A prostituáltakra a legtöbben rossz szemmel néznek. Minden információ nélkül elítélik őket. Hasonló gondolatok fordulnak meg a fejükben, mint akkor, amikor egy hajléktalannal találkoznak. Holott a legtöbben nem azért választják ezt az utat, mert vágynak rá, hanem mert nincs más választásuk.
Egy szlovákiai hírportál a napokban ezzel a témakörrel foglalkozott. A podcastban két prostituált szólalt meg. Történetük ékes példája annak, hogy a kényszer bizony nagy úr. Az első megszólaló elmondja, már 13 éve „űzi e szakmát.” 36 évesen, 10 gyermekkel maradt magára. Férj, család, ház és jövedelem nélkül. Senki nem volt, aki segített volna neki. Csemetéit gyermekotthonban helyezték el. A most 49 éves nő pincér-szakács szakon végzett középiskolát, azonban munkát sehol nem kapott. Így nehezen, de arra a döntésre jutott, hogy testét bocsájtja áruba. Elmesélte első kliensével való találkozását, ami igencsak rövidre sikerült. A nő beült a férfi mellé az autóba, azonban néhány perc múlva zokogásban tört ki. Ezért a találkozásuk helyétől egy saroknyira a férfi megállt, adott némi pénzt neki és kitette őt. Másodszorra összeszedte magát, s megtette, amit kértek tőle. Viszont amikor elment bevásárolni a kapott pénzből, ismét a könnyeivel küzdött. Az évek alatt többször került börtönbe, bolti lopásért. Mivel tisztességes munkát nem kapott, a prostitúciót pedig nem akarta csinálni, bolti lopáshoz folyamodott, hogy megszerezze, amire szüksége van.
„Egyszerűen ezt már nem akarom csinálni. Undorom van. De akkor mihez kezdjek, megint menjek lopni?”
– hangzanak el a nő szavai a beszélgetés során.
„Mindig az volt az álmom, hogy legyen egy lakásom, egy munkám, velem legyenek a gyerekeim. Semmi más. És mindig csak annyi legyen, ami minden nap elég. Se több, se kevesebb”
– folytatta.
Ezek csak részletek a megszólaló nő életéből. Történetében szerepel többszöri verés, bántalmazás, s még megannyi borzalom. Szóval a lényeg, hogy könnyű ítélkezni mások felett. Olyanok felett, akik soha nem kaptak figyelmet, szeretetet, akik előtt sosem állt egy megfelelő követendő példa sem. Olyanok felett, akik egyszer, fiatalon kétségbeesésükben meghoztak egy rossz döntést, amit már soha nem tudnak kitörölni az életükből, s következményeit örökké magukkal hordozzák.
Persze, vannak olyanok is, akik, még ha lenne is lehetőségük arra, hogy jobb életet éljenek, s ne kelljen a testüket árulniuk, akkor is ezt választanák. Viszont, amíg nem ismerjük az út szélén álldogálók történetét, addig ne szidjuk őket, ne mutogassunk rájuk ujjal, s ne neveljük bele gyermekeinkbe az ok nélküli ítélkezést!
Elbeszélgetni, megismerni néhány pokoli sorsú embertársunkat igazán tanulságos lehet. Nem kell rájuk sátánként tekinteni. Hiszen ők is csak emberek…
Az említett podcast itt érhető el.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok