Az Ipoly menti borvidék hanyatlása

Sokan bele sem mernek gondolni abba, hogy anno a pozsonyi reformkori országgyűléseken a rendek szomjának csillapításához nem voltak elegendőek a Kis-Kárpátok szőlőhegyei, illetve Széchenyi nagycenki bortokain készített borok. Azok ugyanis a rázós úton lőrévé váltak, ami nem volt a nemesek ínyére.

Mindezen problémák kiküszöbölésére az Ipoly völgyének homokos hegyoldalain termett szőlőkből készített borok jelentették a megoldást. A majd’ Losonctól Ipolyságig terjedő borvidéken a filoxéra-járvány előtt javarészt fehér-, kisebbrészt vörös- és sillerborokat készítettek. Vályi András, a 18. század egyik földrajztudósa is elismerésre méltóan írta például Ipolynyékről, hogy „ borok jó, és sok van”, illetve Csábról, hogy „termékeny szőlő hegye jó bort terem, első Osztálybéli”.

A környékről az Ipolyságra és Balassagyarmatra összegyűjtött borokat hordókban tutajosan Szobig, majd onnét a Dunán hajóval két nap alatt Pozsonyba szállították.

Mint minden hazai borvidéket, így az Ipoly mentit is alaposan megtépázta az itt csupán 1891-ben kirobbant filoxéra-járvány, amin „túljutva” sem tudta már visszanyerni eredeti szerepét.

Így a lassan megszűnő vízi szállítás már nem tevődhetett át az éppen kiépülőfélben lévő vasúti hálózatra. A szőlőgyökértetű az ültetvényeket itt teljesen elpusztította, de az újratelepítés döntően a Balassagyarmat környéki homokos bal parti kertekben sikeres volt.

Bár nemesített fehérszőlő-oltványok is kerültek földbe, a régi táblákat döntően direkt termő fajtákkal pótolták, s ezzel a borvidék hosszú távú sorsa megpecsételődött.

Továbbá Trianon is tovább rontotta az esetleges rekonstrukció lehetőségeit, míg aztán a második világháború után ismét Csehszlovákiához került Ipoly jobb parti településein 1962 körül az állam jelentős befektetésekkel megpróbálta helyreállítani a borvidéket.

Úgy tűnt, hogy az Ipoly menti borvidék a jobb parton helyreáll (jó példa erre az országos hírnévre is szert tevő, bár a lukanényei termelőszövetkezet alatt működő csábi pincészet), de teljes körű állami támogatásból gyenge minőségű támfalak, rossz kordonok készültek. A pénzt meg inkább a veszteséges mezőgazdasági ágazatokban az egységek nyereségessé tételére használták fel.

Az önálló szlovák állam megalakulását követően lezajlott reprivatizáció után a szőlők teljes mértékben magángazdákhoz kerültek, s az új helyzet is csak további romlást hozott.

Jelenleg csak néhány falu határában található jó bort adó ültetvény. Ugyanakkor a nagykürtösi székhelyű MOVINO, valamint a térség falvainak döntően magyar anyanyelvű gazdái (mint pl. Ipolynyéken) megpróbálják az Ipoly menti szőlészet sok évszázados hagyományait helyreállítani. Bízunk benne, hogy sikerülni fog!

Címkék: bor, borvidék, filoxéra, Ipoly mente