Hirdetés

2019. december 31-én mindenki a szokásos módon készülődött arra, hogy elbúcsúztassa az óévet, s nagy örömmel köszöntse az újat. Amikor aztán éjfélt ütött az óra, megjelentek az égen a színes, durrogó fények. Pezsgővel teli poharunkat az új évre emeltük. A legtöbben tele voltunk tervekkel, célokkal. Ezek közül azonban sok nem valósulhatott meg. 2020 minden várakozásunkat felülmúlta, csak sajnos nem jó értelemben.

Fotó: pexels.com

Az első hetek még a megszokott kerékvágásban teltek. Mindenki tette a dolgát, élte az életét. Nem is sejtettük, mi vár ránk. Hirtelen, villámcsapásként ért bennünket a hír, miszerint országunkat is elérte a járvány. Egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott az életünk. A mindennapokba beszökött a bizonytalanság és a félelem. Folyamatosan új és új korlátozásokat vezettek be, szinte percről percre változott minden. Így esténként azzal a tudattal hajtottuk álomra a fejünket, hogy fogalmunk sem volt, vajon mit tartogat a holnap.

2020 elvette tőlünk a szabadságunkat. Elvette tőlünk azt a jogot, hogy akkor és azt csináljuk, amikor és amit szeretnénk. Elvette tőlünk a lehetőséget, hogy lássuk a messzebb élő rokonainkat. Megfosztott bennünket a szórakozási lehetőségektől. Nem engedte, hogy a barátainkkal töltsük szabadidőnket.

Elvette az egyszerű, hétköznapi kis dolgainkat: nem üldögélhettünk kedvenc kávézónkban egy csésze forró kapucsínóval a kezünkben, s az éttermek sem lehettek hangosak a duruzsolásunktól.

Sok szerelmes pártól ellopta azt a bizonyos nagy napot. Sokaktól pedig a munkahelyüket vette el, s ami a legborzasztóbb, többektől elvette valamely családtagját.

Megannyi kellemetlen pillanatot okozott nekünk 2020, de azért, ha igazán figyelmesek voltunk, észrevettük, hogy igyekezett adni is valamit.

Megajándékozott minket a hála érzésével, azzal, hogy képesek legyünk megbecsülni azt, amink van. Elérte, hogy ne vágyakozzunk mindig valami új, valami nagyobb iránt, hiszen a legtöbben bőven megelégedtünk volna azzal is, ha visszakaptuk volna a megszokott hétköznapjainkat. Megtanított bennünket arra, hogy értékeljük a családunkkal, a barátainkkal töltött időt. Felelősségteljes magatartásra sarkallt, s arra, hogy ne csupán magunkra gondoljunk. Időt adott, hogy mélyen magunkba nézhessünk, s átértékelhessük eddigi életünket. Megértésre és türelemre buzdított.

Összességében persze mindannyian vártuk, hogy vége legyen az évnek. Bizakodva, reménykedve kezdtünk bele az új évbe.

A kezdet most sem lesz könnyű, de ne adjuk fel! Harcoljunk együtt a jobb jövőért!

Címkék: , , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.01.23.

„A járványhelyzet egy eddig nem tapasztalt, jelentős stresszforrás”

Tanulmányait 1997-ben fejezte be Hradec Královéban, a Károly Egyetem Általános Orvostudományi Karán, 1998-tól Ipolyságon praktizál, 2004-től a lekéri…

2021.01.19.

Önkormányzatok félidőben – interjú Antal Nyustin Ágnessel, Ipolyvisk polgármesterével

Az önkormányzatok a választási időszak feléhez érkeztek, ezért itt az értékelés ideje, illetve az új feladatok meghatározása. Néhány…

2021.01.20.

Esterházy-emlékév Isten szolgája Esterházy János születésének 2021-ben sorra kerülő 120. évfordulójára

Az Esterházy János Zarándokközpont a Pázmaneum Társulással közösen 2021-re Esterházy-emlékévet hirdet a mártírgróf születésének 120. évfordulója alkalmából és…

2021.01.22.

Lekerült az európai uniós zászló az ipolysági városháza homlokzatáról

Mint ismert, az Európai Bizottság a 2021. január 15-én nyilvánosságra hozott közleményében világossá tette a Minority SafePack-kel kapcsolatos…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb