Régiónk neveltje az MKP Országos Tanácsának élén – Nagyinterjú Köpöncei Péterrel

Köpöncei Péter Paláston járt magyar tannyelvű óvodába, alapiskolába. A középiskolát Ipolyságon végezte, pillanatnyilag Palást polgármestere, illetve a közelmúltban az MKP Országos Tanácsának (OT) elnökévé is megválasztották. Sorra vettünk néhány magától értetődő kérdést a kinevezésével kapcsolatban, kiveséztük, mi a pozitív hozadéka a fejleményeknek környékünk szemszögéből, és természetesen a legégetőbb közéleti témát, az összefogás ügyét sem hagytuk ki…

Melyek az OT elnökének főbb feladatai?

Azért nehézkes jelenleg erre a kérdésre kielégítő választ adni, mert az Országos Tanács elnökének feladatai az MKP Alapszabályában vannak leírva. Namármost, aki Felvidéken követi a belpolitikai eseményeket, tudhatja, hogy egy ideje már dolgozunk az Alapszabály megújításán. Ebből kifolyólag hamarosan változni fog az én feladatköröm is.

A jövőbeli változtatások tekintetében még korai nyilatkozni. Vannak elképzeléseim, ahogy az új elnök úrnak is. Amíg nem vagyunk túl az egyeztetéseken, hiába mondanék bármit is, csak találgatás volna.

Az általánosságokat azért összefoglalom röviden, de tartsuk észben a feljebb említetteket. Az OT elnökének elsődleges funkciója összehívni és vezetni az OT üléseit, beszámolni az országos Kongresszusnak az OT tevékenységéről, megszervezni az OT üléseit, figyelemmel kísérni az OT határozatainak teljesítését, összehangolni a párt szerveinek tevékenységét.

Mennyire számítottál a kinevezésre?

Ahogy haladt előre az idő, egyre esélyesebbnek láttam magam. Tudni kell, hogy eredetileg 13 jelölt indult ezért a pozícióért. Később folyamatosan léptek vissza, a végére már csak ketten maradtunk. A tisztújító kongresszuson volt egy olyan alaphangulat, ami bizalomra adott okot.

Azt nem tagadom, hogy meglepődtem, amikor kiderült: 196 küldött közül 116 rám voksolt. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem nagyon voltam óriásplakátokon, az előző választás során sem voltam túlságosan aktív szereplő egyéb elfoglaltságaim végett. Tehát nem tekintem magam egy országos szinten lépten nyomon megjelenő arcnak. A lényeg: bizonyos szinten tényleg meglepetés volt.

Mit gondolsz, mivel érdemelted ki azt a 116 szavazatot?

Nem tudok neked pontos választ adni erre. Lehetséges, hogy az a beszámoló értékű röpke kis beszédem buzdította fel a küldötteket, amit elmondtam a szavazás előtt négy percben. Talán látták bennem a lehetőséget, illetve az elszántságot arra, hogy változást vigyek a politizálásba.

Forró Krisztián elnökkel fogsz együtt dolgozni a jövőben. Milyen kapcsolatot ápoltok?

Én Krisztiánnal korrekt kapcsolatot ápolok, és úgy gondolom, ez kölcsönös. A választások óta több alkalommal beszélgettünk, bizonyos alaptéziseket, melyek elengedhetetlenek a közös munkához, megvitattunk. Tisztáztuk, hogy neki mik az elképelései, nekem mik az elképzeléseim – szerintem korrektül lebonyolítottuk ezeket a csiki-csuki, kezdeti beszélgetéseket. Bennem nincsen semmifajta olyan gát, ami akadályozhatná az együttműködést. Ha ilyen lett volna, eleve azt mondom a kongresszuson, hogy bocsánat gyerekek, de én visszalépek.

Aki ismer engem, tudja jól, hogy nem vagyok konfliktusos típus. Viszont, ha fel kell vállalni a konfliktust „az ügy” érdekében, akkor beleállok – ez a politika része. Mindenki valamilyen szinten a saját meggyőződését, amiben hisz, amit hasznosnak tart a párt előrehaladása érdekében, próbálja képviselni. A mögötte rejlő nemes szándékot senkitől vitatom el, ahogy a múltban sem tettem, de mindennek meg van a saját helye.

Például egy facebookra való posztolás vagy bármilyen online fórum. Én nem vagyok ilyen facebook-os, mégis van véleményem. Úgy gondolom, olyan fórumon kell megosztani, ahol konkrét megoldásokat lehet kieszközölni, és szerintem a facebook nem feltétlenül ilyen.

