Húsvéti népszokások az Ipoly mentén

A húsvét az Ipoly mente keresztény népének egyik legnagyobb ünnepének számít. Évszázadok során alakultak ki azok a hagyományon alapuló népszokások, amit a mai napig sok helyen őriznek.

A húsvéti ünnepkör már virágvasárnapon elkezdődik. Ezen a napon arról emlékeznek meg, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe. Ilyenkor barkaágakat visznek magukkal az asszonyok a templomba. A barkát ilyenkor a pap meg is szenteli, és ennek a megszentelt barkának az elégetett porát használják fel a következő évben a hamvazószerdai hamvazkodáshoz. Ezután kezdődik a nagyhét.

A népszokások zöme nagycsütörtökön (zöldcsütörtök) kezdődik. Ezen a napon volt érdemes a krumplit ültetni, hogy bő termés legyen. Aznap főzött ételeikben is megmutatkozott a zöld szín, sok helyen a frissen kihajtott sóskából volt az ebéd.

Nagypénteki népszokásokhoz szorosan kötődött a víz. Az emberek a patakhoz vagy folyóhoz mentek mosakodni, sőt még az állatokat is levitték, hogy egészségesek legyenek egész évben. Ipolyvarbón már az éjszakai imádkozás után mentek a folyóhoz. Ehhez kapcsolódik egy mondás is, hogy hajnalban kell menni, amíg a holló nem repüli át a folyót.

Összegezve a nagypénteki vizet gyógyítónak tartották, vittek belőle haza is, volt, ahol ebben főzték meg a húsvéti sonkát, tojást. Hagyományosan ezen a napon az asszonyok főztek, sütöttek, de az Ipoly mentén egész nap a templomban voltak, csak délben mentek haza valamit enni, inni, (mivel szigorú böjt volt, csak száraz kenyeret és vizet) s mentek is vissza a templomba énekelni, imádkozni. Nagypéntekhez sok tiltás fűződik, az egyik legfontosabb, hogy nem volt szabad földdel dolgozni.

  Nagyszombat is hasonlóan telt a templomban,  de ekkor már csendesebben, mint nagypénteken. A fiatal lányok rózsafüzért imádkoztak a szent sírnál, a legények őrt álltak mellette. Ezen a napon az egész falu szigorúan böjtölt, a feltámadásra készült, amelyre a kora esti órákban került sor. Ilyenkor mindenki elment a misére. A gyerekeknek, fiatal lányoknak, ha az évben vettek valamit, azt biztos húsvétra vették, így a feltámadási misére mindenki felvehette az új ruháját, cipőjét.

Az Ipoly mentén húsvétkor a mézeskalácsos árult a faluban, néha  már nagypénteken. A legények a kedvesüknek szívet vásároltak, a lányok lovacskát vettek a fiúknak. A gyerekeknek is vettek mézeskalácsot. A kapott mézeskalácsokat kitették az ablakba, hogy a körmenetben majd mindenki lássa.  A feltámadási körmenet után lehetett csak húst enni.

    Húsvétvasárnap számított a legnagyobb ünnepnek. Az aznapi étkezés is ünnepélyes volt Addig nem kezdtek el enni, míg a gazda meg nem szentelte az ételt, együtt imádkoztak, együtt ettek, senki nem ment el otthonról, aznap együtt volt a család. Ha a lány másik faluba került menyecskének, akkor sem látogatták meg ezen a napon egymást. Egyes helyeken, mivel a böjti időszak véget ért, este húsvéti mulatságot rendeztek.

Húsvéthétfőn a legények már kora reggel  csoportosan indultak a lányokat megöntözni. Volt, hogy cigányzene kíséretében mentek, és mindig a falu szélén az első háznál kezdték el. A legényeket a seprűs hajtotta. Először minden lányt együtt meg kellett önteni, és csak utána mehettek a szeretőjükhöz. A locsolóknak a jutalom a locsolóversekért a festett tojás volt. A tojás mellé a legények szalonnát, kolbászt, pálinkát kaptak, a gyerekeknek aprópénzt adtak.

Az öntözködést nagyon kívánatosnak tartották a lányok és családjuk is, mert az egészséget, dolgosságot hozott a lánynak. Addig öntözték a lányt, amíg lógott a kötélen neki ruha, amit átvehetett a vizes helyett. Minél több ruhája volt egy lánynak, annál nagyobb büszkeség volt ez az apjának.

Ezekből a hagyományokból már sok elhalványult, átalakult , de remélhetőleg azzal, hogy felelevenítjük őket, valamit megőrizhetünk az utókornak.

Gyekiczky Adrienn

Címkék: hagyományok, húsvét, Ipoly mente, népszokás