Bébiszittereket csinálnak a pedagógusokból?

Most már tényleg végleges a döntés. Bár egészen eddig bíztam benne, hogy az okos embereink meggondolják magukat, ők azonban mégis kitartanak az ötletük mellett. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, nem pendülök egy húron az oktatásügyi miniszterünkkel…

Az oktatásügyi miniszter és a kormányfő úgy határozott, júniusban önkéntes alapú iskolalátogatást vezetnek be. Ennek még a hangzása is furcsa. Sok minden működik manapság önkéntesen, de már a tanulás is ezek közé tartozik? A rendelet szerint az újranyitásról az oktatási intézmények fenntartói döntenek, illetve mostanra már döntöttek is. Ahogyan mostanra a szülőknek is kötelessége volt eldönteni, szeretnék-e, hogy gyermekük június elsejétől visszatérjen az óvodába vagy iskolába. Szóval, már mindenki elmondhatta a véleményét, kivéve a pedagógusokat. Őket vajon ki kérdezte meg arról, hogy állnak ehhez a dologhoz? Van egy tippem: senki. De remélem, tévedek…

Tehát jövő hét hétfőn újra megtelhetnek gyermekzsivajjal a tantermek és az ovik.

A szülők mindkét táborát teljesen megértem. Azokat is, akik úgy döntöttek, iskolába küldik csemetéjüket, és azokat is, akik a helyzettől való félelemtől nem merték ezt meglépni. Meggyőződésem, hogy ebben a helyzetben nincs se jó, se rossz döntés. Csak döntés van.

Az iskola- és óvodalátogatásnak komoly feltételei, betartandó óvintézkedései vannak. A kérdés már csak az, mégis hogy kivitelezhető mindez aprócska gyermekek körében? Az óvónőknek például kötelessége bebiztosítani a gyermekek közti megfelelő távolságot játszás, étkezés és alvás közben is. Akinek gyermeke van, az bizonyára tudja, hogy ez szinte egyenlő a lehetetlennel. Mégis mi az elképzelés? Egymástól két méteres távolságokban, egyedül fognak üldögélni a kicsik?

Az alapiskolákban elsőtől az ötödik évfolyamig érinti e rendelet a diákokat. A maximális osztálylétszám nem haladhatja majd meg a 20 főt. Ezzel talán még nincs is baj, teljesíthető kérés. Van itt még azonban más is. Példának okáért, napi négy tanórájuk lehet a diákoknak, és a tanároknak gondoskodniuk kell arról, hogy minél több időt töltsenek a szabadban. Négy óra eleve vajmi kevés, hát még ha az idő nagy részét az udvaron kell tölteniük… Mire jut idejük? Bár, talán olyan sok idő nem is kell, hiszen mivel nem kötelező az iskolalátogatás, az új tananyagok átvétele szinte ki van zárva. A legtöbb iskola úgy döntött, a június az elmúlt hónapok anyagainak ismétlésével telik majd. Betartva a távolságot, a folyamatos fertőtlenítést és még sorolhatnám. Szóval, a következtetés, amire jutottam, ennek az egy hónapnak a tanulás szempontjából az ég egy adta világon semmi értelme nem lesz.

Nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a pedagógusokból bébiszittereket akarnak csinálni. Ezt pedig teljes joggal kérhetik ki maguknak a tanárok.

Az ő dolguk nem az, hogy megőrizzék a lurkókat, amíg a szülők dolgoznak. Tudom, óriási segítség ez annak, akinek muszáj visszaállnia a munkába. Ugyanakkor egy kicsit a pedagógusok helyébe is belegondolhatnánk magunkat. Nekik sem egyszerű ez a helyzet. S most, nem elég, hogy továbbra is helyt kell állniuk az online oktatás terén, még a délelőtti gyermekfelügyeletet is a nyakukba varrták. Abban az esetben, ha produktívan tölthetnék el ezt az egy hónapot, akkor nem szólnék egy szót sem, de ez így, cseppet sem fair velük szemben.

Címkék: járvány, online oktatás, pedagógus