A csehszlovák erődrendszer Ipoly menti vonatkozásai

Az 1918 októberében kikiáltott Csehszlovákiát a kortársak közül többen az első világháborút lezáró Párizs-környéki békeszerződések „szörnyszülöttjének” tartották, ami előbb-utóbb – életképtelen volta miatt – szétesésre volt ítélve. Hogy mekkorát is tévedtek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az állam által a 20. század harmincas éveiben kiépített grandiózus erődrendszer, amely a fiatal, alig 20 éves köztársaságot volt hivatott védelmezni egy esetleges háborús konfliktusban (elsősorban a minden németet egy államban egyesíteni akaró hitleri Németországgal, de a trianoni határok revíziójára törekvő Horthy Magyarországával szemben is).

Az erődrendszert két, egymástól merőben eltérő részre lehet osztani: a nehézerődök döntő többsége a cseh Szudétákon épültek fel, míg az alig pár személy befogadására képes könnyűerődök a csehszlovák–magyar határt „ékesítették”. Az előbbieket azért is telepítették a cseh országrészre, mert a csehszlovák vezetés inkább tartott a hamvaiból újra feléledő német birodalomtól, mint a szegénysorsú, katonailag is gyenge Magyarországtól. Így Dél-Szlovákiát Pozsonytól Kassáig zömmel két-három főnyi befogadóképességű bunkerek hálózata szelte át.

Az Ipoly mentén is sorra épültek fel a „minibunkerek”: ezek a könnyűerődök VII. szakaszába tartoztak, ami Párkánytól nagyjából Rimaszombatig húzódott. Tompánál ráadásul ez az erődök alkotta védelmi vonal kettéoszlott, egyik „szála” az Ipoly folyó közvetlen közelében terült el, míg a másik javarészt a Korponai-fennsík határát jelentő dimbesdomos tájon húzódott nagyjából a Tompa–Nagytúr–Kelenye–Ipolynyék–Csáb–Nagykürtös vonalon.

Amennyire professzionális rendszer volt ez, éppúgy bizonyult – utólag – haszontalannak is: 1938-ban Csehszlovákia a nagyhatalmak beleegyezésével kénytelen volt lemondani a németek és a magyarok által lakott területeiről, mely területeken koncentrálódtak e építmények szinte valamennyi darabja.

A visszacsatolt területekre bevonuló magyar honvédek például az összeset megpróbálták eltüntetni, pár kivételével ez sikerült is nekik: a szerencsés „túlélők” közt van a nagycsalomjai, a szécsénykovácsi és a Palást közelében található erőd. Csáb közelében is található pár „példány”, igaz, csak a kőtörmelékeik: vagy a magyar honvédek, vagy az ’50-es évek kezdetén kiépülő hegyoldali szőlőteraszok miatt voltak kénytelenek a földdel egyenlővé tenni őket.

Címkék: Csehszlovákia, Dél-Szlovákia, erődrendszer