Zselíz szerepe a Rákóczi-szabadságharcban

Zselíz 1709-től kapott szerepet a Rákóczi-szabadságharcban. Érsekújvár az egyik legbiztosabb kuruc bástyája volt Rákóczi hadának, mely által szinte az egész Felföldet Pozsonytól Nyitráig ellenőrzésük alatt tudták tartani. Az újvári erőd utánpótlásának biztosítását pedig a Garamon átkelve látták el gázlókon vagy hidakon keresztül. Egy ilyen kapcsán írta be magát Zselíz a szabadságharc történetébe.

A zselízi híd építésének szükségessége onnan indult, hogy 1709 elején nagyobb mennyiségű élelmiszer- és hadiszállítmánnyal kívánták megtámogatni az érsekújvári erődítményt, melynek eljuttatását három útvonalon hajtották végre. Az egyik ilyen garami átkelés helyszínéül éppen Zselízt jelölték ki, ahol ekkor ugyan nem volt híd, de a befagyott Garam adottságai lehetővé tették a nagyszámú sereg és a rakomány átkelését. A hadműveletre Károlyi Sándor kuruc főkapitány is felérkezett a tiszántúli hadakkal, hogy a szállítmány javát maga kísérje.

A Vasárnapi Újság 1866-os cikke szerint az első alkalommal február 9-én keltek át Zselíznél így a Garamon, s még aznap egészen Farnadig nyomultak előre. A másik két hadoszlop főleg a figyelemelterelést szolgálta. Az egyik Zselíztől északra Barsnál (ma Óbars és Újbars) kelt át a Garamon Galántai Balogh István vezetése alatt, hogy Nyitra és Tapolcsány felé vezesse félre az ellenséget, a másik dandár pedig Ebeczky István vezérlete alatt a csatai hídon kelt át. Ők ugyancsak egyenesen Érsekújvár felé vonultak, így elsőként is értek célba.

A művelet sikeresnek bizonyult, ezért azt többször is megismételték, illetve a Garam és Zsitva között lévő falvak felhalmozott élelmét is Újvárban raktároztak el. Időközben az olvadás miatt az átkelés ellehetetlenült, a labancoknak pedig február 23-án sikerült lerombolni a csatai hidat is, így az ellátás biztosítása ellehetetlenült. Ezért Károlyi Bottyán Jánost megbízta egy garami hajóhíd megépítésére Zselíznél. Az új híd kivitelezését pedig Zsámboki Nagy István ezredesre bízták, mely április 29-ére el is készült. Thaly Kálmán Bottyán János tábornok élete s hadjáratai című mű szerint a pontonhíd annyi hajóból állt, hogy a Garamot egymás mellett kétszer is áthidalhatta. Két partján hídfősáncokat készíttettek, melybe 1200 hajdút és számos ágyút vezényeltek Csajághy János vezetése alatt. Ennek értelmében folytatódhatott az ellátmányszállítás, ami ellen április 30-án a császáriak rögvest támadást is indítottak.

Sigbert Heister és Franz Paul Wallis Mocsonokról 3000 katonával, Bruckenthall Esztergomból 1500-zal igyekezett megakadályozni a rakomány célba jutását. Viszont Bottyán és Ebeczky 4000 huszárral két oldalt fedezve Károlyit sikeresen visszaverték az osztrák próbálkozást. A kuruc kapitány sikeresen célba jutatta a felpakolt 200 szekeret, 3000 lovast és 1000 gyalogost.

A sikeres hadművelet után nem sokkal a zselízi hidat vitézül védő Csajághy május 2-án kelt levelében viszont már a híd felszedését sürgeti, mivel az itt őrséget képező hajdúkra Dévény és Fülek térségében lenne nagyobb szükség. A Rákóczinak címzett levelében emellett azzal érvel, hogy a Garam hamarosan leapad és ismét használhatóak lesznek a gázlói átkelésre. Ezért pár nappal később az amúgy is kettős híd nagy részét fel is szedték, csak pár nagy kompot hagyva ott, hajóit visszavitték Szécsénybe, a hídfősáncokat pedig elhagyta az őrség – véli Garamszeghy Sándor az 1866-os keltezésű cikkben.

A nyár folyamán viszont újra szerepet kapott a zselízi híd, amikor a császáriak elindították előrenyomulásukat Zólyom irányába, amit a kuruc hadvezetés éppen az Érsekújvár-Zselíz vonalon kívánt feltartóztatni. A zselízi és környékbéli kuruc csapatösszevonásokban Püspöki Nagy Péter szerint a stratégiai szempontokon túl bizonyos magánérdekek is feltűnnek, hiszen az Eszterházyak ekkor már több mint száz éve birtokolták az itteni uradalmat. Közülük a zólyomi ághoz tartozó Eszterházy Antal, István és Dániel magas rangú kuruc tisztek voltak (E. István generális volt). De például Ebeczky Istvánnak is volt háza Zselízen.

A katonai helyzet ugyanakkor már nem a kurucok elképzelései szerint alakult. Június 9-én úgy a zselízi, mint a párkányi hidat a császáriak három katonai különítménye elfoglalta Georg Wilhelm Löffelholz von Colberg tábornok vezetésével. A csapatokat viszont rövidesen tovább is vezényelték, és bár Pálffy János császári főparancsnok a zselízi erődbe 13 ezer osztrák katona érkezését várta, Rákóczi hadvezérei még ezelőtt léptek.

Ebeczky István július 18-án az érsekújvári kuruc őrség segítségével Zselízről és környékéről elvitt minden gabonát. Majd egy hónappal később, augusztus 18-án a kurucoknak sikerült is behatolni a zselízi erődbe, és elvinni onnan az osztrák hadsereg hadifelszerelésének egy részét. Részben ez miatt is haladtak tovább innen a császáriak október 18-án.

Pálffy és Heister hadai éppen Zselíz mellett egyesültek, hogy közös támadást indítsanak a bányavárosok ellen. Az ezt megelőző napon, október 17-én viszont még felgyújtották a zselízi pontonhidat, illetve annak maradványait.

Legközelebb csak 1912-ben épült újfent híd Zselíznél a Garamon, ám az már komolyabb acélszerkezetű lett a Zselízi Uradalom szolgálatára, az Ernestina nevet viselte. A sors furcsa fintora, hogy ezt is németek tették tönkre, 1944. decemberében.

Címkék: Rákóczi, szabadságharc, történelem, Zselíz