Bemutatjuk az Ipolysági Sportlövész Klubot

Az Ipolysági Sportlövész Klub 2017-ben alakult, pillanatnyilag 98 tagot számlál. Jelenlegi bázisuk a Felsőtúrtól nem messze található lövölde. A klub alelnökével, Sinka Lászlóval nem csak beszélgettem a sportágról, hanem útmutatása alapján gyakorlati szempontból is belekóstolhattam. Annak ellenére, hogy első alkalommal tartottam céltávcsöves puskát a kezemben, egész jól ment…  

Az ipolysági LIDL parkolójában találkoztam Lászlóval, ahonnan együtt utaztunk a helyszínre. Útközben említi, hogy valamikor országos szintű híre volt a 70-es években épült felsőtúri lövöldének. Nemcsak a színvonalas felszereltség, de a szemet kápráztató természeti környezet miatt is csodájára jártak az ország lövészei. Ami az elhelyezkedést illeti, gyakorlati szempontból is megfelelő, hiszen a lakott területektől éppen annyira van távol, hogy az eldördülő fegyverek ne zavarjanak senkit. Az sem elhanyagolható, hogy az északnyugati tövében domboldal húzódik – a célt tévesztő lövedékek egytől egyig a földbe fúródnak.

„Gyönyörű és kegyetlenül nehéz sport. Csakis úgy lehet eredményeket elérni, ha rengeteget gyakorol az ember. Mind testileg, mind szellemileg jelen kell lenni. Amint lankad a figyelem, vagy éppen a kialvatlanság zavar a fókuszálásban, máris meglátszik a legjobb lövész teljesítményén is…”

 – mesél Laci útközben a lövészet szépségéről.

A lövölde a Palástra vezető út bal oldalán van, jóval beljebb, a szántőföldön és a patakon túl. Korábban gyaloghíd is volt, ám a megáradt Korpona magával sodorta. Jelenleg betonpaneleken keresztül lehet átjutni, már ha nem túl magas a vízállás. Az alelnök elmondása alapján mindez gátolja a komolyabb infrastrukturális fejlesztéseket, illetve a tavaszi lövészversenyeket sem lehet megtartani az áradások idején. Viszont ez a probléma hamarosan orvosolva lesz: a patak túloldaláról is meg lehet majd közelíteni a lőteret.

A helyszínre érve Laci előkészíti kis mesterlövészpuskáját, melyet nemsokára ki is próbálok majd. Közben a sportlövészklub és a vadásztársaság közti kapcsolatot vázolja. Alapvetően a sportlövész klub tagjainak túlnyomó része vadász is, hiszen a lövöldében való gyakorlás, illetve a lövészversenyek által tudják karbantartani azt a tudást, amelyet a vadászatok során, élesben is bevetnek.

„Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk vadászni, és hogy a vad ne szenvedjen, rengeteget kell gyakorolni. A sok gyakorlás meglátszik a vadászatok alatt. Nem lehet összehasonlítani olyan valakit, aki évente háromszor fogja a kezében a fegyvert, egy olyannal, aki havonta négyszer-ötször.”

Természetesen nem lehet elmenni a témában rejlő alap problematika mellett: sokan félnek a fegyverektől. Sinka László pontosan érti, miért, viszont fontos kihangsúlyozni, hogy a fegyver önmagától nem dördül el. Mindig kell egy ember is.

Mindenesetre Szlovákiában és Magyarországon rettentő szigorú a szabályozás a fegyvertartást és viselést illetően. Manapság a pszichológiai teszt négy órán keresztül zajlik, és ez csak töredéke a teljesítendő kritériumoknak. Tehát az USA-hoz képest, ahol a közértben árulják a lőszert, sokkal jobb a helyzet.

„Két dolgot nem lehet visszavonni az életben: a kimondott szót és a kilőtt golyót.”

Hasonlóan problematikus téma a vadászat közmegítélése is, László tisztában van vele, hogy sokak fejében különösen negatív elképzelések lakoznak a vadászok kapcsán. Érdemes tisztán látni ez ügyben is, a túlszaporodott vadállomány beláthatatlan károkat okozna a mezőgazdaságban, illetve az állatok is megsínylenék az egyre szűkösebbé váló életteret.

Mindent összegezve, a vadászat nem csupán a fegyverekről és a vadállomány létszámának szabályozásáról szól, hanem a vadak etetéséről, óvásáról. Megóvni elsősorban az orvvadászoktól fontos őket. Talán nem is gondolnánk, hogy környékünkön is létezik effajta illegális tevékenység.

A vadászat során, a vaddal szemben megkövetelendő a felelősségteljes, és etikus hozzáállás. Ennek alapvető része összefügg a feljebb már említett rengeteg gyakorlással. Ha a vadász puskája által kilőtt golyó ott találja el a vadat, ahol kell, szakzsargonnal élve a kamrát éri a találat, akkor azonnal tűzberogyik, szenvedése minimális.

Etikátlan és elfogadhatatlan például, ha valaki 150 méternél távolabb álló vadra lő. Vannak az ipolysági lövészek közt néhányan olyan szinten, akik megfelelő módon célba tudnak lőni akár 200 méter felett is, viszont minnél inkább növekszik a távolság, annál kevésbé kivehető az állat: mi van, ha éppen vemhes az egyed vagy tenyészbika?

Miközben Laci mesél, egy vadászkolléga érkezik a lövöldébe. Az eljárásrendhez igazodva az első dolga, hogy beírja magát a lövölde naplójába – mikor érkezett, mi célból és meddig marad.

