Itt van, a korona beférkőzött a családunkba…

Már hosszú hónapok óta mindenütt csak a koronavírussal találkozunk. Mindenhol ez a téma, mindenki erről beszél. Számon tartjuk az aktuális új fertőzötteket, csámcsogunk az egyre rémisztőbb adatokon. Mindenki jobban tudja a másiknál, mit kellene tenni ebben a helyzetben. Sokan rettegnek attól, hogy őket is utoléri a járvány, sokan viszont csak legyintenek egyet, hogy „mindegy, úgyis mindenki át fog esni rajta”. Na, de mi van akkor, amikor a közvetlen környezetünkben üti fel a fejét a gyilkosnak vélt kór?

Tegnap este csörgött a telefonom. Anyukám volt az. Nem lepődtem meg, hiszen minden este csevegünk kicsit. Most viszont rossz hírrel hívott. Megérkezett apu Covid-tesztjének eredménye. Pozitívan… Mikor anyuval beszéltünk, apu már a mentőautóban ült, úton Nagyszombat felé. Kedden még „csak” a tüdőgyulladása miatt aggódtunk, szerdán viszont hozzájött a koronavírus. Hirtelen valósággá vált, amiről eddig csak beszéltünk. Itt van, a korona beférkőzött a családunkba. 

Még mielőtt igazán felfoghattuk volna, mi is történik éppen, gyorsan át kellett gondolnunk, az elmúlt két hétben ki mindenkivel érintkezett apukám. Persze, én magam is az érintettek között vagyok, hiszen az elmúlt héten is jártam a szüleimnél. Anyán és a húgomon kívül felkerült a listára a bátyám és a felesége, illetve apa két kollégája is. 

Közben már ezerrel pörgött az agyam, nekem vajon kit kellene értesítenem. Bár az én kontaktszemélyeimet még korai riogatni, a biztonság kedvéért értesítettem őket. Így láttam helyesnek, mivel a héten nálam is felbukkantak a koronavírusra utaló tünetek.

Persze, ez még semmit sem jelent, hiszen ezek ugyanúgy lehetnek egy megfázás jelei is, mint a koronáé. A jelen esetben viszont úgy éreztem, nem kockáztathatok. 

A telefonom tegnap este óta folyamatosan csörög. A barátok nyomon követik a helyzet alakulását. Sorra érkeznek a kedves segítségnyújtásra vonatkozó felajánlások. Gyógyszertár vagy élelmiszerbolt – ha szükségem van bármire, csak szóljak és intézik nekem. Mindenkinek megköszönöm, kérdéseiket megválaszolom. Persze utóbbiból elég sok van. Mivel a közvetlen környezetünkben még senki sem volt ilyen helyzetben, mindenki tudni akar mindent. Mi ilyenkor a tennivaló, kihez kell fordulni, milyen gyógyszert kell szedni, ki írja elő a tesztet, s még sorolhatnám. 

Igyekszem mindenre választ adni, de sajnos még én magam is bizonytalanságban vagyok. Eredetileg holnapra kaptam időpontot tesztelésre. Erről sms-ben értesítettek. Azonban az első sms megékezése után körülbelül húsz perccel már érkezett is a következő üzenet, amelyben az szerepelt, a holnapi időpontomat törölték, hétfőn kell mennem. Ennek nagyon nem örültem. Bíztam benne, hogy minél hamarabb megerősítést kapok az állapotomat illetően. Hétfő még nagyon messze van, s az még csak a tesztelés napja lesz. Utána ismét csak várakozni tudok. Két napon belül kellene megérkeznie az eredménynek. Addigra teljesen kikészülök. Nehezen viselem a tudatlanságot… Magamat nem féltem. Magától a koronavírustól eddig sem féltem és most sem tartok tőle. Bár vannak tüneteim, még fiatal vagyok, és elméletileg egészséges, szóval gond nélkül leküzdöm a koronát. A családomért viszont már sokkal jobban aggódom… S ami szintén frusztrál, hogy mi van, ha én is továbbadtam valakinek a kórt? Valakinek, aki majd rosszul viseli… Ebbe még belegondolni is rossz! 

Érdekes, hogy amikor tényleg belekerülünk ebbe a helyzetbe, mi minden zajlik le bennünk, mennyi gondolat fut át az agyunkon, mennyi érzés kavarog bennünk…

Az egész családomra tesztelés vár, így jelenleg nem tudunk mást tenni, csak várni. Várjuk a hétfőt, aztán a szerdát, s várjuk, hogy apukámat hazaengedjék a kórházból. 

Címkék: influenza, koronavírus, teszt, tünet