Az elnök úrral megbeszéltük, hogy a korrekt együtt működésnek az egyik alapja a nyíltság és a kritikus világlátás. A kritikát meghallgatom, ha építő jelleggel van, annak örülök is. Lényegében véve ő is ugyanezeket az alaptéziseket fogalmazta meg.

Közvetlenül a megválasztásod után az Alapszabály megújítását tűzted ki első fontos célodul. Hogy halad ez a folyamat?

Néhány baráttal, ismerőssel az MKP berkein belül mi már hozzáfogtunk a módosítási tervezet elkészítéséhez. Az egész folyamatot még február környékén kezdtük. Jelenleg azt tudom mondani, hogy előrehaladott állapotban van. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kész volna az új Alapszabály. Egy ilyen dokumentum tervezetének összeállítása eléggé bonyolult dolog, kell gondolni mindenre: lehessen táptalaja a töredezett nemzetiségi képviselet egymásra találásának.

Tehát úgy kell előkészíteni, hogy kész válaszokat tartalmazzon arra az egyébként mindenki által óhajtott esetre, ha kialakul az egység. Elengedhetetlen, hogy az új alapszabály egy ilyen szituációt rugalmasan tudjon kezelni. Azt nem kell elmondanom senkinek, hogy az érdekelt öt-hat párt közül az MKP-nak vannak meg azok a struktúrái, amelyek helyi szinten is léteznek. Még talán a Hídnak valami, de a többiek esetében nem igazán beszélhetünk alul szerveződő, mélyen beágyazott struktúrákról.

Ebből kifolyólag egy olyan pártnak, melynek megvannak minden szinten a struktúrái, erőt kell képviselnie. Éppen ezért ennek az Alapszabályban is tükröződnie kell: mi az MKP vagyunk, vannak bizonyos alapértékeink. A mostani Alapszabály is hasonló értékelvet valló, jó de idejétmúlt alapszabály.

Viszont bizonyos, mélyreható korrekciókra is szükség van, például a választások területén, rugalmassá kell tenni a pártot – struktúráit, és el kell érni, hogy a helyi szervezeteket alkotó tagok is érezzék, hogy fontosak. Nem csak a felső struktúrák lényegesek, hanem az alsók is, szükséges egyfajta egészséges alap. Utóbbi nélkül nem lehet erős az előbbi.

Az alapszabályon túl tekintesz-e még valamilyen kihívást személyes küldetésednek?

Mint az elnökségi tagok többsége, sőt merem remélni, hogy az egész elnökség, személyes küldetésnek tartom az egység megteremtését. Ez egy alapfeltétele annak, hogy a felvidéki magyarság egy új időszakot kezdhessen. Ezt én is pártolom, és az alapszabály kialakítása során is azon dolgozunk, hogy minél inkább lehetővé tegye az egyesült képviseletet. Persze, tudom jól azt is, hogy sokan lesznek olyanok, akik elő fogják ásni a csatabárdot, de muszáj lesz mindenkivel megtalálni a közös hangot.

Mit hozhat a régiónak, hogy te lettél az elnök?

Abban az értelemben, ahogy a kérdést felteszed, nem látok sok összefüggést. Ha például bármilyen anyagi előnyre gondolunk, figyelembe kell venni, eleve egy parlamenten kívüli párt vagyunk. Tehát maximum véleményezni tudunk kérdéseket, már ha a szlovák pártok kíváncsiak rá, de gyakorlati szempontból nincs direkt ráhatásunk a parlamenti munkára. Ha leragadnák a gazdasági ígéretek ecsetelése mellett, óriási tévedés lenne a részemről.

Talán úgy lehetne fogalmazni, a legnagyobb pozitívuma a megválasztásomnak a régió számára annak a bizonyítása, hogy a környéken nevelkedett ember is érhet el sikereket.

A lényeg, hogy kistelepülésről is el lehet jutni akár ilyen távlatokba is.

Legyen világos, én magyar óvodába, alap- és középiskolába jártam, az egyetem már más tészta. Tehát az alapokat Paláston és Ipolyságon szereztem, a régióban kaptam meg azt az alapvető felkészítést, aminek segítségével jelenleg is tevékenykedem. Nem kellett Pozsonyban laknom, nem kellett az elit közt nevelkednem.

Azokkal az alapokkal, amelyeket a régió adott, el lehet jutni akár egy ilyen pozícióba is. Újfent mondom, nem a pozíció a lényeg, hanem az, hogy magyarként is el lehet érni eredményeket és lehet képviselni ügyünket.

Hogy tudod a polgármesteri feladataiddal összeegyeztetni az új kinevezést?

Úgy gondolom, hogy a két hivatás nem üti egymást. Van a polgármester és van a testület és vannak a testületi ülések. Aztán van az MKP, azon belül az OT mint testület, az elnök ugyanúgy vezeti a munkát, mint egy polgármester. Tehát a két feladatkör technikailag nagyban hasonlít.

