izgultunk, de nem adtuk fel a reményt, hogy vert helyzetből is fordítanak a magyar srácok. A magyar szentek és boldogok, akiket november 13-án ünnepeltünk, már ezen az estén is közbenjártak a válogatottért. A „Mennyei Szurkolótáborunk” pedig eléggé népes, és ez is a mi malmunkra hajtotta a vizet. Az izlandiak is elismerést érdemelnek. Talán azért voltak ilyen állhatatosak a küzdelmekben, mert nemzeti himnuszukban ők is Istenre bízzák magukat, akárcsak mi, magyarok. Az izlandi himnusz szövege ugyanis ez: “Ó hazánk Istene, ó Istenünk országa! Áldjuk neved csodás fenségét, a mennynek fénye ékesíti koronád, seregeiddel a végtelen időben!”

A mérkőzés erőt adott ahhoz, hogy felkészüljünk a nehezebb küzdelemre az EB-n is. Hiszen ott igazi óriásokkal kell megküzdenünk: németekkel, portugálokkal, franciákkal. Úgy, mint egykor Dávidnak az óriás Góliáttal! Ki fogadott volna rá előtte? De Dávid mégsem lépett a „ringbe” feltartott kézzel, hanem beleállt a meccsbe és győzött Isten segítségével! Bízom abban, hogy a balsors azért nem mindig tépi a magyarokat, s “a víg esztendő” eljöhet még a szörnyű vírusos év után is, ha az Úrra bízzuk magunkat!

Hajrá magyarok! Hajrá DAC!

Belák Adrián, Ipolyvisk

Már a mérkőzés előtt éreztem, hogy egy nagyon izgalmas párharcnak lehetünk majd a tanúi. Ennek ellenére messze túlszárnyalta elvárásaimat. Elég korán vezetést szereztek az izlandiak. Ezt követően már nagyon izgultunk mi lesz a nemzeti csapat sorsa. Helyzet itt, helyzet ott. Már a végjáték ment, amikor jött az őrült hajrá a magyaroktól. Torkunk szakadtából ordítottunk: Góóól! Órákig nem tudtam aludni, annyira sok volt bennem az adrenalin. Kellett egy kis idő ameddig felfogtam a történteket. Persze utána megláttam a csoportot, amely majd vár rájuk. Egy igazi „halál csoport”. Bár soha nem írnám le őket előre. Bármi történik majd az EB-n, büszkék lehetünk a csapatra.

Címkék: ankét, EB 2020, körkérdés, magyar válogatott, továbbjutás