A legtöbb nő szeret táncolni. A férfiak sokszor ódzkodnak tőle, de azért közülük is sokan szívesen lépnek a táncparkettre. A tánc egy egészen különleges tevékenység. Nem egyszerű sport, sokkal több annál. Nem csoda, hogy a jeles napok közt is helyet kapott.
A tánc világnapját világszerte minden év április 29-én ünnepeljük. Az ünnepet 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre. Időpontját Jean-Georges Noverre francia táncművész és balettmester, az egyetemes táncművészet megújítójának születésnapjára tették.
Jean-Georges Noverre 1727. április 29-én született Párizsban és 1810. október 19-én hunyt el Saint Germain en Laye-ban. Svájci származású szülei katonai pályára szánták fiukat, ennek ellenére Noverre kitartott álma mellett, s táncos lett belőle. Sok nehézséggel és akadállyal kellett szembenéznie, de egyszer sem hátrált meg. Sokáig nem kapott a tehetségének megfelelő állást, kitartásának azonban végül mégis meglett a gyümölcse. Olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Mozart, Gluck és François Granet. Közel 150 balettlibrettó született meg általa, melyeket többnyire olyan neves írók drámái alapján írt meg, mint Molière, Voltaire, Diderot, Corneille és Racine. 1760-ban írta meg legismertebb művét, „Levelek a táncról” címmel, mely egykor forradalminak számított. Sikerességét mi sem mutatja jobban, mint, hogy például Mária Terézia hívására Bécsbe utazott, ahol Marie Antoinette táncmestere lett. XV. Lajos halála után visszatért Franciaországba, Marie Antoinette pedig kinevezte a Párizsi Opera élére.
Noverre egy alkalommal ezt írta Voltaire-nek:
„Elszántam magam, hogy új irányt adjak a táncművészetnek. Éreztem, hogy a balettben is lehet költőit alkotni, mellőztem a szimmetrikus alakzatokat, s a lábak és karok mechanikus mozdulataihoz az ember egész testi-lelki mivoltának mozgását kapcsoltam.”
A tánc világnapjának célja a tánc népszerűsítése. A tánc örömet okoz, az önkifejezés egyik legjobb formája, közösségformáló hatású, továbbá nem elhanyagolhatók azon élettani hatásai sem, miszerint endorfint termel, vagyis örömet okoz és csökkenti a stresszt. Minden műfajnak megvan a maga sajátossága, jellemzője, jótékony hatása. Ott van például a hastánc. Kevesen tudják, hogy ez nem csupán arról szól, hogy szép hölgyeket nézhetünk a színpadon. A körkörös csípő- és a hullámzó hasi mozgás fokozza a medence vérellátását, ami az egész szervezetre jótékony hatást gyakorol. A sajátosságokat tekintve, nézzük csak meg a tangót! Nincs is még egy olyan tánc, ami akkora szenvedéllyel bírna, mint a tangó. A táncosok között izzik a levegő, a lágy romantika keveredik a vad szenvedéllyel. A mozdulatok erőt sugallnak, egyszerre van meg bennük az odaadás és a harag. Egyszerűen csodálatos!
A tánc olyan eszköz, mely során szavak nélkül fejezhetjük ki érzéseinket. A testünkkel kommunikálunk, a mozdulatainkkal mondjuk el, amit szavakkal tán nem is tudnánk kellőképp megfogalmazni. Ahogy a táncosok egymáshoz simulnak, megérintik a másikat, ahogyan egymás szemébe nézve tudják, a másik épp mire gondol, hogy mindenféle instrukció nélkül képesek követni egymást – mindez maga a csoda.
Persze tánccal nemcsak a pozitív érzelmeinket, de a negatívakat egyaránt kiadhatjuk. Egy-egy mozdulatban ott van a harag, a bánat, a szomorúság és a fájdalom is. Könnyek és szavak nélkül mondhatunk el mindent.
A jelenlegi krízishelyzetben sajnos nincs túl sok lehetőségünk, hogy közösen ünnepeljük meg e napot. Ugyanakkor, ha tarthatunk minikoncertet a lakásunkban, akkor miért ne perdülhetnénk táncra otthonunkban? Elvégre is, a karantén-koncertekhez karantén-táncosok is dukálnak… 🙂
Szlávik Cyntia
Nyitókép: pexels.com
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok