A szódói (ma Zselíz) magyar miniszterelnök – A Berinkey-kastély története

A hajdan önálló településként létező Szódó ma Zselíz városrésze. A kis településen egy bájos parkocska közepén egy neoklasszicista kastély áll elrejtve a külvilág kíváncsi tekintete elől. A birtok és a kúria magánkézben van, ezért elszigetelt, de korábbról sokan emlékeznek rá, hiszen a II. világháborút követő években szülészetként működött, így az 1945-1964 között születők közül a legtöbben Zselíz és szűkebb környékéről itt látták meg a napvilágot. Azt már kevesebben tudják, hogy kik is építették a szódói kastélyt, és hogyan kötődik egy magyar miniszterelnökhöz. Ennek jártunk utána.

Borovszky Samu 1903-ban készült Magyarország vármegyéi és városai c. monumentális munkája szerit Szódó hajdan érseki birtok, egyike azoknak a barsi községeknek, melyeket Csák Máté 1311-ben feldúlt. Egy darabig a lévai uradalomhoz tartozott, majd az Esterházy családhoz került, akik nevezetes juh- és marhatenyésztést alakítottak itt ki. Nagy-Sár nevű dűlőjét Hurka-várnak is nevezték, állítólag itt hajdan valami féle erődítmény volt. 1863-ban a községnek nagy részét tűzvész pusztította el.

Egyes szakirodalom szerint a 19. században Mészáros Lászlónénak állt Szódón nemesi kúriája, aminek a helyén 1870-ben borsosberinkei Berinkey Antal felépíttetett egy neoklasszicista kastélyt.  Berinkey Antal, 1899-es, illetve felesége, Szabó Erzsébet 1911-es halálát követően, miután gyermekeik nem itt telepedtek le, a birtokot Bergl Mór szerezte meg. 1920 környékén pedig dr. Jozef Holubek ügyvéd vásárolta meg, aki az épületet egy terjedelmes elkerített terasszal és kerti lépcsővel egészítette ki. 1938-1945 között az Érsekújvárban lakó dr. Staudt Gábor nagybirtokos tulajdonában volt. 1945 után az épületben szülőotthont rendeztek be, ez idő alatt 1950-ben fel is újították, később 1964-től idősotthonként működött.

A kastélyépítő Berinkey Antal és a szódói Hangai Szabó Erzsébet fia volt az a Berinkey Dénes – polgári radikális politikus,aki az I. világháború lezárását követő évben 1918. november 4-étől 1919. január 18-áig Károlyi Mihály kormányának Magyarország igazságügy minisztere, majd Károlyi Mihály köztársasági elnökké választását követően 1919. január 11-étől névlegesen, január 19-étől 1919. március 21-éig ténylegesen miniszterelnöke lett. Ez idő alatt 5 napon keresztül pedig saját kormánya külügyminiszteri tisztségét is betöltötte (január 19-24). Március 20-án Ferdinand Vix francia alezredes átadta neki az antant jegyzékét (a híres Vix-jegyzéket), amelyben követelik a Szatmárnémeti–Arad vonaltól keletre lévő magyar csapatok visszavonását a Tiszáig. Mivel ez számára elfogadhatatlan feltétel volt, hiszen az ország területi integritást sértette, kormányával együtt lemondott. Ezzel lehetővé vált az ország egyik legsötétebb időszakát idéző Tanácsköztársaság megalakulása.

Bár Berinkey Dénes a család korábbi rezidenciájának helyén, Csúzon született 1871. október 17-én, de a szódói Berinkey-kastély éppen ez idő tájt készült el, így vélhetőleg gyermekkorát már itt töltötte, amit Juhász Gábor lekéri helytörténész kutatásai is alátámasztanak. A korabeli sajtó is egyértelműen szódóiként emlegeti. Édesanyja, hangai Szabó Erzsébet, édesapja második felesége ugyanis szódói születésű volt. 1834. február 27-én született Szódón és itt is hunyt el 1911. december 9-én. Az ő édesapja, Dénes nagyatyja az a Szabó János (1794.9.18., Szódó-1868.9.13. uo.) volt, aki Bars vármegye alispánja, országgyűlési követe volt.

Berinkey Dénes követve a családi hagyományokat ugyancsak a jogi pályára lépett. Tanulmányai befejezése után Budapesten törvényszéki aljegyzőként (1898–1901), az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Jogi Osztályának munkatársaként, majd miniszteri tanácsosaként (1901–1918) is tevékenykedett. A Huszadik Század című folyóirat egyik alapító tagja, a Keleti Akadémia közgazdaságtan és a nemzetközi jogi előadója volt 1904–1916 között. 1902. július 23-án Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette Takács Mária Eugénia Kamilla Ida Jozefa Antóniát. Rövid, három hónapos miniszterelnöki lemondása után a politikai élettől visszavonultan élt. 1914–1918-ig a Keleti Kereskedelmi Akadémia tanára, majd 1920-tól ügyvéd volt. Tanulmányai jelentek meg a nemzetközi, a büntető- és a magánjog tárgyköréből. 1944. június 25-én hunyt el.

A miniszterelök édesapja, Berinkey Antal 1827-ben született a Csallóköbzen, Csilizpatason. Földbirtokos, köz- és váltó ügyvédként tevékenykedett, a Komáromi Református Egyházmegye tábla ügyvédje, tanácsbírája, lelkész-jelölő bizottság tagja volt, 1899. február 14-én halt meg Szódón.

A szódói kastély műszaki leírása

A kastély emeletes téglalap alakú U alaprajzú épület. A héttengelyes főhomlokzatot ablakok keretekben tagolják kezdőkövekkel és könyöklőpárkánnyal, a földszinten gömbölyű-,  az emeleten félkör végződéssel. Az épületet kváderezés emeli ki. A középső egytengelyes bejárati rizalit háromszögű timpanonnal végződik. Az ívelt bejáratból az emeleten a parkba egykarú baluszteres lépcső vezet. Hasonló korlát övezi a főhomlokzat előtti teraszt is. Az egytengelyes kiugró sarki rizalitok szintén timpanonnal végződnek. Hasonló megoldású az utcai homlokzat is, de kiugró sarokrizalitok nélkül. A földszinti helyiségek dongaboltozatúak. A folyosó fiókos dongaboltozatú. A többi helyiség egyenes mennyezetű – áll a Felvidéki Kastélyok Lexikona című kötetben. A kastély építésének idején létrehoztak egy kisebb díszparkot is, melyet mai 2,5 hektár nagyságára és szabályos francia park alakzatára dr. Holubek bővítette ki 1928 táján. A parkban mintegy 61 egzotikus fa- és cserje-különlegességet találunk, többségében tűlevelűek. A park fontos részét képezték a szobrok, közülük kettőt 1861 és 1866 körül szállítottak ide Milánóból. Ezek az alkotások már a 20. század második felében meglehetősen rossz állapotban voltak, mai állapotukról nincs információnk.    

Címkék: Berinkey Dénes, kastély, Szodó, Zselíz