Elmondása szerint módosított a vadászpuskája távcsövén, most azért jött, hogy letesztelje nem hord-e félre a fegyver. Közben egy klasszikus, vadász- és mesterlövészpuskákkal használatos lövedéket is mutat. Hamar kiderül, hogy én jóval kisebb kaliberrel fogok majd próbálkozni, amely minden szempontból alkalmasabb a kezdők számára.

„Nem szabad rögtön nagy kaliberrel kezdeni. Aki naggyal kezd, meg fog ijedni. Ha meghúzod a ravaszt, meggyullad a puskapor, nyomás keletkezik, és a lövedék megy előre. Természetesen a puska is jön hátrafelé. Ha rosszul hajolsz oda a céltávcsőhöz, komolyan megbüntet. Szétveri a szemöldököd…”

Ha valakit érdekel a sportlövészet, legyen az öreg vagy fiatal, figyelembe kell venni, hogy nem olcsó mulatság. Persze a különböző felszerelések ára változó, a puskák tekintetében nagyjából ezer eurótól kezdve, határ pedig a csillagos ég – egy komolyabb szintű szettet ötezer euró körüli büdzséből lehet összeállítani. Viszont, aki csak bele akar kóstolni a sportba, ki akarja próbálni, mennyire passzol a személyiségéhez, vérmérsékletéhez, nem kell, hogy azonnal a fegyvertartási engedélyen, illetve saját lőfegyveren törje az eszét.

Az érdeklődőket szívesen fogadják a klub veteránjai, megmutatják fegyvereiket, akár próbát is lehet tenni velük, az alapok ily módon elsajátíthatók. Azt követően pedig el kell dönteni, kinek mennyit ér a sport – mind időben, mind energiában és mind az anyagiak tekintetében.

Közben felkerekedtünk, hogy kicsit alaposabban is körbe legyek vezetve. Hamar kiderül, hogy a fejlesztések terén rengeteg még a munka. 2017-ig gyakorlatilag gazdátlan volt a lövölde, ami máig meglátszik az állapotán. Jelenleg épp két modern korongdobó gép üzembe helyezése zajlik, melyek majd az agyaggalamb lövészet korszerű gyakorlását teszik lehetővé.

A valaha működő mozgócélpontra való lövészetet is újraindítják majd a jövőben, de ez egyelőre csupán terv. Itt arra kell gondolni, hogy a céltáblára függesztett vaddisznóábra jobbra és balra halad, az állat mozgását imitálva. Ily módon kell eltalálni 100 méter távolságról.

Fontos mérföldkő lesz a fejlődés terén a már említett út, mely zárójelbe teszi a patakon való nehézkes átkelést. A munka rengeteg, de az alelnök bizakodó: a tagok egytől egyig motiváltak. A lövölde jelen állapotát is önerőből érték el, de az igazi fejlődés majd csak ezután következik.

Végül elérkezik a pillanat, kipróbálhatom addig ismeretlenül szunnyadó sportlövész vénám. Elsőre egy fehér, fém céltáblát kell 50 méterről telibe találnom. Azért is kézenfekvő, hogy az anyaga fémötvözet, mert messziről is hallatszik, találat-e vagy sem a leadott lövés.

Hátulról tűz a nap, égeti a nyakam, izzadok. Érzem, hogy valami nincs rendben, a céltávcsőben sötétség, alig bukkan fel bármi értelmezhető, nem sikerült megkeresni a fehér táblát. Egészen reménytelennek tűnik.

Néhány pillanat pihenőt tartok, mert a tagjaim teljesen belegémberednek a mozdulatlanságba. Akkor érzem a súlyát László intelmének: testben és lélekben egyaránt jelen kell lenni. Nem mondhatom, hogy az éjszaka éppenséggel korán feküdtem volna le…

Mozgok egy kicsit és újra odaülök a fegyver mellé. Laci javaslata alapján korrigálom, hogyan is tartom a mesterlövészpuskát, és láss csodát, megjelenik a céltábla a keresőben. Mint később kiderül, első próbálkozásra olyan lehetetlen pozícióban ültem oda, hogy teljesen esélytelen lett volna, bármit is eltalálnom.

Kifújom a levegőt, majd leadom az első lövést. A távolból fémes koppanás hallatszik, talált. Még egy gyakorló lövést adok le a fehér táblára, ami szintén találat. Ezt követően a vaddisznót imitáló ábrára adok le 10 lövést. Kicsit félre értem, hol is a kamra, az állat nyakának környékére célzok. Egy lövést a füle tövére célozva is leadok, mert Laci említi, hogy bizonyos esetekben érdemes oda lőni.

Miután a 10. golyót is útjára eresztem, elsétálunk a lőtér végébe, hogy megnézzük, mit lőttem. A legtöbb pontot érő kamrát sikerült következetesen elkerülni, de 10-ből 9 talált, és a legtöbb lövéstől tűzberogyott volna a vad az alelnök szerint. Amit fültőre igyekeztem leadni, jócskán fölé ment. Ettől függetlenül elsőre elégedett vagyok a teljesítményemmel.

Mindent összevetve nagyon érdekes és hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam. Hazafelé menet abban is megegyeztünk Sinka Lászlóval, hogy az együttműködés folytatódni fog…

A galériában szereplő fotókat Sinka László bocsájtotta a REflex24 rendelkezésére.