Nyusziünnep

Húsvét? Megint? Hiszen most volt karácsony! Vagy csak nekem tűnik úgy, mintha alig telt volna el azóta néhány nap? Pont olyan gyorsan szaladnak ezek a hetek, hónapok mint egy nyuszi! 🙂

Emlékszem, kislánykoromban izgatottan vártam a húsvéti ünnepeket. Húsvéthétfőn kora reggel, szinte a hajnali órákban megérkeztek az első locsolók. Na, jó, lehet, hogy csak nekem tűnt hajnalnak…

Szóval kora reggel rendre megérkeztek a rokonok, hogy meglocsolják a ház asszonyait, leányait. Mondanom sem kell, alig vártam a pillanatot. Vajon vízzel vagy kölnivel érkeznek az idén?

Arra is emlékszem, volt, hogy előző este azt tervezgettük anyukámékkal, hogy bezárkózunk az egyik szobába, hogy ne tudjanak kiönteni bennünket az ágyból. Vasárnap örömmel festegettük a tojásokat, gondosan elhelyeztük őket a kosárban, vagy egy tálban. Bár már tudtam, a húsvéti nyuszi igazából nem létezik, mégis megmaradt a hagyomány, miszerint kimentem az udvarra és friss fűből fészket készítettem, amibe aztán a szüleim beletették a csokinyuszit és a tojást. Hangsúlyozom: a csokinyuszit és a tojást! Nem pénzt, nem játékot, nem telefont, nem táblagépet… Mi pedig a bátyámmal kicsattanó örömmel szedegettük ki a csokit a fészekből.

Ez még igazi húsvét volt. Ma már nincs ilyen. Az emberek hetekkel az ünnepek előtt azon törik a fejüket, hova menekülhetnének el, nehogy valaki bekopogtasson az ajtajukon. Sokan szinte már a húsvét gondolatától is irtóznak. Piros tojást az üzletben vesznek, ha egyáltalán vesznek. A locsolók előtt pedig bezárják a kaput, ajtót. A lányok bele sem mernek gondolni, hogy vízzel locsolják meg őket, hiszen tönkremegy a frizurájuk, elmosódik a sminkjük… Ezért inkább a tökéletesen elkészített sminkjükben és frizurájukkal, a legújabb divatnak megfelelő ruhájukban gubbasztanak a tévé előtt, zárt ajtók mögött. A másik csoport kora reggel útnak indul, hogy véletlenül se találja otthon őket senki. A kisgyermekek már nem készítenek fészket, nem szedegetik az elpotyogtatott tojásokat. Elveszett az ünnep varázsa.

Az elmúlt év húsvétja kedvezett az ünnepet nem kedvelőknek, ahogyan az idei is. A járványhelyzet ugyanis szinte az összes húsvéttal járó hagyomány gyakorlását meggátolja.

Biztonságunk és egészségünk érdekében nem ajánlott a családlátogatás, a szeretteinkkel való közös ünneplés, ahogyan az sem, hogy a fiúk házról házra járjanak piros tojást gyűjteni. Természetesen a kirándulások is ki vannak zárva. A közeli természetbe ugyan kimehetünk, de üdülésre nincs lehetőségünk.

Csendes húsvétozásra vagyunk ítélve, immár másodjára. A kérdés, hogy ez vajon merre terel majd bennünket? Elkezdünk majd vágyakozni a régi húsvéti szokások iránt, vagy még inkább kiveszik a köztudatból a hagyomány? Vajon még többen lesznek azok, akik a fentebb leírt „csak húsvétot ne”’ tábort erősítik majd, vagy megnő a hagyománykedvelők tábora?

Ezek a kérdések egyelőre megválaszolatlanok maradnak. Ez még a jövő zenéje. Mindenesetre élvezzük ki a húsvétot a szűk családi körünkben! Ha a jelenlegi helyzet épp csak annyit enged, hogy mondjuk, kettecskén töltsük e napokat a kedvesünkkel, akkor is teremthetünk különleges hangulatot. Egy-két piros tojás így is kerülhet az asztalra, és a locsolkodásra sem kell keresztet vetni…

Kívánok hát kellemes, bolondozással teli húsvéti ünnepeket! 🙂

Címkék: húsvét, járványhelyzet, ünnep