Természetesen az egyik testületben helyi szintű problémákról, míg a másikban országos szintű ügyekről beszélünk. Sok a közös, a különbségek pedig nem számottevők, össze tudom egyeztetni a kettőt. Némi koordinációt igényel az egész, vannak keményebb időszakok, de nem az a jellemző – menedzselhető.

Nemrég borzolta fel a felvidéki kedélyeket Trianon 100. évfordulója kapcsán a szlovák szervezésű megemlékezés és az MKP memorandumának ügye. Mi a te álláspontod?

A memorandummal tartalmi szempontból komolyabb problémám nincsen, a benne megfogalmazott tézisek helytállók, rég beszélünk róla. Más szemszögből közelíteném meg a problematikát.

Véleményem szerint azoknak, akik abban az időpontban átadták a memorandumot, nem volt erre felhatalmazásuk. Nem a tartalommal van bajom, hanem egyszerűen a kellő felhatalmazás nélküli átadással.

A Matovič-féle gesztus egy elfogadható lépés politikai szinten, ahogy az adott reakciónk is – mármint az, hogy részt vettünk a megemlékezésen. Nem szabad elfelejteni, hogy egyes vélemények szerint ez egyfajta behódolást jelentett – azt mondták, mentünk a konc után, ami szerintem nem igaz.

Nem érdemes ehhez hozzágondolni se többet, se kevesebbet. Én ezt politikai játszmaként fogom fel. A miniszterelnök megtette ezt a lépést, kíváncsi volt, hogy mit reagálunk. Valószínűsítem, nem arra számított, ami végül kikerekedett belőle, de nincs ezzel semmi gond.

Jobban örültem volna viszont, ha a szlovák vezető sajtóban is bővebben megjelenik az esemény, tüzetesebben bekerül ezáltal a szlovák köztudatba. Alapjáraton csak a kormányfő facebook oldalán értesülhettek róla az állampolgárok, nem volt szélesebbkörű tájékoztatás.

Mint alapvető gesztust, tudomásul veszem és elismerem, túl sok jelentőséget nem tulajdonítok neki, a memorandum témái egyetlen magyar számára sem lehetnek kifogásolhatók, egyedül az átadás helyszíne és időpontja problematikus.

2022-ben önkormányzati választások következnek. Lehetségesnek tartod, hogy addigra integrálódjon a felaprózódott közösségi képviseletünk?

A rövid és remélem, velős válasszal kezdem: ha nem bíznék abban, hogy 2022-ig megvalósulhat az egység, még a jelölést sem fogadtam volna el. Erről talán ennyit, de azért nézzük bővebben is.

Ha valamilyen úton-módon mégsem jönne össze, merem állítani, hogy súlyos probléma elé néznénk, aminek ismételten a felvidéki magyarság lenne a kárvallotja. Éppen ezért én bizalommal fordulok a többi magyar párt felé, meggyőződésem, hogy megtaláljuk a kellő közös hangot 2022-ig.

Valljuk be, több alternatíva is van. Többségünk egy magyar pártban gondolkozik. Viszont azt is el tudom képzelni, hogy 2022-re nem lesz egy magyar párt. Lehet, hogy az öt vagy hat magyar párt, melybe beleértem a különböző mozgalmakat is, kezdeti lépésként megfogalmaz egyfajta lista-egyeztetést.

A lényeg, hogy több módja lehet az együttműködésnek. Fontos, hogy valamilyen megegyezés legyen 2022-re, 2024-ről nem is beszélve.

A zárszó legyen az, hogy mindenképpen szükséges az integráció, a politikai felelősség pedig a mindenkori politikai vezetőségek vállát terheli. Az MKP rögtön a kongresszus után kinyilvánította, érdekelt abban, hogy az együttműködés létrejöjjön. Erre már csak partnerek kellenek.

Úgy gondolom, hogy a többi magyar politikai tömörülés és köztünk áthidalhatatlan nézetkülönbségek nincsenek. Nincs ultrakonzervatív és nincs ultraliberális. Bizonyos dolgok másként látása természetes, így van rendjén.

Ha ez nem így lenne, betegesen komikus helyzetben lennénk – mindenki ugyanúgy lát mindent, még sincs egység. A különböző látásmódokat összegyúrni egy olyan homogén együttműködéssé, ami sikerre tudja vezetni a Felvidéki magyarság ügyét – ebben rejlik a politika szépsége.

Az interjú a 3 párti egyeztetés előtt keletkezett.

Címkék: elnök, Köpöncei Péter, Magyar Közösség Pártja, Országos Tanács, Palást, polgármester