Orvosaink és nővérkéink hosszú hónapok óta fáradhatatlanul dolgoznak. Emberi életekért harcolnak. Gondolhatjuk persze, hogy nincs ebben semmi különös, hiszen ez az ő dolguk. Ezért választották a hivatásukat. Az egészségügyben helyezkedtek el, épp azért, hogy embereket mentsenek meg. Azt azonban bizonyára egyikük sem gondolta, hogy praxisa során egy világjárvánnyal is szembe kell majd néznie. Egy világjárvánnyal, mely próbára teszi az erejüket. Mert próbára teszi, semmi kétség. A saját életüket kockáztatva ők mégis megtesznek értünk minden tőlük telhetőt. Így most még nagyobb tisztelet jár nekik!
Mi magunk nem vagyunk orvosok, gyógyítani nem tudunk, mégis segíthetünk a kórházi dolgozóknak. Hogy mégis hogyan? Úgy, hogy felelősségteljesen éljük a mindennapjainkat. Úgy, hogy betartjuk az előírásokat, az óvintézkedéseknek eleget teszünk. Úgy, hogy amint kiléptünk az otthonunkból, feltesszük az arcmaszkunkat. Utóbbi a panellakások lakóira is érvényes! Amint a bejárati ajtón kívül tartózkodunk – tehát már a lépcsőházban és a liftben– vegyük fel a maszkot! Hiszen ezek a közös terek többnyire nehezen szellőztethetők, fertőtlenítve pedig valószínűleg egyáltalán nincsenek. Elég, ha csak egy fertőzött személy beszáll a liftbe, utána már nem biztonságos annak használata.
S ha már az arcmaszkoknál tartunk… Az orrunkat ne felejtsük ki belőle! A maszknak akkor van értelme, ha a szájat és az orrot egyaránt fedi.
Az orrukat kilógató egyének többnyire azzal érvelnek ez ellen, hogy ők márpedig nem kapnak tőle levegőt. Nos, én magam is viselem a maszkot, nap mint nap, és láss csodát, még mindig nem fulladtam meg. Az orvosainkról nem is beszélve, akik 0-24-ben nemcsak maszkot viselnek, de borzasztóan kényelmetlen védőruházatot is.
Ennek ellenére hallotta őket valaki panaszkodni? Vagy látott már valaki olyan orvost vagy nővérkét, aki nem volt hajlandó felölteni e ruházatot?
Vannak járások az országunkban, melyek kevésbé fertőzöttek és vannak, melyekben több a beteg. Ez viszont nem azt jelenti, hogy csak a fekete színnel jelölt térségekben kell odafigyelni az óvintézkedések betartására. Azok mindenkire egyaránt vonatkoznak! Pont azért, hogy elkerüljük általuk, hogy még több fekete besorolású járás tarkítsa a térképünket.
Mostanra tényleg mindenkinek elege van ebből a kálváriából.
Lázadozással viszont nem javítunk a helyzeten, sőt, csak azt érjük el, hogy még tovább tartson ez az egész.
Önfegyelemre van most a legnagyobb szükségünk. Elővigyázatosnak kell lennünk és türelmesnek. Nem kevés emberi élet a tét. Ne hagyjuk, hogy odáig fajuljanak a dolgok, hogy az orvosoknak dönteniük kelljen, hogy ki elég beteg ahhoz, hogy kórházi ellátást kaphasson, s ki az, aki számára már nincs hely…
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok